Egyáltalán nem telt unalmasan a téli szünet, Floridában eredményesen és remélhetőleg hasznosan tudott összecsiszolódni a csapat az előttünk álló második félévre – mindenesetre eddig jók az előjelek.
A hónap első fontos híre, hogy Murty segítőt kapott maga mellé, Jimmy Nicholl személyében.
A 61 éves szakember számára nem ismeretlen az Ibrox környéke, a 80-as években 75 meccset játszott a Rangers színeiben, de főleg a ManUtd-nél, majd később más skót kluboknál töltötte karrierje nagy részét, emellett 73-szoros észak-ír válogatott.
Edzői karrierje több mint 20 éve tart, legnagyobb sikere a Raith Rovers 1995-ös feljutása és Ligakupa győzelme, melyet UEFA-kupa indulás követett, ahol az első két körből való továbbjutásnak köszönhetően a későbbi győztes Bayern München ellen szerepelhettek, méghozzá nem is akárhogy, a hazai 0-2 után a félidőben vezettek Münchenben, igaz végül ott is vereség lett.
Ezután inkább asszisztensként segédkezett, 6 skót csapatnál is megfordult, most a Falkirktől csábítottuk át, de ezzel párhuzamosan az észak-ír válogatott mellett is tevékenykedik.
Így hát ő is az utazó csapat tagja lehetett, amely elrepült Orlandóba. A fedélzeten helyet kapott az új szerzemény Goss, az elfeledett Dalcio, a fiatalok közül Aidan Wilson és Serge Atakayi, viszont nem volt benne a 25 fős keretben Pena, és a sérültek (Wallace, Miller, Alves). Az elhúzódó szerződése miatt Murphy egy nappal később csatlakozott.
A csapat főhadiszállása az Orlandótól 160 km-re található IMG Academy volt, melynek elképesztő méretű (2 km2) területén mindenféle sportlétesítmény megtalálható, köztük 50 teniszpálya, atlétikai pályák, egy 5000 fős ministadion és még egy sporttudományi intézet is. A komplexum 35 éves fennállása alatt több mint 30 olimpiai érem gazdája készült fel itt a versenyekre. Videó a körülményekről.
Az első napok pihenéssel és edzésekkel zajlottak, ám nem zökkenőmentesen, McCrorie lábfájdalma kiújult, Jack térde lassabban gyógyul és Barjonas is összeszedett valamit, így rájuk nem számíthatott Murty a meccseken.
Murty elmondta, hogy a meccsekre 45 perces edzésekként tekint, tehát félidőnként más-más csapatokat állít össze és örül annak, hogy más kultúrájú klubok ellen is kipróbálhatjuk magunkat – a Florida Cup első brit szereplőjeként.
Az egész kupa lebonyolításáról még egyszer: a 10 napon át tartó rendezvényen 8 csapat szerepel (Európából a Rangers, a PSV és a Legia), mindegyik 2 meccset játszik, azaz összesen 8 találkozóra kerül sor. Döntetlen esetén azonnal büntetők, az ottani vesztes 1, a győztes 2 pontot kap. Pontegyenlőség esetén sorrendben a több győzelem, a gólkülönbség és a rúgott gólok száma dönt.
Első ellenfelünk az Atletico Mineiro 1908-as alapítása óta 22-szer nyert állami bajnokságot (ez rekord), egyszer országosat és öt évvel ezelőtt Libertadores kupát is. A legutóbbi országos bajnokságban a 20 fős tabella 9. helyén végeztek.
Legnagyobb sztárjuk Robinho, viszont róla (is) lemaradtunk, mert szerződése lejártával nem volt hajlandó belemenni az 50%-os fizetéscsökkentésbe, így távozott a klubtól. Aktuális keretükből a legismertebb nevek Ricardo Oliveira (16x válogatott, korábbi Valencia és Milan csatár) és Felipe Santana (ex-Dortmund és Schalke védő), de velük sem találkoztunk, mert mint néhány nappal a torna kezdete előtt kiderült, az Atletico nem kockáztatja a legjobbjait és csak a harmadosztályban szereplő „B” csapatát küldi a tornára.
Edzőjük Oswaldo de Oliveira, jelentős karriert tudhat magának, 2000-ben klub VB-t nyert, dolgozott a legnagyobb brazil kluboknál és többszörös japán bajnok.
