Igen mozgalmasan zajlott a március: megtörtént a várva várt vezetőségcsere, edzőváltás is volt, megjelentek a pénzügyi eredmények. Ja igen, és 6 meccset is játszott a csapat.

A hónap első napja rögtön örömteli eseményt hozott, hiszen David Somers elnök megkímélve magát a nagy égéstől, lemondott a kiszavazó-show előtt! Búcsúnyilatkozatában elmondta, hogy hiába dolgozott sikeresen évtizedeken át a világ egyik legnagyobb gazdasági központjában, a londoni City-ben, amikor felmerült, hogy a Rangers elnöke lehet, ismerősei figyelmeztették, hogy itt más szabályok és viselkedési formák uralkodnak. Most már tudja, ez enyhe kifejezés. Ettől és az ellene irányuló támadásoktól függetlenül sok sikert kíván a klubnak.

Ami a „forradalmárokat” illeti, Dave King és Paul Murray nagyjából már régebb óta ismert, viszont a harmadik illetőről, John Gilliganről nem sokat tudtunk eddig. Nos, mint kiderült, ő szintén abszolút szurkoló, mi sem bizonyítja ezt jobban, első Rangers meccsére még édesapja vitte ki 1963-ban (!), majd 72-ben ezt a szerelmet választotta (ideiglenesen) a másik helyett, ugyanis eljegyzési gyűrű helyett a KEK-döntőre vett inkább jegyet a spórolt pénzéből. (Végül mindkettő happy enddel zárult, a kupát megnyertük, az esküvő egy évvel később összejött). Azóta is szinte minden meccsen jelen van, még idegenben is.
Ez pedig iszonyat szimpatikus tőle: „Mindennél jobban szeretném, ha a szurkolók azt sem tudnák, kik vannak a klubvezetőségben. Az edzőről, a játékosokról, a fociról kellene beszélniük, nem arról, hogy mi folyik a klubházban. Egyike vagyok annak a több tízezer Rangers szurkolónak, akinek minden nap felkelés után az az első gondolata, hogy mi van a klubbal. Sajnos az elmúlt években semmi jó nem volt…remélhetőleg ez március 6-ától megváltozik.”

Március harmadik napján járunk, még hármat kell aludni az EGM-ig, amikor King kijelenti, hogy szó szerint elsöprő győzelmet aratott – ezt az alapján állítja, hogy a szimpla részvényesek többsége a szavazati jogát átruházta az egyes szurkolói csoportokra és ők biztosan Kingékre voksolnak, így eldőlt a kérdés. Easdale és Somers jól tette, hogy odébbálltak, de mivel a másik két Ashley-báb, Derek Llambias és Barry Leach nem távoznak önszántukból, így mindenképp meg kell tartani a gyűlést. Viszont délutánra nem volt ilyen rózsás a helyzet, ugyanis ha a korábban beharangozott, Ashley által felajánlott második ötmilliós gyorskölcsönt ez alatt a néhány nap alatt lehívná a jelenlegi vezetőség, akkor előállna az a szituáció, hogy hiába ezt a maradék két tagot leváltanák pénteken, hétfőn visszaülhetnének a székükbe, ugyanis a gyorskölcsön egyik kondíciója, hogy Ashley két vezetőségi tagot delegálhat…

Egy nappal a nagy esemény előtt King megérkezett Glasgow-ba és rögtön elmondta, hogy természetesen önként veti alá magát a Skót Szövetség „fit and proper” tesztjének, ami arra hivatott, hogy minden szempontból (jogi, pénzügyi, etikai) kivizsgálja az illetőt, hogy alkalmas-e a klub vezetésére. Amíg ez a folyamat zajlik, addig Paul Murray fogja átmenetileg az elnöki posztot betölteni. Közölte továbbá, hogy rövid-középtávon minimum 20 millió fontot kell a klubba invesztálni.

„A holnapi nap fordulópont lesz, nem a klub történelmében, hanem a jövőjét tekintve. Esély, hogy sok-sok nehéz évtől megszabaduljunk és egy új érában előre tekintsünk. Mi átláthatóságot, kiszámíthatóságot és meghatározott utat ígérünk a szurkolóknak. Ez az út hosszú és rázós lehet, de tudjuk, merre kell mennünk. Az első szakaszban, nagyon rövid idő alatt a Rangers-t Skócia második számú klubjává kell tennünk, mert most nem az. Ezután csökkentenünk kell (főleg pénzügyi szempontból) a Celtic és a köztünk lévő szakadékot – ez hosszabb ideig is eltarthat.”

