Ha csupán a meccsek számát nézzük, az év első hónapja volt a leglazább: alig 2 x 90 + 25 percet kellett végigszenvedni, a további betervezett 65+90 perc elhalasztása érdekében az időjárás közbeszólt.
Persze azért eseményeknek így sem maradtunk híján…

Az újév szokás szerint egy részben negatív hírrel kezdődött: a szinte már elfeledett védő, Sebastien Faure egy francia újságnak adott egy hosszabb interjút a Rangers-beli életéről: „A klub nagy szabadságot ad a játékosoknak, atekintetben, hogy mit esznek. Nem figyelnek oda rájuk ilyen szempontból. Ha a pályán jól teljesítesz és nem látszanak meg rajtad a kilók, akkor azt ehetsz, amit akarsz. A francia edzők sokkal figyelmesebbek ilyen szempontból. A Lyonnál meg volt szabva, miből mennyi adagot lehetett fogyasztani. A meccsek előtt sok kávé fogy az öltözőben, szünetben sokan teáznak, de Ian Black tortaszeletet is szokott enni (!).
Persze nem könnyű az Ibroxban játszani, hatalmas a nyomás. Vezethetsz 2-0-ra, akkor is kifütyülnek egy elrontott passznál. A Lyonnál is fütyültek, de egyáltalán nem ennyire. Néha a szurkolók a kapitányt, Lee McCulloch-ot is megtalálják. Persze mi nem tudunk visszaszólni nekik. Ők hozzá vannak szokva a nagyon jó focihoz, úgyhogy őket is meg lehet érteni.
Az Ibroxban mostanság nem annyira jó a hangulat, a nyári barátságos meccseken, Bristolban vagy Sheffieldben elképesztő hangulatot varázsoltak a szurkolóink. Elképesztő lenne ezt otthon is átélni.
A média a 365-ből 362 napon át a krízis szót használja a Rangers-szel kapcsolatban, még akkor is, ha folyton nyerünk.
Amikor Lyonban voltam, még csak nem is szólhattam az edzőkhöz, akik nem is ebédeltek velünk együtt, itt viszont Ally McCoist még franciául is beszélt velem az első napokban, sokkal közvetlenebb ember.
A Rangers egy vallás. A futball csak az egyik része, de a szurkolók és magát a klubot körülvevő érzés egészen elképesztő. Sokan a negyedosztályba való lesorolás után is itt akartak dolgozni és büszkék, hogy a Rangersnél/Rangersért dolgozhatnak.
A szertáros, Jimmy Bell 1972 óta van a klubnál és McCoistot vagy Durrantot még játékosként is segítette. Ő a klub lelke, igazán remek figura, akinek rengeteg sztorija van.
A fiatal középpályásunknak, Danny Stoney-nak a combján van egy Rangers tetoválás. Ez csodálatos – én Lyonból származom, nekik szurkolok, de soha nem csináltatnék tetoválást róluk. Ha ott ezt meglátnák, azt mondanák, seggnyaló. Itt viszont gratulálnak az ilyenért. Ian Blackre egy skót zászló van tetoválva. El nem tudom képzelni, hogy egy hazai focista a francia zászlót magára tetoválná… de nem rossz ötlet.”

2015 első futballélménye a Dumbarton vendégjátéka volt. McDowall ezúttal egy picit megkeverte a lapokat és 3 helyen nyúlt bele a csapatba.

Rangers – Dumbarton 3-1 (2-1)
Championship, 19. forduló, január 3.
Simonsen – Foster, McCulloch, McGregor, Wallace – Templeton (Aird, 74.), Hutton, Law, Smith (Shiels, 81.) – Miller (Clark, 74.), Daly
Gólok: Daly (22.), Wallace (42.), Shiels (90+2.); ill. Graham (15.)
Nézőszám: 30 031

Meg kellett dolgozni a három pontért, de sikerült felállni a hátrányból. A második félidőben a Dumbartonnak nem sok köze volt a meccshez, de az utolsó tíz percet mégis végig kellett izgulni, hogy a védelem szerencsétlenkedése miatt nehogy kiegyenlítsenek.
A meccs egyik legjobbja meglepetésre Stevie Smith, aki két gólpassza mellé több veszélyes lövést is fel tudott mutatni.

Képek itt és itt láthatók.
Gól 1, gól 2, gól 3
Hosszú összefoglaló

Újév lévén fővárosi derbit is rendeztek, amely számunkra talán a legjobb, döntetlen kimenetellel végződött.

