Gerrard érkezése óta egészen páratlan az európai statisztikánk: a három, főtáblára menetelés közben 10 ország 11 csapatával 19 meccset vívtunk, 13 sikerrel, 6 döntetlennel, 0 vereséggel, 40-7-es gólaránnyal és egyetlen percig sem voltunk hátrányban! Most, nehezített körülmények között is összejött a főtábla, úgyhogy tovább lehet folytatni a bravúrokat.
Eközben a hazai színtéren a történelmi góltalansági rekord megdöntése után gyorsan elbuktuk az első pontokat, de azért búsulni nem érdemes, a hónapban lejátszott hat meccsből ötöt megnyertünk, közel négyes rúgott gólátlagot produkálva, mindezt úgy, hogy négyszer idegenben szerepelt a csapat.

A szeptember válogatott fordulókkal indult és szerencsére már azon a szinten vagyunk, hogy ilyenkor elég sok játékos képviselheti hazáját, szám szerint 14+2!

A skót felnőtt keretbe rég nem látott módon három főt is delegáltunk, Jon McLaughlin és Ryan Jack mellett újoncként Robby McCrorie is meghívót kapott a kapuba. A csatárhelyzet viszont érdekes, Shanklandet úgy válogatták be, hogy csak egy bajnokin játszott sérülés miatt, Lyndon Dykes pedig néhány nappal az Angliába igazolása után máris megkapta az első behívóját.
Kezdésnek jobb próba nem is lehetett volna az októberi Izrael elleni EB-playoffra, mint játszani egyet – Izrael ellen! Ezen kívül az is pikánssá tette a párharcot, hogy a vendégeknél Marciano, Bitton és Elhamed személyében három, Skóciában szereplő játékos a kezdőben kapott helyet. A nem túl magas színvonalú meccs első félidejének végén egy büntetőből Skócia megszerezte ugyan a vezetést, de a második félidő közepén egy remek góllal kiegyenlítettek az izraeliek, így döntetlen lett a vége, Jack végigjátszott.

A folytatás viszont bizonytalanná vált, miután a csehek nyertek Szlovákiában, sokáig úgy tűnt, hogy nem tudják fogadni a skótokat, ám összeverbuváltak egy teljesen új keretet, így meg lehetett tartani a meccset. Tekintve, hogy a cseheknél a 23 fős keretből mindössze 2 (!) játékos szerepelt már korábban a válogatottban, mindenki más újonc, a skótok győzelmi oddsa eléggé lecsökkent, még ha náluk is öt helyen változott a csapat, Jack például kikerült. Ehhez képest a csehek a 12. percben előnyben voltak, amit negyedóra múlva Dykes egy közeli pörgetéssel egalizált, majd Christie néhány napon belül a második büntetőjét is értékesítette, így megfordult az állás. A cseh B csapat nagyot küzdött, volt kapufájuk, jóval több próbálkozásuk, de alulmaradtak, így aztán két kör után Skócia vezeti a csoportját.

Az U21-esek Litvániában folytatták az EB-selejtezőiket, és itt nem kevesebb, mint hat fő képviselte többé-kevésbé a Rangerst-t: Ross McCrorie és Stephen Kelly kölcsönadásban vannak, Kieran Wright, Glenn Middleton, Lewis Mayo, Nathan Patterson a nagycsapathoz tartozik, utóbbi kettő életkora miatt újonc ebben a korosztályban. McCrorie kapitányként végigjátszott, Middleton és Patterson 85 percet kapott, Mayo meg ötöt. Végül, ha nem is könnyen, de egy kései góllal nyerni tudtak, így négy körrel a vége előtt a cseh-horvát-görög-skót négyes bármelyike végezhet még az első két helyen.

Európán kívül ezúttal nem rendeztek meccseket, ezért Balogun és Aribo (Nigéria), Arfield (Kanada) és Morelos (Kolumbia) pihentek, valamint Cedric Itten (svájci) és Jordan Jones (észak-ír) is, őket ugyan behívták, de időközben megsérültek.
Az észak-íreknek nem sok sikerélményük volt, a Romániában elért 1-1 még oké, de a norvégok elleni hazai 1-5 igen csúnya. Az utóbbi Steven Davis számára azért így is emlékezetes marad, 119. meccsével behozta a válogatott örökranglistán Pat Jenningset. És mivel nem tervezi a visszavonulást a válogatottból, ezért nem csak megelőzheti őt, de a teljes brit rekordot (125) is célba veheti.
A velük egy csoportban lévő Románia színeiben Ianis Hagi az észak-írek ellen 55 percet meg egy sárgát kapott, Ausztriában a padon maradt, ott nyertek.
Horvátországnak nem termett sok babér, Borna Barisic a portugálok elleni 1-4-et végigjátszotta, a franciák elleni 2-4-en kisebb sérülés miatt nem cserélték be. Fordított sorrendben ugyanezen két nemzet ellen játszottak a svédek is, szintúgy két vereséggel, ám lőtt gól nélkül. Filip Helander a franciák ellen nem, a portugálok ellen viszont végigjátszott.
Finnország színeiben Glen Kamara felemás eredményt ért el, Wales-től otthon kaptak ki, az íreket idegenben verték 1-0-ra, középpályásunk mindkettőt végigjátszotta, utóbbin a meccs embere volt.

A következő bajnoki forduló előtt fontos hír érkezett, a Kormány és az SPFL közös döntése alapján kiválasztott Aberdeen-Kilmarnock és Ross County-Celtic meccsekre próbaképpen beengedtek 300 hazai nézőt, az alábbi megszorításokkal:
-kizárólag a kijelölt széken lehet ülni (állni nem szabad)
-végig maszkot kell viselni
-amíg a székig eljut az ember, addig lehetőleg kerülni kell a face-to-face kontakot a többi szurkolóval
-ha a labdát kirúgják a nézőtérre, tilos azt a pályára visszadobni, először a labdaszedőnek kell odaadni, aki fertőtleníti és csak utána kerülhet ismét játékba
-az éneklést/kiabálást tanácsos elkerülni.
(Az mondjuk érdekes kérdés, hogy miért pont azt a két klubot választották ki, amelyeket már megbüntettek szabályszegésért…)

Egyébként a stadionokba visszatérés bizonytalansága ellenére a szurkolók idén is maximálisan támogatják a klubot, sorozatban a harmadik idényben is minden bérlet gazdára talált, ez konkrétan 46 500 darabot jelent!
A próbaalkalom jó visszajelzései ellenére azóta nem engedtek be nézőket és az előzetesen kitűzött október eleji visszaengedést szeptember közepén a kormány határozatlanra módosította, így nagyon úgy tűnik, hogy a pont emiatt október 17-re elnapolt Old Firm is üres stadionban fog zajlani.

