Ismét elkezdődött egy új éra, amely remélhetőleg sikeresebb lesz az eddigieknél. Túl vagyunk egy kemény edzőtáboron, kezd összeállni a keret, ellenfelet kapott a csapat az Európa Liga selejtezőjében és a bajnoki sorsolás is kialakult.

Steven Gerrard hivatalosan június 1-jén vette fel a munkát, ám első napjait még Skócián kívül töltötte, ugyanis személyesen volt jelen a touloni nemzetközi ifjúsági tornán, ahol több meccset is árgus szemmel figyelt.

Időközben kialakította a stábját, csatlakozott a klubhoz:
– Gary McAllister: különösebben nem kell bemutatni, 57x skót válogatott, több mint 720 meccset játszott, főleg Angliában, UEFA-kupa győztes, 2016-ben a skót futball hírességek csarnokába választották / „assistant”
– Jordan Milsom: 2010 óta a Pool fitneszedzője / „head of performance”
– Michael Beale: a korábbi Pool U23-as edző nemrég a Sao Paulo másodedzője volt / „first team coach”
– Tom Culshaw: Gerrard segítője volt a Poolnál, évtizedes barátok / „technical coach”

Arra tehát nem lehet panasz, hogy a stáb ne ismerné egymást, de ez nem újdonság, anno Warburton és Caixinha is hozta magával az övéit.

Közben napvilágot látott a nyári felkészülési program, a spanyol edzőtábort követően megmérkőzünk az angol harmadosztály utolsója és elsője ellen is. A Bury-vel az első EL-selejtezőt megelőzően, július 6-án, míg a Wigannel az első bajnoki előtt, július 29-én játszunk az Ibrox-ban – korábban még egyikkel sem találkoztunk.

Június 13-án eljött a nagy nap, Gerrard munkához látott!

A munka pedig immár a Hummel Training Centre-nek átkeresztelt Murray Park vagy földrajzi neve alapján Auchenhowie-ként ismert edzőkomplexumban indult, majd néhány nap múlva a verőfényes La Cala Resortban folytatódott, a Costa del Solon, azaz Spanyolország déli részén.

A túrával kapcsolatban egymás megismerését és az erőnlét kialakítását tűzte ki elsődleges célul a stáb. Az újak közül mindenki utazott, viszont Wallace maradt, de nem a balhéja, hanem kisebb sérülés miatt – róla azt mondta SG, hogy mindenképp számol vele. Rajta kívül Herrera, Cardoso, Forrester és Holt nem tartott a többiekkel, de a csapathoz több fiatal is csatlakozott: Zak Rudden, Serge Atakayi, Glenn Middleton, Aidan Wilson, Matty Shiels, Stephen Kelly.

A programban napi 2 edzés szerepelt, meccs nélkül. Hogy ez mire volt jó, arról csak annyit, hogy az összes megkérdezett azt mondta, hogy soha ilyen kemény felkészülésük még nem volt – mindezt már 5 nap után. Továbbá többen is hangoztatták, hogy emelkedett az edzések sebessége és színvonala, és még mindig lenyűgöző, hogy egy ekkora karaktertől, mint Gerrardtól kapják az utasításokat.

A 10 napos tábor után SG a következőket mondta: „A legfontosabb az erőnlét gyors felépítése volt, ezért tartottunk különösen kemény edzéseket, de elégedett vagyok a látottakkal. Ami a technikai és taktikai részt illeti, ott is jól haladunk. Ebben a 10 napban próbáltuk lefektetni az alapokat, amire építeni szeretnénk. Tavaly a csapat sok gólt szerzett, ezt természetesen szeretnénk fenntartani. Amiben javulnunk kell, az a labda nélküli szervezettség. A játékosok nagyon nyitottak az új stáb felé, ennek örülök. A fiatalok munkáját különösen kiemelem, fantasztikusak voltak és biztos vagyok benne, hogy lehetőséget kapnak a közeljövőben.”

A hónap közepén sorsoltak a bajnokságban, nem mondhatni, hogy könnyű kezdése lesz az új csapatnak: az első négy fordulóból három idegenben, nyitásként megyünk Aberdeenbe, a negyedik körben meg a zöldekhez… A december szokásosan durvának tűnik, 28 nap alatt 7 meccs, közte 4 a legnagyobb riválisokkal. Az újévi derbi december 29-én lesz, amit egyből követ a két hetes téli szünet.
A teljes menetrend itt böngészhető.