A következő napon egy érdekes hír jelent meg: Robert Sarver, 54 éves amerikai üzletember 18 millió font ellenében megvásárolná a klubot. Első ránézésre legyintenénk, azonban kicsit megismerve egész szimpatikus: több mint egy évtizede ő az NBA-ben szereplő Phoenix Suns, valamint a női WNBA tavalyi szezonját megnyerő Phoenix Mercury tulajdonosa (sportkapcsolat pipa), a bankszektorban mozog (pénz pipa) és nem egyszál magában irányítana, hanem a szurkolói csoportokkal és a Three Bears néven elhíresült (Dave King, George Letham, George Taylor) gazdagabb részvényesekkel közösen.

Első nekifutásra nem tudtunk meg róla többet, viszont az ajánlatát visszautasította a vezetőség – mondván ez a 18 millió kevés (szebb megfogalmazásban: alábecsülte a klub valós értékét). Igen, ezt azok mondják, akik kétségbeesetten veszik föl egyre-másra a 0,5-1 milliós kölcsönöket… A logikát hiába is keressük.

Sarver azonban nem adta fel, az újabb ajánlata előtt kiderült néhány részlet: a klub 90-es évekbeli egykori játékosa, David Robertson jelenleg a Phoenix FC edzője, Sarver mindhárom fia ebben a klubban játszik, ő maga pedig rendszeresen lejár megnézni őket, így alakult ki a kapcsolat Robertsonnal és így szerzett tudomást a Rangers helyzetéről. Meglátta benne a lehetőséget, alaposan utánanézett a dolgoknak és ezután szánta el magát a lépésre. Tudja, hogy sok pénzre van szükség, de garantálja, hogy ez számára nem jelent problémát.
Szóval második lépéseként 20 millióra emelte az ajánlatát – ebből 6,5 millió egy rövid távú gyorskölcsön lett volna. Ez a kijelentése is szimpatikus: „Amennyi nehézségen mentek keresztül a Rangers szurkolói az elmúlt években, egyáltalán nem csodálkozom, hogy félve állnak ahhoz, akiről azelőtt soha nem hallottak és most meg akarja venni a klubot. De ha bizalmat szavaznak nekem, akkor minden pénzügyi erőforrásomat és sportkapcsolatomat felhasználva, helyi szereplők bevonásával azon leszek, hogy visszavigyük a Rangerst a közvetlen elitbe.”
A szurkolók részéről érthető módon felmerült, hogy esetleg valaki kezére játszik, de ezt is tagadta: „Egyértelműen kijelentem, hogy korábban soha nem találkoztam, beszéltem vagy lett volna bármilyen kapcsolatom Mike Ashley-vel, az Easdale testvérekkel, Charles Greennel vagy Craig Whyte-tal.” Persze az ő szemszögéből nézve ez elég idegesítő lehet, hogy tök idegenként idejön segítő szándékkal és neki kell magyarázkodnia olyan emberekről, akik nevét valószínűleg soha nem hallotta eddig…
De másodjára sem járt sikerrel, ezt is visszadobták, úgyhogy ő is bedobta a törülközőt: „Úgy látszik, a jelenlegi vezetőség más utat képzel el. Sajnálom, hogy nem fogadták el a megújult ajánlatomat, amely rövid és hosszútávra egyaránt segítség lett volna. Minden jót kívánok a klubnak a továbbiakban és ha a támogatásomra lenne szükségük, csak kérniük kell.”

Persze Ashley sem tétlenkedik, gyorsan kinevezte pénzügyi igazgatónak Barry Leach-et, aki a SportDirectben is ugyanezt a pozíciót tölti be. A 48 éves tag vagy nagyon pro a szakmában, vagy nagy kókler, ugyanis az elmúlt öt évben nem kevesebb, mint 88 (!) cégben töltött be igazgatói tisztséget papíron – igaz, ennek kb. a harmada a SportDirect különböző módosulásai voltak.

Január elején rendezték a CONCACAF-zóna U20-as világbajnoki selejtezőit. Hogy ez minket miért érdekel? Mert akár két játékosunk is aktív szerepet kaphatott volna rajta – az állandó kölcsönadásra kárhoztatott Luca Gasparotto és Fraser Aird egyaránt meghívót kapott a kanadai keretbe. De csak előbbi utazhatott el, ugyanis Airdet nem engedte el a Rangers a tornára… Gasparotto az öt meccsből négyet végigjátszott (csapatkapitányként!), az utolsón padozott, Kanada a 6 fős csoport 5. helyén zárt, így természetesen nem jutott sehova.

