Jó magasra állította fel a csapat a mércét: féltávnál veretlenül vezettünk az EL csoportkörében, remek játékkal legyőztük a bajnoki listavezetőt, aztán jött a válogatott szünet és a teljesítmény jelentősen leromlott, aminek a Ligakupa kiesés és hazai pontvesztés lett a vége.

Az októbert a Rapid Wien ellen kezdtük, ismerkedjünk is meg velük!

Az 1897-ben Első Bécsi Munkás Futballklub néven, piros-kék színekkel alapított egyesület két évvel később váltott nevet és klubszínt is, ami a mai napig kitart.
Az 1911/12-es első osztrák bajnokságot megnyerték, a címet aztán egyből meg is védték. A két háború közötti erős osztrák foci kirakatcsapata volt, sőt, a Németországhoz csatolás után német bajnok is lett 1941-ben!

Az 55-ös bajnoki cím aztán lehetőséget adott az újonnan induló BEK-ben való szereplésre, ahol a negyeddöntőig jutottak. A 60-as évek elején érték el a legjobb eredményüket, akkor a Benfica állította meg őket az elődöntőben.
Leghírhedtebb párharcukat épp a Celtic ellen vívták 84-ben, amikor a KEK legjobb 16 között a visszavágón összesítésben 4-3-ra vezettek a glasgow-iak, negyedórával a vége előtt büntetőt kapott a Rapid. Ekkor az egyik osztrák védő úgy tett, mintha megdobták volna a nézőtérről, de a tévés visszajátszásból kiderült, hogy nem találta el őt az üveg. A Rapid újrajátszást követelt, amit az UEFA először elutasított, másodjára pénzbüntetést kaptak az osztrákok, de mégis újrajátszhattak. Az Old Traffordon pedig 1-0-ra nyertek és így továbbjutottak. A következő körben a Dynamo Dresden elleni odavágót 3-0-ra elbukták, de otthon rúgtak egy ötöst, az elődöntőben pedig a Dinamo Moszkván is túlléptek, így először jutottak nemzetközi döntőbe, ahol aztán az Everton ellen alulmaradtak. Tíz év múlva ismét próbálkozhattak, útközben ismét kiejtve a Dinamo Moszkvát, de ezúttal a PSG állta útjukat a győzelemben. Érdekesség, hogy mindkét döntőben Michael Konsel volt a kapus.

Az eltelt 20 évben, bár továbbra is rendszeres szereplők, elkerülték a nagyobb sikereket, a BL csoportkörbe kétszer jutottak be, de a 12 meccsen összesen 2 pontot szereztek… 2007-ben az Intertotó-kupában két kört nyerve az egyik győztesnek mondhatták magukat.
Az EL-ben viszont rendre sikerrel veszik a selejtezőket: a csoportkört most ízlelik meg hetedjére. Ott aztán már többnyire elfogy a tudomány, eddig a megszerezhető pontok 35%-át gyűjtötték csak be és egyetlen egyszer sikerült továbbjutni a csoportból – akkor meg a Valencia 0-10-zel ütötte ki őket.
A Rangers ellen egyszer, a 64/65-ös BEK-ben játszottak, 0-3-as összesítéssel estek ki.
Erről Jim Baxternek nincsenek jó emlékei, az akkor kiemelkedő teljesítményt nyújtó Gers-legenda parádézását megunta az egyik osztrák játékos és egy kötény után egyszerűen eltörte a lábát.
Otthonuk hosszú ideig a Gerhard Hanappi stadion volt, de 2016-ban haladva a korral, újat építettek, Münchenhez hasonlóan az Allianz lett a névadó szponzor és 28 ezer nézőt tud befogadni.

Mind az arany (32), mind az ezüstérmeket (26) tekintve országos rekorder, a kupagyőzelmekben pedig az Austria Wien mögött a második (14 siker + 13 döntő).
Keretükben nincs nagyon sok idegenlégiós, de szerb, román és norvég válogatottat is találunk.
Tavaly jócskán lemaradva a bronzérmet szerezték meg, a selejtezőben a pozsonyi Slovant 5-2-vel, a bukaresti Steauát 4-3-mal búcsúztatták. A bajnokságot viszont szörnyen kezdték, 9 forduló után a 8. helyen álltak, negatív gólkülönbséggel. Így aztán Goran Djuricin edzőnek mennie kellett és az egykori KEK-döntős, sokszoros válogatott Didi Kühbauer lépett a helyére, aki a Sankt Pölten padját cserélte le.
Az EL-ben idegenben még inkább nem megy nekik, 19 meccsből 3-at nyertek csupán.

Gerrard elmondta, hogy a Livingston utáni vereség visszatette a földre a csapatot és bár a Rapidból elég jól felkészültek, az edzőváltás miatt mégis kérdéses, hogy mire számíthatunk tőlük. Ettől függetlenül fél szemmel a hét végi Hearts elleni rangadóra is figyelünk, ott fontos nyerni, mert utána megint válogatott szünet jön és nem szeretnénk megint rossz szájízzel pihenőre menni, mint az Old Firmnél, hiszen a liga az elsődleges prioritás.

2011. március 17. után tehát ismét európai főtáblás meccsnek adott otthont az Ibrox és az eseményre nem csak a skótok, hanem a vendégek is eléggé rápörögtek, állítólag fél óra alatt betelt 3 különrepülő és összesen kb 1300 jegyet vettek meg.
Az első körből két eltiltott (Flanagan és Morelos) kezdenek, akárcsak Worrall.

Rangers – Rapid Wien 3-1 (1-1)
Európa Liga csoportkör, 2. forduló, október 4.

McGregor – Tavernier, Goldson, Worrall, Flanagan – Arfield, Coulibaly, Ejaria, Candeias, Kent (Halliday, 90.) – Morelos
Gól: Morelos (43. és 90+4.), Tavernier (84., büntető); ill. Berisha (42.)
Nézőszám: 47 534

Elég, ha annyit mondok, hogy a helyszíni beszámolók szerint az elmúlt évtized legjobb atmoszférájú meccse volt? Persze ehhez kellett a fantasztikus eredmény is!
Az első 20 perc tapogatózása után Pavlovic csúsztatott alig mellé, majd Morelos is próbált egyelt fejelni, de csak Barac szemöldökét találta el, ami annyira elkezdett vérezni, hogy le is kellett cserélni a védelmük egyik oszlopát. Az iramra nem lehetett panasz, helyzetekből nem sok akadt az első 40 percben, de a csapatok bepótolták az izgalmakat a maradék időben! A Rapid szerezte meg a vezetést egy duplán gyanús góllal: előbb a labdaszerzésnél faultoltak, majd az indítás is több mint lesgyanús – a lényeg, hogy Berishára nem jutott védő, így öt méterről kényelmesen be tudott pörgetni. Szerencsére szó szerint azonnal reagáltunk, Tavernier remek beadására ketten is csúsztak, Morelos szintén az ötösről egyenlített.

