A májusi góleső csak bronzérmet ért. Olyan lett a szezon vége, mint amilyen az egész volt: egyszer fent, sokszor lent, nem sokon múlott a (rész)siker, de nem jött össze.
Zárjuk le ezt az időszakot és tekintsünk a jövőbe, amely izgalmasnak ígérkezik, Gerrard már meg is kezdte a saját csapatának építését, de szokás szerint az átigazolásokról egy külön posztban fogok szót ejteni.
Most jöjjön a bajnokság végének és a teljes szezonnak egy kis áttekintése!

Ott fejeztük be, hogy Graeme Murty-t május 1-jén felmentették menedzseri tisztségéből.
Sajnálatos, hogy idáig jutottunk, mindezt napra pontosan 10 évvel egy bizonyos firenzei este után, amikor Nacho Novo az UEFA-kupa döntőjébe lőtte a csapatot.

A hivatalos közlemény szerint: „Graeme Murty-t ma reggel a Rangers felmentette kötelezettségei alól. A szezon hátralévő részében eddigi segítői, Jimmy Nicholl és Jonatan Johansson fogják irányítani a csapatot. A Rangers hálás Graeme-nek, aki gondolkodás nélkül elvállalta a feladatot Caixinha októberi távozása után, majd decemberben vállalta, hogy a szezon végéig marad. Sok nehézséggel kellett megküzdenie, de ezt profin viselte. Egy kis időt kért, hogy meggondolja a lehetőségeit, amelyben az is benne van, hogy visszatér a klub akadémiájára. A klub reméli, hogy mielőbb tájékoztatást tud adni a menedzseri helyzetről.”

Pedro elküldése után 29 meccsen irányította a csapatot, 18-2-9-es mutatóval, 61-38-as gólkülönbséggel búcsúzik. Voltak szép eredményei és nagy buktái, de a márciusi hazai Old Firm után csőstül zúdult rá minden probléma, kiesett a kezéből az irányítás.

Az azért elszomorító, hogy a Rangers mindig is híres volt a kevés edzőjéről / menedzseréről, hiszen eddig a pontig a klub 145 éves történelmében mindössze 23 ember mondhatta el magáról, hogy valamennyi ideig vezethette a klubot – viszont 5 fő ebből az elmúlt 3,5 évben jött össze…

Néhány órával a történtek után Steven Gerrard a BT Sport tévé BL-közvetítésének egyik állandó szakértőjeként megkapta a kérdést, hogy akkor mi is a helyzet vele kapcsolatban, majd sejtelmes mosollyal az arcán elárulta, hogy valóban zajlottak „pozitív beszélgetések”, amelyek a következő napokban folytatódhatnak.

Május 4-én, pénteken, pedig már reggel lehetett sejteni, hogy valami készülőben van, amikor is az aktuális hétvégi forduló előtti sajtótájékoztatót előbb átették a Murray Parkból az Ibrox-ba, majd extra biztonsági szolgálatot rendeltek el. Délután 4 órakor pedig hivatalosan is bejelentésre került: Steven Gerrard a következő 4 évben a Rangers menedzsere!

Welcome To #RangersFC Steven Gerrard. 🔴⚪️🔵 pic.twitter.com/9wDYjU5kTz

— Rangers Football Club (@RangersFC) May 4, 2018

A 37 éves, 114-szeres angol válogatott dicsőséglistájából könnyebb felsorolni mi hiányzik, mint hogy miket nyert klub és egyéni szinten is: a BL és UEFA-kupa sikeren kívül 2005-ben harmadik helyezett volt az Aranylabda szavazáson, négyszer volt a Pool év játékosa és a gólkirálya is, valamint az angol futball Hall of Fame-jébe is beszavazták. 710 meccs (ebből 473 kapitányként!) és 186 gól után Los Angeles-ben levezetett, majd 2016 novemberében visszavonult.
Az eddigi edzői munkájáról: miután szögre akasztotta a cipőjét, azonnal felajánlották neki az MK Dons irányítását, ám ezt rutintalansága miatt nem vállalta el. A Pool akadémiáján már több mint egy éve foglalkoztatják, igazán az idei szezonban kezdett el dolgozni: az U18-as csapattal harmadik harmadik lett, 22-ből 11-et nyerve, ezeken 50 gólt szerezve, míg az ifi BL-ben a csoportkörből magabiztosan továbbjutva az MU-t kiejtették, a ManCity-től büntetőkkel kaptak ki. Október végén az Ibrox-ban a Rangers fiataljaival meccselve 4-1-re nyertek.

