A kupadöntő elvesztése teljesen átírta a felkészülési időszakot, ugyanis emiatt nemcsak Európáról maradtunk le, hanem részt kellett venni az átalakított Ligakupa csoportkörében. Ez pont a pre-season közepén jelentett sok meccset gyors egymásutánban, ami Warburton szerint egyáltalán nem ideális. Ettől függetlenül hibátlanul teljesítette a csapat a kötelezőt, ám az első nehezebb ellenféllel való találkozás megmutatta, hogy van még  hova javulni…

Június 27-én 23 fős keret utazott el a 12 napos dél-karolinai edzőtáborba, ahol egy meccset játszottak, a Charleston Battery ellen. Ha nem ismerős ez a név, az nem meglepő, hiszen egy mindössze 23 éve alapított, harmadosztályú egyesületről van szó, amelynek otthona az 5100 fő befogadóképességű MUSC Health Stadium.

A pálya Millernek ismerős lehetett, ő még 3 éve a Vancuver játékosaként szerepelt itt egy felkészülési meccsen. Tavaly a WBA játszott itt, de korábban a Bolton, a Portsmouth és a Sunderland is megfordult a Charlestonnál.
A teljes kinttartózkodás alatt iszonyatos hőség és magas páratartalom volt, a program napi 3 edzésből állt, amúgy a szabadidő nem volt korlátozva, kivéve, hogy MW teljes alkoholtilalmat rendelt el. Egyetlen egyszer romlott el az idő – pont a meccs estéjén… a nagy vihar nagy villámlásokkal is járt, így egy órás csúszással kezdődött a Warburton-éra második éve.

Barton vízumproblémák miatt nem utazott el, Rossiter az U19-es Eb-n szerepelt, Crooks és Kranjcar sérült, Hodson később csatlakozott a kerethez – ők voltak a hiányzók.

Charleston Battery – Rangers 1-2 (0-0)
Felkészülési meccs, július 6.

Foderingham (Gilks, 45.) – Tavernier (Ross McCrorie, 69.), Onyewu (Wilson, 45.), Wilson (Hill, 12. (Onyewu 69,.)), Wallace (Walsh, 60.) – Halliday, Holt (Forrester, 60.), Windass (Hardie, 60.) – Waghorn (Thompson, 60.), Miller (O’Halloran, 45.), Walsh (McKay, 45.)
Gól: Guerra (81.); ill. Windass (57.), Forrester (76.)

Természetesen a pre-season első meccséből abszolút semmilyen következtetést nem lehet levonni, mindenesetre örömmel nyugtáztuk, hogy nyertünk és az egyik újonc góllal mutatkozott be. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, sorcserékkel frissített MW, egyszer a félidőben, egyszer egy óra után, egyedül Halliday játszott végig.

Windass gól
Forrester gól

Képek itt és itt láthatók.
Összefoglaló a meccsről és néhány perces videó az amerikai túráról.

A túráról hazaérkezvén MW elmondta, hogy elégedett a látottakkal, az edzettségi állapot felhozása volt a fő szempont, ez pedig sikerült, csakúgy mint az új játékosok megismerése/összeszokása. Hangsúlyozta, hogy a Ligakupa lebonyolítás nincs ínyére, de ez van, betudjuk ezt is a felkészülés közé.

Közben jött egy jó hír, miszerint a Rangers lett a tavalyi év Championshipjének fair play díjasa. A teljes szezonban csupán egyetlen piros lapot szenvedett el a csapat, az is egy röhejes második sárga volt Halliday-nek (illetve neki volt még egy piros, de azt utólag visszavonták).

A hó közepén tehát máris tétmeccseket kellett játszani.
Kezdésnek a csoportrangadót Motherwellben, akik ellen volt miért visszavágni (lásd még: tavalyi playoff, bár amint kifejtettem az előző írásban, jót tettek velünk azzal). Warburton szerint jó állapotban volt a csapat, noha sok munka van még előttük és elmondta, hogy a 9 nap alatt lejátszandó 4 meccs során biztosan rotálni fog.
A Ligakupa címvédője a Ross County, de érdekesség, hogy az előző 6 évben 6 különböző csapat hódította el a trófeát.

A kezdőben csupa ismerős név, a padon viszont 5 új arc is helyet kapott. A hazaiak is jól átalakultak, négyen maradtak a tavalyi playoff meccsről.

Motherwell – Rangers 0-2 (0-0)
Ligakupa csoportkör, 1. forduló, július 16.