És akkor eljött a várva várt nap, melyre talán nem túlzás rátűzni: 2011. május 6-a óta a legjelentősebb dátum a klub életében – ekkor került 1 fontért cserébe Craig Whyte kezébe a klub többségi tulajdona. Az azóta eltelt majd’ 4 éven keresztül folyamatosan adták át a kilincset egymásnak a gazemberek, akik csupán a pénzszerzés lehetőségének érdekében léptek be a klubházba.
2015. március 6-án pedig végre olyanok kezébe került az irányítás, akiknek nem csak a pénztárcájuk (ezt igazából csak remélni tudjuk), de a szívük is a helyén van.

A voksolás mindössze 13 perc alatt lezajlott és a végeredménye valóban elsöprőre alakult: Dave King, Paul Murray és John Gilligan egyaránt 85%-nyi szavazatot kaptak és ugyanennyien kívánták Llambias és Leach távozását!

Az előző rezsimek tetteiről: „Az elmúlt évek legnagyobb vesztesei a szurkolók, az ő érdekükben is ki fogjuk deríteni, hogy pontosan mik zajlottak itt. Ez nem boszorkányüldözés, hanem az átláthatóság jegyében szeretnénk ha kiderülne, kik miket csináltak a klubnál és utólag remélhetőleg felelősségre lehet őket vonni.”
Az edzőkérdésről: „Hosszú távú projektben gondolkodunk, az edző kinevezése kritikus döntés, ezért nem sietünk, alaposan megfontoljuk.”
A feljutásról: „Nehéz feladat, természetesen bízunk benne, hogy a szurkolók visszatérésével és a megújult lendülettel összejön, de ha nem, nem, ez nem befolyásolja a céljainkat.”
A Sports Directről és a kölcsönökről: „Alaposan át kell néznünk minden szerződést, mert sokan úgy tudják, hogy nem a klub legjobb érdeke szerint köttettek. Korábban próbáltam Mike Ashley-vel kapcsolatba lépni, de még nem jött össze. Mivel neki és a cégének is fontos, hogy jó viszonyt ápoljon velünk és a szurkolókkal, ezért bízom benne, hogy konstruktívan együtt tudunk működni.”
A „fit and proper” tesztről: „Akár jó vagyok, akár nem, invesztálni fogok a klubba. Ellentétben az előző évekkel, itt nem a hatalomról van szó, hogy személy szerint ki ül az elnöki székben. Mindannyian ugyanazért a célért küzdünk, hogy a klubot előre vigyük.”
A jövőről: „Tégláról téglára újra kell építenünk a klubot, hogy megfelelő lábakon álljon. Tudjuk, hogy fogunk hibákat elkövetni, ezért türelmet és megértést kérünk, de minden tettünkkel a klub érdekeit szolgáljuk.”

Az első képek
Az első sajtótájékoztató
A klubtévének adott nyilatkozatok
A BBC és az STV összefoglalója az eseményekről

Ezen fontos történesek után, szinte teljesen lényegtelen módon meccsünk is volt.
A Cowdenbeath ellen négy helyen változott a kezdő, de a legjobb hír, hogy a hétközi U20-as bajnokin már játszhatott Cammy Bell, aki közel 5 hónapos vállsérülése után egyből meg is fogott egy büntetőt.

A hazaiak az előző hetekben az alábbi eredményekkel zártak a feljutásra esélyesek ellen: QotS 0-5, Hibs 0-5, Hearts 0-10. Vajon ellenünk mire mennek?

Cowdenbeath – Rangers 0-0 (0-0)
Championship, 24.forduló, március 7.