Jó régen volt már erre példa, de augusztusban duplázott a klub: Gerrard a hónap edzője, Kent a hónap játékosa lett! Előbbinek ez a harmadik ilyen díja itt (legutóbb decemberben érdemelte ki), utóbbinak ez az első és ami meglepő, hogy 11 hónap telt el, mikor legutóbb Rangers játékos kiérdemelte ezt az elismerést.

A szünet jó volt arra, hogy a régebb óta sérült Defoe és Balogun teljes edzésbe álljon, Aribo bokasérülése viszont nem javult, bár műteni nem kell, de további 4-6 hét pihenő vár rá, tehát elképzelhető, hogy az október közepi Old Firmig nem is látjuk.

Rangers – Dundee United 4-0 (2-0)
Premiership, 7. forduló, szeptember 12.

McLaughlin – Tavernier, Goldson, Helander, Barisic (Bassey, 58.) – Hagi, Jack (Kamara, 11.), Davis, Kent, Barker (Morelos, 22. (Arfield, 58.)) – Roofe
Gól: Kent (13.), Tavernier (39.), Roofe (68.), Arfield (87.)
Nézőszám: zárt kapu

1-0, Kent
2-0, Tavernier
3-0, Roofe
4-0, Arfield
Hosszabb öf itt nézhető
A forduló góljai
Morelos sérülése
Képek itt, emitt és itt láthatók

Az előző körben a Dundee egy négyest kapott Kilmarnockban, ezt a sorozatát nálunk is folytatta. Számunkra két dolog volt fontos ebből a meccsből, az egyik, hogy sorozatban a 7. bajnokit is sikerült kapott gól nélkül lehozni, ezzel új országos csúcsot beállítani, a másik a szokatlanul bő sérüléshullám: a kezdőbe nevezett Balogun a bemelegítés közben esett ki (Helander játszott helyette), ezután Jacket a 10., Barkert a 22., Morelost az 58. percben kellett lehozni szintén sérülések miatt.
Szerencsére ez nem ment a játék rovására, negyedóra elteltével már vezettünk, a fantasztikus formában játszó Kent villant egyet, Hagi kényszerítőből kötényben adta neki vissza, majd a védőt hintába ültetve közelről bevágta a kapus mellett. Sőt, közvetlenül a középkezdés után azonnal jöhetett volna a második, Kamara fejelt centikkel a kapufa mellé.

A teljes dominancia a 38. percben érett újabb góllá, Barisic amúgy is veszélyesnek tűnő beadása megpattant a védőn, a tétovázó belül lévők között a hosszún érkező Tavernier be tudta passzolni a labdát, megkoronázva ezzel 250. itteni meccsét!
A vendégek pontrúgásokon kívül nem okoztak veszélyt – bár azokból se sokat – ezért a szünetben behoztak egy csatárt, viszont megint akkora nyomással indultunk, hogy az első öt percben az összes mezőnyjátékos a DU térfelén tartózkodott. Jöttek is rendre a helyzetek, a legnagyobbat Kent hagyta ki az üres kapu mellé. Egy óra sem telt el, amikor a harmadik sérültet kellett lehozni, Morelos eseténél Edwards sárgát sem kapott (sőt, az eset az utólagos felülvizsgálaton sem ért eltiltást!), miután a stoplijával beletalpalt a lábszárába…
Eközben hiába hozta be a United a nyitóforduló után ismét Shanklandet, teljesen súlytalan volt, nem úgy a mi támadásaink, folyamatosan munkát adva ezzel Siegrist kapusnak. A harmadik gól volt a legszebb, Kamara labdamentésétől Kent lekészítésén át, Roofe befejezéséig, majd a gólpasszos Arfield maga is betalálhatott volna, de ezt kitolta a kapus.
A záró öt percben csak összejött néhány veszély a vendégeknek is, Harkes lövése a felsőkapufáról pattant ki, Shankland ziccerét McLaughlin lábbal tolta ki, bár mellément volna. Igaz, ekkor már 4 volt a különbség, Kent és Hagi hozta össze ezt is, utóbbi készítette le Arfieldnek, aki tökéletesen zárta le a meccset.

Gerrard: „A sok sérülés miatt variálnunk kellett, ezért dicséret illeti a játékosokat, hogy gyorsan tudtak váltani. Bár nagynak tűnik a különbség, igazság szerint még többet is rúghattunk volna, de nem szeretnék túl kritikus lenni. Ha a szezon elejétől nézzük, talán a helyzetkihasználás az egyetlen, amiben javulnunk kellene. Hátul volt egy kis szerencsénk is, például a kapufánál, de a legfontosabb, hogy ismét nem kaptunk gólt. Morelos sérülésének esetét megnéztem a meccs után, nem mondom azt, hogy feltétlenül ki kellett volna állítani a srácot, de kíváncsi vagyok, hogy fordított szerepben mi lett volna a döntés.”

A 114 éves góltalansági rekord tehát megdőlt, mindezt úgy, hogy az alapembernek számító Katic hosszú távon sérült és a helyére érkezett Balogunnak is többet ki kellett már hagynia. Ami igazán beszédes, hogy ezen a 7 bajnokin mindössze 21 lövés érkezett az ellenfelektől a kapunkra, míg a második helyezett Hiberniannél ugyanez a szám 75! Tegyük azért hozzá, hogy eddig nem a legerősebb ellenfelekkel játszottunk, közülük csak a Dons áll pozitív gólkülönbséggel. Nagy kihívás lesz a következő körben a Hibs, ám addig még van más dolgunk is.
Ami a rekordot illeti, jobbak vagyunk az angoloknál (Chelsea, 6), de a spanyolok (Barca, 8), németek (Stuttgart, 8) megelőznek, az európai rekordot a 94/95-ös Ajax tartja 9 meccsel, világszinten pedig a tunéziai Esperance vezet, amely az első 10 fordulóban nem kapott gólt.

Külön meg kell emlékezni James Tavernierről, aki 250 meccsén 48 gólt és 77 gólpasszt jegyez, ez összesen 125, tehát konkrétan minden második találkozón aktívan szerepet vállal egy gól megszületésében – jobbhátvédként!

Idei első nemzetközi ellenfelünk a lezáratlan gibraltári bajnokság bronzérmese, a Lincoln Red Imps volt. 1976-os alapításuk óta igen gazdag történelmet gyűjtöttek össze, 24 bajnoki, 17 kupa- és 11 szuperkupa győzelmükkel egyaránt messze kiemelkednek a hazai riválisok közül. Az előző évtizedben abszolút egyeduralkodók voltak, sorozatban 14 bajnoki serlegük mellett 88 meccsen át tartó bajnoki veretlenségük európai rekord. Nevüket és részben a logójukat az angol Lincoln City-től „kölcsönözték”, miután egy ottani korábbi fejes elkezdte szponzorálni őket. Ificsapatként a negyedosztályból indulva nyolc év kellett az első élvonalbeli bajnoki címükig, azóta pedig nincs megállás. 2014-ben, miután az UEFA felvette Gibraltárt a tagjai közé, elsőként képviselték az országot a BL-ben, a hazai 1-1 után 5-2-re alulmaradtak feröeri riválisukkal szemben. Egy év múlva már felülmúlták az andorrai bajnokot és a Midtjylland elleni 0-3 sem szégyenletes. A rá következő idényben aztán történelmi sikert aratva, a Flora Tallin kiejtését követően 1-0-ra le tudták győzni a Brendan Rogers által először irányított, egyébként igen erős kerettel kiálló Celticet (Glasgow-ban 0-3 lett, de ezt már senki nem veheti el tőlük)! Azóta egy wales-i és egy örmény ellenféllel szemben maradtak alul, most pedig a Pristina ellen játék nélkül és a luxemburgi 4. helyezett legyőzésével jutottak el idáig.

