Már csak 2 bajnoki összefoglalójával lógok: az elsőn a játék egész jó volt, de a körülmények miatt mégsem lehetett felhőtlen az öröm, a másodikon mind a játék, mind az eredmény csúnya lett.

Vegyes érzések – ez még talán enyhe kifejezés is arra, amit a Stranraer elleni meccs előtt a klubhoz közel állók tapasztaltak. A délutánnak az ünneplésről kellett volna szólnia, hiszen ez volt az utolsó hazai meccs, a kupaátadás napja és a 100 pontos határ átlépésének lehetősége. Azonban az élet közbeszólt, ugyanis egy nappal korábban hosszú betegség után, de mégis váratlanul elhunyt Sandy Jardine, a Rangers egyik legnagyobb legendája. Nem csak a 72-es KEK-győztes csapat alapembere, 674 tétmeccs résztvevője, 38-szoros válogatott, később a Heartsban 37 évesen (!) a szezon legjobbja, de a két évvel ezelőtti csődvédelem idején az egyetlen ember a vezetőségből, aki tevőlegesen a szurkolók pártjára állt – továbbá McCoist jó barátja és mentora.

Terveim szerint a későbbiekben külön bejegyzés fog Jardine-ról készülni.

Ugyan felmerült, hogy a tiszteletére minden Rangers játékos a 2-es számú mezben lépjen pályára, ám végül „csak” a nadrágok számai lettek egységesek – a kezdő pedig változatlan.

 

Rangers – Stranraer 3-0 (1-0)

League One, 35. forduló, április 26.

Bell – Foster, Mohsni (Cribari, 77.), McCulloch, Smith – Peralta, Black (Hutton, 70.), Law, Aird – Shiels, Daly (Clark, 70.)

Gól: Aird (36.), Peralta (59.), Shiels (65.)
Nézőszám: 46 093

Noha mióta 2014-be fordult a naptár, a Stranraer gyűjtötte átlagosan a második legkevesebb pontot a League One-ban és az előző 8 meccsükön is csak 3 pontot szereztek, mégis esélyesek voltak a playoff elérésére. Ettől függetlenül a Gers játszott alkalomhoz illően, szinte folyamatosan támadva, veszélyes, ámbár sikertelen lövésekkel. Legközelebb Daly felsőkapufára hulló emelésénél jártunk közel a gólhoz, viszont a 36. percben Aird beindította a show-ját, ez az ő meccse volt. Kezdésnek egy szép Daly-Law kombináció után kilőtte a jobb alsót – érdekesség, hogy a kanadai-skót fiatal a tavalyi utolsó hazai meccsen is betalált.
Nem volt rossz az első félidő, a másodikban pedig voltak periódusok, amik egészen élvezhetőre sikerültek. A 60. percben Aird előkészített, Peralta pedig góllal koronázta meg előző hetekbeli óriásit javuló teljesítményét. Az egyetlen, Vb-részvételre esélyes (update: az előzetes keretben benne volt, de sérülés miatt mégsem megy) játékosunk az utolsó körben rúgta első és várhatóan egyetlen Rangers-gólját.

Aird parádézott, szabadon úszkált a középpályán, egy újabb lövése centikkel ment mellé, majd egy okos visszapassza után Smith beadására Shiels érkezett, a fejest még bravúrral védte a kapus, a kipattanót már nem tudta.

McCoist az utolsó negyedórára behozta a lejáró szerződésű Huttont és Cribarit, vélhetően azért, hogy még egyszer az Ibrox gyepére léphessenek (update: azóta sincs hír, hogy távoztak volna). Hutton kis híján góllal köszönte meg a lehetőséget, de pechére a felsőkapufára, majd a kapus lábáról mellément a lövése.
A vendégek semmit nem tudtak hozzátenni a meccshez, szépen asszisztáltak a bajnoki öröm- (és bánat)focihoz.

Képek itt és itt láthatók.

Gólok
Hosszú öf az oldal alján
24 perces Sky Sports összefoglaló

Bevonulás és gyásszünet
Kupaátvétel lassított felvételben
Tiszteletkör interjúkkal

A lefújás után jöhetett az ünnepi rész, a trófeát ezúttal a klub korábbi két játékosa, a remek állapotban lévő 90 éves Bobby Brown és a 83 éves Johnny Hubbard adták át McCulloch-nak, majd következett McCoist tavalyihoz hasonló újabb könnyfakasztó köszönetnyilvánítása a szurkolóknak, amelyben a bajnoki címet Jardine-nak dedikálta.

Az utolsó fordulónak kivételesen számunkra volt igazi tétje: sikerül-e veretlenül végigvinni a harmadosztályt, illetve győzelem esetén abszolút skót pontrekordot szerezni.
A kitűzött cél közel sem volt irreális, hiszen a DAFC ellen idén eddig 4/4 a győzelmi mutató.
Ráadásul a Pars annyira nem vette komolyan a dolgot, hogy konkrétan egy komplett csapatnyi játékost pihentettek a néhány nappal későbbi playoffra, a kezdőben két 30 év fölötti játékos volt, a többiek mind 21 év alattiak…
Nálunk egyetlen változtatást eszközölt McCoist, Faure került Foster helyére a védelembe.

 

Dunfermline – Rangers 1-1 (0-0)

League One, 36. forduló, május 3.

Bell – Faure, McCulloch, Mohsni, Smith – Peralta (Little, 68.), Law, Black, Aird – Daly, Shiels (Clark, 79.)
Gól: Lewis Martin (70.); ill. Shiels (46.)
Nézőszám: 7 605

A hazaiak tűntek harapósabbnak, az első nagy ziccerüket a rutinos Craig Dargo hagyta ki, pontosabban utolérte őt Faure. Több mint fél óra kellett mire eljutottunk a kapuig, de Shiels lövése mellé ment, majd Aird beindulása után Daly elől mentettek, a szögletből pedig Mohsni fejelt a felsőkapufára – mindenesetre ez elég halovány produkció volt. A fordulás után viszont egyből jött a gól, 34 másodperc kellett Shielsnek, hogy bekotorjon egy kipattanót.

Law aztán meg is duplázta az előnyt, de a bírók szerint lesről fejelte be Peralta beadását, így maradt az egy gólos előny – a 70. percig, amikor egy szögletet sikerül Martinnak a mezőny legmagasabbja, Mohsni mellől befejelnie… A vége felé még Blacknek is volt egy megpattanó utáni kapufája, illetve a hazaiaknak is akadtak helyzetei, úgyhogy a döntetlen reális, ami ránk nézve elég szégyen, hogy az alapcsapat nem volt képes legyőzni a Pars fakót…

Képek itt és itt láthatók.

Gólok
Rövidebb öf
Hosszú összefoglaló az oldal alján

 

Az utolsó körben tehát a 100%-os idegenbeli mérleget és a pontrekordot is sikerült elbukni, egyedül arra lehet büszkének lenni, hogy az 1898-99-es szezon, azaz 115 év után sikerült veretlenül végigjátszani egy bajnokságot. Akkor, William Wilton vezetésével mind a 18 bajnokit megnyerte a csapat (erre Skóciában azóta sem volt senki képes) és 79-18-as gólkülönbséggel zárt.
Most 36 meccsen 102 pontot és 106-18-as gólkülönbséget produkált a csapat.

Ezzel a második lépcsőt is megléptük, jöhet minden idők legnehezebbnek tűnő Championshipje. Hogy kik lesznek az ellenfelek és hogyan zárult a többi osztály, az kiderül a következő posztból!