„Büszkeséggel tölt el, hogy én lehetek a Rangers következő menedzsere. Nagyon tisztelem a klubot, a történelmét és a hagyományait. Alig várom már a kezdést, hogy építhessünk a korábbi sikerekre. A beszéd helyett a tetteken lesz a hangsúly, a szurkolók az elejétől látni fogják, hogy mi az elképzelésünk a csapattal és hogy mit próbálunk kihozni a játékosokból.
Csapatként kell működnünk, én is csapatjátékos vagyok. A stábbal összeülünk a következő hetekben és egyeztetünk, hogy kik azok a célpontok, akik megfelelők az értékeinknek és tudják kezelni, ami ezzel a klubbal jár.
Nem volt szükségem gondolkodási időre. Az első telefonos beszélgetés után elfogott egy különleges érzés és tudtam, hogy a Rangers nekem való. Ilyen lehetőség nem sokszor adódik. Ha nem bíznék magamban és a stábban, akkor nem vállaltam volna el.
Ami a célokat illeti: meccseket kell nyernünk. Ez a legfontosabb, ez éltet.
A segítőm Gary McAllister lesz, aki régóta barátom és nagy segítség lesz számomra a tapasztalata, ráadásul skót lévén még jobban tisztában van a körülményekkel.
A szurkolók az egyik fő okai, hogy elvállaltam a munkát. Megértem a hűségüket, a szenvedélyüket és az elvárásaikat. Győztes csapatot akarnak látni, olyat, amire büszkék lehetnek. Mi megpróbálunk ennek megfelelően teljesíteni.
Minden játékos tiszta lappal indul, mindenkinek megvan az esélye, meglátjuk ennek fényében, hogy milyen erősítésekre lesz szükség.”

Dave King: „Steven karaktere felülmúlja a tapasztalatlanságát. Amikor Mark Allen először felvetette az ötletet, arra gondoltam, hogy a rutinján kívül megfelel minden elvárásnak. Igazi világsztár, vezető, győztes típus. Amikor Pedro távozott, hoztunk egy olyan döntést, hogy nem nevezünk ki azonnal menedzsert, hanem kivárjuk, amíg megtaláljuk az ideális jelöltet – ezúton is köszönjük Graeme Murty-nek a segítséget. Amint adódott a lehetőség, hogy tudtam találkozni Stevennel, hallva a hozzáállását, teljesen meggyőzött. Teljesen rá és Markra van bízva, hogy mit gondolnak a kerettel kapcsolatban. Történtek erősítések az elmúlt időszakban, noha az eredmények nem mindig ez igazolják, de a csapat erősebb január óta, úgy vélem, erősebb annál, mint ahogy teljesít. Ettől függetlenül 5-6 játékosra szerintem szükség van. Azt hiszem, jó úton járunk az elmúlt években, hogy egy ilyen kaliberű név elkötelezett felénk.”

További fotók a bemutatónapról

Bepillantás a kulisszák mögé

Hogy a szurkolók mennyire ki vannak éhezve a sikerre, jelzi, hogy a péntek délután (még bőven munkaidőben) és az utolsó pillanatban meghirdetett esemény ellenére több mint 7000-en akarták személyesen látni Stevie G-t.
A sajtóban rengeteg pályatárs/kolléga a támogatásáról bíztatta: Gascoigne, Allardyce, Pochettino, Benitez, Klopp, Souness, Conte, Owen.
Persze idő kell, hogy eldöntsük, a skála melyik részére lehet helyezni, mert most még bármi lehet a korszakos eseménytől az újabb bukásig.
Az nyílt titok, hogy a jövőben a Liverpool menedzsere szeretne lenni, az erre való felkészülés gyanánt remek terepnek tűnik Glasgow, ahol hasonló körülmények és elvárások vannak. Ha egy negatívumot ki kellene emelni, akkor Gerrardnál az a bajnoki cím hiánya, hiszen ezt még nem élte át, itt pedig muszáj lesz produkálni, mielőbb.
További pikantériát ad a helyzetnek, hogy ezt egykori edzője, Brendan Rodgers ellen kell véghezvinnie.

A májusi eleji kinevezés ellenére munkába csak június 1-től fog állni, addig lezárja az egyéb teendőit.

A kinevezése marketingszempontból is nyerő volt, nem túlzás, hogy „felrobbantotta az internetet”: egy hét alatt 49 000 új követőt szerzett a klub (minden platformon összesen) és a köszöntő videója 1 milliós nézettséget hozott a Twitteren.

Addig is, visszatérve a jelenbe, az ideiglenes stáb által irányított csapat első meccse a Kilmarnock látogatása volt. A bajnokságban mostanában nem megy ellenük, az utolsó 8 meccsből csupán egyet nyert a Rangers, három döntetlen mellett.
Bates a márciusi OF utáni sérüléséből most tért vissza, Windass nem edzett. Cummings és Morelos egyszerre került a pályára.

Rangers – Kilmarnock 1-0 (0-0)
Premiership, 36. forduló, május 5.