Így aztán a kezdőjükben a legrutinosabb az az Adílson volt, aki kb százszor játszhatott a Terek Groznijban…
Atletico Mineiro – Rangers 0-1 (0-0)
Florida Cup, 1. meccs, január 11., Orlando City Stadium
1. félidős csapat: Alnwick – Tavernier, A. Wilson, D. Wilson, Dalcio – Goss, Holt – Atakayi, Kranjcar, Murphy – Morelos
2. félidős csapat: Alnwick (Kelly, 60.) – Hodson, Bates, Cardoso, John – Halliday, Barjonas – Candeias, Windass, O’Halloran – Herrera
Gól: Windass (68.)
Murty viszont izgalmas csapatot jelölt ki, a fiatalok közül helyet kapott Aidan Wilson és Serge Atakayi, de bekerült Dalcio, Goss és Murphy is.
A portugál az elején nagyon kilógott, két hibája után is simán gólt kaphattunk volna, az elsőből kapufa lett, a másodiknál ziccerben védett Alnwick. Az új fiúk jól mutatkoztak be, Goss remekül osztogatott és lövöldözni is próbált, Murphy-n azért látszódott a meccshiány, Atakayi sokszor próbálkozott a jobbszélen, de a befejezésig nem jutott el.
Az első félidő komoly Rangers helyzet nélkül telt el, a másodikban pályára lépő csapat nagyobb nyomást helyezett a Mineirora, aminek a félidő közepén lett eredménye: Candeias húzta meg a szélen, a beadását Herrera készítette le Windass-nak, aki szépen csavarta el a kapus mellett.
A hátralévő 20 percben komolyabb esemény nem történt, így aztán győzelemmel indítottunk!
Windass 0-1
Hosszú öf itt nézhető.
Második ellenfelünk, a Corinthians jóval nehezebbnek tűnt minden tekintetben.
Egyrészt, mert az aktuális országos bajnokról van szó, amely címet hetedjére hódították el, emellett kétszeres klubvilágbajnokok és még sok mást is nyertek. Másrészt ők a normál keretüket hozták Amerikába – bár a legnagyobb nevet itt is elszalasztottuk, a 20x válogatott Jo a napokban igazolt Japánba.
Kezdőjük így is dugig volt válogatott játékosokkal: négy brazil, két paraguay-i és egy török kapott helyet – utóbbi az a Colin Kazim-Richards, aki jó pár európai közép/nagycsapatban megfordult, például a Celtic-ben is jutott neki néhány felejthető meccs.
Ők is túl voltak már az első meccsükön, a PSV-t 1-1-es döntetlen után 5-4-re verték büntetőkkel.
Rangers – Corinthians 4-2 (0-2)
Florida Cup, 2. meccs, január 13., Spectrum Stadium
1. félidős csapat: Foderingham – Tavernier, D. Wilson, Cardoso, John – Holt, Kranjcar – O’Halloran, Windass, Dalcio – Herrera
2. félidős csapat: Foderingham (Kelly, 61.) – Tavernier (A. Wilson, 83.), Bates, Cardoso, Hodson – Halliday, Goss – Candeias, Murphy, Dalcio (Atakayi, 83.) – Morelos
Gól: Morelos (63. és 77.), Halliday (71.), Tavernier (82.) ill.; Rodriguinho (32.), Kazim-Richards (40.)
Murty ígéretéhez híven megkeverte a csapatot, vegyítve küldte pályára a játékosokat, az előzőről egyedüliként kimaradó Foderingham kezdett a kapuban.
A meccs hasonlóan kezdődött, itt is megúsztunk az elején egy kapufát, egy kifejelt szögletet szúrt rá Romao vagy húszról. Mezőnyben kiegyenlített volt a játék, de amíg mi csak szögletekig jutottunk, a brazilok kétszer is beköszöntek: előbb egy bedobás után szépen kijátszották a védelmet, majd egy újabb védelmi elbambulásnak köszönhető Kazim-Richards lépett ki, mellette jött egy társ is, de egyedül fejezte be (egydül Tav kísérte őket, a többi védő vagy 10 méterre volt lemaradva).
Az előzőn balhátvédet játszó Dalcio most jobboldalon támadott, ez jobban ment neki.