Foderingham – Tavernier, Wilson, Kiernan, Wallace – Halliday, Holt (Windass, 69.), Forrester (Kranjcar, 60.) – Waghorn, Miller (O’Halloran, 60.), McKay
Gól: Tavernier (48.), Waghorn (91.)
Nézőszám: 6 951

Jól bekezdett a Well, gyakorlatilag az első félidőben több lövés jött a kapunkra, mint a másik három meccsen összesen. Aztán elkezdtünk mi is játszani, szinte csoda, hogy gól nélkül zárult a félidő. A másodikban pótoltuk a hiányt, az idény első gólját – akárcsak tavaly – James Tavernier lőtte, egy remek tekerésből. Tav kis híján gólpasszt is adott, Forrester lövése a lécen csattant. Az újak közül Kranjcar 30, Windass 20 percet kapott, előbbi első labdaérintésből gólt is szerezhetett volna, ha nem rúg lyukat.
A második félidő egyértelműen a miénk volt, mindegyik csere lendületet hozott a pályára és ez a végén góllá is érett egy csodás Waghorn csavarással.
A győzelem megérdemelt, bár a védekezésen továbbra is van mit javítani. Egyúttal – talán nem nagyképűen – elmondhattuk, hogy csoportelsőként zsebben is volt a továbbjutás. Persze azért a meccseket még le kellett játszani…

Képek itt és itt láthatók.
A teljes meccs itt nézhető, hosszú összefoglaló itt nézhető.

MW: „A 15. perctől uraltuk a meccset, de az első gól csak később jött össze. Sok egy-az-egy elleni szituációt vesztettünk és labdákat adtunk el, de ez volt az első tétmeccs, összességében nem lehet panaszom. Energiával jól bírta a csapat, ez főleg dicséretes.”

Következett az Annan Athletic, amely ellen összesen csak négyszer játszott korábban a Rangers, mindannyiszor a negyedosztályban, 2-1-1-es mérleggel zárva – a sárgáknak nem sikerült azóta feljebb jutniuk.
MW ígéretéhez híven 6 helyen nyúlt bele a csapatba, tétmeccsen most debütált Gilks kapus, Hodson és Clint is – utóbbi ezzel a klub történelmének legidősebb bemutatkozója lett.

Rangers – Annan Athletic 2-0 (1-0)
Ligakupa csoportkör, 2. forduló, július 19.

Gilks – Hodson, Hill, Kiernan, Wallace – Halliday, Windass (Forrester, 60.), Kranjcar (Barton, 60.) – O’Halloran, Waghorn, McKay (Miller, 60.)
Gól: McKay (30.), Waghorn (74.)
Nézőszám: 31 628

A Rangers által kinevelt Blair Currie minimum 3 nagyobb bravúrt bemutatott, neki köszönheti az Annan, hogy csak kettővel megúszták. Fél óra játék után azonban ő sem tudott mit tenni McKay bombagóljánál, lazán, de remekül találta el a labdát a nagy önbizalommal játszó újdonsült 10-es. Bezzeg a másik kapus, Gilks unatkozott, az első félidőben összesen 4-szer (!) kellett a labdához érnie… Hodson a támadásokban is jól pótolta Taverniert, akár már az első félidőben mesterhármasnál járhatott volna, majd adott egy gólpasszt. Senki nem lötyögött, látszott az akarás, mindenki belement a párharcokba is. A második gól egy szépen végigvitt kontra után született, a győzelem egyáltalán nem forgott veszélyben és Bartonból is kaptunk fél óra ízelítőt.

Képek itt és itt láthatók.
McKay megmozdulásai itt, hosszú videó itt nézhető.

MW: „Vannak olyan játékosaink, képesek ilyen gólokra, csak el kell hinniük magukról, hogy sikerülhet és akkor eredményesek lesznek. Az ellenfél 10 emberrel védekezett, ilyenkor mindig nehéz dolgunk van. Összességében elégedett vagyok a látottakkal, de természetesen még mindig van miben fejlődnünk.”

Harmadik ellenfelünk az East Stirlingshire volt, amely ellen 12-ből mindet nyertük, közel ötös rúgott gólátlaggal. Velük is a negyedosztályban futottunk össze, ahonnan idén kipottyantak.
MW három helyen változtatott, az előző nap igazolt Dodoo a padra ülhetett.

East Stirlingshire – Rangers 0-3 (0-2)
Ligakupa csoportkör, 3. forduló, július 22.

