Klub-, skót- és összbrit rekordok sokaságát sikerült megdönteni/felülmúlni a magunk mögött hagyott szezon során, amelyet fantasztikus teljesítménnyel, veretlenül zárt a csapat. Az ünneplés képein túl átnézzük Skócia többi osztályának befejezését, mert akadtak jócskán izgalmak; valamint kicsit már előre is tekintünk.

Nem is kezdődhetett volna jobban a hónap, mint egy Old Firmmel – az utolsóval az idei szezonban. A tét a presztízs mellett az volt, 20 év után először volt rá sansz, hogy a zöldek derbigyőzelem nélkül fejeznek be egy szezont.
Sajnos a találkozónak nem lehetett részese Helander és Arfield sem, mind a ketten sérülés miatt kiestek a bajnokság hátralévő idejére. Tekintve, hogy Patterson és Bassey eltiltás, Balogun sérülés miatt hiányzik, hátul lehetett számítani gondokra. Egyébként bármilyen komolyan is hangzik, de igaz: amikor a svéd bajnoki meccsen a pályán volt (30 alkalom), egyszer sem szenvedett vereséget a csapat! Szerencsére várhatóan az EB idejére rendbe fog jönni a térde.
Így aztán eljött Jack Simpson ideje, a télen érkezett védő eddig nem sok lehetőséget kapott, de most bizonyíthat. Rajta kívül Roofe került a kezdőbe, Hagi kárára. A padon a 17 éves Leon Kingen kívül nem találunk védekező játékost…
A vendégeknél nincs újabb sérült, a régóta hiányzó Forrest visszatérhetett a csapatba.

Rangers – Celtic 4-1 (2-1)
Premiership, 36. forduló, május 2.

McGregor – Tavernier, Goldson, Simpson, Barisic (Wright, 79.) – Davis, Kamara, Aribo, Kent, Roofe (Defoe, 86.) – Morelos (Hagi, 83.)
Gól: Roofe (26. és 57.), Morelos (33.), Defoe (90+2.); ill. Edouard (30.)
Kiállítva: C. McGregor (26.)
Nézőszám: zárt kapu

Hosszabb öf itt vagy itt nézhető
Kent csel
Képek itt, emitt és itt láthatók

Aktívabban kezdtek a vendégek, de az első sansz nálunk volt, egy remek beadást Morelos rosszul talált el. Alig negyed óra elteltével Simspson fölösleges, kezdőkörben kapott sárga lapja nem kecsegtetett sok jóval, de szerencsére nem lett belőle később gond. Az események 25 perc után nagy iramban felgyorsultak, kezdve azzal, hogy Elyounoussi gondolt egyet és futtából hatalmas felsőlécet lőtt – csak a visszajátszásból derült ki, hogy McGregor még ujjheggyel beleért.

Egy percre rá Kent cselei után Callum McGregor buktatta Kamarát a bíró orra előtt, az előnyszabályból Kent úgy törte el a lövést, hogy Roofe azt mellkassal pontosan a kapu üres oldalába továbbította! Roofe 2021-ben először talált be a bajnokságban, a gólörömöt pedig tovább javította, hogy közben az első derbijét vezető Nick Walsh felmutatta C. McGregornak a második sárgáját, így több mint egy órányi emberelőnyhöz is jutottunk. A legutóbbi 10 derbin ez volt a 7. piros lap.
De az öröm nem tartott sokáig, Kenny lecsúszott beadását tolta fölé kapusunk, a szögletből Edouard vállal egyenlített. Ez nem szegte kedvünket, egy Rangers szöglet után Morelos kapott labdát, bebőrözte Brownt és ballal, nagy erővel bevarrta a rövid felsőbe.

A figyelmünk nem lankadhatott a szünet után sem, az első öt percben gyakorlatilag 100%-ban náluk volt a labda, majd Turnbull hagyott ki egy óriási ziccert, pedig üresen fejelhetett. John Kennedy a találkozó előtt azt mondta, hogy az előző derbiken nem volt nagy különbség a csapatok között, csak a helyzeteket a Rangers kihasználta, ők meg nem. Most megint ugyanez történt: Roofe kitette a szélre, Barisic megvárta, amíg a támadó középre fut és rávarázsolta a fejére, nagyon szép gól!

A két gólos hátránnyal már nem tudtak mit kezdeni a zöldek, az utolsó harmad visszafogottabb volt. Scott Brownnak 60 perc játék jutott az utolsó Old Firmjén, nálunk meg az okozott gondot, hogy Barisic egy ártalmatlan szituációban megsérült. Hátul azért kijött a hiányosságunk, Simpson bizonytalankodása után Edouard nagyon gyengén lőtt, Ajer meg végigmasírozott a térfélen, de szerencsére méterekkel mellécélzott.
Az utolsó percekre frissítettünk, bejött Hagi és Defoe és ha már ott voltak, összehozták a negyedik gólt: egy eladott labdából a román indította Defoe-t, aki nagyon csúnyán beforgatta a nála 18 évvel fiatalabb (!) Welsh-t, majd utat talált a hosszú alsóba.

