Az utolsó bejegyzésnél ott hagytuk abba, hogy a következőkre volt még esélyünk:
– veretlenül végigvinni a bajnokságot
– skót pontrekordot szerezni
– Challenge kupadöntőt megnyerni egy másodosztályú középcsapat ellen
– történelemírással harmadosztályúként bejutni a Skót kupa döntőbe hazai pályás elődöntőből
– U20-as bajnoki cím
– U20-as kupagyőzelem
Mivel ezek közül csupán az első és az utolsó tétel teljesült, plusz ha hozzávesszük, hogy a meccsek 95%-ában élvezhetetlen játékot produkált a csapat, közel sem lehetünk elégedettek.
Néhány poszt erejéig áttekintjük, hogyan is alakult az előző 2 hónap, aztán elkezdünk felkészülni (a legalábbis papíron) minden idők legnehezebb skót másodosztályára.
A visszatekintés első állomása Arbroath.
A Gayfielden tett első két látogatás igen emlékezetes: 1879-ben 3000 (!) vendégnéző előtt 10-0-ra nyert a Rangers – ez volt az Arbroath történelmének első veresége. A második vendégség alkalmával egy kupameccsen 4-3-ra nyertek a hazaiak, de a Gers megóvta, mondván egy fél yarddal kisebb volt a pálya mérete az előírtnál… A szövetség jóváhagyta a panaszt, az újrajátszáson pedig 8-1-re nyert a Rangers.
A jelenben a két csapat között 62 pont különbség volt, ez a szezon végére 71-re nőtt – azonban a bajnokin ez a hatalmas differencia egyáltalán nem látszódott meg. McCoist szokásával ellentétben 5 helyen változtatott a kezdőn az előző fordulóhoz képest.
Arbroath – Rangers 1-2 (0-1)
League One, 31.forduló, március 29.
Bell – Foster, McCulloch, Faure, Wallace – Peralta, Crawford (Gallagher, 70.), Hutton, Aird (Smith, 87.) – Clark, Daly (Shiels, 87.)
Gól: Paul McManus (60.), ill. Daly (18.), Aird (87.)
Nézőszám: 3 400
Daly idénybeli 25. gólja (ennél tovább nem is jutott) után két felsőkapufa, majd egy érdekes (lesnek tűnt, de ellenféltől kapott labda miatt nem volt az) egyenlítő gól következett. Aird a gólpassza és az egyik kapufa után a 87. percben a győztes gólt is megszerezte, míg a hazaiaknak még a 95. percben is akadt egy utolsó utáni lehetőségük, de ki tudták hagyni.
Képek itt, itt és emitt láthatók.
Daly gólja
Aird gólja
Hosszabb összefoglaló
Újabb, nem túl megérdemelt győzelem volt ez és ekkor ezt jegyzeteltem fel magamnak: „Ha altatunk, akkor nagyon jól csináljuk, ha nem, akkor a Raith-szel legjobb esetben is megszenvedünk, a Dundee-ról meg inkább ne is beszéljünk…” – hogy igazam lett-e? Mindjárt kiderül!
Az Arbroath a vereségével szinte reménytelen helyzetbe került, 5 körrel a vége előtt 7 pontra állt az osztályozótól és noha az előtte álló trió egy pontra besűrűsödött, talán nem lövök le nagy poént, hogy nem tudtak megmenekülni a kieséstől.
Számunkra csak 17 nap múlva volt legközelebb bajnoki, jöhettek a kupák! Április első két hetének az volt a tétje, hogy megkoronázza és valóban felejthetetlenné teszi-e a szezont a csapat, vagy idén is leragad csupán a kötelező bajnoki címnél.
A Challange kupa döntőjében a Raith Rovers a másodosztály 7. helyezettjeként várt ránk. A kiírás sajátossága (amellett, hogy 5 hónap telik el az elődöntők és a finálé között), hogy a döntő volt az ötödik meccsünk és ebből csupán egyet játszottunk hazai pályán – az utolsót pedig a Hibernian otthonában. A Raithnek két okból is kedves választás az Easter Road: egyrészt közel 20 évvel ezelőtt az UEFA kupában itt játszották a hazai meccsüket (0-2) a későbbi kupagyőztes Bayern München ellen; másrészt a mostani szezonban a Hibs ellen sikerült 3-2-re nyerni a kupában.
Szinte hihetetlen, de igaz: az egész keretben egyedül McCulloch az, aki a Rangersszel nyert már kupát. Rajta kívül Daly és Black Skót-, Bell és Shiels Ligakupa, Clark pedig tavalyról egy Challenge-kupa győzelemmel rendelkezik, a többiek soha nem szerepeltek még döntőben sem…
Néhányan az elmúlt 2 év legfontosabb meccsekért várták, a klubnál pedig mindenki úgy tartotta, hogy bár ez “csak” a Challenge kupa, de egy trófea, tehát elvárás a Rangerstől, hogy nyerje meg.
Raith Rovers – Rangers 1-0, hosszabbítás után (0-0, 0-0, 0-0)
Challenge kupa döntő, április 6.
Bell – Foster, Mohsni, McCulloch, Wallace (Faure, 65.) – Aird, Hutton (Clark, 61.), Black, Smith (Gallagher, 110.), Law – Daly
Gól: John Baird (116.)