A szünetben „csak” 7 csere történt, de teljesen megváltozott a játék képe és olyan előadást produkált a Rangers, hogy az előtt le a kalappal! Ott kezdődött, hogy Goss szabadrúgására remekül lépett ki Morelos, amivel szépítettünk, majd egy következő Goss szabad csak egy picit volt magas Taverniernek. Folytatódott Bates labdaszerzésével, amivel futtatta Morelost, aki most előkészített, Halliday bombázta ki a kaput középről. De nem volt vége a Morelos-show-nak, pár perccel később klasszis módon pörgetett be egy Murphy bepasszt, ezzel már át is vettük a vezetést. És nem álltunk le, ezúttal a meglepően sokat játszó Dalcio kevergetése után Tavernier érkezett a kipattanóra, ezzel bebiztosítva a győzelmet.
Morelos 2-1
Halliday 2-2
Morelos 3-2
Rövid öf itt, hosszabb videó itt, hosszú öf itt nézhető.
A magunk részéről ennyit tudtunk hozzátenni a kupához, a lebonyolításnak köszönhetően a győztes csak egy hét múlva derült ki. Amerikától való búcsúzásunk idején az addigi eredmények alapján kettő klubnak volt esélye megelőzni, az ecuadori Barcelonának és a kolumbiai Atletico Nacionalnak, végül mindkettő nyerte a maradék meccsét, így nekünk a 3. hely jutott.
Ami a többieket illeti, a Celtic és az Aberdeen egyaránt Dubai felé vette az irányt, utóbbi az üzbég bajnoktól ki 2-0-ra. A két fővárosi klub a mediterrán térségben telelt, a Hearts Valencia környékén, ahol a Vitesse ellen ikszelt, a Nürnbergből meg kapott egy ötöst, míg a Hibs a dél-portugál tengerparton töltődött fel, ahol a Willem II-től kikapott, az Excelsior ellen 0-0-át játszott.
A Partick Thistle és a Motherwell Spanyolországba ment, előbbi kínai csapatot győzött le.
Kupa után kupa – jött volna, ha nem szól közbe az időjárás. Persze ez már ott a levegőben lógott, amikor eldőlt, hogy a Fraserburgh a saját pályáján fogadja a Rangers-t, a havas/fagyos napoknak köszönhetően nem is sikerült megfelelő állapotba hozni a létesítményt és annak környékét.
Ettől függetlenül Murty helyzetjelentést adott a sérültekről: Wallace kétoldali sérve után gyógyulgat, Alves és Jack felépülése kicsit tovább tart a vártnál, míg McCrorie sérülésének mértékéről még nincs konkrét információ, Rossiter viszont elkezdte már a teljes értékű edzésmunkát.
A miénkkel együtt 5 kupameccs maradt el, a pótlást január 31-re tűzték ki.
A többi pályán a legváratlanabb eredmény, a non-league Brora Rangers idegenbeli győzelme a harmadosztályú East Fife otthonában, mellyel történte során először jutott a legjobb 16 közé.
Az Aberdeen simán verte a Championship-éllovas St. Mirrent, itt esett a forduló legszebb találata, míg a fővárosi derbin nagyon hosszú idő után tudott győzedelmeskedni a Hearts.
A következő kör sorsolásánál egykori kapitányunk, David Weir is segédkezett, és jó kézzel nyúlt bele, idegenben vár ránk az Ayr United. Legérdekesebbnek a Dons-DU meccs ígérkezik.
A párosításokat február 10/11-én rendezik.
Így tehát az új fiúk bemutatkozása a picit nehezebbnek ígérkező, elég fontos Aberdeen elleni találkozóra tolódott át.
A Dons elleni parádés hazai mutatónkat a májusi vereség beárnyékolja, de így is jól hangzik a 28 meccsből 23 győzelem. További érdekesség, hogy a visszajutás óta 12 gólt rúgtunk a vörösöknek, ennél többet csak a Celtic szerzett ellenük.
Egyből 3 újonc is helyet kapott a kezdőben, Martin, Goss és Murphy mind bekerültek, míg Cummings a padon kezdett. A sok hiányzó miatt kisebb meglepetésre Holt viselte a karszalagot.
Rangers – Aberdeen 2-0 (1-0)
Premiership, 23. forduló, január 24.
Foderingham – Tavernier, Bates, Martin, John – Holt, Goss, Murphy, Candeias (Cardoso, 90.) – Windass (Halliday, 88.) – Morelos (Cummings, 70.)
Gól: Morelos (32.), Tavernier (80.)
