Old Firm, átigazolási időszak, kupanyolcaddöntő, Hibs elleni bajnoki rangadó – csupa izgalmas dologgal kecsegtetett a február. De hatalmas pofáraesés lett belőle.

1009 nap. Ennyi telt el a legutóbbi Celtic elleni meccs óta. Ehhez képest viszonylag nyugodt mederben folyt a hangolás kb. 1 héttel a meccs előttig, ekkor néhány agyament Celtic szurkoló képes volt fizetni 3 000 fontot, hogy egy országos lapban megjelentessék ezt a hirdetést, melyben azt állítják, hogy ez lesz a két klub közti legelső meccs.
Persze több se kellett, rögtön jöttek a riposztok, a Rangers érzelmű játékosok, edzők szerint ez hülyeség, de még Kenny Dalglish és Neil Lennon sem értett ezzel egyet.
A sokadik hivatalos állásfoglalást Neil Doncaster, az SPFL vezérigazgatója mondta ki: létezési formáját tekintve a 2012 utáni Rangers egy és ugyanaz, mint 2012 előtti!

Maga a meccs felvezetése abszolút nem hasonlított ahhoz, mint amit megszoktunk: a Rangers szurkolókat a klub körüli zavaros helyzet miatt jóformán nem is hozta lázba a meccs; a Celtic szurkolók meg vannak győződve, hogy ez a Rangers nem az a Rangers; a kékek játékosai pocsék formában vannak, ráadásul az elmúlt három hétben összesen 24 percet fociztak; a zöldek játékosai pedig annyival esélyesebbek, hogy egy sima győzelem szinte bukás, a többség alázást vár tőlük.

Celtic – Rangers 2-0 (2-0)
Ligakupa elődöntő, február 1.
Simonsen – Foster, McCulloch, McGregor, Wallace – Aird (Daly, 46.), Hutton, Law, Black, Smith – Miller (Clark, 81.)
Gól: Griffiths (10.), Commons (31.)
Nézőszám: 50 925

McDowall semmi váratlant nem húzott, 4-5-1-es felállással indult el, majd félidőben átállt 4-4-2-re, de ezen kívül szakmailag értékelhetetlen a meccs, mivel a zöldek kettes sebességi fokozatba is épphogy felkapcsoltak, mi pedig nem hogy ziccerig, de egyáltalán lövésig sem jutottunk el. Valószínűleg a 400-ból az első olyan Old Firm, amit az egyik csapat kapuralövés nélkül fejezett be.

Kaptunk két olyan gólt, amit egy értelmesebb védelem elkerül (előbb egy rossz ütemű felugrás, majd egy feleslegesen eladott labda miatt), az egyetlen pozitívum, hogy nem szórtak meg, pedig a korai gól miatt ez is benne volt.
Mindenféle fantáziát nélkülöző, teljesen kilátástalan produkció volt ez azoktól, akik közül (ha jól számolom, a cserékkel együtt) heten most debütáltak Old Firmön, és joggal lehetett volna számítani arra, hogy legalább erre felpörögnek 150%-ra…

McDowall: „Csalódott vagyok, elkerülhetőek lettek volna a gólok. A második félidő sokkal jobban sikerült, kár, hogy egy találattal nem tudtuk érdekesebbé tenni a meccset. Leginkább a szurkolóinkat sajnálom, akik fantasztikusak voltak az előző években, igazán jó lett volna egy kupadöntőt adni nekik. De túl kell lépnünk ezen. Volt most egy lehetőségünk, amit nem használtunk ki, innentől a feljutásra kell koncentrálnunk.”

Képek itt  és itt láthatók.
Hosszú összefoglaló itt nézhető.
Lassított felvételes öf.

Az SPFL tájékoztatása szerint a meccs Nagy-Britannián kívül 54 országba jutott el a tévén keresztül és közel 129 millióan láthatták, hogy mennyire messze van a Rangers régi önmagától…
Az elődöntő másik ágán, a „New Firm”-ben, a Dundee Utd 2-1-re verte az Aberdeent, így ők jutottak be a március 15-ei döntőbe.

