Négy találkozóval zártuk a szezont és mindegyik ezt az eredményt hozta – ami egyébként nem meglepő, mert az egész idényt tekintve nem kevesebb, mint 15-ször végződött 2-1-re meccsünk, lényegében minden harmadik alkalommal.
Ugyan a poszt június elején kerül ki, amikor már túl vagyunk jó pár átigazoláson, de előbb tekintsünk még vissza a szezon végére, egyben előre az előttünk álló európai kalandra!

Nyilvánvalóan nem múlt el utólagos elemzés nélkül a történelmi sokk (a Celtic elleni hazai 1-5), a szurkolók kisebb része Caixinha-t, többsége a játékosokat okolta, teljes keretcserét „követelve”. Természetesen az eddigiekhez hasonlóan idén is lesz majd egy rendszeresen frissített átigazolásfigyelő bejegyzés, de előzetesen nézzük át, hogy milyen alapokról indulunk!

A keret nagy részének még legalább 2-3 évig érvényes szerződése van, ezért nehéz lesz „megszabadulni” tőlük, pedig ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a fizetésük összegét jobb játékosokra lehessen átcsoportosítani.
Akiknek meg lejár a szerződése, azokat viszont nem lenne rossz továbbra is megtartani: Miller már hosszabbított, Hill elmondta, ha rajta múlik, szívesen maradna, de Hyndmant nem fogja visszaengedni a Bournemouth.

A portugál mester elmondta, hogy május első felében leül egyesével mindenkivel és átbeszélik a hogyantovábbot – ehhez Windass annyit fűzött, hogy a hátralévő néhány meccsen mindenki a további itteni karrierjéért küzd.
Elsődlegesen annyit közölt PC, hogy nemzetközi tapasztalattal rendelkező játékosokban gondolkoznak, de a leglényegesebb, hogy erős karakterrel, győztes mentalitással és minőséggel rendelkezzenek. A vezetőséggel már folynak az egyeztetések az erősítésekről és ő elégedett az eddigi fejleményekkel kapcsolatban.

És hogy miért várhatunk idén is nagy jövés-menést? Akik esetleg nem követték végig az idei teljesítményt, álljon itt néhány statisztika:
– az alsóházi hat csapat ellen csak 34 pontot gyűjtöttünk be az 54-ből
– szintén a gyengébbek ellen 287 lövés kellett 24 gólhoz – tehát csupán minden 12. próbálkozás volt sikeres
– az utolsó három kör előtt összesen 5 gólt szereztünk pontrúgásból és 12-t kaptunk
– a felsőháziak ellen idegenben a megszerezhető 21-ből csak 5 pontot gyűjtöttünk be
– 231 szögletből csak 2 (!) gól jött össze
– az alapszakaszban a Rangers egyetlen játékost se adott a 10 legjobb góllövő közé

No de a jövő és a múlt után vissza a jelenbe!
A hónap első meccse a Partick ellen következett, amelynek a tétje győzelem esetén az európai kupaindulás bebiztosítása volt, illetve hogy legalább egy olyan ellenfél legyen, amely ellen hibátlanok maradunk idén.
Sok a sérült, így Bates visszakerült a kezdőbe, Dodoo pedig jó ómen a Thistle ellen. A padon 3 fiatal: Andrew Dallas, Serge Atakayi és Jamie Barjonas is helyet kapott.

Partick Thistle – Rangers 1-2 (1-0)
Premiership, 35. forduló, május 7.

Foderingham – Tavernier, Bates, Wilson (Barjonas, 66.), Beerman – Holt (McKay, 75.), Windass – Waghorn (Hill, 53.), Miller, Dodoo; Garner
Gól: Doolan (14.); ill. McKay (83.), Garner (90+4.)
Nézőszám: 6 799

