A tévút vége – május

Nem ért szépen véget a történet, nem sikerült három év alatt három osztályt ugrani, a playoff eleje még csak-csak, de a vége totális megsemmisülés lett. Minimum még egy év másodosztály vár a Rangers-re.


A hónap ezúttal is kevésbé örömteli hírekkel kezdődött.
Elsőként a PFA, azaz a profi labdarúgók szövetsége idén is összeállította a játékostársak által megszavazott álomtizenegyet és ebben egyetlen Rangers játékos sem kapott helyet! A 9 fővárosi mellett 1-1 tagot delegál a QotS és a Falkirk, név szerint pedig ez a csapat:
Neil Alexander (Hearts) – David Gray (Hibs), Alim Ozturk (Hearts), Danny Wilson (Hearts), Lewis Stevenson (Hibs) – Scott Allan (Hibs), Morgaro Gomis (Hearts), Jamie Walker (Hearts), Gavin Reilly (Queen of the South) – Rory Loy, (Falkirk), Osman Sow (Hearts).

Az év legjobb másodosztályú játékosa Scott Allan lett.

Ezután az SFA vétózta meg azt a javaslatot, miszerint a playoff meccseket a szezon részének tekintve ingyen kéne beengedni a bérletes szurkolókat – tette ezt annak ellenére, hogy tavaly a Hibs a Hamilton ellen elbukott döntőben nem kért belépőpénzt. Most pedig amennyiben valamelyik klub ugyanezt megtenné, különböző szankciókkal nézne szembe…
Így hát a bölcs vezetőségünk mesébe illőt lépett: fizetőssé teszi a belépést, de az 5 fontos jegy olyan, mintha ingyen lenne – így a kecske is jól lakik, de a káposzta is megmarad.

A Falkirk elleni pontvesztéssel nagyon megnehezítettük a saját dolgunkat, ugyanis a második hely elérése kikerült a saját kezünkből. Az utolsó körben pedig a Rangers a bajnoki trófea átadásának ünneplésére készülő Hearts-hoz látogatott, míg a Hibernian ahhoz a Falkirkhöz, amely ellen a szezonban ugyan még nem sikerült nyernie, de már teljesen érdektelen volt számára a záróforduló.

A képlet egyébként nagyon egyszerű volt, ezen esetekben lehettünk másodikak:
– nyerünk és a Hibs nem nyer
– ikszelünk és a Hibs minimum 5 góllal kikap

Őszintén szólva mindkét koreográfia nehezen volt elképzelhető, pláne hozzávéve azt, hogy a Hearts az előző 6 hazai meccsét 22 gólt lőve nyerte meg…

Hearts – Rangers 2-2 (0-2)
Championship, 36. forduló, május 2.
Bell – Foster (McCulloch, 80.), McGregor, Zaliukas, Wallace – Law, Shiels, Murdoch, Vuckic (Walsh, 80.) – Miller (Black, 85.), Clark
Gól: Zeefuik (81. és 90.); ill. McGregor (32.), Miller (40.)
Nézőszám: 16 874

https://i0.wp.com/i1.dailyrecord.co.uk/incoming/article5621105.ece/ALTERNATES/s1227b/JS62564740.jpg?resize=604%2C407

McCall hallgatva a kritikákra és a „népharagra”, ezúttal kihagyta a kezdőből McCulloch-ot, ami óriási szó, hiszen Lee az előző 3 naptári évben egyáltalán nem ült a kispadon (vagy játszott, vagy nem volt a keretben)!
McGregor tehát kényszerűségből bement középre és abszolút nem vallott szégyent, sőt, a csapat egyik legjobbja volt. Igaz, a 10. percben szerencséje volt, mert a középen kilépő Walkert csak Bell óriási bravúrja akadályozta meg a biztosnak látszó góltól. McGregor a másik kapunál is hasznos volt, Law beadása után ő szerezte meg a vezetést. Ezután egy nehéz, de remek bírói döntésnek köszönhetően (nem lehetett egyszerű egy bajnoki ünneplésre készülő, de hátrányban lévő csapat ellen fújni) a hazaiak nem kaptak meg egy gyanúsnak tűnő büntetőt, ráadásul az ellentámadásból Miller berúgta a másodikat. A másik meccsen vezetett a Hibs, úgyhogy a kékek visszafogottan ünnepeltek, a Hearts meg pörölt a bíróval, aki fel is küldte a lelátóra Neilson edzőt.

https://i2.wp.com/e2.365dm.com/15/05/800x600/darren-mcgregor-scottish-championship-hearts-rangers_3297948.jpg?resize=604%2C453
A második félidő sokáig eseménytelenül zajlott, de az utolsó tíz percben a Hearts rájött, hogy nem kéne vereséggel búcsúzni és ez párosult azzal, hogy mi azt hittük, zsebben a győzelem. A koncentráció alábbhagyott, Bell konkrétan a kidobással eltalálta a visszafutó csatár fejét, onnan középre pattant, ahol egy hatalmas gyertyát sikerült rúgni, a bedobás után pedig Zeefuik szépített. A lefújás előtt a hatalmas csatár kihasznált még egy védelmi bizonytalanságot, úgyhogy eksztázisban ünnepelhettek a szurkolók.
Az egyik oldalon bajnoki cím átvétele és tiszteletkörök, a másikon a dobogó alsó foka és jó esetben 6 playoff meccs. Pont fordított felállásban terveztük ezt augusztusban…

https://i2.wp.com/rangersfc.org/up/news/article/==-rangers-fc-2870.jpg?resize=604%2C396

https://i0.wp.com/i2.dailyrecord.co.uk/incoming/article5622897.ece/ALTERNATES/s1227b/JS62578404.jpg?resize=604%2C403

Képek itt és itt láthatók
1-0 és 2-0
Az első félidő összefoglalója itt, hosszú videó itt nézhető.