Június 20-án pedig eljött a várva várt nap, ellenfelet kaptunk az Európa Liga selejtezőben!
A tavalyi blama után persze kissé visszafogott lendülettel néztük végig az időközben leszűkített ellenfél-listát, amelyen ismét is ott állt a mumus neve: Progrés Niederkorn (luxemburgi), Siroki Brijeg (bosnyák), Shkupi (macedón), Stumbras (litván), Dunaszerdahely.
A bosnyákokat az Aberdeen búcsúztatta tavaly ugyanitt, a DAC-ot nem kell bemutatni, a másik kettő egzotikusabb név közül a sors a macedónokat tette az utunkba.
Természetesen részletesebb bemutatás is lesz majd róluk, egyelőre elég annyi, hogy a bajnokság 4. helyén végeztek és ezen a néven ez lesz az első nemzetközi meccsük, ugyanis 2012-ben a harmadosztályból indultak újra (honnan ismerős ez a sztori?), miután korábban Sloga Jugomagnatként megszűntek.
Az odavágó július 12-én csütörtökön lesz az Ibrox-ban, rá következő kedden, 17-én pedig Szkopjéban a visszameccs.

A második körnél már reménykedni kellett, hogy elkerüljük a topligás csapatokat és látszatra járhattunk volna rosszabbul is: a CS Petrocub-NK Osijek párharc győztesével játszhatunk. Előbbi a moldáv bronzérmes és európai újonc, utóbbi a horvát negyedik, amely tavaly oda-vissza verte a PSV-t és az Austria Wien ellen a playoff körben esett ki, idegenbeli gólokkal.

Ami a többieket illeti, a Hibs sem panaszkodhat az első körös ellenfeléért, ők a feröeri 4. helyezett NSI Runavík ellen juthatnak tovább (ez az északiaknak a korábbi 11 próbálkozásból egyszer sem sikerült), majd a görög 5. Asteras Tripolis lehet az ellenfelük.
Az Aberdeen viszont kifogott egy nagy halat, a Burnley került az utukba – szegény angol szurkolók, 51 évet vártak, hogy végre körülnézhessenek Európában, erre megkapják a szomszédot… A Dons egyébként három párharcot vívott korábban angolokkal, a 80-as években, egyszer sikerült továbbmenniük.
A zöldek a BL-ben az örmény Alashkertet kapták elsőként (3 éve ők ütötték ki a St. Johnstone-t), továbbjutás esetén a Valur Reykjavik/Rosenborg győztesével játszhatnak.

Sajnos pár nap alatt két klasszist is elveszített a klub, Johnny Hubbard 87, Harold Davis 85 éves korában hunyt el. Ketten együtt 340 meccsen játszottak a Rangers színeiben, az 50/60-as években. A dél-afrikai Hubbard beceneve „Penalty King” volt, hiszen 68 büntetőjéből 65-öt értékesített, ebből volt egy 22-es hibátlan sorozata is! Ezekről így vélekedett: „Én sose hagytam ki tizenegyest, mindig a kapus védett!”
Tekintve, hogy pályára lépett a klub első nemzetközi meccsén, ezért az alábbi rekordok fűződnek hozzá:
– az első afrikai BEK-játékos
– az első afrikai BEK-gólszerző
– a Rangers első idegenbeli európai kupagóljának szerzője
– valamint az első és mindmáig egyetlen külföldi, aki Old Firmön mesterhármast szerzett!

Tagja a klub Hall of Fame-jének és halála azért különösen fájó, mert az utóbbi években is „közel maradt” a klubhoz, rendszeresen látogatta a meccseket.

Davis védőként szerepelt és szintén tagja a Hall of Fame-nek, hét trófeát nyert, játszott az 1961-es KEK-döntőben – tette mindezt úgy, hogy a koreai háborúban úgy megsebesült, hogy közel két évig kórházban volt! A 60-as évek végén másodedzőként is tevékenykedett a csapatnál, valamint ugyanilyen posztot töltött be a Dundee FC-nél 1973-ban, amikor az utolsó trófeájukat (Ligakupa) nyerték.

Nyugodjanak békében!

 

Egyéb hírek a skót foci világából

Az idény végeztével a skót válogatottnak még jelenése volt, átrepültek Amerikába, hogy edzőpartnerei legyenek két Vb-résztvevőnek. A pihentetés végett a zöldektől csak hárman kaptak meghívót, a BL-döntős Robertson is kimaradt, egyébként viszonylag sok hazai szereplő (a keret fele) utazott, köztük több újonc és Jamie Murphy is.
McLeish szerint a játékosok felkészültek a klímára, ám a produkció nem erre utal: a világbajnokságra induló két csapat szépen akart búcsúzni a telt házas közönségtől, a rutintalan skótok pedig ideális edzőpartnerek voltak ehhez. Peru ellen 0 kapuralövés és két elkerülhető gól a mérleg, Mexikó ellen egy kapufa már összejött, cserébe a hazaiak 32-szer próbálkoztak és az összefoglaló alapján csak maguknak köszönhetik, hogy nem lett kiütés belőle.
Murphy az elsőn kezdőként 63 percet kapott.
Két érdekes statisztika tartozik még ide:
– Peru ellen három Hibs játékos kezdett, erre 62 éve nem volt példa
– Mexikó ellen mind a tíz kezdő mezőnyjátékos 1990 utáni születésű volt

McLeish sikerként értékelte a túrát, elismerve, hogy ellenfeleik jobbak náluk. Mindenesetre az eddigi négy meccsén 32 embert próbált ki, úgyhogy ebből már talán összeáll egy normális csapat a Nemzetek Ligájára.