Alnwick – Tavernier, Bates, Martin, Halliday – Dorrans, Candeias, Holt (Goss, 74.), Murphy – Morelos, Cummings (McCrorie, 46.)
Gól: Bates (85.)
Nézőszám: 49 703

Tekintve, hogy a Killie a felsőházban 2 vereséggel nyitott, elvesztették európai reményeiket, tehát csak számunkra volt tétje a meccsnek. Ettől függetlenül, az álmosabb kezdés után egy veszélyes Boyd szabadot és a kipattanót is védenie kellett Alnwicknak, majd Murphy felsőkapufára pottyanó fejese volt a mi legveszélyesebb lehetőségünk. A szünetben a nem sokat mutató Cummings helyére McCrorie állt, ez a döntés pedig meghatározónak bizonyult: szinte rögtön egy hatalmas dugóval jelentkezett, majd volt még egy próbálkozása is. De hiába a mezőnyfölény és a Killie teljes passzivitása támadásban, a gól csak nem akart megszületni. Egészen a 85. percig, amikor McCrorie-t buktatták egy remek labdaátvétel után, Goss beívelését pedig a rövidre érkező Bates fejelte be – a nyáron a Hamburgba távozó védő élete első felnőttgólját szerezte!
Gyenge meccsen fontos 3 pont – ez a lényeg.

Bates, 1-0
Rövidebb öf itt, hosszabb videó itt, hosszú öf itt nézhető.
A forduló góljai

Képek itt és itt láthatók.

Nicholl: „Remek győzelem volt, bár sokáig úgy tűnt, hogy nem jön össze. A fura, hogy a kapusuknak nem volt védenivalója, Jaknak pedig több bravúrja is volt. Én idegesebb voltam, mint a pályán lévők, szerettem volna, ha gyorsabb a játék. De a srácok nyugodtak maradtak, megtartották a labdákat és a gól is összejött. Ez csak az első meccs volt, még van két nagyon fontos lépcsőnk, a többit is meg kell nyerni. A lefújáskor nagyon megkönnyebbültem, mozgalmas hét állt mögöttünk, ez a három pont pedig versenyben tart.”

A szezon utolsó hazai meccsét tehát győzelemmel abszolváltuk, de összességében nagyon sok fájó pontot buktunk az Ibrox-ban.
Két körrel a vége előtt oda kellett figyelni a többi pályára is, számunkra a lehető legjobban alakult a gól nélküli Aberdeen-Hibernian, hiszen így előbbivel szemben 1 pont hátrány, utóbbival 2 előny maradt.

Az utolsó előtti kör egy újabb rangadót, az Aberdeen ellenit tartogatta. A Dons-szal szembeni mérlegünk az utóbbi időben elég jó, az utolsó 5 meccsből 4-et nyertünk, ezeken gólt sem kaptunk.
Egy helyen történt változás, Cummings kimaradt, McCrorie bekerült és rajta kívül Morelos is, mindkettejüket utoljára látjuk idén, a zárókörből kipontozódtak.

Aberdeen – Rangers 1-1 (1-0)
Premiership, 37. forduló, május 8.

Alnwick – Tavernier, Martin, Bates, Halliday – McCrorie, Holt (Cummings, 60.) – Candeias, Dorrans (Goss, 33.), Murphy – Morelos
Gól: McLean (14., büntető); ill. McCrorie (63.)
Nézőszám: 17 745

Ahogy várni lehetett, nem túl színvonalas, ámde harcias (10 sárga) meccs volt ez.
Jól kezdtünk, az első 10 percben teljesen irányítottunk, Morelos előtt helyzet is adódott, ám a hazaiak az első előrejövetelüknél szögletig jutottak, majd kaptak egy nagyon 50%-os büntetőt: Morelos és McLean egyszerre érte el a labdát, elsőre talán nem volt egyértelmű (bár a bíró jó helyről nézte), a visszajátszásból tisztán látszik, hogy a kolumbiai ért hozzá először. Az más kérdés, hogy mit is keresett ő hátul a szögletnél? Mindenesetre a nyáron a Norwich-hoz távozó Kenny McLean magabiztosan tette be a tizenegyest.
Az Aberdeen ebben az idényben még egyszer sem kapott ki előnyből…

McLean nem állt le, az utolsó hazai meccsén nagyon bizonyítani akart, a 30. percben rúgott még egy brutál nagy felsőkapufát. A kezdeti lendületünket nagyon letörte a gól, ráadásul Dorrans-t is le kellett hozni sérülés miatt. A félidőt megint csak McLean kapáslövése zárta.
A szünet után mi kezdtünk egy nagy helyzettel, Morelos fejelte a kapusba a labdát, teljesen üresen, hat méterről. Nicholl megpróbálta felpörgetni a támadásokat Cummings behozatalával, ami végül is sikeres volt, pont az ő bedobása után Morelos indult meg, lőtt rá, a felpattanó labdát a hezitáló védelem között pedig McCrorie fejelte be.
A hátralévő fél órában mindkét kapu előtt alakultak ki veszélyes szituációk, ám gól nem született több, így a döntés az utolsó fordulóra maradt.

McLean, 1-0
McCrorie, 1-1
Rövidebb öf itt, hosszú videó itt nézhető.
Büntető
McCrorie gól
A forduló góljai itt és itt .

Képek itt és itt láthatók.