Egyáltalán nem úgy kezdődött, ahogy terveztük, alig negyedóra elteltével egy tetszetős támadást Kris Doolan fejelt be, megszerezve ezzel 9. gólját 12. meccsén. A gól nem a Rangers-t rázta fel, hanem a Partickot lelkesítette még jobban, pár perccel később csak Foderinghamnek köszönhetően nem lett kettő a hátrány. Az első félidőt sikerült kapura menő lövés nélkül abszolválni és a folytatás sem kecsegtetett sok jóval, amikor egy váratlan Waghorn-Hill cserét láthattunk. Továbbra is a hazaiak támadtak, szerencsére Doolan újabb fejesénél ütemet tévesztett, különben ziccer lett volna. A folytatásban Barjonas személyében újoncot avattunk, majd bejött McKay is és ő végre meghozta a kellő átütő erőt.
Tekintve, hogy addig semmi nem utalt arra, hogy bárhogy is jól kijöhetnénk ebből a meccsből, meglepő volt, hogy McKay egyszer csak átvett egy 80 méteres kirúgást, kicselezett két védőt és kiegyenlített a 100. bajnokiján. Ilyen egyéni villanásra kevesek képesek a jelenlegi keretből, de ezzel visszahozta a reményt.
Októberben az utolsó pillanatban sikerült itt nyerni Dodoo révén, most megint ő került helyzetbe, de picit mellélőtt. Ám ezúttal is miénk volt a slusszpoén, már bőven a hosszabbításban Tavernier átfutott az egész pályán, Miller kicselezte az egész védelmet, Garner pedig gyönyörűen, egy védővel a nyakán befejelte a győztes gólt és elszabadult a pokol!
Nem kicsit kellett ezért megszenvedni, de a lényeg, hogy megvan. Meglehetősen utálhatnak minket Glasgow ezen felén…

Így aztán egyedüliként a Thistle-t tudtuk minden meccsen megverni, de a lényegesebb az Európa Liga-selejtező indulás – erről részletesebben majd a poszt végén.

1-1, McKay és 1-2, Garner
Rövidebb videó itt, hosszú öf itt nézhető.
A forduló góljai

Képek itt és itt láthatók.

PC: „Az az elvem, hogy inkább próbálkozás közben bukjunk el, minthogy meg se próbáljuk. A második félidőben megértettük, hogy mit kíván tőlünk ez a meccs, a játékosok elhitték, hogy meg tudják csinálni, végül pedig el is érték a céljukat. Az ellenfél vezetett, irányította a meccset az első félidőben, ezért még különlegesebb, hogy nyerni tudtunk. Fontos, hogy a múlt heti pofon után vissza tudtuk nyerni az önbizalmunkat, hogy az utolsó meccsekből is a lehető legtöbbet tudjuk kihozni.”

Amint néhány sorral feljebb említettem, Hyndmant valószínűleg nem látjuk viszont, ráadásul idő előtt elköszönt, ugyanis sérülése miatt már május elején visszatért Angliába, egy szép üzenettel búcsúzva:
A szezon legjobb fiatalja fél év alatt 17 meccsen 4 gólt szerzett Rangers mezben.

Érdekes hír látott napvilágot, a korábban „rendetlen” O’Hallorannak ugyanis vasárnap reggel 6 órára tűzött ki edzést Caixinha – ám nem egyedül, Kiernan és Forrester is csatlakozott hozzá. Az biztos, hogy utóbbiak sem számítanak a portugál kedvencének, Forrester 7, Kiernan 90 percet töltött eddig a pályán, pedig ő korábban alapember volt.

A Hearts elleni meccsre készülve a sérültek nem hogy javultak volna, de eldőlt, hogy Hyndmanen kívül Lee Wallace és Danny Wilson sem áll rendelkezésre már ebben az idényben, sőt, utóbbi egész augusztusig kimarad.

Legutóbb februárban belefutottunk egy kínos 1-4-be ellenük, viszont a korábbi statisztika igen meggyőző: eddig 11 alkalommal találkoztunk a felsőházban, ebből 10-szer sikerült nyerni, 25-4-es gólkülönbség mellett!

Négy változtatást eszközölt a mester, McKay, Hill, Toral és Hodson kerültek be.

Rangers – Hearts 2-1 (1-0)
Premiership, 36. forduló, május 13.

