Azt hiszem, kijelenthető, hogy a modern kori Rangers-történelem legelátkozottabb hónapja a február. 5 évvel ezelőtt február 14-én jelentették be a csődvédelmet, ami után jött a totál homály, most pedig produkáltunk egy bajnoki győzelem nélküli hónapot, ami négy meccsből igazi bravúr. Ja és egy igen zavaros edző(le)váltáson is túl vagyunk.
Ennél csak jobb jöhet!

A hónap első napja rögtön nem kecsegtetett sok jóval, tekintve a legutóbbi kirándulást a Tynecastle-re. Nos, ezt még jobban megemlegetjük.

Waghorn kezdett, O’Halloran két meccset kapott a kiállításáért. A hazaiak 9 téli igazolásából 5 a kezdőben.

Hearts – Rangers 4-1 (1-1)
Premiership, 23. forduló, február 1.

Foderingham – Tavernier, Hill, Kiernan, Wallace – Halliday, Toral (Holt, 71.), Hyndman (Windass, 60) – Waghorn (Forrester, 60.), Miller, McKay
Gól: Nowak (4.), Walker (49. és 63.), Cowie (54.); ill. Hyndman (36.)
Nézőszám: 16 570

A gyakorlatilag még egymást sem ismerő hazaiak nem vártak sokat, már a 4. percben megszerezték a vezetést: senki nem figyelt a szélen, a beadást pedig Nowak úgy fejelte be az ötösről, hogy négy védő állta körbe…
Tíz perc eltelt, mire háromnál több értelmes egymásutáni passzunk volt és húsz perc, mire felvettük a játék ritmusát, ami a csapnivaló gyep miatt elég sok hibát mutatott. Ezalatt volt már néhány helyzete is a csapatnak, de az egyenlítés a 36. percben jött: Hyndman bombázott közelről. Az amerikainak a lefújás előtt volt még egy helyzete, szóval a szünetre mind eredményben, mind játékban egállal mentünk. A második félidőt viszont nem teszi ki a csapat az ablakba. Ezúttal is csak négy perce ment a játék, amikor Halliday ki tudja miért, nem ért bele az előtte guruló labdába, Walker lecsapott és tüzelt – egy hatalmas gólt a bal alsóba.
Újabb négy perc, újabb csapás: most egy gyorsan elvégzett szabadrúgás után érkezett a belőtt labdára teljesen üresen Cowie. Innentől kezdve esélyünk sem volt, olyan szintű magabiztosságot mutattak a bordók, hogy csak pislogtunk.
Nem sokkal később rosszabbodott a helyzet, Foderingham is hozzátette a maga hibáját, nem bízott a védőjében, fölöslegesen jött ki és nem fért a labdához, így Walker könnyedén tudott duplázni. A maradék fél órában abban lehetett bízni, hogy megússzuk öt alatt…
Nem sokon múlott, Walker nagyon ment a tripláért, de a Rangers tudott szépíteni, bár Forrester gólját les miatt érvénytelenítették – a szezonban már másodszor ugyanarra a kapura.
Hogy még megalázóbb legyen, a hazai szurkolók a 80. perctől olléztak a labdaérintéseknél, mi pedig közelről asszisztáltunk Ian Cathro rövid edzői karrierjének legnagyobb sikeréhez.
21 éve nem kaptunk ekkora verést tőlük.

1-0, 1-1
Hosszú videó itt nézhető.
A forduló góljai itt és itt láthatók.