McCall: “A meccs végén néhány rossz döntés miatt nem sikerült nyerni, de jövő héten hasonlóan jó teljesítményt kell nyújtanunk idegenben, mint azt most összességében tettük. Kétség sem fér hozzá, két nehéz meccsünk lesz a Queen of the South ellen. A Hearts megmutatta, miért lett bajnok, hátrányból is sikerült felállniuk.”

Ezzel együtt mindhárom alacsonyabb osztályban véget ért az alapszakasz és kialakultak a playoff párosítások.
A Hearts abszolút pontrekorddal nyerte a másodosztályt, míg izgalmas végjátékban a Cowdenbeath lett a kieső. A Livingston az 5 pont levonás ellenére nagyot hajrázva megmenekült az osztályozótól, amire az Alloa kényszerült.

A harmadosztály bajnoki címe az utolsó fordulóig nyílt volt, végül a tavaly kieső Greenock Morton jutott egyből vissza, a Stranraer, a Forfar és a Brechin osztályoz az Alloával. Kieső Skócia legkevesebb pontot gyűjtött egylete, a Stirling Albion, a tavaly még a felfelé épphogy a playoffról lemaradó Stenhousemuirnak ezúttal lefelé kell pótmeccseznie.

A negyedosztályt a tavaly alsóházi Albion Rovers nyerte 10 pont előnnyel, a feljutásért pedig a tavaly lepottyanó Arbroath-East Fife páros, valamint meglepetésre a tavaly abszolút utolsó Queen’s Park vívhat tovább.
A leggyengébb ligacsapatnak idén a Montrose bizonyult, neki kell megküzdenie a két non-league győztes, Brora Rangers és Edinburgh City párharcának továbbjutójával. Ennek a résztvevője gyorsan kiderült, bár mindkét meccsen vezettek a fővárosiak, mindkettő 1-1 lett és büntetőkkel a Brora lépett tovább.

A playoff részletes menetrendje így nézett ki.

Készülve az első meccsre, az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy hogyan fogja a csapat kezelni a Palmerston Park műfüvét – mert eddig ezt nagyon rosszul tette. De McCall se ennek, se a QotS esetleges pszichológiai előnyének nem tulajdonított különösebb jelentőséget: “Normálisan fogunk edzeni, nem lesz semmilyen negatív gondolatunk az előző meccsekből adódóan. Megfelelően fel lesz készítve a csapat, de mivel nehéz ellenfelünk lesz, szinte biztos vagyok benne, hogy az odavágón nem fog eldőlni a párharc. A legutóbbi, 0-3-as meccsünk előtt műfüvön gyakoroltunk, de nem segített – és mivel babonás vagyok, ezért most nem fogjuk ugyanezt megtenni.”

https://i2.wp.com/i.dailymail.co.uk/i/pix/2015/05/05/00/28115D3900000578-0-image-a-39_1430782811323.jpg?resize=604%2C324

(Rém)álmaink színhelye

Ami a tapasztalatot illeti, Vuckic tavaly ilyenkor a Rotherham színeiben átélt már playoffot, akkor mindhárom meccsen az utolsó percekre cserélték be és a Wembley-ben 43 ezer néző előtt tizenegyesekkel feljutottak a másodosztályba.
Kenny Miller egy osztállyal feljebb és 12 évvel ezelőtt a Wolverhampton színeiben a Sheffield United ellen gólt is lőve segítette élvonalba a farkasokat az osztályozón.

Eközben a klub honlapján megjelent a szezon legjobbjaira (felnőtt, fiatal, gól) való szavazási lehetőség.

A teljes playoffkör legnehezebbnek gondolt találkozójára McCall húzott egy váratlant és ugyanazzal a taktikával ment ki, mint a Hibs elleni 2-0-ás idegenbeli győzelemkor: papíron 5 védő, de inkább 3 + 2, aki előrefelé futkos többet a széleken; Miller pedig egyedül elöl, a Vuckic+Shiels párossal a háta mögött. McCulloch ezúttal abszolút kimaradt a keretből.
És mint legutóbb, ezen húzások most is beváltak!

Queen of the South – Rangers 1-2 (0-1)
Playoff 1. kör, odavágó, május 9.
Bell – McGregor, Zaliukas, Wallace; Foster – Law, Murdoch, Shiels, Smith (Crawford, 61.) – Vuckic (Clark, 80.) – Miller
Gól: Lyle (64.); ill. S. Smith (44.), Shiels (75.)
Nézőszám: 5 224

https://i0.wp.com/i2.dailyrecord.co.uk/incoming/article5670981.ece/ALTERNATES/s615/JS63093813.jpg?resize=548%2C365

Nem volt egy hatalmas iramú meccs, de küzdelemből nem szenvedtünk hiányt. Kisebb-nagyobb helyzetek mindkét oldalon, óriási gólhelyzetek nélkül. Kulcsfontosságú volt, hogy a hazaiak motorját, Carmichaelt képes volt kikapcsolni a játékból a fiatal Murdoch. Érezhető volt, hogy valami váratlan dönthet, ez pedig Stevie Smith szabadrúgása formájában valósult meg az első félidő utolsó pillanatában. Az évente egy, de akkor hatalmas gólt lövő védő ezúttal is védhetetlenül pókhálózta ki a bal felsőt. (Csak zárójelben, de eléggé véleményes a szabadrúgás megítélése, a többség szerint a másik irányba kellett volna fújni…) Persze ezzel még sehol sem voltunk, hiszen, ha nem említettem volna, a playoffban nem érvényes az idegenben lőtt több gól szabály!