Robinson – McGregor, McCulloch, Zaliukas, Wallace – Law, Hutton – Clark, Miller (Daly, 67.), Vuckic (Smith, 79.) – Boyd (Shiels, 67.)
Nézőszám: 3 244

Hát persze, hogy pontot szereznek, kapott gól nélkül! A mieink egyáltalán nem tudtak felnőni az emelkedett hangulathoz, pedig mindhárom új direktor a helyszínen nézte meg a meccset. Igaz, félhelyzetecskékből sokat kialakított a csapat, de a kaput alig-alig sikerült eltalálni (a BBC szerint 21 lövésünkből 4 ment kapura), az első félidő végén volt egy McCulloch fejes-kapufa, a másodikban még ennyi sem… Persze, rossz állapotban volt a gyep, meg nagyon fújt a szél, de ezek sem mentségek egy újabb blamára.
Zaliukas erre még rátett egy lapáttal: „Miért kéne szégyellnünk magunkat? Mert múlt héten 10-0-ra kikaptak? Nem megszégyenítő az eredmény, teljesen más a történet, mint a múlt heti, az időjárási körülmények nagyban befolyásolták a játékot. Tudunk jobban is játszani, de pozitívum, hogy nem kaptunk gólt.”

Képek itt és itt láthatók.
10 perces összefoglaló.

Kingék nem vesztegették az időt, egyből kinevezték még néhány tagot a vezetésbe: Douglas Park Skócia egyik legnagyobb autókereskedését vezeti, és szintén hatalmas Rangers szurkoló, Chris Graham a Rangers Supporters Trust szóvivője, John Bennett pedig a pénzügyi világban mozog otthonosan.

Az új éra első hazai meccsére pár napot kellett csak várni és egy különleges vendég is meghívást kapott a díszpáholyba. John Greig, akit a szurkolók a „Greatest Ever Ranger”-nek, azaz minden idők legnagyobb játékosának szavaztak, 2011 októbere óta csupán kétszer jelent meg meccsen: a klub 140. évfordulóján és Sandy Jardine halálakor. Azóta nem is hívták, de ő sem szívesen ment a fejesek miatt. Most viszont King azonnal fel- és meghívta az első hazai meccsre.

Rangers – Queen of the South 1-1 (0-0)
Championship, 25.forduló, március 10.
Robinson – McGregor, McCulloch, Zaliukas, Wallace (Mohsni, 82.) – Murdoch (Walsh, 65.), Hutton, Law, Clark, Vuckic – Daly (Boyd, 79.)
Gól: Vuckic (77.); ill. Smith (86.)
Nézőszám: 35 018

De sem ők, sem a bojkottot abbahagyó és a stadionba visszatérő szurkolók nem lehettek elégedettek az eredménnyel. McCulloch 200. Rangers meccsén ismét csak egy ikszre futotta. Az első félidőben most a vendégeknek voltak nagyobb helyzeteik és egy kapufájuk, aztán a másodikban sokáig semmi, majd váratlanul beállt a fiatal Tom Walsh, akit még 2012-ben egyszer már becseréltek, azóta nem kapott szerepet. Most egy jó megindulása után Vuckic kiharcolta a vezetést, de ez mostani Rangers nem arról híres, hogy ha az utolsó tíz percben előnyben van, akkor biztosan kijelenthető a győzelme… a balszélen Mohsni és Zaliukas is hibázott, középen viszont a 17 éves Aidan Smith nem, így ismét csak egy pontot szereztünk.

Képek itt és itt láthatók
Hosszú összefoglaló
Vuckic gólja

Ekkor már tényleg nem volt maradása McDowallnak és újra elkezdtek pörögni a korábban bedobott nevek: Walter Smith, Ian Cathro, Davie Weir, Felix Magath.

A megoldás a legkézenfekvőbb lett: Stuart McCall – egyelőre az idény végéig.
Az 50 éves McCall 91-98 között volt a Rangers játékosa, több mint 260 meccsen szerepelt, 6-szoros bajnok, a két kupát összesen 5-ször nyerte meg, 40-szer a válogatottban is játszott és beválogatták a Rangers Hall of Fame dicsőséglistájába.
Edzőként egykori csapatánál, a Bradford City-nél kezdett, nem túl sok sikerrel, meccseinek alig a harmadát nyerte meg – a negyedosztályban. 2010 decemberében visszajött Skóciába, a Motherwellnél pedig bizonyította, hogy ért hozzá: kis költségvetésből is jó csapatot csinált. Első szezonjában Skót Kupa döntőbe és Ligakupa elődöntőbe jutottak, a másodikban pedig a dobogón zártak, így a klub történelme során először BL-selejtezőbe mehettek! Persze az túl nagy falat volt nekik, de a következő, már Rangers-telen idényben odaértek a második helyre (ez közel 20 éve nem jött össze nekik) és Higdon személyében ők adták a gólkirályt – McCall jogosan kiérdemelte az év edzője díjat.
Ekkor a klubirányítás mellett szerepet vállalt Gordon Strachan újonnan alakult válogatott stábjában is. A 13/14-es idényben újfent a „Celtic-en kívüli legjobbak” voltak és bár Európából azonnal kiestek, nagy eredmény volt ez, hiszen a fél kezdő elment ingyen a nyáron.
Az idei szezont viszont nagyon rosszul kezdték, a 4. forduló óta nem tudtak a 10. helynél feljebb kerülni, így 174 meccs után megváltak McCalltól november elején.
Azóta is képben van, a BT Sports állandó szakértőjeként rendszeresen elemezte a Rangers játékát.