MW: „Frusztráltak és csalódottak vagyunk. Sok szurkoló elkísért minket, első körben tőlük kérünk bocsánatot. Ez a teljesítmény mélyen elfogadhatatlan a Rangers számára. Nem szabad itt három perc után gólt kapni, de egyenlítettünk és az első félidő végén felvettük a ritmust. De ismét elkövettük azt a hibát, hogy újra gyorsan kaptunk egyet (egy iskolás hibából), ezzel reményt adva a hazai szurkolóknak. Egyszerűen nem szabad ennyit hibázni. Hiányzott a dinamizmus – és bár a gyep nagyon rossz volt, de ez mindkét csapatot érintette. Ezen az estén mélyen a tudásunk alatt szerepeltünk. Nincs mentség, legutóbb is ugyanígy szerepeltünk és ugyanezeket mondtam itt. Mindenben javulnunk kell, mert ez elfogadhatatlan, az itt töltött 18 hónapom során talán ez volt a legrosszabb.”

Természetesen az eredmény után kezdtek egyre jobban felerősödni az eddig még csak szórványos szurkolói hangok az edzőváltással kapcsolatban és olaj volt a tűzre Warburton meccs utáni tévés nyilatkozata, amikor is a riporter által „Mi volt a baj?” kérdésre, ezt felelte: „Egyszerű a válasz: nem tudom”.

No de három nap múlva lehetett javítani, a Ross County jött az Ibrox-ba. Idén eddig nem tudtuk felülmúlni őket, 0-0 és 1-1 lett a két bajnoki. Előbbi azért érdekes, mert ezzel az egyetlen csapat, amely idén nem kapott gólt az Ibrox-ban.

Garner egyből a kezdőbe tért vissza, Senderos október eleje után kezdett és Holt is bekerült.

Rangers – Ross County 1-1 (0-1)
Premiership, 24. forduló, február 4.

Foderingham – Tavernier, Hill, Senderos, Wallace – Holt, Toral, Hyndman – Miller, Garner (Waghorn 62.), McKay (Forrester, 62.)
Gól: Wallace (71.); ill. Schalk (18.)
Nézőszám: 49 428

Nem mondhatni, hogy a szurkolók nem adtak újabb esélyt a csapatnak, közel 50 ezren látogattak ki a nagy pofon ellenére. És ismét csalódniuk kellett…
A vendégek már 2. percben védésre kényszerítették Foderinghamet, majd Tav tornáztatta meg Foxot. Az első negyedóra végén gyakorlatilag megismétlődött a Lipcse elleni borzadály, szó szerint 4 labdaérintésből eljutottak az egyik kaputól a másikba, se a szélen elfutóra, se a középen érkezőre nem figyelt senki. A nagy zavarodottságban majdnem összehozott még egy, kabaréba illő gólt a hátsó alakzat, de Schalk megkegyelmezett az üres kapu ellenére.
Meg voltak a lehetőségek az egyenlítésre, de Garnernek kettőből sem sikerült, így hátránnyal fordultunk. A másodikban a várakozásoknak megfelelően mentünk előre, de a gól ellen beoltott Garner és az ihletett formában védő Fox együtt nem ment. Csak húsz perccel a vége előtt jött össze, egy kényszerítőt Wallace fejezett be nehéz szögből.
Ám ennél tovább nem jutottunk, hiába a kisebb lehetőségek, maradt a csalódást keltő iksz és a végén a nézőtéri füttyszó.

Az eredmény egyben azt is jelentette, hogy a dobogó harmadik helyére szorultunk – ahonnan azóta sem mozdultunk el.

Képek itt és itt láthatók.

Rövidebb öf itt, hosszú videó itt nézhető.
A forduló góljai itt láthatók.

MW: „Az első negyedórában jól kezdtünk, de aztán kaptunk egy szörnyű gólt. Az ezutáni 15 perc a meccs leggyengébb periódusa volt számunkra. A félidőben tudtuk, hogy fel kell javulnunk, ez meg is történt. Domináltunk, négyet, ötöt is rúghattunk volna, de csak 1-1 lett. Nehéz kritizálni a játékosokat, volt 24 lehetőségünk és 15 szögletünk, a befejezés minőségén kell javítanunk. Két pontot vesztettünk otthon, máskor az ilyet könnyen megnyerjük.”