Az UEFA ranglistája szerint a két klubot 121 hely választja el egymástól.
Noha a Rangers keretértéke 63-szorosa a Lincolnénak, sok rutinos, 20-nál több válogatottsággal rendelkező játékost találunk náluk, ez mondjuk nem meglepő, mert a nemzeti csapat főleg rájuk épül, a legutóbbi Nemzetek Ligája meccsen hat Lincoln játékos kezdett. A legnevesebbek a Chipolina testvérek (Joseph és Roy 43x volt válogatott, utóbbi a csapatkapitány), a közel 500 angol alacsonyabb osztályú meccsen szerepelt Scott Wiseman és a Celtic elleni győztes gólt szerző Lee Casciaro (övé a válogatott legelső hivatalos gólja is, pont a Hampden Parkban) – igaz, már mindannyian 32 év fölöttiek. A legértékesebb a 4x nigériai válogatott csatár Sunday Emmanuel, aki osztrák, portugál és vietnami karriert tud maga mögött.
Edzőjük az 52 éves brazil William, aki a 90-es évek elején közel százszor focizott a Benficában, kétszer nyert bajnokságot velük. 2016 óta dolgozik a gibraltári fociban, viszont a Lincolnt csak május óta irányítja.
Otthonuk ugyanaz a Victoria Stadion, ahol tavaly 4-0-ra vertük a St. Joseph’s-et.

A 21 fős utazó keretből a hétvégi sérültek közül kimaradt Balogun, Barker és Jack (utóbbi több hétre esett ki), de Morelos el tudott utazni.
A csapat a jelenlegi korlátozott szállodahelyzet miatt egy exkluzív, közel 50 milliárd Ft (!) értékű luxusjachton vert tábort.
Nem kevesebb, mint 6 helyen változott a kezdő, például Edmundson, Stewart és Itten is bekerültek.

Lincoln Red Imps – Rangers 0-5 (0-2)
Európa Liga selejtező, 2. forduló, szeptember 17.

McGregor – Tavernier (Morelos, 46.), Goldson, Edmundson, Barisic – Arfield, Kamara, Stewart, Roofe (Patterson, 41.), Hagi – Itten (Defoe, 65.)
Gól: Tavernier (21.), Goldson (45+4.), Morelos (67., 88.), Defoe (84.)
Nézőszám: zárt kapu

0-5, Morelos
A gólok itt nézhetők
Videó az utazásról
Képek itt, emitt és itt láthatók

Szerencsére nem kellett izgulni, bár az első félidőben akadozott a játék, a 21. percben Tavernier pazar szabadrúgása régi önmagát idézte, védhetetlenül vágta a bal felsőbe – már közel egy éve nem lőtt ilyen fajta gólt. A másodikat a hosszabbításra tartogattuk, ezúttal is egy pontrúgásból, Barisic ívelte tökéletesen a teljesen üresen hagyott Goldson fejére, akinek fel sem kellett ugrania. A kettő között egy újabb sérülést kellett elkönyvelni, ezúttal Roofe nem tudta folytatni, kissé váratlanul Patterson cserélte, de a miután a szünetben Tav is lejött és helyette Morelos állt be, helyreálltak a dolgok a posztokon.

A második félidőben már jobban kijött a fölényünk, sorra dolgoztuk ki a lehetőségeket, viszont a hazaiak előtt is adódott egy sansz, de McGregor blokkolta Chippolina próbálkozását. A 67. percben jött a harmadik pontrúgás gólunk (egyébként érdekesség, hogy mindháromszor Hagi harcolta ki a szabadot), ismét Barisic ívelt be, Stewart okosan középre fejelte, ahol Morelos magára maradva bepöckölte. A meccset lezártuk, de a gólokat nem, az utolsó tíz percre még maradt kettő. A negyedikről a meccset közvetítő Premier Sports is lemaradt, Patterson megindulása után Hagi Morelosnak akarta adni, de Defoe elvette előle és a hosszú sérüléséből góllal tért vissza. Alfie-nak így is összejött a második, Defoe ezúttal előkészített, a kolumbiai pedig gyönyörűen átpörgette a kifutó kapus fölött, megszerezve ezzel Rangers-beli 20. európai kupagólját. Soha rosszabb kezdést!

Gerrard: „Ez profi munka volt. A célunkat elértük, nyertünk, nem kaptunk gólt, és úgy lőttünk ötöt, hogy igazából nem is nagyon kellett felpörögnünk. A játék nem volt az igazi, de az jó, hogy az eddig kevesebb lehetőséget kapóknak is tudtunk perceket adni. A felkészülés alatt is veszélyesek voltak a pontrúgásaink, ezt eddig sikerül a szezonban is alkalmazni, ez célunk is, hogy a belső védők veszélyt jelentsenek a beadásoknál.”

A Progres Niederkorn-Willem II párosban a hollandok már az első félidőben, könnyedén eldöntötték a továbbjutást, végül 5 gólt szereztek, így tehát az ő vendégeik lettünk a következő körben.

Másnap megtörtént a playoff sorsolása, itt már nem kiemeltként vártuk a potenciális ellenfelet, aminek okán igen nagy neveket is kaphattunk volna. A szűkítésnél a Galatasaray/Hajduk Split, a Shkendija/Tottenham, a Standard Liege/Vojvodina és az APOEL Nicosia/Zrinjski négyes győztesét dobta az UEFA, amelyből ránézésre a nem gyenge török/horvát párost sorsolták mellénk, de legalább hazai meccsel.

A hétvégén egy igen kemény dió várt ránk a Hibernian otthonában, amit – látva a két csapat formáját – joggal lehetett rangadónak nevezni. Az előző szezonban 7 kör után a Hibs utolsó előtti helyen állt, most viszont szorosan ott követnek a dobogó alján, 5 győzelemmel és mindössze kettő, pontrúgásból kapott góllal.
Amint várható volt, öt helyen kicserélődött a csapat, McLaughlin visszaállt a kapuba, Helander, Davis, Kent és Morelos is kezdett.

Hibernian – Rangers 2-2 (1-1)
Premiership, 8. forduló, szeptember 20.