Foderingham – Tavernier, Hill, Bates, Hodson – Holt (Barjonas, 66.), Toral (Waghorn, 73.), Windass (Dodoo, 52.), McKay – Miller, Garner
Gól: Garner (6.), McKay (53.); ill. Esmael Goncalves (51.)
Nézőszám: 47 809

Jól indult a meccs, már a hatodik percben megvolt az előny, Miller futtából szépen kanyarintott be, ahol Garner még szebben fejelte el a kapus mellett a hosszú alsóba, gyorsan felavatva ezzel a vendégek debütáló kapusát.
A Hearts néhány kisebb-nagyobb lövéssel próbálkozott ezután, nem sok sikerrel, sőt, a helyzetük még fél óra előtt rosszabbodott, amikor a kilépő Windass-t buktatta Buaben, ezzel egy piros lapot kiérdemelve, aki tisztában lévén tettével, nem is reklamált.
Az emberelőnyt azonban nem sikerült kihasználni, pedig Hill fejesénél már a gólvonalig is eljutott a labda. A fordulás után pedig nem hogy előnyt nem sikerült növelni, de egy kontrából (pedig hány ilyet kaptunk idén…) ki is egyenlítettek, a saját tizenhatosuktól átrobogtak a Rangers-ére, ott pedig már Hodson nem bírt két, lendületből érkező támadóval, Esmaelnek könnyű dolga volt.
Szerencsére ez az állapot csupán kettő percig tartott, egy beadást a kapus kétszer is elszámított, a labda McKay elé pattant, aki gondolkodás nélkül bezúzta.

A hátralévő maradék közel 40 perc szépen elcsordogált, a lefújás előtt volt még egy lényegesebb jelenet: Waghorn harcolt ki egy labdát, de a kapussal szemben egyeül állva ismét megremegett a lába, mint oly sokszor az elmúlt időkben (mellette ott futott üresen Dodoo…).
Bár különösebben a győzelem nem forgott nagyobb veszélyben, azért 65 perc emberelőnyt nem ártana magabiztosabb különbséggel lehozni. Persze a lényeg a győzelem, ezzel a biztossá váló harmadik hely és hogy a két portugál edző közül Caixinha örülhet.

Képek itt és itt nézhetők.

Garner 1-0
A hónap passza
Rövidebb öf itt és itt, hosszabb videó itt nézhető.
Meccs végi tévés értékelés
A forduló góljai

PC: „Nagyon jól kezdtünk, gyorsan, kihasználva az üres területeket, remekül volt felépítve az első gól is. Ez után a Hearts feljavult, átvették az irányítást, elvesztettük a párharcokat. A kiállítás után egyszerűbb lehetett volna a dolgunk, de ez csak labdabirtoklásban mutatkozott meg. A fordulás után túl sokat hibáztunk, ezt meg is büntették a vendégek, sokadjára kapunk hasonló helyzetből gólt. Szerencsére gyorsan betaláltunk és több helyzetünk is volt befejezni a meccset, de nem a legjobb döntéseket hoztuk. Kettőt nyertünk egymás után, most jön az Aberdeen, talán tudjuk csökkenteni a különbséget.”

Méghozzá az az Aberdeen következett a szezon utolsó hazai meccsén, amely néhány nappal korábban otthon egy méretes zakónak nézett elébe, amikor tíz perc után már 0-3-ra állt a Celtic ellen, de végül megúszták ennyivel.

A beharangozóban elkezdődött egy kisebb szócsata, amelyben először Caixinha „lőtt”: azt állította, hogy az Aberdeen elérte a képességei határát, volt egy pár sikeres éve, amíg Rangers-telen volt az élvonal, most viszont több alapemberüknek lejár a szerződése és várhatóan újra kell építkezniük. Nos, több sem kellett McInnes-nek, a vörösök mesterének, aki azzal vágott vissza, hogy furának tartja, hogy miért beszél ennyit a Rangers edzője más csapatokról, az lenne a dolga, hogy a Celtic előtt végezzen, hozzátéve, hogy „bármelyik csapat, amely kevesebb pénzből gazdálkodik, mint ők, jól végzi a munkáját és szégyenkezniük kellene, hogy nem ők a másodikok.”

