A hónap legutolsó napjáig egészen jól alakultak a dolgok: a csapat rúgott 15 gólt, bravúrt ér el Európában, bejutott a Ligakupa elődöntőjébe, a csapatkapitány szerződést hosszabbított. Ám az újonc elleni vereség nagyon nem hiányzott…

Szeptember első fontosabb híre az Európa Ligára nevezett keret kihirdetése volt, amelynek a legnagyobb érdekessége, hogy Lee Wallace kimaradt, rajta kívül a non-stop sérült Jordan Rossiter is hiányzik, viszont mind a 15 nyári szerzemény szerepel rajta. Gerrard elmondta, hogy ennek oka az, hogy mivel az utóbbi egy évben nagyon kevés játékpercük volt, ezért nem bírnák a heti kettős terhelést.

A hónap válogatott szünettel indult, amely minket a korábbiakhoz képest jobban érintett.
A skótok keretébe utólag kapott meghívót Ryan Jack, bár sok öröme nem volt benne: a belgák elleni barátságoson 37 percet kapott csereként és a rengeteg hibával játszó hazaiakhoz ő is odatette a magáét (a harmadik gól előtt tőle vették el a labdát) – akit ezért újfent kifütyültek a saját szurkolói, ezzel egy újabb igazolást adva, hogy miért szurkol egyre kevesebb Rangers-fanatikus a nemzeti csapatnak… A 0-4 után Alex McLeish teljes felelősséget vállalt, 45 év után szenvedtek ilyen mértékű vereséget a Hampden Parkban, ahol alig 20 ezren voltak csak kíváncsiak a csapatra.

De a fontosabb esemény a következő volt, az Albánia elleni Nemzetek Ligája nyitány. Ezt szintén hazai pályán, szintén kevés néző előtt (17 500) sikerült 2-0-ra behúzni, McGregor védte a kaput, Jack a padon maradt.

Az U21-esek Andorra 3-0-ás legyűrése után nagy meglepetésre Hollandiában is nyerni tudtak, érdekesség, hogy mind az öt gólt az Evertonos Fraser Hornby szerezte. Ross McCrorie csapatkapitányként végigjátszotta mindkettőt, a másodikon a tesója, Robbie védett. Ezzel az eredménnyel a második helyen várták az októberi záró két kört, a sorsukat a saját kezükben tartva.

Az U19-esek két barátságosat játszottak a lengyelekkel, a 3-1-es győzelemnél Glenn Middleton két gólpasszt adott és az egyiket Zak Rudden lőtte, a 4-3-as vereségnél Middleton egyet szerzett. A két meccsen lehetőséget kapott továbbá Stephen Kelly, Lewis Mayo és Jordan Houston is.
Borna Barisic végigjátszotta, sőt, csapata egyik legjobbja volt a portugálok elleni felkészülésin!
A spanyolok elleni 0-6-ot a padról nézte végig.

Kyle Lafferty 70 percet játszott a bosnyákok ellen (1-2), amikor sérülés miatt le kellett cserélni.
Eros Grezda körül zajlanak az események: előbb be-, majd sérülés miatt kikerült az albán keretből, az U21-es kapitány pedig azt mondta, hogy csodálkozik, hogy miért nem a Rangers-nél nagyobb szintű csapathoz igazolt, mert néhány éven belül 20 milliós klasszis lesz belőle.
Alfredo Morelos bemutatkozhatott a kolumbiai csapatban és Venezuela ellen tett is, hogy beszéljenek róla: 13 perccel a vége előtt cserélték be, szinte azonnal kihagyott egy ajtó-ablak ziccert, majd a legvégén ő adta a győztes „gólpasszt” (érdemes megnézni a videót)! Az argentinok elleni 0-0-nál a padon ült.

Scott Arfield csapatkapitányként vezette a kanadai együttest történelmi győzelemre, ilyen nagy arányban (8-0) még egyszer sem nyertek – igaz, az ellenfél a nem túl acélos Virgin-szigetek volt.

Szeptember első próbája a Dundee vendégeskedése volt. A szünet alatt Coulibaly felépült és Grezda is kezd meccsállapotban jönni, viszont Jack és McAuley a válogatottban kisebb sérülést összeszedtek.
Neil McCann csapata nagyon nem volt jó formában, mind a négy bajnokiját elvesztette, a Ligakupában meg otthon kapott egy hármast az Ayrtől. A sötétkékeknek egyébként sincs jó statisztikája a Rangers ellen, az utóbbi 31 bajnokiból csupán 4-en nyertek, az Ibrox-ban a legutóbbi tízet elvesztették.
Coulibaly egyből a kezdőbe ment, akárcsak Halliday, Grezda már a padra került. Érdekesség, hogy Allan McGregor karrierje során először játszhat a Dundee ellen.

Rangers – Dundee FC 4-0 (3-0)
Premiership, 5. forduló, szeptember 15.

McGregor – Tavernier, Goldson, Katic, Barisic – Halliday, Coulibaly (Middleton, 56.) Arfield, Candeias, Kent (Lafferty, 65.) – Morelos (Grezda 76.)
Gól: Coulibaly (4.), Kent (14.), Tavernier (45+3., büntető), Middleton (84.)
Kiállítva: Miller (78.)
Nézőszám: 50 130