A második félidő más képet mutatott: teljes dominanciát gyakoroltunk az osztrákok felett, akiknek momentumuk sem volt. Ejaria fejesét nagy bravúrral szedte ki Strebinger, majd Morelos lövését is védte. Gerrard érezte, hogy most nem kell belenyúlni a csapatba, mert simán benne volt a győzelem szaga a levegőben, ezért nem is cserélt. A türelemnek meg is lett az eredménye, a 83. percben Ejaria ugratta remekül Morelost, a védő pedig egyértelműen buktatta, jogos büntető, amit Tav szokásáshoz híven magabiztos be is vágott, 2-1 ide! Hosszú 5 és utána még 4 perc várt a fantasztikus hangulatot teremtő szurkolókra, aminek a legvégén teljesen „felrobbant” a stadion: egy felívelt labdát Candeias emelt ki, és úgy gondolta, hogy miért ne sprinteljen utána. A mélázó utolsó embertől elvette a labdát, majd olyat csinált, amire nem tudom, hogy skót futballpályán akadt-e már példa. Gólpasszt adott a saját térfeléről SAROKKAL! Morelos az egyik, Halliday a másik oldalon sprintelt, Alfie-nak nem volt szíve lepasszolni, de mivel góllal fejezte be, nem szólhatjuk meg. A vége 3-1, győzelem és CSOPORTELSŐSÉG!

Hosszú öf itt nézhető
Nézőtéri hangulat
Rapid szemszögből
Candeias gólpassz
Nézőtéri blog
Morelos 1
Bouncy bouncy

Képek itt, emitt és itt láthatók.

Gerrard: „Minden egyes játékos kiváló volt ma, azt a szintet nyújtotta, amit elvárunk tőlük. Ha ezt tartósan hozni tudjuk, akkor rendben leszünk. A hétvégihez képest ég és föld volt a különbség. Türelmesek voltunk, de meg tudtuk mutatni mindenkinek, hogy képesek vagyunk így is játszani. Ez volt az eddigi legjobb teljesítményünk. Ha így játszunk, akkor bárki ellen lehet esélyünk. Vezetjük a csoportot, de még nem értünk el semmit. A szurkolók lenyűgöztek, a hangok, az ugrálás és hogy mindenki egyet akar. Az Ibrox igazi erőddé tud válni. Azt hiszem a szurkolók kihozták a legtöbbet a csapatból és ez fordítva is igaz. Ez a régi, sikeres Rangers-ökre emlékeztetett, hihetetlen este volt. A kapott gólunk les volt, kár érte, de nem panaszkodom.”

Érdemes megemlíteni Stefan Schwabnak, a Rapid csékájának nyilatkozatát: „Dicséret illeti a Rangers tempóját, még a meccs végén is. Egyszerűen nem bírtunk velük, nem hagytak levegőhöz jutni és csak idő kérdése volt, mikor szereznek gólt.”

A csoport másik meccsén Moszkvában az oroszok kétszeri hátrány után fordítani tudtak, de egy 90+6. percbeli Cazorla büntetőnek köszönhetően 3-3 lett a vége.
A mutatott játék annyira meggyőző volt, hogy Tavernier és Morelos egyaránt helyet kapott az UEFA heti álomcsapatában!

Nem sok idő volt azonban örömködni, máris jött az újabb nehéz kihívás, az éllovas Hearts látogatott az Ibrox-ba!
A fővárosiak ellen az utolsó hármat nyertük és az is jól hangzik, hogy a legutóbbi 22 Ibrox-beli élvonalbeli bajnokiból csak egyet vesztettünk ellenük.
Sokan gondolták, hogy lesz 1-2 pihentetés, de Gerrard semmit nem változtatott a kezdőn a csütörtökihez képest.

Rangers – Hearts 3-1 (3-0)
Premiership, 8. forduló, október 7.

McGregor – Tavernier, Goldson, Worrall, Flanagan – Candeias (Lafferty, 86.), Arfield (Halliday, 83.), Coulibaly, Ejaria (Jack, 65.), Kent – Morelos
Gól: Kent (3.), Morelos (13.), Arfield (32.); ill. Dunne (67.)
Kiállítva: M. Smith (55.)
Nézőszám: 49 865

Ha egy üzlet beindul… Mintha nem is telt volna el egy perc sem a Rapid meccs vége óta, a csapat ugyanott folytatta, ahol abbahagyta! A 2. percben Kent csinált egy parádés cselt, aminek a végén buktatták. A szabadrúgásnál aztán a Hearts végrehajtotta a szezon legelcseszettebb lescsapdáját, aminek köszönhetően 6 Rangers játékos maradt üresen a tizenhatoson belül, Morelos lekezelte és egy pillanat gondolkodás után a szegény magára hagyott kapus mellett Kentnek passzolt, aki élete legkönnyebb gólját szerezte.

A Hearts izomból megpróbált egyenlíteni, előbb Naismith, majd Ikpeazu közeli lövését kellett védenie McGregornak. Még alig hagytuk el a tíz percet, jött az újabb lehetőség és az újabb gól: Candeias szerzett labdát az ellenfél tizenhatosán belül, a belőtt passzát pedig Morelos sarkazta be a felső sarokba! SZEXI FUTBALL!

Watch this on repeat for the rest of my days 🤤🤤🤤 https://t.co/wOVmetiBzT

— Rangers Spares (@GersSpareTicket) October 7, 2018

Nem volt megállás, toltuk a kontrákat, Kent előtt két ziccer is adódott, de Arfieldé volt a harmadik gól. Egy újfent szépen végigfolyó akció végén Morelos fejesét a kapus csak maga elé tolta, Arfield pedig a gólvonalon álló két védő ellenére könnyedén berakta. Fél óra elteltével már 3-0!
A szünetben ráadásul úgy fordultunk, hogy 3 vendégvédő már besárgult, tehát erre is rá lehetett játszani. Ez gyorsan össze is jött, ám ezt megelőzően még Goldson előtt is adódott egy kihasználatlan nagy sansz. Tíz perc játék után Michael Smith pontozódott ki, nem is tiltakozott ellene. Sajnos azonban az emberelőny a Rangers-t zavarta meg jobban és talán a fáradtság is kijött, a vendégek éledtek fel ezután, a félidő közepén egy céltalannak tűnő beívelést Dunne fejelt be a védők gyűrűjében, kicsit visszahozva őket a meccsbe. McGregornak volt még egy nagy védése, de az eredmény már nem változott, így aztán önbizalomtól duzzadva mehettünk az újabb válogatott szünetre.