Gilks – Hodson, Hill, Wilson, Wallace – Halliday, Forrester (Thompson, 65.), Windass (Kranjcar, 45.) – O’Halloran (Dodoo, 60.) Miller, McKay
Gól: Halliday (10., büntetőből), Windass (35.), Dodoo (90+1.)
Nézőszám: 2 246

Mondhatni, hogy kijött az osztálykülönbség, a hazaiaknak momentuma sem volt, mi pedig már az első gólt megelőzően vagy hármat rúghattunk volna – és a tizenegyeset (jogos, bár sokszor nem adnak ilyenért) csak a 10. percben értékesítette Halliday! Újabb jó pár kimaradt helyzet után szerencsére jött a második, Windass első ízben talált be tétmeccsen Rangers játékosként. Látva, hogy bárhogy is próbálkozik a csapat, ebből K.O. nem lesz a végére, a második félidőben kicsit visszavett az iramból. De a végére azért maradt egy csattanó, Dodoo nagyon gyorsan letette a névjegyét, igaz, nem volt nehéz dolga.

Képek itt és itt láthatók.
Rövidebb videó itt, hosszú öf itt nézhető.

MW: „Ismét megfelelő volt a játékosok hozzáállása, profi munka volt. Az egész meccsen uraltuk a játékot, bár a második félidőben több helyzetet kellett volna kialakítani. Doodo lendülete még sokat fog jelenteni számunkra.”

Utolsó ellenfelünk a Stranraer volt, mellyel ezelőtt a harmadosztályban találkoztunk, az akkori négy párharcból 10 pontot sikerült szerezni, 9-1-es gólaránnyal. Ami aktuálisabb, hogy két győzelemmel kezdték a Ligakupát és két, másodosztályból érkező támadóval (Scott Agnew, Christian Nade) erősödtek.

Rangers – Stranraer 3-0 (2-0)
Ligakupa csoportkör, 4. forduló, július 25.

Foderingham – Tavernier, Kiernan, Wilson, Wallace – Barton (Rossiter, 64.), Halliday (Dodoo, 64.) Kranjcar – Forrester, Waghorn, McKay (Miller, 64.)
Gól: Waghorn (5., büntető és 16.), Kranjcar (53.)
Nézőszám: 29 575

Warburton ezúttal 7 helyen változtatott, összességében ezzel 21 embert kipróbálva a négy meccs alatt.
A meccs forgatókönyve kísértetiesen megegyezett az előzőével: gyors büntető az elején, két gól az első félidőben, egy a másodikban. Waggy duplázott (a másodiknál az ellenfél a Rangers térfeléről próbált hazaadni, de őt sikerült indítania) és Kranjcarnak is elsült egyszer a lába. Fél órát kapott első ízben Rossiter, illetve Doodo is az Ibroxban.

Képek itt és itt láthatók.
Másfél perces öf itt, hosszabb videó itt, hosszú öf itt nézhető.

MW: „Örömteli, hogy most hosszabb ideig fenntartottuk a játék intenzitását. Az utolsó 15 percben visszafogottabbak voltunk, de ez így az előzőszezonban érthető. Olyan keretet kell kiépítenünk, amelyben mindenki tudja a szerepét és hogy miként tudnak azonnal beszállni szükség esetén.”

Az elvárásoknak megfelelően, kapott gól nélkül, hibátlanul sikerült abszolválni a csoportkört. A második kanyarban már bekapcsolódtak az európai szereplők is – igaz, csoportelsőként őket nem kaphattuk ellenfélül.

Az utolsó játéknap kivételével nem voltak kirívó eredmények, de akkor három darab 7-0 is született. Ami a csoportokat illeti, nem jutott tovább a címvédő Ross County, továbbá az élvonalból a Dundee és a Killie sem (ettől függetlenül a csoportkör társgólkirályait ők adták), valamint 4 másodosztályú klub. Összességében a legjobb 16 között az Alloán és a Peterheaden kívül mindenki az első két liga tagja volt. Szerencsés módon nekünk a Peterheadet sorsolták, ráadásul hazai pályán.

A júliust és egyben a pre-seasont lezárandó még egy meccsünk volt, a Burnley ellen. Az ellenfél nem véletlen, a két edző jóban van, tavaly is szerveztek egy találkozót, akkor 1-0-ra nyertek az angolok. Azóta mindkét csapat megnyerte a másodosztályt és átjött tőlük Barton és Gilks.

Rangers – Burnley 1-3 (0-2)
Felkészülési meccs, július 30.