Innentől kezdve felgyorsultak az események, az átláthatóság és az időrendiség kedvéért kronológiai felsorolásban számolok be a történésekről!

Február 8, szerda:
– Warburton a klubtévében elemzi a hétvégi meccset és elhagyja a száját egy ilyen mondat: „A véletlenszerűség fontos szerepet játszik az eredményeinkben.” Emiatt a sajtó és a saját szurkolói is ízekre szedik.
– A Scottish Sun szerint a korábbi fordulókban gyakran hibázó Kiernant megtalálták a szurkolók, emiatt felmerült benne a távozás lehetősége.

Február 9, csütörtök:
– Ronald de Boer szerint időt kell hagyni a csapatnak, John Hughes szerint több Warburtonhöz hasonló edző kéne a skót fociba, Brendan Rodgers együttérez is vele.
– Sajtóhírek szerint a scout, Frank McParland távozhat a klubtól, mert elégedetlen a rendelkezésre álló igazolási pénzkerettel. Ő egyébként Warburton nagy haverja és közel sem mondható sikeresnek az itt töltött ideje, az egyik újság összegyűjtötte és értékelte az általa hozottakat.
– Pletykák szerint Warburton esélyes a Nottingham Forest üresedő padjára. Ezzel egyidejűleg több forrás szerint Londonba utazott. Mindezt pár nappal a kupameccs előtt.

Február 10, péntek:
Délelőtt: Warburton megtartja a szokásos meccs előtti sajtótájékoztatóját, szokatlanul ideges hangulatban. Az alábbiak hangzanak el:
– „Szerencsések vagyunk, hogy McParland nálunk dolgozik, ő az egyik legjobb a szakmában, nincs alapja a távozásának”
– „A Kiernanos sztori mögött sincs semmi valóságtartalom”
– „Nem tudom, honnan származik a Nottinghames történet, de teljesen kitaláció”

Este 22.00: A klub honlapjára kikerül egy közlemény, miszerint Warburton, Weir és McParland lemondott! MIVAN???
A leírtak szerint a triót képviselő ügynök napokkal korábban (!) jelezte a távozási szándékukat, a klub pedig eltekint a kompenzációtól. A honlapra kitett közleményben szerepel egy kulcsfontosságú kijelentés: „A klub számára fontos, hogy olyanok legyenek a menedzseri stábban, akik ténylegesen itt akarnak lenni és a vezetőség is bízzon bennük. Jelenleg el vagyunk maradva az elvárásokhoz képest.”
A nap folyamán volt egy vezetőségi ülés, ahol megegyezés született, hogy elfogadják a lemondást, erről a trió meg is kapta az írásos értesítést. A vezetőség nagyon hálás a stáb korábbi munkájáért, de úgy gondolja, nincs más lehetőség, mindig teljes elkötelezettséget várnak a klub irányába. A vasárnapi kupameccsen az U20-as edző, Graeme Murty fogja irányítani a csapatot.

22.40: Warburton tagadja, hogy lemondott volna! Na most akkor TÉNYLEG MIVAN???
Több hitelesebb forrás (BBC, SkySports) úgy értesült, hogy a trió kategorikusan tagadja a távozásának hírét: „Mi folyik itt? Ez elképesztő, fogalmam sincs erről. Nem mondtam le – nem tudom, miről beszélnek. Üzentek, hogy kaptam egy fontos emailt, olvassam el. De én nem mondtam le.”
Életre kel egy olyan pletyka, hogy a Forest ténylegesen felmerült, amit MW komolyan is gondolt, már 10 napja (!) felvette velük a kapcsolatot, de közben az angolok meggondolták magukat, így két szék között a pad alatt találta magát.