Gerrard: „A meccs nagy részében ezúttal is fantasztikusak voltak a játékosok. A végén kicsit kiengedtek, de a körülményeket figyelembe véve ez várható volt. 4 nap alatt két remek eredményt és teljesítményt mutattak be. A feladatunk, hogy ezt a továbbiakban is fenntartsuk, legközelebb idegenben. Megérdemlik a srácok a pihenőt, de azért fogunk egy felkészülési meccset is játszani a szünetben, mert vannak, akik kevesebbet szerepeltek mostanában. Az idény előtt az egyik cél az volt, hogy az Ibrox-ot ismét félelmetessé tegyük. Nos, eddig ez úgy tűnik, sikerült, különböző típusú csapatok jöttek ide és mindegyikkel felvesszük a versenyt. Jól focizunk, sok helyzetet alakítunk ki és szép gólokat szerzünk. A dolgok itthon jól alakulnak, most idegenben is meg kell mutatni, hogy mit tudunk.”

Rövid videó itt, hosszú öf itt nézhető.
Nézőtéri hangulat
1-0, Kent
A forduló góljai
Képek itt, emitt és itt láthatók.

A válogatott szünet ezúttal sajnálatos módon kevésbé érintette a keretet: a két fős horvát kontingens tagjai sérültek, Katic-nak az U21-es, Barisic-nak a felnőttcsapatból kellett idő előtt távoznia; Jack a skót, McAuley az északír válogatottba nem kapott meghívót szintén sérülés miatt, Arfield már a kanadai keretben sérült meg. Morelos ezúttal nem kapott behívást, de a legérdekesebb Lafferty esete, aki különösebb ok nélkül, magától kérte, hogy ezúttal ne vegyék számításba az ulsteriek – mindezt az indulás előtti éjfélkor közölte a kapitánnyal.

Skócia Izraelbe látogatott a Nemzetek Ligája keretében, ahol egy (látszólag elég könnyen megítélt) büntetővel még vezettek, majd az egyenlítés után az utolsó fél órát emberhátrányban töltve egy öngóllal elbuktak – az összefoglaló alapján a hazaiak sokkal többet támadtak, a végig védő McGregornak jócskán akadt munkája. Izrael egyébként az elmúlt négy évben csak Andorrát és Liechtensteint győzte le hazai pályán… Skócia az elmúlt öt évben nem nyert a világranglista top100-ban lévő ellenfél otthonában meccset.
A gondokat súlyosbította, hogy Leigh Griffiths megsértődött azon, hogy Naismith az első számú csatár, így ő már be sem került a keretbe; a vereség után az újdonsült cséká Robertson pedig a taktikát furcsállta. Így várták a Ronaldo nélküli portugálokat barátságos meccsre, ahol kevesebb mint 20 ezer néző előtt az első félidő végéig jól is tartották magukat, ám az első gólt a második félidő második felében még kettő követte, így a hosszabbításbeli szépítés nem sok mindenre volt elég.

Az U21-esek még rosszabbul jártak, tekintve hogy a saját kezükben lévő sorsukat semmisítették meg. Az ukránok ellen már az 1. percben megvolt a vezetés, de 1-3 lett a vége, ezzel együtt az EB-re kijutás is elúszott. A McCrorie tesók végig, Middleton 20 percet játszott. Zárásként a csoportgyőztes angolok 2-0-ra nyertek Edinburgh-ban, Ross McCrorie végig, Middleton egy félidőt kapott.

A szünet után gyorsan a dolgok közepébe csöppentünk: egy hét alatt várt a csapatra egy idegenbeli bajnoki (ami mostanság nagyon nem megy), egy Európa Liga meccs és a Ligakupa elődöntője, azaz egy csapásra kupadöntőbe és a továbbjutás szélére kerülhettünk volna.

Elsőnek a Hamilton otthonába látogattunk, ahol a legutóbbi három látogatásunk alkalmával 9 gólt sikerült ott szerezni, és utoljára 1907-ben vertek meg hazai pályán.
A hazaiak utolsó hatból öt meccsüket elvesztették, legutóbb a Hibs ellenit 6-0-ra, nekünk viszont a műfű a mumusunk.

Pár sorral feljebb említettem Lafferty válogatott kimaradását, az északíreknek nem is ment nélküle, gólt és pontot sem szerezve fejezték be a két meccsüket. Ez az Ír Szövetséget annyira felhúzta, hogy nem hagyta annyiban a dolgot és élt azzal a FIFA-szabállyal, miszerint blokkolhatják a játékos klubbeli szereplését a nemzetközi játéknapok letelte után öt napig, ebbe pedig pont beleesett a mi meccsünk. Laff azóta megbeszélte mindenkivel a dolgot, elnézést kért az érintett felektől.

Rajta kívül Arfield és Barisic hiányzott aktuális sérülés miatt, Dorrans felépülése késik.

Nem kis meglepetésre Rossiter az idényben először bekerült a kezdőbe, akárcsak Katic a védelembe, a cserepadon pedig Sadiq is helyet kapott.

Hamilton – Rangers 1-4 (0-1)
Premiership, 9. forduló, október 21.

McGregor – Goldson, Katic (Worrall, 78.), Halliday – Rossiter (Grezda, 81.), Coulibaly, Ejaria, Candeias, Kent (McCrorie, 87.) – Morelos
Gól: Boyd (80.); ill. Kent (40.), Tavernier (84., 86.), Morelos (90+4.)
Nézőszám: 5 013

Az eredmény ellenére közel sem volt ennyire egyértelmű. Lassan indult a meccs, az első fél órában nálunk egy oldalháló, a hazaiaknál két lövés és egy büntetőgyanús eset esett. Ezután Ejaria lövését már védenie kellett a kapusnak, majd egy gyors kontrát Kent remek befejezéssel koronázott meg, így a félidőben megvolt az előny. A szünet után maradt a forgatókönyv, nagyon sokáig eseménytelenség, aztán a vége felé felpörgés. Előbb egy duplahelyzet maradt ki a Hamiltonnál (Katic elég sokat bizonytalankodott), aztán Tavernier lőtt épphogy mellé, a következő akcióból pedig jött az egyenlítés: a két perccel korábban beállt Steven Boyd parádésan csavarta be a labdát a hosszú felsőbe 25-ről. Lehetett tehát megint idegeskedni az utolsó tíz percben…
Szerencsére sikerült elrendezni a dolgokat, igaz, ebben Alex Penny is segített, aki két perc alatt két büntetőt hozott össze: előbb egyértelmű kezezés, aztán Morelos buktatása volt a bűne. Mindkét esetben Tavernier büntetett, és a végén még Morelos is kihasznált egy lehetőséget, így látszólag kiütés lett a vége.

De a fontosabb, hogy a szezonban először, összességében 8 hónap után tudtunk idegenben bajnokit nyerni!