McLaughlin – Tavernier, Helander, Goldson, Barisic – Davis, Kamara (Itten, 85.), Hagi, Arfield, Kent – Morelos (Defoe, 75.)
Gól: Wright (22.), Doidge (71.); ill. Morelos (45+1.), Arfield (57.)
Nézőszám: zárt kapu

Hosszabb öf itt nézhető
Marciano bravúrok
A forduló góljai
Képek itt, emitt és itt láthatók

A kapott góltalanság megszakadt, a veretlenség nem, hiányérzetünk inkább nekünk lehet, a 70-30%-as labdabirtoklást és a 19-7-es lövési arányt figyelembe véve.
Veszélyesebben indultunk, de a a 20. perc környékén előbb Nisbet dolgoztatta meg a kapust, aztán Boyle beadására úgy érkezett lendületből Wright, hogy hiába állt előtte két védő, esélyük sem volt, így megszakadt a négy perc híján 13 órányira nyúlt clean sheet rekord. Nem igazán jöttek a helyzetek, de szerencsére még a szünet előtt sikerült egyenlíteni, Kent gólpasszánál Morelos maradt a kapu előtt üresen és az ötösről nem hibázott.

A szünet után elkezdtünk dominálni, ami viszonylag hamar góllá érett, egy remek Tav-Arfield-Hagi háromszögelés végén a középső talált utat a kapufa segítségével a hálóba. A harmadik Kent lábában maradt, egy pazar Hagi indítás után megcsinálta magának a lövőhelyzetet, de Marciano kezét találta telibe. Húsz perccel a vége előtt aztán egyenlített a Hibs, már néhány perccel korábban is volt egy nagyobb védelmi katyvasz, most megint hibáztunk kritikus helyeken, Boyle második gólpasszát adta, Doidge pedig Helandert túlugorva fejelt gólt – tegyük hozzá, a támadás igen lesgyanúsan indult. Gerrard próbált elöl frissíteni, Defoe és Itten is bejöttek és közel is volt a győzelem, de Arfield sem első-, sem másodszándékból nem tudott közelről túljárni Marciano eszén, aki óriási védéseket mutatott be.

A meccshez hozzátartozik Ryan Porteous esete, aki az első félidőben egy teljesen ártalmatlan helyzetben elkövetett Morelos elleni könyöklésért csak sárgát kapott, a vége előtt megúszta a másodikat, miután ismét őt öklelte fel. Neki valamiért igen mély frusztrációja lehet a Rangers-szel szemben, a közelmúltban próbálta már kinyírni Coulibaly-t, Barisicet, és Alfie-t is leüvöltötte.

Gerrard: „Csalódottak vagyunk az eredmény miatt, két pontot elhagytunk és noha voltak jó lehetőségeink, nem érzem úgy, hogy összességében eleget tettünk volna a győzelemért. Szereztünk két jó gólt és kialakítottunk néhány igazán nagy helyzetet, de a kapus hatalmasakat védett. A védekezésünk sem volt megfelelő, különösen a második góljuknál. Idegenben két kapott góllal nehéz meccset nyerni.”

A rangadó hozta az elvárt izgalmakat és a szokásos sok gólt: az elmúlt 18, egymás ellenin 71 találat született, ez közel 4-es átlag!

Máris következett az újabb európai kihívás, ezúttal Hollandiában.

Az Amszterdamtól 90 km-re fekvő Tilburgban 1896-ban Tilburgia néven megalapított klub két évvel később vette fel a Willem II nevet, de mi is ennek az oka? Nos, az 1830-as években a holland hadsereg vezetősége ebben a városban állomásozott, amelynek a parancsnoka a későbbi II. Vilmos király volt, aki később itt is hunyt el, tehát elég sok szállal kötődik a város hozzá. A klub színei (piros-fehér-kék) a holland zászlóra utalnak.

Mind hazai, mind nemzetközi eredményeikben messze elmaradnak a nagyoktól, ám a hősidőkben azért összegyűlt 3 bajnoki és 2 kupasiker – tegyük hozzá, az Eredivisie 1956-os bevezetése előtt rész-bajnokságok voltak, az egyes divíziók győzteseinek playoffjával lezárva – a Willem II mindhárom címét ekkoriban szerezte. Legutolsó sikere az 1963-as kupagyőzelem, amivel először kvalifikált Európába, pechükre rögtön megkapták a Man Utd-et, az 1-1-es odavágó után Angliában 6-1-re nyert a MU.
A közelmúlt legemlékezetesebb éve az 1999-es volt, amikor a Feyenoord mögött másodikak tudtak lenni a bajnokságban, ami akkor BL-főtáblát ért. Noha a sorsolásnál ránézésre szerencséjük volt, az első négy körben egyetlen pontot sem tudtak szerezni (pedig a Sparta Praha ellen már 3-1-re is vezettek), az utolsó kettőben a Szpartak Moszkva és a Bordeaux ellen is csak két döntetlen jött össze és a 32 klub közül csupán egy kapott több gólt náluk.
Azóta egyetlen nemzetközi párharcot játszottak, 2005-ben a Monaco ellen az UEFA-kupában (1-5), a 2010-es évek fordulóján meg a másodosztályt is kétszer megjárták.

Miután két éve kupadöntőt játszhattak, a tavalyi csonka szezonban az ötödik helyen zártak, amivel még pont elcsípték az EL-indulást, viszont a látványra nem annyira adtak, a 18 fős mezőnyből csak a Groningen meccsein született kevesebb gól összességében.
Korábbi játékosaik között jópár ismerős nevet találunk, Sami Hyypia, Marc Overmars, Jaap Stam, Fehér Csaba, Virgil van Dijk és Bert Konterman egyaránt megfordult náluk.
Edzőjük a 65 éves Adrie Koster, korábbi válogatott játékos, aki edzőként Tunéziától Németországig igen sok klubnál megfordult, a Willem II-t 1990 után most már második éve irányítja.
A Transfermarkt szerinti keretértékük csupán harmada a Rangers-ének, a legértékesebb a kölcsönvett Tresor Ndayishimiye a maga 3,5 millió eurójával, de van görög, ghánai és svéd felnőtt válogatottjuk is.

Otthonuk az 1995-ben épült Konging Willem II stadion, mely normál esetben 14 700 főt tud befogadni.

A mostani szezont egy bajnoki vereséggel kezdték, de azóta a Niederkornt 5-0-ra, a Heracles-t 4-0-ra verték.

Kizárólag a kapus személye változott nálunk, McGregor került be, de ez kulcsfontosságúnak bizonyult. A pad viszont elég érdekesen nézett ki három védővel, egy szélsővel és két csatárral, igazi középpályás nélkül.

Willem II – Rangers 0-4 (0-2)
Európa Liga, 3. selejtezőkör, szeptember 24.

