Vajon mennyire rossz egy olyan csapat, amelynek játékosai átlagkeresete mintegy 100-szorosa az ellenfélnek és 80 percen keresztül tartó egykapuzás, illetve 33 lövés után mindössze egy igencsak megkérdőjelezhető góllal tud kiegyenlíteni, miután hátrányban csatár helyett védőt hoz be az edző? Vajon mennyire jó egy olyan csapat, amely ezután alig 3 nappal, egy félidőnyi parádé után, rekordsebességgel, 8 fordulóval a vége előtt megnyeri a bajnokságát és 41 ezer néző felállva tapsol a tiszteletkör alatt?

Mindezek előtt azonban essen szó a válogatott játéknapról, noha se a felnőtt, se az U21-es skót válogatottba nem delegált játékost a Rangers.
A nagyok egy teljesen kiegyenlített meccsen a 2 legnagyobb ászuk (Lewandowski és Blaszczykowski) nélkül kiálló lengyeleket Scott Brown 16-ról bezúdított bombájával verték meg Varsóban. Akárcsak az előző, norvégok elleni felkészülésin, ezen is a 2 kapuralövésből az egyik bement, ezzel el van intézve. Strachan hatékonynak tűnik: 5 veretlen meccs, 4 kapott gól nélkül, 3 idegenbeli győzelem.
Legközelebb május 28-án Londonban, a Fulham stadionjában mérkőznek meg Nigéria legjobbjaival. Közben eldőlt, hogy az Eb-selejtező nyitányán Dortmundban fogadják őket a németek.

Az U21-es gárda félidei két gólos előnyét Radó Andris duplája kiegyenlítette, azonban a magyar sajtóban nem láttam említést a nézőtéri „problémákról”: több beszámoló szerint összesen csak 2 forgóajtót nyitottak ki, ráadásul a kezdés után ebből az egyiket bezárták, így 100-as nagyságrendben voltak olyanok, akik csak a félidőben jutottak be.

Az U19-es csapat az első félidőben kétszer is hátrányba került, de a fordulás után Fraser Aird kiegyenlített, majd még kettőt rúgtak a skótok, így 4-2-re verték Svájcot. Aird végigjátszott, Telfer 45, Sinnamon és Halkett 30 percet kapott.

Az északírek Cipruson értek el egy sovány 0-0-át, Shiels nem állt be a padról.
Peralta a Venezuela ellen megnyert 2-1-es meccsen végigjátszott.

Múlt héten megjelent régi barátunk Charles Green és szemrebbenés nélkül nyilatkozta a következőt: „Amikor csatlakoztam a Rangershöz, én voltam az egyetlen igazgató és az egyetlen befektető. Ugyanannyi volt a fizetésem, mint McCoistnak, de Malcolm Murray (akkori elnök) azt mondta, ez így nem helyes és megfelezte az enyémet. A Rangersért tett munkámért dupla ennyit érdemeltem volna. Aztán, nem akartam lelépési pénzt, maradni akartam a klubnál, de kipateroltak. A hivatalos papírokban benne van, hogy mennyit kaptam a távozáskor. A bónusz benne volt a szerződésemben, azt jogosult voltam megkapni.”
Az 1 perces videó itt.

A múltkor említett 1,5 milliós hitellel kapcsolatos fejlemény, hogy az 1 milliót jó magas kamattal adó Laxey Partners helyére jelentkezett egy George Letham nevű, londoni illetőségű Rangers szurkoló, aki ugyanekkora összeget fele akkora kamattal biztosítana. A klub ezt tudomásul vette és fontolóra vette a cserét. Alaposan gondolkodhatnak, mert már egy hete nincs fejlemény…
Dave King pedig a folyamatos oda-visszaüzengetések közben úgy döntött, hogy a hét végén Glasgow-ba utazik, hogy a szurkolói csoportokkal és a klub vezetőivel személyesen találkozzon – utóbbiak a levélváltások alapján arról vannak meggyőződve, hogy King rosszat akar a klubnak.

No de vissza a pályára!

Az Albion Rovers históriájával már a nyáron megismerkedtünk, azóta persze sok minden történt. A tavalyi kiesés után a negyedosztályt 2 győzelemmel kezdték, de ez a maximum a győzelmi sorozatokból, teljesen rapszodikusan teljesítenek. Ennek következtében 27 bajnokin 35 ponttal és negatív gólkülönbséggel (noha egyedül a bajnokesélyes Peterhead kapott kevesebb gólt náluk) a 7. helyen szerénykednek.