Gerrard: „Nagyon boldog vagyok. A múlt héten eléggé magam alatt voltam, de remekül talpra tudtunk állni a kupakiesésből. Teljesen más hozzáállással játszottunk és megérdemelten nyertünk. Szereztünk négy szép gólt szép gólpasszokból és tökéletesen ült a játéktervünk. Jó csapat a Celtic, de megvannak a maga gyengéi, különösen hátul, ezért akartam két támadóval kezdeni, miközben Kent folyamatosan gondot okozott Brownnak, így meg tudtuk őket zavarni. Persze nálunk is volt néhány gond, de ez azzal jár, ha ennyire támadó a csapatod. Az első két évben bajunk volt az állandósággal, most viszont itthon minden meccsünket megnyertük eddig. Fontos, hogy aki idejön, az erődként tekintsen az Ibrox-ra. Tisztában voltunk Roofe képességeivel, szükségünk volt egy ilyen erőcsatárra, ugyan sérülések hátráltatták, de sokat hozzátett a csapathoz.”

Néhány érdekes statisztika:

• Legutóbb 2011-ben sikerült négyet rúgni a zöldeknek, legalább három gól különbséggel pedig 2007 októberében nyertünk ezelőtt.

• A 4 bajnoki és az egy kupa OF összesítése: 5 győzelem, 10-2-es gólkülönbség.

• 2018 decembere előtt sorozatban 12 egymás ellenin voltunk nyeretlenek, ezeken átlagban 2,5 gólt kapva. Azóta ezt sikerült 0,7-re letornázni.

• Az 1999/2000-es szezonban fordult elő legutóbb, hogy egyet se nyerjenek ellenünk.

• 2002-ben volt legutóbb egymás után 6 veretlen derbink.

• A Celtic 8 éve nem látott rossz szériában van: utolsó 4 idegenbeli meccsén nyeretlen.

• A Celtic Rangers ellen szerzett utóbbi 14 bajnoki találatából Odsonne Edouard 7 góllal és 3 gólpasszal vállalt részt.

• Scott Brown derbi mérlege: 14 év alatt 44 találkozó, 22 győzelem 1 piros lap, 1 gól. Az Ibrox-ban lejátszott 18 meccsből csak 6 siker.

• John Kennedy 8. alkalommal ült beugró edzőként a Celtic kispadján, pechére ebből háromszor a Rangers, kétszer az Aberdeen volt az ellenfél – ebből az ötből csak egyet sikerült megnyerni.

Tíz nap pihenő után következett az utolsó két akadály a veretlen bajnoki cím felé vezető úton.
Elsőként az a Livingston, amely amilyen jó formába lendült a november végi edzőváltás után, olyan rosszul folytatta: a február eleje óta lejátszott 13 tétmeccséből mindössze kettőt nyert meg. Ráadásul a Rangers elleni mutatója is pocsék, utolsó hat találkozóból 0 gól, 1 pont.
Ami a keretet illeti, a február óta sérült Ryan Jack sikeresen túl van a vádliműtétjén, a védelem viszont foghíjas: Helander és Balogun középről, Barisic és Bassey balról hiányzik, őket Aribo pótolja, a kapuba McLaughlin került. A padon ezúttal egy 17 éves védő és 4 támadó kapott csupán helyet…

Livingson – Rangers 0-3 (0-1)
Premiership, 37. forduló, május 12.

McLaughlin – Tavernier, Goldson, Simpson, Aribo (King. 85.) – Davis, Kamara, Hagi (Stewart, 85.), Roofe (Itten, 80.), Kent (Wright, 84.) – Morelos (Defoe, 80.)
Gól: Tavernier (42., büntető), Kent (57.), Hagi (83.)
Nézőszám: zárt kapu

Hosszabb öf itt nézhető
55 tűzijáték
Gerrard interjú
Sorfal
Képek itt, emitt és itt láthatók

Hazai lehetőséggel indultunk, Simpson bizonytalankodása után Mullin próbálkozását blokkolta McLaughlin. Hagi jó kis süvítős kísérlete nem sokat tévesztett, Kenté inkább, de nem játszottunk túlzottan veszélyesen. A félidő vége felé közeledve Roofe remek sarkazásából lépett ki Hagi, eltolta a kapus mellett, aki buktatta, egyértelmű büntető. A végrehajtó az előzőekben többször is hibázó Tavernier volt, aki ezúttal is kicentizte, de most pontos volt, így előnnyel fordultunk.

Egy tucat perccel később Tav remekül ívelt a beinduló Kent irányába, ő a kijövő kapus mellett Morelos-nak továbbított, aki meg visszaadta, Kentnek két méterről az üres kapuba nem volt már nehéz dolga – okos találat!
Azt hihettük, innen már kivárjuk a végét, de tévedtünk, egy felsőkapufával és egy hármascserével jelezte a Livi, hogy nem adta fel a meccset. Sőt, a 68. percben az egyik csere, Kabia ajtó-ablak ziccert hibázott, amikor nyolc méterről csak az üresen tátongó hosszú alsóba kellett volna gurítania, ám csak a kapufát találta el. Nem sokkal később még azt sem, az ötös sarkáról a hosszú felsőt célozta, de csúnyán mellélőtt, pedig senki nem zavarta. Gerrard az utolsó tíz percre hagyta a cseréket és tőle szokatlan módon az összeset kihasználta, érdekesség, hogy a bajnokin most debütáló Leon King és a „másik véglet” Jermain Defoe között 22 évnyi (!) különbség van.

A nagy cserebere között végleg lezártuk a meccset, a balhátvédként jól teljesítő Aribo ugratta Ittent, aki okosan a lendületből érkező Hagi elé tálalt, a román így a büntető kiharcolása után maga is góllal járult a sikerhez.

