Steven Gerrard a Rangers edzője. Ezt a mondatot még van időnk júniusig ízlelgetni/szokni, ugyanis a Liverpool legendája akkor fog elkezdeni dolgozni. De hogy hogyan jutottunk el idáig? Sajnos elég nagy pofonok árán…

Szomorú hírrel indult a hónap, 61 évesen elhunyt Ray Wilkins. A 80-as évek egyik remek angol játékosa igazi sztárcsapatokat (Chelsea, MU, Milan, PSG) megjárva került hozzánk 1987-ben, egy teljes és két fél szezonja alatt 90 meccsen 3 gólt szerzett, abból az egyiket rendszeresen felidézik a szurkolók, amikor nagy bombákról esik szó:

nem véletlenül kapott helyet a klub Hall of Fame-jében is. Két bajnoki és egy ligakupa cím megszerzése után, karrierje későbbi szakaszában, 40 évesen a Hiberniannél is megfordult, az utóbbi időben pedig rádiós műsorokban szokta kifejteni sajnálatát a Rangers-nél folyó események miatt. Visszavonulása után egy riportban úgy nyilatkozott, hogy karrierjében azt bánja a legjobban, hogy nem jött korábban a Rangers-höz.

Az alapszakasz utolsó körében a kiesés ellen menekvő Dundee FC látogatott az Ibrox-ba. Minden sorozatot figyelembe véve, az utolsó 10 hazai meccsünket nyertük ellenük, viszont az aktuális formát tekintve rosszabb a helyzet: a Rangers 3, a vendégek 5 bajnoki óta nyeretlenek, bár néhány nappal korábban a Celtic Parkból hazavittek egy pontot és november végén otthon megleckéztették a Gers-t (2-1).
Windass sérülés miatt kimaradt, Foderingham játéka is kérdéses volt, végül vállalta. Murty két nagy visszatérőnek adott helyet, Kenny Miller és Ross McCrorie is először kezdett 2018-ban, a padra pedig téli visszatérése óta most ülhetett le először O’Halloran.

Rangers – Dundee 4-0 (1-0)
Premiership, 33.forduló, április 7.

Foderingham – Tavernier, McCrorie (Alves, 65.), Martin, John – Docherty (Halliday, 61.), Dorrans – Candeias, Miller (Goss, 78.), Murphy – Morelos
Gól: Miller (40.), Morelos (68.), Murphy (79.), Candeias (90.)
Nézőszám: 49 142

Az eredmény nem tükrözi a játék képét, közel sem voltunk ennyire meggyőzők.
Az első negyedórában Miller közeli kapufájával kezdtünk, majd Murphy lecsúszott beadása érintette a felső kapufát. Ezután a vendégek elkezdtek felbátorodni és helyenként tetszetős passzolgatások végén ziccerekig is eljutottak, főleg Moussa révén. A tunéziai csatár nem egyszer megforgatta a védőket, de próbálkozásai végül elkerülték a kaput. Nem úgy Milleré a 40. percben, aki Murphy szokásos keresztbemozgása és lekészítése után egyet tolt, majd kilőtte a hosszú alsó sarkot! Kenny egyébként legutóbb több mint 5 hónapja, még a Murrayfield Stadionban volt eredményes.
A fordulás után is ő veszélyeztetett elsőként, először kapásból 12 méterről nem talált kaput, majd egy kontra végén Candeias kapufáról kipattanóját ugyanonnan ismét mellélőtte. Murty egy óra után kényszerből kettőt is cserélt, Docherty és McCrorie is a pihentetés miatt jött le. Az utóbbi helyére beálló Alves első megmozdulásaként összehozott egy sárgát és szabadot veszélyes helyről, de szerencsére Simon Murray labdája a kapu tetejére ment, mert Foderingham meg se mozdult… Ez döntő pillanat volt, hiszen egyenlítés helyett a következő szituációból megdupláztuk az előnyt, egy menetrend szerinti Candeias beadásra Morelos robbant be és két méterről csak bele kellett tennie a lábát. Ekkor már megnyugodhattunk, Millert is lehozta Murty, a beszálló Goss még szinte be se ért a pályára, Morelos ellopta a labdát a figyelmetlen védőtől, Murphy pedig higgadtan kihasználta az ajándékot.
Innentől a vendégek teljesen feladták és meg sem próbáltak támadni, de mi azért mentünk előre, például Morelos kiugrásánál, amikor találkozott a kapussal, majd esett egy nagyot. A bíró nem ette meg, a kolumbiai sárgát kapott, Parish kapusnak viszont olyan orrvérzése volt, hogy le kellett cserélni. A kérdés az, ha nem volt kontakt, akkor mitől sérült meg?

Cseréje, Calum Ferrie élete 1. felnőtt meccsén kapott lehetőséget, de öt perc múlva már fel is avattuk, Dorrans önzetlenül bepasszolta Candeias-nak, aki magabiztosan vágta a hálóba a 4. gólt.
Bár első ránézésre fura volt, hogy nem Cummings, hanem Miller kezdett, végül jó döntésnek bizonyult. És olyan is elég ritkán történik, hogy hárman érnek el gól+gólpasszt (Candeias, Morelos, Murphy).

Miller 1-0
Morelos 2-0
Rövid videó itt, hosszabb itt, hosszú öf itt nézhető.
Gyászszünet
A forduló góljai

Képek itt és itt láthatók.

Murty: „Pont azt mondtam Candeias-nak a szünetben, hogy amikor a másik oldalon vezetjük a támadást, ne maradjon a szélen, menjen be középre, hátha elé kerül a labda – és a végén pont egy ilyenből szerezte a gólját! Nehéz ellenfelünk volt, de amikor felpörögtünk, akkor bátran és eredményesen játszottunk. Emellett az is fontos volt, hogy ne kapjunk gólt. Jobbulást kívánok a kapusnak, de ez egyértelmű büntető volt, a sárga lap pedig vicc.”