Nicholl: „Úgy kezdtünk, amire készültünk, mindkét oldalon gyors passzok, folyamatos játék. Aztán a jogtalan büntető megfogta a csapatot, nehéz volt visszajönni a meccsbe, nőtt a frusztráció, egyre több lapot kaptunk. A második félidőben viszont remekül játszottunk, élvezettel néztem. McCrorie gólja kifejezetten tetszett, igazi elszántság volt benne. Utána megtettünk mindent a győzelemért, csak a befejezés hiányzott. De ha így játszunk legközelebb, mint ahogy most bejeztük, akkor nem lesz gond.”

Mivelhogy időrendben mi játszottunk korábban, innentől kezdve két dolgunk volt:
– szurkolni másnap a Hearts-nak, hogy legyőzze a Hibs-et
– az utolsó körben több pontot szerezni az Aberdeennél, amely a Celtic Parkba megy

Ebből az első feltétel megvalósult, pedig a Hearts-nak a saját becsületén kívül nem volt másért küzdenie. De mentek, mint a meszes és az ex-játékosaink, Lafferty és Naismith góljaival sikerült 2-1-re nyerni, amit a zöldek edzője, Lennon nagyon nem viselt el, előbb mutogatott a hazai szurkolóknak (mondjuk ez nála nem újdonság), majd a saját játékosait lehordva elmondta, hogy el fog gondolkozni, hogy nyáron van-e értelme továbbdolgozni.

Ebből az eredményből következően két dolog módosult:
– a Hibs már nem lehet második és harmadik is csak úgy, ha minimum 6 góllal győz le minket
– másfél kézzel szorítottuk a bronzérmet és egy féllel fogtuk az ezüstöt.

Az utolsó kör előtt a Hibs már két héttel a meccs előtt azzal borzolta a kedélyeket, hogy a szokásos 4000 vendégjegy helyett ezúttal csak feleannyit fog biztosítani, a többit a hazai szurkolók kapják.
A zöldek ellen sem valami jó a statisztikánk, a legutóbbi 3 alkalomból kétszer legyőztek. Először tér vissza korábbi sikerei helyszínére Jason Cummings, aki elmondta, hogy a szurkolók megnyilvánulásától függ, hogy gólja esetén ünnepelni fog-e vagy sem, ezen kívül megjegyezte, hogy bár a vártnál kevesebb játéklehetőséget kapott, élete egyik legnagyobb élménye, hogy a Rangers-nél lehet és szíve szerint maradna még.
McCrorie és Morelos eltiltás, Dorrans sérülés miatt nincs, viszont nagy meglepetésre bekerült Rossiter, aki lényegében augusztus óta sérült volt! Az pedig fura, hogy Docherty mostanában miért nem játszik egyáltalán.

Hibernian – Rangers 5-5 (3-3)
Premiership, 38. forduló, május 13.

Alnwick – Tavernier, Martin, Bates, Halliday – Rossiter (Hodson, 68.), Goss (Alves, 28.), Holt – Murphy, Candeias – Cummings (Windass, 62.)
Gól: Kamberi (10., büntető), Allan (19.), Maclaren (22., 70., 90+3.); ill. Tavernier (25.), Rossiter (27.), Alves (40.), Holt (54.), Windass (68.)
Nézőszám: 19 579

Zárásként lejátszottuk a teljes szezon, de azt is mondhatom az utóbbi évek legérdekesebb meccsét, amely hűen tükrözte/összefoglalta a befejezett szezonunkat.

Az előző fordulóval megegyezően indult a meccs: kezdeményezéseink után korán büntettek egy tizivel: most egy totál ártalmatlan szituációban, a labdától vagy 20 méterre rántotta le Bates a támadót, az ilyet kb 50-ből egyszer fújják be. Most igen, Kamberi pedig magabiztosan értékesítette. Ez annyira meghozta a hazaiak kedvét, hogy egymás után dolgozták ki a helyzeteket, az egyik beadás után a Halliday mellett simán lefejelt labdát Allan kotorba be, 2-0 oda. Alig telt el két perc, jött a következő, újabb beadás, újabb sima fejes, most Maclaren, Martin mellől. Még csak a 22. percben jártunk, de ebben a pillanatban a Hibs közelebb volt a nekik szükséges 6 gólos sikerhez, mint mi a pontszerzéshez…
De a dolgok ezen a délutánon gyorsan változtak. Újabb három perc, egy Hibs szögletet véd Alnwick, Whittaker elindul a kidobással, fut vagy 60 métert, kiteszi Holtnak, aki visszarakja és máris 3-1. Újabb két minutum múlva Murphy ad egy remek labdát Rossiternek, aki egész hidegvérűen kilövi a hosszú alsót. 27 perc alatt öt gól, mi van itt??!

A pályán eddig csak kóválygó Goss helyére Nicholl ekkor beküldte Alvest, egyből le is nyugodtak a kedélyek, majd bónuszként a félidő előtt nem sokkal a portugál odaállt egy szabadrúgáshoz és tökéletesen be is csavarta azt (rúgott már ilyet, de ez szebb volt). De még nem volt vége, Ambrose rövid hazaadására Cummings startolt, a kapuson túljutva a védő tisztázott.
A szünetre tehát két meccsre elég történéssel és egállal vonultunk.