Ezen felbuzdulva persze a zöldek uralta média ráugrott a portugálra: a Hibs-edző Neil Lennon szerint Caixinha középszerű, és nem lépett vele előre a csapat, a Sky Sports egyik állandó szakértője, Charlie Nicholas szerint pedig „szerencsés, hogy a harmadik helyet elcsípi, a Rangers-nek egyetlen klasszisa sincs, de van egy olyan menedzsere, aki csak most jött, de azt hiszi, övé az ország, mindenkinek megmondja, hogy mit tegyen.”

Idén Glasgow-ban 2-1, Aberdeenben 3-0-ra sikerült nyerni és van egy utolsóperces 2-1-es vereség idegenben – érdekesség, hogy mind a kilenc gól a második félidőben született.

A vendégek egyik legjobbja, Jonny Hayes eltiltás miatt nem szerepelt, nálunk Hill is lesérült, így a 18 éves Aidan Wilson debütálhatott, ez azt jelenti, hogy a belsővédő páros együtt összesen annyi idős, mint Kenny Miller egymaga… A padon találjuk Serge Atakayit, a szintén 18 éves kongói születésű, de finn utánpótlás válogatott támadót, aki nyáron érkezett és nem mellesleg a finn bajnokság történetének legfiatalabb gólszerzője.

Rangers – Aberdeen 1-2 (0-1)
Premiership, 37. forduló, május 17.

Foderingham – Tavernier, Bates, A. Wilson, Hodson (Beerman, 18.) – Toral (Barjonas, 58.) Miller, Windass – Dodoo (Waghorn, 46.), Garner, McKay
Gól: Waghorn (61.); ill. Shinnie (9.), Christie (51.)
Nézőszám: 48 289

Sajnos a fiatal védelem ezúttal nem vált be, gyorsan hátrányba került a csapat, miután egy saját térfélen eladott labda után a kilépő Shinnie összesen négy kékmezest hagyott maga mögött, majd lőtte el Foderingham mellett. Pár perccel később Hodson megsérült, így Beerman beálltával a 25 éves Tavernier lett a hátsó alakzat korelnöke…
Mégis a rangidős Miller játszott a legjobban, kétszer is forintos labdát adott, ám nem sikerült élni a helyzetekkel, akárcsak a vendégeknek, pedig Ash Taylor öt méterről lőhetett, de a kivetődő kapust találta telibe. A félidő vége előtt a Rangers-szurkolók arcára csak az a néző csalt mosolyt, aki egy kibikázott labdát a hóna alá kapott és elrohant azzal hazafelé 🙂

"IT'S MY BALL AND I'M GOING HOME" – A. Random, 17/05/17

⚽🏃💨 pic.twitter.com/80WUoGrwll

— SPFL (@spfl) May 18, 2017

A szünetben a semmit nem mutató Dodoo helyére Waghorn jött, de Foderingham tartotta meccsben a csapatot a védéseivel. Ám még egyszer tehetetlen volt, totálisan kapitulált a védelem, Christie az ötösről teljesen üresen fejelhetett.
A maradék 40 percben futhattunk az eredmény után, de feljavult a játék és legalább mezőnyben kiegyenlítődött a különbség. Az álláson csak szépíteni tudtunk, egy Windass sprint után Waggy szépen emelte át a kapust. A végén még Stockley öt perc alatt két könyökösért begyűjtött két sárgát, de ez a lényegen nem változtatott – 26 év és 43 meccs után tudott újra nyerni az Ibrox-ban az Aberdeen.

Képek itt és itt láthatók.

Rövid öf itt, hosszú videó itt nézhető.
A forduló góljai

PC: „Természetesen csalódott vagyok, mindent megpróbáltunk, de sajnos nem tudtunk megbirkózni az Aberdeen nyomásával. Az első félidőben jobban értették a játékot, erősebbek és agresszívebbek voltak. A szünetben próbáltam kicsit változtatni, de ismét kaptunk egy gyors gólt. Főleg a középpályán hagytunk nekik túl sok területet. A fiatalokkal elégedett vagyok, megmutatták, hogy az utánpótlás jó úton halad. Rájuk a zárókörben is számítok és már látom, hogy a későbbiekben kikre építhetünk.”