Nézőszám: 49 707
Jól kezdtünk, diktáltuk a tempót és a helyzetek is megvoltak, kezdve Windass kapufájától, Morelos fejesén át Goss lövéséig. A vendégek 27 perc elteltével kezdték el a meccset, ekkor Mackay-Steven óriási ziccert rontott, pontosabban Foderingham védett nagyot. Erre már gól volt a válaszunk: Tavernier beadása az eléggé üresen hagyott Morelos-t találta meg, aki közelről bebólintott.
Tekintve, hogy a lefújás előtt Bates csak centikkel maradt le egy beívelésről, elmondható, hogy megérdemelt vezetéssel mentünk szünetre. Ugyaninnen folytatódott tovább, Morelos vezetésével: először a lövését ütötte ki Lewis kapus, majd erősen „narancssárga” lapot érően rántották le, ezután nem találta el az üres kaput, végül szintén gólhelyzetben elcsúszott.
Mivel semmi nem jött neki össze (csak egy gól…), az utolsó 20 percben lehetőséget kapott Cummings, akit egyelőre nagyon fura kék mezben látni…
De nem ő, hanem Windass vette át a főszerepet, akinek megpattanó lövése majdnem bepottyant, majd kapott egy hatalmas labdát Tavtól, de helyzetbe nem tudott kerülni, mert a védő és a kapus együtt buktatták. A büntető nem is lehetett kérdéses, azonban ennek elvégzésére több mint öt percet várni kellett, mert az eset közben Lewis kapus megsérült, a cseréje Rodgers pedig nem tudta hárítani Tavernier higgadt tizenegyesét.
Tíz perc volt hátra, az eredmény és a játék is megnyugtató volt – talán túlságosan is, mert az Aberdeen úgy megnyomta a végét, hogy ha Foderingham nem véd ihletett formában, akár pont nélkül is maradhattunk volna, 3-4 bravúrt is bemutatott, ráadásul mindegyiket az ötösön belülről célozták.
Így az az érdekes helyzet állt elő, hogy a védekező játékosok nyújtottak kiemelkedőt (Fod, Tav, Candeias), holott a Dons a meccs kb csak 10%-ában támadott igazán.
Murty kedvenc ellenfele lehet az Aberdeen, mióta McInnes felmerült a Rangers padjára, azóta 3-ból 3-szor győzte le őt és csapatát.
Morelos, 1-0
Rövid öf itt, hosszabb videó itt, hosszú öf itt nézhető.
A forduló góljai.
Murty: „Elindultunk egy úton, de ez még csak az első lépés. Floridában letettük az alapokat és most erre építkezünk. Messze vagyunk még a legjobb teljesítményünktől, de haladunk előre. Ne felejtsük el, hogy többen most játszottak először együtt, szóval számomra mindenképp pozitív volt ez az este. Foderingham bizonyította, hogy miért az egyik legjobb kapus a ligában, nem egy fantaszikus védése volt.”
Következett az utolsó helyen álló Ross County elleni idegenbeli bajnoki – az ilyen szituációkat idén eddig elég rosszul kezeltük, nagyon sok pontot vesztettünk az aktuális utolsók ellen.
Murty a sérültekről felemás hírekkel szolgált, McCrorie-nak nem hónapokat, csak heteket kell kihagynia, viszont Jackre térdműtét vár.
Murty nem változtatott a győztes csapaton, ugyanazt a kezdőt küldte ki. A hazaiak otthon november eleje, összességében 10 meccse nyeretlenek.
Ross County – Rangers 1-2 (0-1)
Premiership, 24. forduló, január 28.
Foderingham – Tavernier, Bates, Martin, John – Holt, Goss (Docherty, 74.), Murphy, Candeias (Halliday, 83.) – Windass – Morelos (Cummings, 77.)
Gól: Ngog (90., büntető); ill. Candeias (21.), Cummings (82.)
Nézőszám: 6 541
Esélyeshez méltón kezdtünk, jó pár lövéssel és Bates kapufával az első negyedórában, majd Candeias kapott egy labdát a térfél közepén, nem támadta senki, kettőt tolt rajta és szépen bevágta a jobb alsóba, ám a visszajátszásból kiderült, hogy a kapus eléggé mellényúlt.
Következett Morelos sansza, Goss lövése és Murphy fejese – mindezekből kiderül, hogy teljes mértékben uraltuk az első félidőt.