Nézőszám: 19 983
Nos, ehhez képest magáról a meccsről sok mindent nem lehet írni, egy jóval az elvárások alatt teljesítő Rangers játszott egy abszolút átlagos másodosztályú csapat ellen. 120 perc alatt sikerült felmutatni egy kapufát, egy ígéretes szabadrúgást, két veszélyes fejest, egy lapos lövést és ennyi. Amikor a Raith rájött, hogy egy kis erőbedobással nyerhet, felpörgött és a hosszabbítás végén kb öt védelmi hiba után megszerezte a győztes gólt. Mint utóbb kiderült, ez volt a szezonbeli egyetlen lőtt gól nélküli meccsünk, McCulloch pedig egyenesen karrierje mélypontjának titulálta.
A Challenge kupa tehát idén sem jött össze, ha minden jól megy már csak 1 esélyünk lesz rá…
Képek itt és itt láthatók, valamint itt.
Hosszabb összefoglaló az oldal alján.
A helyzetet ráadásul tetézte, hogy Wallace belesérült a meccsbe, arról nem beszélve, hogy a klub által kiadott pár soros közlemény szerint Lewis Macleod rendszere szokatlanul reagált egy vírusra, így az megtámadhatta többek között a szívizmát. A helyzet remélhetőleg nem vészes, de mindkettőjük számára jóval idő előtt véget ért az idény. Sőt, rajtuk kívül Bell, Templeton és Little sem volt bevethető, úgyhogy a kezdőkapus, a legjobb védő, két, a támadásokat leginkább segítő középpályás és a tavalyi gólkirály nélkül vártuk a szezon legfontosabb meccsét… a Dundee Utd elleni hazai kupaelődöntőt.
A DU igazi mumusunk, 25 (!) éve nem tudjuk legyőzni őket a Skót Kupában és az elmúlt két idényben egyaránt ők állítottak meg. Igaz, a tavalyi pofont nem feltétlen érdemes felemlegetni, ugyanis a DU-ban 6, a Rangersben 9 (!) helyen változott a kezdőcsapat ahhoz képest.
Rangers – Dundee United 1-3 (1-2)
Skót Kupa elődöntő, április 12.
Simonsen – Foster, Mohsni, McCulloch, Smith – Peralta, Black, Law, Aird (Clark, 63.) – Shiels, Daly
Gól: Smith (40.); ill. Armstrong (22.), Mackay-Steven (35.), Ciftci (82.)
Nézőszám: 41 059
Ehhez képest tömören összefoglalva csupán annyi döntött, hogy a DU a szerencsével (és a tragikus védelmünkkel) megtámogatva kihasználta a helyzeteit, mi pedig nem.
Shiels ajtó-ablak ziccere után néhány perccel jött az első hátsó hiba: egy rossz felszabadítás után a visszafejelt labdára 3 védő közül ugrott ki Armstrong és így is be tudta rúgni. Law egy lecsúszott felsőkapufával reagált, majd Daly 11-ről kilőtte a stadionból – ezeket újabb góllal büntette a DU. Ehhez Foster segítségét vették igénybe, aki az alapvonalnál odaadta a labdát a támadónak, majd a középen össze-vissza pattogó bogyó valahogy bekerült a kapuba.
De még nem volt vége az eseményeknek, Stevie Smith szabadrúgásgólja visszahozta a reményeket a második félidőre.
A remények viszont egyre halványodtak, csökkent az iram, jóval kevésbé tudtunk veszélyesek lenni mint addig. És azt, hogy a napi mákadag egésze a vendégekhez került, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Smith második szabadját Cierzniak kapus nagy nehezen ki tudta paskolni, aztán a másik oldalon 8 perccel a vége előtt Simonsen nemes egyszerűséggel odapasszolta a rátámadó Ciftcinek a labdát, ezzel el is döntve a továbbjutást.
Képek itt és itt láthatók, valamint itt.
A Gers útja az elődöntőig
A DU útja az elődöntőig
Legfontosabb pillanatok
Hosszabb összefoglaló
Összességében nem lehet panasz a csapatra, a tisztességes helytállás mellett 83 percig reális esély volt minimum a döntetlenre, a két osztály különbség nem látszódott.
A nézőkre sem lehetett panasz, igazi tétmeccs atmoszférát varázsoltak.
Azt persze rossz olvasni, hogy legutóbb 1972-ben vesztettünk Skót Kupa elődöntőben, azóta 21 győzelem jött össze – idáig.
A másik elődöntőn kevesebb mint félházzal üzemelt az Ibrox, alig 19 ezren voltak kíváncsiak az Aberdeen-St. Johnstone párharcra. Itt folytatódott a Dons szinte hihetetlen sorozata – 2000 óta nem képesek az Ibroxban nyerni. Így aztán kisebb meglepetésre a perth-iek bejutottak történelmük első kupadöntőjébe.
Nekünk pedig maradt az elmélkedés, hogy McCoisttal eddig 11 kupasorozatba lépett be a csapat (BL-selejtezőtől a Challenge kupáig), ebből kereken 0-t sikerült megnyerni…
Folyt. köv.!