Bravúrgyőzelemmel és kétséges döntetlenekkel kezdődött, kupakieséssel és történelmi megalázással zárult újdonsült portugál mesterünk első teljes hónapja.

A hónapot rögtön meccsel kezdtük, az a Motherwell jött vendégségbe, amely az Ibrox-ban legutóbb 29 bajnokival ezelőtt tudott nyerni. Idén már négyszer futottunk össze, otthon kétszer 2-1-re, idegenben kétszer 2-0-ra nyert a Rangers, a gólok felét Miller szerezte.
Caixinha most már jobban a képére formálhatta a csapatot, de csak kényszerűeket cserélt: Tav és Wilson helyett Hodson és Kiernan kezdett.

Rangers – Motherwell 1-1 (0-1)
Premiership, 30. forduló, április 1.

Foderingham – Hodson (O’Halloran, 46.), Kiernan, Hill (Halliday, 46.) Wallace (Garner 46.) – Hyndman, Toral, Holt, McKay – Miller, Waghorn
Gól: Garner (61.); ill. Moult (3.)
Nézőszám: 49 198

Nem tanultunk az előzőkből, a Mwell harmadszor is megszerezte a vezetést az Ibrox-ban, ezúttal fájóan gyorsan, már a harmadik percben, egy szögletnél Moult maradt teljesen egyedül. Ez annyira megfogta a csapatot, hogy hosszú percekig ki sem tudtunk jönni a saját térfelünkről. Waghorn büntetőgyanús (?) esése a 21. percben volt az első érdemleges említenivaló, miközben a vendégek nem egyszer eljutottak lövésig. Az első félidőben más nem is nagyon történt, így nem meglepő módon a portugál eléggé elégedetlen volt. Ezt úgy nyilvánította ki, hogy a szünetben olyat húzott, amit nem csak itt, de a világ futballjában is nagyon ritkán látni: egyszerre hármat cserélt! Sőt, ez még nem is elég, a kezdőrúgásnál azt hihettük, itt most valami áprilisi tréfa zajlik: három hátvéd jött le és helyettük két támadó meg egy középpályás állt be. Átálltunk valamiféle 3-5-2-re, Toral lett a közép-, Halliday meg a balhátvéd (!), Kiernan kiment jobbra, Miller hátrébblépett, sőt, néha O’Halloran is a védősorban szerepelt. Az mondjuk eléggé fura, hogy ha már ilyet lép az edző, akkor miért nem az originál védő Senderost hozza be… Warburtont sokszor kritizálták azért, mert semmi váratlant nem húzott, na most ezt hatványozottan bepótolja Caixinha.

Ennek az eredménye az az első félidei alvásból egy oda-vissza adok-kapok rohangálás lett a másodikban.
Negyedóra után lett meg az eredménye, Garner két veszélyes fejesét követően parádésan érkezett Miller hosszúnak tűnő beívelésére és beakrobatikázta az egyenlítést. Menni kellett a győzelemért, de emiatt (és a soha nem látott védősor okán) sokszor kinyílt a védelem, így Foderinghamnek is akadt dolga bőven. Előbb Bowman lövését, majd fejesét tolta ki bravúrral, majd egy elképesztő duplavédéssel tartotta meccsben a csapatot.

A végére teljesen felborult a pálya, mindenki mindenhol megfordult, de maradt a döntetlen.

Képek itt és itt láthatók.

Rövidebb öf itt, hosszabb öf itt, hosszú videó itt nézhető.
Foderingham duplabravúrja.
A forduló góljai itt láthatók.

PC: „Nem így terveztem, de Wallace sérülten jött vissza a válogatottból, Hodson reggel megbetegedett, Hillnek meg fájt a lába, így kénytelen voltam minden cserét kihasználni.
A két félidőben totál más meccset láttunk, tudtuk, hogy a Motherwell nagyon agresszív a hosszú labdáknál, mégis mindig elvesztettük azt, nem tudtuk megtartani, ezért tudtak sok helyzetet kialakítani. A másodikban megváltozott minden, kicsit megleptük őket a cserékkel. Büszkének kell lennem a srácokra, attól függetlenül, hogy ennél a klubnál csak a győzelem lehet elfogadható, támogatnom kell őket, mert minden megtettek a sikerért.”

Eközben az Aberdeen idegenben semmisítette meg a Dundee-t (7-0), így a különbség tíz pontra nőtt.