Február 11, szombat délután:
A klubhonlapra végre kikerül egy hosszabb közlemény a vezetőség nevében Dave Kingtől, amelyben nem csak konkrétan Warburtonről ejt szót, hanem a két éve történt hatalomátvétel óta eltelt időt is összefoglalja, így ezt nagyjából-egészéből lefordítottam:

„Az első évben hatékonyan felhasználva a forrásokat sikerült az azonnali feljutás. A második évben további befektetésekkel a bajnoki versenyképesség (reálisan a második hely) és az európai kupaindulás volt a cél, 5-6 jobb érkezővel. A harmadik évben ismét 5-6 érkezővel a bajnokságot kellene megcélozni és tovább fejlődni Európában. Mindezek érdekében összességében 30 milliós beruházással számoltunk – ezzel megcáfolva azt a félreértést, miszerint előző nyárra ígérte ennek a pénztömegnek az elköltését.

A viszonylag rutintalan MW kinevezése és a jelentős számú játékos érkezése ellenére szépen megnyertük a másodosztályt és a szurkolók elégedett voltak a játékkal is, a tavalyi szezon mindenképp sikeresnek mondható.
Nyáron nem tartottuk magunkat a tervhez, mert a menedzser 5-6-nál több játékost szeretett volna igazolni, ebbe mi belementünk. Emiatt az ellenfeleinkhez (kivéve a Celtic) képest jelentős előnybe kerültünk, így jogosan várhattuk el az erős második helyet és a csapatnak képesnek kell lennie helytállni az EL-selejtezőkben is. És bár a második hely még meglehet, az elvárásokhoz képest alulteljesít a csapat, az igazolások sem váltak be túl jól.
Az előzetesen gondolt 30 millióból 18-at már elköltöttünk, ezért, úgy gondolom, felül kell majd bírálnunk és megemelni ezt az összeget, persze ez majd az új edzőtől függ.

Egyvalamit viszont mindenképp tisztázni szeretnék: a klub pénzügyi stabilitása alapvető fontosságú számunkra. Ennek érdekében rendszeresen tartunk megbeszéléseket, ahol az elhangzottak bizalmasak, ezért nem kerülnek a nyilvánosságra. Januárban úgy gondoltam, ideje leülni az edzővel és átnézni az erősítési terveinket és az elmúlt két igazolási időszak értékelését. Megállapítottuk, hogy sok játékosnál a magas fizetése nem áll arányban a teljesítményével, sőt, többen csak ritkán kapnak szerepet. Normális körülmények között ez a megbeszélés is bizalmas lett volna, de valahogy kikerült a média felé, ami úgy adta tovább, hogy a vezetőség nem elégedett a menedzser erősítési terveivel. Legjobb tudomásom szerint nem a vezetőségi tagoktól került ki az információ.
Amint az lejött a hírekből, Warburton nem reagált jól az igazolási kritikákra. Az események felgyorsultak, szárnyra kapott egy pletyka, hogy egy angol klubbal tárgyal (legalábbis az ügynöke), és felmerült, hogy mi lenne, ha a Rangers eltekintene a kompenzációtól távozás esetén. Ekkor jutott eszembe egy korai beszélgetés vele, még amikor idejött, említette, hogy a távlati célja az angol élvonalban dolgozni és a Rangers-re lépcsőként tekint. A sajtóban pedig elégedetlenség látszatát keltette.

Ezért nem lepődtem meg, mikor hétfőn az ügynökük megbeszélésre hívott minket. Ezen kifejtette, hogy a trió kompenzáció nélkül lemond, amennyiben a Rangers eltekint attól, hogy igazolási díjat kérjen az új klubjuktól. Ezt mi elfogadtuk, így a megbízatásuk azonnali hatállyal megszűnt. Számunkra nagyon fontos, hogy mindenki a Rangers-t helyezze előtérbe. Ám miközben a háttérben intéztük a dolgokat, az ügynök jelezte, hogy szeretnék elhalasztani a felmondást, amíg nem biztosítják be az új helyüket. Gondolom valamiért a másik megállapodás az utolsó pillanatban nem jött össze. Az elnökség összeült ezt megtárgyalni és az eredeti megállapodást tartva elutasította.