A csapat viszont nem tanult a saját hibáiból, szögleteknél többször is üresen érkező ember fejelhetett, egy óra játék után a gólgép Derek Lyle egy hasonló szituáció után egyenlített.
De ezúttal mi nevettünk a végén, Shiels öt hónap után tudott ismét betalálni egy szép fejessel, így előnnyel utazhattunk haza és a szezonban először tudtunk a QotS otthonában nem hogy nyerni, de egyáltalán gólt lőni.

https://i2.wp.com/i.dailymail.co.uk/i/pix/2015/05/09/19/2880DED400000578-3074866-image-a-39_1431196479715.jpg?resize=604%2C429

Képek itt és itt láthatók
1-0 és 2-1
Másfél perces öf itt, 3 perces itt, hosszú videó itt nézhető.

McCall: “Nehéz meccs volt és hasonlóra számítunk a visszavágón is. Félidőnél tartunk és nem mondanám egyértelmű esélyesnek magunkat – persze egy kicsit jobb pozícióban vagyunk. Az egyetlen problémám a kapott gól, ugyanis a bíró figyelmét többször felhívtuk, hogy figyeljen oda, a pontrúgásoknál rendszeresen szabálytalanul blokkolják a támadók a védőinket – ez esetben is ez történt. Smith és Foster az utóbbi időben keveset játszott, el is fáradtak, de az egyikük gólt lőtt, a másik gólpasszt adott, Murdoch pedig fantasztikusat produkált.”

A visszavágó előtt a vendégek edzője, James Fowler visszafogott optimizmussal állította, hogy képesek elérni a megfelelő eredményt a tömött Ibroxban, bár a statisztika nem mellettük szólt: rendes játékidőben a Queens legutóbb 1948 februárjában tudott a Gers otthonában nyerni (hosszabbítás után tizenegyesekkel 2012-ben, a Challenge kupában sikerült).

Eközben a másik oldalon, nem túl jó időzítéssel újfent napirendre került az edzőkérdés, miután Karl Robinson állítólag visszautasította a kispadot. Hogy ő kicsoda? 34 évesen, eddigi egyetlen csapatával, az MK Donsszal feljutott a másodosztályba, a klub rövid történetében első alkalommal. Ami talán még ennél is fontosabb, hogy négy év alatt 100 ezer fontot költött játékosokra, viszont 4,5 milliót “csinált belőlük”, tehát eléggé van érzéke a játékosok kifejlesztéséhez. Egy hozzá közeli forrás szerint a Rangers-lehetőségről annyit mondott, hogy “jó klub, rossz időben” – egyúttal kifejtette, hogy jelenlegi helyén szeretne még sokáig maradni.
https://i2.wp.com/footballleagueworld.co.uk/wp-content/uploads/2015/05/robinson5.jpg?resize=604%2C402
A másik hír, hogy a Brentford sikerpárosát, Mark Warburtont és Davie Weirt szívesen látná a vezetőség – hasonlóan a legtöbb alsó-élvonal és felső-másodosztály kategóriás angol klubhoz. Az újoncként a Championshipben playoff helyet elérő (ám ott megakadó) szezon után a tulaj más struktúrát képzelt el, így nem tartanak igényt a további szolgálataikra. Az 52 éves Warburtonnek első klubja a Brentford, míg Weirt a Rangers szurkolóknak különösebben nem kell bemutatni…

https://i0.wp.com/www.scotsman.com/webimage/1.3775337.1431864426!/image/1848671351.jpg_gen/derivatives/landscape_620/1848671351.jpg?resize=604%2C427

Fél szemmel azért érdemes Felix Magath-ot is figyelni, mert gyanús a klub körüli ólálkodása… Néhány nappal ezelőtt például az Austria Wient utasította vissza, pedig ő volt a lilák első számú jelöltje.

Stuart McCall pedig teljesen tisztában van vele, hogy még feljutás esetén sem biztos a maradása, ezért nem is zavarja különösebben, ha a klub más jelöltetekkel is tárgyal időközben.

Persze igen nagyot dobna a maradási esélyein, ha összejönne a feljutás, mindenesetre az első akadályt sikerült abszolválni!

Rangers – Queen of the South 1-1 (0-1)
Playoff, 1.kör, visszavágó, május 17.
Bell – Foster, McGregor, Zaliukas, Wallace – Murdoch, Shiels (Smith, 86.), Law, Vuckic – Miller, Clark (Mohsni, 86.)
Gól: Wallace (60.); ill. Lyle (35.)
Nézőszám: 48 055

Továbbjutott a Rangers 3-2-es összesítéssel.

https://i1.wp.com/i.imgur.com/ul1upenh.jpg?resize=604%2C369

De nagyon meg kellett szenvedni ezért, mert a QotS valóban nem adta könnyen magát. Az odavágóhoz képest a csodagólt szerző Smith helyett Clark került a kezdőbe – hátha megtáltosodik egykori klubja ellen. Kétszer is benne maradt a lábában a gól, mindkétszer szemben a kapuval, de rossz döntést hozott / lassú volt. Aztán a 35. percben ő adta el a labdát, ezzel lehetőséget adva az addig igen csendes vendégek kedvenc játékelemének, a kontrának, amit végig is vittek és a sok hazai fél-sansz ellenére megszerezték a vezetést (már megint Derek Lyle…), ezzel kiegyenlítve a párharcot.