Nem volt megállás, hétközi forduló jött, a portugál első idegenbelije, amire meglehetősen hiányos létszámban készült a csapat: 6 alapember játéka is kérdéses volt. Na erre Caixinha ismét olyat húzott, ami szinte példa nélküli: a szokásos 1 helyett nem kevesebb, mint 36 (!) órával a kezdés előtt már kezdőcsapatot hirdetett! Na de milyet: összesen 6 változtatást eszközölt a mester és helyet kapott az egyaránt újonc 20 éves David Bates és a 18 éves Myles Beerman is a védelemben, valamint a padon a 18 éves Aidan Wilson.
Bates-ről pár szót már írtam, a Raith-től jött előbb kölcsönbe, aztán végleg a nyáron, de a nagycsapatig csak most jutott el. Beermanről még nem ejtettem szót: egy máltai balhátvédről van szó, aki 3 év Man City akadémia után most nyáron jött ide, országa egyik legnagyobb tehetségének tartják, nem véletlen, hogy már az U21-es válogatottba is meghívót kapott.
Ami a fiataloknak lehetőség, az nyilván a többieknek hátrány, Wallace például hasműtét miatt 3-4 hétre kiesett, ezáltal a kupaelődöntője is ugrott. Kiernan térde, Hill lába, Hodson betegsége miatt maradt ki. Halliday másfél hónap után kezdhet, Miller viszont kimaradt.

 

Idén eddig egy idegenbeli 1-1, majd egy hazai 3-0 jött össze a Killie ellen, akik szintén nagyon tartalékosak voltak, McCulloch azon poénkodott, hogy a végén még neki is be kell állnia.

Kilmarnock – Rangers 0-0
Premiership, 31. forduló, április 5.

Foderingham – Tavernier, Bates, Wilson, Beerman – Halliday, Holt, Hyndman (Miller, 46.), McKay – Waghorn (Windass, 80.), Garner (Dodoo, 73.)
Nézőszám: 9 548

A két debütáns közül Bates picit bizonytalannak tűnt, ellenben Beermannel, aki emberéül kapta a nála 12 évvel idősebb, 1,5 fejjel magasabb és kb 15 kilóval több Connor Sammont, de nem csak hogy tisztességesen őrizte, kiosztott neki két kötényt és sokszor föl is tudott menni a támadásokhoz. Ezzel nagyjából el is mondtam az est pozitívumát, mert a játékról sok mindent nem tudok írni: ingerszegény két csapat, kevés helyzet, sok szöglet (19), újabb elvesztett két pont.

Az első félidőben Garner fejesét a gólvonalról védte a kapus, a szünetben Hyndman helyére jött Miller majd a továbbiakban még két támadó, de egy Garner kapufán és két meg nem adott kezezős büntetőn kívül mást nem értünk el.

Képek itt és itt nézhetők.

Rövid videó itt, hosszú öf itt látható.
Meccs végi tévés értékelés.
A forduló góljai itt és itt láthatók.

PC: „Megpróbáltuk széthúzni a középpályát, hogy legyen helyünk, de időbe telt, mire a csapat megértette a játékot. Nem volt gond az akarattal, de több kell. Ha a Rangers döntetlent játszik, az nem elég, itt nagyobbak az elvárások. Ezt nekem és a játékosoknak is meg kell érteniük és elfogadniuk, e szerint kell dolgoznunk.
Mindig jó látni, ha fiatalok mutatkoznak be a csapatban, bíznunk kell bennük és ezt ők meg fogják hálálni a teljesítményükkel.
Nem egyszerű a helyzetünk, kétszer játszunk még az Aberdeennel, most meg kell vernünk őket, hogy maradjon még esélyünk és hogy bizonyítsunk magunknak.
Fura volt, hogy ennyivel korábban csapatot hirdettem? Lehet, de ez egy üzenet is volt: teljes mértékben bízom a játékosokban, mindegy, hogy ki kezd, ugyanolyan értékű tagja a csapatnak.”

Mivel az Aberdeen egymás utáni tizedik hazai meccsét nyerte, így 12 pontos hátrányból várhattuk az ottani rangadót és egy esetleges vereséggel már inkább hátrafelé kellett volna nézelődni.
Eközben a Celtic április 2-án biztosította be sorozatban 6. bajnoki címét – 88 éve nem avattak ilyen korán győztest az élvonalban.

A Dons ellen tehát úgy készült a csapat, hogy még megmaradjon egy halvány sansz a második helyre. Idén idegenben 2-1-re kikaptunk, otthon 2-1-re nyertünk. Az Aberdeen utóbbi 10 hazai meccsét nyerte, az egész szezonban csak a Celtic tudott itt győzni – ezzel szemben mi öt meccses nyeretlenségből mentünk a Pittodrie-ra.

Két helyen változott a kezdő, Toral és Miller be-, az utóbbi időben formán kívüli McKay kikerült, a két fiatal maradt.

Aberdeen – Rangers 0-3 (0-0)
Premiership, 32. forduló, április 9.

Foderingham – Tavernier, Bates, Wilson, Beerman – Holt, Hyndman (Windass, 53.), Toral – Miller, Garner (Dodoo, 70.) Waghorn (Halliday, 80.)
Gól: Miller (79. és 81.), Dodoo (83.)
Nézőszám: 19 332

Kezdésnek már a harmadik percben egy Garner-Jack „ütközet” borzolta a kedélyeket, először nagy kamunak tűnt Garner esése, másodikra viszont látszódik, hogy volt két kisebb fejesmozdulat is Jacktől, akár a piros sem lett volna túlzás. Az elején a hazaiak domináltak, a Rangers 15 perc után állt meccshangulatba, előbb Garner, majd Waghorn előtt adódott kisebb-nagyobb sansz. Foderinghamnek jóformán nem volt védenivalója az első félidőben, bár ez nem meglepő, mert mindkét előző bajnokin minden gól a másodikban született.

