Márpedig 2015-nek igen jó lett a vége: a legfőbb rivális legyőzésével megerősítette a csapat a helyét az élen. Igaz, az előzetesen igen nehéznek ígérkező hónap többi része nem volt túl könnyed…

December első napján (ahogy már Daved kolléga is említette), ellenfelet kaptunk a Skót Kupában. Először csak annyi volt biztos, hogy nálunk alacsonyabb osztályban szereplő lesz a kiválasztott, végül az első, 1-1-es meccs után idegenben 4-2-re nyert a Cowdenbeath az Arbroath ellen, így előbbit fogadjuk január közepén. Mi egyébként a 4. körben, a 32 között kapcsolódunk be, ahol két élvonalbeli, három másodosztálybeli és három egymás közötti párosítás lesz, utóbbiak közül kiemelkedik a Hearts-Aberdeen.
A Cowdenbeath ellen a Skót Kupában 6 győzelem és 1 döntetlen a statisztika, legutóbb 91-ben 5-0-ra sikerült nyerni.

Nem volt megállás, rögtön egy újabb bajnoki következett a sorban. A Challenge Cup elődöntőhöz képest Clark és Ball került a kezdőbe. És ami durva, hogy ha levesszük Millert, akkor a kispad átlagéletkora 19 év!

Rangers – Dumbarton 4-0 (0-0)
Championship, 15.forduló, december 1.

Foderingham – Tavernier, Ball, Kiernan, Wallace – Halliday, Holt, Zelalem (Thompson, 62.) – Waghorn (Oduwa, 76.), Clark, McKay (Miller, 62.)
Gól: Holt (47.), Waghorn (60.), Oduwa (81.), Halliday (88.)
Nézőszám: 37 182

Két, egymástól teljesen eltérő félidő volt ez. Az elsőben konkrétan semmi nem történt, a másodikban pedig az idény egyik legjobb játékát mutatta a csapat. A félidőben biztosan történt valami radikális, de nem csak az öltözőben, hanem a stadion épületén is, mivel jó pár perc csúszást okozott az, hogy az egyik főlelátó közepén ki kellett üríteni a szektort, mert az erős szél megrongálta a tetőt és leeshetett volna belőle egy darab. Na azért nem kell megijedni, erről a lelógó izéről volt szó. Még jó, hogy nem volt telt ház és át lehetett ültetni a szurkolókat az üres részekre…

Másfél perccel később aztán már az új helyükről tapsolhattak, amikor a mezőny legalacsonyabbja, Jason Holt befejelte a vezető gólt, sorozatban harmadik meccsén betalálva. Egy óra játék után egy vendégszabadrúgás után McKay robogott végig a szélen és Waghorn remek lövéssel fejezte be a tökéletes kontrát. MW ez idő tájt meglépte a szokásos duplacseréjét, az iram pedig nem hagyott alább: Tavernier kapufája és az ifjú Thompson centikkel fölé menő lövése jelezte ezt.
Tíz perc volt hátra, mikor Miller lódult meg, kitette Wallace-nek, a visszakapott labdát meg be is rúgta volna, de egy lépéssel Oduwa megelőzte, így a Spurs kölcsönjátékosa megszerezte élete első felnőttgólját tétmeccsen.

Még ezzel sem volt vége, újfent Miller volt az előkészítő, Wallace-t ugratta ki, akit Saunders simán lerántott – „jutalma” egy piroslap és egy büntető. Waghorn már nem volt a pályán, úgyhogy Halliday állt oda és magabiztosan bevágta, így négy lett a különbség.

MW: „Az első félidőben, bár sokat volt nálunk a labda, nem voltunk eléggé jók. Túl lazák voltunk, nem mozogtunk elég gyorsan, ezt a szünetben megbeszéltük és a másodikban kitűnően játszottunk. Egymás után jöttek a helyzetek, rúgtunk 4 gólt, de több is lehetett volna.”

Képek itt és itt láthatók.

1-0 Holt, 2-0 Waghorn, 3-0 Oduwa, 4-0 Halliday
Másfél perces öf itt, hosszabb videó itt, hosszú videó itt nézhető.
Bemelegítés

A meccsen Foderingham lehúzta a rolót, de szerencséjére a fürdőszobában nyitva hagyta az ablakot. Hogy ez miért fontos? Történt ugyanis, hogy lakótársával, Kiernannal a meccsről hazaérve jöttek rá, hogy kizárták magukat a lakásból. Azonban észrevették, hogy a fürdőszobai ablak nyitva maradt, így a kapus a szomszédból át tudott mászni (a kép alapján elég nehezen rekonstruálható, de állítólag így volt).

