Megverjük a bajnokot, de ikszelünk a kiesőjelöltekkel, lesprinteljük a Hibset, akik aztán visszaelőznek. De ki lesz a legvégén a befutó?

A hónap egy teljesen váratlan hírrel indult: próbajátékra érkezett két fiatal külföldi.

Josef Shirdel 22 éves német (afgán gyökerekkel rendelkező) jobbszélső, a Hamburg II-ig jutott egyelőre, a Regionalligában 45/8-as mérleggel zárt. A nagycsapatba nem tudott bekerülni, nyáron lejárt a szerződése, távozott. Januárban a West Hamnél is próbázott.

Milos Milovic 20 éves montenegrói védő, 2014 aug.-okt. között a finn Honka játékosa volt, ahol hétszer szerepelt, de kiestek, azóta szabad. Most márciusban az Aberdeennél próbálkozott, és igényt is tartottak volna rá, de állítólag a munkavállalási papírokkal voltak gondok.

McCall: „A két srác velünk edz, semmi több. Nagy-Britanniában vannak egy ideje, esélyünk volt, hogy megnézzük őket. Ha jól teljesítenek, nyáron akár tovább is mehet az ügy.”
Mivel a klub nélküli játékosok idény közbeni szerződtetésének határideje március 31-e volt, ezért nyár előtt semmiképp nem írhatnak alá.

Rajtuk kívül még egy 17 éves középhátvéd srácot is megnézett a szakmai stáb, Tom Lang a Birmingham játékosa és a tavaly EB-elődöntőbe jutott skót utánpótlásválogatott tagja volt.
Pletykaszinten az első nyári fecske, akinek a neve felmerült, Sander Fischer. A 26 éves belső védőnek nyáron lejár a szerződése a holland (kiesés ellen küzdő, de kupaelődöntőbe jutó) Excelsiornál, ahol csapatkapitány. Rajtunk kívül jó pár holland és belga csapat is kinézte magának.

A hónap első bajnokija előtt Templeton egy igen érdekeset nyilatkozott: „Úgy gondolom, McCoist alatt nem voltunk jól irányítva. A meccsekre nem úgy készültünk fel, ahogy kellett volna. McCallnál ez nem így van és ez egyértelműen látszódott a Hibs ellen is, hogy pontosan tudjuk, mit akarunk csinálni, mi a dolgunk. Szisztémát váltottunk, ezáltal lezárva a középpályájukat, ami a legkreatívabb részük. Ennek meg is lett az eredménye. Korábban túl sok gólt adtunk az ellenfélnek, mivel a hátsó alakzat nem működött rendesen. Nem mondom, hogy rossz edző McCoist, de McCall alatt úgy csináljuk, ahogy kell a dolgokat. Ezen kívül az új edző önbizalmat is adott nekem, azt sulykolja, hogy támadjak folyamatosan, nem baj, ha elvesztem a labdát, de vigyem előre, ameddig tudom. A Rangers-nél töltött időm frusztráló volt eddig, a szurkolók még nem láthatták a legjobb formámat.”
Egy sértett játékos visszaszúrása, vagy az egyetlen, aki vállalja az igazat?

Mindenesetre a Hearts ellen (is) neki lett igaza.
A bajnokcsapatot annak ellenére díszsorfalas bevonulással fogadták a játékosok, hogy néhány héttel korábban, az örömmámor közepén nyíltan ócsárolták a Rangerst…
Azon kívül, hogy már feljutók, egy kilences győzelmi sorozatból érkeztek hozzánk.