Morelos sárga lapját aztán utólag eltörölték, felmentve ezzel az egymeccses eltiltásból.
Szerencsére a többi pályán is jól alakultak az eredmények, a Dons kikapott, a Hibs az utolsó pillanatban mentett pontot, így aztán ekképp vártuk a rájátszás sorsolását:

Tekintve, hogy a zöldek egy győzelemre álltak a bajnoki címtől, a legfőbb kérdés az volt, hogy össze merik-e hozni az Old Firmöt az első körben? Ilyesmire utoljára 1999-ben volt példa, akkor a Celtic Parkban ünnepelt a Rangers, amit beárnyékolt a hazai szurkolók dobálásának köszönhető vérző fejű bíró látványa.
Nos, végül 4 nap gondolkodási idő után meghozták a döntést – a második körben lesz a meccs, pedig Brendan Rodgers azt mondta, kár, hogy Skócia itt tart, hiszen a világon mindenhol kitörő örömmel várnának egy helyi sorsdöntő derbit.
Persze arra semmi garancia nincs, hogy a zöld rangadót a glasgow-iak nyerik, és akkor egy héttel később ismét előáll a probléma…
Mindenesetre végignézve a listánkat, elmondhatjuk, hogy ezúttal nem kedvezett a sors (az SPFL), mindhárom közvetlen riválisunk ellen idegenben játszunk, ráadásul kettővel 5 napon belül – őszintén, mondhatjuk, hogy brutál nehéznek ígérkezik a szezon vége. És bár a Rangers hivatalosan nem fejtette ki elégedetlenségét, a Kilmarnock és a Hearts megtette ezt, előbbi azért volt kiakadva, mert a szezonban 3-szor játszanak az Ibrox-ban, de csak egyszer otthon, utóbbi pedig azért mert a rendszer „áldozataként” 18 találkozójuk van otthon és 20 idegenben, illetve a maradék öt meccsük egyike sem lesz szombaton.
Mindenesetre izgalmasnak ígérkezik a felsőház, talán a Hearts egy picit kilóg, de mindenki megverhet mindenkit.

Eljött az év azon szakasza, amikor a bérletesek megújíthatják szezontikettüket a következő idényre, ennek kapcsán készült egy hangulatos videó és szólalt meg Dave King:

„Az előző években jelentős fejlődésen mentünk keresztül a pályán és azon kívül is, ám váratlan stábcserék miatt a haladás nem állandó. Graeme Murty nagyon nehéz szituációba került, de stabilitást hozott és büszke lehet arra, amit elért eddig, akárcsak Mark Allen futballigazgató. Jelentős előrelépés, hogy keretünkben ismét vannak válogatott játékosok, ez főleg a téli átigazolási időszak után kialakult keretnek köszönhető. Szeretném kihangsúlyozni, hogy bárki, aki a klub edzője lesz, azonnali eredményeket kell, hogy produkáljon. A vezetőség továbbra is elszánt, hogy ezt megfelelően támogassa. Egyetlen Rangers-szurkoló, játékos vagy alkalmazott sem elégedhet meg a második hellyel és mindent meg is teszünk annak érdekében, hogy eljussunk arra a szintre, ahova ez a klub tartozik.”

A kupaelődöntőre készülődve furcsa hír érkezett, melynek nemcsak a ténye, hanem az időzítése is szokatlan: David Bates nem hosszabbítja meg nyáron lejáró szerződését, és a következő 4 évre a Hamburghoz csatlakozik.
Már az is szokatlan, hogy Skóciából valaki a Bundesligába igazoljon (igaz, a HSV sajnos esélyes, hogy kipottyan), de hogy mindezt pont a szezon legfontosabb időszaka előtt jelentsék be, az se semmi. A pletykák szerint azért született ez a döntés, mert a Rangers nem volt hajlandó neki megadni az elvárt fizetésemelést (7500 font/hét).
Akárhogyis, nem vet túl jó fényt a vezetőségre, hogy Danny Wilson után már a második hátvédünk távozik ingyen, ráadásul most egy fiatal tehetségről van szó.

Murty elmondta, hogy „Szerettük volna itt tartani Bates-et, de nem tudunk versenyezni a Hamburg feltételeivel. Sokat beszéltem vele, tudja, hogy mit gondolok a helyzetről és róla is. Jó irányba halad a fejlődése, sok időt és energiát fektettünk bele, ezért sajnáljuk, hogy így alakult a helyzet, de nem szeretnénk az útjába állni. Sajnos ilyen a modern foci világa.”
A HSV megfigyelője egyébként a decemberi, gólnélküli OF-en nézte ki magának.

Következett a derbi, ami a kupában mostanában megszokott, az elmúlt két idényben is az elődöntőben találkoztunk: 2016-ban büntetőkkel sikerült nyerni, tavaly 2-0-lal ők jutottak tovább.

Meglepetésre Halliday a kezdőbe került, Windass felépült ugyan, de a padon kezd, akárcsak az utóbbi időben perifériára került Cummings.

Celtic – Rangers 4-0 (2-0)
Skót Kupa, elődöntő, április 15.

Foderingham – Tavernier, Martin, McCrorie, John – Dorrans (Holt, 71.), Halliday (Windass, 40.), Murphy, Docherty, Candeias (Alves, 52.) – Morelos
Gól: Rogic (22.), McGregor (38.), Dembelé (51., büntető), Ntcham (78., büntető)
Nézőszám: 49 729

Elképesztő leépülésnek lehettünk szemtanúi: alig egy hónappal azután, hogy kétszeri vezetést követően „épphogy” alulmaradtunk, most sikerült egy olyan mélységet elérni, ami még a tavalyi hazai 1-5-nél is lejjebb van, inkább hasonlított a 2015-ös, lesorolás utáni első Old Firmre, a Ligakupában, amit pontosan 0 kapura lövéssel, totális alárendeltségben abszolvált a csapat.