Következett volna a sorban a Raith Rovers, de Skócia viharba borult, így egy-két kivételtől eltekintve a komplett forduló elmaradt. A pótlást nem siette el a Szövetség, február 2-ára tűzte ki az új dátumot.

A kényszerszünet alatt is történt egy s más a skót foci világában.
A Hearts például bejelentette, hogy a jelenleg 17 530 férőhelyes stadionját 20 000-re szeretné bővíteni a 17/18-as szezonra, de költözni nem akarnak – tehát telekvásárlással és új lelátó építésével operálnának, viszont nem akarnak (ismét) hatalmas adósságba kerülni, első körben a szurkolóktól kér segítséget.
Az Aberdeen pedig a 2019/20-as idényre szeretne új stadion magának.

Korábban már felmerült, most viszont úgy tűnik, már a következő szezontól teljes egészében megreformálják a Ligakupa rendszerét.
A jelenlegi pofonegyszerű szisztémában az SPFL mind a 42 csapata indul, végig egyenes kieséses alapon. Az első körben a megelőző szezon alapján a negyed-, a harmad- és a másodosztály mind a 30 klubja játszik, a második körben a 15 továbbjutóhoz csatlakozik az élvonal hátsó 7 csapata, a harmadik körben pedig a 11 továbbjutóhoz lép be az élvonal top 5 csapata és így alakul ki a legjobb 16.

Az új rendszerben ehelyett:
– 44 csapat indul (csatlakoznak a Highland, Lowland ligák bajnokai)
– melyek az első körben 8 darab 5 fős csoportokra oszlanak, a 4 európai kupainduló csak a következő körben lép be
– a csoportokat próbálják regionális módon beosztani, hogy minél kevesebbet kelljen utazni
– mindenki mindenkivel egyszer játszik, két otthoni, két idegenbeli meccset összehozva (ez az elképzelés 5 szezont élt meg az UEFA-kupában kb egy évtizede)
– minden csoportba 1 élvonalbeli kerül
– a csoportmeccseket július 16-30 között lezavarják, még a bajnokság előtt
– a döntetlenre végződő meccsek végén tizenegyeseket rúgnak, a győztes 2, a vesztes 1 pontot kap
– a csoportgyőzteseken kívül a 4 legjobb második megy tovább
– a csoportban azonos pontszám esetén a következő kritérium az idegenben lőtt gólok száma (ilyet hallott már valaki?), a gólkülönbség csak a harmadik szempont
– a 12 továbbjutóhoz csatlakozik az ország „top 4” csapata, innentől kezdve egyenes kieséses szakaszok jönnek, mindenféle kiemelés nélkül
– a döntőt már márciusban lezavarják
– a BT Sport 13 meccset fog közvetíteni, ebből hatot a csoportkörből

Érdekes lesz, az biztos, nem adok neki sok időt… (a 60, 70-es években csoportkör rendszerben játszották a ligakupát, mindenki mindenkivel kétszer, az azért szűnt meg, mert sokallták a meccseket a klubok).
Amint ebből is látszik, az SPFL próbálkozik a nyári foci bevezetésével, míg a tervek szerint télen lenne egy kéthetes szünet.

Warburtonnek se nagyon tetszik ez az új dolog: „Számomra a nyári felkészülési időszak a legfontosabb az évben, akár másfél hónapja is van az edzőnek, hogy beépítse az újakat, kidolgozza a taktikát és azt meccseken is viszontlássa. Úgy gondolom, az az ideális, ha gyengébb ellen kezdünk és egyre erősebb csapatok ellen játszunk. A legideálisabb, ha van mondjuk 5-6 meccsünk, akkor kezdünk egy ligán kívülivel, aztán egy harmadosztályúval, aztán eggyel alattunk lévővel, majd két igazán erős angol vagy európai csapattal, a teltházas Ibroxban. Így viszont előfordulhat, hogy az utolsó két meccsünk is harmad/negyedosztályú ellen lesz. Ez nem ideális a nagyobb kluboknak.”

Egyébként a bajnokság létszámának módosításáról is szó van, a 12+10+10+10 helyett felmerült a 14+14+14 csapat. De a 16 fős élvonal gondolata is él, Warburton például ezt támogatná.