Gerrard: „Átlagosak voltunk ma, de az eredménynek persze örülök, fontos három pontot szereztünk. Jó volt látni, hogy a játékosok 1-1 után mentek előre és nyerni akartak. Tisztában vagyok vele, hogy a Hearts és a Rapid elleni teljesítményt nem tudjuk egész évben hozni. Néha gyengébb játékkal kell nyernünk, ez most ilyen volt. Az idegenbeli siker talán leveszi a nyomást a vállunkról. Amikor döntetlenre álltunk, magamban elbizonytalanodtam, hogy jó döntés volt-e a kezdőn változtatni, de visszatekintve főleg Halliday játszott remekül.”

Rövid videó itt, hosszú öf itt nézhető.
Kent gól

Képek itt és itt láthatók.

Következett a harmadik EL-csoportellenfelünk, a szovjet/orosz rekordbajnok Szpartak Moszkva, amely azzal is büszkélkedhet, hogy mindhárom európai kupasorozatban eljutott az elődöntőig!

Krasnaya Presnya (Presnya a kerület neve) néven indultak, a „nép csapataként”, melyet két fiatalember alapított 1922-ben. Folyamatosan fejlődtek és növekedtek, 34-ben változtatták a nevüket a mostanira, Spartacus alapján.

1936-ban egy csehszlovák mester vezetésével megnyerték az első szovjet topliga őszi felét, majd két év kihagyással egymás után két egész évest. Az 1950-62 közötti periódusban további ötször diadalmaskodtak (legtöbb), természetesen a válogatottban is ők domináltak, az 56-os olimpiai bajnok csapat gerincét ők adták, viszont a 60-as EB-győztes csapatban „csak” három játékos képviselte a vörös színeket.
Innentől egy kis visszaesés következett, a SZU felbomlásáig hátralévő harminc bajnokságból csupán négyet nyertek meg, további 12-szer dobogósok voltak, viszont közben megjárták a másodosztályt is.
A teljes szovjet ligát tekintve összességében ők a nyerők, annak ellenére, hogy a moszkvai és a kijevi Dinamo is eggyel többször próbálkozott – a Szpartaké a legtöbb győzelem, a legtöbb szerzett gól és a legtöbb pont.
Az újonnan megszületett orosz bajnokságot konkrétan lerabolták, az első évtizedben csupán egyszer nem ők nyertek, 2002-től viszont megint aszály van, csak egyet nyertek azóta, öt második hely mellett és eleinte a vezetőségben is viszályok voltak.
A hazai kupákban kevésbé megy nekik jól, 13-szor diadalmaskodtak, de 1971 óta csak négyszer.
Ami Európát illeti, a 91-es BEK-ben a Marseille, két évvel később az Antwerp a KEK-ben állta útjukat a négy között, 98-ban pedig az Inter miatt nem döntőzhettek az UEFA-kupában.
Tavaly bajnokként indultak a főtáblán, ahol a csoportkör első felét veretlenül hozták le (közte egy Sevilla elleni 5-1-gyel), a második részt viszont csak egy ponttal, zárásként a Liverpool elleni rekordvereséggel (0-7), hogy az EL-ből a Bilbao búcsúztassa őket.

Meg kell még említeni a 82-es Luzsnyiki-tragédiát, ami az azóta megszűnt HFC Haarlem (melynek ez volt a második, egyben utolsó európai élménye!) elleni UEFA-kupa meccsen következett be, melyet Oroszország legrosszabb sportkatasztrófájaként tartanak számon és amely kísértetiesen hasonló az Ibrox tragédiájához.

Edzőjük az olasz Massimo Carrera, aki jelentős hazai játékospályafutás (UEFA kupa és BL győzelem a Juvéval) után a Zebráknál kezdett edzősködni és Conte eltiltása alatt 10 meccsen irányította is őket, de a közelmúltban olyan nevek is megfordultak a padon, mint Nevio Scala, Michael Laudrup vagy Unai Emery.
Ami a játékoskeretet illeti, van szerb, grúz, olasz, brazil, paraguay-i, finn, bolgár, algír válogatottjuk is a hazaiakon kívül, a két legnagyobb név talán a korábban a Sahtarban nevet szerző, utána a Milant is megjárt Luiz Adriano és a Videotonból ismerős zöld-foki szigeteki Zé Luis.
Szeptemberben felmerült, hogy John Terry érkezik, már az orvosi vizsgálaton is átesett, de végül családi okok miatt meghiúsult a transzfer.

Talán furán hangzik, de egészen 2014-ig nem volt saját stadionjuk, a város különböző arénái fogadták be őket. 2007-ben tették le az alapkövét egy korábbi repülőtér helyén épülő „sportvárosnak”, amelynek éke a szponzorbankról elnevezett 44 300 fős Otkritie Arena, mely mintegy 200 millió Euróba került. Itt játszottak tavaly 4 Konfoderációs Kupa- és idén 5 Vb meccset.

A klub tulajdonosa a mintegy 8 milliárd (!) dolláros vagyonnal rendelkező Leonid Fedun üzletember, akinek 9% részesedése van a Lukoil olajvállalatban.
Érdekesség, hogy a klub egyik beceneve „A Hús”, ami a régi időkre nyúlik vissza, mikor egy húsipari vállalat támogatta őket. Barátaik között tartják számon a Crvena Zvezdát és az Olympiakost, az azonos színek és az ortodox vallás miatt.

Bármennyire is állandó európai szereplő mindkét klub, egymással még nem találkoztak, sőt, az oroszok egyetlen skót ellenfele a Celtic volt, melyet négyből egyszer sem vertek meg, míg a Rangers történelmében kiemelt jelentőségűek az oroszok: a 72-es KEK döntőben a Dinamo Moszkva ellen nyert, a 2008-as Zenit elleni UEFA-ban alulmaradt a Rangers.

Az idei bajnokságot jól kezdték, 4 győzelem mellett 2 döntetlennel a legnagyobb riválisok otthonában, aztán kiestek a BL-selejtezőben és szeptember óta megtorpantak, 6 meccsen csupán 5 pontot gyűjtöttek be. Emiatt aztán Carrera széke elkezdett inogni és a meccs hetének elején elbocsátották – mint ahogy az a Rapidnál is történt. Helyét azonnali hatállyal a spanyol Raul Riancho vette át, akinek 58 éves kora ellenére ez az első „saját” munkája, korábban a Dinamo Kijevnél és az ukrán válogatottnál is asszisztens volt, előtte pedig fitneszedző.

Gerrard a következőket mondta elöljáróban: „Az edzőcsere nem befolyásolja a felkészülésünket, önbizalommal megyünk a meccsbe. Úgy kell játszanunk, hogy lázba hozzuk a közönséget, mint a Rapid ellen, hiszen ha támadólag lépünk fel, akkor megkapjuk a támogatást. Úgy gondolom, hogy a Szpartaknak több rutinja van, mint a Rapidnak volt, ellenséges hangulatú stadionokban játszanak a bajnokságban, tavaly a BL-ben szerepeltek. Ettől függetlenül, ha tudjuk hozni a legutóbbi formánkat, akkor bízhatunk a jó eredményben.”