McGregor – Tavernier, Goldson, Helander, Barisic (Bassey, 74.) – Arfield, Davis, Kamara, Hagi, Kent (Jones, 72.) – Morelos (Itten, 79.)
Gól: Tavernier (22., büntető), Kent (25.), Helander (55.), Goldson (71.)
Nézőszám: zárt kapu

0-1, Tavernier
0-2, Kent
0-3, Helander
0-4, Goldson
Rövidebb videó itt, hosszabb öf itt nézhető
McGregor bravúr
A hazai szurkolók fogadtatása
Képek itt és itt láthatók

Több okból is rendkívüli meccset játszottunk: egyrészt igen ritka, hogy a négy gólból hármat három különböző védő szerezzen, ahogyan az is, hogy egy 4-0-ás győzelem során a győztes kapus legyen a meccs embere, másrészt nagy tétben lehetne arra fogadni, hogy az egész idényben nem lesz még egy ennyire csalóka eredményünk, hiszen úgy lett kiütés a vége, hogy a hollandok többször próbálkoztak, mint mi, ám vagy a kapufa vagy McGregor mindig útjukat állta.

Talán meg is lepte a csapatot a Willem II bátor kezdése, Barisic már az 5. percben besárgult, aztán egy távoli lövést McGregor bizonytalanul ütött ki, az érkező Pavlidis közelről a felsőlécre vágta. Ehhez képest tíz perc múlva már bőven továbbjutásra álltunk… Kent vett át csodásan egy indítást, a korábbi Hibs-kölcsönjátékos Nelom buktatta, a jogos büntetőt Tavernier értékesítette magabiztosan – megszerezve ezzel 50. Rangers-beli gólját! Rögtön jött a második is, Morelos pattogós lövése ugyanúgy kijött a kapusról, mint pár perccel korábban a másik kapunál, ám az erre lecsapó Kent nem hibázott. A két gólos hátrány kissé elvette a hollandok kedvét és mezőnyben kiegyenlítettebbé vált a játék, ám McGregor bravúrjára nagy szükség volt Nunnely közeli ziccerénél.
A második félidő az első koppintása volt, a hazaiak dolgozták ki a helyzeteket, mi meg rúgtuk a gólokat… Két perccel a fordulás után máris újabb McGregor parádét láthattunk, aztán Kent beadását Helander bólintotta be könnyedén, pedig három védő is állt körülötte. Húsz perccel a vége előtt Morelos gólba tartó lövését még blokkolták, Tav szöglete viszont Goldsont találta meg, aki szintén könnyedén fejelte be a negyediket.
A lelkes hazaiak megérdemeltek volna egy szépítőgólt, de semmi sem jött össze nekik, legközelebb a 80. percben jártak ehhez, de McGregor harmadik csodavédése után Pavlidis kézzel sodorta be a labdát a kapuba. Sőt, a legvégén simán öt is lehetett volna a különbség, ám Hagi kihagyta az ajtó-ablak ziccert.

Gerrard: „Láthattuk, hogy veszélyes csapat ellen játszottunk, sok kreatív megoldásuk volt a támadó harmadunkban. Megpróbáltuk ezt kontrollálni és a legjobbjaikat megfogni. Az első félidőben ez kevéssé sikerült és szerencsénk volt, hogy 2-0-ra vezettünk, mert nagyon nyílt volt a játék. A szünetben ezt helyre kellett raknunk és úgy gondolom, sikerült is. Összességében négy különböző gólszerző, győzelem kapott gól nélkül, fantasztikus kapusteljesítmény – sok pozitívum volt ma. Megint hatékonyak voltak a pontrúgásaink, erre nagy hangsúlyt fektetünk. McGregort minden dicséret megillet, tudtuk, hogy lesznek olyan szituációk, amikor bravúrra lesz szükség és ő ezekben nagyon jó. Barisic sárgája miatt adtam lehetőséget az európai kupában debütáló Bassey-nak, aki kiérdemelte, mert látjuk a fejlődését. Legyünk reálisak, a Galatasaray esélyesként jön hozzánk, a közönség sajnos nem fog tudni támogatni minket, de a játékosok megérdemelten jutottak el idáig és mindent bele fognak adni.”

Ugyanis a playoffbeli párunk a török rekordbajnok lett, amely két kései góllal győzte le a Hajduk Splitet.

Ám ezt megelőzően még a hét közben szintén EL-meccset játszó Motherwell vendégei voltunk. A tavalyi bronzérmes igen gyatrán kezdte a szezont: az első kilenc körben egyetlen győzelmet szerzett, ami a táblázat legaljára volt csak elég. Azóta viszont nyertek kettőt és az EL-ben is kétszer továbbjutottak, így az önbizalmuk kicsit visszajöhetett.
Ezúttal két helyen változott a csapat, kissé váratlan módon Bassey és Jones is a kezdőbe került, előbbi első ízben, utóbbi január óta először.

Motherwell – Rangers 1-5 (0-3)
Premiership, 9. forduló, szeptember 27.

McGregor – Tavernier, Goldson, Helander (Balogun, 59.), Bassey – Arfield, Kamara, Davis (Edmundson, 76.), Kent (Itten, 68.), Jones (Hagi, 76.) – Morelos (Defoe, 76.)
Gól: Edmundson (öngól, 87.); ill. Tavernier (12. és 37. – mindkettő büntető), Jones (28.), Itten (75. és 80.)
Nézőszám: zárt kapu

0-1, Tav
0-2, Jones
0-3, Tav
0-4, Itten
0-5, Itten
Hosszabb öf itt nézhető
Képek itt, emitt és itt láthatók

Alaposan nekikezdtünk, Morelos fejesét már az 1. percben bravúrral szedte ki Carson, aztán 10 perccel később olyan történt, ami 2019. októbere óta egyszer sem: bajnoki meccsen büntetőt kaptunk! A kezezés miatt megadott tizit, akárcsak három napja, Tavernier értékesítette, a kapus jó felé ment, de erős és helyezett lövés volt. Még fél óra sem telt el, kettő lett az előny, Jones hátrányból futotta le a védőjét és futtából, csodásan tekerte el a kapus mellett első, Rangers mezben szerzett gólját. A ‘Wellnek nem sok köze volt a meccshez, pláne, mikor még mindig az első félidőben megkaptuk a második büntetőt, újfent kezezésért. Tav most a másik sarkot választotta, de megint becsapta Carsont. Egyébként az első félidőben a hazaiaknak is volt két büntető-gyanús esésük, de a bíró egyikkel sem foglalkozott…

Kapitányunk a triplázáshoz is közel járt, ám két szabadrúgását is hárította Carson. A második félidő viszont Ittenről szólt, aki néhány perccel a becserélése után megszerezte nem csak az első, hanem rögtön a második itteni (…) gólját is. Az elsővel egyből a hónap gólját is meglőtte, Arfield napi második asszisztját felpörgette magának és kapásból bevágta a hosszúba 18 méterről. A második kevésbé volt látványos, egy szöglet után kotorta be a lecsorgót. Eközben a ‘Well is eljutott néhányszor a kapuig, O’Hara szabadrúgását a kapufa mentette, az utolsó percekben meg egy szögletnél váratlanul Edmundsont találta fejbe a labda, aki el sem tudott hajolni előle, így bepattant róla a sarokba. Az öt gólos különbség visszaállításától nem jártunk messze, Defoe és Tav is próbálkozott még, de nem változott az eredmény.