A pályán kívül zajlottak az események, először még „csak” 19 letartóztatottról volt szó, ez később felment a duplájára – ezek többségének annyi volt a bűne, hogy csúnyákat énekelt…
Azonban a kántáláson kívül történtek komolyabb dolgok is, hogy-hogynem a Celtic szurkolók voltak az okozók… A 10 éves Kieran Duffy apjával együtt egy szurkolói kisbusszal utazott a stadion felé, amikor megtalálták őket a zöldek, akik előbb betörték az ablakokat, majd kinyitva az ajtót, több üveget is bedobtak az utastérbe – az egyik úgy eltalálta Kierant, hogy kitört 2 foga és felrepedt az arca – így élete első Old Firmje helyett a kórházban töltötte a délutánt. Persze a média a polkorrektség nevében nem úgy hozta le a hírt, hogy Celtic vandálok, hanem hogy „zöld ruhás férfiak”…

Az eset természetesen az egész skót futballtársadalmat megrázta, szurkolói felhívásra több mint 5000 fontot gyűjtöttek össze neki, a Rangers a következő meccsen VIP vendégként fogadta a családot, Kieran és testvére pedig a kezdés előtt McCulloch mellett futhatott ki a gyepre.

A 37 éves, négygyermekes James Martin még rosszabbul járt, nincs rá jobb szó, brutálisan összeverték. A képhez erős idegzet szükséges!
Békésen megnézte a pubban a meccset, majd hazament és estefelé kiszaladt a közeli boltba, ahonnan visszafelé leszólította két férfi cigit kérve, ő adott is nekik, erre elkezdték ütni, amitől a földre esett, ahol a fejét kezdték rugdosni. A felesége szerint részeg Celtic szurkolók voltak a támadók, noha James a Rangers-szel szimpatizál, túlzottan komolyan nem veszi, mezt se szokott fölvenni. Egy hetes kórházi ápolás után térhetett haza, három letartóztatás történt az ügyben.

De nem volt sok idő a búslakodásra, mert máris nyakunkon volt Nagy-Britannia már-már piros betűs ünnepe, a transfer deadline day, azaz az átigazolási piac utolsó napja. Eddig mindig külön posztban foglaltam össze a történéseket, de most előzetesen nem számítottunk nagy forgalomra: se pénzünk, se edzőnk, se játékosmegfigyelőnk, se épkézláb vezetőségünk nincs, úgyhogy érkező oldalon max. a Newcastle-től „átdobott segélycsomag” jöhetett szóba, emellett reméltük, hogy nem távoznak a legjobbjaink nevetséges összegért – bár talány, hogy ezt a „legjobb” jelzőt az idei szezonban kire lehetne ráakasztani…

Talán Lewis Macleodra ráilleszthetjük és ahogy arról korábban már beszámoltam, a vezetőség az első érdemi vevőjelöltre, aki minimális pénzt ajánlott érte, azonnal lecsapott, így került a meglepetésre az élvonalba kerülésért küzdő Brentfordhoz, pedig „fél Anglia” felfigyelt rá: a Newcastle, a Burnley, az Aston Villa, az Everton, a Blackburn és a Rotherham neve is forgott az újságokban.

10 éves korában csatlakozott a Rangers-höz, majd a lesorolás után megkapta a lehetőséget, amikor a legelső meccsen Brechinben kifutott a csapat, csak néztek a szurkolók, hogy ki ez a gyerek… Azóta alapemberré és a csapat szinte egyetlen olyan játékosává vált, aki miatt érdemes volt nézni a meccseket. Sok sérülése miatt csak 75 meccsig és 16 gólig jutott, de ebből kettő csodálatos ollózós volt. Az utánpótlás válogatottban ilyen gólok után a felnőttek közé is bekerült, igaz még csak a bővebb keretbe.
A 101greatgoals.com oldal 2013 novemberében beválogatta a világ 101 legígéretesebb fiatalja közé, Neymarral, Alabával, Lukakuval került egy lapra.

A Brentfordhoz 2018 nyaráig írt alá, a 4-es számú mezt fogja viselni, ha egyszer felépül, hiszen tőlünk sérülten távozott és feltételezhetően emiatt egyelőre még a padra sem került egyszer sem.
Lewis az utolsó nyilatkozatában azt emelte ki, hogy Angliából nagyobb esélyt lát a válogatottba kerülésre, továbbá, hogy kb. fél éve tud a Brentford érdeklődéséről, így ő is elkezdte nézni a meccseiket és nagyon szimpatikusnak találta a klubot, végül pedig arról mesélt, hogy ha a Rangers csak egy kicsit is meg akarta volna tartani, akkor marad.
Jogosan felmerül a kérdés, hogy vajon mennyi beleszólása lehetett Lewisnak a távozásába, hiszen gyerekkora óta Rangers szurkoló és egyértelmű célja volt feljutni a csapattal az élvonalba. Ehhez képest egy szinte „noname”, bár idén jól szereplő csapat első füttyére lelép. Gyanús, hogy nem ő hozta meg a döntést. Mindenesetre sok sikert neki és kíváncsian várjuk a karrierje alakulását!