A fordulás utáni első periódust ismét megnyomta a Dons, többször eljutottak a kapuig, viszont Fod rendíthetetlenül fogott mindent, nem egyszer bravúrral. A korán becserélt Windass nem sok kreativitást hozott a középpályára, nem úgy Dodoo, aki húsz perce alatt „megváltotta a világot”. De előbb jött Miller, és kapásból, nehéz szögből egy hatalmas dugót ragasztott be, a vörösök nem is tudták értelmezni. Ebből következően a középkezdéstől számított 20 másodpercen belül már kettő volt az előny, Dodoo csapott le egy labdára, majd szépen tálalt Miller elé, aki remekül rúgta el a kapus mellett.

Ettől teljesen összezuhantak, újabb két perccel később Dodoo indult el a saját térfeléről, végigszaladt a vonal mentén, egyet cselezett befelé, majd visszarúgta a rövidbe. Mi sem egyszerűbb ennél! Sőt, a hosszabbításban a duplázása is majdnem összejött, de picit alányúlt, a kapufáról visszapattantót Miller próbálta meg befejelni, de a gólvonalról mentettek, így „csak” 3 maradt a különbség.
Az komoly, hogy az Aberdeen több mint 10 órája nem kapott otthon gólt, most pár perc alatt hármat is (pedig egy meccsen ennyit még senkitől)… És Dodoo 20 perc alatt gól + gólpassz + kapufa mérlege sem cseng rosszul.

Az eredményt tekintve én ezt mindenképp az elmúlt évek top 5-jébe beletenném, felidézni is nehéz, hogy mikor nyertünk utoljára idegenben rangadót (talán Warburton első meccsén, 6-2-re a Hibs ellen). Ráadásul különösebben a játékra se lehet panasz, több lövésünk és több helyzetünk is volt.

Képek itt és itt láthatók.

Gól 1
Gól 2
Gól 3
Rövidebb öf itt és itt, hosszú öf itt nézhető.
Meccs végi tévés értékelés itt, az utolsó negyedóra teljes hosszában itt.
Caixinha ünneplése és itt.
A forduló további góljai.

PC: „Tisztában voltunk vele, hogy az elejétől kezdve teljes szervezettséget és sok feláldozást fog követelni tőlünk ez a meccs. Az első félidőben és a második elején ezt nem teljesítettük, sokat kellett védekeznünk. Tudtuk, hogy rizikót fognak vállalni, a szélsőhátvédeik előre fognak jönni. Ezért küldtem be Dodoot és Windasst, két gyors játékost, hogy kihasználják a felszabaduló területeket.
A második hely szempontjából fontos győzelem volt ez, folytatnunk kell ezt a sorozatot, hogy továbbra is maradjon esély. Építenünk kell erre a fontos sikerre.”

A különbség 9 pontra csökkent és még egyszer találkozunk velük.

A meccs után rögtön egy újabb hír érkezett, kinevezték ugyanis Caixinha „helyi illetőségű” segítőjét. Az idézőjelre azért van szükség, mert a 41 éves Jonatan Johansson Stockholmban született, finn állampolgár, viszont négy év játékoskarrier után további hármat edzősködéssel töltött Skóciában, a felesége pedig szintén skót.
És hogy mi köze van a Rangers-höz?

A 106-szoros válogatott csatár (csak Litmanen volt nála többször) nemzetközi karrierje itt indult 1997-ben, miután 500 ezer fontért érkezett a Flora Tallintól. Első évében alig kapott lehetőséget, a másodikat kiemelkedően zárta (18 gól), az utolsó átlagosra sikerült, de összesen öt trófeát így is begyűjtött.
Utána egy nagyobb angol és svéd kitérőt követően megfordult a Hibs-ben és a St. Johnstone-ban is, majd visszavonulása után a Morton ificsapatát és a Motherwell U20-asait edzette. Az utóbbi fél évben a finn válogatott másodedzőjeként ügyködött, valamint időközönként feltűnt a klubtévében is szakérteni.
Új megbízatása teljes idős, ezért a finn válogatottnál betöltött posztjától megválik.

A további jelöltek ismeretében talán fura az ő kinevezése, hiába kötődnek a többiek jobban a klubhoz, de azt el kell ismerni, hogy egy nemzeti válogatott padján segédkezni magasabb kvalifikációt ad, mint a negyedosztályból kiesés ellen menekülni (Barry Ferguson), gyerekakadémiát vezetni (Kevin Thomson), három éve pad nélkülinek (John Brown) vagy edzői papírok nélkülinek lenni (Peter Lövenkrands).