Tömören összefoglalva: magabiztosan érvényesítettük a papírformát. Az első perctől kezdve látszódott, hogy esélyt sem adunk a vendégeknek és a kimenetelt már az első negyedórában le is zártuk. A vezetés már a 4. percben megvolt, a második támadás végén egy pattogó labdát végül a visszatérő mali válogatott pofozott be. Az előnyt újabb négy perc múlva növelhettük volna, ám a remek kontra végén Morelos picit lesről lőtte be Candeias pazar beadását. Nem kellett sokat várni az igazi másodikra, Kent két kényszerítőt követően a kapussal szemben nem hibázta el első Rangers-ös találatát. Ezután láttunk egy alig fölé menő Coulibaly ollózást és egy újabb Kent lövést, míg a vendégek közel 40 perc után jutottak el a kapuig, ám a csatár túltopogta a helyzetet. Maradt még egy gól a félidőben, már a hosszabbításban jártunk, amikor Morelos-t buktatták, Tav pedig most sem hibázott.
A kérdés az volt, hogy a fordulás után mennyire akar a csapat még támadni, nos, szinte rögtön ismét ziccerbe kerültünk, ám Morelos elég könnyű helyzetben hibázott, majd később centikkel ment el a lövése a kapufa mellett. Az utolsó negyedbe bejött Middleton és láttunk egy kicsit Grezdából is, de Kenny Miller egyből pirosa volt a fontosabb, nyújtott lábbal csúszott Barisic-re. A viharos távozása során sajnálta, hogy nem volt lehetősége elbúcsúzni a szurkolóktól – nos, most megkapta a standing ovationt lefelé menet, bár valószínűleg nem pont így gondolta. Innentől kezdve totálisan összeomlott a Dundee játéka, Middleton egy védelmi hibát kihasználva megszerezte első gólját, a legvégén Lafferty-nek is volt még egy lesgólja és egy kapufája – 4 helyett a látottak alapján a duplája sem lett volna érdemtelen.

Mi ezzel önbizalommal telve készülhettünk a Villarrealra, a Dundee-nak meg igencsak össze kell kapnia magát, ha bent szeretne maradni.

Gerrard: „Fontos győzelem volt, négy góllal és clean sheettel. Viszont a játékkal nem vagyok teljesen elégedett, mert tudunk jobbak is lenni, többet kell uralnunk a labdát és jobban kihasználni a helyzeteinket. Könyörtelennek kell lennünk, de ma nem voltunk azok. Nem szeretem, ha 3-0-nál leáll egy csapat, ha sikeresek akarunk lenni, akkor ezt nem tehetjük meg, állandó dominanciát kell mutatnunk.”

Rövidebb videó itt, hosszú öf itt nézhető.
Nézőtéri hangulat
Kiállítás
A forduló góljai

Képek itt, emitt és itt láthatók.

Innentől kezdve természetesen minden gondolat a Villarrealra szegeződött, ugyanis Spanyolországban folytattuk európai menetelésünket.

Ezt megelőzően azonban egy érdekes hír látott napvilágot. George Peat, az SFA korábbi elnöke szerint a 2008-as UEFA-kupa döntő idején „az egyik jeles klub” elnöke arra próbálta buzdítani, hogy semmiképp ne segítse a Szövetség a Rangers-t az időrend normális beosztásával. Ugyanis akkortájt a Ligakupa megnyerése után még 3 fronton is reális esély volt a győzelemre, a skót kupát sikerült behúzni, de a bajnokságot és az UEFA-döntőt nem. Ez volt az a szezon, ahol összességében 68 (!) tétmeccset játszott a csapat, és az idény hajrájában volt olyan periódus, hogy 11 nap alatt ötöt. A csapat nem meglepő módon nem is bírta ezt az iramot, bár a kupadöntő meglett, a záró 9 bajnokiból csak hármat sikerült megnyerni, így maradt az ezüstérem. Peat most azt mondta, hogy folyt arról a tárgyalás, hogy a sűrű program miatt kitolják a szezont és nagyon meglepte őt, hogy egy másik klub elnöke ennek megakadályozását kéri tőle. Kettőt találhatunk, vajon melyik klub képviselője volt az illető…
David Murray, a Rangers elnöke akkor egyébként úgy fogalmazott, hogy a „világ futballja csak nevethet” azon a helyzeten, ahogy a szövetség bánik a nemzetközi kupadöntőbe jutott csapatával.

Visszatérve a jelenbe, fontos hír, hogy újdonsült csapatkapitányunk, James Tavernier meghosszabbította a szerződését, 2022 nyaráig írt alá. A 2015-ben érkezett védő/szélső eddig 154 meccsen 30 gólt és 32 gólpasszt ért el.

„Örülök, hogy az átigazolási időszak leteltével még mindig a Rangers játékosa lehetek, köszönöm a klubnak a további bizalmat. A Rangers megadta a lehetőséget, hogy új lendületet kapjon a karrierem, ezért nagyon hálás vagyok és izgalommal tekintek a jövőbe.”

De most már tényleg tekintsünk Spanyolországra!

A Villarreal CF 95 éves múltra tekint vissza, de a Sárga Tengeralattjáró igazi sikerkorszaka 2000 után kezdődött. A Valenciától mintegy 60 km-re fekvő, mindössze 51 ezer fős város 1923-ban alapította sportklubját, majd rá 6 évre csatlakozott a spanyol futballpiramishoz, ekkoriban még fekete-fehér színekben. A háború után váltottak sárgára (állítólag azért, mert a klubigazgató fia csak ilyen színű felszerelést kapott a boltban) és 1956-ig kizárólag csak a regionális ligában szerepeltek. Ekkor sikerült a feljutás az akkori harmad- (most negyedosztályba), ahol öt szezonon át játszottak, majd visszapottyantak a területi ligába újabb 6 évre. Innentől aztán megelégelték ezt az állapotot és egyetlen botlást kivéve végleg maradtak a ligarendszer körforgásában, sőt, 1970-ben a másodosztályba is sikerült feljutni, de csak két évet tartott ez az állapot. Az említett egy év területi szereplést követően, a bajnoki rendszer átszervezése okán másfél évtizednyi negyed- és harmadosztályú szereplés következett, 1992-ben érték el a másodosztályt. Innen már nem volt visszaút és 1998-ban, első ízben az élvonalat is megízlelhették. Ráadásul nyitómeccsként az aktuális BL-győztes Real Madrid otthonába utaztak, ahol 3 perc után vezettek, igaz, a vége 1-4 lett. A szezont annak ellenére osztályozós helyen zárták, hogy csupán egyetlen góllal rúgtak kevesebbet, mint a bronzérmes és KEK-döntős Mallorca! A playoffot elbukták a Sevilla ellen, de ez nem szegte kedvüket, az azonnali kiesést azonnali feljutás követte és egy alkalomtól eltekintve azóta is állandó La Liga szereplők. Itt aztán volt minden, eleinte inkább alsóház, aztán egy ezüst- és egy bronzérem, az utóbbi öt évben pedig mindig top6.