Az előző posztban futólag említettem Felix Magath nevét az esetleges edzőjelöltek között. Nos, ő úgy merült fel, hogy január elején Glasgow-ba látogatott és megvette a klub részvényeinek 1%-át. Ezenkívül a jól értesültek szerint közeli kapcsolatban van az egyik „ellenzéki” csoporttal – minden bizonnyal a Dave King-féle társasággal és habár edzői ambíciói nincsenek, a jelenleg a klubnál nem létező futballigazgatói posztot szívesen betöltené.

Maga az érintett azon kívül, hogy „magánügy”, semmit nem nyilatkozott.

A hónap második és egyben utolsó meccsét az idei mumus Alloa ellen vívta a csapat. A két 1-1 és a kupában elszenvedett 3-2-es vereség után nem egyértelműen mi voltunk az esélyesek, pláne, hogy négyes idegenbeli vereségsorozatban voltunk…

Alloa – Rangers 0-1 (0-1)
Championship, 20. forduló, január 10.
Simonsen – Foster, McCulloch, McGregor, Wallace – Templeton (Aird, 65.), Hutton, Law, Smith – Miller (Clark, 83.), Daly (Boyd, 65.)
Gól: Law (15.)
Nézőszám: 3 012

Negyedszerre csak összejött; a műfű és a szinte végig eső hó sem tudta megakadályozni a győzelmet, Law szezonbeli 10. góljának köszönhető. A helyzetek alapján a 3-3 sem lett volna meglepő, viszont ezzel a vereséggel az Alloa az utolsóelőtti pozícióba esett vissza. Mi pedig szánalmas módon közel 30 éves átlagkorú csapattal játszottunk.

Képek itt és itt láthatók.
A gól itt, másfél perces öf itt, hosszú videó itt nézhető.

McDowall azt mondta, hogy előzetesen az időjárási körülményeket figyelembe véve, az 1-0-t simán aláírta volna, úgyhogy örülés van…

Természetesen a Hearts elleni nagy derbire való készülés sem ment zökkenőmentesen. Nyilvánosságra került ugyanis egy Ashley által benyújtott papír, amely szerint ha 10 millió kölcsönt ad a klubnak, akkor zálogként az ő kezébe kerül az Ibrox stadion és a Murray Park edzőkomplexum. Mindezt úgy, hogy a vezetőség többször kijelentette, ilyenre nem kerülhet sor. Persze a két létesítmény csak akkor kerülne a kezébe, ha a kölcsönt nem lenne képes visszafizetni a klub. De az ő embereiből álló vezetőségnek mi érdeke lenne bármit tenni ez ellen?

Ezt már a szurkolók sem hagyhatták szó nélkül, és egy nagyobb horderejű tüntetést szerveztek a meccs előtt. Igen, sajnos ekkor továbbra is ott tartottunk, hogy az idény egyik legnagyobb rangadója jóformán senkit nem érdekelt…

Persze jó kérdés, hogy rangadó-e egyáltalán, ha a két csapat között 13 pont különbség van?

Rangers – Hearts 0-0 – a 25. percben félbeszakadt
Igazából el se kellett volna kezdeni, az egész kb annyira komoly volt, mint amikor az általános iskolai szünetben a gyerekek kimennek rugdosni a hóba… A Heartsnak volt egy nagy kapufája, de amúgy összesen nem volt három egymás utáni sikeres passz, úgyhogy közmegegyezésre a bíró lefújta az egészet.

Képek itt és itt láthatók.
Összefoglaló a harmadnyi meccsről
Videó a tüntetésről

A fővárosból közel kétezren ruccantak át, így nem meglepő módon idegesek voltak, hogy fél óra után indulhattak is haza, ennek eredménye volt egy kis mutogatás, de semmi komolyabb nem történt bent. Kint már feszültebb volt a helyzet, tekintve, hogy kis túlzással több demonstráló volt, mint a stadionban néző.

Sack the board – azaz: Mondjon le a vezetőség!