Eközben a Celtic európai kalandja véget ért erre a szezonra – 0 győzelemmel zárták a csoportjukat (ez még nem fordult elő velük), a 48 főtáblás csapatból csupán kettő kapott több gólt náluk és valószínűleg új rekordot állítottak fel azzal, hogy 14 hónap alatt ötször estek ki Európából!
Egy fórumozó gyűjtése szerint a legutóbbi 11 Európa Ligás meccsükön nem sikerült nyerni, az utóbbi 22 európai meccsükből (az izlandi Stjarnan ellenit kivéve) csak 3-at tudtak kapott gól nélkül lehozni. A valaha volt legdrágább skót kapus segítségével még ilyen röhejes gólt is képesek kapni.
Ha csak a csoportmeccseket nézzük, egyetlen egy győzelmük van az utóbbi 35 idegenbeli találkozóból!

A Fener elleni pirózás miatt újabb UEFA-szankció vár rájuk – 2011 óta már a nyolcadik!

És természetesen mit csinál ilyenkor a másodedzőjük? A Rangers-szel foglalkozik… (a címlap még az 5. forduló utáni, amikor már eldőlt, hogy biztosan nem juthatnak tovább).
Ezek alapján azt hiszem egyértelmű, amit ők folyamatosan mantráznak, hogy a skót futball a Rangers nélkül is továbbszárnyal!!! Ezzel kapcsolatban egy jó kis cikk, noha a szerző nem elfogulatlan, de érdemes elolvasni.

A hónap egy nagyon szomorú hírrel folytatódott, melyről a magyar média is beszámolt: korábbi játékosunkat, Arnold Peraltát meggyilkolták.
A beszámoló szerint a támadó szó nélkül, 18 lövéssel végzett Peraltával, miközben a nemrég született babájuknak vásároltak ruhákat a feleségével.

A 26 éves, 26-szoros hondurasi válogatott játékos 2013 júniusától 2015 januárjáig volt nálunk, a harmadosztályban többet, a másodban kevesebbet játszott, mindent egybevéve 29-szer. Érkezése után a Dundee elleni felkészülési meccsen egy ilyennel nyitott.

Pár képpel és a Stranraer elleni góljával búcsúzunk tőle.
Nyugodj békén Arnold!

Innentől viszont teljes sebességbe kapcsoltunk: fogadtuk a negyedik helyezett Mortont, mentünk a harmadik Falkirkhöz, az év zárásaként pedig a második Hibs jött az Ibroxba.

Rangers – Morton 2-2 (1-1)
Championship, 16.forduló, december 12.

Foderingham – Tavernier, Ball, Kiernan, Wallace – Holt, Halliday, Zelalem (Shiels, 61.) – Waghorn, Miller (Clark, 61.), McKay (Oduwa, 73.)
Gól: Miller (2.), Waghorn (84.); ill. Tavernier öngól (31.), McCluskey (82.)
Nézőszám: 41 816

A gyászszünet után jobban nem is kezdődhetett volna az akadályok sora, hiszen már 80 másodperc elteltével egy beívelt szabadrúgást befejelt Miller. McKay nálunk játszott 50. bajnokiján jól vitte a bal oldalt, Miller könnyen duplázhatott volna, ehhez képest fél óra után kiegyenlített a Morton: a saját tizenhatosuk vonaláról megszerzett labdával lekontráztak, de hogy Tavnak hogy sikerült senkitől sem zavartatva ilyen nyugodtan a saját kapujába helyezni, az érthetetlen…

A vendégek a második félidőben is a gyors ellentámadásokban bíztak, többször be is tudták fejezni az akciókat, míg nekünk nem igazán ment a játék. Alig tíz perccel a vége előtt egy kapuskirúgást csúnyán elnézett Kiernan, a mellőle kilépő McCluskey pedig nem hibázott, remekül tekerte be.
Szerencsére a csapat nem esett össze, már a középkezdés után majdnem sikerült egyenlíteni, de ami akkor Clarknak nem jött össze, az Waghornnak két perc múlva igen. A három pont pedig Holt lábában még benne volt, de a meccs utolsó lövését föléküldte, így maradt az iksz.

Azonban az élen a különbség nem változott, mert a Hibs hasonló cipőben járt – ők a 92. percben mentettek egy pontot a Falkirk ellen.