Most azon vagyunk, hogy a lehető legjobb megoldást találjuk rövid- és hosszútávon egyaránt, amely biztosítja, hogy tovább építsünk egy modern és erős futballklubot, valamint tovább támogassuk azt a fantasztikus munkát, ami az elmúlt két évben az utánpótlásban végbement.”

Ha és amennyiben ez valóban igaz, akkor felmerülnek az alábbi kérdések: ha már napokkal korábban tudták, akkor miért tarthatta ő pénteken az edzést és utána a sajtótájékoztatót? És ott miért tagadott mindent? A vezetőség miért nem közölte a helyzetet napokon keresztül?

Fura ez az egész, Warburtont nem így ismertük meg, pláne nem Davie Weirt.

Pedig ez egy nagyon ígéretes karriernek indult: 2015 júniusában a McCoist/McDowall/McCall által hagyott romokból nagyon rövid idő alatt felépített egy magabiztos, jól játszó és eredményes csapatot, amelynek nem csak jelent, hanem jövőképet is adott. Akkori igazolásai egytől-egyig beváltak, rajt-cél győzelmet aratott a csapat a Championshipben – bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy november-december környékén volt egy kisebb megakadás, de a karácsonyi Hibs elleni rangadó győzelme új lendületet adott. A bajnoki menetelés mellett végre-valahára sikerült behúzni a Challenge-kupát is, amely az elődeinek nem jött össze. A feljutás mellett bónuszként jött a Celtic elleni kupaelődöntő sikere.
Ha visszatekintünk, igazából a leépülés (bármilyen fura is) erre a pontra datálható. Ezt követően az utolsó 8 bajnokiból csak kettőt sikerült megnyerni, a kupadöntőt (és az európai indulást) előnyből elvesztettük, a nyári igazolások döntő része melléfogás volt, aztán jött a zavaros Barton-ügy, a 5-1-es OF vereség, a Hearts elleni két vállalhatatlan idegenbeli meccs, a téli igazolási időszak eseménytelensége, a 27 pontos hátrány a zöldek mögött, a harmadik helyre visszaesés és az egyre élvezhetetlenebb és kiszámíthatóbb játék a védelem tragikumával megtoldva. No meg, hogy történjen bármi, a taktikán nem volt hajlandó változtatni és a szörnyű idegenbeli mérleg sem elhanyagolható: Falkirk-Hibs-Hearts 2-2 vereség, Aberdeen-Celtic 1-1 vereség.

Egyre több szurkoló mellett úgy tűnik, hogy a vezetőséget is elvesztette, így aztán nem a távozás ténye, hanem az ideje volt csak a kérdés.

A Rangers-t 82 alkalommal irányította, ezeken 55 győzelem mellett 14 döntetlent és 13 vereséget ért el, gólaránya pedig 188-78.

Én őszintén szólva sajnálom, ideérkezése után az éveken keresztüli nihilt követően szép és sikeres focit kaptunk kevés ráfordítás mellett, valamint ismerve az utánpótláshoz fűződő viszonyát, a jövő is fényesnek tűnt. Nyilatkozatai mindig világosak voltak, bár a vége felé túl sokszor ismételgette az „ebből tanulnunk kell” frázist. Ha rajtam múlik, egy naptári évet  még mindenképpen kapott volna, ez a keret az övé, vigye végig a bajnokságot és kapja meg a lehetőséget a nagyvásárlásra és az európai selejtezőre. Ha jövő ilyenkor sem látszódik változás, akkor jöhet a váltás.

Ám a sztorinak nem volt még vége, pár nappal később Warburton a Ligamenedzserek Szövetségén keresztül kiadott egy közleményt, melyben közli, hogy jelenleg jogi okok miatt nem megy bele a részletekbe, de nyomatékosan hangsúlyozza, hogy nem ők mondtak le és a klub részéről várja a magyarázatot, hogy miért kommunikálják ezt. Egyben megköszöni a lehetőséget, hogy egy ilyen remek klubot irányíthatott és nem fogja elfelejteni a sok szép emléket, valamint a szurkolóknak is hálás a biztatásért.