Gerrard: „Keményen kellett dolgozunk, hogy a legvégén kényelmes helyzetbe kerüljünk. A Livingston neked ugrik, sok az energiája, megnehezítik a dolgod. Szerencsére megvan a csapatban a kellő minőség és három szép góllal sikerült nyernünk, úgyhogy büszke vagyok a srácokra. Hiszünk magunkban, folyamatosan olyan csapatot építünk, amelyik igyekszik látványos focit játszani, de ez nem mindig jön össze. Nálam Aribo a meccs embere, csak a legjobb játékosok képesek tőlük szokatlan poszton is kiválóan teljesíteni, de ő ezt most megcsinálta. King pedig nem csak a fiatal kora miatt került be, megdolgozott ezért a lehetőségért az edzéseken.”

A győzelem azt jelenti, hogy klubrekord 99 pontot gyűjtött be a csapat, korábban ennyit még egyszer sem sikerült az élvonalban! Ráadásul immár a 25. bajnokit hozta le a csapat kapott gól nélkül, ami skót rekord. És még egy sokat mondó statisztika: ha csak a bajnokikat nézzük, a védők több gólt szereztek (18), mint ahányat összesen a csapat kapott (13)!
A sajtóban persze inkább az kapott hangot, hogy a nagyjából 200, stadionon kívülről szurkoló vendég micsoda tűzijátékot csapott…

És ez még csak a kezdet volt, ahogy közeledett a trófea átvételének napja, egyre-másra jelentek meg a figyelmeztetések az utcai csoportosulások, ünneplések elkerülésére kormányzati szintről. Ám, látva, hogy két hónappal korábban a bajnoki cím bebiztosításakor milyen ünneplések és gyülekvések kerekedtek, sok kétségünk nem lehetett, ez most hatványozottan így fog történni, vírushelyzet ide vagy oda. A klub persze próbálta menteni a menthetőt a „biztonságos és ésszerű” ünneplésre vonatkozó nyilatkozatokkal, meg a stadion kerítését letakarva a belátástól, ám miután az Union Bears szurkolói csoport közös menetelést hirdetett meg a lefújás után a stadiontól a főtérre, ez inkább látszatintézkedésnek tűnt.
Az már más kérdés, hogy a felsőbb szervek miért pont a Rangers szurkolókba kötnek bele, amikor napokkal korábban békén hagytak több, szintén nagy létszámú politikai tüntetést…

Hogy a szurkolók ezt komolyan gondolják, azt már a meccs előtti estén bizonyították, olyan fantasztikus megszervezett piro-partit tartottak a Clyde folyó partján, hogy arról még a magyar sajtó is beszámolt.

👀 pic.twitter.com/RUWR84070G

— Gordon Reid (@GordonReid91) May 14, 2021

Glasgow is ours 💙 pic.twitter.com/sONSc9KKjG

— EASTBANK LOYAL (@LoyalEastbank) May 14, 2021

De a tényleges ünneplés előtt várt még ránk egy meccs, zárásként a már biztosan negyedik Aberdeen látogatott az Ibrox-ba. Az esélyek ezúttal is mellettünk szóltak, az előző 7 egymás elleniből egyet sem nyert a Dons, amely négy találkozó óta nem talált be az Ibrox-ban, összességében pedig a 2021-es évben messze a legkevesebb gólt rúgta (9).
Az előző fordulóhoz képest egyetlen változás történt, McGregor visszakerült a kapuba, a padra pedig odafért a felépült Arfield.

Rangers – Aberdeen 4-0 (2-0)
Premiership, 38. forduló, május 15.

McGregor – Tavernier, Simpson, Goldson, Aribo (Itten 79.) – Kamara, Hagi (Arfield, 61.), Davis, Kent (Stewart, 68.), Roofe (Wright, 68.) – Morelos (Defoe, 62.)
Gól: Lewis (5., öngól), Roofe (34. és 60.), Defoe (88.)
Nézőszám: zárt kapu

1-0, öngól
2-0, Roofe
3-0, Roofe
4-0, Defoe
Hosszabb öf itt nézhető
Érkezés és itt
Lefújás
Gerrard Sky interjú és itt
Tavernier
Defoe
McGregor
Képek itt, itt, emitt és itt láthatók

Az ünnepi hangulatot gyorsan megalapozta a csapat, bár ehhez kellettek a vendégek is: az 5. percben Hagi vette észre a szélen Taverniert, aki középre akart lőni, de a labda előbb egy védőn, majd a már elvetődő kapuson is irányt változtatva meglepetésre a hálóba került. Ez pedig szinte garantálta a sikert, hiszen 2020. februárja óta a bajnokságban 34-szer szereztük meg a vezetést, ezekből 32 győzelem, 2 döntetlen lett a vége… Goldson centikkel mellément fejese után már nagyon benne volt a levegőben, hogy itt ma a vörösöknek nem osztanak lapot és ez így is lett, fél óra elteltével jött a második, itt Kentet illeti a dicséret, kétszer is a vonal elől mentette meg a labdát, a centerezésére Roofe érkezett pontosan, bár technikailag ez is a védőkről került a kapuba, a napra pontosan 17 évvel ezelőtt az Aberdeen színeiben bemutatkozott Andrew Considine is csak pislogott.