Ám nem volt megállás, a fordulás után is folytatódott az őrület: a Hibs támadásai után egy saját térfélen megszerzett labdából Cummings indult el, és már úgy tűnt, oda a lendület, de Murphy második asszisztjával megtalálta Holtot, akinek a lövése ugyan megpattant, de kit érdekel, sikerült fordítani! Máris jött az újabb lehetőség, Tav tálalt Murphy fejére, a próbálkozást parádésan védte Marciano, akárcsak a következő Tav kapáslövést.
Az ötödik a 68. percre érett meg, Holt távoli lövése is megpattant, az arra kóricáló Windass-on változtatott irányt és talált utat a kapuba. 3-5, elképesztő!

Egyből a középkezdés után váratlan dolog történt: gólt láttunk! Ezúttal Maclaren maradt üresen a védők között és szerezte meg második találatát. 4-5, de tényleg, mi folyik itt???
Máris jött a következő ziccer, Candeias tette tovább Murphy-nek, a labdába konkrétan beleütött a védő, Murphy kihagyta a helyzetet, de itt egy 100%-os tizit nem kaptunk meg.
Ez a döntés végzetesnek bizonyult, hiszen öt perccel a vége előtt az egyébként remekül játszó Holt egy teljesen fölösleges második sárgával kipontozódott, így a zárásra a két fáradt csapat közül a haziak kaptak egy kis lendületet. Amit aztán ki is használtak, előbb Alnwick még védett egy nagyot, aztán a hosszabbításban Maclaren szerezte meg a harmadik gólját egy jó centerezés után. 5-5, ilyen tényleg nincs…

A krónikához hozzátartozik, hogy az idegbeteg Lennon úgy rohant a Rangers szurkolók felé ünnepelni a számukra semmire nem jó egy pontot, amit 3 gólos vezetésről sikerült kiszenvedniük, mintha BL-t nyertek volna – nos, ezért megkapta a megérdemelt kiállítását.

És ha már kiállítás: mindenképp meg kell említeni Scott Allen megmozdulását, aki könnyedén újabb fél évre partvonalon kívülre tehette volna Rossitert még az első félidőben, érthetetlen, hogy hogy úszta meg a pirosat. Persze egy 5-5-ös meccs után nem sok értelme van elővenni a bírót, de rendkívül gyenge játékvezetés volt itt, nem egy kulcsfontosságú hibával.

Alves 1-1
Rövid videó itt, hosszú öf itt nézhető.
Allen miért nem piros?
Összes fault

Képek itt és itt láthatók.
A forduló góljai

Nicholl: „Gondolni se tudtam volna, hogy 20 perc után három gólos hátrányban leszünk, de így alakult. Olyan helyzetben voltunk, hogy le kellett hoznom Goss-t, mert a védekezésünk nem volt megfelelő. De egy gól sok mindent megváltoztathat, 4-0-nál valószínűleg végünk lett volna, de Tav góljával visszajöttünk a meccsbe és sikerült is kiegyenlíteni a félidőig. Aztán 5-3-nál meg úgy éreztük, hogy meglesz a meccs, de rögtön szépítettek, majd a kiállítás is őket segítette. Hiába ez az elképesztő délután, sajnáljuk, hogy nem jött össze a második hely.
Abban az 5-6 hónapban, amit itt tölthettem, voltunk fent és lent, mindenesetre hálás vagyok Murty-nek, hogy idehívott. Jó volt, amíg tartott, meglátjuk, hogy hogyan tovább.”

Nagyon fura volt ez az egész, 0-2-nél úgy nézett ki, hogy 0-6 is lehet a vége, de a következő gól után fordult a kocka, míg ugyanezt a szituációt mi is eljátszottuk, 4-3-nál bőven elmehettünk volna gólokkal, de a következő után ismét az ellenfél jött ki jobban. Összességében a 26 lövésből 17 ment kapura, 8-9 arányban.
Olyan volt, mint az egész szezon: nagy mélységek, kis öröm, de a végén csalódás.

Rekord nem dőlt, hiszen néhány éve volt egy 6-6-os bajnoki, aminek még külön Wikipedia cikke is van, és ahol az egyik résztvevő ugyancsak a Hibernian volt, akkor a Motherwell egyenlített egy parádés góllal a hosszabbításban. Érdekesség, hogy azon a meccsen Paul Hanlon a Hibs, Jamie Murphy a Well játékosaként szerepelt, akik most szintén pályán voltak.