Rajta kívül érdemi veszteség nem érte a keretet, a többi távozó nem volt alapember.
A hondurasi Arnold Peralta egy újabb szereplője az elmúlt évek nagyon hosszú „értelmetlen igazolások” listájának. A tavalyi vébéről épphogy lemaradó játékos már karácsony környékén pedzegette, hogy sürgeti az ügynökét, hogy találjon neki másik csapatot, végül január végén távozott – közös megegyezéssel bontották fel a szerződését. 2013 nyarán érkezett tök ismeretlenül és 24 meccsen egy góllal a háta mögött, különösebb nyom nélkül távozik. Idén összesen öt pályáralépés jutott neki, de miután a Hibs elleni első nagy pofon során már a félidőben lecserélték, azt követően már a padra sem került. Ekkor azzal áll elő, hogy McCoistnak személyes problémája van vele, ezért nem játszatja.
Ezzel debütált a Dundee elleni felkészülési meccsen, akkor még reménykedtünk.
Persze az más kérdés, hogy az eredeti posztja védekező középpályás, na ebbe a szerepbe nálunk egyszer sem került. Még jó, hogy valaki négy éves szereződést kötött vele anno…

Több klub is felmerült új helyéül, például a Macleod-os Brentford, MLS csapatok, spanyol másodosztály, aztán szóban megállapodott korábbi csapatával, a CDS Vidával, de végül írásban a vetélytárs Olimpiához kötelezte el magát.

Kyle McAusland 2006-ban, 12 évesen került a Rangershez, de a tavalyi harmadosztálybeli néhány meccstől eltekintve nem tudott állandó helyet találni magának a védelemben.
Korábban kétszer az Ayrnak, most szeptemberben a Brechinnek lett kölcsönadva (érdekesség, hogy négy gólt lőtt, ebből hármat pont az Ayrnak, a negyedik meg ilyen szép volt), decemberben visszarendelte a Gers, majd felbontva a szerződését, visszament a harmadosztályba, a Dunfermline-hoz írt alá.

Két alapember iránt megerősített érdeklődés jött:
Nicky Law-t a Huddersfield Town, a Leeds és a Bolton vitte volna, komolyabb szándéka az utóbbinak volt, de a 120 ezres ajánlat nem tetszett a vezetőségnek.
Dean Shiels-et pedig a Hamilton kereste, de a vezetőség állítólag csak úgy ment volna bele a kölcsönadásba, ha a másik fél állja a játékos fizetésének felét, úgyhogy itt megakadt a dolog.
Pletykaszintig jutott két csatárunk: Nicky Clarkot a Notts County és a Hibernian vitte volna kölcsönbe, Kris Boyd pedig valamilyen érthetetlen okból a Kilmarnock és a Dundee United érdeklődését is felkeltette, de nem volt túl komoly az ügy.

Ősszel a szezon első felére McAuslanden kívül további 7 fiatalt adott kölcsön a klub. Közülük négyet januárra visszarendelt, a többiek maradnak az idény végéig. Jöjjön egy kis áttekintés a szereplésükről!

Visszajöttek:
Calum Gallagher / Cowdenbeath: nagyon gólerős volt egy gyenge csapatban. A másodosztály alsó felén álló kékeknél 10 meccsen 5 gólt lőtt – ezzel jobban állt a Rangers legtöbb csatáránál! Betalált például a Hearts és kétszer a Queen of the South ellen, gólpasszt adott a Hibs ellen. Ezalatt a mi játékosaink szenvedtek ugyanezen ellenfelek ellen…

Robbie Crawford / Morton: a harmadosztályú csapatban jól indult, de aztán megakadt, mivel inkább a szélen játszatták, holott ő középen szeret. 12 meccsen 1 gólig jutott.

Tom Walsh / Stenhousemuir: a harmadosztályú klubnál sérülése miatt csak 9 meccsig jutott, de két gólt így is szerzett.
Craig Halkett / Clyde: a negyedosztályban 10 meccsig jutott a védő.

Tovább marad:
Barrie McKay / Raith Rovers: jól játszik a másodosztályban, a szurkolók kedvelik, a szezon első felében 2 gólig jutott.