Érdekes módon a Spanyol Kupában nem megy nekik, egyetlen elődöntős szereplést tudnak felmutatni.
Európát először 2002-ben tapasztalhatták meg, a megboldogult Intertotó-kupában rögtön a döntőig jutottak (akkoriban több győztes is volt). A következő idényben újból eljutva a végéig, meg is nyerték az egyik döntőt a Heerenveen ellen, ezzel átléphettek az UEFA-kupába. Ha már így alakult, ott is egyből az elődöntőig meneteltek, kiejtve a Galatát, a Romát és a Celticet is, majd a végső győztes Valencia ellen csupán egy góllal maradtak alul. Ezt a sort szinte megismételték egy évvel később is, újból Intertotó-győzelem (a HSV és az Atletico legyőzésével), majd az immár csoportkörössé vált UEFA-kupában eljutás a negyeddöntőig – most az Alkmaar állta útjukat, szintén egy góllal. 2005-ben belekóstolhattak a BL-be, az Everton kiselejtezése után a Man Utd csoportjából veretlenül, győztesként jutottak tovább, ahol a Rangers várt rájuk. Az Ibrox-ban kétszeri vezetés ellenére 2-2 lett, az El Madrigalban pedig Lövenkrands góljával vezetett a Gers, de a csapatkapitány Arruabarrena kiegyenlített, Kris Boyd pedig döntő helyzetben ziccert hibázott (nem szépítve: lyukat rúgott), így ők mentek tovább egészen az elődöntőig, ahol ezúttal is csak egy góllal buktak el, bár ha Riquelme berúgja a büntetőjét…

Az európai részsikerek töretlenül jöttek: három évvel később ismét az Arsenal búcsúztatta őket a BL-negyeddöntőben, majd kétszer is elérték az Európa Liga elődöntőjét, érdekes, hogy mindkétszer megnyerték az egyik párharcot, de előbb a Porto, aztán a Liverpool búcsúztatta őket. A legutóbbi két idényben továbbjutva az EL-csoportjukból a 32 között köszöntek el, a Roma és a Lyon ellenében.

Persze egy ilyen kisvárosban az eredmények nem maguktól jönnek, a klub tulajdonosa és vezérigazgatója Fernando Roig, akinek a vagyonát néhány éve 1,2 milliárd dollárra becsülték.
Korábbi edzőik között spanyolhonban jól csengő neveket találunk, Caparrós, Munoz, Benito Floro, Manuel Pellegrini, Valverde mind irányította őket, jelenleg Javier Calleja, egy 40 éves mester vezet, aki játékosként is szerepelt itt, 2012 óta a klub utánpótlásában van, onnan léptették elő egy éve.

A klub otthona a kezdetek óta az El Madrigal, amely közel másfél évtizede, az első BL-szereplés miatt volt utoljára felújítva és 24 890 fős befogadóképességével konkrétan belefér a lakosság fele… Tavaly óta Estadio de la Ceramica néven fut, utalva ezzel a régió jelentős iparágára.

Jelenlegi keretükben nem találunk akkora sztárokat, mint Riquelme, Forlán vagy a játszott meccsek számában sokáig vezető, 2008-ban EB-győztes Marcos Senna, de így is rengeteg válogatott játékos szerepel náluk, kiemelhető a 77x spanyol válogatott Santi Cazorla, vagy a VB-n egyaránt szereplő kolumbiai Carlos Bacca és a mexikói Migel Layoun. A csapatkapitány Bruno Soriano több mint 400 meccsel már aktuálisan klubrekorder.
Nyáron közel 80 (!) millió eurót költöttek, a Transfermarkt szerint a játékoskeret értéke több mint ötszöröse a Rangers-hez képest.

Ennek ellenére a bajnokságot 20 éve nem látott gyengén kezdték, 3 meccsből 1 ponttal és 1 góllal, majd a hétvégén a gyenge Leganést győzték le 1-0-ra, igaz, több alapemberük sérült, például Bruno is.

Ami még érdekes, hogy a spanyolok utolsó 7 hazai európai meccsükből csak kettőt nyertek és utolsó 19 nemzetközi meccsükből csak hármat hoztak le kapott gól nélkül – viszont nekünk meg Spanyolországról nincsenek jó emlékeink: eddigi 11, ott lejátszott meccsből egyet sem sikerült megnyerni (kivéve a Barcelonában rendezett KEK-döntőt).

Gerrard így vélekedett csoportról: „Megdolgoztunk azért, hogy eljussunk idáig, ki szeretnénk élvezni minden pillanatát. Ha belegondolunk, hogy egy éve a Niederkorn ellen hol tartott a csapat, akkor elképesztőt léptünk előre, nem győzöm dicsérni a játékosokat. De emellett nem szeretnénk kívülállók lenni, nehéz a sorsolás, de a stáb feladata, hogy elhitesse a játékosokkal, hogy nem lehetetlen a továbbjutás.”

A mi helyzetünket nehezítette Morelos és Flanagan eltiltása, Ejaria és Jack sérülése, viszont a szezonban még nem szerepelt Dorrans elutazott a csapattal. Kisebb meglepetése Worrall debütált a védelem közepén, Halliday is játszott és Lafferty kezdett elöl. A hazaiak 9 helyen cseréltek a bajnoki győzelemhez képest.