A Dons-nak volt ugyan több gyors, kevés passzos kontrája, de a kapu egyszer sem forgott veszélyben. Ezen próbáltak a szünetben javítani, a korábban nálunk is kölcsönben szerepelt és az első félidőben rendre hátulról induló Flo Kamberi helyett behozott Fraser Hornby szinte azonnal szépíthetett volna, de berepülve a labda mellé rúgott az üres kapuval szemben. Egyébként az első tíz percben több időt töltöttek a Rangers térfelén, mint a megelőző 45-ben összesen és ezt a periódust egy újabb hatalmas ziccerrel zárták le, Lewis Ferguson az év helyzetét hagyta ki, középről, az ötösről a tátongó kapu helyett a felsőlécre vágta a labdát.
És hogy miért is bajnok a bajnok, azt igazolja, hogy ahelyett, hogy 2-2 lenne az állás, a következő szituációban ők hibáztak hátul, amit Roofe gondolkodás nélkül kihasznált, megint Hagi volt az előkészítő.
A maradék fél órában jöhettek a cserék, visszatért Arfield, valószínűleg utoljára láttuk Stewartot, a télen a vörösöktől érkezett Wrightot annál többet és kapott pár percet a bajnokságban a cserék közül legtöbb gólt szerző Itten is. Majd McGregor két nagyobb védése után Defoe önmagához méltóan góllal zárta le a szezont, miután Stewart passzát követően elfektetett három embert és a rövidbe lőtt, így 19 év után ismét a szezonbeli összes meccset megnyertük az Aberdeen ellen.

Gerrard: „Elmondhatatlanul büszke vagyok a játékosokra, szenzációsak voltak a legelső naptól kezdve. Más mentalitással kezdtük el a munkát a felkészülésnél, mint korábban. A klub megjárta a poklot, de visszatért és most a csúcson vagyunk, de eszünk ágában sincs megállni. Nem volt mindig egyszerű a dolgunk, néha szenvedtünk és ha ezeket a tapasztalatokat tanulásra használod fel, később az előnyödre válhat. Ez a siker ott van a karrierem legfontosabb eseményei között, persze más a felelősség, amikor játékos vagy és amikor edző. Lehetőséget kaptam a klubtól, néhányan az elején úgy vélték, hogy ez túl nagy falat lesz, de élvezem minden percét és a célunk, hogy minél több örömet okozzunk a szurkolóknak. Ezzel a játékosok is tisztában vannak és a mostani sikerre építve kell tovább mennünk a következő győzelmekért.”

Ezek után következhetett a nap, az év, sőt, az elmúlt 10 év várva várt eseménye – hiszen napra pontosan 10 év, 2011. május 15-e és 334 bajnoki meccs után ismét Skócia királyává koronázták a Rangers-t!

Innentől kezdve pedig jöhetett az ünneplés, először a stadionon belül…

https://twitter.com/ScotlandSky/status/1393562280848146436

Alfredo Morelos soaking his manager Steven Gerrard with champagne 🍾 🤣 pic.twitter.com/L7yhRYnhLD

— Football Daily (@footballdaily) May 15, 2021

… majd azon kívül is:

Fans right now.

Heading to join rest at George Squarepic.twitter.com/ivp3eULrhN

— Douglas P (@douglaspark92) May 15, 2021

Ha összeadjuk az egyes beszámolók szerint 15 ezer fős tömeges ünneplést, a brit fiatalokat, az alkoholt és a szombat délutánt, akkor nem meglepő, hogy valami probléma lesz a vége, a rendőrség öt órányi móka után látta úgy, hogy kezdenek elfajulni a dolgok és feloszlatta a tömeget – a mérleg közel 30 letartóztatás, öt sérült rendőr és egy kézben felrobbant petárda.
Ahogy várható volt, a politikusok nem is hagyták szó nélkül a délutánt, „önző és felelőtlen” viselkedésnek titulálva, Nicola Sturgeon első miniszter dühös volt az „erőszak és vandalizmus” láttán, Ian Maxwell, az SFA vezérigazgatója „elfogadhatatlan viselkedésnek” értékelte.
A közvélemény nyomására a klub kénytelen volt kiadni egy közleményt, melyben miután hangsúlyozzák, hogy két héten át követték a kormányzat, a városvezetés és a rendőrség iránymutatásait, sajnos a résztvevők egy kis része elfogadhatatlanul viselkedett, ezzel beszennyezve a klub jó hírnevét.
Mint néhány nappal később kiderült, a klub már hetekkel korábban próbált kormányzati engedélyt kérni arra, hogy előbb a zárókörben, majd további 4 alkalommal 10-10 ezer főt befogadhasson az ünneplésre, minimalizálva ezzel az utcai tömörülések esélyét, de az ötletet visszautasították az illetékesek. Végül a városvezetés látszólag enyhén túlárazva, 60 ezer fontra (kb 24 millió Ft!) hozta ki a takarítási/helyreállítási költségeket, úgy mint, graffiti eltávolítás, megrongálódott jelzőlámpák, állványok, padok, növények.

Menet közben már felsoroltam jó néhány rekordot, most álljon itt összegyűjtve, hogy mik azok, amik miatt nem volt nálunk jobb idén:

• Az 1899-es Rangers és a 2017-es Celtic után mindössze harmadik alkalommal zárt veretlenül bajnokságot egy skót csapat.

• A megszerzett 102 pont klubrekord az élvonalban! Korábban 97 volt a csúcs és szintén 102 jött össze a harmadosztályban 2014-ben (két meccsel kevesebb során).