Az oroszok egyébként megpróbáltak altatni azzal, hogy 7 játékost otthon hagynak, mert fontos bajnoki előtt állnak, de végül csak egyet változtattak a Villarreal elleni 3-3-hoz képest. Luiz Adriano-t az UEFA, a cséká Glusakovot és a válogatott Jesenkot a klub házon belül tiltotta el.
Nálunk Jack először játszhat a csoportkörben, Flanagan és Worrall is kezd a hétvégéhez képest.

Rangers – Szpartak Moszkva 0-0
Európa Liga csoportkör, 3. forduló, október 25.

McGregor – Tavernier, Goldson, Worrall, Flanagan – Jack (Grezda, 67.), Coulibaly, Ejaria, Kent, Candeias (Middleton, 86.) – Morelos
Nézőszám: 49 068

A kezdeti lelkesedéssel nem is volt baj, már az 1. percben eljutottunk szögletig, viszont az első igazi helyzetig a félidő közepéig várni kellett. Ekkor Candeias jutott lövőhelyzetbe, sajnos csúnyán eltörte a labdát, pedig középen Coulibaly tök üresen állt. Ezen kívül egy kései Kent próbálkozást jegyezhettünk fel, igazából más nem is történt az első 45 percben… A második játékrész egy Morelos lövéssel indult, majd 50 perc környékén megérkeztek az oroszok a meccsbe és elkezdtek felbátorodni. Sajnos mi csak ritkán pörögtünk fel, Morelos próbálkozgatott ugyan és Gerrard Grezda beállításával még támadóbbá kívánta tenni a csapatot, de az utolsó passzok vagy lövések nem jöttek be. Az albán hozott egy kis színt a játékba, az esése első ránézésre nem ért büntetőt, a legutolsó pillanatban pedig a lábában maradt a győzelem, de tizenkét méterről fölévágta Kent remek előkészítését.

Pontozással mi lettünk volna a jobbak, így viszont még sokba kerülhet az itt elhagyott két egység a végén.

Allan McGregornak ezúttal nem sok dolga akadt, de van ünneplésre oka: 56. európai kupameccsével megelőzte McCoistot és feljött az örökranglista 3. helyére (Barry Ferguson vezet 82-vel).
És ha már rekordoknál tartunk: idén még mindig veretlenek vagyunk Európában, ez a 11 meccses sorozat pedig klubrekord egy szezonon belül! 92/93-ben 10-ig jutott a klub, persze az akkori BEK-menetelés során jóval komolyabb ellenfelek jöttek szembe, de a körülmények is igencsak mások voltak akkor…

Gerrard: „Kicsit zavar, hogy nem találtuk meg a rést a pajzson, a fontos gólt. Jó csapat ellen játszottunk, amely bizonyítani akart az új edzőnek. Jól mutatja, hogy hol tartunk, hogy csalódottak lehetünk amiatt, hogy „csak” döntetlenre végeztünk. Ettől függetlenül örülünk a pontnak és hogy nem kaptunk gólt. Az első félidő rendben volt, utána következett egy 10-15 perc, amikor nem jöttek be a passzok, kiengedtük az irányítást. A végére visszaerősödtünk, megvoltak a helyzeteink, de nem jött össze semmi. Jók voltak a srácok, de nem kiemelkedők, hiányzott az a kis plusz a győzelemhez.”

Hosszú öf itt nézhető
Nézőtéri hangulat
Kent csele

Képek itt, emitt és itt láthatók.

A csoport másik meccsén kisebb meglepetésre a Villarreal 5-0-ra kiütötte a Rapidot, így a spanyolokkal közösen vezetjük a csoportot féltávnál. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de ez még semmit nem jelent, hiszen a Rangers történelmileg amennyire jó a csoportkörök első felében, annyira rossz a másodikban… de ez legyen a múlt!
Ami viszont a jelen, hogy James Tavernier aktuálisan az Európa Liga legjobbra értékelt hátvédje, legalábbis az UEFA pontozása alapján (az összesített rangsorban pedig a 6.)!

Eközben a zöldek előnyből kaptak hármat Salzburgban, majd simán kettőt Lipcsében, úgyhogy három kör után 3 ponttal álltak Európában.

Nem volt sok idő lamentálni, máris jött az újabb komoly feladat, a Ligakupa elődöntője! Ez ugyebár az a sorozat, ahol a legkevesebb meccsel lehet trófeát szerezni (legalábbis a nagyoknak), ezért is fontos számunkra.

Előző hónapban említettem, hogy mennyire nehéz volt megszülni a döntést a helyszínekről és időpontokról, mire az SPFL eljutott odáig, hogy egy napon, két külön városban, két külön időpontban tartják meg. Igen ám, de persze ez sem felelt meg mindenkinek, a zöldek szerint „irracionális és diszkriminatív” döntés, amiért nekik kell játszani a Murrayfielden, holott a Hearts-nak az szinte hazai pálya és miért nem sorsolással döntötték el a beosztást. (A Hearts egyébként az előző öt évben csupán eggyel több meccset játszott ott, mint a zöldek…)
Az Aberdeen elnöke „totálisan szánalmas”-nak titulálta az egész folyamatot, majd el akarta felezni a jegyeket. Első körben 40%-ot kaptak meg (ami még így is sokkal több, mint az átlagnézőszámuk), de hiába a vezetőség lelkesedése, a szurkolók nem kapkodtak a jegyekért, a 20 300-ból egy héttel a kezdés előttig csupán 9 000-et vettek meg, ezért az SPFL visszavett a Dons-tól 5 000 darabot, ami átkerült a Rangers szurkolókhoz, akik ezzel 32 000 jegynél tartottak.
Amikor aztán kezdtek lenyugodni a kedélyek, jött az újabb fordulat, a kinyomtatott jegyeken rossz időpont szerepelt, hiszen a déli kezdést már régen áttették késő délutánra.

Ezeken kívül megvolt nekünk a saját bajunk is, Lafferty és Morelos is eltiltott, így az volt a nagy kérdés, hogy ki fog támadni? Kentet tolják előre, Grezda kap egy teljes meccset, vagy megnyílik az út Sadiq előtt? Tovább rontotta a helyzetet, hogy Dorrans térdműtét miatt újabb hónapokra kiesett.

Ami viszont pozitívum, hogy Glenn Middleton szerződést hosszabbított, egészen 2023 nyaráig! A 18 éves tehetséges szélső januárban érkezett a Norwich-tól, eddig 12 meccsen 3 gólt szerzett és nagyon jó úton van afelé, hogy fiatalkora ellenére húzóembere legyen a csapatnak.

Ezzel egy időben egy régi-új igazolást is bejelentett a klub: Billy Kirkwood tölti be a „Kölcsönjátékosok menedzsere” posztot, a feladata, hogy nyomon kövesse és beszámoljon a stábnak a felnőtt keret kikölcsönzött játékosainak (jelenleg 9) aktuális helyzetéről, fejlődéséről. A szerepkör nem újdonság neki, az utánpótlásban már eddig is hasonló feladatot látott el.