Villarreal CF – Rangers 2-2 (1-0)
Európa Liga csoportkör, 1. forduló, szeptember 20.

McGregor – Tavernier, Goldson, Worrall, Barisic (Dorrans, 85.) – Coulibaly (Middleton, 70.), Halliday, Candeias (McCrorie, 77.), Arfield, Kent – Lafferty
Gól: Bacca (1.), G. Moreno (69.); ill. Arfield (67.), Lafferty (76.)
Nézőszám: 15 982

Emlékezetesre sikeredett a visszatérésünk a nemzetközi porondra, az egyszer biztos! Hiszen gondolta-e volna bárki, amikor bekaptuk a teljes csoportkör legelső gólját, hogy a 92. percben még bármelyik irányba eldőlhet a meccs?
Ennél rosszabbul elképzelni sem lehetett volna a kezdést, a hazaiak 4. labdaérintéséből megszerezték a vezetést a 43. másodpercben… Bacca két védő között szerencsésen megtartotta a labdát, majd klasszis módon, külsővel ellőtte a hosszú fölsőt – a túlzottan kívül (az ötösön túl) álló McGregor hiába nyújtózkodott, csak konstatálhatta, hogy már az előtt hátrányba kerül a csapat, hogy átment volna az ellenfél térfelére. Szerencsére, amitől tartani lehetett, hogy ettől megzuhanunk és öt alatt meg sem ússzuk, nem következett be, nem nagyon tudtak kibontakozni a sárgák, inkább pontrúgások után veszélyeztettek, McGregornak egyetlen nagyobb védést kellett bemutatnia. Igaz, mi meg egyáltalán nem kockáztattunk, sikerült 0 próbálkozással lehozni az összességében elég lagymatag első félidőt.

A folytatás két nagyobb hazai helyzettel kezdődött, de mind a kettőt csúnyán elrontották, majd kellett egy McGregor bravúr Funes kapáslövésénél. Láthatóan megpróbálták felpörgetni és eldönteni a meccset, de a kapusunk mindig jókor volt jó helyen. De nem csak ebben volt jó, hanem ő indította azt akciót is, amelynek a végén, az első valamire való helyzetből kiegyenlítettünk! Tavernier lépett ki, gyanúsan buktatták, de a bíró nem fújt, Candeias centerezését pedig Arfield vágta be. Nem tartott sokáig azonban az öröm, eszünkbe juttatva, hogy mégis csak a spanyol tavalyi 5. helyezett az ellenfél, másfél perc múlva ismét ott volt az előny, a csereként behozott, 18 millióért vett Gerard Moreno megforgatta Barisicet és bevágta a rövid alsóba. A mi Gerrardunk kockáztatott, Coulibaly helyére behozta a támadóbb Middletont, aki a 76. percben adott is egy kulcspasszt Barisicnek, a horvát beadására pedig Lafferty érkezett és elegánsan pörgette be a kapus mellett. Újból döntetlen! Laffnak egyébként ezt volt az első nemzetközi kupagólja a 17. meccsén.
A záró negyedóra ki-ki meccsé vált, Middleton oldalhálójával, majd a visszatérő Dorrans szólója után Arfield ziccerével, hogy a hazaiak két nagyon veszélyes fejesével zárulva maradjon az értékes X, a legnehezebbnek gondolt párharcban!
Ráadásul abba is jó belegondolni, hogy különösebb extra játék nélkül sikerült ezt véghezvinni, 2200 vendégnéző előtt.

Gerrard: „Nagyon büszke vagyok a csapatomra, különösen a második félidőben nyújtottunk kiemelkedőt. A szörnyű peches kezdés után a szünetben bátorítottam a srácokat, hogy nyugodtan merjenek passzolni. Amikor labdát szereztünk, azt nem tartottuk meg jól, nem hittük el, hogy problémát okozhatunk az ellenfélnek. De a szünet után több gólt is szerezhettünk volna és a győzelemtől sem álltunk messze, úgy gondolom az egy pontot mindenképp megérdemeltük. Fantasztikus eredmény ez és bizonyítja, hogy ha megvan az önbizalom, akkor mire vagyunk képesek. A szurkolóink segítségével kimozdíthatjuk az ellenfeleinket a komfortzónájukból és ilyen teljesítménnyel bárkivel felvehetjük a versenyt.”

Rövid videó itt és itt, hosszú öf itt nézhető.
Nézőtéri hangulat
Gerrard
Lafferty gól
Nézőtéri gól
Szurkolói videók és itt

Képek itt és itt láthatók.
Képek a szurkolókról

A csoport másik találkozóján, a statisztikák szerint kiegyenlített meccsen a Rapid 2-0-ra verte a Szpartakot, így az éllovast fogadhattuk a következő körben.
A glasgow-i zöldek is győzelemmel kezdtek, a Rosenborgot egy kései góllal verték otthon. Velük kapcsolatos hír, hogy Rodgers állítólag nyáron kapott egy zsíros kínai kispad ajánlatot, de nem foglalkozott vele.

Másnap a https://www.thegersstoreonline.com/ oldal elkezdte hivatalosan is árulni az idei mezeket, az oldal pedig rövid idő alatt megadta magát, nem bírt el a sok jelentkezővel.
Bár kérdés, hogy melyik fajtát árulják, mert a spanyolok ellen például Kentnek másfajta jutott, mint a többieknek…
Az online oldalon kívül a JD Sport boltjaiban is kapható, 55 font ellenében:

Nem volt megállás, jött a következő bajnoki, ezúttal a St. Johnstone ellenében. A Szentek az utóbbi 16 próbálkozásukból csupán kétszer győztek le, az idei bajnokságot vereséggel kezdték, azóta nem kaptak ki, pontszámban azonosak a Rangers-szel.
Gerrard négyet cserélt, Flanagan, Katic, Morelos és McCrorie kerültek a kezdőbe.