Danny Stoney / Stranraer: 16 meccséből csak 4-en kezdett, de kétszer eredményes volt, a Peterhead és az Ayr elleni is szép volt.
Luca Gasparotto / Airdrie: a harmadosztályú csapatban alapember a kanadai védő, két gólt is szerzett.

A bejövő oldal végül az utolsó pillanatban nagyon forgalmas lett, ahogy számítani lehetett, „anyaklubunk”, a Newcastle ötös „segélycsomagját” kaptuk:

Haris Vučkić: 22 éves szlovén támadóközéppályás. Valószínűleg nagy tehetséget láttak benne, mert már 17 évesen, mindössze öt (!) szlovén bajnoki meccs után átvitte Angliába a Newcastle 2009 januárjában. Természetesen elsősorban a reserve csapatban szántak neki helyet, ehhez képest augusztusban pár nap alatt a ligakupában és a bajnokságban is felvehette a nagycsapat mezét. A 10/11-es idényben csak a ligakupában kapott lehetőséget, viszont ott a Chelsea és az Arsenal ellen is jól játszott – ezt egy 5,5 éves új szerződéssel honorálták. Az ezt követő nyári felkészülési meccseken gólokat rúgott, így a Premier Ligás bemutatkozására sem kellett sokat várnia, de hét perc után megsérült… Felépülése után az Európa Ligában továbbjutást érő góllal mutatkozott be a görög Atromitos ellen. Ennek ellenére a helyét nem sikerült megszilárdítania, kölcsönbe került a Cardiffhoz és a Rotherhamhoz. A jelenlegi idényben 1-1-1 meccset játszott a Premier Ligában, a FA- és a Ligakupában, mielőtt hozzánk került volna.
Összességében 52 meccsen 5 gólt szerezett eddigi pályafutása alatt.
A válogatott karrierje is lendületesen indult, aztán megfenekelni látszik: 16 évesen már az U19-es EB-n szerepelt, az U21-ben is rendszeresen játszott, 2012 februárjában pedig a nagyválogatottban is bemutatkozott – éppen Skócia ellen! Azóta viszont semmi.
Bátyja a szlovén bajnokságban játszik és szintén eljutott az U21-es válogatottig.

Róla ezt írta a United ügyeit ismerő újságíró: „Vuckic egy klasszikus 10-es mezben szereplő játékos, fantasztikus bal lábbal, de sok hibával a játékában. Sajnos sokat volt sérült, ami hátráltatta a fejlődésben. Amikor viszont játszhatott, akkor úgy tűnt, a Premier Liga ritmusát nem képes kezelni, hiába magas és erős, a fizikai adottságait nem tudta kihasználni. Látszik, hogy rejtőzik benne egy nagyon jó tehetséges focista, de eddig még senki nem tudta előhozni ezt belőle.”

Remie Streete: 20 éves angol védő. 14 évesen csatlakozott a Newcastle akadémiájához, ahol végigjárta a korosztályokat és 2010-ben profi szerződést kötött velük, miután még Alan Shearer is kiemelte a tehetségét. Ehhez képest a nagycsapatban még nem volt lehetősége megmutatni magát, a reserve-ben sokat volt sérült, egyszer tíz hónapig. Tavaly februárban azzal került be a hírekbe, hogy az egyik U21-es bajnoki után az edzője megütötte az öltözőben, ami miatt ki is rúgták az edzőt. Októberben a harmadosztályú Port Vale-hez került, de csak három meccsig maradt, mert a Newcastle a sérüléshullám miatt visszarendelte. Aztán mivel még így sem játszatták, továbbpasszolták nekünk.
Édesapja szintén focizott, közel 400 meccsen játszott az angol másodosztályban.

Shane Ferguson: 23 éves észak-ír balszélső. Otthon, a Derry City-ben töltötte ifiéveit, 16 évesen került Angliába. Három év telt el, mire bemutatkozhatott a nagyok között, de aztán felgyorsultak a dolgok, gólpassz a Chelsea ellen, 9 meccsig jutott, majd a 11/12-es idényben ugyanennyiig, közben aláírt további 5 évre. A 12/13-as idényben négy Európa Liga meccs is jutott neki, ennek ellenére februárban lekerült a másodosztályú Birminghamhez. Itt megszerezte első profi gólját is, és meg voltak vele elégedve, mert a következő teljes idényre is „kikérték” a kékek, de 23 meccs után kiszorult a csapatból. A jelen idény első hónapjait sérülés miatt kihagyta, utána nem számoltak vele.