A fordulás után Windass is növelhette volna az előnyt, ám a kapus bravúrral védte a közeli próbálkozást. Ez elkedvtelenítette a csapatot, a County kétszer is kaphatott volna tizenegyest kezezés miatt (az egyik kétségtelenül az volt). A cserék leheltek életet a csapatokba, nálunk Cummings a saját térfeléről indulva egy remek egyéni akciót fejezett be okos góllal, majd bemutatkozhatott Docherty is, végül harmadjára csak megkapták a kéz miatti büntetőt a hazaiak, amit az új igazolás Ngog gólra is váltott.
Candeias 0-1
Cummings 0-2
Ngog 1-2
Rövid öf itt, hosszabb videó itt, hosszú videó itt és itt nézhető.
Meccs végi tévés értékelés.
Murty: „Az első félidőben eldönthettük volna a meccset, időnként kifejezetten jól játszottunk, de kicsit hatékonyabbnak kell lennünk. A szünetben hangúlyoztam, hogy tartsuk az iramot, de kevesebb üres területünk volt, így ez ez nem mindig sikerült. Türelmesebbnek kell lennünk a labdával, de ez jobb lesz, minél inkább hozzászokik a csapat a játékstílushoz.”
Ami a bajnokságot illeti, a gólkülönbségnek köszönetően megelőztük az Aberdeent, de a zöldek még 11 ponttal mentek. Hátul a Ross County már hat pont lemaradásban volt a Hamilton-Thistle duó mögött.
A hónap zárásaként következett az elmaradt kupameccs pótlása.
Ellenfelünkkel, a Highland League-ben szereplő (és jelenleg ott 2.) Fraserburgh FC-vel korábban tétmeccsen még nem játszott a Rangers. Az Európa egyik legnagyobb kagylóhalász központjában 1910-ben alapított klub eddig 3 felföldi bajnokságot és két helyi ligakupát nyert, míg legnagyobb sikerük 1959-re datálható, amikor az akkoriban stabil élvonalbeli Dundee FC-t hazai pályán 1-0-ra le tudták győzni! (És a következő körben is csak 4-3-ra kaptak ki a később negyeddöntős Stirlingtől) Ezt azóta is a Skót Kupa történetének egyik legnagyobb meglepetésének titulálják.
Stadionjuk a Bellslea Park, mely hivatalosan 1800 fős, de 1954-ben a Hearts elleni kupameccsen 5800-an zsúfolódtak össze benne!
Az idei menetelésükben a szerencse is közrejátszott, mindhárom ellenfelük ligán kívüli volt és kétszer a legutolsó pillanatban döntötték el a továbbjutást.
Egy kis betekintés a hazai kulisszák mögé
Ami a Rangers keretét illeti, Tav eltiltott, Docherty-t nem regisztrálták időben erre a körre, a többiek sérültek: Jack, McCrorie, Alves, Wallace, Dorrans, Miller, Rossiter – ezt még leírni is hosszú…
A bajnokihoz képest 6 helyen cserélt Murty, mivel kupameccs, ezért Alnwick a kapus, de olyan, kevesebb lehetőséget kapók is kezdtek, mint Hodson, Cardoso vagy Kranjcar.
A hazaiak 3 Cowie-val készültek, Mark az edző, Ryan a csapatkapitány, Dean szintén kezdett (ő egyébként pályára lépett a Peterheadben a Rangers első negyedosztályú bajnokiján).
Fraserburgh – Rangers 0-3 (0-1)
Skót Kupa, 4. kör, január 31.
Alnwick – Hodson, Cardoso, Bates, John – Holt, Halliday, Kranjcar, Windass (Herrera, 70.), Candeias (Murphy, 78.) – Cummings (Dodoo, 70.)
Gól: Windass (15., büntetőből, 55. és 67.)
Nézőszám: 1 865
A ligarendszerben 42 hellyel lejjebb rangsorolt Fraserburgh valóban úgy kezdett, mintha ez lenne életük meccse, az első 10 percben többet volt a Rangers térfelén a labda. Ekkor elkezdtünk futballra emlékeztető jeleket produkálni, előbb Cummings lépett ki, de a kapus blokkolt, majd negyedóra után Holtra esett rá az ellenfele, a jogos büntetőt Windass vágta be. Ezután tíz percig semmi, majd egy Kranjcar bomba, ami súrolta a felső lécet.