https://i0.wp.com/i3.dailyrecord.co.uk/incoming/article5713008.ece/ALTERNATES/s1227b/JS63797202.jpg?resize=604%2C636
A második félidőben Miller fejesét hihetetlen bravúrral védte a végig ihletett formában játszó Zander Clark, aztán Reilly egyszerűen besétálhatott volna a kapuig, de szerencsénkre hosszan tolta meg a labdát. Egy óra játék után sikerült lenyugtatni a kedélyeket, Wallace egész közelről bestukkolt gólja nem volt les, hiába reklamáltak a védők. De röviddel a vége előtt Lyle-nek újból esélye nyílt a gólszerzésre, Vuckic azonban elképesztően fejelte ki a gólvonalról az okosan csavart labdát.
Így hát maradt az egy gólos összesített előny és (szerintem) túl voltunk a legnehezebb ellenfelen.

https://i2.wp.com/i3.dailyrecord.co.uk/incoming/article5713665.ece/ALTERNATES/s1227b/JS63802390.jpg?resize=604%2C403

Képek itt és itt láthatók.
1-1
Másfél perces öf itt, hosszú videó itt nézhető.

McCall: “Többet kellett idegeskedni, mint amennyit szabad lett volna. Az első félidőben jól fociztunk, sok helyzetet kialakítottunk, de ők találtak be az első támadásukból. A félidőben sokan mondhatták, hogy a Rangers megint „elcseszte”, de rájuk tudtunk cáfolni. Az utolsó 10-15 percben mindent egy lapra tett fel a QotS, de meg tudtuk tartani az előnyt. A nézőtéri hangulat elképesztő volt, olyan, mint amikor még én játszottam itt.”

Előretekintve: “A Hibs is nyert már itt, mi is nyertünk ott, nem hiszem, hogy jelentős szempont lenne, hogy itthon kezdünk. Jó formában megyünk a meccsbe, megvan a megfelelő önbizalmunk a következő körhöz.”
Közben az élvonal utolsó előtti fordulója eldöntötte, hogy a Motherwell végez az osztályozós helyen, tehát a Hibernian elleni párharcunk győztese velük mérkőzhet majd meg.

A fővárosi zöldek különleges taktikával készültek ránk: egy hétre a Spanyolország déli részén fekvő La Mangába utaztak napozni/feltöltődni/edzeni, összességében 18 nap telt el az utolsó meccsük óta.
Alan Stubbs edző úgy vélte, hogy a két csapat korábbi eredményei semmit nem befolyásolnak (Glasgow-ban 3-1-re és 2-0-ra, Edinburgh-ban 4-0-ra nyert a Hibs, a Gers a fővárosban nyert 2-0-ra, illetve még az idény legelején otthon a Challenge kupában hosszabbítás után 2-1-re), ugyanis ezek teljesen más meccsek lesznek, nagyobb nyomással – viszont már nem egyszer bizonyították, hogy itt is képesek nyerni. Továbbá elmondta, hogy a Rangers lehet, hogy mentális fölényben van a továbbjutás után, de fizikailag fáradtabbak náluk.

A találkozó előtt kapott egy nagy pozitív lökést a klub, ugyanis az SFA 74 nap gondolkodás után Dave Kinget átengedte a fit and proper teszten, ezzel elismerve, hogy megfelel minden jogi, morális és financiális szempontból, így hivatalosan is átveheti az elnöki posztot!
“Örülök, hogy innentől kezdve teljes mértékben a Rangers újraépítésére koncentrálhatok. Minden bizonnyal én vagyok az ország legjobban átvizsgált futballvezetője. Ha az SFA csak a 60%-át megcsinálta volna ennek a folyamatnak Craig Whyte esetében, akkor esélye sem lett volna arra, hogy a Rangers közelébe kerüljön – és akkor ki tudja, hol tartana most a klub.”

https://i2.wp.com/i.dailymail.co.uk/i/pix/2015/05/21/17/28EF41C100000578-3091408-image-a-2_1432226041888.jpg?resize=604%2C363

A kezdő sípszó előtt fény derült a szezon legjobbjaira is (a szezont végignézve inkább illendő a legkevésbé rossz jelzőt használni…): Darren McGregor érdemelte ki idén ezt a díjat – a szurkolók és a játékostársak szavazatai alapján egyaránt! Az év fiatalja Andy Murdoch lett, az év góljának pedig Lewis Macleod októberi ollózását választották.
Gratula neki, az már nem őt minősíti, hogy elég beszédes, ha a másodosztályú Rangers-nél egy védő lett az év legjobbja…
McCall változatlan kezdőt küldött ki, egyetlen újdonság, hogy Shane Ferguson első ízben került be a meccskeretbe és ülhetett le a kispadra.

Rangers – Hibernian 2-0 (1-0)
Playoff, 2. kör, odavágó, május 20.
Bell – Foster, McGregor, Zaliukas, Wallace – Vuckic, Murdoch, Shiels (Black, 76.), Law – Miller (Boyd, 78.), Clark (Smith, 74.)
Gól: Clark (44.), Miller (64.)
Nézőszám: 41 236

https://therangersreport.files.wordpress.com/2015/05/scoreboard.jpg?resize=604%2C372

A vendégek kezdtek be nagyobb lendülettel és pár távoli kísérlettel, a félidő fele eltelt, mire először veszélyesebb lövésig jutottunk, de óriási gólhelyzet egyik csapat előtt sem adódott. Már elkönyveltük a döntetlent a félidőben, amikor Vuckic megvillantotta, hogy hiába a Newcastle-tarcsiba sem fér be, mégis kiemelkedik a skót másodosztályból: úgy emelt Foster elé, hogy az másnak eszébe nem jutott volna – a beadásra pedig Clark érkezett pontosan, így megvolt a nagyon fontos előny.