Ami azonban a bajnokságban nem megy, azt a kupában pótolják – a Rovers idáig 2 alacsonyabban és 2 magasabban rangsorolt csapaton jutott túl: a két juniorligás csapat, a Spartans és a Deveronvale egyaránt 1-0-ra kapott ki a Cliftonhill stadionban, míg a Motherwell szintén 1-0-ás legyőzésére már egész Skócia felfigyelt. Legutóbb pedig a Stenhousemuirt 2-0-ra verték, egy vicces öngólnak is köszönhetően. Igazság szerint már a Spartans elleni győzelem is bravúrnak számít, hiszen az elmúlt 4 évben egyetlen kupameccset sem tudtak megnyerni.

Anyagi gondjaik nincsenek, erre utal, hogy két nagyobb nevű játékos leigazolása is felmerült menet közben, bár egyik sem valósult meg. Az idén szabadügynök 34 éves Rudi Skácel jópár helyen megfordult Európában (Marseille, Panathinaikosz, Southampton, Hertha), a Heartsnál töltött két periódusa alatt két kupagyőzelmet szerzett, a 05/06-as szezonban (amikor meglepetésre a Gers előtt, a 2. helyen végeztek), ő lett a Hearts házi gólkirálya. Állítólag azért utasította vissza a Roverst, mert bízik benne, hogy amint a Hearts kikerül a csődvédelem alól, rögtön újra aláírhat hozzájuk.
A másik nagyágyú a korábbi válogatott Derek Riordan, akiben benne ragadt egy komoly karrier. A 31 éves csatár az SPL örök (15 éves) góllövőlistájának harmadik helyezettje, ezt főleg a Hibsben gyűjtötte össze, ahonnan kétszer is hibás lépés volt a távozás (előbb a Celticnél tették parkolópályára, majd elment bohóckodni Kínába, onnan meg jött a lejtő). Egy év kihagyás után végül a másodosztályú Alloához szerződött.

Keretükben a legérdekesebb Scott Chaplain, aki az ifikarrierjét 11-16 éves kora között a Rangersben töltötte, azonban felnőttszerződést nem kapott és később a másodosztálynál feljebb nem vitte a sors. Tavaly azonban ellenfélként visszatért az Ibroxba és az Annan színeiben győzni is tudott – civilben egyébként a nyári Nemzetközösségi Játékok tollaslabda koordinátora.
Neil Parry-vel szintén találkoztunk tavaly 4-szer is, ám a Queen’s Park kapusaként nem volt sok sikerélménye a Rangers ellen.

Egyik csapat sem kapott gólt még az idei sorozatban, a meccset megelőzően mégis egy öngóllal nyitott a Rangers (marketingosztálya), ugyanis a reklámokban az Albion Rovers helyett a másik Albiont, a Stirlinget tüntették fel.

Rangers – Albion Rovers 1-1 (0-1)

Skót Kupa negyeddöntő, március 9.

Bell – Foster, Mohsni, McCulloch, Wallace – Aird, Black, Law, Templeton – Shiels (Little, 60.), Daly (Faure, 74.)
Gól: Mohsni (77.); ill. Donnelly (13.)
Nézőszám: 23 976

A Rovers átlagnézőszáma 350 körül van, most viszont 1100-an figyelték, amint az első lövés a vendégeké, a félidő további részében viszont a Rangers egykapuzott abszolút átütő erő nélkül, ugyanis a kb 80-20-as labdabirtoklás mellett kifejezett gólhelyzetet nem sikerült teremteni. Az átlövések helyett szokás szerint Daly fejét próbáltuk megtalálni a beívelésekkel.
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az ellenfél egyszer megy át a másik térfélre és abból gólt szerez: egy szöglet után McCulloch és Daly egymást zavarja, előbbi középre fejeli vissza, Ciaran Donnelly pedig köszöni és bevágja a kapuba. Újfent mind a 11 Rangers játékos a saját büntetőjén belül védekezik a szögletnél, ennyit is ér…

A Rovers ezután persze foggal-körömmel védekezett, a megszerzett labdákkal megpróbáltak minél előrébb jutni – a legritkább esetben sikerült a felezővonal másik oldaláig eljutni. A félidő legnagyobb helyzete a hosszabbításban jött, ekkor Shiels közeli lövését nagy bravúrral tolta mellé Parry.

A második félidő első 5 percét megnyomtuk, de Daly semmit nem tudott belőni.
McCoist kínjában elkeseredett lépésre szánta el magát – ha már nem nevezett igazi csatárt a padra, Daly helyett behozta Faure-t (!), Mohsni pedig felment középcsatárnak! Nem, nem a tavaly tucatjával gólokat lövő McCulloch, hanem Mohsni. És mégis, ez a váratlan taktikai zsenilitás pár perc múlva eredményt hozott, ugyanis Temps alibi beívelésére Mohsni és Parry kapus egyszerre ugrott fel, a tunéziai pedig kihasználta magasságbeli fölényét és befejelte az egyenlítést. Elsőre hihetetlennek tűnt, hogy érvényes a gól, se kapustámadás, se kezezés, pedig mindkettőt könnyen rá lehetne húzni. Egyébként a gól után 5 perccel Mohsni a mezőnyben csinált egy hasonlót, azt lefújták faultnak…

A Rovers félamatőr játékosai a 60. perctől a seggükön át vették a levegőt, a fél csapatnak meghúzódott valamije, ezért kaptunk ajándék 5 perc hosszabbítást, de minek.