Az első húsz percben gyakorlatilag a félpályán sem mentünk át, teljesen hagytuk, hogy kezdeményezzenek, meg sem próbáltunk letámadni, de szerencsére egy (les)kapufán kívül nem jutottak előrébb. Őszintén, bíztam benne, hogy Murty kitalált valami altató taktikát, amiből felébredve elkezdünk majd focizni, de ha volt is ilyen, az a 22.percben összeesett. Pedig nem történt semmi váratlan, csak a szokásos Rogic-gól, ezúttal a tizenhatoson belülről és jobbal, ilyet talán még nem lőtt nekünk. Teszem hozzá, mindezt 6 (!) Rangers-játékos gyűrűjében.
Sok mindent elárul, hogy a 15-25. perc közötti időszakban a labda csupán 2%-ban volt a zöldek térfelének hátsó harmadában…
Innentől kezdve az esélyünk minimálissá vált, nem csak a játék, a statisztika miatt is: közel 2 éve, 2016 májusa óta nem kapott ki a Celtic előnyből. Az előny pedig megduplázódott pár perccel a szünet előtt, Tierney nagyon csúnyán becsapta Candeias-t, a beadása pedig pont az egyedül érkező McGregor elé került, aki egyből becsavarta Foderingham mellett.
Osztálykülönbség volt a két csapat között, pedig a zöldek csak egy laza átlagot hoztak.
A 40. percben végrehajtott Halliday-Windass cserével Murty beismerte, hogy hibázott, továbbá az is sokadszorra beigazolódott, hogy attól még, hogy valaki egy csapat szurkolója is egyben, nem jelenti azt, hogy meg is érdemli annak a csapatnak a mezét… az meg érthetetlen volt, hogy ezután a kispadnál mit és kinek magyarázott habzó szájjal Halliday (a nem hivatalos álláspont szerint a pályáról lejövet kihallott szurkolói beszólásra reagált így).

A fordulás után tovább folytatódott a rémálom, egy gyors kontrából Dembelé indult meg, McCrorie-val együtt, látszólag azonos sebességgel sprinteltek, ám a végén a francia megelőzte a védőt, aki visszarántotta, így jogos piroslap és büntető lett a következmény – ha még amúgy sem lett volna semmi gondunk, a sértett az „alkalomhoz illően” lazán beemelte a harmadikat.

Murty ekkor feladva a meccset, a „damage limitation” elv mentén, védőt hoz be szélső helyett, Candeias le se ül a padra, egyből bemegy az öltözőbe. Mi van itt?
Meglepő módon ezután produkáltuk a legveszélyesebb periódusunkat: előbb Gordon két fejest tolt ki nagy bravúrral, majd egy önkapufát követően Morelos az ötösről, a térdelő kapus mellett sem tudott gólt szerezni, a Rangers szurkolók pedig elkezdtek kínjukban nevetni… Meg van átkozva.

Ezután már csak abban lehetett bízni, hogy megússzuk további kiállítás nélkül, lehetőleg 5 gól alatt. Végül összejött mindkettő. A harmadik csere, Holt is tevékeny részese lett a vereségnek, a 76. percben eladta a labdát, majd a kialakult támadás végén faultolta Roberts-et, így jöhetett a második büntető, melyet Ntcham értékesített precízen. Az utolsó negyedórát végigollézta a közönség egyik fele, a másik meg gyorsan hazaszállingózott.

Hosszú öf itt nézhető
Rövidebb videó
Halliday szövegelés
Gólok itt
Murty értékelés
A teljes meccs

Képek itt láthatók

Egy hét alatt két 4-0, de micsoda különbség…

A mérkőzést közvetítő SkySports értékelésében (1-10 között) McCrorie és Halliday kapott 3-ast, mindenki más 4-es értékelést, míg az egyik szurkolói blogon Docherty érte el a 4-es osztályzatot, ketten hármast, mindenki más 1-re vagy 2-re „vizsgázott”.
A zöldeknek ez volt sorozatban a 10. veretlen derbijük. Két hét múlva a bajnokságban újra lehet próbálkozni…

Murty: „Igen, ez az edzői karrierem legmélyebb pontja. Nem hiszem, hogy vannak olyan szavak, amellyel ki tudnám fejteni az érzéseimet. Frusztrált vagyok, mert az első félidőben nem voltunk a pályán, passzívak voltunk, fél óráig hagytuk őket játszani, meg sem próbáltunk szerelni! Ez nem taktikai hiba. Szeretnék elnézést kérni az első félidőért. A szünetben próbáltam életet lehelni a csapatba, de a kiállítás megpecsételte a sorsunkat. Mind a négy gól elkerülhető lett volna, jobb védekezéssel. A piros lappal és a büntetőkkel megkönnyítettük a dolgukat. Gordonnak akadt több védenivalója, egy gólt azért megérdemeltünk volna.
A játékosoknak csalódottnak és dühösnek kell lenniük. De ezekből az érzelmekből pozitív energiát kell alakítaniuk a szezon hátralévő részére, mert fontos meccsek állnak még előttünk.
Teljesen megértem Halliday kiakadását. Reagálnom kellett a játék alakulására. Meg kellett próbálni támadóbbá válnunk, ebben pedig Josh többet tud segíteni. Beszélni fogok Andy-vel a héten erről.
Mióta itt vagyok, a szurkolók fantasztikusak, de ma nem tettünk eleget annak érdekében, hogy a stadionban maradjanak.
A saját helyzetemről nem fogok most beszélni, nincs itt az ideje. A játékosok profik, tudják a dolgukat, nem értem, hanem magukért játszanak, hogy a következő edző is számítson rájuk.”