Rangers – Hearts 2-1 (2-0)
Championship, 30.forduló, április 5.
Bell – McGregor, McCulloch, Zaliukas, Wallace – Shiels (Black, 77.), Law, Murdoch, Vuckic (Mohsni, 46.) – Miller (Crawford, 72.), Clark
Gól: Miller (28.), Vuckic (38.); ill. Zeefuik (82.)
Nézőszám: 40.521

Templeton ugyan nem játszott, de McCall ismét csavart egyet: Law kiment balra, Shiels meg középre és ez újfent jó döntésnek bizonyult. Fél órát kellett várni, hogy felpörögjenek az események, előbb Miller fejezett be pontosan egy gyors letámadást, majd Vuckic bal lába lendült lövésre, amelyből már egyértelmű, hogy 2-0 ide. De maradt még említésre méltó, McCulloch immár sokadjára könyökölte le ellenfelét, ezzel nehéz helyzetbe hozta a csapatát. McCall úgy döntött, hogy a második félidőben tartsuk az eredményt, a szünetben a szlovén helyett betette a tunéziait, Mohsni pedig ezúttal helytállt. A vendégek nem tudtak kellően felpörögni, még mi voltunk veszélyesebbek, bár azért a szépítés csak összejött. Bónuszként a végén még Robbie Crawford is lehetőséget kapott, az idényben először.

Képek itt és itt láthatók.
Miller és Vuckic góljai.
Másfél perces öf itt, hosszú összefoglaló itt nézhető.
McCall és McCulloch értékelője.

A Hibs bukdácsolásának köszönhetően ezzel igazán jó pozícióba kerültünk, egy meccsel és már 3 pont előnnyel voltunk a zöldek előtt.

McCall: „Elsődleges célunk az volt, hogy a megállítsuk a Hearts-ot, ez sikerült. Két remek gólt lőttünk, a passzjáték és az iram is remek volt. A második félidőben megfelelő akaratunk volt, ennek pedig meg lett az eredménye.
A kiállításról lemaradtam, mert Zeefuik előretörését néztem, de a bíró nekem azt mondta, hogy egyértelmű könyökös volt. McCulloch a végén elnézést kért az egész csapattól, hogy nehéz helyzetbe hozta őket.
A csapat és a szurkolók is megérdemelték ezt a győzelmet.”

McCall a kinevezéséről is beszélt: „Walter Smith felhívott aznap és kérdezte, hogy tudom-e, mi vár rám. Őszintén elmondtam neki, hogy tisztában vagyok azzal, hogy ha nem ilyen körülmények lennének, akkor nem lenne lehetőségem ezt a fantasztikus klubot irányítani. Még ha nagy a rizikó és buktatókkal teli az út, akkor is örülök, hogy részese lehetek.”

2 döntetlen után 3 győzelem – így indult McCall edzői karrierje nálunk és ekkor minden jel arra utalt, hogy megtörtént a várva várt fordult, jó irányba indult a csapat, biztosak lehetünk a második hely megszerzésében.
Ez a hurráhangulat azonban csak a következő meccsig tartott.
Pedig a Qots a márciusi, egymás elleni találkozó óta 3 győzelem+2 vereség mutatója nem épp kiemelkedő, viszont a Rangersnek az achilles-ina továbbra is a műfüves pálya…

Queen of the South – Rangers 3-0 (1-0)
Championship, 31. forduló, április 9.
Robinson – McGregor, Mohsni, Zaliukas, Wallace – Templeton (Crawford, 58.), Murdoch, Law, Vuckic – Miller (Hardie, 73.), Clark (Boyd, 77.)
Gól: Lyle (33.), Wallace (öngól, 46.), Reilly (68.)
Nézőszám: 5 093

Egy kisebb sérülés miatt Robinson került a kapuba, de nem rajta ment el a meccs. Az első félórában sok minden nem történt, ekkor Wallace-t lebirkózták, középről pedig a gólkirályi címért küzdő Derek Lyle bevágta a hosszúba. Eközben mi egy felsőkapufán és egy büntető-gyanús esésen kívül mást nem tudtunk felmutatni, sőt, a második félidő még rosszabbul indult: alig 20 másodperccel a kezdés után Wallace a lehető legszerencsétlenebbül ért a labdához és máris 0-2 volt az eredmény. De ez lett még rosszabb is, Crawford a kaputól 25 méterre elvesztett labdáját kíméletlenül kihasználták, így végül megalázó lett a vereség. Igaz, maradt húsz perc a szépítésre, de ha tízszer ennyi idő lett volna, akkor sem tudott volna gólt lőni a csapat, ez egy ilyen este volt.