MW: „Rossz napot fogtunk ki, nincs mentség, ma gyengék voltunk, ezzel a játékkal nem érdemeltünk győzelmet. Gyorsan gólt szereztünk, utána viszont hiányzott a tempó és az intenzitás a játékunkból. Nyilván frusztrált az öltöző, de nagy gond nincs, ez is hozzátartozik a focihoz, előfordulnak ilyen napok. A helyzetünk nem változott, tanulunk ebből és megyünk tovább.”

Képek itt és itt láthatók.
Képek a megemlékezésről.

1-0 Miller, 2-2 Waghorn
Másfél perces öf itt, hosszabb videó itt, hosszú videó itt nézhető.
Gyászszünet

De mi még ne is panaszkodjunk, az élvonalból kiesett St. Mirren ekkor 1 pontra állt az utolsóelőttitől, így Ian Murray edzőtől megváltak, alig fél év után – érdekesség, hogy a Dumbarton elleni vereség után, mivel pont tőlük került a Szentekhez. Utódjaként több Rangers-höz köthető jelölt is felmerült, Barry Fergusontól kezdve Kenny McDowallig, a befutó Alex Rae lett, aki két évet húzott le nálunk – korábban játékosedző már volt, de menedzserként ez lesz az első feladata.
Úgy tűnik december a lemondások hava volt, hiszen Murray-en kívül távozott a Livingstontól Mark Burchill és az Alloától Danny Lennon – mindhárom esetben közös pont, hogy a Dumbarton elleni vereség után történt a leváltásuk.
Továbbá a harmadosztályban a kiesés ellen menekülő Forfar is megvált Dick Campbelltől – ez utóbbi azért érdekes, mert ő volt a 4 ligát összesítve a leghosszabban regnáló edző (2008 májusa óta), ezt a titulust most Jim McInally vette át, aki 2011 nyara óta irányítja a Peterheadet.
De ez a poszt könnyen megszakadhat, ugyanis a Challenge-kupa győztes edzőkön átok ül, az elmúlt 6 év győztes trénere nem húzta ki a következő szezont. Ha csak ezen múlik áprilisban, akkor nyerjenek ők…

Na de vissza a csapathoz: kőkemény párharcnak néztünk elébe Falkirkben. A vendéglátók a Hibs elleni pontszerzést megelőzően is már egy hatos veretlenségi (ebből 5 győzelem) sorozatban voltak, ezeken 21 gólt szerezve. De ha az egész szezont nézzük, kizárólag a Rangers és a Hibs volt képes legyőzni őket a bajnokságban – a kupákat úgy tűnik, feláldozták, legalábbis a Ross County elleni 0-7 és otthon a Peterhead elleni 3-5 erre utal.
Peter Houston edző így áll hozzá: „Ha a Falkirk lesz a bajnok, akkor biztos vagyok az élvonal bővítésében, mert nem létezik még egy szezon a Rangers-szel és a Hibs-szel a másodosztályban.”

Három helyen történt változás, Wilson, Shiels és Oduwa futott ki kezdőként.

Falkirk – Rangers 2-1 (1-1)
Championship, 17. forduló, december 19.

Foderingham – Tavernier, Wilson (Clark, 80.), Kiernan, Wallace – Halliday, Holt, Shiels (Law, 65.) – Oduwa (Miller, 65.), Waghorn, McKay
Gól: Baird (3., büntető), Vaulks (55.); ill. McKay (15.)
Nézőszám: 7 488

Igazi csata volt ez, amelyből vesztes félként jöttünk ki. Az alaphangot már a legelején megadta az, hogy Skócia állítólagos legjobb bírója, az EB-n az országot képviselő Willie Collum egy bődületeset hibázott (persze Wilson minek csúszott így oda), Baird büntetőjébe Foderingham pedig csak belekapni tudott, túl erősen volt meglőve.

Lehetett futni az eredmény után, de McKay jól eltalált lövésének köszönhetően gyorsan sikerült egyenlíteni. De a Falkirk jött ezután és Kiernan nagy hibájának köszönhetően újból átvették a vezetést – legalábbis ha Baird egy picit okosabb és nem ér bele a gólvonaltól mintegy négy centire a mindössze 17 éves Kevin O’Hara lapos lövésébe – ami így les miatt érvénytelen lett.
Nem igazán ment a játék, nem jutottunk el helyzetekig, hiába rúgtunk vagy egy tucat szögletet.