A meccs előtti szópárbaj utána is folytatódott, ugyanis Caixinha számonkérte McInnes-t, hogy az előző meccsen miután meghívta az irodájába, negyedóra után sem volt ott, ezt tiszteletlennek tartja, ezért most nem is hívta vissza az Aberdeen edzőjét – aki erre azt állította, hogy sajnálja, de éppen akkor sajtókötelezettsége volt, ezért nem tudott megjelenni.
Ám úgy tűnik, sikerült tisztázni a félreértést, másnap már arról szóltak a hírek, hogy egy jó pohár portói mellett megbeszélték a dolgokat.

A szezonzáró előtt Dave King is hallatott magáról, aki közölte, hogy az idén eladott 43 ezer bérletesből eddig 35 ezren megújították azt, amiből mintegy 11 millió font kerül a kasszába és ezt „teljes egészében a játékoskeretbe fogjuk invesztálni”. Hozzátette még, hogy bár a csapat nem teljesen a várakozásoknak megfelelően teljesített idén, de fontos, hogy néhány célt azért elértünk, elsősorban az európai kupaszereplést.

Közben elérkezett a zárás ideje is, a St. Johnstone elleni búcsúztunk ettől a felemás szezontól. Ellenük idén eddig egy 3-2-es győzelem és két 1-1 a mérleg. Caixinha ezúttal is próbálgatta a csapatot, öt helyen változtatott az előzőhöz képest, például először kapott lehetőséget téli érkezése óta Jak Alnwick kapus, de Jamie Barjones és Aidan Wilson is kezdhettek, a padon pedig Ross Lyon és Kyle Bradley neve lehet eddig ismeretlen.

St. Johnstone – Rangers 1-2 (0-1)
Premiership, 38. forduló, május 21.

Alnwick – Tavernier, A. Wilson, Bates, Beerman – Holt, Barjonas (Halliday, 89.), Toral (McKay, 75.), Windass – Waghorn (Bradley, 84.), Miller
Gól: Cummins (75.); ill. Miller (40.), Toral (53.)
Nézőszám: 6 799

Tekintve, hogy mindkét fél részére tét nélküli volt a zárás, felszabadultan játszhattak a csapatok, az elején a hazaiak, a fordulás után a Gers volt aktívabb.
Az első játékrész nagy részében a Szentek irányítottak, ám debütáló kapusunkat nem igazán tették próbára, majd a Rangers első korrekt támadásából gól született – 40 percet kellett erre várni, de megérte. Miller előbb a saját térfele középén begyűjtött egy labdát, megindult vele, majd jól kapta vissza a szélről és kapásból betette a hosszú alsóba: szép játék, szép gól.

Sokan furcsállták, hogy a biztosan távozó Toral miért kezdett, nos, nem sokkal a fordulás után bizonyította: Tavernier szlalomozott végig ügyesen a szélen, visszatett labdájára pedig a spanyol érkezett és okosan gurította be a védők között.

Innentől kezdve nem az volt a kérdés, hogy mikor kapunk egyet, hanem hogy mikor jön a harmadik gól. Ámde de a sok kihagyott lehetőség megbosszulta magát, a csereként beállt Cummins szépíteni tudott negyedórával a vége előtt. Azonban egy Alnwick-védésén és Bradley debütálásán kívül nem történt már különösebb a hátralévő időben, úgyhogy győzelemmel és sok fiatallal (köztük négy B-betűssel) zártuk az idényt.

Képek itt és itt láthatók.

Rövid öf itt, hosszú videó itt nézhető.
A forduló góljai
A szurkolók szeretik Pedrót

PC: „Nagyon élveztem a meccset, 10-15 perc után jöttünk bele igazán, meg tudtuk tartani a labdákat és többféleképpen is tudtunk támadni, jó volt látni. A félidőben azt mondtam, folytassák ugyanígy és meg is lett az eredménye. A harmadik gólra is több sanszunk volt, de ehelyett kaptunk egyet, emiatt át kellett állnunk három belsővédőre, ekkor jött Bradley.
Az utolsó négy idegenbeli meccsből hármat nyertünk, egy döntetlen lett, viszont otthon voltak gondjaink.
Így a szezon végén meg kell hozni döntéseket, de már elkezdtük tervezni a következő szezont, néhány hét múlva kezdjük is. Az elmúlt két hónapban meg tudtam vizsgálni a helyzetet, ez fontos volt, hogy ne most kelljen kapkodni. Biztosan állíthatom, hogy a következő szezon teljesen más lesz.
Az első lépés a keret kiépítése, a második a győztes mentalitás elsajátítása, majd hogy ezt meg is valósítsuk. Versenyképes csapatunk lesz, amely tetszeni fog a szurkolóknak és a klub történelmének elvárásai szerint fog szerepelni.”