És ha a pályán nem is sikerült jó eredményt elérni, azon kívül mindenképp: Dave King ugyanis eljutott abba a helyzetbe, hogy lehetősége lett egy EGM-et (extraordinary general meeting, azaz rendkívüli közgyűlés) összehívni – ez arra hivatott, hogy a részvényesek véleményt nyilvánítsanak és adott esetben leváltsák a vezetőségi tagokat. A konkrét célkitűzése az volt, hogy Somers, Llambias, Leach és Easdale helyett saját magát, a régebbről már megismert Paul Murray-t és John Gilligant (a Tennents sörgyár egykori ügyvezető igazgatója) tegye be az elnökségbe – ehhez a részvényesek 50.01%-ának szavazata szükséges. Persze a hivatalos dolgok lassan működnek, a vezetőségnek 42 napja van arra, hogy lebonyolítsa ezt a közgyűlést.
King biztos abban is, hogy akár a tőzsdét, akár az SFA-t meg tudja győzni, hogy alkalmas a klub vezetésére. Hogy miért kell őket győzködnie? Tavaly a dél-afrikai hatóságoknak 44 millió fontot fizetett ki adózással kapcsolatos gondok miatt – több mint negyven esetét vizsgálták. További súlyosbító körülmény, hogy a Craig Whyte-vezette első időkben ő maga is a klub vezetőségében volt és felmerülhet, hogy az akkori pénzügyi problémákhoz nincs-e valamilyen köze.

Eközben nem meglepő módon Kenny McDowall (is) benyújtotta a felmondását – McCoisthoz hasonlóan egyelőre ő is kitölti a 12 hónapos felmondási idejét, tehát addig kapja a fizetését és egyelőre még dolgozik is, mint megbízott edző.
Ekképp indokolta: „18 éve vagyok az Old Firm kötelékében, ez nagyon hosszú idő és megviseli az embert. Az elmúlt négy év nagyon nehéz volt, szükségem van egy kis szünetre.”

Ezután megértük minden idők egyik legbizarrabb interjúját. Charles Green egy kórházi ruhában szelfizett egyet, majd beszélgetett a Sky Sports riporterével. Nem kell megijedni, mindössze egy térdműtét miatt feküdt bent. Elhangzottak olyanok, hogy amikor őt távozásra kényszerítették, akkor 18 millió volt a kasszában, azóta ez teljesen leapadt; kétszer találkozott azóta a rendőrséggel, de vele kapcsolatban nem csak Whyte ügyében érdeklődtek; ő konkrétan harcolt a klubért (ez volt a legszürreálisabb, ekkor majdnem elsírta magát); nem igaz, hogy vagyonokat vett ki a klubtól, a fizetése 360 ezer font volt évente és a bónuszokat fel sem vette (ehhez képest a hivatalos iratok szerint 933 ezer fonttal távozott…); egyáltalán nem zárja ki a visszatérést; az Ashley-féle vezetőség nagyon jó munkát végez.

A megrázkódásból még ocsúdtunk fel, amikor egy újabb értelmezhetetlen hírt kaptunk: Bilel Mohsni a tunéziai válogatott tagjaként az Afrikai Nemzetek Kupáján szerepelt, bár a negyeddöntőbe jutó csapatban a kispadnál beljebb nem jutott neki hely. Ezt pedig nehezen viselte és az első meccs közben annyira megsértődött a kezdőből való kimaradása miatt, hogy meg sem várva a lefújást, duzzogva berohant az öltözőbe, ahol állítólag az volt az első dolga, hogy felhívja a mamáját, hogy haza szeretne menni!

Próbáltuk volna focival csillapítani az idióta híreket, de az időjárás újfent közbeszólt és a Cowdenbeath elleni bajnokit is el kellett halasztani a fagyos talaj okán.
Így sem maradtunk azonban foci nélkül, bár ezen a meccsen a játék abszolút lényegtelen volt, mégis hatalmas jelentőséggel bírt. Jótékonysági meccset rendeztek ugyanis a súlyos betegségben szenvedő egykori csapatkapitányunknak, Fernando Ricksennek. Ez már nem az első ilyen meccs, nevelőegyesülete, a Fortuna Sittard májusban szintén szervezett egy találkozót, amelyről Huszti révén még a magyar sajtó is beszámolt.

A Rangers Select néven összeállított csapat Alex McLeish irányításával ezzel a kerettel állt fel: Stefan Klos, Andy Goram, Arthur Numan, Jörg Albertz, Bob Malcolm, Ronald De Boer, Gordon Durie, Marvin Andrews, Peter Lovenkrands, Marco Negri, Russel Latapy, Rino Gattuso, Michael Mols, Alex Rae, Michael Ball, Nacho Novo, Barry Ferguson, Tugay Kerimoglu, Thomas Buffel, Bert Konterman.