A második félidő hasonlóan rosszul indult, nem sikerült felszabadítani egy szöglet után és Vaulks bombája utat talált a lábak között az alsó sarokba. A védő már második gólját lövi idén ellenünk és ezúttal sem maradt el a látványos örömszaltó.

Kiernan többször eladta a saját térfelén a labdát, de ettől függetlenül is nagyon könnyedén játszották át a védelmünket, O’Hara pedig másodszor is épphogy csak lemaradt a gólról: ezúttal a kapufa mentett – pontosabban a visszajátszásból kiderült, hogy Foderingham egy picit bele tudott érni.
Tehát közelebb álltunk az 1-3-hoz, mint a 2-2-höz, Waghorn nulla volt, Oduwa többet védekezett a szokásosnál, McKay első félidőben rengeteget ment fel a szélen, a másodikban alig-alig.
Megtörtént a szokásos duplacsere 25 perccel a vége előtt, de innentől kezdve a kapusok kezdtek parádézni: O’Hara harmadik remek lövését Foderingham óriási bravúrral tornázta ki, Law közeli lövését pedig Rogers tolta a lécre, aki Miller pöckölését is ki tudta szedni, majd Halliday bombáját is mellétolta.
Az utolsó tíz percben már szinte 3-3-4-ben játszottunk és az utolsó pillanatban kaptunk még egy esélyt: egy kérdéses kezezés után mi is büntetőhöz jutottunk. Azonban az Aberdeen kölcsönkapusának ihletett formájába ez sem zavart bele, Waghorn próbálkozását is a lécre tudta tolni, így megnyerve a hazaiaknak a meccset.

A Falkirk nem érdemtelenül gyűjtötte be a három pontot, a játékosok pedig úgy örültek, mintha bajnokságot nyertek volna. Ha azt nem is, de mindenesetre életben tartották nem csak a Hibs, hanem a saját maguk esélyét is, hiszen ekkor mindhárom klub 2-2-2 vereséggel állt.
És mivel a zöldek (már megint) egy 90+5. percben szerzett góllal megverték a QotS-t, pontazonossággal vártuk a karácsony utáni rangadót!

A Warburton-érában először fordult elő egymásután kétszer pontvesztés, így nem csoda, hogy elégedetlen volt:
„Nem akarom a vereséget a bírókra fogni, de néhány döntés sokkoló volt. Ha már befújta a büntetőt, akkor miért nem állította ki Wilsont? Ha szabálytalan és tizenegyes, akkor ki is kellett volna állítani. Szerintem a stadionban mindenki látta, hogy 2-3 méterrel a vonal előtt történt az eset. Ha ilyen korán ennyire fontos döntést hoz a bíró, tökéletesen meg kell győződnie arról, hogy igaza van. Igazság szerint a mi büntetőnkről sem vagyok meggyőződve, hogy jogos volt.
A második félidő első felében gyengék voltunk, hiába a 70% labdabirtoklás és a néhány lövés, de túl könnyen adtuk el a labdákat, kaptunk egy gólt és Foderinghamnak több ziccert is védenie kellett. A második részében már mi domináltunk, meg volt az esélyünk az egyenlítésre, de nem sikerült.
Karácsony előtt még mindig az élen vagyunk, de kicsit megbillentünk, habár krízisről egyáltalán nem beszélnék. Szerencsére van az öltözőben néhány olyan játékos, aki átélt már ilyet, tudják, hogy az újságcímeket nem kell túl komolyan venni.”

Képek itt és itt láthatók.

1-1 McKay
Másfél perces öf itt, hosszabb videó itt, hosszú videó itt nézhető.
Kihagyott tizenegyes

Az elmúlt 6 fordulóban 8 pontot sikerült csak összegyűjteni, így tényleg helytálló a hullámvölgy.
Alan Stubbs, a Hibs menedzsere már több mint egy héttel a találkozó előtt elkezdte a mentális párharcot a sajtón keresztül: a Rangers nem ignorálhat minket, mint azt egy hónappal ezelőtt tették, itt vagyunk a nyomukban és nem tágítunk; sokkal nagyobb a nyomás rajtuk, a mi önbizalmunk az egekben van, stb. Erre válaszként MW a maga intelligens módján csak annyit vágott vissza: „Nem zavar, mint mondott az ellenfél edzője, az már inkább, hogy még nem vettem a feleségemnek karácsonyra ajándékot.” 🙂

És ha már karácsony: a csapat ezzel a brit földön kedvelt verssel/mondókával kívánt boldog ünnepeket mindenkinek.