Képek itt és itt láthatók.
Másfél perces öf itt, hosszú videó itt nézhető.

McCall: „A második félidei gyors gól után visszaálltak védekezni és kontrákra vártak, ez nem feküdt nekünk. A következő meccsen bizonyítanunk kell, hogy ez a mai csak egy kisiklás volt. A QotS megérdemelten nyert, remekül játszottak. Sok játékosunk alulteljesített, több van bennük és ezt be is fogják bizonyítani a későbbiekben.”

És úgy tűnt, McCallnak igaza van, hiszen néhány nappal később egy kicsit sikerült enyhíteni a pofonon. A Raith Rovers középcsapatként jött az Ibroxba, egyik irányba sem volt már esélye osztályt lépni.
Bell visszatért a kapuba, Crawford az idényben először kezdett – méghozzá váratlanul a jobbhátvéd posztján (ez nem teljesen újdonság, az U20-as csapatban többször játszott már ott).

Rangers – Raith Rovers 4-0 (2-0)
Championship, 32. forduló, április 12.
Bell – Crawford, McGregor, Zaliukas, Wallace – Shiels (Black, 78.), Law, Murdoch, Vuckic – Miller (Walsh 67.), Clark (Boyd, 78.)
Gól: Clark (5.), Vuckic (27.), Law (72., 88.)
Nézőszám: 31 427

Két-két gól félidőnként, Vuckic ismét végrehajtotta a szokásos mozdulatsorát – mindenki tudja, mit fog csinálni, de mégis belövi. Az utolsó 20 percben pedig a január óta csendben lévő házi gólkirály, Nicky Law egy duplával jelentkezett.

Képek itt és itt láthatók.
1-0, 2-0, 3-0, 4-0
Másfél perces öf itt, hosszú videó itt nézhető.

McCall: „Jók voltunk, de nincs ok ünneplésre, tudunk jobbak is lenni. Sok tekintetben elégedett vagyok (szép gólok, helyenként egész jó játék, kapott gól nélkül zártunk), de tudom, hogy a Livingston ellen nehéz lesz. Az utolsó passzok közül sikerülhetett volna néhány jobban, több gólt is szerezhettünk volna.”

 

A hónap képe 🙂

Ezzel a Raith Rovers-t négyből négy győzelem mellett 16-2-es gólkülönbséggel pipáltuk ki idén. Az egyetlen szépséghiba az otthoni kupabukta…

Ez egyébként a rangadók hétvégéje volt, Hibs-Hearts és QotS-Falkirk meccseket is rendeztek. A fővárosi derbit (számunkra kevésbé kedvező módon) a Hibs nyerte, így pontszámban megint egyenlően álltunk, de mi egy meccsel kevesebbet játszottunk. A QotS győzelmével pedig nagy lépést tett a 4., még playoff hely bebiztosítása felé.

Közben 10 héttel a kölcsönbe érkezése után elkezdett edzeni egy újabb „szarka”, Shane Ferguson, képi bizonyíték is van rá!

Az egyetlen épképzláb newcastle-iről, Vuckic-ról pedig kiderült: a heti 10 ezer fontos fizetésének 80%-át az angolok állják.

Hét közben jött a Livingston, amely valóban nehéznek tűnt. Hiába az 5 pont levonás, becsülettel küzdenek a kiesés ellen, márciusi találkozásunk óta 1-1 vereség és döntetlen mellett 3 győzelmet arattak, amelyből az egyik a fölényes, 4-0-ás siker a Challenge kupa döntőjében az Alloa ellen.