Képek itt és itt láthatók.

Egyenlítő gól
Hosszú öf

Az eredménynél csak McCoist nyilatkozata a szánalmasabb:
„60 percen át kiesésre álltunk, úgyhogy nyilvánvalóan megkönnyebbültem, hogy még bent vagyunk a kupában. De sikerült az áttörés, a gól. Az Albion Rovers remekül védekezett, de annyira nyomtunk, hogy minimum a döntetlent megérdemeljük. Ahogy várható volt, jelentős volt a labdabirtoklásunk, de a kapu előtt nem voltunk kellően hatékonyak. A kispadról úgy éreztük, Mohsni feltolva képes lehet zavart okozni az ellenfélnek.
Szabályos volt a gólunk. Mohsni felugrott, befejelte és közben nem látta, hogy mögötte van a kapus. A bíró szemszögéből könnyebb lett volna szabálytalanságot ítélni és úgy vélem, bátor volt, hogy a helyes döntést hozta meg. A Roversre nézve tiszteletlen lenne azt mondanom, hogy ez kiábrándító eredmény, hiszen kiejtették a Motherwellt is.”
(Kedves Ally, szép dolog a tiszteletadás, de ezzel a saját klubod szurkolóit hozod kellemetlen helyzetbe, ugyanis rajtad kívül mindenki szerint kiábrándító volt ez az egész. Elég lett volna ennyit mondani: „Elnézést, ma szarunk voltunk. Legközelebb mindent beleadunk.” – a szerk.)
„Fontos volt, hogy a játékosok ne kezdjenek pánikolni, amiatt hogy nem jön össze a gól. Félidőben biztattuk őket és arra kértük, próbáljanak meg minél közelebb szabadrúgásokat kiharcolni.” (1: Tényleg erre szorulunk egy Albion ellen otthon? 2: ugyan minek, mikor emberemlékezet óta nem lőttünk szabadból gólt? – a szerk.)

Ezt Ian Black még tetézte azzal, hogy: „A nézők azért jönnek, hogy győzelmeket lássanak. A bajnokságban folyamatosan nyerünk. Mi többet akarnak még? A végén úgyse fog számítani, hogy milyen játékkal leszünk bajnokok.„

James Ward, a Rovers edzője: „Egész héten azt próbáltam sulykolni mindenkinek, hogy képesek vagyunk nyerni. Szerintem senki nem hitt nekem, de csapatként bebizonyítottuk, hogy nem lehetetlen. A játékosok minden tiszteletet megérdemelnek, azért, amit elértek. A rendezettség és a fegyelem fantasztikus teljesítményt szült. A második félidőben folyamatos nyomás alatt voltunk és végig férfiasan védekeztünk. Első osztályú volt a munkához való hozzáállás, mindent megtettek abból, amit kértem tőlük. A nézetem nem változott az újrajátszás előtt sem: képesek vagyunk legyőzni a Rangerst. Remélhetőleg most már többen hiszik ezt el. Persze az a fontos, hogy ott is mindent megtegyünk ennek érdekében és megérdemlik a srácok, hogy minél többen szurkoljanak nekik.”

Neil Parry, a Rovers kapusa: „Személy szerint úgy vélem, szabálytalanság volt, kinyújtott kezekkel ugrott fel. Nagyon csalódott vagyok a bíró döntése miatt. Magyarázatot sem kaptam tőle, csak annyit mondott, nem volt fault.”

A csapatnak 72 órája volt arra, hogy kiköszörülje a csorbát, ugyanis szerda este (a hétvégi Dunfemline döntetlennek köszönhetően) egy győzelem bebiztosította volna a bajnoki címet.

Az Airdrie-vel idén már 4-szer találkoztunk, ezek mérlege 4 győzelem, 12-0-ás gólkülönbség. Viszont jelenleg 7 meccse veretlenek (3 gy, 4 d), ami egy kiesés ellen küzdő csapattól nem rossz teljesítmény.

A Shiels-Little cserén kívül nem történt változás, Black kisebb sérülése ellenére játszott, Clark végre a padra ülhetett.
A vendégeknél egy ismerős arccal találkozhattunk, Grant Adam ugyanis tavaly nyárig a Rangers harmadik számú kapusa volt, de felnőtt tétmeccsen nem kapott nálunk szerepet. Harmadosztályban szokatlan a légiós, ám az Airdrie-ben játszik egy: Stefan Milojevic apja a 90-es években Spanyolországban profiskodott, a fia is ott született, aki egy kassai kitérő után most januárban került Skóciába.