Ezt követően egy kisebb nézeteltérés akadt, ugyanis Michael O’Halloran állítólag nem jelent meg az U20-as csapat Hearts elleni meccsén, annak ellenére, hogy a kezdőbe jelölték. Felmerült egy olyan verzió, hogy teljes félreértés volt az egész, Caixinha és az U20-as edző is azt hitte, a másik szól neki, hogy mikor van a kezdés, így aztán nem is tudott róla MoH…

A média természetesen egyből felvetette, hogy ezzel véget is ért az itteni karrierje, Caixinha próbálta nem felfújni a dolgot: „Michael a családunk része és a családban a vitákat otthon rendezzük. Ez egy belső ügy, amit egymás között intézünk és oldunk meg. Ennyit szeretnék erről mondani.” – majd hozzátette, hogy a következő fordulóban nem lesz a keret tagja O’Halloran.
Egyébként ezzel nem csak bajt generált, magának is ártott, mert a meccsen több angol csapat megfigyelői is megnézték (volna).

Ugyan még egy forduló hátravolt az alapszakaszból, de mivel eldőlt, hogy ki hol folytatja, ezért ki is alakult a felsőház további sorrendje, az alábbiak szerint: a Celtic-kel kezdünk otthon, aztán megyünk a Partickhoz, majd négy nap alatt fogadjuk az Aberdeent és a Hearts-ot, végül május 21-én a St. Johnstone vendégeként zárunk.
Ez utóbbi ismerős helyzet, legutolsó élvonalbeli szezonunkat szintén a Szentek otthonában fejeztük be.

A Partick egyébként 1981 óta nem végzett az első hatban – ebből következően a 2000-ben bevezetett felsőházba első alkalommal került be (ezzel ő a 15. ilyen klub).

És az alapszakasz utolsó körében pont ez a Partick volt az ellenfelünk.
Idén eddig egy 2-0 és egy 2-1 a mérleg, viszont a Jags nyolc bajnoki óta veretlen.
Az egymás elleni bajnokikon óriási a dominancia, az eddigi 138-ból mindössze 36-ot nem sikerült megnyerni.

Az egyetlen változtatásként McKay kezdett Garner helyén, az előző körben remeklő Dodoo ismét csak a padon kapott helyet.

Rangers – Partick Thistle 2-0 (1-0)
Premiership, 33. forduló, április 15.

Foderingham – Tavernier, Bates, Wilson, Beerman – Holt, Hyndman, Toral (Halliday, 84.) – Miller, Waghorn (Garner, 75.), McKay (Dodoo, 46.)
Gól: Miller (39.), Toral (54.)
Nézőszám: 49 748

Enyhe kifejezés, ha azt írom, hogy nem játszottunk jól az első félórában, Beerman próbálkozott kétszer is lövéssel, különösebb veszély nélkül. A másik oldalon a két legjobb csatár, Erskine és a nemrég a 100. gólját meglövő Doolan egyaránt a padon kezdett.
A félidő második felében megélénkült a játék, két egymás utáni szögletet is a gólvonalról mentettek. A gól a 39. percre érett meg, Tavernier korrekt beadását Miller egy védővel a nyakán szépen fejelte be a kapus mellett, ezzel biztosítva, hogy a Ross County kivételével mindegyik élvonalbeli ellenfélnek beköszönt idén.
A félidei McKay-Dodoo csere eleinte látványos javulást eredményezett, a ghánai öt perc alatt háromszor is a kapu elé került. De a másodikat a két kölcsönjátékos hozta össze, egy duplakényszerítő után Toral fejezte be a szép játékot.
A spanyol ezután adott egy forintos labdát Waghornnak, aki továbbra is túl nagy mennyiségben hagyja ki a helyzeteit. A különbség könnyen a duplája is lehetett volna, de az Ibrox-ban a kapusok többnyire ihletett formában véd, úgyhogy végül maradt a kettő közte.

Caixinha alatt veretlenek vagyunk és öt meccsen egyetlen gólt kaptunk, ez elég jól hangzik.

Képek itt és itt láthatók.

2-0
Rövidebb öf itt, hosszabb öf itt, hosszú videó itt nézhető.
A forduló további góljai.

PC: „Az első 30 perc egyáltalán nem tetszett, ismét úgy éreztem, hogy az ellenfél jobban kapta el a kezdést. Főleg a második félidő első felében voltunk jók, helyzeteket dolgoztunk ki és szépen játszottunk. Elégedett vagyok a közös munkával, ezen az úton kell továbbmennünk. Büszke vagyok a két fiatalra, Bates és Beerman is megállják a helyüket, az ő érdemük is, hogy már három meccse nem kaptunk gólt.
Ez a csapat bárkit képes megverni, a Celtic-et is, remélem, 11 harcossal megyünk a csatába. Persze ez más lesz az eddigiekhez képest, más atmoszféra, kieséses rendszer, de felkészültek leszünk.”