Ami a kiesést illeti, az utolsó fordulónak úgy mentek neki, hogy ha a Hamilton több pontot szerez az Inverness-nél, akkor mindenképp előtte marad – nos ezt könnyedén, félidőnként két gólt is szerezve teljesítették, így hiába lőtt az Inverness három perc alatt hármat, nem történt helycsere, annak ellenére sem, hogy a felföldiek az utolsó négy meccsükből hármat megnyertek. Az Inverness hét év után búcsúzik az élvonaltól, ám amikor legutóbb ez előfordult velük, akkor egyből visszajutottak. A Hamilton pedig osztályozót játszhatott, ahol ellenfele igen kalandos módon alakult ki, de erről picit lejjebb.

Én személy szerint úgy álltam hozzá a szezonhoz, hogy a dobogó reális cél (úgysem tudunk annál rosszabb lenni…), ez sikerült. Újoncként, 5 év kényszerszünet után. Ezen kívül a két kupában elődöntőig mentünk, elsőnek ez sem rossz.
Persze onnan is nézhetjük a dolgokat, hogy a zöldek mögött 39, az Aberdeen mögött 9 ponttal lemaradni elég gáz, a +12-es gólkülönbség se túlzottan meggyőző, és akkor a két 1-5-ös Old Firm vereségről, a Warburton-afférról és az igazolások be nem válásáról nem is beszélve.

De azt is hozzá kell tenni, hogy sajnálatos módon az utóbbi év(tized)ek legjobb Celtic-je volt az idei, egy kis malíciával élve, a tavalyi kupaelődöntős vereség után annyira megrémültek, hogy gyorsan szerződtetek egy jó edzőt és hoztak neki jó játékosokat. Az eredmény a klub történelmének negyedik triplázása (a Rangers-nek 7 van) és a veretlen szezon – pedig emlékezhetünk, hogy egy gibraltári vereséggel indult minden.

A szakemberek szerint az élvonal álomcsapatába 6 Celtic és 4 Aberdeen játékoson kívül csak a Partickos Liam Lindsay fért be, a 23 találáttal meglepetés-gólkirály Liam Boyce, a Ross County észak-ír támadója viszont nem.
Scott Sinclair lett a legjobb játékos, Kieran Tierney a legjobb fiatal és Brendan Rodgers az év edzője.

Az élvonal csalódása a Hearts tavaszi szereplése, a decemberi edzőváltáskor 2 pont hátrányban voltak a dobogótól, ez a végére 21-re nőtt…
A pozitívum a korábban említett Partickon kívül a St. Johnstone állandósulni látszó teljesítménye, sorozatban harmadjára végeznek a negyedik helyen, ezzel kupaindulást elérve.

Videós összeállítás az idényről

És ami a folytatást illeti: a játékosok június 5-ig kaptak pihenőt (kivéve Wallace-t, aki az esküvője miatt picit tovább), utána kezdődik a felkészülés az európai kalandra! Az idő rövidsége miatt ezúttal nincs tervbe véve edzőtábor, csak az Auchenhowie-ban fog zajlani a munka.