Ami a többieket illeti, Declan John sérüléséből visszatérve egy félidőt kapott Mexikó ellen a wales-ieknél, Lee Hodson 30+60 percet játszott Panama+Costa Rica ellen az északíreknél.

Az U21-esek a rangos touloni nemzetközi tornára voltak hivatalosak, a keretbe 3 Rangers játékos került be: Robby McCrorie (kapus), Glenn Middleton és Liam Burt. Rajtuk kívül 16 éves kora ellenére beválogatták az immár a Chelsea-nél fejlődő Billy Gilmourt.
A 12 meghívott csapat vegyesen vitt U19-20-21-es kereteket, melyeket három darab négyes csoportba osztottak.
Skócia nyitányként ikszelt Togóval, majd bravúrosan megverte a franciákat és a Dél-Korea elleni újabb győzelem csoportelsőséget eredményezett, köszönhetően Gilmour pimasz góljának is. Az elődöntőben még vezettek az angolok ellen, ám végül 3-1-es vereség lett a vége. Az angolok a döntőt is megnyerték, a „kisdöntőben” pedig Skócia gól nélküli meccs után büntetőkkel alulmaradt a törökökkel szemben.
A 450 játékpercből McCrorie 225, Burt 145, Middleton 174-et kapott.
Skócia mindenképp sikerként könyvelte el a szereplést, a torna felfedezettjének Billy Gilmourt, a harmadik legjobb játékosnak a Celtic-es Michael Johnstont választották és a fair play díjat is ők érdemelték ki.

Ami a Rangers saját utánpótlását illeti, minket is meglátogatott a Double Pass, amelyről régebben a magyar sajtóban is olvashattunk. Craig Mulholland, az akadémia vezetője szerint az általuk felállított 74 szempont 88%-ának felelt meg a klub, ami országos szinten a legmagasabb, az európai top kluboknál is csak 60% körüli az átlag.
Mulholland elmondta még, hogy bátor döntés volt, hogy idén a bajnokság helyett nemzetközi meccseken vett részt a csapat, de valamit lépni kell, mert az elmúlt 20 évben nem termelt ki klasszist az ország. A Bayern, a Valencia, az AEK Athén elleni győzelmek például arra is jók, hogy a nemzetközi meccsekbe nem kisebbségi komplexussal fognak belemenni a játékosok. Másrészt mintegy tíz különböző szerkezet ellen próbálhatták ki magukat a fiatalok, ez is egy nagy tapasztalat. A jövő tehát fényesnek ígérkezik.

Készült egy értékelés Skócia 42 pályájának állapotáról, amit a játékosok egy-egy idegenbeli meccs után töltöttek fel egy applikációba. A 43 000 visszajelzésből érdekes végeredmény alakult ki: az utolsó és a harmadik legrosszabb egyaránt élvonalbeli műfves pálya (Hamilton, Kilmarnock), a legjobb pedig a negyedosztályú Stirling Albion gyepe – az Ibrox a 14. a listán.

És ha már stadionok: a feljutó St. Mirren létesítménye a következő 4 évben a „The Simple Digital Arena” névre fog hallgatni, míg a másodosztály újonca, az Alloa nem kevesebb, mint 9 méterrel „összehúzta” a játékteret – megtehették, hisz 69 méterrel az övék volt az ország legszélesebb pályája.

Ismét újít az Irn-Bru (lánykori nevén Challenge) Cup, az észak-ír, a wales-i és az ír klubok után angol csapatok is indulhatnak benne – igaz, „csak” a Vanarama National League, azaz az ötödosztály két képviselője, konkrétan a Boreham Wood és a Sutton United. További újítás, hogy a Premiership klubok U20-as csapataiban felemelték 21-re a korhatárt, valamint az elődöntőn és a döntőn kívül megszűnik a hosszabbítás, egyből büntetők jönnek.
Az idei lebonyolítás itt tekinthető át.
És már az első kör sorsolásán is túl vagyunk, a Rangers U20 a Falkirk személyében elég komoly ellenfelet kapott. A teljes beosztás itt böngészhető, a meccsek augusztus közepén lesznek, a külföldiek a következő körben kapcsolódnak be.

Az izlandi foci mostanság nagyon felkapott lett, ehhez kapcsolódó érdekesség, hogy egy ex-Rangers ifista történelmet írt az ottani bajnokságban. Saját nevelésűként Steven Lennon háromszor lépett pályára nálunk még 2006-ban, majd írországi kitérő után észak felé fordult, a két izlandi csapata közé egy norvégot is beiktatott. 2014 óta játszik a FH-ban, ahol megszerezte összességében összesen 54. bajnoki gólját, amivel a liga történetének legeredményesebb külföldije lett!