És még egy kommentár, korábbi kapitányunktól, Lee McCulloch-tól: „Túl rég óta kell beletörődni a középszerű teljesítménybe! Hiányzik a szenvedély, a küzdés, az eltökéltség és az agresszió a pályáról és azon kívül is. Nincsenek vezetők és nincsenek válaszok a szurkolóknak, akik hétről hétre megjelennek és buzdítják a csapatot. Ez elfogadhatatlan!”

A Hampden Parkban 1969 óta nem szenvedtünk ellenük ilyen arányú vereséget.
Felmerül az a kérdés, hogy miért játszott Miller egy héttel korábban, ha nem amiatt, hogy rutinos Old Firm-szereplőként játékban legyen?

A másik elődöntő eredménye bár első ránézésre meglepő lehet, ha figyelembe vesszük, hogy a Dons-nál 3 alapember hiányzott eltiltás miatt, plusz ha ehhez hozzáadjuk a védelmi hibákat, akkor kijön a 3-0-ás eredmény. Csak a nézőszám bántóan kevés, alig 18 500-an voltak kíváncsiak rá.
Így a novemberi Ligakupa döntő megismétlődik a Skót Kupa döntőjében, Celtic-Motherwell. A ‘Well legutóbb 2011-ben járt döntőben, akkor (is) a Celtic-től kapott ki, nyerni 1991-ben sikerült nekik.

Nem maradtunk utózöngék nélkül sem. A meccs másnapján kezdték híresztelni, hogy lefújás után a folyosón Morelos és Docherty eléggé összezördült. Ám ennél is komolyabb történhetett a Miller-Wallace-Murty trió között, hiszen előbbi kettőt „a csapattal kapcsolatos incidens kivizsgálásáig” felfüggesztette a munkavégzés alól a klub! Nagy kérdés, hogy vajon mit csinálhatott a két pótcsapatkapitány, hiszen az egyik fel nem használt csere, a másik még a keretben sem volt?! A rossznyelvek szerint az öltözőben tettlegesség történt az edzővel szemben, de ezt senki nem erősítette és cáfolta meg.

Tekintve, hogy Millernek lejár a szerződése, esélyes, hogy többet nem látjuk már Rangers-mezben – fura egyébként, hogy idén már a második edzővel balhézik össze, Caixinha is kitette  egy időre a keretből.
A döntésnek egyik játékos esetén sem lesz szakmai hátránya, Miller elvétve kapott helyet, Wallace meg ősz óta sérült.
Rögtön felmerült, hogy Kenny visszatérhet levezetni a Hibernianhez, ahonnan elindult a pályája (amivel kapcsolatban Neil Lennon menedzser elmondta, hogy a szezon előtt felmerült az igazolás lehetősége), de a Motherwell is szívesen látná.
Wallace-nak van még egy éve, de a legtöbb hozzászóló szerint őt sem látjuk már többször kék mezben.

Ezen események után a fő szurkolói csoport, a Union Bears kiadott egy közleményt, hogy ameddig nem tisztázódnak a dolgok, addig csendben fogják végignézni a meccseket:

És ha még nem lett volna elég a negatív hangú hírekből, előbb pletykaként merült fel, aztán nagyon gyorsan hivatalos is lett: a következő 3 szezonban a Hummel lesz a csapat öltöztetője. A szurkolók körében szerény népszerűségnek örvendő dán sportszergyártó biztosítja a felszerelést saját nemzeti csapatán kívül az afgán és a litván válogatottnak, valamint a „nevesebb” klubok közül a Bröndby-nek, a Freiburgnak, az Utrechtnek, a Strasbourgnak, vagy a Clyde-nak és a Szolnoknak… továbbá sok spanyol másodosztályú és ázsiai klubnak, de az ő mezüket viseli számos kosár- és kézilabda klub is.
A győztes pályázót több mint 10 ajánlattevőből választotta ki a klub, a Hummel szezononként 3 mezt ígért. No de mindegy, nyilván nem az a lényeg, hogy miben, hanem hogy hogyan fognak szerepelni a játékosok. Ami fontosabb, hogy a három szezonra 10 millió fontot fizetnek a klubnak.

Ilyen előjelekkel vártuk tehát a felsőház első körét, amelyben minden aktuális körülményt figyelembe véve, a Hearts elleni tűnt a legnyerhetőbbnek.
A meccs előtt Murty elmondta, hogy ha ezen a héten túl lesz, akkor mindenen túl tud lenni. Dave Kinggel nem beszélt, de rajta kívül a teljes stáb és a vezetőség támogatását élvezi. Továbbra is bízik a csapatban, hogy el tudják érni a második helyet és nem gondolja, hogy cserben hagyták volna a játékosok.
Craig Levein, a vendégek mestere nem tudta, hogy mire számítson az ellenféltől, hiszen egy ilyen eredmény után vagy összeomlik egy csapat vagy még jobban harapni fog.
A fővárosiak ellen a mostani idényben két győzelem és egy döntetlen a mérlegünk, a Hearts pedig az utóbbi 21 Ibrox-beli látogatásából csupán egyet nyert.
Nem meglepő módon 4 helyen is változott a kezdő a megelőzőhöz képest: Alnwick kapus Foderingham kisebb sérülése miatt került be, Holt, Windass és Cummings is lehetőséget kapott ezúttal, utóbbi egy hónap elteltével.

Rangers – Hearts 2-1 (0-0)
Premiership, 34.forduló, április 22.