Tehát: klubhoz kötődő: pipa, edzőként gyenge csapatból kihozta, ami benne van: pipa, képben van a jelenlegi viszonyokkal: pipa.

Asszisztenseként hozta magával Kenny Blacket, aki szintén nem ismeretlen az Ibroxban. Az 51 éves skót mintegy 600 meccset játszott karrierje alatt, ebből az első 25-öt a Rangersnél még a nyolcvanas évek kezdetén (egyetlen gólt lőtt itt, de azt a Celtic ellen). A legtöbb időt a Hearts és az Airdrie játékosaként töltötte, 2006-2010 között utóbbinál edzősködött, majd a válogatott segítője is volt kis ideig. McCall Motherwellbe kerülésekor kezdtek együtt dolgozni, majd annak novemberi távozásától az új edző december közepi érkezéséig ő irányította a csapatot, és egészen február elejéig segítőként maradt, akkor elköszöntek tőle is.

„Kétség sem fér hozzá, óriási kihívás előtt állunk. Aki látta az elmúlt hónapokban a csapatot, az tudja, nagyon nehéz a feladat, de egyben hatalmas lehetőség is. Őszintén, hatalmas megtiszteltetés, hogy én próbálhatok meg segíteni a klubon, nagy örömmel állok a feladat elé. Tisztában vagyunk vele, hogy idén akármilyen okból, de alulteljesít a csapat, de megvan a kellő minőség a keretben, hogy jobbak legyünk. A foci gyorsan változhat. Nincs mágikus pirula, vagy tuti győzelmi taktika, de egy új arc lendületet, magabiztosságot adhat és most ez hiányzik a csapatból. Emellett 12 játékosnak lejár nyáron a szerződése és a feladatuk, hogy meggyőzzék a stábot, hogy érdemesek egy új kontraktusra. A szurkolók alapvetően nem kifütyülni jönnek ki, a csapat mögé akarnának állni. Elég időnk van még a szezonból, hogy elérjük a célunkat.
November óta négy helyről kaptam ajánlatot, melyeket visszautasítottam, de nem azért, mert a Rangersre vártam volna, egyszerűen nem éreztem megfelelőnek ezeket. Ha nem jött volna új vezetőség, nem hiszem, hogy megkaptam volna az állást.
Egyeztettem Strachannel, aki megértette a helyzetemet, nem fogok tudni a következő selejtezőkön segíteni neki. A Rangers-nél egyelőre nyárig van szerződésem, ha úgy alakul, hogy nem tart tovább, akkor természetesen örömmel állok ismét a válogatott rendelkezésére.”

Képek a bemutatásról
Az első interjú
Az első sajtótájékoztató

Eközben Kenny McDowall azonnal hatállyal, „teljesen” távozott a klubtól. 2007-ben, Walter Smith visszatérésekor érkezett és McCoist mellett hosszú éveken át senki nem tudta mit csinált, azon kívül, hogy állandóan egy táblára rajzolt. Persze így is szerepe volt bajnoki címekben, kupagyőzelmekben és az UEFA-kupadöntős menetelésben, ezzel beírta magát a klub történelmébe. WS távozása után McCoist jobbkeze lett, McCoist távozása után meg fogalma sem volt, hogy mit kéne csinálni – 10 tétmeccsét 3-3-4-es mérleggel zárta.
A pletykák szerint 200 ezer fontba fájt, hogy a szerződését kifizetve, egyből leléptessük.