Nem úgy a válogatottban! Miután mindegyik korosztályban szerepelt, 2009-ben a nagyokhoz is bekerült, azóta pedig már 18-szor viselhette a zöld mezt, pedig egy időben úgy tűnt, lehetséges, hogy inkább a „másik íreket” választja. A mostani EB-selejtezőkben is játszott kétszer, de Budapesten nem láthattuk.

Gaël Bigirimana: 21 éves burundi születésű középpályás. 11 éves korában vándorolt át a családja Angliába, úgyhogy lényegében már ott nőtt fel. Ő kivételesen nem a Newcastle, hanem a Coventry akadémiáján kezdte, 18 évesen kapta a profi szerződését és be is tették a Championshipben szereplő csapatba. Nem is akárhogy szerepelt, 28 meccse alapján megválasztották az egész bajnokság legjobb újonc játékosának! Le is csaptak rá a Szarkák, 2012-ben öt évre írt alá hozzájuk és ott is jól indult, 25 meccset kapott, kezdő volt a két manchesteri nagycsapat és az Arsenal, valamint a tíz Európa Liga meccse közül a Benfica elleni negyeddöntőben is.

A mostani szezonban csak egy ligakupa meccse volt, ezután jött hozzánk.
Ami a válogatott szereplését illeti, elmondása szerint anyja miatt Ruandát képviselné a legszívesebben, ők meg is hívták a 2013-as ifi ANK-ra, de az instabil politikai helyzet miatt nem utazott el. Pár hónappal később az angolok beválogatták az U23-as VB-keretükbe, ahova el is ment, egy perc játéklehetőséget kapott is, de utolsóként kiestek a csoportból.

Az előbbi újságíró róla ezeket mondta: „Az, hogy Bigi nem rendszeres tagja a csapatnak, a Newcastle-nél fennálló utánpótlásgondok ékes példája. 18 évesen óriási tehetségként és egy remek szezon után került ide, és nálunk is jól indult. Védekező középpályás léte ellenére remek lövőtechnikája is van. A sok sérülése miatt a klub már nem bízik benne.”

Kevin Mbabu: 19 éves svájci védő. A Servette-ből 24 játékperc után 2013-ban hozta el a NU, három és fél évre írt alá, de a nagyoknál nem játszott még.
A svájci utánpótlásválogatottakban rendszeres szereplő volt, egyelőre az U19-ig jutott.

Streete igazolása az első pillanatban kérdésessé vált, hiszen a FIFA rendelkezése alapján egy idényen belül egy játékos három klubnál lehet igazolva, de max. két csapatban léphet pályára. A pályára lépést viszont az angol és a skót szövetség csak a felnőttmeccsekre érti, így annak ellenére, hogy Streete a Newcastle U21-ben és a Port Vale-ben is pályára lépett, nálunk is játszhat. (Ellentétben a szintén Newcastle-játékos Ben Arfával, aki a francia szabályok miatt ott nem játszhat)

Végül egy kis összefoglalás Skócia többi transzferéről:

A Celtic 2 millió font ellenében lerabolta a Dundee Unitedet, szezon közben átcsábítva két legértékesebb játékosát, Stuart Armstrongot és Gary Mackay-Stevent.
Az élvonal remekül szereplő újonca, a Hamilton teljesen leamortizálta magát, először Alex Neill edző lépett a Norwich-hoz, majd az összesen 21 gólos francia csatárpár, Tony Andreu és Mickael Antoine-Curier is távozott Angliába.

A Hearts és a Hibs már azzal erősödött, hogy meghatározó játékos nem hagyta el őket, ráadásul előbbi tovább építkezik fiatalokkal, egy védőt végleg, egy csatárt pedig kölcsönbe hoztak Hollandiából. Utóbbi hatalmas találat volt, a szó minden értelmében… Genero Zeefuik egyébként a PSV történelmének harmadik legfiatalabb pályára lépője.
A zöldek Fraser Fyvie személyében visszahoztak Angliából egy utánpótlásválogatottat.

És egy kis színes hír: a negyedosztályú East Fife tavalyi BL-szereplő játékossal erősített! Első hallásra hihetetlennek tűnik, de azért árnyalja a képet, hogy a baszk védőt, Julien Etxabeguren Leanizbarrutia-t ugyan benevezte a Sociedad, de nem hogy a BL-ben, egyáltalán a nagycsapatban is alig lépett pályára. Most Skóciában folytatja egyetemi tanulmányait, mellette meg még focizgat is egy kicsit.