A döntetlentől függetlenül nem lett volna elképzelhetetlen előre lépni a tabellán, de az Aberdeen „hatalmas bravúrral” nyert a Celtic vendégeként, így aztán egy győzelemmel se kerültünk volna feljebb.
Azért azt mindenképp meg kell említeni, hogy a Dons ezt úgy érte el, hogy az idei szezonban az Old Firm elleni 6 meccsből csak ezt az egyet tudták megnyerni, amúgy a Celtic ellen híresen rosszak, az előző tíz egymás ellenit mind elvesztették, a Celtic Parkban 14 éve nem győztek, Rodgers két éve alatt most először kaptak ki a zöldek hazai bajnokin…
Egy picit fura, hogy a Celtic néhány héten belül előbb kikap a Hibs-től, hogy a Rangers ellen lehessen bajnok, majd kikap az Aberdeentől, hogy ne lehessen 2. a Rangers. De hát vannak véletlenek 🙂
Persze ez a Dons érdemeiből nem von le semmit, sorozatban negyedszerre zárnak a második helyen. 12-ből 10 pontot szereztünk ellenük és mégis mögöttük végeztünk…

Igazából csak magunkat okolhatjuk, a szezon utolsó 10 meccséből csupán hármat nyertünk, tehát nem kell csodálkozni. De nyilván nem itt vesztettük el, hanem először még mielőtt elkezdődött volna, Luxemburgban, ami meghatározta az egész idény szájízét, aztán október-november végén, amikor négy vereséget is begyűjtött a csapat.

Hogy van-e fejlődés? Ezt mindenki döntse el magában, a tények alapján:

– a Celtic-kel szemben tavaly 39 pont hátrányban zártunk, ez most 12-re csökkent
– mégis, csak 3 ponttal többet gyűjtött a Rangers, mint tavaly
– 19 pontot vesztettünk otthon, nem tekintve a derbiket, ez borzalmasan sok
– viszont idegenben összesen 4 egység a lemaradás a zöldek mögött
– a top6-ból csak mi nem győztük le egyszer sem a zöldeket
– a top7-ből mi kaptuk a legtöbb gólt, konkrétan duplaannyit, mint a Celtic
– mégis, az egész ligában mi rúgtuk a legtöbbet
– a góllövőlista 2. és 3. helyezettét is a Rangers adja, nem is emlékszem, mikor volt utoljára ilyenre példa
– mindezeket úgy, hogy jött egy komplett új keret, viszonylag magas ráköltéssel, válogatott játékosokkal

Hogy mi hiányzik/hiányzott? Az állandóság/megbízhatóság. Nyerni a kötelezőket és egy-egy bravúrt elcsípni a zöldektől. Ha már ez meglenne, akkor mindenképp bajnokesélyes csapatról beszélhetnénk. De ez nem megy úgy, hogy állandó edzőválság van, belső feszültségek, na meg a sérülésekkel is hadilábon álltunk: Rossiter 34, Wallace 32, Dorrans 24, Jack 24, Alves 18, Bates 18, McCrorie 13, Miller 11 meccsről hiányzott egészségügyi okok miatt és akkor csak a főbb neveket soroltam.

Nehéz az értékelés, hiszen a hullámzó teljesítmény miatt pár meccs erejéig úgy érezte az ember, hogy az adott játékos a legjobb a ligában, aztán rá pár hétre elüldözte volna a klubtól. És ez minden csapatrészben ráhúzható valakire, Foderinghamtől kezdve Alvesen át Windassig és Morelosig.
A 10 nyári igazolásból csak Candeias mondható teljes sikernek, a liga asszisztkirálya lett és az akarására egyszer sem lehetett panasz (sőt, még Pedro kirúgását is elősegítette a Killie ellen kihagyott büntetőjével). Morelos-nak voltak jó periódusai, de nagyon sok benne maradt, a mexikói és a portugál különítményeket inkább hagyjuk, Jack és Dorrans kb 20-20 meccs alatt nem volt meggyőző.
Az 5 téli szerzeményből pedig csak Murphy mutatott emlékezeteset, Martin kifejezetten nagy csalódás volt.

A totál statisztika a teljes idényt figyelembe véve itt böngészhető.

Persze meg is fordíthatjuk a dolgot: a Celtic például annak ellenére rosszabb lett volna, hogy történelmi dupla triplát ért el? Hiszen 24 ponttal és 33 góllal kevesebbet szerzett tavalyhoz képest, a bajnokik több mint harmadán (!) nem tudott győzni.
Az Aberdeen 3 ponttal és 18 góllal kevesebbet szerezve, 3-4 meghatározó ember (és télen majdnem az edzője) távozása után is viszonylag magabiztosan lett újból második.
A Hibs újoncként élvonalbeli pontrekordját megdöntve épphogy lemaradt a dobogóról, a Killie szintén pontrekorddal, október végén még az utolsó helyről indulva lett masszív felsőházas csapat, Steve Clarke menedzser segítségével. A Hearts gyenge kezdés után középre került, de legalább sok fiatalt játszatott.
A Motherwell is felemás érzésekkel zárja a szezont, hiszen főleg a védekezésének köszönhetően (20-szal kevesebb kapott gól) önmagához képest 10 pontot javított, de mégis kicsúszott a felsőházból és bár bejutott mindkét kupadöntőbe, de nem nyert egyet sem.
A St. Johnstone a Killie-vel ellentétes utat járt be, 7 kör után még a dobogón állt, de végül a senki földjén végzett, 12 egységet rontva. A Dundee tartotta önmagát, ami teljesen megfelelő arrafelé, a legkisebb büdzsével rendelkező Hamilton újra bent maradt, a Thistle a tavalyi kiugró felsőházból osztályozós lett (majd kieső, de erről lejjebb), míg a Ross County nem bírta el a tavalyi gólkirály Liam Boyce és a négy éve irányító Jim McIntyre elengedését, így kiesés lett a vége.