Rangers – Airdrieonians 3-0 (3-0)

League One, 28. forduló, március 12.

Bell – Foster, McCulloch, Mohsni, Wallace – Aird, Law, Black, Templeton (Peralta, 44.) – Little (Clark, 44.), Daly
Gól: McCulloch (2., 21. és 40. – az első kettő büntető)
Nézőszám: 41 343

Ünnepi alkalomhoz illően kezdtünk: a második percben Little-t tarolta le Adam, a kapus sárgát, a Gers büntető kapott. Szokás szerint McCulloch állt oda és kíméletlenül bevágta.
A vasárnap igencsak halovány Templeton ezúttal lubickolt az első 30 percben, szép lefordulások, látványos passzok jellemezték a játékát, no meg a második tizenegyes kiharcolása is az ő érdeme. Big Lee most nem helyezte, hanem középre erővel lőtte – de ez is hatásos volt.
A szükséges és hétvégén hiányzó lendület, iram most megvolt, de a nagy helyzetek elmaradtak, Adamnak jóformán nem akadt védenivalója, noha a 20. percre már 8 szögletnél jártunk.
McCulloch aztán középhátvéd léte ellenére meglőtte szezonbeli 3. mesterhármasát, ezúttal akcióból talált be.

A második félidőt a megsérülő Templeton és Little nélkül kezdtük, helyükre a Peralta-Clark páros jött be, utóbbi csatárnak, a hondurasi pedig helyet cserélt Airddel és átment a jobbszélre. Clark első labdaérintéséből gólt lőhetett volna és Mohsni kapufájánál is közel járt a csapat a 4. gólhoz, de ezeken kívül a második félidő… hát, az eltelt.

Lényeg a lényeg, a néhány nappal a sárga földig lehordott játékosokat most felállva ünnepelte a közönség, mindenki tapsolt mindenkit.

Képek itt és itt láthatók.

Gólok itt
32 perces öf
Tiszteletkör
Wallace interjú
McCoist interjú
Dalra fakadó kommentátor
Ünnep az öltözőben

McCoist: „Nagyon boldog vagyok, nem csak a bajnoki cím miatt, hanem az első félidei játékunk miatt is, örülök, hogy a nézőknek is tetszett. 26 győzelem és 2 döntetlen remek bajnoki statisztika. Ezeket a bajnokságokat egyszerűen meg kell nyernünk és mielőbb visszajutni oda, ahova tartozunk, az élvonalba. Vannak olyan játékosaink, akik még soha nem nyertek bajnokságot, nekik ez nagy dolog. A Championship várhatóan nehezebb és izgalmasabb lesz, reméljük, sikerül erősíteni. McCulloch megtestesíti azt a lelkesedést, amely szükséges ahhoz, hogy újra a legjobbak között legyünk.”

Gary Bollan: „Gyakorlatilag a második percben megsemmisült az előre eltervezett játéktervünk. Nem vitatkozom a büntetőkkel, talán az elsőt megelőző indításnál volt egy fault, de a bíró másképp látta. Sajnos aztán adtunk még egy tizenegyest az ellenfélnek, a Rangers pedig kihasználta a hibákat, megérdemelten nyertek.”

Innentől kezdve a szezon hátralévő céljai fontossági sorrendben:
– bejutni a kupaelődöntőbe
– minél több fiatalnak lehetőséget adni
– megnyerni a Challenge/Ramsdens kupát
– veretlennek maradni a bajnokságban

Ami az U20-as bajnokságot illeti, a Celtic 1-0-ra kikapott a Hibstől, a Rangers ifjai pedig ugyanilyen arányban nyertek, így pontszámban utolérték a listavezetőt. Ezúttal a Dundee United volt az ellenfél és Craig Halkett 2. percben fejelt góljával össze is jött a győzelem a Hegarty-val, Gasparottoval, Crawforddal és a 3 hónapos sérülése után visszatérő Kyle Huttonnal a kezdőben.
A bajnokságból 10 forduló van hátra, ebből 2 Old Firm.

A „hosszúhétvége” programja a következőképp alakul: szombat 13.45-től a Dunfemline ellen akár 29 pontra lehet növelni az előnyt, egyúttal pihentetni néhány játékost. Aztán jön megint az Albion Rovers… az újrajátszás a keddi BL meccsek miatt hétfőre került (és ismét a Sky Sports adásába), 20.45-től, de ahogy a nyári, ez sem a Cliftonhill stadionba. A mintegy 1300 fős pálya helyett júliusban Livingstonba, most pedig Hamiltonba költözik ideiglenesen a Rovers. A New Douglas Park jó ómen nekik, a Motherwellt itt verték meg.