Még fel sem dolgoztuk a „népvándorlást”, az újabb nap újabb eseményt hozott: Dave King sajtótájékoztatót tartott, ahol a hatalomátvételi projekt másik két szereplőjén kívül egykori kapitányunk, Richard Gough is megjelent. King elmondta, hogy nagyon, nagyon bizakodó a jó kimenetellel kapcsolatban, a jelenlegi vezetésnek befellegzett. Továbbá nem tartja kizártnak az Ashley-vel való együttműködést, amennyiben a newcastle-i valóban jó célból hajlandó segíteni a Rangersnek. Mindenképpen szoros együttműködést kíván folytatni a szurkolókkal, valamint úgy véli, hogy sem gazdasági, sem szurkolói szempontból nem egészséges a skót foci egyoldalúsága (sem most, sem a 9-in-a-row idején), a cél, hogy 55-45 legyen nekünk 🙂 Végezetül kifejtette, hogy a következő edzőválasztást nagyon komolyan át kell gondolni, mert most nem olyan valaki kell, aki egy erős csapatot tud vezetni, hanem egy olyan, aki szinte a semmiből fel tud építeni egy egészet.

Paul Murray elmondta még, hogy az elmúlt 4 év káosza után további 3-5 évre lesz szükség a helyreállításhoz.

Még visszatérve az öt „Szarkára”: McDowall egy nappal később a sajtónak egy-az-egyben kimondta, ami addig erős pletyka volt: magának az edzőnek egy deka beleszólása nem volt a transzferekbe, jóformán a tévéből tudta meg, hogy egy fél csapatot hoztak neki. Három azonnal, kettő meg három-négy hét múlva, a sérülésétől függően érkezik. A ráadás az a dologban, hogy kiderült: Derek Llambias és Sandy Easdale kerek perec kijelentette, hogy ennek az ötösnek mindig a kezdőben kell lennie! Tehát konkrétan az edzőnek beleszólása sincs abba, hogy kit tesz be a csapatba.
Mindebből a legszomorúbb nem is maga az egész esemény, hanem hogy az edzőt még csak nem is zavarja, hogy a feje fölött döntöttek, ő elfogad mindent.
Llambias persze visszaszólt, hogy nem igaz, hogy a vezetőség állítja össze a csapatot, azért jöttek a fiúk, hogy erősítsék a keretet, bla-bla és nyilván nem az ötösfogat ellen szólok én sem, akikről még ha nem is tudunk semmit, akkor is állíthatjuk, hogy a jelenlegi keret tagjai közül tudásban lefelé biztosan nem lógnak ki…

Február 6-án aztán a vezetőség kihirdette a rendkívüli közgyűlést infóit: március 4-én Londonban (!) tartják, egyben nem felejtették el felhozni ismét King adóügyeit. Hogy miért merül fel, hogy egy glasgow-i klub (vagy cég, ha úgy tetszik) 660 km-rel odébb tartson gyűlést? A kérdés költői. Nyilvánvalóan a nagy létszámban megjelenő szurkolók okozta „nézeteltérés” miatt rezeltek be, de így is, már néhány órával később megjelent egy hír, miszerint a manchesteri UEFA-kupadöntő után ismét skót megszállás alá kerül Anglia, annyian terveznek átruccanni, még ha a szálló konferenciaterme csak 500 férőhelyes is… Igen ám, de pár nappal később a szálloda jelezte, hogy ők nem kérnek ebből a hajcihőből és visszamondták a foglalást.

Kutyaharapást szőrivel – avagy kupakiesést kupatovábbjutással orvosultunk volna és erre minden esély adott volt, hiszen a Raith Rovers elleni idei két meccset 4-0-val és 6-1-gyel sikerült abszolválni.

Rangers – Raith Rovers 1-2 (0-0)
Skót kupa, 5. kör (a 16 között), február 8.
Simonsen – Foster, Streete (McGregor, 43.), McCulloch, Wallace – Hutton, Black (Murdoch, 74.), Law, Miller, Vuckic – Daly (Boyd, 65.)
Gól: Vuckic (62.); ill. Conroy (53.), Nade (75.)
Nézőszám: 11 422

A „játékra rendelt” kölcsönbrigádból Vuckic és Streete egészséges, ők mentek is a kezdőbe. Streete még egy teljes félidőt sem bírt ki, cserét kért, így elmondhatjuk, hogy 44 perc foci után az ötből csak egyetlen ép Szarkánk van… Bravúros üzlet volt ezt összehozni!
Viszont az az egy ép épp gólt is lőtt, de ezen kívül egy kiemelhető momentuma sem volt a csapatnak, a Raith megérdemelten, 1959 után ismét nyert az Ibrox-ban és ezzel történelmet írt, ugyanis soha nem fordult még elő, hogy a Skót Kupában otthon nem élvonalbeli csapat ellen kiessen a Rangers.