https://i1.wp.com/e2.365dm.com/15/05/800x600/nicky-clark-rangers-v-hibernian_3305760.jpg?resize=604%2C453
A második félidőben ismét Vuckic villant először, de a jobb lába nem annyira pontos. Aztán Miller csillantott meg egy darabot régi önmagából, mikor úgy csavarta el ütemtelenül, külsővel a kapus mellett a labdát, hogy csak néztünk nagyokat. A Hibs ekkor sem adta fel, de szögleteken kívül nem jutottak tovább (abból viszont összegyűlt 13 is).

https://i0.wp.com/i.dailymail.co.uk/i/pix/2015/05/20/21/28E9C40F00000578-3090019-image-a-24_1432155311145.jpg?resize=604%2C487

https://i2.wp.com/pbs.twimg.com/media/CFe9D6tWEAEF2oh.jpg?resize=511%2C683&ssl=1

Képek itt és itt láthatók.

1-0 és 2-0
Szuperlassított 1-0 és 2-0
Másfél perces öf itt, 3 perces öf itt, hosszú videó itt nézhető.
Boyd vicceskedése

McCall: “A Hibs bizonyította, hogy nagyon jó csapat, sokáig védekezésre kényszerített bennünket. Rúgtunk két szép gólt, de a végén érezhetően elfáradt a csapat. Korábban joggal mondták ránk, hogy túl könnyen kapunk gólokat, de most egymás után kétszer zártunk hibátlanul a Hibernian ellen, ezért dicséret jár. Jó pozícióban vagyunk, de messze még a vége.”
Stubbs szerint az övéi a mutatott játék alapján többet érdemeltek volna, ezért csalódott.

A visszavágó előtt a legnagyobb feszültséget az adta, hogy mivel a Rangers a Hibsnek csupán 950 vendégbelépőt adott, “büntetésül” ők is csak 1500-at adtak – a szokásosnak alig a felét.

McCall ezúttal sem forgatta fel a csapatot, egyedül McCulloch került be Clark kárára – ebből azért sejteni lehetett, hogy itt nem fog rohamozni fejvesztve a csapat: a gyakorlatilag 1 csatáros játékot a két szélső(hátvéd) próbálta segíteni.

Hibernian – Rangers 1-0 (0-0)
Playoff, 2. kör, visszavágó, május 23.
Bell – McGregor, McCulloch, Zaliukas – Foster, Law, Murdoch, Shiels (Black, 82.), Wallace – Vuckic (Clark, 75.), Miller (Mohsni, 88.)
Gól: Cummings (90.)
Nézőszám: 14 742

Továbbjutott a Rangers 2-1-es összesítéssel.

https://i1.wp.com/pbs.twimg.com/media/CFsmy_ZWEAAg8aV.jpg?resize=599%2C337&ssl=1

Ha ti se adtok, mi se adunk – az eredmény üresen kongó lelátó és jelentős bevételkiesés – gratula!

A hazaiak már az első percekben tizenegyest reklamáltak Shiels kezezésénél – minimum gyanús volt, maradjunk annyiban. Ahogy sejteni lehetett, teljes elánnal támadásba lendült a Hibs, záporoztak a lövések, fejesek, de Bellnek igazából nem nagyon kellett megerőltetnie magát. Nálunk Miller próbálkozgatott hasonlóan veszélytelenül, majd Vuckic csavart egy jót jó messziről, de Oxley kiütötte.
A második félidőben is ugyanez volt a felállás, eleinte Malonga lövöldözött, de az idő fogytával rájöttek, hogy ebből jövőre is Championship lesz, úgyhogy alábbhagyott a lelkesedés. A 90 perc letelte után Jason Cummings megvillantotta, hogy miért ő lett a másodosztály idei gólkirálya: fantasztikusan csavarta be ballal a jobb felső pipába a labdát. De ez már nem osztott, a Hibernian idén is vesztesen jött ki a playoffból, mi pedig egyetlen lépésre kerültünk az élvonaltól.

https://i2.wp.com/e1.365dm.com/15/05/800x600/jason-cummings-hibernian-lee-mcculloch-rangers_3306813.jpg?resize=587%2C440

Cummings 4 gólig jutott ellenünk idén

https://i0.wp.com/i.dailymail.co.uk/i/pix/2015/05/23/14/2901C6A900000578-3094025-image-a-59_1432387017657.jpg?resize=604%2C401

Képek itt és itt láthatók.

Másfél perces öf itt, hosszú videó itt nézhető.
McCall értékelése a meccs után.

McCall: “Megkönnyebbült és elégedett vagyok, de persze sajnálom az utolsó pillanatban kapott gólt – igaz, jobb, mintha tíz perccel a vége előtt kaptuk volna, mert ha hosszabbításra kerül sor, akkor azt erővel nem bírtuk volna. Ma nem mi voltunk a jobb csapat, de a csapatmunkánk miatt jutottunk tovább. A sok egymásutáni meccs miatt fáradtak a srácok, a Hibs jóval frissebb volt. Még nem értünk el semmit, nincs ok az ünneplésre, de az esélyünk tovább él. Most van egy pár nap pihenő, felfrissülve, újult erővel fogjuk várni csütörtökön a Motherwellt.”
Alan Stubbs-nak kicsit savanyú volt a szőlő: “Nem hiszem, hogy bárki vitatkozna azzal, ha mi jutottunk volna tovább. Összességében nem sok különbség volt a csapatok között, csak korábban kellett volna gólt szereznünk. A bíró lehetett volna erélyesebb, 75 percig egyáltalán nem büntette az időhúzást. Őszintén hiszem, ha egyben marad a csapat, akkor jövőre összejöhet az automatikus feljutás.”