A szünetre minimális előnnyel mentünk, ami akkor sem megnyugtató, ha a Fraserburgh-nak egyetlen lövése sem akadt. Egyébként 1989-ben volt utoljára olyan, hogy skót kupameccsen vezetésről kikaptunk volna.
A fordulás után sem javult föl a játék színvonala, egyedül Windass volt dícsérhető, aki tíz perc játék után egy gyors helyzetfelismerésnek köszönhetően eldöntötte a továbbjutást, majd egy egyéni villanás után megszerezte karrierje első mesterhármasát!
A maradék 20-25 perc meg lassan lecsordogált, fogjuk rá arra, hogy a pálya állapota nem volt profi játékra alkalmas…
Rövid öf itt, hosszabb videó itt, hosszú öf itt nézhető.
Meccs végi tévés értékelés.
Murty: „Igazán csak a harmadik gól után nyugodtam meg. Sajnos a pálya állapota és a szél miatt sokszor az ellenfél tempójában játszottunk, ez pedig megkönnyítette a dolgukat. A legfontosabb a kapott gól nélküli továbbjutás és a sérülésmentesség, ezek teljesültek. Windass technikás, jó befejező játékos, aki, ha többet támadná a védelmet, még többet tudna kihozni magából. Örülök, hogy többeknek is lehetőségek tudtam adni, fontos, hogy az egész keretet használjuk, mindenki érezze, hogy hozzá tud adni a csapathoz és érezze, hogy része van az eredményekben.”
Sajnos a halasztás rányomta a bélyegét a hangulatra: vasárnap délutáni program helyett szerda esti esemény lett, ami miatt sok szurkoló nem tudott ott lenni, akik pedig vállalták az oda-vissza 600 km-es távot, azok közül sem mindenki láthatta meccset, ugyanis néhányan (tudtukon kívül) hamis jeggyel próbáltak bejutni, másokat meg a tele lévő nézőtér miatt nem engedtek be.
Az utánpótlás stáb edzői csapatához újabb két korábbi játékos csatlakozott, Kevin Thomson és Gregory Vignal személybében, mindketten a 13-15 éves korosztályt fogják felügyelni, UEFA A licences papírjuk van. Thomson egyébként Edinburgh-ban egy saját akadémiát is üzemeltet.
A klub legendái is részt vettek egy külföldi tornán, a berlini AOK Traditionmasters nagy presztízsű teremtorna, 8000 nézővel.
A Rangers a két helyivel, a Hertha és az Union Berlinnel került egy csoportba és őszintén szólva nem szerepeltek túl fényesen a korábbi sztárok: a Herthától 5-3-ra, a későbbi győztes Uniontól 7-3-ra kaptak ki – bár, az igazsághoz tartozik, hogy a német klubok kerete fiatalabbakból állt.
A legtöbb gól ellenére Andy Goram lett a legjobb kapus (köszönhető például ennek a kivédett büntetőnek), Jörg Albertzet pedig megválasztották a közönség kedvencének.
De a délután nem emiatt marad emlékezetes, hanem Nacho Novo miatt. A korábbi közönségkedvenc spanyol azután hogy mindkét meccsen betalált, rosszul érezte magát, kórházba vitték és kiderült, hogy szívrohama volt! Szerencsére két nap múlva kiengedték az intenzív osztályról, az állapota stabil, egy héttel később haza is engedték.
Egyéb hírek a skót foci világából
A Championshipben a Dundee United belefutott egy hatosba a Falkirknél, így szintén 11 pont hátrányba került a St. Mirrentől és már inkább hátrafelé kell nézegetnie László Csabáéknak. A Falkirk végre megindult felfelé, négy meccsen szerzett 9 pontjával ellépett az osztályozós helyről. A Brechin pedig továbbra is Skócia egyetlen nyeretlen csapata.
Nem volt balhémentes a hónap, volt itt műszemdobálás, csokidobálás, és szokatlan labdaszerzési kísérlet.
A harmadosztályban továbbra is fej-fej mellett halad a Raith és az Ayr, az meg fura, hogy a Stranraer nullás gólkülönbséggel harmadik tud lenni. Alul a Forfar megelőzte a Queen’s Parkot.