A harc lent is tartogatott izgalmakat az utolsó 3 fordulóban, az 1-1-re végződött Thistle-County rangadóval csak a Hamilton nyert, amely elhúzott a hátsó kettőtől, független attól, hogy az egész mezőnyben nekik van a legtöbb vereségük. Tekintve, hogy a 37. körben mind a három csapat kikapott, nem változott semmi, így a legvégén a Ross County csak egy győzelemmel és a Partick pontvesztésével maradhatott volna bent. Ez a kombináció 60 percig meg is volt, de a végén egyik sem következett be, így a felföldiek búcsúztak 6 szezon után, jövőre pedig jöhet ismét az Inverness elleni lokális derbi!

18 találattal Kris Boyd lett a Kilmarnock első gólkirálya, saját maga pedig ötödik alkalommal vált azzá. Őt követi 14-13-mal Morelos és Windass, majd 12-vel Lafferty. Teljes Rangers dominancia.
A mi 76 gólunk egyébként a harmadik helyre volt elég országos szinten, az Ayr 92-vel kimagaslott.

A liga harmadik legfoglalkoztatottabbja James Tavernier lett, a maga 3541 percével, ami azért is nagy szó, mert az első 20 helyezett között ő az egyedüli az OF-ből.

Néhány érdekes, ránk vonatkozó statisztika még:
– a Rangers rúgta a legtöbb kapufát (18)
– Candeias és Tavernier próbálkozott a legtöbb beadással a ligában (ketten 427-szer)
– a legtöbb lövés (99) Windass-hoz köthető
– Bruno Alves 79 %-kal magasan a legsikeresebb fejpárbaj-nyertes

A szezon végén még hátra volt a Skót Kupa döntője, melyet a Ligakupához hasonlóan a Celtic nyert a Motherwell ellenében, ezzel skót történelmi dupla triplát ért el. Ez azt is jelenti, hogy a bajnoki negyedik, a Hibs indulhat az Európa Liga selejtezőjében.

Ezzel kapcsolatos utózönge, hogy a találkozót a helyszínen tekintette meg Michael O’Halloran, aki a Rangers igazolt játékosa, ehhez képest a Celtic szurkolók körében talált magának helyet, megszegve ezzel nagyon sok íratlan szabályt, függetlenül attól, hogy az apja a zöldek egyik ificsapatának edzője. Az ügynöke szerint véletlen az eset, a szövetségtől a semleges szektorba kért jegyet, de ott éppen mindenki zöldben volt.

Ha már rendetlen játékosok, akkor bár hivatalos megerősítést nem adott ki a klub, az egyik újság úgy értesült, hogy Celtic elleni meccs utáni, Murty-vel való incidens miatt Lee Wallace-t klubrekordnyi, 4 heti fizetésével büntették, Kenny Millert ennél kevesebbel.

És ha már kivert biztosítékokról van szó… nagy közfelháborodást váltott ki, amikor kiderült, hogy a következő szezonban jelentős mértékben lecsökkenti a klub a vendégjegyek számát – köszönhetően elsősorban annak, hogy a tervezettnél jobban fogynak a bérletek, a publikus értékesítés előtt is már 40 ezret eladtak. Ez igazából csak az Old Firmön okoz gondot, a többi vendég elfér a sarokban, de a zöldek eddig megkapták a teljes kapu mögötti részt – most ez változni fog, a 8000 körüli számot konkrétan megtizedelik és 800 körülien jöhetnek csak rontani a levegőt.

Egyébként idén összességében 4,5%-kal nőttek a nézőszámok országos szinten, az osztályozókkal együtti 788 meccset 4 445 149 néző látta a helyszíneken.

Ami a közeljövő kulcsdátumait illeti:
– június 15: a játékosok visszatérnek a szabadságról + a bajnokság sorsolása
– június 17-27: edzőtábor Andalúziában
– június 19: az Európa Liga első két selejtezőjének sorsolása

És akkor egy picit részletesebben ez utóbbiról:
A Rangers-nek és a Hiberniannak 4-4, az Aberdeennek 3 kört kellene menni a csoportkörig, ami szinte irreális elvárás bármelyik skót csapattól. Pláne, hogy a legelső kivételével várhatóan egyik csapat sem lesz kiemelt.
A kezdő ellenfelek között itt lehet böngészni. Belefuthatunk akár a Niederkornba, a Vaduzba, bármelyik magyar vagy egzotikus nevű északi vagy keleti csapatba. Minden bizonnyal ezúttal is lesz valamilyen regionális szétválasztás, majd közvetlenül a sorsolás előtt csoportokba rendezik a klubokat, ami alapján húznak.
Ha az első körből sikerül továbblépni, már egyik skót sem lesz kiemelt és őszintén szólva ott már szerencse is kell egy verhető ellenfélhez, mivel olyanok is szembejöhetnek, mint a Sevilla, Besiktas, Lipcse, Atalanta, Genk, stb…

Meglátjuk, mindenesetre az idei produkciót csak felülmúlni lehet!