Alnwick – Tavernier, Martin, McCrorie, John – Dorrans, Holt – Candeias (O’Halloran, 90.), Windass, (Halliday, 76.), Murphy – Cummings (Morelos, 86.)
Gól: Cummings (47.), Candeias (64.); ill. Berra (71.)
Nézőszám: 47 272

Nos, a csapat úgy tűnik, hogy feldolgozta magában a hetet, mert lendületesen, helyzeteket kidolgozva kezdte a félidőt, kis túlzással fél óra után már eldönthette volna a találkozót. De a lehetőségeket nem sikerült kihasználni, így gól nélkül fordultunk.
Ekkor gyakorlatilag az első támadást sikerült értékesíteni, egy Murphy megiramodás után Candeias készített elő remekül a nagyon üresen várakozó Cummings elé, aki az ilyeneket nem szokta kihagyni. Nem váratott magára sokáig a második sem, Holt labdaszerzése után ismét egy baloldali Murphy beadást ezúttal Candeias fejezett be – magától szokatlan módon fejjel, parádésan. Gólöröm gyanánt pedig kirohant a kispadhoz és bár Murty-vel is lepacsizott, a célja Halliday volt, utalva ezzel arra, hogy az öltözőben minden rendben?

A játék képe alapján nem volt benne, hogy innentől bármi aggódnivalónk lenne, amit erősített az a tény is, hogy a Hearts az egyetlen elsőosztályú csapat, amely nem nyert idén hátrányból. Igen ám, de erről a vendégeknek elfelejtettek szólni és egy szöglet után Berra fejesénél visszajöttek a reményeik. Megint elaludt a védelem, 4 berobbanó játékosra 1 védő jutott.
Innentől kezdve picit felpörgött a meccs, Windass előtt két nagy ziccer adódott, Lafferty csavart egy szép kapufát, Cummings kihagyta a kapussal szemben állva és Morelos lövését a gólvonalról vágták ki. A végén még 2 perc játékot kapott Michael O’Halloran, a szezonban először!

Összességében a mutatott játékra nem lehet panaszunk: 22 próbálkozás, 15 szöglet és 3 pont.

1-0, Cummings
2-0, Candeias
2-1, Berra
Rövidebb öf itt, hosszabb videó itt, hosszú öf itt nézhető.
Candeias gólöröm
A forduló góljai
Képek itt és itt láthatók.

Murty: „Nehéz körülményeink voltak, arra kértem a játékosokat, hogy tartsanak össze és legyenek bátrak. Nekik kell generálni az atmoszférát, akár minőségi játékkal, akár kemény belépőkkel, fizikai fölénnyel vagy nyomásgyakorlással. Nem volt tökéletes, de voltak jó jelek és tudták kezelni a helyzetet, mindenki kivette belőle a részét. A helyzeteket jobban ki kell használni, mert megnyugtatóbb is lehetett volna a különbség.”

Nem jött be a Szövetség ördögi terve, hogy a második fordulóba tegyék az Old Firmöt, mert azzal nem számoltak, hogy a zöldek képesek lesznek kikapni a Hibs-től, ezzel elnapolva a bajnokavatást.
Ám ahogy ilyenkor lenni szokott, nem volt nyugodt a felkészülés, hirtelen elárasztotta a médiát az edzőkérdés: előbb a szokásos nevek: Frank de Boer, Neil Warnock, Steve Clarke (Kilmarnock), Alex Neil (Preston), majd néhány új arc:
– a 42 éves Graham Potter, aki csodát csinált a svéd Östersundsnál: két osztályból feljuttatva őket, egy kupagyőzelem után az El-selejtezőben kiütötték a Galatasaray-t és a PAOK-ot, majd a csoportkörben 6-ból csak 1-et veszítve továbbjutottak és idegenben verve az Arsenalt búcsúztak csak.
– Steven Gerrard, a Liverpool legendája, akit nem kell bemutatni senkinek, jelenleg a Pool U18-asait edzi.
Meglepő módon a totál outsidernek tűnő Gerrard pár nap alatt a fogadóirodák egyes számú esélyesévé vált! Ez köszönhető annak is, hogy Dave King a legVIP-bb helyről nézte a Liverpool-Roma BL elődöntőt Kenny Dalglish és Ian Rush társaságában.

Hogy jó ötlet-e lecserélni a saját U20-as edzőnket a Pool U18-asára? Idehozni egy világszerte jól csengő nevet, akinek 0 tapasztalata van? Aki tudja ugyan, milyen egy hatalmas klubnál az élet, de soha nem nyert bajnokságot?

Egyes források már azt is sejteni vélik, hogy segédje a szintén ex-liverpooli Gary McAllister lehet.

Az edző kilétén kívül új játékosok nevei is elkezdtek pörögni – a kérdés, hogy amíg nincs menedzser, addig mi okból kell foglalkozni a kerettel? Vagy a háttérben már meg is van és onnan irányítja a dolgokat?
Nem tudjuk, mindenesetre Scott Arfield és Allen McGregor nagyon erős pletykának tűnik. Arfield skót születésű, de kanadai válogatott 29 éves középpályás, évek óta alapembere a Burnley-nek – egy Premier League kezdő játékossal rosszul nem járnánk, az biztos. Kérdés, hogy az ezzel járó (skót szinten) csillagászati fizetésből enged-e a korábbi Falkirk játékos.

Akárcsak a válogatott kapus McGregorral, akit a Rangers-szurkolóknak nem kell bemutatni, ő a 36. évében jár és mostanában a Hull City hálóját őrzi.

Rajtuk kívül James McArthur, a Crystal Palace 30 éves középpályása is felmerült. Abból a szempontból fura, hogy mindketten a pálya közepén érzik jól magukat, ahol létszámilag megvagyunk: Dorrans, Jack, Docherty, Rossiter, Halliday, Holt és McCrorie is tud ott játszani – minőségileg persze látszólag mindegyikőjüknél jobbak.
Amit eddig tudunk: Arfield biztosan távozik a Burnley-től a szezon végén, és 4 évre jöhet, McGregorról pedig több cikk lehozta, hogy mindjárt jön orvosira, de a Hullnál erről nem tudnak semmit.