McCall számára Ideális bemutatkozó ellenfélnek tűnt az utolsó helyen álló Livingston, amely ötös vereségsorozatból jött, igaz a Hibs a legutóbbi körben csak a 90. percben lőtt góllal tudott ellenük nyerni. Úgy vette át a csapatot, hogy az a harmadik helyen, 22 ponttal a Hearts és 5 ponttal a Hibs mögött állt (igaz, utóbbi kettővel több meccset játszott).

Rangers – Livingston 1-1 (1-1)
Championship, 26. forduló, március 14.
Robinson – Faure (Zaliukas, 52.), McGregor, McCulloch, Wallace – Hutton, Law, Vuckic (Templeton, 71.), Walsh – Clark, Miller (Boyd, 81.)
Gól: Vuckic (9.); ill. Sekajja (45.)
Nézőszám: 35 066

A hátrányt a felfokozott hangulat ellenére sem sikerült csökkenteni, két nap alatt nem sikerült csodát tenni és felrázni a társaságot. Pedig még tíz perc sem telt el, amikor egy szépen és gyorsan végigvitt támadást Vuckic góllal fejezett be – ekkor jónak ígérkezett a délután… A felnőttmeccsen először kezdő Tom Walsh nagyon élt a baloldalon, de arról nem tehetett, hogy hátul megint rendezetlen volt a csapat és egy kis szerencsével kiegyenlített a Livi. A második félidőben egy teljesen más csapat jött ki, a megszokott ötlettelen, lassú, unalmas játékot láttuk, így maradt az iksz.

Képek itt és itt láthatók.
Vuckic gólja.
Hosszú összefoglaló itt nézhető.

Nem volt idő búslakodásra, máris jött egy újabb meccs! Cammy Bell 213 nap után tért vissza a kapuba, Vuckic kisebb sérülés miatt kimaradt, összesen 5 helyen változott a csapat. Az Alloa lépett egy váratlant, egyik napról a másikra leszerződtették Michael Choprát, aki a Newcastle és a Sunderland színeiben 60-szor a Premier League-ben, több csapatnál 220-szor a Championshipben lépett pályára, tehát igencsak rutinos.

Rangers – Alloa 2-2 (0-0)
Championship, 27.forduló, március 17.
Bell – McGregor, Zaliukas (Templeton, 62.), McCulloch, Wallace – Walsh, Law, Murdoch, Shiels – Boyd (Daly, 68.), Clark
Gól: Clark (72. és 77.); ill. Gordon (53.), Buchanan (82.)
Nézőszám: 28 902

Bár Chopra csak időhúzó cserének jött be, újdonsült csapattársai maximálisan helytálltak – avagy a mumus újból lecsapott: az Alloa négyből háromszor pontot tudott csenni ellenünk. A bal oldalon ismét Walsh lendülete vitte előre a csapatot eleinte – de mindhiába: ahogy ilyenkor lenni szokott, az ellenfél lőtte az első gólt. Aztán Clark két fejessel megfordította az állást, de a kritikus utolsó tíz percet ezúttal sem tudtuk kihúzni: egy nagyon szépen kipasszolt támadás végén egyenlítettek. Pedig volt 18 lövésünk, szemben az Alloa két kapuralövésével…

Képek itt és itt láthatók.
Clark első és második gólja.
Gólösszefoglaló itt.
Hosszú összefoglaló itt nézhető.

A szünetben készült egy kis videó, amely remekül ábrázolja a Rangers jelenkorát. Vajon melyik térfélen melegít a túlfizetett játékosokból álló, világszínvonalú edzőközponttal rendelkező, és melyiken a lelkes amatőrökből álló csapat?

HT Drills… pic.twitter.com/UKirde6Q0q

— Rangers History (@RangersFACTS) March 17, 2015

Ezzel sorozatban öt döntetlennél jártunk és az elmúlt kilenc meccs (ez pont a szezon egyik negyede) 27 megszerezhető pontjából összesen 8-at sikerült összekaparni…
Ekkor már ott tartottunk, hogy nem is előre, hanem inkább hátra kell nézegetni, nehogy utolérjen a Falkirk/QotS páros.

Ilyen előzmények mellett vajon mennyi eséllyel mehettünk neki a már hat pont előnyben lévő, idén eddig minket 9-1-es gólaránnyal alázó és jelenleg egy hetes győzelmi szériában lévő Hiberniannek?
Az egyetlen, amiben bízhattunk, hogy McCall a Motherwell edzőjeként még soha nem távozott vesztesként az Easter Roadról.