Livingston – Rangers 1-1 (0-0)
Championship, 33. forduló, április 15.
Bell – McGregor, McCulloch, Zaliukas, Wallace – Murdoch, Law, Shiels (Walsh, 80.), Vuckic – Miller (Boyd, 73.), Clark (Hardie, 73.)
Gól: Hippolyte (46.) ill.; Zaliukas (48.)
Nézőszám: 4 345

A hatodik percben máris a hálónkban volt a labda, de Hippolyte találatát szabálytalanság miatt nem adták meg. Ezzel az első félidő jelentős izgalmai ki is fújtak, a másodikban viszont egy gyors gólváltásra került sor. Előbb Zaliukas teljesen felesleges szabálytalanságát büntette egy tökéletes szabadrúgással Hippolyte, majd a litván azonnal kijavította a hibáját egy csúsztatással. A vezetéstől Vuckic belestukkolásakor csak centikre voltunk, de az a csatárpár kicserélése után sem jött össze.
Ez az eredmény azt jelentette, hogy mérkőzésszámban utolértük a Hibs-et, pontszámban pedig eggyel jobbak voltunk.

Képek itt és itt láthatók.
A gólok itt, másfél perces öf itt, hosszú videó itt nézhető.

McCall: „Nem játszottunk olyan folyamatosan, ahogy szerettünk volna. Az eredmény igazságos, nem érdemeltünk többet, ők pedig a bent maradásért küzdenek, nem volt várható látványos játék. Nyilván nyerni akartunk, de ez nem elég, ezért többet kell tenni. Nem biztos, hogy egy gyenge pontot szereztünk, legközelebb a Hibs jön ugyanide, nekik is nagyon nehéz dolguk lesz.”

Ezután kissé érthetetlen módon, már április közepén napvilágot láttak a következő szezon mezei – általában legalább egy hónappal később szoktak csak kijönni. Továbbra is a PUMA a gyártó, a 32RED a mezszponzor. Egyelőre a hazairól és a kapusról vannak képek, a mostani koncepció a „Fear no foe”, azaz szabadfordításban „Senkitől se félünk” fantázianevet kapta.

Galéria a hazairól, a kapusról.
Videós bemutató.

A vezetőséggel kapcsolatos hírek száma jelentősen lecsökkent az utóbbi időben – szerencsére.
Dave King még bőven várhat a sorsára, Stewart Regan, az SFA vezére szerint nem sietik el a „fit and proper” teszt vizsgálatát, nincs kitűzve határidő, egyelőre még az információkat gyűjtik be.
Eközben a klubot 5 500 fontra büntette a Szövetség, Mike Ashley kettős érdekeltsége miatt.

Következett a Dumbarton, amely a Raith mellett idei kedvenc ellenfelünk: mindhárom bajnokit megnyerve, 10-2-es gólkülönbséggel abszolváltuk ellenük.
Ráadásul McCall húzott egy váratlanul szimpatikusat: betette a kezdőbe Hardie-t és Walsh-ot is, éljenek a fiatalok!

Dumbarton – Rangers 1-3 (1-1)
Championship, 34. forduló, április 18.
Bell – Wallace, McCulloch, Zaliukas, McGregor – Vuckic (Black, 85.), Law, Murdoch, Walsh – Hardie (Gallagher, 85.), Clark
Gól: Wilson (2.); ill. Hardie (10. és 49.), Vuckic (52.)
Nézőszám: 1 766

És éltek is – a bizalommal. Noha a hazaiak már a második percben megszerezték a vezetést a néhány éve még az Old Firmön ellenünk gólt szerző Mark Wilson kapáslövésével, ezúttal Hardie lopta el a show-t. A 18 éves csatártehetség az ifiben hétről-hétre lövöldözi a gólokat, most pedig élete első, kezdőként felnőttcsapatban szereplésekor egy duplával mutatkozott be – a második egy ollózó mozdulat után született.
Rajta kívül Vuckic szereplése is megemlítendő, egy gólpassz mellett egy csodálatos gól fűződött a nevéhez – ez volt a 8. találata, az első idegenben.
Az első félidőben sorozatban dolgozta ki a csapat a ziccereket, de mind kimaradtak, a második félidőben kevesebb volt belőlük, de azok bementek.