A BL-ben ezúttal is a Celtic indulhat, 4 kört kell túlélnie a csoportig, de ha nem történik csoda, mindegyikben kiemelt lesz.

A szezon gólja itt, a szezon top 3 védése itt, az év góljai itt láthatók.

További hírek a skót foci világából

Néhány szó az alsóbb osztályokról:

A Premiershipbe kerülésért az osztályozón László Csaba Dundee United-je már majdnem az első akadályba beleütközött, a Dunfermline ellen a 180-ból csak 20 percig állt továbbjutásra, de ezt még túlélték. Aztán a Livingston ellen megint sikerült fordítani, de mégis vereség lett az odavágó (ami közben a kapitány Willo Floodnak teljesen elszállt az agya), majd idegenben is csak egy döntetlenre futotta, így újabb szezont kénytelenek a Championshipben tölteni. Nem úgy a Livingston, amely ezen felbuzdulva kisebb meglepetésre oda-vissza legyőzte a Partickot, ezzel 12 év után visszajutva az élvonalba és két év alatt két osztályt feljebb lépve!
Az oda– és a visszavágó összefoglalója.

A másodvonalba kerülésért szintén váratlanul az Alloa kétszer múlta felül a Raith Roverst, majd a döntőben a hazai 0-1 után idegenben a 90. percben szereztek egyet, a hosszabbításban még egyet, ezzel lerombolva a Dumbarton bentmaradási vágyait.

A League One-ban a negyedik helyen végző Stenhousemuir lett a végén nevető, még úgy is, hogy belefért a döntő visszavágóján a Peterhead elleni vereség.

Leghátul a Cowdenbeath megint eljátszadozott a tűzzel és megint nem égette meg magát: tavaly büntetőkkel maradtak bent, idén a Cove Rangers elleni első döntetlen után a visszavágó 50. percéig hátrányban voltak, ám sikerült fordítani, még ha a vendégek szerint nem teljesen tiszta körülmények között, ami miatt a közel 10 perces ráadásban 3 embert kiszórtak tőlük. A lényeg, hogy egyelőre nem köszöntünk újoncot a ligarendszerben.

A Rangers U20-as csapata egy hazai, Burnley elleni 3-1-es vereséggel (Stephen Kelly) zárta az éves kalandját, amellyel összességében nagyon elégedett Billy Kirkwood edző, a srácok a szezonban legyőzték például a Bayern, a Valencia, a Villarreal vagy az FC Copenhagen korosztályos együtteseit, de a vereségekből is tanultak és a cél természetesen, hogy a felnőttcsapatba minél többen bekerüljenek.

Mindenképp említést kell tenni Andy Robertson teljesítményéről, aki Paul Lambert dortmundi szereplése óta, 21 év után képviselte Skóciát BL-döntőben. Az ő karrierjéről régebben tettem már említést ebben a blogban, a Celtic U15-ből alacsony mérete miatt elküldték, így került a Queen’s Parkhoz, ahol mi is testközelből meggyőződhettünk a képességeiről, lévén a negyedosztályban mind a négyszer játszott a Rangers ellen. Ha ott és akkor lett volna egy normális szakmai stáb, aki felfigyel rá, akkor nem biztos, hogy most itt tartana – de nekünk lenne egy klasszisunk. Ehelyett a Dundee Utd csapott le rá, onnan vitte a Hull, majd a Pool, ahol alapember, eközben 20x válogatott lett és a Transfermarkt szerint az értéke majd 10 millió EUR-val több, mint a Rangers teljes kerete…

Elkészítették a Betfred Ligakupa nyári csoportkörének sorsolását, a forma nem változott: 8 db 5 fős csoport, régiónként beosztva, mindenki mindenkivel egyszer, júliusban három hét alatt, a 8 csoportgyőztes és a 4 legjobb második továbbjut, ahol csatlakozik hozzájuk a 4 európai kupainduló. Döntetlen esetén tizenegyesek, a győztes plusz egy pontot kap.

A Dundee stadionja a következő két évben szponzornevet vesz föl, egy helyi építőipari cég alapján Kilmac Stadium lesz átmenetileg, amiért cserébe egy hatszámjegyű összeget kap a klub.

Végül, a szezont lezárandó, álljon itt néhány link a legjobb sztorikról és jöjjenek a legemlékezetesebb képek:

Az 50-41 legjobb sztori
A 40-31 legjobb sztori
A 30-21 legjobb sztori
A 20-11 legjobb sztori
A 10-1 legjobb sztori

Folytatás augusztusban.