A forduló rangadóján az Aberdeen megverte a St. Johnstone-t, így egyrészt magát bebiztosította az európai kupaindulással, másrészt teljes elszigeteltségbe helyezte a Rangers-t: előre és hátrafele is 9-9 pont a különbség.

És akkor innentől a hónap második felében a zöldek elleni duplarangadóra lehetett koncentrálni.

Elsőnek a kupaelődöntő jött, ahol egy évvel ezelőtt sikerült a bravúr.
Caixinha próbált nyugodtnak tűnni, elmondta, hogy nincs verhetetlen csapat, mindenkinek vannak hibái, a kérdés, hogy ezt meg tudjuk-e találni és utána kihasználni.

Ezelőtt azonban a Celtic hétvégi bajnokija (Ross County 2-2) borzolta a kedélyeket, ahol előbb egy nagyon kamu büntető miatt nem nyertek, majd Brown-t kiállították, amit később a felülvizsgálat során visszaminősítettek sárga lapra. Ráadásul ugyanezt a bírót nevezte a Szövetség a kupameccs egyik partjelzőjének. Ennek következtében óriási össztűz indult a bírókra a zöldektől a médiában (kis túlzással: nehogy még egyszer ellenük merjenek fújni…) és Rodgers elmondása szerint a legutolsó derbin a Rangers legjobb tudásával is csak egy döntetlenre volt képes, úgyhogy nincs mitől tartaniuk.

Az elődöntőig a zöldek az alábbi úton jutottak el: Albion Rovers 3-0, Inverness 6-0, St. Mirren 4-1, a Rangers pedig így: Motherwell 2-1, Morton 2-1, Hamilton 6-0

Sajnos beárnyékolta a felvezetést egy szomorú esemény, mindössze 44 évesen, váratlanul elhunyt Ugo Ehiogu. A korábbi angol válogatott védő karrierjében a Rangers ugyan csak egy kis rész volt, de az egészen biztos, hogy itt szerezte a legnagyobb (és legfontosabb?) gólját, amit aztán a szurkolók a szezon góljának választottak:

Bármilyen hihetetlen, de a zöldek utoljára 1925-ben (!) vertek meg kupaelődöntőben, amit nem kevesebb, mint 101 700-an láttak a helyszínen, ami akkor világrekordnak számított. Az is fura tény, hogy 1960-1992 között egyáltalán nem volt ilyen párosítás ebben a körben.

Egy nappal a meccs előtt elterjedt egy pletyka, miszerint az egyik edzésen megsérült Foderingham és kérdéses a játéka, de ő vállalni tudta, míg meglepetésre Halliday is a kezdőbe került, akárcsak a két fiatal védő. McKay és Toral csak a padon, Hill pedig már legalább ott.

Celtic – Rangers 2-0 (1-0)
Skót Kupa elődöntő, április 23.

Foderingham – Tavernier, Bates, Wilson, Beerman – Holt, Halliday (McKay, 46.), Hyndman (Windass, 70.) – Miller, Waghorn, Garner (Dodoo, 46.)
Gól: McGregor (11.), Sinclair (51.)
Nézőszám: 49 645

A legutóbbi, 1-1-es derbi összefoglalását úgy zártam, hogy a fejlődés szemmel látható. Nos, ezt (és főleg a következőt) tekintve kénytelen vagyok kicsit elhatárolódni magamtól…

A kezdés előtt fura dolog történt, a játékosok már felsorakoztak az Ehiogu tiszteletére az egy perces megemlékezésre, de valaki szólhatott, hogy mégsem lesz és mindenki ment vissza a helyére. Ilyet se nagyon látni…

Derbihez méltó iramban kezdődött, már a legelső percben Dembele töküresen melléfejelt egy szögletet, majd megismerhettünk egy új játékelemet: Waghorn nagybedobásait (nem sok sikerrel). Halliday szerelése más országokban rögtön piros, itt csak sárga. Ezt még megúsztuk, de az első 10 perc 85-15 %-os labdabirtoklásából adódó nyomást nem: már a 2 ember között kilépő Dembelé szép labdalevételét is mozizta a védelem, majd a visszagurításra fájdalmasan egyedül érkező McGregor „föld alatt” elrúgott labdájával nem lehetett mit kezdeni – nem erőből, hanem helyezve lőtte be a a hosszúba.
A lecke fel volt adva, de labda nélkül nehéz veszélyt kialakítani, ha meg meg is szereztük, nagyon gyorsan elveszítettük azt. Szerintem az első félórában a három támadó együtt ötnél többször nem találkozott a labdával… Eközben a zöldek egyik erőssége, Dembelé egy rossz mozdulatnál lesérült (mint utólag kiderült, a szezonja ezzel be is fejeződött), persze a helyére beálló Griffiths-től se nyugodhattunk meg.

Gyenge első félidőt zártunk, beszédes, hogy a legveszélyesebb lövésünk Miller 25-ről eleresztett, 8 méterrel fölé menő izéje volt. Igaz, a zöldek is csak 3 lövésig jutottak, de a legdurvább a szabálytalanságok száma. Nekik 0. Új rekord?