Képek itt és itt láthatók.
1-1, 1-2, 1-3
Hosszú videó itt nézhető.

Hardie: „Számomra ez egy valóra vált álom. A világ legjobb érzése volt, amikor megtudtam, hogy a kezdőbe kerülök, bíztam benne, győzelemhez tudom segíteni a csapatot. Sajnos a családom nem tudott eljönni, mert egyszerűen nem kaptak jegyeket – pedig még a hazai részre is próbáltak, de oda sem volt már jegy. Én már albérletben lakom Glasgow-ban, a szüleim pedig otthon Stranraer-ban, sajnálom, hogy nem láthattak élőben, csak a tévén keresztül.”

McCall: „A legfontosabb, hogy megszereztük a 3 pontot, még úgy is, hogy az elején a saját dolgunkat nehezítettük meg, végül aztán háromnál többet is lőhettünk volna. A lélektani előnyünk megvan, bízunk benne, hogy a Livi megnehezíti a Hibs dolgát is, hozzánk hasonlóan tőlük is elvesz pontokat.”

McCall arra utalt, hogy ezzel ismét igen jó pozícióba kerültünk: egy meccsel többet játszva, négy pont előnnyel mentünk a Hibs előtt.

A zöldeknek ezen a hétvégén Skót Kupa elődöntő kötelezettségük volt, ahol egy-egy első- és másodosztályú párharcot rendeztek. Nos, mindkét esetben az esélytelenebb jutott be a döntőbe, a Hibernian hiába támadta végig a meccset, rúgott három kapufát, a Falkirk csak bekotort egy gólt, ez elég is volt nekik. A Celticnek pedig idén sem jön össze a triplázás, hiába vezettek egy órán át az Inverness ellen, Gordon kapus kiállítása után még kihúzták a döntetlent, a hosszabbítást viszont az ICT jobban bírta. Így május 30-án egészen váratlan párosítású, Falkirk-Inverness kupadöntőt rendeznek.

Hét közben aztán kívánságunk süket fülekre talált, a Hibs simán, 3-1-re verte a Livingstont és megint egy ponttal mögöttünk loholtak. A papírforma meg nem mellettünk állt: mindkettőnknek hátra volt a kupadöntős Falkirk, rajta kívül a zöldeknek az alsóházi Alloa, nekünk viszont a bajnoki ünneplésre készülő Hearts.

Összességében a saját kezünkben volt a sorsunk. Egészen kb 20 percen át…

Rangers – Falkirk 2-2 (0-0)
Championship, 35. forduló, április 25.
Bell – McGregor, Zaliukas (Crawford, 46.), McCulloch, Wallace – Walsh, Murdoch, Law, Vuckic – Miller (Shiels, 62.), Hardie (Clark, 66.)
Gól: Vuckic (81.), Law (90.); ill. Baird (57.), Taiwo (61.)
Nézőszám: 35 556