Akár így volt, akár nem, egy biztos: valamelyik fél nem mond igazat. De hogy melyik, azt nem biztos, hogy valaha is megtudjuk…

Természetesen nem Nagy-Britanniáról lenne szó, ha a távozás után öt perccel már ne lehetett volna fogadni az utódra. Első körben a szokásos nevek pörögtek, aztán jött néhány egzotikusabb, felsorolás szintjén álljon itt egy lista a névsorról:

– Alex McLeish: 7 trófeát nyert itt edzőként, jelenleg klub nélküli
– Derek McInnes: játszott itt, az Aberdeennel évek óta jól szerepel
– Billy Davies: játszott itt, az angol másodosztályban edzősködött sokat, három éve nincs csapata
– Frank de Boer: játszott itt, legutóbb az Internél megbukott
– Tommy Wright: a St. Johnstone edzője, a „többiek” között elég jól szerepel évek óta
– Gary Rowett: nincs skót előzménye, decemberben távozott a Birminghamtől
– Alan Pardew: öt éve az év edzője volt Angliában, most december óta munka nélküli a korábban a Newcastle, Crystal Palace, West Ham padját is megjáró, amúgy elég problémás 55 éves angol
– Alex Neil: korábban a Hamiltont szépen vezette, most a Norwich-nál kifelé áll a zászlója
– Garry Monk: csupán két éve vonult vissza, jelenleg a Leeds-et irányítja
– Pako Ayestarán: az 54 éves baszk már öt különböző országban dolgozott, volt izraeli bajnok és Benitez asszisztense is, legutóbb a Valenciával csúnyán leszerepelt
– Allan Kuhn: a 49 éves dán szintén inkább asszisztensként volt foglalkoztatva, ám tavaly edzőként nyert bajnokságot a Malmövel – ám utána szétváltak az útjaik
– Kevin Muscat: a 43 éves ausztrál játszott itt egy szezont, 4 éve vezeti a Melbourne Victory-t, volt már bajnok és év edzője is
– Alan Irvine: az 58 éves skót legutóbb a WBA-nál 22 meccset húzott ki, de ő is inkább asszisztensként tevékenykedett többet
– Barry Ferguson: nem kell bemutatni, korábbi csapatkapitány, kifelé áll(t) a szénája a Clyde-nál

Gyorsan vissza kellett rázódni, ugyanis kupameccs várt a csapatra, méghozzá az igencsak jó formában lévő, a másodosztály dobogóján álló Morton ellen. A Championshipben két idény alatt négyszer találkoztunk, ezeken 10 pontot és 11 gólt szerezve.
Persze, amint az várható volt, alig másfél nap alatt Murty nem igazán nyúlt bele a csapatba (sem személyi, sem taktikai oldalról), azon kívül, hogy felröppent a mindössze 15 éves Billy Gilmour keretbe kerülése, ám ez végül mégsem következett be.

Rangers – Greenock Morton 2-1 (1-1)
Skót Kupa, nyolcaddöntő, február 12.

Foderingham – Tavernier, Senderos, Hill, Wallace (Hodson, 83.) – Holt (O’Halloran, 62.), Halliday, Hyndman (Toral, 80.) – Waghorn, Miller, McKay
Gól: Miller (13.), Waghorn (61.); ill. Tidser (7.)
Nézőszám: 30 295