Az ünnepek elteltével eljött a nagy rangadó ideje: az első a második ellen, azonos pontszámmal állva.

Rangers – Hibernian 4-2 (2-1)
Championship, 18. forduló, december 28.

Foderingham – Tavernier, Kiernan, Wilson, Wallace – Halliday, Law (Clark, 62.), Holt – Waghorn, Miller (Shiels, 62.), McKay (Ball, 74.)
Gól: Holt (33. és 43.), Clark (65.), Waghorn (89.); ill. Cummings (23.), Malonga (86.)
Nézőszám: 49 995

Nehezen indult, de igazi ünnep lett a végére, a telt ház örömére, mind a hangulatot, mind a játékot tekintve. Nem csekkoltam le, de a Scotsman tudósítása szerint ez idei nézőrekord a skót fociban.

Az elején mindkét csapat előtt voltak helyzetek, a legnagyobb McKay-é volt, aki 11-ről nem találta el az üres kaput. Csak hogy izgalmasabb legyen, Jason Cummings szokása szerint újfent megvillant ellenünk, iszonyat higgadt befejezéssel szerezte meg a vezetést. Szerencsére ez a csapatot nem törte meg, ment tovább és a fantasztikus formában lévő Jason Holt segítségével még az első félidőben sikerült fordítani: az elsőnél Tav labdaszerzése kellett, a másodiknál Hanlon lábán pattant meg a labda – de kit érdekel!

A második félidő egy Miller-sansszal indult, aki a szokásos duplacsere egyik „áldozata” lett – de milyen duplacsere volt ez! Három perce sem voltak a pályán, Shiels finom beívelésébe Clark még finomabban ért bele, így már kettő volt közte. Clark könnyen duplázhatott volna nem sokkal később, ez kimaradt, így aztán a 70. percben igazi fordulatot vehetett volna a meccs: első ránézésre Halliday lefejelte Fyvie-t, így megkapta a szezon első piroslapját (azért ez sem rossz statisztika közel féltávnál). Második ránézésre azonban közel sem volt ennyire vészes az eset, amit Halliday reakciója is alátámaszt. (Update: utólag a Szövetség a piros lapot sárgára csökkentette, Fyvie-t szimulálásért két meccsre eltiltotta.)

Fyvie-nak amúgy valami elfojtott Rangers-szindrómája lehet, ez a kép a novemberi meccsen készült.
Erre reagálva MW támadó helyére védőt cserélt (ezt fura volt látni), de ahogy arra számítani lehetett, a zöldek elkezdtek jönni és egy védelmi hibát (senki nem tudta, mit csináljon) kihasználva feljöttek egy gólra 5 perccel a vége előtt. De az utolsó szó a miénk volt, Clark még kihagyott egy nagyobb lehetőséget, aztán a saját térfeléről sétálva induló Waghorn egyszer csak begyújtotta a rakétákat, elküldte a város másik végébe Fyvie-t és megkötényezte a kapust. A hónap gólja.

Így tehát a vegyes emlékek mellett szépen sikerült búcsúzni 2015-től, 3 pont előnnyel a táblázat elején maradva.

MW: „Sokat beszéltek a csapatunkról az elmúlt időben, hogy elfogyott a lendület, megroppantunk. Azt hiszem, elég jó választ adtunk erre a felvetésre. Nagyon egységesek voltunk, jópáran most először tapasztalták meg, hogy milyen élmény is az, amikor az Ibrox közönsége teljes intenzitással szurkol. Nagyon, nagyon jók voltunk ma, teljesen megérdemeljük a három pontot. Holt egyre jobb lesz, a két gólján kívül is fantasztikus teljesítményt nyújtott, a hozzáállása egyedülálló.”

Warburtonnek más okból is különleges élmény volt ez a délután, összesen 9 családtagja látogatott ki az Ibroxba, közte a 85 éves édesanyja, aki először járt itt: „Igazi foci-megszállott, mindig követi az eredményeket, örülök, hogy pont egy ilyen hangulatú meccsre tudott eljönni. Másnap kicsit fájt a füle a hangzavartól, de nagyon élvezte.”

Képek itt és itt láthatók.

1-1 Holt, 2-1 Holt,  3-1 Clark, 4-2 Waghorn
Gólok jó minőségben
A kiállítás
Másfél perces öf itt, hosszabb videó itt, hosszú videó itt nézhető.
Nézőtéri hangulat