Végül meglepetésre Sadiq-nak szavazott bizalmat Gerrard, ezen kívül nem akadt változtatás a Szpartak elleni csapathoz képest, viszont a Ligakupában megszokotthoz képest nem Foderingham véd.

Aberdeen – Rangers 1-0 (0-0)
Betfred Ligakupa, elődöntő, október 28.

McGregor – Tavernier, Goldson, Worrall, Flanagan – Jack (Middleton, 82.), Coulibaly, Ejaria, Candeias (Arfield, 82.) Kent – Sadiq
Gól: Ferguson (79.)
Nézőszám: 46 186

Hektikusan kezdődött, alig két perc után már itt is, ott is villant a sárga lap, majd Sadiq alig fölémenő fejesét McGinn ziccere követte. A mezőnybeli gyömöszölést ritkán követték helyzetek, Jack lövése ott, Mackay-Steven lecsúszott beadása itt okozott bonyodalmat. A legizgalmasabb esemény az ápolás miatt elrendelt majdnem 10 perc (!) hosszabbításban történt, amikor Kent esett egy nagyot, első látásra egyértelmű szabálytalannak tűnt, ám egy másik kamerából látszott, hogy a védő előbb a labdát érte el.
Az „igazi” 51. percben aztán már védenivalót is adtunk Lewis-nak Tav próbálkozásánál, de nem okozott gondot. Az akarással nem volt baj, de már e tájban is érezhető volt, hogy nem igazán van meg az átürő erő és remélhettük, hogy a Dons sem talál magára. Alig tíz perccel a vége előtt azonban jött a feketeleves: a második félidőben konkrétan semmit sem mutató pirosaknak egy szöglet után Ferguson befejelte a vezető gólt a rosszul kijövő McGregor mellett. (Lewis Ferguson édesapja egyébként Derek, aki 2x bajnok, 3x kupagyőztes a Rangers-szel, nagybátyja pedig Barry, aki korábbi csapatkapitánya volt a klubnak…)
Gerrard ekkor gondolta, hogy változtatni kéne, bejött Arfield és Middleton is, Sadiq pedig megkapta a maga esélyét: egy kiugratás után viszont túl látványosan esett el, amiért gondolkodás nélkül járt a sárga, ő sem reklamált. Sajnos nekünk ennyi jutott mára a támadójátékból, a nigériainak pedig valószínűleg ez lesz az itteni legemlékezetesebb momentuma…

Két, gyengén játszó csapat meccse hosszabbítást érdemelt volna – persze kérdés, hogy a hétközi után azt mennyire bírtuk volna?
Mindenesetre elkönyvelhettük, hogy tavaly után ismét beragadtunk az elődöntőben.

Gerrard: „Csalódott vagyok és sajnálom. Úgy gondolom, a teljesítmény helyenként rendben volt, viszont nagyon hiányzott a minőségi befejezés, az önbizalom és hogy valaki egyedit nyújtson. Nem volt igazi ziccerünk és egy elkerülhető góllal kikaptunk. Amit megbántam, hogy Morelos-t játszattam az előző körben, az Ayr ellen (amikor sárgák miatt kipontozódott). A Rangers nem állhat ki középcsatár nélkül. Sadiq az elmúlt hetekben fejlődést mutatott, hogy ez elég-e vagy sem, azt eldönthetjük. A meccs végéig nem volt rá panasz, viszont ha a kapus mellett a csatár elviszi a labdát, akkor rúgjon kapura, mert ha elesik, akkor sárgát fog kapni.
Vállalom a felelősséget, hiszen én állítom össze a csapatot és a taktikát, a keret nagy részét is én igazoltam. A szurkolók ismét fantasztikusak voltak és biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó elődöntőnk, lesz még alkalmuk ünnepelni.”

Hosszú videó itt nézhető
Sadiq esése

Képek itt, emitt és itt láthatók.

A másik elődöntőben 30 éve nem látott embermennyiség (61 161 néző) előtt a Celtic a második félidőben egy büntetővel, egy potya- és egy bombagóllal simán verte a Hearts-ot, főképp köszönhetően a félidőben becserélt Ryan Christie-nek, aki kiharcolta a büntetőt és rúgott egy gólt.
A döntőt december 2-án rendezik, a tavalyelőtti párosításban (akkor a zöldek nyertek 3-0-ra).
A két elődöntő összefoglalója
A Rangers-nek valamiért nagyon nem megy a nemzeti stadionban, ez sorozatban a hatodik vereség volt ott.

Gyorsan jött a javítási lehetőség, a hónap utolsó napján a Kilmarnock látogatott az Ibrox-ba. A megelőző sajtótájékoztatón Gerrard egyébként eléggé ki volt akadva, közölte, hogy ha a jelenlegi keretben lévők nem tudnak megfelelő szinten teljesíteni és elviselni a nyomást, akkor jobb játékosokat fog hozni a helyükre, illetve ha ilyen eredmények születnek, akkor neki sem lesz sokáig maradása…

A Killie sem tűnt könnyű feladatnak, hiszen az előző 5 próbálkozásból csupán egyszer győztük le őket bajnokin, az Ibrox-beli utolsó 5 alkalomból pedig csak kétszer. Ráadásul aktuálisan is elég jók, a megelőző 7 bajnokijukon 16 pontot gyűjtöttek be.
Négy helyen nyúlt bele a csapatba Gerrard, a kapuba most került be Foderingham, Morelos, Halliday és Arfield is kezdett.

Rangers – Kilmarnock 1-1 (1-1)
Premiership, 10. forduló, október 31.

Foderingham – Tavernier, Worrall, Goldson, Flanagan (Jack, 46.) – Halliday, Coulibaly (Middleton, 56.), Arfield, Kent, Candeias (Lafferty, 71.) – Morelos
Gól: Morelos (9.); ill. Stewart (15.)
Nézőszám: 49 279

A javítás márpedig nem sikerült. Pedig jól kezdtünk, a 9. percben a saját kapunk előterétől végigvitt kontrát Morelos fejezte be, a védő kis segítségével. Az öröm nem tartott sokáig, Greg Stewart remekül hozta helyzetbe magát és még ügyesebben lőtte ki a hosszú felsőt, tehát negyedóra után ismét egál volt az állás. Kent lövése és Goldson fejese is kapura ment, Tavernier-é pedig a kapufára, többet támadtunk, de az eredmény nem módosult. A fordulás után se változott a helyzet, Morelos próbája is beakadhatott volna, majd Halliday és Kent kezdett lövöldözni, nem veszélytelenül, ámde eredménytelenül. Lafferty még egy ollózással is megpróbálkozott, a hosszabbításban pedig Stewart kapott egy ajándéklabdát, amivel kis híján begyalogolt. Az már tényleg csúnya lett volna, hogy a Rangers egykapuzása végén kikapjon, így is egészen szokatlan, hogy 19 lövési próbálkozásból csak egy gól és egy pont jön össze.
Ennek a vége, hogy a bajnokságban először vesztettünk pontot hazai pályán.