A lehető legrosszabb módon kezdődött a meccs: nagyjából az ellenfél tizenegyespontjánál lévő magasságban végezetünk el bedobást, ennek következményeképp az ellenfél labdát szerzett és 5 érintéssel később máris hátránya került a Rangers… Senderos és Halliday se nagyon tudta, hogy éppen hol van, ismét egy nagy védelmi hiba.
Szerencsére az állandó megmentő Miller ezúttal is jött és gyorsan egyenlített, bár McKay alakította ki a helyzetet, de Miller lövése talált utat a hálóba. Hyndman fordíthatott is volna, de a felsőkapufa ezúttal ellene volt.
A fordulás után kis híján ismét hátrányba kerültünk, szerencsére Senderos újabb hibája után a Celtic-től kölcsönben lévő Nisbett túl nagy gólt akart rúgni. Egy óra után aztán egy szép összjátékot kis szerencsével Waghorn fejezett be, innentől pedig már nem engedte el a csapat a továbbjutást. Igaz, Waggy lábában két gól benne maradt és az utolsó pillanatokban hátul is adott a csapat izgulni valót, de összességében megérdemelt a győzelem.

Képek itt és itt láthatók.

Összefoglaló itt és itt látható.
Meccs végi tévés értékelés
Murty első értékelése

Murty: „Úgy álltam hozzá, hogy élvezni fogom az első meccsemet edzőként az Ibrox-ban, átélni az egész hangulatot, a sok nézőt. Őszintén szólva korábban egyáltalán nem számítottam erre, hogy ez megtörténik velem, de élveztem a tétet és örülök, hogy a játékosok fel tudtak állni hátrányból. Nehéz napokon vannak túl, sokan még nem is éltek át ilyen szituációt, aztán kapnak egy gólt, ez sokakat megtört volna. Tudunk jobbak, gyorsabbak is lenni, de azt hiszem, a végén megmutattuk, hogy mindenkire veszélyesek lehetünk.
Meccs előtt nehéz dolgom volt, minden ismerősöm próbált tippet adni, hogy hogyan rakjam össze a kezdőt, de úgy tűnik, sikerült jól választani és összességében élveztem a játékot. Warburtonnek igazából hálás lehetek, része volt abban, hogy a klubhoz kerültem. Próbáltam beszélni vele az elmúlt napokban, de nem sikerült egyelőre.”

A többi párosításban hatalmas meglepetés nem történt, a fővárosi rangadón a címvédő Hibs az újrajátszáson magabiztosan lépett át a Hearts-on; a legalacsonyabban kvalifikált Clyde csak a replay tizenegyespárbajában maradt alul; a Celtic pedig kiütéssel nyert.
A negyeddöntőre már csak az első két osztályból maradtak csapatok és a papíron erősebbek mind hazai pályát kaptak, nekünk a Hamilton jutott – a meccseket március első hétvégéjén rendezték.
Az, hogy az Ibrox-ban lesz a meccs, egyáltalán nem meglepő, hiszen az előző 12 párharcból 11-et otthon játszhatott a csapat!

A tévés közvetítésben véletlenül Alex McLeish volt a szakértő vendég (már jóval korábban hívták), így persze rögtön nekiszegezték a kérdést, hogy mennyire esélyes a padra. Látszott rajta, hogy nem érte váratlanul és sejtelmesen annyit mondott, hogy „ha az ember ilyen felkérést kap, azt nehéz visszautasítani.”

A következő napok/hetek a potenciális jelölt keresésével zajlottak, első körben az alábbi visszajelzések érkeztek: de Boer azt mondta, egyelőre nem kereste senki, de érdekelné a projekt, viszont csak nyártól; Wright és McInnes spekulációnak titulálta az összeboronálást és (egyelőre) csak a saját klubjukra akarnak koncentrálni, Muscat nem kíván távozni jelenlegi helyéről, Ayesterán örül, hogy egy ilyen nagy klubnál felmerül a neve, Ferguson a lemondása után a fogadóirodáknál egyből a legesélyesebb lett, de „belső források” szerint nincs róla szó.