Ugyanis a félidő első felében tök jó játék mellett sorban jöttek a kisebb-nagyobb helyzetek és ha ebből akárcsak egy is bemegy, akkor nem lenne miről beszélni. De nem ment be egy sem, a Falkirk pedig felbátorodott, teljesen kiegyenlítődött a játék, de gól nem esett. Eközben a másik pályán 2-0-ra vezetett a Hibs, tehát győzelmi kényszerben voltunk.
De John Baird nem így gondolta. Ő tavaly a Challenge kupadöntőben rúgott ellenünk győztes gólt, most meg a második helyünket vette el: előbb maga talált be, majd a másikat előkészítette. Valamiért nagyon nem vagyunk neki szimpatikusak…
A gyorsan bekapott két gólban Bairden kívül még egy közös van: Lee McCulloch, akinek a 300. Rangers tétmeccse abszolút balul sült el: az elsőnél alászaladt a labdának, a másodiknál egyszerűen felborult a csatár mellett. A szurkolók szemében egyébként is hetek, hónapok óta bűnbaknak számító kapitány ezt követő labdaérintéseit fütty fogadta, ami elég durva…
Mindenesetre McCall gyorsan lecserélte a két csatárát, ettől egy picit veszélyesebb lett a csapat: Walsh a kapufát, McGregor a kapust találta telibe. Vuckic fejese aztán csökkentette a különbséget, és a lendületet kapó csapat ki is tudott egyenlíteni, de ennél többre nem volt képes.

Képek itt és itt láthatók.
1-2, 2-2.
Rövid öf itt, hosszú videó itt nézhető.

McCall: „Nagyon rossz volt hallani, hogy néhányan kifütyülték a csapatkapitányt. De ez pár perc alatt elmúlt, utána a szurkolók ismét mellé álltak. A klubnak most összefogásra van szüksége. A múlttal most nem kell foglalkoznunk, az egyetlen feladat a jövő heti. A játékosoknak szükségük van a szurkolókra és ez viszont is igaz.
Az egy pontot megérdemeltük, az örvendetes, hogy a két gólos hátrányt ledolgoztuk. Ettől az eredménytől függetlenül is győzni megyünk a Tynecastle-re és közben reméljük, hogy a Falkirk a maihoz hasonló eredményt tud a Hibernian ellen is elérni.”

A döntetlen a Falkirknek a playoff álomtól való elköszönést jelentette, már biztosan negyedik helyen zárt a QotS. A Hibs 4-1-re nyert, tehát az utolsó körre náluk volt a döntés.
Eközben a Szövetség nyilvánosságra hozta a playoff végleges időbeosztását:

A vezetői harc közben érdekes mellékszál volt Felix Magath feltűnése, most hosszú idő után hírt kaptunk felőle: „A legjobbakat kívánom a klubnak. Követem az eredményeiket és meg vagyok győződve, hogy szép jövő áll előttük. Mivel részvényes vagyok, ezért nyilván érdekel, hogy mi folyik a Rangersnél. Jelen pillanatban nincs betervezve, hogy ismét találkozzak a vezetőkkel. Németországban élek, nem tudom, mikor térek vissza Glasgow-ba, majd meglátjuk, mit hoz a jövő.”

Viszont ezekkel a meccsekkel kapcsolatban felmerült egy kérdés: a bérletes szurkolók szempontjából ez még a szezonnak számít vagy sem? Úgy látszik, a playoff tavalyi bevezetésekor ez nem okozott galibát, most viszont igen: a Motherwell és a Hibernian után a Rangers is bejelentette, hogy ők ezt a szezon részének tekintik, így nem kívánnak külön belépőt szedni azoktól, akik már több száz fontért megváltották a kártyájukat.
Viszont: a rájátszás belépőiből származó bevétel fele a Szövetséget illeti, aki majd szétosztja azt a tagok között. Az pedig – leginkább a Rangers várható nézőszáma esetén – nagyon nem mindegy, hogy csak néhány ezer, vagy akár 35-40 ezer jegyet vennének a nézők.
A Queen of the South nem állt be a sorba, elmondásuk szerint az ő bérletüket megváltók 18 hazai bajnokit kapnak 16 áráért és a magas rendezési és biztosítási költségek nem teszik lehetővé, hogy a playoff hazai találkozóját/-it ingyenesnek hirdessék.

De hogy ki lesz/volt a QotS ellenfele, az már májusban dőlt el…