Hibernian – Rangers 0-2 (0-1)
Championship, 28.forduló, március 22.
Bell – Zaliukas, McCulloch, Mohsni – McGregor, Law, Murdoch, Shiels (Black, 75.), Wallace – Clark, Miller (Vuckic, 85.)
Gól: Wallace (43.), Miller (80.)
Nézőszám: 14 075

Ez a sorozat most sem szakadt meg és nyugodtan kijelenthettünk, hogy végre van edzőnk! Évek óta nem volt ilyen szintű szervezett csapatjáték, mint amit ezen a délutánon produkált a csapat. A megszokott négyvédős rendszert megbontva, McGregor és Wallace picit följebb lépett, jóval többet kapcsolódtak be a támadásokba és ez annyira megzavarta a hazaiakat, hogy nem tudtak mit kezdeni – igaz, Cummings, a házigólkirályuk sérülés miatt nem játszhatott.
Igazából az első félidő nem hozott hatalmas izgalmakat, de a vége előtt nem sokkal Mohsni céltalannak tűnő felívelt labdáját Clark beérte, beadta, ahol úgy pattant, hogy Wallace egyszer csak bebombázta a felsőbe.
A második félidőben is sikerült teljesen kikapcsolni a Hibs agyát, Scott Allant, nélküle pedig haloványak voltak a zöldek. Clark lábában még benne maradt a második gól, egy Mohsni hibából majdnem kiegyenlítettek a hazaiak, de végül ismét Wallace lett főszereplő: jól indult meg, majd kicsit kérdésesen szabaddá tette a terepet Millernek, aki eldöntötte a meccset.

Képek itt és itt láthatók.
Az első és a második gól.
Másfél perces öf itt, hosszabb itt, még hosszabb videó itt nézhető.
Wallace nyilatkozata.
Vicces jelenet, ami az NSO figyelmét sem kerülte el.

https://www.youtube.com/watch?v=jndPRwjPWSY

Wallace üzenete a szurkolók felé arra utal, hogy ne higgyenek el mindent az újságoknak, ugyanis több cikk megjelent arról, hogy rosszul érzi magát és nem-feljutás esetén biztosan távozna.

Ez az eredmény egyben azt is jelentette, hogy 7/8 fordulóval a vége előtt, immár matematikailag is bajnok és feljutó a Hearts!

McCall: „Először is szeretnék gratulálni a Hearts-nak, remek szezont futottak. Ami minket illet, elégedett vagyok a teljesítménnyel és az eredménnyel is. Egy kicsit visszanyertünk a padlón lévő önbizalmunkból. Minden szempontból megerősödve szeretnénk a playoffra felkészülni, ez most nagyban segített.”
Talán nem túlzás nagy szavakat használni: valami elkezdődött, a szurkolók visszataláltak a csapathoz. Sikerült megakadályozni, hogy a Hibs 4/4 győzelemmel hozza le a bajnokikat ellenünk, de minden bizonnyal a playoffban még összefut a két csapat…

Közben Paul Murray visszaszúrt egyet az előző vezetőségnek: szégyellhetik magukat, tekintve, hogy teljesen feleslegesen elpazaroltak 300 ezer fontot az EGM körüli mizériára, valamint, hogy a newcastle-i ötösfogat orvosi vizsgálat nélkül került ide! Bigirimana például konkrétan nyilatkozta, hogy: „Őszintén nem tudom, mikor fogok tudni újra játszani. De az nem ebben a szezonban lesz.”

Murray egy hosszú interjúban beszélt egyebek mellett arról is, hogy egy olyan modern klubot szeretnének felépíteni, amelynek 143 éves hagyománya van és ennek érdekében Európa-szerte nézelődnek a klubstruktúrákban és próbálnak ötleteket szerezni, hogy mi az, ami itt is működőképes lenne. Rövidtávon a klub pénzügyeinek stabilizálása a cél és a feladat, közép- és hosszútávon pedig a játékoskeretbe kell jelentős, de nem ésszerűtlen összeget fektetni, mert ha a csapat sikeres, akkor az lendíti a gazdasági szereplést is. Amíg King tekintetében zajlik a „fit and proper” vizsgálat, addig a vizsgálat tisztasága miatt ő nem tesz pénzt a klubba. Tudják, hogy fognak hibákat elkövetni, de teljes nyitottságot, átláthatóságot és őszinteséget ígérnek, mert így a szurkolók is jobban magukénak érezhetik a klubot és együtt erősebbek és sikeresebbek tudunk lenni.