Playoff döntőnek ennél pikánsabbat nem is lehetett volna kitalálni:
– McCall (és segédje, Kenny Black) az idei szezonban mindkét csapatot irányította.
– A Mwell rutinos játékosai nem egy Old Firmön játszottak a Celtic mezében (Scott McDonald, Stephen McManus, Stephen Pearson).
– Nicky Law testvére, Josh a ‘Well alapembere, és a visszavágó utáni nap együtt utaznak New Yorkba, Josh esküvőjére, ahol Nicky lesz a tanú.

Emellett minden statisztika mellettünk szólt: az Ibroxban 18 (!), a Fir Parkban 13 éve nem nyertek ellenünk, még negyedosztályúként is sikerült legyőznie egy sokkal gyengébb nevekből álló Rangersnek egy, a mostanihoz képest jóval erősebb Wellt.
Vendégként az egész élvonal legrosszabb mutatóját produkálták: a megszerezhető 57-ből csak 10 pontot gyűjtöttek, a legkevesebb gólt rúgva és a legtöbbet kapva. Mi két, sikeresen megvívott párharcból megyünk, ők egy pocsék szezon után.

Már-már annyira egyértelműnek tűnt a helyzet, hogy gyanúsnak kellett volna lennie…

A jegymizéria itt is előállt, mi ugyanúgy 950 tikettet biztosítottunk nekik (2000-t kértek volna), ők szintén 1500-at adtak, hiába 4800 férőhelyes a vendégszektor… Attól viszont nem kellett félni, hogy a többi hely elkel-e, az Ibroxba a csütörtök esti meccsre már kedd délben elfogyott minden jegy!

Ian Baraclough, a Well mestere nyilvánosságra hozott egy meglepőt, ugyanis amikor ő december közepén átvette a csapatot, felmerült Vuckic és Bigiramana kölcsönvétele és állítólag szinte már biztos is volt a dolog, amikor a Newcastle meggondolta magát és a Rangers-höz irányította a párost (meg a többieket)!
Ezen kívül elmondta, hogy hiába a telt ház, csapata nem fog megrémülni a nézőtömegtől, egyértelmű céljuk, hogy elcsendesítsék azt.

McCall: “Egyáltalán nem szerettem volna ezt a forgatókönyvet, hogy a Motherwell legyen az ellenfél. Azt hittem, megfelelően erősített a Motherwell télen, ahhoz, hogy elkerülje az utolsó előtti helyet. Nehéz a helyzet, de a Rangers edzője vagyok és nekik szurkolok. Önbizalommal megyünk neki a meccsnek, csak a fittségi szintünket kell javítani. Néhányan talán minket tartanak esélyesebbnek, de én ezt nem osztom, egyenlők az esélyek.”

Úgy tűnt, hogy teljesen kipihente magát a keret, hiszen a McCulloch-Clark visszacserén kívül nem történt semmi változás a kezdőben. Nem úgy a vendégeknél, az utolsó fordulóhoz képest 9 embert cserélt ki Baraclough, igaz a Partick elleni 0-0-nál direkt pihentette már az alapjátékosokat.

Rangers – Motherwell 1-3 (0-2)
Playoff döntő, odavágó, május 28.
Bell – Foster, McGregor, Zaliukas (Ferguson, 66.), Wallace – Vuckic, Law, Murdoch, Shiels (Walsh, 54.) – Clark (Boyd, 55.), Miller
Gól: McGregor (82.) ill. Erwin (27.), McManus (40.), Ainsworth (46.)
Nézőszám: 49 200

https://i1.wp.com/i3.dailyrecord.co.uk/incoming/article5780465.ece/ALTERNATES/s1227b/JS64758029.jpg?resize=604%2C387

Az idény utolsó meccsén jött végre össze a telt ház, panasz nem lehetett rájuk, igazi „Európai kupameccs”-hangulatot varázsoltak. A játékosok viszont ezúttal nem tudtak megfelelni a hatalmas támogatásnak és elvárásnak. A végeredményt tekintve hatalmas csalódás, a mutatott játékot nézve az első 20 és az utolsó 10 perc kivételével a szokásos hulladék, de most pechünkre belefutottunk egy, még a QotS-nél is jobban kontrázó, a helyzeteit maximálisan kihasználó ellenfélbe.

https://i1.wp.com/i.dailymail.co.uk/i/pix/2015/05/28/21/2928874900000578-0-image-a-72_1432845022316.jpg?resize=518%2C518

Persze a jó periódusainkban előttünk is adódtak lehetőségek, Miller például fénykorát idézve fordult le, cselezett és csavart kapura – csak egy picit tévedett, fantasztikus gól lett volna. Aztán Law előtt adódott 15 m-ről egy lövési lehetőség – pont a kapust találta telibe. Ezzel a kezdeti rohamaink kifújtak, a Well pedig bevitte az első csapást, avagy megkezdődött Zaliukas totális megsemmisülése. A litván (aki a Hibs ellen kimondottan jól játszott) csak pár lépés távolságból nézte Lee Erwint, akinek a lövése McGregor lábáról bepattanva talált utat a kapuba. A félidőre pedig már kétgólos hátrányban mentünk, a közismerten jól fejelő, ex-Celtic cséká McManus zavartalanul csúsztatott a sarokba – Zaliukas ismét tisztes távolból követte az eseményeket.