Gerrard: „Csütörtök után ismét fantasztikus teljesítményt produkált a csapat. Az elejétől a végéig uraltuk a mecset, külön öröm, hogy azok is hozzá tudtak tenni, akik eddig kevesebb lehetőséget kaptak. Hatékonyak voltunk, kényelmessé tudtuk tenni a délutánt. Ma kipróbáltunk egy másfajta taktikát, tudtuk, hogy a szélső hátvédjeik szeretnek előre menni, ezért egy picit hátrébb védekeztünk és ez remekül működött. Tavernier remek formában van, az egész mezőnyben neki volt a legtöbb labdaérintése, értékesített két büntetőt, elöl veszélyes, hátul megbízható és jól irányítja a csapatot. Ittennek külön örülök, ez a dupla magabiztosabbá teheti, Jones pedig az edzéseken nagyon elszánt, ezért megérdemeli a lehetőséget, és ma megmutatta, hogy milyen az igazi játéka: lendületes, gyors, veszélyes, ezt is várom el tőle.”

És akkor elérkeztünk a kronológiailag már októberre átcsúszó EL playoff meccshez!

A Galatasaray-t nem nagyon kell bemutatni, a bajnoki (22), a kupa (18) és a szuperkupasikerek (16) tekintetében egyaránt hazai rekorder, ezen kívül az egyetlen európai kupagyőztes török színekben.
A kezdetük érdekes, állítólag az angol és a görög kisebbség által gründölt klubok meccseit nézegetve egy helyi gimnázium tanulói úgy gondolták, hogy ők ennél jobban is tudnának focizni, így 1905-ben megalapították a saját csapatukat. Első elnökük a később a Török Olimpiai Bizottságot is vezető Ali Sami Yen lett, akiről elnevezett stadionban 34 éven át szerepelt a klub – és ő volt az egyike, aki a jelenlegi klubszíneket is kiválasztotta egy textilboltban.

Bár az egyesített török bajnokság csak 1959-ben indult el (azóta egyébként minden idényben az élvonalban szerepeltek), a regionális sorozatokban arattak, a legtöbb bajnoki címet ők nyerték meg. Ehhez képest, a nagy hármas másik két tagja (Besiktas, Fenerbahce) előbb lett országos bajnok, a Galata 1962-ben nyerte első címét – nagyban köszönhetően Metin Oktay-nak, aki hatszor lett gólkirály és a klub gólrekordja máig az övé.
Remek góllövőkből később sem volt hiány errefelé, a 80-as években Tanju Colak európai Arany- és Ezüstcipős is volt, majd a török futball egyik legnagyobbja, Hakan Sükür háromszor lett velük gólkirály.
A klub a 80-as évek második felétől kezdte élni az aranykorát és ebben nagy szerepe volt a fél tucatnyi német edzőnek, közülük is kitűnik a 80-as Európa-bajnok Jupp Derwall, aki csak megfelelő feltételek meglétével (edzőpályák, rendezett utánpótlás) volt hajlandó munkába állni. Miután ezt teljesítették, megszakította a közel másfél évtizedes ínséget, bajnokságot nyert és ő lett az egyetlen külföldi tréner, aki három teljes idényt kihúzott a kispadon…
Bár 89-ben egy BEK-elődöntő összejött, a 2000-es év volt a következő nagy állomás, immár Fatih Terimmel. A BL első csoportkörében a Chelsea és a Hertha mögött, de a Milant megelőzve harmadikként „estek le” az UEFA-kupába, ahol veretlenül meneteltek el a döntőig: a Bologna ellen még épphogy továbbmentek, a Dortmundot idegenben verték, az egy évvel korábbi KEK-döntős Mallorcának hatot, a Leeds-nek négyet rúgtak, a fináléban pedig az Arsenal ellen a büntetőpárbajban nem hibáztak.
Sőt, ha már eljutottak odáig, a Real Madrid ellen a Szuperkupát is behúzták! Ráadásul mindkét döntőben a két évvel későbbi VB bronzérmes hazaiakra építettek (a kisdöntőben hatan is pályára léptek ebből a csapatból), kiegészítve néhány sztárral: Taffarel kapus világbajnok, Popescut és Hagit sem kell bemutatni, Mario Jardel meg kora egyik legjobb gólszerzője volt.
Ekkoriban (2001. január) első helyen álltak a klubvilágranglistán!

Bármilyen gazdag is a nemzetközi listájuk, skót csapattal eddig csupán egyszer találkoztak, méghozzá rögtön az UEFA-siker utáni évben, pont a Rangers-szel kerültek össze a BL-ben. Ezt nevezhetjük minden idők legfurább BL csoportjának, hiszen a Sturm Graz úgy lett csoportelső, hogy kétszer kapott ki 5-0-ra (!), a Monaco úgy lett utolsó, hogy a legtöbb gólt rúgta, a két továbbjutónak negatív, a két kiesőnek pozitív volt a gólaránya… A lényeg, hogy Isztambulban ők nyertek 3-2-re, Glasgow-ban 0-0 lett, így a pontazonosság miatt jobb eredménnyel ők mentek tovább.

Amíg két évvel ezelőtt még dupláztak, a tavalyi idény igen gyengére sikeredett: bajnoki 6. hely, kupa negyeddöntő, BL csoportban mindössze 2 pont. Európában is csak azért indulhatnak, mert a Trabzont kizárták előlük. Ráadásul idén nyáron egyetlen igazolásra sem költöttek, a Neftci Bakut idegenben 3-1-re, a Hajduk Splitet otthon 2-0-ra verve jutottak el hozzánk.

Ugyan a Transfermarkt szerint alig 1/5-ével ér többet a keretük, de rengeteg ismerős nevet találunk, igaz, főleg az „idősebb” korosztályból – leírni is durva, de több mint 650 (!) válogatott meccs van a lábukban (ez a szám nálunk 360). Noha a két legrutinosabbra, Muslerára és Arda Turanra sérülés/betegség miatt nem számíthattak, még mindig ott volt a számtalan egyéni és csapat címet nyert Falcao (az EL örökgóllövőlista vezetője), Gerrard korábbi Poolos csapattársa Ryan Babel, a jelentős európai karriert magáénak tudó két afrikai, Feghouli és Belhanda, a korábbi török gólkirály ex-újpesti Diagne, két norvég válogatott plusz a hazaiak. A legértékesebb azonban a 9 millió eurós 24 éves brazil hátvéd Marcao.

Otthonuk 2011 óta a Türk Telekom Stadion, amely 52 ezer férőhelyével a legnagyobb Isztambulban.