• 26 mérkőzést sikerült kapott gól nélkül lehozni, ez skót örökrekord!

• A 13 kapott gól össz-brit rekord, amit Mourinho 2005-ös Chelsea-je tartott 15-tel és Skócia teljes ligarendszerét tekintve is a valaha volt legjobb eredmény!

• 0 gólt kapott a csapat védelmi hibából!

• Mind a 19 hazai meccsét megnyerte a csapat, a zöldek 2002-2004 közötti 26-os sorozata óta ez a legtöbb.

• Akkora lett a végére az előny, hogy úgy is bajnokká avatták volna a Rangers-t, ha február 13-a óta egyetlen egyszer sem lépett volna pályára!
• A Rangers gólkülönbsége jobb, mint a többi csapaté összesen! (Igaz, csak az első háromnak lett pozitív).
• A Celtic több gólt kapott két meccsen az Ibrox-ban (5), mint a Rangers 19 alatt (4).

• Az 1999/2000-es idény óta (21) most sikerült a legnagyobb különbséggel bajnoki címet nyerni (25).

• A 38 forduló alatt egyszer sem voltunk dobogónál rosszabb pozícióban, a 3. körtől kezdve folyamatosan az élen álltunk.

• Az élvonalba visszakerülés óta folyamatos az előrelépés a megszerzett pontátlagok tekintetében: 1.76 → 1.84 → 2.05 → 2.31 → 2.68.

• Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy mind a 11 ellenféllel szemben kiütéssel nyertük az összesített eredményeket.

Akárhogy is, az ünneplés határok nélkül zajlott, másnap, brit idő szerint 5.55 órakor a világ legmagasabb épülete, a dubaji Burj Khalifa kapott fantasztikus díszkivilágítást – állítólag a futballcsapatok közül elsőként. A nyilvánvalóan nem olcsó performanszt a dubaji, amerikai/óceániai szurkolói csoportok közösen hozták össze.

Otthon pedig azonnal folytatódott a munka, a gyep felfrissítésével.

Ami a bajnokság végeredményét illeti, a Celtic szezonja totális katasztrófa, ezzel szemben a Hibernian 16 év után először végzett dobogón és a tavalyi 7. helyhez képest idén a 4. pozíciónál rosszabbul nem állt az egész bajnokságban. Sokáig fej-fej mellett haladtak az Aberdeennel, amely az új évben hatalmasat fékezett, utolsó 19 bajnokiján mindössze 9 gólt szerzett és végül negatív gólaránnyal zárt. Az idény meglepetéscsapata, a St. Johnstone kevésbé rossz gólkülönbségével előzte meg a tavasszal huszáros menetelést kivágó Livingstont a felsőházban, holott mind a ketten megfordultak az utolsó helyen az első tíz fordulóban…
A playoff rendszer „csodája”, hogy a 7. helyre befutó St. Mirren a hagyományos rendszerben 5. lett volna, hiszen azonos ponttal és jobb gólaránnyal rendelkezik az előtte álló kettőnél – bár így is ez az előző 30 év legjobb eredménye számukra. Érdekesség, hogy a Motherwell szintén 45 pontot szerzett, tehát a 12 csapat egyharmada ugyanannyi pontot gyűjtött a 38 forduló alatt – bár a tavalyi bronzérmestől a 8. hely csalódás. Az újonc Dundee United végig tartotta a középmezőnyt, a kiesés nem fenyegette őket, pedig a legtöbb döntetlen és a legkevesebb rúgott gól hozzájuk fűződik. Nem úgy az utolsó körben megmenekülő Ross County-t, amelynek csak kettővel jobb a gólaránya, de 9 ponttal többet szerzett, mint az évek óta a kieséssel kacérkodó Hamilton, amely idén már nem úszta meg. Kettejük között még megtaláljuk az osztályozóra kényszerült Kilmarnockot, amely kerete alapján többre lenne hivatott, de valami jó ideje nem klappol. A Hamilton Academical 2014-es feljutásakor a 7. helyen végzett, azóta egyszer sem volt jobb a 10.-nél – az mindenesetre emlékezetes, hogy utolsóként ők tudták bajnokin a Rangers-t legyőzni (2020. március), egyúttal az Ibroxban is nyerni.

Ami minket illet, 10 év után visszatérünk a Bajnokok Ligájába, pontosabban annak 3. selejtezőkörébe. Az új rendszer alapján ez azt jelenti, hogy biztosan főtáblásak leszünk, de két kör után derül csak ki, hogy hol. A képlet egyszerű: ha mind a kettőt nyerjük, a BL-ben, ha csak az elsőt, az EL-ben, ha egyiket sem, a Konferencia Ligában. Persze mind presztízs, mind anyagi szempontból a BL a prioritás, itt az első körben várhatóan kiemelt lesz a csapat, a másodikban nem. Előretekintve, a főtáblán BL esetén a negyedik, a másik kettő esetén jó eséllyel a második kalapból várhatjuk majd a sorsolást – a lényeg, hogy 10 európai meccset garantáltan látunk a következő szezonban is!