Rangers – St. Johnstone 5-1 (2-0)
Premiership, 6. forduló, szeptember 23.

McGregor – Tavernier (Ejaria, 56.), Goldson, Katic, Flanagan – McCrorie, Coulibaly (Dorrans, 63.), Arfield, Candeias, Kent (Lafferty, 72.) – Morelos
Gól: Tavernier (9.), Morelos (34.), Arfield (52.), Lafferty (74.), Candeias (79.); ill. Alston (77., büntető)
Nézőszám: 48 729

Bravúr után parádé – nagyjából így lehet összefoglalni.
Vendéghelyzettel indult, de Wotherspoon csak beijesztett a 7. percben, nem úgy Tav, aki nem sokkal ezután egy remek szabadot helyezett be a kapuba (mondjuk azért a kapus kicsit benne volt). Innentől nem volt megállás, Kent ziccere épp mellé ment, Tav újabb próbája a felsőlécen csattant, majd elcicáztak Morelos-szal és a kolumbiai a védőt leültetve belőtte a másodikat.
Gerrard egy hete arról panaszkodott, hogy a magabiztos félidei vezetés után leült a csapat, nos, most ezt nem kifogásolhatta: nem telt el tíz perc, megvolt a harmadik, egy szép akció végén, Morelos gyönyörűen fordult le, a beadását Kent a kapufára vágta, a kipattantót pedig Arfield a hálóba. Katic életveszélyes hazapassza után majdnem felzárkóztak, de centikkel mellécsorgott a labda. Fenntartottuk a lendületet, támadtunk és ennek egy öt perc alatti három gólos rohanás lett a vége: először Lafferty alig kettő perccel becserélése után az Arfieldtől önzetlenül kapott labdát okosan behelyezte a hosszúba, majd ugyancsak Arfield „készítette elő” a vendégek büntetőjét, amit az ellenünk állandóan betaláló Blair Alston értékesített; végül Arfield, aki ezen a napon minden gólban benne akart lenni, Candeias-nak asszisztolt, aki visszaállította a négy gólos differenciát.
A legnehezebb EL meccs után rúgunk egy laza ötöst a bajnokságban, ráadásul 5 különböző gólszerzővel, ez több, mint biztató!

Gerrard: „Az egész stáb boldog. Azt kértük a játékosoktól, hogy megfelelő hozzáállásuk legyen és felejtsék el a csütörtök estét. Ezt betartották és elvégezték a munkát. Úgy gondolom, helyenként lenyűgözően játszottunk és megérdemelten nyertünk ilyen különbséggel. De ez így is van rendjén, meg kell mutatnunk mindenkinek, hogy milyen a saját játékunk és ez elbizonytalanítja az ellenfeleket. Azt szeretnénk, hogy a srácok higgyenek magukban és próbáljanak izgalmas, támadófocit játszani, ha nincs nálunk a labda, akkor üldözni kell és mielőbb visszaszerezni – hiszen ez a Rangers stílusa.”

Rövid videó itt és itt, hosszú öf itt nézhető.
Katonai parádé 1, 2, 3
Tav 1-0 és itt
Morelos
A forduló góljai

Képek itt és itt láthatók.

Amíg mi a Gerrard-éra egyik legjobb hetén voltunk túl, a város másik felén azon búslakodtak, hogy 20 éve nem kezdtek ilyen rosszul bajnokságot, idegenben a lehető 9 pontból eddig egyet gyűjtöttek csak be.

Következett a hétközi Ligakupa-negyeddöntő, egy látszólag könnyűnek tűnő párharc, de az Ayr United a másodosztály listavezetőjeként érkezett az Ibrox-ba. Mondjuk a múlt eléggé mellettünk szólt, a Glasgow-ban lejátszott 46 alkalomból csupán kétszer távoztak győztesen a vendégek. Az elmúlt években ötször találkoztunk velük, hibátlanul zárva. A Ligakupa csoportjukat hibátlanul megnyerték 12-1-es gólkülönbséggel, aztán a Dundee-t verték idegenben 3-0-ra, a Championshipet pedig újoncként feljutva, pontelőnnyel vezetik!
Keretükben leginkább Lawrence Shankland nevét kell megemlíteni, a 23 éves csatár már 15 gólnál jár a szezonban. Róla tettem már többször említést a blogban, az azóta a válogatott csapatkapitányává avanzsáló Andy Robertsonnal együtt kiemelkedtek a Queen’s Parkból a negyedosztályban. Azóta megjárta az Aberdeen cserepadját, ahonnan folyton kölcsönadták és mindenhol rugdosta a gólokat, tavaly az Ayr megvásárolta és itt igazi otthonra lelt, első évében 29 gólt szerzett és most is szárnyal, például a Patricknak rúgott egy ilyet a csoportkörben.
Lafferty, mivel a Hearts-ban már pályára lépett, idén nem szerepelhet többet a Ligakupában, kupameccs lévén Foderingham véd, a keretbe jó pár fiatal bekerült. Ahogy várható volt, 6 helyen is cserélt Gerrard, például Middleton és Dorrans is kezd, Halliday a kapitány. Ami viszont nagyon fura, hogy Umar Sadiq még Lafferty hiányában sem fért be a 25 fős keretbe, egy kevésbé kiemelt meccsen – vajon mi lehet vele a baj?

Rangers – Ayr United 4-0 (2-0)
Ligakupa, negyeddöntő, szeptember 26.