Míg az All Stars csapatban többnyire Ricksen egykori csapattársai, barátai, és még a testvére is helyet kapott: Dave Beasant, Ronald Waterreus; Teddy Sheringham, Darren Anderton, Des Walker, Kevin Hofland, Kiki Musampa, Danny Landzaat, Paul Bosvelt, Kenneth Perez, Gino Facenna, Evgeniy Levchenko, Marc Falco, James Beattie, Pedro Ricksen, Rick Geenan, Zurab Khizanishvili, Charlie Miller.

A meccs előtt és után összeszorult az ember gyomra, látva, hogy egy betegség mennyire meg tud törni egy élete teljében lévő sportembert, aki néhány éve még a pályán ellentmondást nem tűrően vezette a csapatot, a pályán kívül meg a bulik királya volt… A találkozó végén ahogy a tiszteletkör alatt felváltva vitték a vállukon a többiek Fernandot, az tényleg könnyfakasztó volt.
De a szavak helyett beszéljenek a képek!

Magát a meccset nyilván nem érdemes elemezni, a 41 349 néző 11 gólt láthatott (7-4 arányban az All Stars nyert) és elég annyit hozzátenni, hogy a 48 éves Teddy Sheringhamet bármikor beraknám a kezdőbe a jelenlegi Kris Boyd helyett…

Képek itt és itt láthatók.

Sheringham, 0-1
Perez, 0-2
Anderton, 0-3
Durie, 1-3
Lövenkrands, 2-3
Andrews öngól, 2-4
Beattie, 2-5
Buffel, 3-5
Novo, 4-5
Perez, 4-6
Miller, 4-7

Videóüzenet néhány játékostárstól, akik nem tudtak eljönni: Giovanni van Bronckhorst, Frank de Boer, Mark van Bommel.
Bevonulás
A teljes meccs
A tiszteletkör

Nando így köszönte meg a délutánt:
„Kedves kék-fehér barátaim, köszönöm a mai támogatást! Nagyon sokan jöttetek el, ez engem boldoggá tesz és erőt ad a küzdelmemhez. Amikor itt játszottam, mindent beleadva küzdöttem a világ legsikeresebb klubjáért. Most a klub és a szurkolók nagyon sokat adnak vissza ebből. Soha nem voltam ennyire büszke, hogy ide tartozom. Köszönöm, szeretlek titeket, mindörökké Rangers.”

A hónap végére maradt még egy negatív hír, Nacho Novot ugyanis kitiltotta a vezetőség a Murray Park edzőközpontból. A jótékonysági meccsen gólt is lövő közönségkedvenc „bűne” az volt, hogy csatlakozott az egyik „lázadó” csoporthoz, a Rangers Firsthöz, ezt pedig nem nézték jó szemmel. Novo jelenleg az amerikai másodosztályú Carolina Railhawksban játszik, az ottani ligaszünet miatt jött haza, rendszeresen látogatta az edzéseket, egyik nap azonban megérkezése után McDowall azzal állt elé, hogy felsőbb utasításra ki van tiltva a létesítményből.
„Azt mondtam Kenny-nek, hogy semmi gond, hiszen úgyis nemsokára megyek vissza Amerikába, megköszöntem neki a lehetőséget, hogy együtt edzhettem a csapattal az előző hónapokban. Kenny-vel semmi bajom, a vezetőséggel viszont van. Számomra azok az emberek rohadékok. Hogy miért? Mert egyikük sem keresett fel engem, simán elém állhattak volna, hogy ez van, de nem, ők Kenny-t hozták ilyen kínos helyzetbe. Meg lehet nézni, hogy bántak McCoisttal is, semmi tiszteletet nem mutatnak. Így nem lehet egy klubot jól vezetni. Ez is mutatja, hogy milyen rossz kezekben van a Rangers.”
Az eset akkora jelentőséget kapott, hogy a klub a hivatalos honlapon cáfolta, hogy kitiltotta volna őt.
Vajon kinek hiszünk: a vállalhatatlan, hazug és a pénzt folyamatosan kilapátoló vezetőknek vagy a klub modernkori egyik legnagyobb hősének, aki távozása óta is egyfolytában a klub mellett nyilvánul meg?

Nos, ilyen előzményekkel készültünk közel három év után az első Old Firmre…