De hogy a derbire való készülésről is essen szó: Foderingham és Alves játéka egyaránt kérdéses volt, viszont Jack elkezdett edzeni és Rossiter is végigjátssza mostanság az ifimeccseket. Amint aztán kiderült, első számú kapusunkat vállsérülése miatt várhatóan a szezonban már nem látjuk, a portugál sem volt bevethető, sőt, az utolsó pillanatban John eltörte a csuklóját így ő is kimaradt.
Murty elmondta, hogy annyira kényelmetlenné kell tenni a zöldek játékát, amennyire csak lehet, mindezt olyan intenzitással, ami a legutóbbi Old Firmön nem volt látható.
Az edzőkérdésről pedig (picit sértődöttnek tűnően) ezt mondta: „Négy meccsem van, hogy befejezzem azt, amire felkértek. Én úgy gondolom, hogy a körülményekhez képest (nem az én keretem, kevés pénz áll rendelkezésre, problémák az öltözőben) jól kezelem a dolgot és nem biztos, hogy mással is második lenne a csapat. Jelenleg én vagyok az edző és amíg más nem dönt úgy, ez nem változik. A vezetőségnek természetesen az a dolga, hogy a legjobb személyt nevezze ki – nekem megvan az esélyem, hogy bebizonyítsam, én vagyok az. Persze, majd mások eldöntik, hogy ez így van-e.”

A félelem beigazolódott, Halliday kezdett balhátvédként (de vajon mire jó az északír válogatott Hodson a padon, akinek ez az eredeti posztja?), Cummings egyedüli csatárként. Rég nem látott, 7 skóttal, összesen 10 brit játékossal kezdtünk. A hazaiaknál Dembelé a keretben sem volt, a legutóbbi bajnokin győztes gólt szerző Edouard kezdett.
Őszintén szólva, nekem előzetesen egy elvárásom volt: őrizzük meg a méltóságunkat. Ebbe persze sok minden belefér a győzelemtől a tisztességes vereségig, ahol nem kezdenek el már a 70. percben ollézni. Nos, ez félig bejött, most a 68.-ban kezdtek el… Reálisan nagyobb esélye volt a gálázós kiütésnek, mint a Rangers pontszerzésének és sajnos ez is valósult meg.

Celtic – Rangers 5-0 (3-0)
Premiership, 35.forduló, április 29.

Alnwick – Tavernier, McCrorie, Martin, Halliday – Dorrans (Docherty, 71.), Holt, Candeias, Murphy – Windass (Morelos, 55.) – Cummings
Gól: Edouard (14., 41.), Forrest (45.), Rogic (47.), McGregor (53.)
Nézőszám: 58 320

A Celtic gálázni akart és ezzel teljes mértékben ki is szolgálta a szurkolóit, a Rangers-nek egyetlen percig sem volt reménye. Totális dominanciával kezdtek, az első 9 percben már volt 5 lövésük és Alnwicknak jó pár védése. Jóformán ki sem szabadultunk a félpályáról, miközben talán kettőnél több egymás utáni passz sem sikerült. A nyomás a 14. percben érett góllá, Tierney forgatta meg Candeias-t, bepasszát pedig a két védő közé belépő Edourard értékesítette. A gól egy picit felrázta a társaságot, eljutottunk néhány lehetőségig, a legnagyobb Murphy remek indítása után Holt előtt adódott, de Gordon védett. A zöldek a kisebb rápihenés után a félidő vége felé indítottak egy nagy hajrát, a 40. percben a saját térfelük közepén szerzett labdából kontráztak le, Edouard megint két védő kíséretében könnyedén lőtte ki a hosszú alsót, majd alig két percre rá, a mi harmadunkban csaptak le egy elszórt labdára, majd Forrest a védők között beszlalomozva ugyanoda zúzta be, ahova az imént a francia társa. Félidőben 3 oda.

De ez nem volt elég, ettől vérszemet kaptak és a fordulás után hat perc alatt még kettőt rúgtak: előbb egy újabb totális védelmi káosz után (melyben volt Alnwick-bravúr és meg nem adott büntető is) Rogic lazán tette be a teljesen üresen tátongó kapuba a negyediket – ami neki is a 4. volt, hiszen minden idei Old Firmön betalált! Nem sokkal később Edouard most előkészített, egy, az első sajátjához hasonlító gólt, McGregornak csak bele kellett tennie a lábát.

Szűk 40 perccel a vége előtt a kiütés már garantált, csak a mértéke volt a kérdés.
Hogy azért legyen mit feljegyezni, Windass vágott egy nagy kapufát, Murty gyorsan le is hozta. A becserélt Morelos legalább agilisan játszott, ami pont ugyanúgy semmire nem volt elég, de néha eljutott a tizenhatosig.
Igaz, hogy a különbség végül nem változott, az nem rajta, hanem Alnwicken múlott, a cserekapusunk nyújtotta az egyetlen értékelhető teljesítményt, rengeteg bravúrt bemutatva. Így aztán rekord nem dőlt (csak bajnoki szinten, 5 gól különbséggel még nem vertek), mi bónuszként elkönyvelhettük, hogy a dobogós csatában kulcsfontosságú utolsó körről kipontozódott Morelos és McCrorie, a zöldek meg folytathatták az ünneplést sorozatban 7., összességében 49. bajnoki címük kapcsán.