Foderingham – Flanagan, Katic, Worrall, Halliday – McCrorie (Kelly, 69.), Dorrans (Rossiter, 56.), Ejaria, Kent, Middleton – Morelos (Grezda, 50.)
Gól: Katic (16.), Middleton (31. és 70.), Morelos (49.)
Nézőszám: 35 042

A csapatnak viszont semmi baja nem volt, bár ezúttal is egy nagy vendéghelyzettel indultunk, Crawford lövését Foderingham bravúrral tolta fölé. Mi az első helyzetünkből rögtön gólig jutottunk, Kent szögletét Katic bólintotta be. Ez megnyugtatta a csapatot és a meccset innentől teljesen kontrollálta, esélyt sem adva az Ayrnek. A Middleton-show fél óra elteltével kezdődött, amikor egy pazar Halliday-indítást könnyedén fejezett be, kialakítva a félidei eredményt.
Szünet után gyorsan jött a szokásos Morelos találat, okosan kiharcolta magának a helyet, majd ráfordulva ellőtte a kapus mellett. Tekintve, hogy az Ayr semmiféle veszélyt nem mutatott, játéklehetőséget kapott Grezda, a ki-tudja-mióta sérült Rossiter és a 18 éves Stephen Kelly is. A negyedik gól a 70. percben érkezett, hasonlóan a másodikhoz, ezúttal is Halliday indította Middletont, aki parádésan fordult le az egyik védőről, a másik sem tudta lebirkózni és első dupláját szerezte rövid felnőttkarrierje során. Sőt, a triplához is közel járt, de a berepülő kapus megzavarta, így mellélőtt. És mivel a végén csak Grezda repült be a kapuba, a labda nem, ezért maradt a 4 gólos különbség.
Az egyedüli problémát Morelos fölöslegesen összeszedett sárgája okozta, amivel kipontozta magát és mivel Laff sem játszhat, érdekes kérdés, hogy ki fog támadni az elődöntőben.

Gerrard: „Nem számít, hogy kit kapunk az elődöntőben, nehéz párharc lesz. Az Aberdeen jó csapat, jó menedzserrel, nehéz meccset játszottunk velük a ligában, jó teszt lesz, de döntőbe akarunk jutni. Ma az volt a cél, hogy lehetőséget kapjanak olyanok is, akik eddig kevesebbet kaptak, különböző okokból – egyben kicsit pihenhessenek, akik eddig többet játszottak. Persze ennek van kockázata is, de az összes játékosomban bízom. Profin megcsinálták a munkát, néha lehettünk volna kicsit kreatívabbak, de 4-0-nál nem panaszkodom.”

Middleton mellett érdemes megemlíteni Andy Halliday nevét, aki gyakorlatilag fél lábbal már a Rangers-ön kívülről építette vissza magát. Pedro idején teljesen el volt hanyagolva, megspékelve egy katasztrofális azeri kölcsönadással és Murty alatt egy első félidei Old Firm lecseréléssel. Gerrard érkeztekor állítólag kapott egy listát, amelyen Andy neve mellett az állt, hogy nem érdemes vele számolni az új keret összeállításakor, de Jason Holt kölcsönadása miatt mégis elvitte a nyári spanyol edzőtáborba, ahol jobban megismerte és mivel kiderült, hogy mindene a klub és ezért mindent meg is tesz, Gerrard rájött, hogy fontos része lehet a csapatnak és Andy a szezonban ezt a bizalmat meg is hálálja.

Rövidebb videó itt, hosszú öf itt nézhető.
Ejaria labdatartás
Middleton gól

Képek itt, emitt és itt láthatók.

A többi párosításban a zöldek egy kései góllal verték a St. Johnstone-t, a Hearts szintén az utolsó pillanatban győzte le a Mwellt, a Hibs és a Dons pedig 14 büntetőig ment el, hogy utóbbi jusson az elődöntőbe – ahol így tulajdonképpen Skócia 4 legjobb csapata mérkőzhet meg egymással. Az azonnali sorsolás után ki is derült, hogy nekünk az Aberdeen jutott az október végi játéknapon.

Az elődöntőket mindig a hétvége két napján, a Hampden Parkban rendezik. Ez így eddig oké is, viszont nem várt problémába ütközött a Ligakupát organizáló SPFL: mivel két csapat is érintett a nemzetközi kupákban, a csütörtöki UEFA játéknap után nem lehet 48 órán belül újabb tétmeccset tartani. Ebből kifolyólag mindkét meccset vasárnap kell rendezni. Igen ám, de az mennyire reális megoldás, hogy a 4 legnagyobb klub mintegy 100 ezer szurkolóját egy napon, néhány óra eltéréssel, egy stadionba vigyék be? Persze egyből felmerült, hogy az egyiket tegyék át Edinburgh-ba, a Murrayfieldre, de a SPFL ezt elvetette, a rendőrség pedig ráokézott, hogy simán megoldják a helyszín biztosítását. Ez eléggé magyarfocis.

Másnap ki is hirdették, hogy mindkét meccs a Hampdenben lesz, az egyik délben, a másik este 19.45-től – 35 éve nem volt arra példa, hogy a két nagy egy napon játsszon ugyanabban a városban.
Neil Doncaster igazgató közölte, hogy „sajnálatos módon ez a legjobb megoldás”, szerződés köti őket a Hampden Parkhoz, abban az esetben, ha a Rangers vagy a Celtic játszik elődöntőt. A másik két klub persze bírálta a szervezetet, a Hearts 11 ezer ellen-aláírás begyűjtése után őrültségnek és döbbenetesnek titulálta a döntést, részben azért is, mert vasárnap este 7.45-kor ne kezdődjön már a családok miatt, az Aberdeen meg kiadott egy közleményt, miszerint nehogy már délben kelljen játszaniuk, amikor az első vonat onnan Glasgow-ba 12:14-re fut be…
A BBC megszavaztatta az olvasókat, hogy szerintük jó ötlet-e egy napon, egy stadionban rendezni a két meccset, nos mindössze 6% voksolt az igenre…
Közel egy hétnek el kellett telnie és már politikai szintre is eljutott a dolog, ám végül a rendőrség is belátta, hogy a speciális körülmények miatt nem lesz ez így jó és végül sok egyeztetés után az SPFL bejelentette, hogy a zöldek meccsét elviszik a Murrayfieldre ebéd utánra, a miénk marad a Hampdenben késő délután.