McDowall: „Szeretnék elnézést kérni a szurkolóktól az újabb kiesés miatt. Komoly pénzt fizettek azért, hogy megnézzék a csapatukat, nekünk pedig az a dolgunk, hogy nyerjünk és ez nem sikerült, tehát elbuktunk. Ismét két könnyelmű gólt kaptunk. A játékosok profik, meg kell nyernünk az ilyen meccseket, össze kell szedniük magukat.”

Képek itt és itt láthatók.
Hosszú összefoglaló itt nézhető.
Videó a tüntetésről.

A nézők többsége ezúttal is a stadionon kívüli tüntetést választotta, de ezúttal még a vezetőség sem pöffeszkedett bent, ugyanis elővigyázatossági-biztonsági okokból nem javasolták nekik a megjelenést, így üresen maradt a director box.

A kupakörben két meglepetés is született: a Queen of the South magabiztosan verte a St. Johnstone-t és a ligán kívüli Spartans újrázásra kényszerítette a Berwicket. A legjobb 8 közé 3 élvonalbeli, 4 másodosztályú és egy negyedosztályú került!

Egy héttel a bejelentés után megérkezett Mbabu is, aki már 8 hete sérült, de reméli, hogy hamarosan bekapcsolódhat az edzésmunkába.

Jött egy újabb rangadó, ezúttal a Hibs látogatott az Ibroxba. McDowall alaposan felforgatta a csapatot, 6 helyen változtatott, Robinson kapus elé a ritkán lehetőséget kapó Faure+Zaliukas páros került, Andy Murdoch pedig két becserélés után először futott ki kezdőként a nagycsapatb tagjaként.
McCulloch és Simonsen eltiltását tölti, előbbi a Raith elleni alattomos taposás, utóbbi a korábbi fogadásai miatt kapott büntit.

Rangers – Hibernian 0-2 (0-0)
Championship, 21.forduló, február 13.
Robinson – Faure, Zaliukas, McGregor, Wallace – Hutton, Murdoch, Vuckic (Daly, 78.), Law – Miller (Clark, 30.), Boyd (Shiels, 78.)
Gól: Robertson (19.), Stevenson (81.)
Nézőszám: 29 769

Pedig nem volt ez rossz, de mégis: mi fociztunk, a Hibs meg a gólokat rúgta. Persze ki tudja, hogy mi történik, ha az addig a legveszélyesebben játszó Miller nem sérül meg fél óra után, no meg ha van egy épképzláb védelmünk, aki nem közelről assisztál az ellenfél góljaihoz…
McDowall: „Mindent beleadtunk, nem ezt érdemeltük, de ha így dolgozunk tovább, akkor jönni fognak az eredmények.”

Képek itt és itt láthatók.
Hosszú összefoglaló itt nézhető.

Az eredménynek két fájó következménye van: egyrészt egy hosszú sorozat véget ért – az ezt megelőző 41 hazai meccs mindegyikén sikerült betalálni; másrészt, hogy a Hibs beelőzőtt a táblázaton (igaz, több meccset játszva). És ekkor ott tartottunk, hogy az utolsó tíz meccsből 6 vereség, ebből sorozatban három, amelyre legutóbb 2000-ben volt példa.

És még ezt is übereli az a statisztika, hogy az első két helyezett fővárosi csapat ellen idén a bajnokságban 5 meccset játszottunk, ezeken 0 (!!) pontot szereztünk, a gólkülönbség 2-13.
Van-e még ennél is lejjebb?
Igen, van. Még egy meccsfüzetet is képes a klub elrontani.

Természetesen ezúttal is folytatódtak a kinti tüntetések, amelybe Nacho Novo is bekapcsolódott.

Eközben a vezetőség talált egy újabb 5*-os londoni hotelt a közgyűléshez, de nem telt egy nap, a Grange Hotel Tower is visszalépett, mondván úgy érzik, gondok akadhatnak a többi vendég komfortjával és biztonságával, ha helyet adnának az eseménynek.