A két klub között Graeme Souness kapocs, aki ugyan csak egy évet töltött ott, de a kupagyőzelmet örökké emlékezetesen ünnepelte meg.
Akinek még mélyebb a kapcsolódási pontja, az Ianis Hagi, aki papája „királykodása” idején, épp Isztambulban született és Galata mezben találkozott először labdával.

Aktuális mesterük a 67 éves legenda, Fatih Terim, aki 400 lejátszott meccs után edzőként már az 500-on is túl van négy periódusa alatt, ezalatt nyolc bajnoki címet szerzett, az UEFA-kupát is vele nyerték, legutóbb 2017-ben tért vissza.

Ezúttal két helyen nyúlt bele a csapatba Gerrard, Barisic és Hagi kerültek be a hétvégi beugró Bassey és Jones helyére. Jó hír, hogy Jack a tervezettnél előbb edzésbe állhatott, sőt, már a padra is nevezték, akárcsak Barkert.

Rangers – Galatasaray 2-1 (0-0)
Európa Liga, playoff selejtező, október 1.

McGregor – Tavernier, Goldson, Helander, Barisic – Kamara, Davis, Arfield, Hagi (Jack, 78.), Kent – Morelos (Itten, 88.)
Gól: Arfield (52.), Tavernier (59.); ill; Marcao (87.)
Nézőszám: zárt kapu

1-0, Arfield
2-0, Tav
Hosszabb öf itt és itt nézhető
Gerrard nyilatkozata
Gólok a pálya széléről
Képek itt, emitt és itt láthatók

Furán jó érzés ezt leírni, de egyre könnyebben teljesítjük a playoffokat: két éve Ufában 35 percnyi kettős emberhátrányt kellett kapott gól nélkül kihúzni, tavaly a Legia elleni 180 perces párharc 181. percében fejelte be az egyetlen találatot Morelos, idén már csak mintegy tíz percnyi izgulni valónk volt a végén.
Az első félidő kiegyenlített játékot hozott kevés helyzettel, melyek közül a legnagyobb a 10. percben esett, egy szögletet Goldson fejelt rá, a kapus már eldőlt, de Luyindama menteni tudott. A másik oldalon Feghouli próbált leginkább veszélyeztetni, nem sok sikerrel.
Szokatlan látvány, hogy egy skót-török párharcban mindkét csapat a saját kolumbiai csatárától várja elsősorban a gólokat, ám sem Falcao, sem Morelos nem volt veszélyes az első 45 percben.
Nem úgy a szünet után, rögtön az első percben Alfie töküresen 11 méterről a kapus kezébe fejelt, ez már sansz volt. De a vezető gólban azért benne volt, az okosan átlépett labdát Hagi pazarul tette át Arfieldnak, aki külsővel tekerte el a kapus mellett a hosszúba, szép gól! És ha már belejöttünk, akkor gyorsan a másodikat is összehoztuk, a támadás végigment az egész csapaton, míg végül Barisic magasra ívelt beadása megzavarta a kapust és a védőt is, így az ötösnél kolbászoló Tavernier könnyedén be tudta fejelni azt.

A törökök ekkor kezdtek rájönni, hogy ebből gond lehet, kicserélték a középpályájukat és ez adott is nekik egy kis lendületet, bár az utolsó tíz percet leszámítva McGregornak nem okoztak sok gondot. Ekkor már mindent beleadtak és három perccel a vége előtt Marcao révén a szépítés összejött, itt mondjuk Jack kifejelhette volna, ha már a vonalon állt… Az utolsó pillanatokban ezért aztán volt egy kis körömrágás, de a felívelgetéseik hatástalanok voltak, így sorozatban harmadjára jutott be a Rangers az Európa Liga csoportkörébe!

Gerrard: „Ez a selejtezősorozat a nézők hiánya miatt volt nehezebb az eddiginél, no meg hogy egy meccsen kellett eldönteni a továbbjutást, így kevesebbet lehetett hibázni. Nagyon örülök, hogy ismét elértük a célunkat, minden egyes játékos fantasztikusat nyújtott, összességében úgy érzem, hogy megérdemelten nyertünk. Az elmúlt két évben együtt fejlődtünk, a csapat is, az edzői stáb is, jól ismerjük egymást és tudjuk, hogy mire számítsunk a másiktól. Fontos a nemzetközi porond, de számomra a legfontosabb, hogy a bajnokság végén is velünk kezdődjön a tabella – hogyha így teljesítünk a továbbiakban is, akkor ez sikerülhet. Ez a klub a sikerekhez és trófeákhoz szokott, próbálunk ennek megfelelni.
A középpályánk Jack sérülése óta is remekel, Kamara és Davis ma is nagyon megbízhatóan játszottak. Az első félidőben hiányzott a lendület és a támadó harmadban is visszafogottak voltunk. A szünetben azt kértük, hogy legyen több hitük a srácoknak, támogassák egymást és ez sikerre vezetett. Tavernier külön dicséretet érdemel, tudom, hogy vannak időnként körülötte negatív hangok, de szerintem a liga legjobb jobbhátvédje és óriási munkát tesz le plusz elképesztő mennyiségben segíti a támadásokat.”

A párharcot még pikánsabbá tette a „koefficiens csata”, tekintve hogy Skócia a 13., Törökország a 12. helyen áll a pontok tekintetében – így az egyik legerősebb török kiejtésével jelentősen javultak a skót esélyek az előzésre a 2022/23-as idényre, ami akár automata BL főtáblát is jelenthet.

A másnapi sorsolást a harmadik kalapból vártuk – csak emlékeztetőül: az elmúlt két évben a negyedik kalap aljáról indultunk és összesen 2-3 klubot előztünk meg koeff. számban a 48-ból; most, a harmadik kalap közepén már 17 egyletnél volt több pontunk!
Fortuna keze ezúttal nem húzott mellénk megoldhatatlan ellenfeleket, legalábbis a csoportunk nem nehezebb, mint tavaly:
– A Benfica második lett otthon, mi pedig a bajnok Portón 4 pontot hoztunk.
– A Standard Liége csupán ötödik lett a belga bajnokságban és a Fehérváron keresztül jutott be a csoportba, két büntetővel.
– A Lech Poznań másodikként végzett Lengyelországban, nekik négy selejtezőt kellett túlélniük a bejutásig. Talán a keretük sem olyan vészes, ha a csékájuk a Celtic korábbi kiegészítő embere, Thomas Rogne…

Érdekesség, hogy a három ellenfélből eddig csak a belgákkal találkoztunk, méghozzá a 62-es BEK-ben, amikor ők mentek tovább a BEK-negyeddöntőből – azt a kiírást egyébként az a Benfica nyerte, amelyet ezután átkozott meg Guttmann Béla…

A bejutásért közel 3 millió euró jár, a csoportkörös győzelemért alkalmanként 570 ezer, a döntetlenért 190 ezer euróval dob meg az UEFA.
Fontos még tudni, hogy a korábbi tervekkel szemben a csoportkörben még nem lesz VAR, csak a kieséses szakaszban (ahogy tavaly is).