Foderingham (Gilks, 45.) – Tavernier, Kiernan, Hill (Wilson, 63.), Wallace (Hodson, 63.) – Halliday, Kranjcar (Forrester, 63.), Barton (Rossiter, 63.) – McKay, Miller (Dodoo, 63.), Waghorn (O’Halloran, 63.)
Gól: Mee (öngól, 75.), ill. Gray (3., 18., 54.)
Nézőszám: 21 818

Azt már az első perc után le lehetett szűrni, hogy ez más lesz mint az eddigiek, két passz után nem áll be 15 emberrel védekezni az ellenfél. Az első megindulásuk gólt is eredményezett, Hill rántotta le Gray-t, a sértett büntetett is. Amikor úgy látszott, hogy felvettük a ritmust, jöttek is sorban a helyzetek, de a Burnley talált be ismét – a tavaly eredményes Arfield ezúttal gólpasszt adott a duplázó Graynek. Mi távoli lövésekkel próbálkoztunk, ők meg még egy kapufát hoztak össze. A szünetben csak kapuscsere történt, de tíz perccel később már három volt a differencia, Andre Gray triplájával. Róla egyébként egyszer azt mondta Warburton, hogy a legjobb játékos, akit valaha leigazolt (a Brentfordba vette meg 500 ezerért). Csak összeghasonlításként: a Transfermarkt szerint ő jelenleg 10 millió eurót ér, míg a teljes Rangers keret 10,3 milliót…
Egy óra játék után a fél csapatot kicserélte MW, ez a sor jobban muzsikált, igaz, az angolok is visszavettek, így egy öngólnak köszönhetően azért sikerült csökkenteni a hátrányt a végére.

Képek itt és itt láthatók.
Öngól, 1-3
Másfél perces öf itt, gólok itt, hosszú videó itt nézhető.

MW: „Tudtuk, hogy nehéz teszt lesz, nagy minőségi ugrás az előzőekhez képest. Sokszor eladtuk a labdát, nem tudtunk letámadni és a védekezéssel is gondok akadtak. Gray személyében fantasztikus játékosuk van, nem nagyon tudtunk vele mit kezdeni. Minden egyes meccsből lehet tanulni, tudjuk, hogy mire kell jobban odafigyelni legközelebb.”

A csoportkörből kimaradt Jordan Rossiter, aki az U19-es EB-n az angolok alapembereként szerepelt. A franciák, a hollandok és horvátok elleni egyaránt 2-1-es győzelem csoportelsőséget és jövő évi dél-koreai U20-as VB-kvalifikációt is eredményezett. Az elődöntőben az olaszok szintén 2-1-re verték őket, ekkor Rossiter volt a cséká.

Folytatva a skótok európai leszereplését: a Hearts az észt Infonet ellen idegenben 4-2-re nyert, így a ránézésre hasonlóan verhető máltai Birkirkara volt a következő körben az ellenfele. Azonban nem sikerült ezt az akadályt megugrani, az idegenbeli 0-0 után otthon büntetőt hibázva, 2-1-re kikaptak, ezzel elősegítve a máltai futballtörténelem írását: eddig még soha nem jutott el európai kupa harmadik selejtezőjébe csapatuk.
Városi társuk kispadján a Bröndby ellen mutatkozott be az új edző Neil Lennon, aki önmagához híven fél óra után kiállíttatta magát, ráadásul már a 18. másodperctől (!) hátrányban volt a Hibs. Ekkor felsejlhetett a három évvel korábbi Malmö elleni 0-7, de most maradt az egy gólos dán győzelem. A visszavágó egész vállalhatóan sikerült, a hátrány ledolgozása után büntetőkkel maradtak alul. 114 évet vártak a kupagyőzelemre, 200 perc alatt kiestek.

Az Aberdeen a hazai kiszenvedett győzelem után 1-0-ra kikapott Luxemburgban, de ez még épp belefért, ők a Ventspils ellen folytatták – meggyőzőbben, otthon 3-0-ra, idegenben 1-0-ra nyertek és várhatták a Maribor elleni párharcot.
Azt a Maribort, akinek a mostanival együtt a megelőző hét szezonban ez már a 4. különböző skót ellenfele, a Hibs-Rangers-Celtic trió elleni hat meccset 4-2-0-val hozták le és mindegyik meccsen rúgtak gólt. A sorozat most sem szakadt meg, Skóciában a Dons az utolsó pillanatokban egyenlített.

A Celtic története legmegalázóbb vereségét szenvedte el a gibraltári Lincoln Red Imps ellen, de sajnos a csoportkörbe bejutás miatt ez kissé háttérbe szorul. Mi azért emlékezni fogunk rá. A fél-amatőrök ellen gyakorlatilag a legerősebb keret játszott, válogatottakkal, gólkirállyal. És még örülhettek, hogy csak egyet kaptak. Érdekesség, hogy a gólt szerző, amúgy rendőr Lee Casciaro lőtte a válogatott első gólját is, pont Skócia ellen. A visszavágó nyilván sima volt (3-0), jöhetett a kazah Asztana, aki ellen idegenben sikerült egyenlíteni.