A hónap végére besűrűsödő programot az újonc Livingstonhoz való látogatással zártuk. A Livi meglepően jól startolt, a Hibs-et idegenben verte, a Hearts-szal ikszelt és a Rangers-szel azonos pontszámon áll, pedig egy edzőváltáson (Kenny Millert Gary Holt váltotta) már túl is volt. Az aktuálisan Tony Macaroni néven futó stadionban nekünk nem annyira megy, az utolsó 7 ottani meccsből csak kettőt tudtunk megnyerni.

A megelőző sajtótájékoztatón előjött a korábban már felvetett hová tűnt Sadiq? kérdés, amire Gerrard az alábbit mondta: „Meg kell küzdeni a helyéért, ahogy mindenkinek a csapatban. Szóval Umar, rajtad múlik a dolog. Megvan a lehetősége hogy minden nap bizonyítson az edzéseken, nem árulok el titkot, hogy sok mindenben fejlődnie kell még.”
Nem kevesebb, mint 8 helyen változott a csapat a hétközihez képest, csak Worrall, Ejaria és Morelos maradt bent.

Livingston – Rangers 1-0 (1-0)
Premiership, 7. forduló, szeptember 30.

McGregor – Tavernier, Goldson, Worrall, Barisic – Coulibaly (Kent, 46.), Arfield, Candeias, Ejaria – Lafferty (Middleton, 66.) Morelos
Gól: Menga (34.)
Nézőszám: 9 246

A műfűhöz jobban szokott hazaiak kezdtek aktívabban, már a 2. percben elgurult egy lövés a kapufa mellett, aztán a 10. minutumban csak néztük, hogy Lithgow hogyan nem sodorja be a labdát a kapu torkából – ez nem a védelmen múlt! Negyedóra elteltével éledeztünk és egyre többször eljutottunk a hazaiak kapujáig, de Ejaria lövésén kívül nem nagyon kellett a nyáron tőlünk érkezett Kelly kapusnak védenie. A 33. percben kissé váratlanul gól született, egy sikertelen felszabadítás után, szépen átjátszva a védelmet, Menga az ötösnél átvette és lőtt – az angolai válogatott csatár első skót gólját szerezte. Ejaria fejesével gyorsan válaszolhattunk volna, de ez sem jött össze. A félidei Kent csere majdnem hatásos volt, a kiugratása után Morelos került ziccerbe, de a kapust találta telibe. Sajnos a legizgalmasabb esemény a partjelző fejen dobása volt valamilyen tárggyal, ám annak ellenére, hogy eléggé véres volt a helyzet, nem csinált belőle nagy ügyet.

Nem hogy közel jártunk volna az egyenlítéshez, még ők rúghattak volna újabbat, McGregornak kellett nagyot védenie Pittman helyzeténél, a szögletből meg Lithgow betehette volna az év gólját, elég alázós lett volna egy levegőből a bal pipába besarkazást végignézni… A csapat nem tudott kellően felpörögni, Gerrard cserével se nagyon nyúlt bele a meccsbe, így aztán végigcsordogált a maradék idő és megszületett a második bajnoki vereségünk, csalódást keltő játékkal.

Gerrard: „Csalódott és frusztrált vagyok, nincs mentség erre az eredményre, a Livingston megérdemelten nyert. Nem voltunk kreatívak és nem teszteltük a kapust. Sem a passzokban, sem a szélsőjátékban nem volt minőség – mindazokban, amikben eddig jók voltunk, most semmit nem mutattunk. Akár órákig is játszhattunk volna, akkor se találtunk volna be. Legjobb esetben is a 0-0-ban bízhattunk, de egy fölösleges fault utáni szabadrúgást nem védekeztünk ki jól, pedig tudtuk, hogy a Livinek erőssége a pontrúgás. Eddig dicsértem a csapatot, most kritizálnom kell, jogosan. Azt gondoltam, a Motherwell elleni döntetlen ébresztő volt, hogy vannak csapatok, akik a pontrúgásokból különösen ártani tudnak nekünk, szerintem a Livi felépített támadásból nem biztos, hogy gólt tudott volna szerezni. Mi hibáztunk és vállaljuk ezért a felelősséget.”

A csalódáson kívül meg kell említeni a szörnyű idegenbeli mérleget, hiszen február vége óta, azaz bőven átnyúlva az előző szezonba, nem sikerült az Ibrox-tól távolból elhozni a 3 bajnoki pontot.

Hosszú videó itt nézhető.
A forduló góljai

Képek itt, emitt és itt láthatók.

További hírek a skót foci világából

A Hearts (minden sorozatot figyelembe véve egyedüliként) veretlenül, 5 pont előnnyel vezeti a bajnokságot, meglepetésre a Livingston pontazonos második. A tavalyi első három helyezett egyelőre a táblázat közepén vegetál, míg alul a Dundee megszerezte első győzelmét, de még mindig utolsó.
A St. Mirren komolyan gondolja a dolgokat, az új edző egyből kijelentette, hogy a célja a bajnoki cím (!), majd rögtön aláírt Anton Ferdinand, az eddig klub nélküli 33 éves védőnek több mint 200 Premier Ligás meccs van a lábában, igaz legutóbb a harmadosztályban focizott. Őt Simeon Jackson, egy 49x kanadai válogatott követte, 400-nál is több angol meccs tapasztalatával.
A Hibs egy kétszeres holland válogatottat fogott Miquel Nelom személyében, aki közel 160 meccset húzott le a Feyenoordban.

A Championshipben sorozatban három győzelmének köszönhetően az élre ugrott az Ayr, László Csaba tíz hónapot és 42 meccset bírt a Dundee Utd padján, az utolsó csepp a Ross County elleni hazai 1-5 volt, ami után 4. helyen álltak a ligában.
A Falkirk végre nyert egyet, de várhatóan az Alloával fognak harcolni a kiesés ellen.