A jól felhúzott ország-pontok miatt immár a 2. helyen végzett Celtic is várhatja a BL-selejtezőket, de nekik három, ránézésre igen súlyos kört kell menniük: rögtön az elsőben a Rapid Wien/Galatasaray/Midtjylland trióból kapnak ellenfelet, már ez sem tűnik egyszerűnek, utána pedig jöhet a PSV vagy az a Sparta Praha, amelytől 8-at kaptak ősszel…
A kupaindulás szempontjából nem volt jelentősége a 3. vagy 4. helynek, a Hibernian és az Aberdeen egyaránt a Konferencia Liga második selejtezőjébe került, kiemeltként, azaz nekik három kört kellene menniük. A kupagyőztes St. Johnstone-nak pedig az EL 3. (de igazából első) körében becsatlakozva egy győztes párharc kell a KL főtáblához vagy kettő az EL-éhez.

És hogy mit hoz a jövő? Először is nagyszerű lenne bejutni a BL-be, aztán megvédeni a bajnoki címet, mert jövőre az már garantált BL csoportkört jelent. No meg ott van a két hazai kupa, aminek a hiányát szokták leginkább felróni Gerrardnak, hiszen az eddigi 6 próbálkozásból a döntő is csak egyszer sikerült, a győzelem pedig hiányzik. Ami a keretet illeti, korábban elhangzott, hogy a stratégia része egy-egy értékesebb játékos eladása, ezt megerősítheti egy jó EB-szereplés, viszont a csoportkörbe jutás reménye fontos befolyásoló tényező lehet a piacon.
Azt már most tudjuk, hogy a Slavia elleni botrányba fulladt események okán Balogun 1, Kamara 3, Roofe 4 nemzetközi meccsről fog hiányozni és Hagi is szeretne menni az olimpiára, ami egybeesik a BL-selejtezőkkel, úgyhogy elkél az erősítés.

A 2021/22-es bajnoki idény a július 31-i hétvégén fog útjára indulni (sorsolását június 15-én tartják), visszaáll az általunk nem túl jól viselt téli szünet (január 3-21.), míg a jövőre Premier Sports Cup néven futó Ligakupa csoportköre július 10-től kezdve két hét alatt lepörög, utóbbi részletes menetrendje már meg is van.

További hírek a skót foci világából

A Championshipet nagy fölénnyel nyerte a Hearts, a playoff nyitókörében a két meglepetéscsapat, a bronzérmes újonc Raith Rovers és az általában közepes Dunfermline kezdéséből előbbi jött ki jobban, így ők folytatták a 2. helyen végzett Dundee ellen. Itt már az odavágón eldőlt, 3-1-es összesítéssel a ‘Dee jutott a döntőbe, ahol kétszer 2-1-re verték a pocsékul játszó Kilmarnockot, amely így 28 év után merül le a másodosztályba, mindössze két évvel a bronzérem után. A Killie-t Kyle Lafferty remek formája sem tudta megmenteni, a csatár 13 meccsen 13 góllal és 3 gólpasszal zárt, április legjobbja lett, de várhatóan a másodosztályra nem marad.
A Dundee feljutására valószínűleg az első fordulós 2-6-os vereség után nem sokan fogadtak volna és a bajnokság 2/3-ánál még playoff helyen sem álltak, de a rutinos Charlie Adam jelentette a pluszt, 32 meccsen 21 kanadai pontot hozott a csapatnak, ezzel két év szünet után játszhatnak ismét az élvonalban.
A Hamilton és a Kilmarnock kiesésével, sokak örömére egyre (Livingston) csökkent a műfüves pályák száma.

Lejjebb kicsit megkavarták a dolgokat, minitornáva alakítva a feljutást/kiesést. A másodosztály utolsó előttije, a Morton majdnem rá is fázott, csak a visszavágó 120. percében sikerült továbbmennie a harmadosztály 4. Montrose ellen, a másik párosban a 2. Airdrie szintén hosszabbításban bizonyult jobbnak a 3. Cove Rangers ellen. A döntőt aztán a Morton már 4-0-s összesítéssel behúzta, így a bajnok Patrick Thistle maradt az egyetlen feljutó, a Morton bent maradt.
Ugyanez a helyzet alakult ki a 3./4. vonal között, a League One utolsó előtti Dumbarton a Stranraert, az Edinburgh City az Elgint győzte le egy góllal, a döntőben 3-2-vel maradt bent a Dumbarton, így a Queen’s Park az egyedüli feljutó.

A League Twoban viszont egy abszolút ligaújoncot köszönthetünk, de ehhez kicsit tekintsünk vissza. Mindenképp érdemes szót ejteni a Highland League idei kiírásáról, ugyanis elég szokatlanra sikeredett. Az eredetileg augusztusra tervezett indulást októberre halasztották, ekkor megállapodtak, hogy csak egy kör fog végigmenni, azaz 16 forduló. Szeptember végén született az újabb döntés, miszerint november legvége előtt biztosan nem tudják elkezdeni. Ezt már tudták tartani, viszont a bajnokság egyik meghatározó klubja, a Forres Mechanics a vírushelyzet miatt visszalépett. Decemberben úgy-ahogy megtartottak 3 fordulót (a 16-ból összesen négyen tudták mind a három meccsüket lejátszani és van, aki egyet sem), aztán januárban ismét felfüggesztették a bajnokságot, amit végül március végén lezártnak tekintettek. Így fordulhatott elő, hogy öt csapat 100%-os teljesítménnyel fejezte be az „idényt”, közülük a Brora Rangers és a Fraserburgh eggyel több, három meccset játszott és mindketten 1-1 gólt kaptak. A Brora viszont az első két meccsén 5+5, a harmadikon 10 gólt rúgott, miközben a F’burgh hiába lőtt a harmadikon 13-at (!), előtte csak 3-at hozott össze, így több lőtt góllal a Brora lett a „megérdemelt” bajnok.