A rangadó után volt egy teljes hét a regenerálódásra, hét közben ugyanis válogatott meccseket rendeztek, amelyben felnőttszinten egyedül Zaliukas volt csak érintett, ő a Wembley-ben Rooney-t fogta – kevés sikerrel, az angolok 4-0-ra nyertek, a litvánok úgy tűnik, a csoport utolsóelőtti helyének elkerülésért kénytelenek küzdeni az észtekkel.
Ezután az a Cowdenbeath látogatott az Ibroxba, amely előző 13 meccséből csak egyet nyert meg (utolsó 6 meccsén összesen 1 gólt lőtt), a kiesés ellen küzd, ráadásul menedzsere, Jimmy Nicholl az északír válogatott segítőjeként a nemzeti csapatnál maradt a hétvégére, tehát nélküle utazott a csapat.

Rangers – Cowdenbeath 4-1 (0-0)
Championship, 29. forduló, március 28.
Bell – McGregor, McCulloch, Mohsni, Wallace – Shiels (Vuckic, 69.), Murdoch, Law, Templeton (Black, 86.) – Miller, Clark (Hardie, 74.)
Gól: Clark (48.), McGregor (84.), Vuckic (88., 90.), ill. Oyenuga (75.)
Nézőszám: 32 682

Kisebb meglepetésre január eleje óta először bekerült a kezdőbe Templeton, de nem ő lett a főszereplő. A lényegi dolgok a második félidőre maradtak: a gyors vezetés összejött, a helyzetek megvoltak, az ellenfél gyenge, itt nem lehet baj! Dehogynem, Clark fél méterről kihagyott ziccerét és Mohsni idiótaságát megbüntették a vendégek, az ilyen esetekben pedig az előző két edző alatt elképzelhetetlen lett volna, hogy nyerjünk. De már új szelek fújnak, a fiatalság pedig összehozta a 3 pontot. Előbb Murdoch ágyazott meg McGregor bombagóljának, majd a becserélt Vuckic duplával majdnem kiütés lett a vége. A krónikához tartozik még, hogy az Ibrox közönsége végre Ryan Hardie-ból is kapott egy kis ízelítőt, a 18 éves csatár az U20-as csapatunk házi gólkirálya.

Képek itt és itt láthatók.
Az első, a második, a harmadik és a negyedik gól.
Másfél perces öf itt, hosszú videó itt nézhető.

Közel három hónap (!) után sikerült ismét otthon bajnokit nyerni, és mivel a Hibs kikapott, ezért a márciust pontazonossággal és egy meccs előnnyel zártuk!

De nem a Rangers-ről lenne szó, ha nem egy negatív hírrel fejeznénk be a hónapot… kijött ugyanis a legutóbbi félév pénzügyi beszámolója.
A lényegesebb pontok:
– 2014. június-december között 32.321 volt a hazai átlagnézőszám, amely teljes Nagy-Britanniát tekintve a 13. legmagasabb szám.
– A klub 2.8 milliós veszteséget termelt ebben az időszakban, ami nyilván rengeteg, de legalább csökkent az előző év 3.6 milliós számához képest.
– Amennyiben a csapat kiharcolja a feljutást, a Newcastle-nek köteles 500 ezer fontot fizetni, cserébe az öt kölcsönjátékosért – miközben a második helyért járó jutalom 342 ezer font (a harmadik helyért meg 178 ezer)…

Paul Murray szerint: „Ezek az eredmények az előző vezetőségnek köszönhetők. Mi a jövőre koncentrálunk, a hosszú távú célunk, hogy legkésőbb 2022-re felépítsünk egy olyan klubot, amely Európában ismét megállja a helyét. Ez különösen fontos év lesz, a klub alapításának 150., a KEK-győzelemnek pedig az 50. évfordulója. Tehát a következő években meg kell alapoznunk a biztos anyagi és személyi hátteret, a Murray Park utánpótlásrészlegén és a nagycsapatnál egyaránt, hogy előbb országos, majd európai szinten ismét jelentős tényezők lehessünk.”

Úgy legyen!