A számunkra további kulcsfontosságú nyári dátumok:
június 19.: az Európa Liga első két selejtezőjének sorsolása
június 23: a bajnokság sorsolása
június 29/július 6: az EL első selejtezőköre
július 13/20: az EL második selejtezőköre
július 14: az EL harmadik körének sorsolása

Egyelőre csak eddig nézzünk előre, aztán evés közben jön meg az étvágy…

Tehát ebből kiderül, hogy rögtön a legelső körben kapcsolódunk be az Európa Ligába. Tekintve, hogy az elmúlt években nem gyűjtögettünk saját koefficiens pontokat, ezért a skót átlagot örököljük, ami pont arra elég, hogy az 50 kiemelt közé még épp beférjünk. Az első kör regionális sorsolású szokott lenni, nagy(obb) valószínűséggel valami földrajzilag viszonylag közelebbi ellenfelet kapunk, bár ez elég tág fogalom: tavaly a skótoknak észt és luxemburgi, előtte örmény és macedón rivális jutott.
Továbbjutás esetén a második körben már teljesen szabad a vásár, bárki jöhet, viszont itt nem leszünk kiemeltek, így legrosszabb esetben egy Galatasaray-ba is belefuthatunk.
Ha ezt is sikerrel vennénk, akkor már mázli kell egy jó soroláshoz, hiszen a harmadik körben csatlakozik be a Milan, a Zenit, a Bilbao, a PSV, a Marseille, az Everton, stb.

A kiemelést itt lehet böngészni

Vérmes reményeket azért hiú ábránd lenne táplálni. Az idei szezonban a legelső selejtezőkör 96 indulójából csupán 23 jutott el a harmadik körig, 10 a negyedikig és mindössze kettő érte meg a csoportkört (a Gabala és a Maccabbi Tel-Aviv, de utóbbi mindegyik körben kiemelt volt).
Úgyhogy én így előzetesen, látatlanban azt mondom, az első körből jussunk tovább magabiztosan, a másodikból még jó lenne valahogy, onnantól a többi ajándék.
Aztán tovább erősödve, jövőre már nagyobb célokat is ki lehet tűzni.

Ami a többi skót indulót illeti, bár két helyet lejjebb estek az UEFA-ranglistán, így elvileg mindhárom EL-csapatnak az első körből kéne indulnia, de valamilyen csavar folytán az Aberdeen mégis egyet megúszott, így nekik „csak” három kört kellene menni a főtábláig, a St. Johstone-nak hozzánk hasonlóan négyet, míg a zöldeknek a BL-ben ezúttal is hármat.

Egyéb skót hírek

Először is tekintsük át, hogyan alakult Skócia további ligáinak végkifejlete!

A másodosztályban a Hibs már korábban feljutott és a playoff helyek is eldőltek, a Dundee Utd csak harmadik lett, így három párharcot kellett (volna) túlélnie a feljutáshoz. Nos, a Morton ellenit még viszonylag könnyen vették (2-1, 3-0), a Falkirk már nehezebb falat volt (2-2, 2-1, a 180 percből összesen 18-ban voltak előnyben), a Hamilton ellen pedig elfogyott a tudomány (0-0, 0-1), így idén is csak egy feljutó van.
A hátsó rész izgalmasabban alakult, a St. Mirren óriási menekülésén kívül a Raith Rovers az utolsó percben szerzett góllal ejtette ki az Ayrt, de saját magát osztályozón találta, ahol nagy meglepetésre elbukott büntetőkkel. Legyőzője, a Brechin egy fordulatos 4-4-es párharc után az Alloa ellen is jobban bírta a tizenegyeseket, így hiába végzett a negyedik helyen, 31 (!) pont lemaradással, mínusz 6-os gólkülönbséggel és több vereséggel, mint győzelemmel, mégis sikerült a bravúr és tizenkét év után a másodosztályba jutott.

A harmadosztályban szintén már korábban bajnokká avatták a Livingstont, a kiesés elleni harcban a Stenhousemuir maradt alul, miután az utolsó körben a Peterhead a saját meccsén kétszeri hátrány után fordítani tudott és előzött. De ezzel csak időt nyertek, az osztályozón a Forfar 7-2-vel küldte a P’headet is a League Two-ba.

A negyedik vonalban az utolsó kör döntött, az Arbroath-ot koronázták meg, az abszolút újonc Edinburgh City a 7. helyen zárt, a szebb napokat megélt Cowdenbeath kényszerült osztályozóra.