https://i1.wp.com/i.dailymail.co.uk/i/pix/2015/05/28/21/29283A2500000578-0-image-a-75_1432845062613.jpg?resize=556%2C537
A félidőben abban bíztunk, hogy McCall rendbe teszi a fejeket, de ha így is volt, mit sem ért, hiszen még két perc sem telt el, máris három volt a hátrány, a litván megint nem tudta, merre kéne lépnie, Ainsworth meg bebombázta. A többség szerint ekkor, a párharc egynegyedénél már végleg elszállt minden esély az élvonalra, én még azért bíztam benne, mert mezőnyben nem volt jobb a Well, „csak” berúgta a helyzeteit… De csatárok nélkül nehéz ekkora hátrányt ledolgozni, Clark súlytalan volt, Miller fáradt, Vuckic magához képest nulla, Boyd meg… a 2015-ös Boyd. Első alkalommal láttunk Shane Fergusonból is valamit, az északír egyfolytában rohant fel a bal oldalon, de a beadásai nagy többsége lepattant. A Well közel járt a negyedikhez, Johnston úgy hintáztatta meg Law-t, hogy fájdalom volt nézni, Ainsworth viszont ezúttal pontatlanul fejezte be az akciót. Aztán egyet valahogy mégis sikerült begyömöszölni, McGregor befejelt egy szögletet, amitől konkrétan felrobbant a stadion, olyan hangulat lett ismét, mintha BL-döntőt néznénk. Nagyon kellett volna legalább még egy a reális esély visszaszerzéséhez, ami Vuckic lábában benne is volt, de a nagy sprint végén rosszul célzott, így két gólos hátránnyal zártunk.

https://i2.wp.com/files.stv.tv/imagebase/354/623x349/354185-stuart-mccall.jpg?resize=604%2C338

Képek itt és itt láthatók.
3-1
Másfél perces öf itt, hosszú videó itt nézhető.
McCall értékelése a meccs után.
Videó a szurkolásról.
McCall vicces sietős jelenete

McCall: “Innentől nem mi vagyunk az esélyesek, de vasárnap mindent bele kell adnunk és hátha sikerül. Az első eséllyel nem éltük, de szerencsére van egy második is. Nagyon csalódott vagyok, ennyire rosszul nem játszott a csapat, mióta én itt vagyok. Ez frusztráló, de természetesen nem szeretnék elvenni semmit a Motherwelltől, akik ha az egész szezonban így játszottak volna, nem 11.-ként zárnak.
Túl könnyen adtuk el a labdákat. Nem akarom a játékosokat kritizálni, mert mióta a klubnál vagyok, mindent beleadtak, de ezen az estén túl sokan voltak “zárlatosak”. Jobbak vagyunk ennél, a meccs közepén nem tudtunk helyzeteket kialakítani. A tavalyi döntőben a Hamilton 2-0-ás előnnyel ment a Hibshez és sikerült nekik a feljutás, nem reménytelen a helyzet.”

Baraclough: “Egytől egyig fantasztikusat játszottak a srácok. Megvolt a tervünk, lendületből kontráztuk le őket. Remekül alkalmazkodtak a nézőtömeghez és az atmoszférához. Elképesztően nyugodtak voltunk, amíg a Rangers görcsösen próbált a tizenhatosunkig eljutni. Meglátjuk, mire lesz elég ez az eredmény, a visszavágón még keményebben kell dolgoznunk. Még csak félidőnél járunk.”

A visszavágó előtt annyi biztos volt, hogy sárga lapok miatt a gólszerző, egyben szezon legjobbja McGregor hiányozni fog – tehát McCulloch kezdése garantálható volt, valamint a jólértesültek szerint McCall “végső elkeseredettségében” Boydot is a kezdőbe szánja. Végül mindkét jóslat helytállónak bizonyult és biztos ami biztos, a csapat még a büntetőket is gyakorolta a két meccs közti két nap alatt.
Megoszlottak a szurkolói vélemények, sokak szerint elszállt minden esély, de jópáran (én is) úgy voltak vele, hogy két gólt miért ne lenne esély ledolgozni?

https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xtf1/v/t1.0-9/11351352_990168737668548_2595482240342148277_n.jpg?oh=e1643ae21cc5df71008f51570dd9ebcb&oe=55EE8C17

McCall három helyen változtatott, a McGregor/McCulloch és a Clark/Boyd csere mellett betette Shane Fergusont is futkosni, Shiels helyére. A Motherwell kezdője változatlan maradt.

Motherwell – Rangers 3-0 (0-0)
Playoff döntő, visszavágó, május 31.
Bell – Foster, Zaliukas (Mohsni, 71.), McCulloch, Wallace – Murdoch, Law, Vuckic, Ferguson (Walsh, 54.) – Miller, Boyd (Clark 58.)
Gól: Johnson (51.), Ainsworth (70.), Sutton (90+2.)
Nézőszám: 9 220

A Motherwell 6-1-es összesítéssel maradt az élvonalban.

Nagyon kellett volna egy gyors gól, ami elsősorban a nosztalgiapáros (Boyd+Miller) dolga lett volna összehozni, de nem hogy helyzetig, még a tizenhatosig is nagyon ritkán sikerült eljutni (egy gyenge fejes és egy elsietett lövés volt a kivétel). A kevés helyzettől eltekintve a forgatókönyv hasonló volt, mint pár nappal azelőtt: az elejét nagyon megnyomtuk, a Motherwell szinte a félpályán se jött át 20 percig, aztán kezdett kiegyenlítődni a mezőnyjáték és elkezdtek kontrázgatni, a szívbajt hozva a vendégszurkolókra. Miközben a napsütés átváltozott szitáló esővé, Erwin lövése, McManus fejese és Johnston bombája már igazán veszélyesre sikeredett, de a legnagyobb sansz Zaliukas előtt állt, aki négy méterről ki tudta hagyni az üres kapus ziccert. A sok szabálytalanság miatt töredezett volt a játék, ez persze a Wellnek kedvezett.

https://i0.wp.com/files.stv.tv/imagebase/354/605x341/354408-rangers-marius-zaliukas-shows-his-frustration-as-he-misses-a-chance.jpg?resize=604%2C340
A félidőre gól nélkül mentünk, aztán 6 perc alatt elillant minden remény: Marvin Johnston könnyedén jutott el a félpályától lövőhelyzetig, a labda Zaliukas lábán megpattant (akit egyébként az első félidőben egy könyökös miatt ki kellett volna állítani), Bell pedig könnyedén kiüthette volna, de elképzelhetetlen ok miatt egy kézzel próbálta ezt megtenni, így hatalmas potya lett belőle.