Az első osztályozós ellenfele a 13 fordulót megélt Lowland League győztese, a Kelty Hearts volt. Lehet, hogy itt kijött a Brora „túlpihentsége”, hiszen 6-1-gyel lépett túl rajtuk a Kelty, amelyre a döntőben a pocsék szezont futó Brechin várt. Így talán nem is meglepetés, hogy a Kelty kettős győzelemmel, 3-1-gyel megnyerte a párharcot és 46 éves történelme során először vehet részt a legfelsőbb ligarendszerben! A jó teljesítmény nem előzmény nélküli, tavaly is megnyerték a Lowland ligát, de akkor elmaradt az osztályozó. Anyagi gondjaik nem valószínű, hogy lennének, a keretükben sok, élvonalt is megjárt játékost találunk, edzőjük pedig 2018 ősze óta nem más, mint a Rangers-legenda Barry Ferguson. Pontosabban már csak volt, mert a feljutás után azonnal távozott, feljebb lép, a másodosztályból búcsúzó Alloa Athletic padján dolgozhat tovább. Az ő helyet egy másik egykori Rangers- és válogatott játékos veszi át, Kevin Thomson, aki a Gers ificsapatát és klubtévéjét hagyja ott ezért a lehetőségért.

Összességében elmondható a szezonról, hogy igazságot szolgáltatott: a tavaly az íróasztal mögül lezárt bajnokság után a lesorolt Hearts és Partick egyből visszajutott, a Brechin és a Kelty helyet cserélt.

A 20-21. kör góljai, a 22. kör góljai, playoff gólok itt, emitt és itt láthatók.

A női csapat csalódottan fejezte be az idényt, a bajnoki cím reményében válogatottakkal megerősített gárda hiába győzte le nagyon a többieket (21 bajnokiból 16-ot 75-2-es különbséggel!), a maradék ötből hármat a Celtic, kettőt a Glasgow City ellen elvesztett, így csak a bronzérem jutott a lányoknak, ezáltal a nemzetközi indulásról is lemaradtak (az első 2 jutott a BL selejtezőbe). Apró szépségtapasz, hogy a góllövőlista első négy fokából háromra Rangers játékos került, a győztes Lizzie Arnot lett 16 találattal.

Ismét felmerült a tartalékcsapatok csatlakozása a felnőtt rendszerhez, ezúttal a Lowland liga adhatna helyet a Rangers és a Celtic fiataljainak. A mostani elképzelés szerint először lenne egy próbaév, aztán a tapasztalatok figyelembevételével meglátják a továbbiakat, minderre fejenként 25 ezer fontot áldoznának, ami a többi klub között lenne szétosztva. Az ötlet egyébként nagyon megosztja az érintetteket, a Lowland liga képviselői 11 igen és 6 nem arányban megszavazták, az eggyel lejjebbi osztály képviselői kiakadtak, hogy őket senki nem kérdezte meg.
Ha tényleg összejön a dolog, a csapat várhatóan az idén 12 meccs alapján bajnok U-18-as keretre fog épülni, amely a sikerével sorozatban harmadjára mérheti fel az erejét az ifi BL-ben.

https://twitter.com/RFC_Youth/status/1398684587820208139

A Skót Kupa elődöntőiből az előzetesen esélyesebbnek tűnő két gárda jutott tovább: a St. Johnstone-ban a tőlünk kölcsönben lévő Glenn Middleton becserélése után 9 perc alatt adott egy gólpasszt, majd becsavart egy szabadrúgást, ezzel 2-1-re verték a St. Mirrent, míg a Hibernian 2-0-ra múlta felül a Dundee Unitedet – az előző, 2016-os döntőjük előtt is ellenük jutottak be.
A döntő előtt a nézők esetleges beengedése okozta a a legtöbb vitát, ugyanis három nap alatt ismét hülyét csinált magából a Szövetség. Kedden közölték, hogy reményeik szerint akár 2000 néző is jelen lehet, szerdára ez lecsökkent 600-ra, csütörtökön pedig 0-ra. Itt már borult a papírforma, a Szentek történelmük során másodszor arattak sikert és mivel a Ligakupát is behúzták, 137 éves (!) történelmük legeredményesebb szezonját tudják maguk mögött, ráadásul 1990 óta az első Glasgow-n kívüli csapatként tudtak duplázni. Kísérteties, hogy mind a két döntő egyetlen gólját a jobbhátvéd Shaun Rooney szerezte és mindkétszer a 32. percben! A krónikához még hozzátartozik, hogy Middleton kihagyott egy büntetőt, de ez is belefért, mert a Hibs nem talált rést a szezon meglepetéscsapatán.

A szezon lezárásával (pontosabban még azt megelőzően) eljött az ideje az egyéni díjak kiosztásának is!
A szakújságírók a fiatalok közül a tavalyi (Lewis Ferguson, Aberdeen) és a két évvel ezelőtti (David Turnbull, Celtic) győztesek mellett Josh Doig (Hibs) és Nathan Patterson közül választották ki a legjobbat, aki az a Doig lett, aki 18 évesen, első szezonjában a bronzérmes első számú balhátvédjévé vált. Érdekesség, hogy a 2004 óta kiosztott elismerést csak egyszer érdemelte ki Rangers játékos, 2010-ben Danny Wilson.