Nagy valószínűséggel egyébként Celtic szurkolók sokasága „támadta le” a hotel twitter és facebook oldalát, amelyben felhívta a figyelmet, hogy a Rangers részvényesei tombolni mennének oda és ez vezetett a hotel elutasításához. De ezt csak megköszönhetjük nekik, mert abbamaradt a keresgélés és megállapodtak, hogy az Ibrox-ban lesz az esemény – ahogy annak lennie kell, két nappal később, március 6-án!

Ennek örömére eljött az idő, hogy a Raith Roversnek visszavágjunk a 12 nappal azelőtti vereségért!
Robinson a kapuban maradt, Clark két hónap után került ismét a csapatba, de ezúttal Murdoch vitte el a show-t.

Raith Rovers – Rangers 1-2 (0-1)
Championship, 22. forduló, február 20.
Robinson – Faure, McCulloch (McGregor, 45.), Zaliukas, Wallace – Murdoch, Hutton, Clark (Shiels, 87.), Vuckic, Law – Boyd (Daly, 90.).
Gól: Conroy (70.), ill. Murdoch (35.), Boyd (54.)
Nézőszám: 4 604

A tinédzser középpályás ugyanis akkora gólt ragasztott a kapuba, hogy az ember megnyalta mind a tíz ujját. A visszavágás is sikeres volt, a hazaiak alig-alig jöttek előre, mi meg sorban dolgoztuk (és hagytuk) ki a helyzeteket (főleg Clark), de bónuszként láthattunk végre-valahára (négy hónap elteltével) egy Boyd gólt!

Képek itt és itt láthatók.
Rövidebb összefoglaló itt, hosszabb meg itt nézhető.

Jó hír után újabb jó hír, az egyik vezetőségi tag, James Easdale nem várta meg, hogy kiszavazzák, inkább magától lemondott, mondván ő tisztában van a helyzettel és ha még meg is nyernék a szavazást, a szurkolók többségének támogatását nem élvezik, így pedig nincs értelme. Reméli, hogy ezzel a lépéssel a klub javát szolgálja és elmondta, hogy soha nem kapott semmilyen anyagi juttatást, bért vagy bónuszt a klubtól – erről kiderült, hogy csak félig igaz, ugyanis 2013 augusztusa és decembere között igazgatói díjat kapott, de ezt később visszafizette.

A hónap utolsó meccsére ismét fel kellett bolygatni a védelmet, se Zaliukas, se McCulloch, se Wallace nem állt rendelkezésre, utóbbi kettő hiánya miatt Boyd kapta meg a kapitányi szalagot.

Falkirk – Rangers 1-1 (1-1)
Championship, 23. forduló, február 27.
Robinson – Faure, Mohsni, McGregor, Smith – Law, Murdoch (Templeton, 76.), Hutton, Vuckic (Miller, 75.) – Boyd, Clark
Gól: Loy (22.); ill. McGregor (20.)
Nézőszám: 7 492

A hazaiak nyolcmeccses veretlenségi szériából jöttek a meccsbe és jobban is kezdtek, mi viszont az első lehetőséget kihasználva megszereztük a vezetést – nem várt módon McGregor bombázott be egy lepattanót. Mindössze csak két percig örülhettünk, amikor az egykori Gers-ifi, a nyártól a Dundee FC-hez csatlakozó Rory Loy egy szép fejessel egyenlített. Gólokból ezután nem esett több, esőből annál inkább és ha a helyzetek arányát nézzük, akkor nem lehetünk elégedetlenek ezzel az egy ponttal.
McDowall is egyetértett ezzel, szerinte az elmúlt hetekhez képest gyengébb volt a játék, ezért inkább nyertünk egy pontot, mint vesztettünk kettőt.

Képek itt és itt láthatók.
A gólunk itt, hosszú összefoglaló itt nézhető.

Ezzel továbbra is a harmadik helyen álltunk, egy pont hátránnyal (viszont kettővel kevesebbet játszva) a Hibs mögött. A Hearts eközben szezonrekordot döntve 10-0-val alázta meg a Cowdenbeath-et, a télen idehozott Zeefuik pedig kis túlzással három-négy meccs alatt több gólt lőtt, mint a Rangers csatárai a szezon háromnegyede alatt összesen…

Február zárásaként az SPFL kihirdette a playoffok időpontjait. Mivel jelen pillanatban még nem tudni, hányadikként zárunk, ezért álljon itt a teljes lista:

3. a 4. ellen: május 9. és 13.
a párharc győztese a 2. ellen: május 16. és 23.
a párharc győztese az élvonal utolsóelőttije ellen: május 28. és 31.

Tehát június első napjára eldől, hogy ismét első osztályú csapat lesz-e a Rangers.