És még néhány érdekes adat:
– 2008-ban, az UEFA-kupa döntő idején a Rangers a klubranglista 24., Skócia a 10. helyen állt
– Tíz évvel később, amikor Gerrard átvette az irányítást, a csapat a 262., az ország a 26. helyen volt
– Most a klub a 69. és egy újabb sikeres körrel akár az 50-be is visszajuthatunk

Steven Gerrard's Rangers in Europe, the story so far 📽💙 pic.twitter.com/K98sFkUeYo

— BR (@BR1872_) October 6, 2020

További hírek a skót foci világából

Az élvonalat a 7. fordulóban érintette igazán először a vírus, a St. Mirrennél két kapus tesztje pozitív lett, ezért a harmadikat is inkább elkaranténozták, így egy nappal a Hibernian fogadása előtt gyakorlatilag kapus nélkül maradtak. Ilyenkor a szabály lehetővé teszi, hogy egy másik klubtól „vészkölcsönözzenek” egy hálóőrt, aki ebben az esetben a Hearts-os Zdenek Zlamal lett. És mivel az SFA nem engedte a halasztást, Zlamal elmondása szerint pénteken még a Hearts-ban játszott egy felkészülési meccset, aztán szombaton konkrétan kettő órával a kezdés előtt játékra jelentkezett a Szentekhez… Összeszokottságról így nehéz beszélni, mindenesetre csupán egy hetet maradt, ezalatt 3 meccsen 7 kapott gól és 0 pont a mérlege, viszont a Celtic ellen kivédett egy büntetőt.
A következő körben a Hamilton keretében lett 3 fő pozitív, de ők megúszták két edzés kihagyásával.

A zöldek nem vesztettek pontot szeptemberben, holott a St. Mirren és a Livi ellen is hátrányba kerültek. Az Aberdeenben Ross McCrorie megszerezte első gólját (2018 májusa után volt először eredményes) és többször a meccs legjobbja lett. A tavalyi bronzérmes Motherwell a 7. körben szerezte meg az első győzelmét.
A táblázaton mögöttünk a Hibs és a Dons helye nem változott, a fővárosiak vesztett pontok tekintetében rosszabbul állnak. Tömörebb viszont a hátsó régió, az utolsó öt egy (!) ponton belül van, közülük csak a Hamiltonnak van elmaradt meccse. Legalulra a két Szent csapat került, ami nem csoda, hisz a Johnstone utolsó hat meccsén egyetlen gólt szerzett, a Mirren meg sorozatban ötször kapott ki.

Lawrance Shankland a 8. fordulóban szerezte meg első élvonalbeli gólját, nem is akármilyet.
Skócia első számú bírója, Willie Collum és a feljebb már említett Ryan Porteous kezének esete.

Ami a többi kupacsapatot illeti, kissé váratlanul, de mindhárman idegenben tovább tudtak jutni a második körből.
A ‘Well szenvedett meg ezért jobban, pedig a Coleraine otthonában (amelyet a korábbi St. Mirren edző, Oran Kearney irányít) már az első félidőben 2-0-ra mentek, ám a hazaiak két büntetővel kiegyenlítettek, a másodikat a 89. percben értékesítve, ráadásul a ‘Well emberhátrányba is került a hosszabbításra. Mivel újabb gól nem született, a tizenegyesekre maradt a döntés, amit viszont simán hoztak a skótok, köszönhetően, hogy amíg Carson kapus mindhárom északír próbálkozást kivédte, ők egyszer sem hibáztak.
A Dons a norvég Viking otthonában McCrorie góljával a szünetben vezetett, amit később Hedges egy közvetlen szögletből (!) megduplázott, az ő továbbjutásuk nem forgott veszélyben.
Kölcsönjátékosaink közül Hastie a hosszabbítással együtt 33, McCrorie 90 percet játszott, utóbbi a gólja mellett a meccs embere lett.

A következő kör érdekessége, hogy szeptember 24-e kisebb történelmi napként vonul a skót futball történelmébe, hiszen 1992. szeptember 30-án, azaz 28 éve fordult elő legutóbb, hogy egyazon napon 4 skót klub is pályára lépjen európai kupameccsen! Az akkori eredmények.
Ez már azonban túl nagy falat volt nekik, bár szégyenkezni különösebben nem kell az eredmények miatt. A Motherwell az elmúlt években többször is EL-csoportkörös Hapoel Beer-Sheva otthonában az első félidő hajrájában kapott gólt leszámítva, a 70. percig nagyjából partiban volt. Akkor viszont a cséká Gallagher második sárgával kiszállt, a büntetőt berúgták, ezzel eldöntve a továbbjutást – a harmadik gólnak már nem volt nagyobb jelentősége.
Az Aberdeen dolga nehezebbnek tűnt a Sporting Lisszabon otthonában és az 1-0-ás vereség vállalható is, bár a portugálok 74%-os labdabirtoklása alapján elég egyoldalú lehetett a meccs. A hazaiaknál a vírus miatt ugyan 9 játékos is hiányzott, bár az alapcsapatot kevésbé érintette. A gól a 7. percben született, a Donsnak egyetlen kapura tartó lövése volt.
Ebben a körben Hastie nem állt be, McCrorie végigjátszott.
Egyébként az esetleges továbbjutás esetén a playoffban a ‘Well a Plzennel, a Dons a LASK-kal játszhatott volna.

A Celtic-nek a bajnoki ágon, végig kiemeltként nagyobb esélye volt, de a Riga ellen csak a 90. percben jött össze az egyetlen gól. A hazaiak kapura lövés nélkül zártak, pedig a rövid történetük során lejátszott 6 hazai kupameccsükön veretlenek voltak. Végül jöhetett a Szarajevó, amelyet tavaly oda-vissza vertek BL-selejtezőn, most azonban egyetlen gól is elég volt a továbbjutáshoz.
Ha a selejtezőn könnyebb útjuk is volt, a csoportban már belehúztak, annak ellenére, hogy az első kalapba kerültek. A Sparta Praha, a Milan és a Lille személyében elég erős négyesnek tűnik ez, bár tegyük hozzá, tavaly szintén egy olasz, francia, K-európai kvartettet csoportelsőként teljesítettek…

Az idén Rangers B néven futó „tartalékcsapat” lejátszott néhány barátságos meccset felnőttek ellen: a Lowland ligás BSC Glasgow-t 5-1-re verték, a Queen’s Park (1-1) és a Partick Thistle (2-2) ellen döntetlent játszottak. A gólokon Dapo Mebude (3), Chris McKee, Arron Lyall, Ross McCausland, Glenn Middleton és Nathan Young-Coombes osztoztak.

A hónap folyamán teljesen új köntöst kapott a játékoskijáró, amelynek a modernizálása nem mindenkinek nyerte el a tetszését, de kétségkívül látványos lett.

És végezetül jöjjön a hónap jelenete, amiből kitűnik, hogy miért is szerethető igazán a skót foci.