Az év edzőjelöltjei listára Steven Gerrard és a válogatottat az EB-re kivivő, 2018-ban és 2019-ben győztes Steve Clarke mellett a két újonc tréner, a St. Johnstone-nal Ligakupát nyert és Skót Kupa-döntős Callum Davidson, valamint a börtönből a Livingston élére kerülése után 14 meccsen veretlen és Ligakupa-döntős David Martindale kerültek. Ezt a díjat Gerrard zsebelte be, apró szépséghiba, hogy ezt még a kupadöntő előtt ítélték neki, utána valószínűleg a duplázó Davidson kapta volna… A megelőző 20 évben háromszor nyert Rangers menedzser, 2003-ban Alex McLeish, 2008-ban és 2010-ben Walter Smith.
Sőt, még több elismerést is bezsebelt, az SPFL legjobb edzője és a kollégák által megszavazott PFA díját is Gerrard kapta.

A játékosok közül a szakírók biztosan Rangers-jelöltet hoztak ki győztesnek, ugyanis mind a négy jelölt nálunk játszik: McGregor, Goldson, Davis, Tavernier – végül Davis lett a befutó. Ezt a listát hét éve dominálja a Celtic, az utolsó Gers győztes David Weir volt még 2010-ben.
A szakírók után a profi játékosok szervezete szerint sem érdemli meg más az év legjobbja díjat, mint Rangers játékos, az ő négyes listájukon McGregor, Tavernier és Davis mellett Kent kapott helyet és közülük csapatkapitányunk, James Tavernier érdemelte ki a díjat. Tavaly nem hirdettek nyertest, előtte 6 éven át Celtices nyert, 2010-ben Davis nyert tőlünk utoljára.

Az SPFL legjobb játékosa Allan McGregor lett.

A PFA fiatal-listájára Doig, Patterson és Turnbull mellett Ali McCann, a St. Johnstone középpályása került be és itt Turnbull győzött.

És mindezek után még hátra volt a klubon belüli díjak kiosztása. A legjobb:
-akadémiai játékos Nathan Patterson
-góllövő James Tavernier
-gól a szezonban Kemar Roofe félpályás EL-találata
-fiatal játékos Ianis Hagi
-játékos a csapattársak szerint Tavernier
-játékos a stáb szerint Connor Goldson
-játékos a szurkolók szavazata szerint Allan McGregor

Sőt, különdíjakat is osztogattak a szezonban elért egyéb érdemek okán: Defoe a 300. karriergólja, Davis a brit válogatottsági rekordsége, Morelos az európai házigólkirályság, McGregor az európai rekordmeccs miatt kapott.

A mindenféle statisztikákat készítő CIES egyik felméréséből kiderül, hogy a saját nevelésű játékosok (15-21 éves kora között legalább 3 évet az adott klubnál töltött) számára a Hamilton biztosította a legtöbb játékpercet május elejéig, ezen a listán csak alulról vagyunk a harmadikok.
Egy másik szerint a bajnokságon belül a legkevesebb szabálytalanságot követte el a Rangers, átlagosan 8:28 perceként egyet.

A klub meghosszabbította a fő mezszponzor 32RED-del a 2014 óta meglévő együttműködést, így a következő években is a gibraltári illetőségű online kaszinó cég neve fog a hazai és az idegenbeli mezek elején virítani, míg a szintén a cégcsoporthoz tartozó Unibet neve a harmadik számú mezeken lesz látható.

Május végéig több mint 44 000 szezonbérlet fogyott el, John Bennett alelnök ennek örömére felvetette az ötletet, hogy komolyan elgondolkoznak a stadion bővítésén, akár már 3-5 éven belül.

Az UEFA az Európa Liga idei szezonjának legszebb 10 gólja közé választotta Roofe félpályás találatát a Liége ellen.

Nagy izgalom előzte meg az EB-keret kihirdetését, amelybe 3 újonc is bekerült, közte Nathan Patterson, aki John McLaughlinnal együtt képviselheti a Rangers-t. Rajta kívül a Chelsea-vel BL-győztes Billy Gilmour és a Celtic üdvöskéje, David Turnbull nem volt korábban felnőtt válogatott. Ott van a 26 fő között a Hibs-ben gólerős Kevin Nisbet, a március óta sérülés miatt nem játszó Ryan Fraser (Newcastle), de kimaradt a portugál Farensében remek idényt futó Ryan Gauld, Leigh Griffiths (Celtic), Lawrence Shankland (Dundee Utd), Andy Considine (Aberdeen), Callum Paterson (Sheffield Wed.), és sérülés miatt nem lehet ott Ryan Jack (Rangers), Kenny McLean (Norwich), Oliver Burke és Oliver McBurnie (Sheffield Utd) – együttesen több mint 100 válogatottság és a sorsdöntő szerbek elleni büntetőpárbaj három góllövője.

A duón kívül hárman kaptak meghívót az EB-keretekbe, Filip Helander a svéd, Glen Kamara a finn, Borna Barisic a horvát csapatban fog minden bizonnyal pályára is lépni, miközben Cedric Itten a kevés játékidő miatt kimaradt a svájciból.

A hónap passza Charlie Lindsay nevéhez fűződik, a Rangers-Hamilton U18-as bajnokiról (5-2 lett a vége), míg a hónap videója cserekapusunk, Andy Firth fürdőzése.