Gerrard: „Bántó az eredmény, nem játszottunk jól. Amikor megszereztük a vezetést, azt hittem, onnantól a kezünkben tudjuk tartani. De lassan és nehézkesen mozogtunk, csak 2-3-an játszottak a tőlük elvárható szinten, így pedig ilyen ellenféllel szemben nem nyerhetünk. Halliday és Tav jók voltak, utóbbi eddig minden percet végigjátszott, tehát a többiek nem is hivatkozhatnak fáradtságra. A Killie látta az előző két meccsünket, tudták, hogy fegyelmezett védekezéssel blokkolhatják a játékunkat. Ilyenkor valakinek váratlant kell lépnie, de nem bízhatunk mindig csak Morelos-ban. Nem vehetem át mindig a felelősséget a srácokról, az ilyen eredmények nem megfelelőek ennek a klubnak, főleg otthon, hiszen ezzel mindannyiunkat nyomás alá helyezik. Ma is telt ház előtt játszottunk, és cserbenhagytuk a szurkolókat, megérdemeljük a kifütyülést, a bekiabálásokat, de ezekből próbálunk erőt meríteni a folytatásra.”

Rövid videó itt, hosszú öf itt nézhető.
A forduló góljai

Képek itt, emitt és itt láthatók.

Még hogy a történelem nem ismétli magát…! Egy évvel ezelőtt, október végén rúgott gól nélkül kikaptunk a Ligakupa elődöntőjében egy vasárnapi napon, majd a következő szerdán otthon vezetés után 1-1-re végeztünk a Kilmarnockkal. Ez a két eredmény pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy még november előtt kirúgják Caixinhát… Akkor 11 bajnoki után 21 ponttal a dobogó alján álltunk, most 10 meccsen 18 pont a negyedik helyre elég. Tényleg kísértetiesen hasonló.

A hó végére maradt még egy rossz hír, kijött a június 30-ig bezárólagos éves pénzügyi beszámoló, amiből kiderül, hogy a forgalom több mint 10%-kal, 32.6 millióra nőtt, 3%-kal több éves bérletet sikerült eladni, viszont a veszteség is jócskán több lett: a tavalyi 6.7 millióról 14.3 millióra nőtt, ennek nagy része a stáb költsége miatt! Dave King ettől függetlenül elégedett, hozzátette, hogy a stadion kisebb-nagyobb felújítására is jókora pénzmag elment, a stáb és a játékoskeret erősítése pedig muszáj, ha sikeresek akarunk lenni.
A beszámoló itt böngészhető.

Októbert tehát egy meccsel kevesebbet játszva, 8 pont lemaradásban zártuk a Hearts-tól, elég szoros középmezőnyben, hiszen a 4.-8. közöttieket csupán három pont választotta el. A hátsó négyes viszont eléggé leszakadt, közülük a Dundee-St. Mirren páros a leggyengébb eddig. Mindenképp dicséret illeti a Livingstont és a Kilmarnockot, előbbi kilenc meccs alatt pontosan ugyanannyi pontot (18) gyűjtött össze, mint a legutóbbi élvonalbeli szezonjában összesen; utóbbi sorozatban négy meccsen is fordítani tudott (történelmében először) és ha a 2018-as naptári évet nézzük, akkor a ponttáblázat élén áll!
Kíváncsian várjuk, hogy a Hearts fantasztikus lendülete meddig tart, mindenesetre nincs szerencséjük, a már korábban fél évre kieső kapitány, Berra után most a pótkapitány, Souttar és a támadó Ikpeazu is 5-6 hónapot kényszerpihen, sőt, a remek formában lévő Naismith-re sem számíthatnak 2 hónapig.

Velük kapcsolatban még meg kell említeni a hó végén rendezett fővárosi, gólnélküli derbit, ami a dobálásokról marad emlékezetes. Előbb a Hearts kapusa kapott egy autókulcsot (!) az arcába, majd Neil Lennon egy pénzérme miatt csinált egy jelenetet. Ez nem volt előzmény nélküli, szokásához híven mutogatott és provokálta az ellenfél szurkolóit, aztán csodálkozik, ha ilyen történik. Természetesen elítélendő a dobálás ténye, de ha visszavenne az arcából, akkor csökkenthetné az ilyen eseteknek a sűrűségét.

Neil Lennon goads the Hearts fans after a Hearts goal is chopped off for offside. pic.twitter.com/3xHTPx9iGY

— Dr Rangers (@RangersDoctor) October 31, 2018

Neil Lennon goads the Hearts fans then gets hit by a coin. pic.twitter.com/jj6hrEIcQy

— Dr Rangers (@RangersDoctor) October 31, 2018

További hírek a skót foci világából

A Championship élén a helyzet változatlan, az Ayr-Ross County kettős ellépett a többiektől. Érdekes az Inverness teljesítménye, hiszen 11 meccs alatt nem kaptak ki (a 42 ligacsapatból rajtuk kívül csak az Arbroath ilyen), viszont csak háromszor nyertek. Alul a Falkirk még mindig nem talált magára.

Megvan László Csaba utóda a Dundee Utd kispadján: Robbie Neilson visszatért Skóciába, miután januárban elköszöntek tőle az MK Donstól. Nem jött be neki az angliai próbálkozás, pedig innen sikeres edzőként távozott, könnyedén nyerte meg a Hearts-cal a másodosztályt, majd újoncként dobogón végzett az élvonalban, és a következő szezont is jól kezdték, aztán hirtelen eligazolt az angol harmadosztályba, ahol két éve alatt a pontok 50%-át sem tudta begyűjteni…
Szomszéduk, az élvonalat nagyon gyengén kezdő Dundee FC leváltotta Neil McCannt, helyére Jim McIntyre érkezett, akinek egy éve nem volt munkája.
Úgy látszik, október első felében lehetett valami a levegőben, mert rajtuk kívül a Partick Thistle (Alan Archibald öt év után köszönt el), a Dumbarton, a Stirling Albion, az Airdrie, az Albion Rovers, a Brechin és a Berwick is edzőcserén esett át, tehát a ligarendszer egyötöde váltott néhány napon belül!

A harmadosztályban az Arbroath előnye már 7 pont és furamód csak a dobogósok gólkülönbsége pozitív. És az sem mindennapi, hogy a negyediket az utolsótól mindössze 4 pont választja el.
A League Twoban két menő van, az Edinburgh City (minden sorozatot figyelembe véve 12 meccses győzelmi szériát futnak!) és a Peterhead jár a többiek előtt. Változatlanul a hónapban ponttalan Albion Rovers zárja Skóciát.