A League Twoban a Montrose kettővel többet játszva egy ponttal többet gyűjtött a Peterheadnél, ideiglenesen átvéve a vezetést. Lent nagyon beindultak a csapatok, az Edinburgh City például 4 meccs alatt ugyanannyi pontot szerzett, mint amennyit a megelőző 17-en (!), a Clyde is pozitívan zárta a hónapot, ezzel nagyon megléptek a Cowdenbeath-től.
Az U20-asok kezdésnek a Falkirköt 2-1-re (Dodoo, Andy Dallas) verték, majd folytatták európai kalandjukat: Münchenben nagy meglepetésre a Bayernt győzték le 2-1-re (Burt, Stephen Kelly)!
A szezon hátralévő felében sem fognak unatkozni, olyan gárdák ellen mérhetik fel a tudásukat, mint a MU, PSG, AEK Athén, Koppenhága, Everton, valamint két nemzetközi tornán is részt vesznek, ahol Európán kívüli együttesek ellen is pályára léphetnek.
Ismét napirendre került a téma, miszerint a Rangers és a Celtic fiataljai csatlakozhatnának a negyedosztályhoz. Az elképzelés szerint a következő idénytől kezdve két év „próbaidőt” kapna a két klub, egyik sem juthatna fel és eshetne ki, egyik sem kapna pénzügyi juttatást a ligától, és gyakorlatilag egy U21-es kerettel kellene játszaniuk, maximum 2 túlkorossal. Sőt, még az is felmerült, hogy minden meccset idegenben játszanának, alkalmanként minumum 250 jegy megvásárlását garantálva, ezzel támogatva a többi klubot, mely évi 15 000 font bevételt hozhatna.
Viszont ehhez a ligarendszer 42 csapatából 34-nek a beleegyezése szükséges – és ez valószínűleg nem fog összejönni, legalábbis az eddigi visszajelzések mind negatívak.
Múlt hónapban beszámoltam arról, hogy Fernando Ricksen egykori klubjánál, a Fortuna Sittardnál egy szép graffitit kapott a stadionban, most pedig egy szobrot is készítettek róla.
Újabb statisztikák jelentek meg a nézőszámokról, ezúttal az derült ki egy felmérésből, hogy a tavalyi szezonban egész Európát tekintve, magasan Skóciában jártak ki meccsekre a teljes lakosság arányát figyelembe véve!
Az érdekes lista itt böngészhető.
Egy másik szerint (UEFA) a 15-16-os szezonban a Rangers is benne volt Európa 15 legmagasabb nézőszámú klubjai között.
Januárban megszületett a 2013 nyarán újjáalakuló SPFL ligarendszer 10 000. gólja, melyet a Stranraer középpályása, Angus Beith szerzett.
Az örökgóllistát a Peterhead elnyűhetetlen góljvágója, Rory McAllister vezeti 93 találattal (január közepén), őt Leigh Griffiths követi 70-nel. Az eddig lejátszott 3510 bajnokin egyébként átlagosan 2,85 találat született.
A skót válogatottnak továbbra sincs edzője, sőt, most úgy tűnik, a hazai pályája is kérdéses.
Az eddigi egyetlen komoly jelölt az észak-írek „csodamestere” Michael O’Neill volt, akivel eljutottak odáig hogy az ulsteriekkel megállapodtak egy kompenzációs összegben és személyesen tárgyaltak O’Neill-lel, de nem jutottak egyezségre, úgyhogy más után kell nézniük. Persze előjöttek a szokásos nevek: Derek McInnes majd később vállalná, Alex McLeish-et érdekelné a dolog, McCoist sem utasítaná vissza, sőt, Felix Magath is bejelentkezett.
Hogy éppen hol is tartanak, arról személyesen meggyőzödhetünk, ugyanis március 27-én Budapestre látogatnak, négy nappal korábban fogadják Costa Ricát, majd a szezon végén átruccannak Amerikába, ahol öt nap alatt megmérkőznek Peruval és Mexikóval is.
A Nemzetek Ligájában a nem túl nézőcsalogató Albániával és Izraellel kerültek egy csoportba – legalább egy kis változatosság, előbbivel még soha, utóbbival 32 éve nem találkoztak.
Ami a stadionkérdést illeti, a Hampden Park húsz éves bérlési joga 2020-ban fog lejárni és most megy a gondolkodás, hogy hosszabbítsanak-e vagy nézzenek más lehetőségek után – ez leginkább a Murrayfield pályát jelentené Edinburgh-ban, amely készített is egy promovideót.