Ahol ellenfele a Buckie Thistle – East Kilbride párharcának győzteséből került ki, innen utóbbi jutott tovább 2-2 és 2-1-es eredményekkel. Összefoglaló a visszavágóról.
A C’beath nem nagyon bírt az EK-val, de a 0-0 és 1-1 után eggyel jobban rúgták a tiziket, így aztán jövőre nem avat a liga újoncot.

A Rangers U20-as csapata két győzelemmel (St. Mirren 3-2 és Motherwell 2-1) a hatodik helyen zárta az idényt a 17 csapatos ligában, 15 pont lemaradással a győztes Ross County mögött. Ám, amint azt többször említettem, az idény során legtöbbször a 16-18 évesek játszottak, szemben az ellenfelek idősebb/tapasztaltabb játékosaival.
Ami a továbbiakat illeti, itt (is) nagy változások lesznek, ugyanis a következő idényben a Rangers nem delegál csapatot az U20-as ligába, hanem egy teljes évet annak szentel, hogy különböző európai top klubok fiataljai ellen mérkőzzön, ezáltal jobban szokjanak az ifjak a nemzetközi szinthez! A bajnoki „kikérőtől” függetlenül a Youth Cup és a Challenge Kupa küzdelmeiben részt vesz a Rangers.
A nemzetköziséghez már most elkezdenek hozzászokni, májusban az évenkénti Hong Kong Sevens tornára utazott egy csapat Barjonas vezetésével, több, a nagycsapat padjáig eljutó csapattársával együtt (Bradley, Lyon, Atakayi), ahol a kisebb, helyi klubokat megverték, a nevesebbek ellen (Cagliari, Leicester) kikaptak. Júliusban pedig meghívást kaptak egy tornára, ahol például a Liverpool, a PSV és a Coventry fiataljai ellen bizonyíthatnak.

A szakmai stábban is változások történtek: Graeme Murty marad továbbra is az akadémia vezetője, hozzá csatlakozik Peter Lövenkrands, Andy Little, Stephen Wright és Brian Gilmour – mindannyian fociztak itt korábban.
Közülük Lövenkrands a legismertebb (182 meccs), ő részmunkaidőben lesz itt, most végezte az UEFA „A” licenszet, ez lesz az első éles gyakorlata.

Little három éve távozott tőlünk, azóta alacsonyabb angol klubok és a Stirling Albion voltak az állomásai, most a 8-10 éves korosztályt fogja tanítani.
Wright csupán pár meccset kapott a Rangersnél, az ő dolga a 13-15 éves korosztály felügyelete lesz.
Gilmour itt kapta az alapokat, a nagycsapatig nem jutott el, azóta ő is megszerzett különböző UEFA licenszeket és az egyik legígéretesebb utánpótlásedzőnek tartják.
Nyilván nem azonnal lesz itt bárminek is kézzel fogható eredménye, de az utóbbi években elég kevés saját nevelésű játékost termelt ki az akadémia, bízzunk a sikeresebb jövőben!

A horvátországi Eb-n szereplő U17-es skót válogatottba a Rangers három játékost delegált. A továbbjutástól az utolsó percben eleső skótoknál a két védő Lewis Mayo és Jordan Houston végig pályán voltak, míg a csatár Zak Rudden az elsőt kihagyta, a másik kettőn viszont eredményes volt.

A Daily Record szokásához híven ezúttal is összeállított különböző listákat a Premiershipről: a „legkártyásabb” a Hamilton lett (98 sárga+4 piros), a Rangers a negyedik legrosszabb (72+4). Meglepő módon a Celtic kapta a legkevesebb lapot.
A bajnoki helyezésért 1,815 millió fontot kapunk, plusz a tévés pénzek – a zöldek mintegy 3 milliót.

A nézőszámokkal kapcsolatban pedig nem biztos, hogy egy twitteres bejegyzés a legmegbízhatóbb forrás, de e szerint a Rangers produkálta egész Nagy-Britanniát tekintve a legtöbb idegenbeli nézőt, 97 283-mat.
Egy másik szerint pedig a Motherwell kivételével minden élvonalbeli csapatnál a Rangers-re voltak a legtöbben kíváncsiak.

A hónap videója címre ezúttal a feljebb említett „labdalopáson” kívül az egyik partjelző jelölt.