A harmadosztályban még két veretlen is van, az Arbroath 4 ponttal meglépett a Raith elől. A Stenhousemuir három zakó után kieső helyre került.

A League Twoban történt a legkevesebb változás, elöl változatlanul az Edinburgh City-Peterhead páros megy, az utolsó Albion Rovers elkezdte a pontgyűjtögetést, egy egységre beérte a Cowdenbeath-t.

Néhány hír korábbi Gers-ösökről:
Fernando Ricksen szörnyű betegségéről írtam már többször is. Most szurkolói és támogatói segítségével sikerült egy beszédgenerátorhoz hozzájutnia, amellyel a gyakorlatilag teljesen elvesztett beszédképességét pótolni tudja.

Jonathan Johansson lett a Morton edzője, ez lesz az első önálló edzői állomása, tavaly az átmeneti időben Jimmy Nicholl segítője volt, valamint a Motherwell U20-asait is edzette.

Egy másik korábbi edzőnk, Dick Advocaat az Utrecht irányítását vette át.

Carlos Cuellarról régen hallottunk, most azért került a hírekbe, mert csupán 3 hónap után távozott a Beitar Jeruzsálemtől – hogy aztán két nappal később aláírjon a Bnei Yehudához, amely immár a 4. izraeli klubja.

Fabio Cardoso jóval kevesebb emléket hagyott maga után (főleg a vérző orrát), a nyár óta a portugál Santa Clarában játszó védő most nyilatkozott egy ilyet: „A szezon második felében úgy érzem, elhanyagoltak, nehezen viseltem, hogy a legfontosabb időben nem számítottak rám. Ennek ellenére örülök, hogy Bruno Alves és Candeias mellett lehettem, sokat tanultam tőlük. A skót futball nem annyira minőségi, mint a portugál, egy-két csapat kivételével. A legtöbb csapat meg sem próbál játszani, mindent a fizikumra építenek.”

A legelvetemültebb szurkolók is csak halványan emlékeznek Kevin Mbabu nevére, aki arról volt hírhedt, hogy a rossz emlékű newcastle-i „kölcsönötös” egyetlen olyan tagja volt, aki a felnőttcsapatban egy percet sem játszott (sőt, még a padra se ült le). Az okokat nem tudjuk, mindenesetre most a karrierje ott tart, hogy alapembere a bajnok és BL csoportkörben szereplő Young Boys-nak, emellett a svájci válogatottban is bemutatkozhatott. Eközben akkori edzője, Stuart McCall az angol harmadosztályú Scunthorpe-ot irányítja…

A 2. körrel folytatódtak a Challenge Kupa küzdelmei, ahol már a külföldiek is bekapcsolódtak. Igaz, ez nem ment zökkenőmentesen, az egyik ír klubot, a Bray Wanderers-t pénzügyi okok miatt nem engedte indulni a saját szövetsége. A jog átszállt a Limerickre, de még ugyanazon a napon kiderült, hogy náluk is hasonló gond van. A következő opció a St. Patrick’s Athletic lett volna, ám ők nem vállalták, így végül a Sligo Rovers-é lett a lehetőség.
Ők magabiztosan tovább is jutottak, de akadt jó pár meglepetés, pl. a QotS már 4-0-ra is vezetett az északír bajnok Crusaders ellen, végül 4-3-mal mentek tovább; a wales-i bajnok TNS otthon maradt alul a Queen’s Park ellenében (érdekesség, hogy a QP 123 év (!) után győzött le tétmeccsen nem skót csapatot) és búcsúzott a Partick meg a Dundee Utd is.

A Reserve Ligában is folytatódtak a küzdelmek, a Dundee Utd-t 2-1-re győzték le a fiatalok, Jack Thomson és Andy Dallas góljaival, a Motherwellt pedig 6-2-re (Dapo Mebude triplázott, Grezda, Cameron Palmer, Dallas egyet lőtt), igaz, utóbbinál elég erős csapattal álltunk ki (Lee Wallace, Grezda, Rossiter, Sadiq egyaránt focizott).

Tavaly a 20-21 éves korosztály játszott a bajnokság helyett sok nemzetközi meccset, idén a 19 év alattiak jutnak ehhez a lehetőséghez, megmérkőzhetnek a Szpartak Moszkva, a Rapid Wien, a Hamburg és a Middlesbrough hasonló korosztályaival.

A Szövetség hosszas gondolkodás után döntött és továbbra is a Hampden Parkot kívánja megtartani Nemzeti Stadionként, az edinburgh-i Murrayfield ellenében. Az eredeti kölcsönvétel 2020-ig szólt, ekkor 5 millióért cserébe meg fogják vásárolni a tulajdonos Queen’s Parktól – amely a továbbiakban a szomszédos Lesser Hampdenben rendezi majd a meccseit. A kezdeti ajánlat egyébként 1 font volt, ezt sikerült 5 millióra feltornázni…
Persze a vezetők tisztában vannak vele, hogy még Glasgow-n belül is csak a harmadik legjobb stadionról van szó, amely mintegy 20 éve nem esett át semmilyen felújításon, sőt Scott Brown egyenesen úgy vélekedik róla, hogy „az egyik legrosszabb hangulatú stadion, ahol valaha játszottam”. Muszáj lesz kicsit rákölteni, hiszen 2020-ban 4 EB meccset is itt tartanak.
Az STV összegyűjtött néhány legendás meccset a Hampdenből.

A hónap megmozdulása John McGinn nevéhez fűzhető, a nyáron a Hibs-től az Aston Villába igazoló játékos Puskás-díj gyanús gólt akasztott:

Championship goal of the season 2018/19!!! John McGinn👊🏽#avfc pic.twitter.com/FvKFLZfSit

— Kʀɪsᴛᴏғғᴇʀ (@KristofferF) September 22, 2018