Caixinha próbált belenyúlni a meccsbe a szünetben, McKay és Dodoo egyaránt a támadások felélénkítésére érkezett. De még szinte be se melegedtek, egy, a zöldek tizenhatosán pattogó labda után fullba lekontráztak és Tavernier messziről érkező becsúszását megkapták büntetőnek (amúgy Foderingham miért nem jött ki??). Elsőre kérdésesnek tűnt, több visszajátszás alapján jogosnak látszik, de a szemből lévő kamera szerint a labdát sodorta el előbb Tav. A sors fintora, hogy pont a feljebb említett partjelző intette be az esetet. Felesleges bírózni, nyilván nem ezen múlt, de azért felmerül, hogy kevesebbet gondolkodott ennél az esetnél látva a sajtóban megjelent nyomást a zöldek részéről…
De a lényeg, hogy Sinclair neccesen ugyan, de berúgta, és innen nem látszódott visszaút. Pláne, hogy egy percen belül Griffiths is villant, ő is két védő között került helyzetbe, de Fod bravúrral védett. A Celtic támadott tovább, nekünk pedig konkrétan egy óra elteltével alakult ki az első szögletből egy kisebb veszély, de Miller fejesét könnyen fogta Gordon. A továbbiakban is Miller volt a legaktívabb, míg a végén Waghorn szépíthetett volna, Rogic meg széttörte a kapufát, ám az eredmény nem változott.

Egy pillanatnyi esélyünk se volt, a rutintalan védelem csődöt mondott, akárcsak a Toral helyett játszó Halliday és az sem ideális, ha minden derbin egy 38 évestől várjuk a gólokat.

Képek itt és itt láthatók.
Panorámakép a teljes stadionról

Rövidebb videó itt, hosszú öf itt nézhető.
Halliday szerelése

PC: „Túlságosan tiszteltük az ellenfelet, pedig nem így készültünk hét közben. Le voltunk blokkolva és ilyen esetben az ember nem tud megfelelően teljesíteni. Mindkét félidő elején gólt kapni nem szerencsés. Főleg az első félidőben passzívak voltunk, nem tudtuk őket megállítani. A tizenegyes sajnos mindent megváltoztatott. Megérdemelten nyert a Celtic.”

A másik elődöntő jóval több fordulatot hozott, kezdve, hogy az Aberdeen már 12 másodperc (!) elteltével vezetett, majd egy trükkös szabadrúgással megduplázta az előnyt, ám a Hibs még a félidő előtt szépített, majd egyenlített a második játékrész közepén. Azonban egykori játékosunk, Darren McGregor (aki az első gólnál is hibázott) négy perccel a vége előtt rossz helyen állt Hayes lövésénél, róla pattant be, így 3-2-re a Dons nyert.

Így a Skót Kupadöntőben (május 27.) megismétlődik a Ligakupadöntő párosítása. A vörösök 17 éve nem döntőztek, a zöldek 16 év elteltével egy lépésre vannak a triplázástól. Érdekesség, hogy az Aberdeen utolsó három kupagyőzelmét egyaránt a Celtic ellen érte el.
Ez egyébként azt is jelenti, hogy mivel mindkét döntős bajnoki jogon európai kupainduló, ezért a bajnoki 4. helyezett is Európa Liga selejtezős lesz.

Nem túl szerencsés módon pont a meccs estéjére sikerült a klub évzáróját beiktatni, ahol a szurkolók által megszavazott díjakat az alábbiak kapták:
-az év játékosa: Miller
-az év fiatalja: Hyndman
-az év gólja: Miller Aberdeen szerzett elsője (a további jelöltek)
-az év góllövője: Waghorn
-az év védője: Hill

Képek az eseményről itt és itt nézhetők.

A bajnoki előtt Caixinha az alábbiakat emelte ki: „Ha nem hinnék a keretben, a csapatban, nem lennék itt. Nem tagadom, nagy a rés a Celtic-hez képest, de ha nem hinnék benne, hogy utol tudjuk érni őket, akkor csomagolnék és hazamennék. Az előző meccsen nem volt meg bennünk a kellő szenvedély. Ez nagyon fontos, a játékosok is tudják. Átbeszéljük a dolgokat és felkészülten fognak kiállni.”

Ezúttal is megpróbált egy kicsit belenyúlni a csapatba, Windass, Hill és Dodoo is bekerült, McKay továbbra is a padon. A vendégeknél az előzőn megsérült Dembelét Griffiths pótolta.

Rangers – Celtic 1-5 (0-2)
34. forduló, április 29.

Foderingham – Tavernier, Wilson, Hill, Beerman – Holt, Hyndman (Garner, 56.), Windass – Miller, Dodoo (Halliday, 46.), Waghorn
Gól: Miller (80.); ill. Sinclair (7., büntető), Griffiths (18.), McGregor (52.), Boyata (66.), Lustig (87.)
Nézőszám: 49 822

Röviden: teljes megsemmisülés, történelmi vereség.