Hosszú öf itt nézhető
A forduló góljai
Képek itt láthatók

Mi pedig ismét rájöhettünk, hogy ennyi a különbség, ha az egyik oldalon egy Nottinghamtől, a másikon egy PSG-től kölcsönben lévő csatár játszik… és bár ezt már írtam korábban, de meg kell ismételnem: hiába a fél csapat gyerekkora óta Rangers szurkoló, nem tudom, mi kell ahhoz, hogy jobban odategyék magukat, mint egy külföldi, pl. Morelos, aki egy évvel ezelőtt valószínűleg még azt sem tudta, hogy mi az az Old Firm.

No és persze az is felmerül, ha Gerrard látta ezt a produkciót, nem gondolja-e meg magát?

A meccs végén példátlan módon a klub nem engedélyezte, hogy bárki is nyilatkozzon, pedig a liga szabályzata ezt elvileg előírja. És nemcsak a Sky Sportsnak vagy az újságoknak, hanem a saját klubtévének/honlapnak sem…

Sokatmondó statisztika, hogy a visszajutás óta eltelt két évben több gólt (30) kaptunk a derbiken, mint a 90-es évek Walter Smith-érája alatti 7 évben…

Ezzel együtt egy másik fájó rekordot is beállítottunk: 7 szezont fejezünk be jelentős trófea (élvonalbeli bajnoki cím, Skót Kupa, Ligakupa) nélkül, ez pedig klubtörténeti negatív csúcs, egyszer fordult elő hasonló, 1903-1911 között.

A helyzetet súlyosbítva, nagyon okosan a meccs estéjére szervezte a klub az év játékosa díjátadó gálát… amiről szintén nem kaptunk semmi hivatalos értesítést, csupán a Scottish Sun szivárogtatta ki, hogy Candeias-t választották a legjobbnak.

A magunk részéről probléma volt az is, hogy mindkét üldözőnk nyert, így a Dons megelőzött, a Hibs pedig utolért három körrel a vége előtt, úgy, hogy még mindkettőjükhöz megyünk vendégségbe.
A kiesés elleni harcban a Ross County áll rosszabbul, és a következő fordulóban mennek a rivális Partickhoz, ott egy vereség szinte biztosan a végüket jelentené.

u.i: „lapzárta” után, május 1-jén érkezett a hír, hogy Murty-t felmentették a további munka alól, a szezon hátralévő részében segítői, Jonathan Johansson és Jimmy Nicholl irányítják a csapatot. Május 4-én pedig kinevezték Steven Gerrardot a Rangers menedzserének a következő 4 évre.

További hírek a skót foci világából

Az U20-asok két északi ellen folytatták kalandjaikat: előbb az izlandi Breidablikot verték könnyedén 4-0-ra (Middleton 2, Beerman, Kelly), majd a dán FC Köbenhavn ellen nyertek 2-1-re (Rudden, Mayo). Ezután jött egy igazi kiütés, a Leicester korosztályos gárdájának idegenben rúgtak egy hatost (Rudden 3, Kelly, Middleton, Burt).

Carlos Penáról nem érkeznek jó hírek Mexikóból. Caixinha csapata egyáltalán nem szerepel jól, a kölcsönadott játékosunk meg ha épp játszik, akkor sem emelkedik ki a mezőnyből (a helyi beszámolók szerint a liga egyik legjobban fizetettje), sőt, a pályán kívül is vannak vele gondok: az egyik nap edzésfelszerelésben ment sört venni, máskor meg állítólag belevizelt egy szállodai szökőkútba – így aztán az is felmerült, hogy idő előtt visszaküldik Glasgow-ba.

Az SPFL nyilvánosságra hozta, hogy a mostani idényben rekordmennyiségű pénzt fog kiosztani a csapatok között, a 42 klub összességében 23,6 millió fonton osztozik (ez tavaly 22,9 volt), az élvonal bajnokának 3,176 millió jut, a negyedosztály utolsójának 43 ezer. A teljes lista itt böngészhető. Összehasonlítva, a ManCity a Celtic-hez képest 12-szeres pénzt fog kapni, egyébként pedig az angol élvonal utolsóelőttije (tehát kiesője) is többet kap, mint a skót bajnok. És a tévés bevételekről még nem is esett szó…

A Championshipben a St. Mirrennek 3 fordulóval a vége előtt egy döntetlen is elég volt a negyedik másodosztályú bajnoki cím megszerzéséhez, ezzel együtt három év után az élvonalba visszajutáshoz. Tették mindezt úgy, hogy a megelőző idényben az első 14 fordulóban 0 meccset nyertek (!) és ezen kívül volt még egy hetes nyeretlen sorozatuk, de a jó hajrának köszönhetően elkerülték a kiesőzónát és a 7. helyen végeztek. Idén aztán beérett Jack Ross edző munkája, az 5. forduló óta nem álltak másodiknál rosszabb helyen, december közepe óta pedig vezették a bajnokságot. Érdekesség, hogy tették mindezt úgy, hogy csak a Queen of the South és a nyeretlen Brechin nem szerzett pontot ellenük, a többi 7 gárdából 6 legalább egyszer megverte őket.