Húsz perccel a vége előtt ismerős szituáció zajlott le: egy Rangers-szögletből 14 másodperc alatt jutott gólig a Motherwell, miután Zaliukas lábán megpattant a labda. Az első igazán veszélyes Rangers lövés a 89. percben jött, de a megalázásnak még nem volt vége, ismét végigvittek egy kontrát, amit góllal fejeztek be, de a bíró visszafújta és tizenegyest adott – jogosan. A házi gólkirály, John Sutton kapott még egy esélyt, amivel élt is, így abszolút K.O lett a vége.
És nem csak az eredményben, hanem Mohsni keze által is, amit a magyar sajtó eléggé felkapott, az origo, az Index és az NSO is lehozta.

https://i2.wp.com/i3.dailyrecord.co.uk/incoming/article5798053.ece/ALTERNATES/s1227b/JS64953130.jpg?resize=604%2C388https://i0.wp.com/i.dailymail.co.uk/i/pix/2015/05/31/17/293B49A300000578-3104759-Mohsni_reacted_furiously_after_being_pushed_in_the_back_by_Erwin-a-70_1433090896287.jpg?resize=604%2C403https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xap1/v/t1.0-9/11031148_899858626738198_8065321556458093003_n.jpg?oh=493ff28a3447315ef5d4dc30baa3197e&oe=55C00480https://i0.wp.com/e0.365dm.com/15/05/800x600/bilel-mohsni-motherwell-v-rangers-scottish-premiership-motherwell-rangers-football_3310310.jpg?resize=604%2C453https://i1.wp.com/i.dailymail.co.uk/i/pix/2015/05/31/17/293B457F00000578-3104813-image-a-37_1433091283135.jpg?resize=604%2C432
Az kevésbé jelentős, hogy egy néző konkrétan ki is üthette volna McCulloch szemét a zászlójával, hogy bedobtak egy füstbombát (ezt arrafelé nagyon nem szeretik) vagy hogy a lefújás után a hazai „keménymag” a pályára berohanva odaállt mutogatni a vendégtábor elé… A rosszfiú csak a Rangers játékosa lehet, akit hátulról szándékosan majdnem fellöktek. Persze ettől függetlenül teljesen elítélendő amit tett és remélhetőleg soha nem látjuk Rangers mezben a tunéziait!

Képek itt és itt láthatók.
Jó pár kép a tömegjelenetekről.

Másfél perces öf itt, hosszú videó itt nézhető.
McCulloch arconcsapása
Balhé 1, balhé 2, balhé 3

Baraclough: “Tökéletesen megvalósítottuk az elképzeléseinket, kihasználtuk a lehetőségeket és az első osztályban maradtunk. Remélhetőleg a lefújás utáni események nem árnyékolják be a lényeget, ennek nincs helye a sportban.”

McCall: “Az első félidőben nem voltunk jók, idegesek voltak a srácok. Az első gól sorsdöntő volt, sajnos megpattant a lövés, csak úgy mint az Ibroxban, valamint itt is a második gól. Nagyon csalódott vagyok, de a focihoz szerencse is kell, a párharcban pedig mi nem voltunk azok. Persze ez nem kifogás, ez csak tény. Az akarást nem hiányoltam ma sem, de a védekezésünk nem volt a legjobb. Emlékezhetünk, hogy állt a csapat, amikor idejöttem, ahhoz képest büszke vagyok, hogy eljutottunk az utolsó napig.”
Egyértelműen válaszolt arra a kérdésre, hogy adott esetben maradna-e edző: “Tudtam, hogy milyen nehéz ez a munka, de ha a Rangers hív, azt nem lehet visszautasítani. A hosszabbításról nem én döntök, de természetesen szívesen maradnék, úgy érzem, megvan bennem az a képesség, amire a következő Rangers edzőnek szüksége lesz: összeszedni egy keretet, fejleszteni és kihozni belőlük a lehető legtöbbet. Úgy érzem, a Motherwellnél egész jól végeztem ezeket a feladatokat.
Mohsni esetét nem láttam, csak hallottam a felfordulást, úgyhogy visszafutottam a folyosóról. A szerződése lejár, a cselekedete elfogadhatatlan és szégyenletes. Nem tudom, hogy a klubon belül lesz-e ellene szankció, de azt hiszem az biztos, hogy a jövőben itt nincs helye.”

Három, totálisan elpazarolt év végére értünk. Se értelmes koncepció, se háttér, se jövőkép, se taktika, se játékoskeret nem volt a 2012-es lesorolás óta. Most kaptunk még egy, valószínűleg egy utolsó esélyt, hogy a nulláról elkezdődjön a felépítés: a biztos(nak látszó) anyagi háttér adott, edzőnk nincs, a keret nagy részének lejárt a szerződése.
Hosszú és nagyon izgalmas nyár elé nézünk!

https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xpt1/v/t1.0-9/10421203_858354174240616_2872275953134704136_n.jpg?oh=0c255f242a882cfb8c4841403198c777&oe=55FAD35C