A St. Mirren nem áll le a rutin begyűjtésével, most Adam Hammillt igazolták le, a 30 éves szélsőnek több mint 300 angol Championship meccs van a lábában.
A Hibernian is erősített, az 5x görög válogatott Mavrias érkezett, miután a Rijekánál nem számoltak vele, az ő legérdekesebb infója, hogy a Panathinaikosz színeiben a legfiatalabb görög BL-játékos lett még az évtized elején.

A harmadik körrel folytatódtak a Challenge Cup küzdelmei. Az 5 külföldiből 2 kiejtette egymást, a Sligo Rovers-t meg a Mwell U21-esei verték ki, de a másodosztályú QotS és a Dunfermline egyaránt alsóbb besorolásútól kapott ki. A legjobb 8 november közepén folytatja.

Az U19-es csapat két nemzetközi meccset játszott, idegenben a Hamburg ellen 5-0-ra sikerült nyerni (Dallas 3, Palmer, Atakayi), majd a nagyokhoz hasonlóan megmérkőzhettek a Szpartak Moszkva hasonló korosztályával: a hazai találkozón Dallas és Kelly góljait kiegyenlítették az oroszok. A bajnokságban pedig az Aberdeen ellen (Dallas 2, öngól) meneteltek tovább.

És ha már fiatalság: az UEFA Youth League-ben a tavalyi ifi bajnoki cím megnyerése után a Hamilton képviselte Skóciát és a Basel ellen történelme első nemzetközi meccsét vívhatta. A bemutatkozás nem is sikerült rosszul, Svájcban 2-2-t értek el, a visszavágó pedig nagyon drámain alakult: skót vezetés után a Basel a 85. percben megfordította az állást, ám a 90+5. percben egalizált a Hamilton, így jöhettek a büntetők! A skótok az első kettőt berúgták, a svájciak mindkettőt kihagyták, utána ezt eljátszották megfordítva, végül az utolsó párosban a Hamilton kapusa megfogta a döntőt büntit, ezzel továbbjuttatva csapatát! A következő körben a Midtjylland vár a fiatalokra.

https://twitter.com/glyncridland/status/1055226169065422848

Korábbi csapatkapitányunk, Barry Ferguson ismét megpróbálkozik az edzősködéssel, a Lowland League élcsapatát, a Kelty Hearts irányítását veszi át, melynek (bár csak egy éve lépett fel a junior ligából) célja a ligarendszerbe való feljutás. A klub utánpótlás csapatát egyébként Lee Wallace trenírozza.

Egy másik ex-játékosunk, Ian Murray az Airdrie új menedzsere lett.

Nagy botrányt kavart Paul Gascoigne esete, akit angol létére beválogattak (Terry Butcher, Brian Laudrup és Henrik Larsson után külföldiként) a Skót Futball Hírességei közé, a beiktató ceremóniát október 21-re tervezték. A Rangers-ben három év alatt 104 meccsen szerepelt klasszis jelölését azonban az SFA néhány tagja megvétózta, hivatkozva a pályán kívüli nem túl példamutató viselkedésére.
A hivatalos indoklás annyi volt, hogy az egészségügyi állapota nem teszi lehetővé, hogy részt vegyen az eseményen, ezért inkább visszavonták a jelölését… Természetesen rengetegen kifogásolták ezt a döntést, még egy online petíció is indult, amit közel 24 ezren (!) írtak alá, de ez mit sem számít a Szövetségnek.

Maga az érintett a tőle megszokott módon kezelte az esetet: „Karrierem legjobb idejét a Rangers-nél töltöttem és imádtam a szurkolók szeretetét. Nincs rá szükségem, hogy a Skót Hall of Fame tagja legyek, nekem az a fontos, hogy a Rangers szurkolók tisztában vannak vele, hogy én voltam az egyik legjobb.”

Érdekes interjú jelent meg Robert Pires-zel kapcsolatban, a korábbi remek francia EB- és Vb-győztes középpályás ugyanis 2006-ban közel járt ahhoz, hogy csatlakozzon a Paul Le Guen-vezette Rangers-höz, de végül a Villarrealt választotta (édesanyja spanyol), ahol még négy évet lehúzott – ettől függetlenül megtisztelőnek tartja, hogy ajánlatot kapott a Rangers-től.

Egy másik érdekes hír a hónap vége felé jelent meg a sajtóban. Egy Ray Ranson nevű korábbi angol focista (aki mind a két manchesteri klubban megfordult) egy podcastban azt nyilatkozta, hogy a 2012-es csődvédelem idején egy nagyon gazdag ismerőse felhívta, hogy mit gondol arról, hogy „átköltöztessék” a klubot az angol ligarendszerbe (nyilván annak az aljára), a skót negyedosztályból való újrakezdés helyett? Szerinte ez jó ötlet lett volna és a klub érdekét szolgálta volna, de végül nem követte tett a gondolatot.

Az utóbbi időben látványosan javult a klub internetes megjelenése minden platformon, ennek jele, hogy szeptemberben az összes európai klubot figyelembe véve a Rangers-é volt a 23. legnézettebb Youtube oldal:

A 48 EL induló közül a 6. helyen állt a klub, de a Twitter és a Facebook oldalak is az első tíz legnépszerűbb között voltak.

A hónap elején érkezett a hír, miszerint az SPFL 2 évre megállapodott a katari beIN Sports médiacsoporttal, aminek következtében világszerte több mint 25 országban (főleg a közel-keleti, észak-afrikai, ausztrál régióban) közvetíthetnek skót bajnoki meccseket.

A magyar médián is körbefutott Gigi Buffon nyilatkozata, amikor a legjobb atmoszférájú stadionokról kérdezték és ő a top3-ba nevezte az Ibrox-ot. Pedig nem lehetnek jó emlékei, még az akkor bombaerős Parma fiatal kapusaként járt itt kétszer, 98-ban az UEFA-kupa odavágón 1-1 lett (a visszavágón vezetett a Rangers, de fordítottak az olaszok és végül meg is nyerték a tornát), a következő évben BL-selejtezőn kaptak ki 2-0-ra (otthon csak 1-0-ra nyertek).

A Daily Recordban ezúttal is megjelent néhány érdekes kimutatás:
– az egyikből kiderül, hol állnak a fizetésekben a skót csapatok nagy-britanniai összehasonlításban. Nos, a felső 50-be a két nagyon kívül csupán az Aberdeen fér be, utóbbi zárja a listát. A Rangers a 40. helyen áll, 17.6 milliójával, ennél 3,3-szor (!) többet kapnak a Celtic játékosai, de még ez sem elég a top20-hoz.
– a másikban a csapatok átlagéletkoráról esik szó, eszerint 26,19 évvel a Rangers az 5. legfiatalabb az élvonalban.

E havi igazi skófocis videónk a már 30 éve edzősködő Dick Campbell magánszáma.