Mindenképp szót kell ejteni a Brechinről, amely újoncként történelmet írt: győzelem nélkül zárt egy teljes szezont! Ha minden igaz (köszi Dávidnak a segítséget), eddig egyetlen klub fejezett be így bajnokságot: a Vale of Leven, az 1891/92-es szezont.
A 20 rúgott gól is erősen negatív dicsőség szagú, viszont a másodosztályt figyelembe véve, az elmúlt negyedszázadban a 90 kapott gólt és a mínusz 70-es gólkülönbséget is alul tudták mások múlni.
Érdekes egyébként, hogy agyon nem verték őket, de a végén már teljesen feladták, a hat, legalább 4 gólos vereségükből négyet az utolsó hat kör alatt szenvedtek el.
Nem csak a bajnokságban nem ment nekik, a Ligakupacsoportban is csak egy döntetlenre futotta, a Challenge Kupából a non-league Buckie Thistle verte ki őket és ugyanők majdnem a Skót Kupában is megtréfálták a Brechint, ám kétszeri hátrány után ott legalább sikerült megszerezni idénybeli egyetlen sikerüket – más kérdés, hogy a következő körben megkapták a Celtic-et…
A dobogó többi részén nem változott a sorrend, a Livingston és a Dundee Utd futott be, előbbi ráadásul újoncként érte el a második helyet, köszönhetően a tavasszal remeklő Rangers kölcsönjátékos Ryan Hardie góljainak.
A hónap egyértelmű vesztese a Morton, amely április elején még playoff helyen állt, de négy veresége miatt lecsúszott a 7. helyre, átadva a feljutás lehetőségét a Dunfermline-nak. Az Inverness a durva hajrá ellenére (az utolsó megszerezhető 36-ból 32-t begyűjtöttek) is marad a másodosztályban.

A League One nagyobb izgalmakat hozott, hiszen a bajnok és a kieső kiléte is az utolsó fordulóra maradt. Igaz ugyan, hogy 4 körrel a vége előtt az Ayr 5 pont előnyre tett szert a Raith Rovers előtt, ezt két vereséggel gyorsan átfordította -1-be. A zárókörben a Raith egy hazai győzelemmel biztosan bajnok lehetett volna, ám csak 0-0-t játszott az ezzel az eredménnyel a dobogóra fellépő Alloával, míg az Ayr 2-0-ra verte az ezzel az utolsó helyre kerülő Albion Roverst. Valamilyen szinten igazságtalan is lett volna, ha nem az idén leggólerősebb (92 bajnoki, összesen 124 gól) Ayr nyert volna – igaz, a Rovers viszont Skócia legjobb hazai mutatójával zárt (15 gy, 3 d, 0 v).
Az Ayr 21 év után nyert bajnokságot, viszont a legutóbbi négy másodosztályú próbálkozásánál azonnal visszaesett.

A negyedosztályban szintén a zárásra maradt a bajnoki cím kérdése, itt a Montrose megszerezte a szükséges 1 pontot, így bármennyire is kapart a Peterhead, hiába a 15-tel jobb gólkülönbsége, egy ponttal lemaradt. A Montrose egyébként 1879-es alapítása óta most szerezte meg második bajnoki címét és 23 év után léphet fel a negyedosztályból!
A sokáig éllovas Stirling Albion végül úgy lett harmadik, hogy utolsó 8 meccséből egyet sem nyert meg. A Cowdenbeath a 6. forduló óta tanyázott Skócia utolsó helyén, az mondjuk eléggé bosszanthatja őket, hogy végül mindössze néggyel több gólt kaptak, mint a Stirling…
Mindenesetre tavaly sikerrel megtartották ligatagságukat, most a rájátszásban a Cove Rangers (Highland) és a Spartans (Lowland) győztese ellen bizonyíthatnak.

A PFA, azaz a profi játékosok szövetsége kihirdette a szezon legjobbjait jelölő listát, melyen a Celtic-es Scott Brown-James Forrest duón kívül a remek idényt maga mögött tudó Hibs-es John McGinn és a gólkirályi címre pályázó Kris Boyd szerepelt. Végül nem meglepő módon Brown nyert (az elmúlt 12 évből csupán kétszer nem Celtic-esé lett a díj.)
A fiatalok között Morelos is nevezést kapott (egyedüli külföldiként), a zöldek Tierney-jével, valamint a válogatottig eljutó Aberdeen-védő Scott McKenna és a másodosztály legjobbja, Lewis Morgannel együtt, akire a Celtic már lecsapott. Közülük Tierney sorozatban harmadjára nyert.

Az edzők között Rodgers, Lennon, Clarke és Ross voltak a jelöltek, itt utóbbinak a feljutását értékelték legjobbra.
A következő szezon sorolását június 15-én rendezik, a bajnokság az augusztus 4-i hétvégén kezdődik majd és május 19-én fejeződik be.

Bár még csak áprilisnál tartunk, máris elkezdett mozgolódni az átigazolási piac, azon belül is legfőképp a Hearts, amely jövőre a dobogót tűzte ki célul, ennek érdekében 8-10 játékos érkezése sem elképzelhetetlen. Nos, ebből néhány már meg is valósult: Steven Maclean, a St. Johnstone 35 éves támadója és Uche Ikpeazu, a Cambridge United csatára aláírt, a tehetséges Harry Cochrane és Anthony McDonald hosszabbított. Ezen kívül 4 kölcsönjátékost (köztük Steven Naismith-t) szeretnék megtartani.
De a Hearts nem csak a játékoskeretét újítja fel, nyáron közel 1 millió fontból új hibrid (fű/műfű) gyepet húznak fel.

És ha már átigazolások: a háromszoros válogatott, korábban sokra hivatott, az SPL örökgóllövőlistájának dobogósa, Derek Riordan 35 évesen a negyedosztályú Edinburgh City-ből az amatőrligás St. Bernard’s-hoz igazolt.

Skócia október közepén, a második Nemzetek Ligája meccse után a Hampden Parkban látja vendégül Portugáliát, barátságos meccsen. A nyári, amerikai túrával kapcsolatos hír, hogy a Peruba látogató szurkolóknak 88 fontot (több, mint 30 ezer Forintot!) kell kipengetni a jegyekért. A Skót Szövetség kárpótlásul minden jegyet váltónak ingyen belépést biztosít az őszi, belgák elleni barátságos meccsre.

Végül zárjuk a hónapot Kingsley-vel, a Partick kabalájával, akivel nem lehet eléggé betelni:

https://twitter.com/x_lauramcl_x/status/987999768269000704