Már az első percben lehetett sejteni, hogy nem sok jóra számíthatunk, azonnal ziccerbe kerültek, de Hill kétszer is a labda útjába vetődött. Sajnos Beerman rutintalansága/túlzott hévje visszaütött a hatodik percben, amikor fölöslegesen csúszott oda Roberts-nek, a bíró pedig egy kis hezitálás után büntetőt fújt, Sinclair pedig egy hét alatt másodszor is túljárt Foderingham eszén. És gyorsan jött a második is, egy középen elvesztett labdával Griffiths lépett ki és nehéz szögből leadott lövésébe Fod csak belekapni tudott – mondjuk a helyezkedésébe bele lehetne kötni…
Szóval 20 perc és már szinte el is dőlt.

Máris jött a következő esemény, Simunovic brutális, ám de szabályos szerelését követően Griffiths a felsőlécet találta el, majd Miller suhintott rá egyet, de a félidőben maradt kettő a különbség.

Caixinha ezúttal a középpályát próbálta stabilizálni Halliday behozásával, de ez (sem) jött be, a második gyors támadást már góllal fejezték be, Tavernier nem tudta követni McGregor mozgását.
Egy szűk negyedóra múlva jött a negyedik, ezúttal egy pontrúgás után Boyata fejelt az ötösön belül. Ezen a ponton kezdett már vállalhatatlanná válni a dolog és bár Waghorn üres fejese még mellé ment, újfent Miller javított a dolgon, egy szép megindulás és Garner kényszerítő után helyezte be 10. gólját Rangers mezben a 20. Old Firmjén.
De a legrosszabb még hátravolt: az alapvetően jobbhátvéd Lustig egyszer csak Messinek képzelte magát, átcselezte az egész térfelet és parádésan csavarta be a tizenhatosról.

Körbejártunk egy teljes kört, szeptemberben 5-1-ről kezdtünk, áprilisban 1-5-tel végzünk, miközben a zöldek szurkolói a „Ten-In-A-Row”-ról, azaz sorozatban tíz bajnoki címről énekelnek az Ibrox-ban. Ennél nem nagyon lehetne megalázóbb.
A Celtic soha nem szerzett még 5 gólt az Ibrox-ban és négy gólos különbséggel is 1898-ban (!) nyert legutóbb itt. Az idényben az összes Old Firmöt legutóbb „csak” 13 éve vesztettük el.

Képek itt és itt, meg itt láthatók.

Hosszú videó itt nézhető
Miller gólja
Brown pofonja
Simunovic szerelése itt, itt és itt
Gólelemzős videó

PC: „Egy ilyen vereség után nem nagyon lehet mit mondani, sokkal jobbak voltak, megérdemelten nyertek. Teljes mértékben vállalom a felelősséget ezért az eredményért. A dolgok nem úgy történtek, ahogy elterveztük, öt perc után büntetőt kapni nagyon nehéz és utána gyorsan jött a második gól is. Úgy gondolom, a játékosok megtették ami tőlük telik. Ennek a csapatnak sok munkára és nagyobb egyensúlyra van szüksége, de ezen dolgozunk.
A szurkolóknak azt üzenem, hogy legyenek büszkék a világ legeredményesebb klubjára. Nincs még egy ilyen a világon, amely öt éve még a negyedosztályban volt, most pedig az élvonal dobogóján szerepel és még följebb szeretne lépni.”

És hogy mégse negatív hangulatban érjen véget az összefoglaló, egy jó hír a végére: Kenny Miller egy évvel meghosszabbította a nyáron lejáró szerződését!
„Amikor visszatértem ide, a feljutás volt a cél, ez sikerült. Most már a bajnoki cím a cél, ez még várat magára. Ezt szeretném még elérni, persze az látszódik, hogy elég messze vagyunk jelenleg ettől. A szurkolók, a játékosok és a stáb is frusztrált, mert ennél a klubnál nem ilyen eredményhez vannak hozzászokva. De vissza kell tekinteni, hogy honnan indultunk öt éve és most ott vagyunk az európai szereplés kapujában.
Úgy érzem, felelősségem van a következő szezonban is. A nyári erősítések kulcsfontosságúak lesznek, olyan karakterekre van szükségünk, akik tudják, hogy a második hely nem elég. Az új edzőnél mindenki új lappal indult, ezért örülök nagyon, hogy ezzel kijelentette, hogy számol velem jövőre is. Abszolút jó erőben érzem magam, talán egyetlen edzést hagytam ki idén.”

Egyéb skót hírek

Az április úgy alakult, hogy a két, nagyok közti Old Firmön kívül további három derbi is összejött a fiataloknál – totális zöld fölénnyel.
Az U17-esek Glasgow Cup nevű sorozatának döntőjében 2-1-re nyertek, pedig Matthew Shiels (aki csak névrokona Dean-nek) góljával még sikerült egyenlíteni.
Érdekesség, hogy a zöldek ezen korosztályának edzője egy bizonyos Michael O’Halloran, a játékosunk azonos nevű apja.

Az U20-asok előbb bajnokin futottak bele egy 0-4-be, majd az ifi kupadöntőben kerültek egymás útjába. Ezt a sorozatot a Rangers fiataljai utoljára 2014-ben nyerték meg, most négy meccsen 17 gólt szerezve jutottak a fináléig. Ahol aztán összességében a nagyokhoz hasonló könnyedséggel nyertek a zöldek 3-0-ra, bár a gólokhoz a Rangers játékosok is hozzájárultak.
Rövidebb összefoglaló
A teljes meccs

A hangulatra is lehetett panasz, hiszen a korábbi incidensek miatt zárt kapuk mögött játszottak a Hampden Parkban, ahol csak a családtagok és néhány ificsapat csapott némi zajt…
Azért azt hozzá kell tenni, hogy hiába U20, lényegében a teljes szezonban 17-18 év körüli átlagéletkorú csapat játszott, a zöldeknél pedig jópáran szerepeltek már az élvonalban.

A Championshipben a Hibernian a 33. fordulóban biztosította be a bajnoki címét, így három, másodosztályban töltött idény után ismét a legjobbak között találkozhatunk velük.
A Falkirk őrzi egy pont előnyét a Dundee Utd mögött a második helyen.
Az érdekesebb kérdés azonban a kieső kiléte, miután a St. Mirren kiütötte mindkét közvetlen riválisát (Ayr 6-2, Raith 5-0), így előbb 26 (!), az utolsó pozícióban töltött forduló után ellépett onnan, majd még egy helyet előrébb került és a hónap végére már öt ponttal állt jobban az Ayrhoz képest.

A harmadosztályban is győztest avattak, története során harmadszorra nyerte ezt meg a Livingston, így egyből, simán visszajutottak a Championshipbe. Egyébként a Livi kapuját a Rangers-kölcsönjátékos Liam Kelly védte, aki a megelőző évben a negyedosztályban lett bajnok.

Azonban időben mindenkit megelőzött az East Kilbride, ugyanis a Lowland Ligában hirdettek elsőnek bajnokot, amit rajt-cél győzelmet abszolvált az EK és így jogot nyert arra, hogy megmérkőzzön a Highland Liga győztes Buckie Thistle-lel és akár bekerülhessen az SPFL rendszerébe.

Az idei szezon egyik pozitív meglepetése a Partick Thistle, amely nemcsak remekül teljesítve bejutott a felsőházba, ezzel az elmúlt 25 év legjobb eredményét érve el, Kris Doolan személyében új 100 gólos játékost is ünnepelhetnek (ezzel ő a klub történelmének 6. legeredményesebbje) és még egy teljesen modern új edzőkomplexumot is szeretnének létrehozni, amelyre négy millió fontot áldoznának* és céluk, hogy ennek segítségével felvegyék a versenyt glasgow-i riválisaik utánpótlásképző lehetőségeivel.
* Ebben nagy segítség egy Thistle-szurkoló lottónyertes család, amely pár évvel ezelőtt 161 millió fontot nyert.

A tavaszt a Scouthorpe-nál töltő Matt Crooks térdsérülést szenvedett, április elején véget ért a szezonja, kb 3 hónap pihenő vár rá. Ami azért is baj, mert a beszámolók szerint jól ment neki ott a játék (ne feledjük azért, hogy a harmadosztályról van szó), amit igazol is a 12 meccsen szerzett 3 gól+1 gólpassz mutató.

Az élvonalban történt egy edzőváltás, a Dundee-nál a sorozatban elszenvedett 7 vereség után nem csoda, hogy megváltak Paul Hartley-tól, hiszen osztályozós helyre csúsztak vissza. Utódja kissé váratlanul az a Neil McCann lett, akinek ez az első komolyabb munkája, korábban csak segéd volt a Dunfermline-nál. Játékosként a Rangers-nél töltötte a legtöbbet, a Dundee-ból vonult vissza, mostanában a Sky Sports-nál elemezte a meccseket.

Testvércsapatunk, a Linfield, óriási sprintet nyomott le a bajnokság második felében, újévkor még 7 pont hátrányban voltak a címvédő Crusaders mögött, a maradék 14 meccsüket egy döntetlen kivételével mind nyerték, így végül öt év szünet után ismét bajnokok lettek. Sőt, emellett maradt idejük a kupa és a ligakupa elhódítására is, így tökéletes szezont zártak!

A hónap videója díjat ezúttal megosztva kapja az aberdeenes Miles Storey és a Juniorligában szereplő Gavin Stokes, aki rekordgyorsaságú gólt szerzett.

Az újjáépülő Hearts stadion visszakapja régi nevét, ismét Tynecastle Park lesz a hivatalos megnevezése.
És ha már stadionok, két Ibrox-képpel zárom a bejegyzést, az egyik Legóból, a másik remek fotóból készült.