De mint kiderült, nem csak vezetőedzőt keres a klub. Stewart Robertson, aki managing director posztot tölt be, kifejtette egy hosszabb interjúban, hogy futballigazgató alkalmazása is cél. Persze ide is azonnal jöttek a nevek: Ross Wilson (Southampton), Stuart Webber (Huddersfield), Ross Mitchell (augusztusig a Tottenhamnál volt), Mark Wotte (az SFA korábbi utánpótlásfejlesztési vezetője, most a marokkói szövetség alkalmazottja), Craig Moore (korábban focizott itt, most a Brisbane Roarnál tölt be pozíciót), Robert Rowan (Brentford, 26 éves).
Illetve az edző kapcsán elmondta, hogy milyen paraméterekkel kell rendelkeznie: erős karakter mentálisan is, aki érti, hogy miről szól a Rangers; győztes típus, aki képes nagy nyomás/elvárás alatt is dolgozni.

Azt viszont nem közölte, hogy az edző kinevezése mikorra várható, így sejthető volt, hogy Murty marad a közeljövőben.

Így aztán érdemes kicsit jobban megismerni őt:
– 42 éves, angliai születésű, de családja révén skót
– játékoskarrierjét védőként előbb a York City, majd nagy részben a Reading együttesénél töltötte
– a Readingnél előbb a klubtörténet addigi legdrágább igazolása lett, később csapatkapitány, végül a szurkolók megválasztották a klub történetének legjobb jobbhátvédjének
– itt bekerül a történelembe azzal, hogy a legtöbb pontot szerző Championship-csapat részeként övé az utolsó gól, ami egyben azt is jelentette, hogy a Reading összes mezőnyjátékosa betalált a 05/06-os szezonban – ezt megünnepelvén még egy oroszlánt is lebirkózott
– a 4 válogatottsága a 2000-es évek közepén jött össze
– a Southampton akadémiáján kezdte edzői karrierjét, majd a Norwich érintésével került a Rangers-höz

Következett a Dundee elleni idegenbeli bajnoki, ami előtt Murty elmondta, hogy egész héten csak ez járt az eszében, de tisztában van vele, hogy a Rangers kispadjára egy nagyobb név kell.
Megpróbálkozott egy 4-2-3-1-es formációval, három helyen belenyúlt a kezdőbe, Garner és Hodson is bekerült, a mindössze 17 éves jobbhátvéd Jordan Houston pedig helyet kapott a kispadon.

Dundee FC – Rangers 2-1 (2-0)
Premiership, 25. forduló, február 19.

Foderingham – Tavernier, Hill (Wilson, 30.), Kiernan, Hodson – Halliday (Holt, 78.), Hyndman – McKay (Forrester, 78.), Waghorn, Miller – Garner
Gól: O’Hara (13.), Holt (41.); ill. Garner (62.)
Nézőszám: 9 017

A hazaiak nagyobb elánnal kezdtek és a 12. percben már nem először húzták meg a balszélt, ezúttal sikeresen, középen pedig O’Hara üresen lőhette be karrierje harmadik, ebből a Rangers ellen második gólját…
Fél óra után Hillt sérülés miatt le kellett hozni, egyúttal kb ekkor kezdtünk el többször eljutni az ellenfél kapujáig is, ám gyorsan letörték a lelkesedést, amikor Kevin Holt szabadrúgását elkalkulálta mindenki és egyszer csak észrevettük, hogy már a labda a hálóban van.
Az első félidő legnagyobb blamája azonban az volt, hogy Hodson címer nélküli mezben játszott… Ilyen hogy fordulhat elő??

A fordulás után kicsit feljavultunk (volt honnan), aztán amikor Garner gondolt egyet és 18-tól okosan belőtte, még ténylegesen elkezdtünk reménykedni. És nem is alaptalanul, de Miller a kapufát, Forrester meg a levegőt találta el a labda helyett, így maradt a vereség.
Ezt már Murty sem bírta idegekkel:

https://www.youtube.com/watch?v=NVGMm12XMCk

A bukás azért is fájó, mert összességében a Dundee ellen 16, a Dens Parkban 25 éve nem kapott ki a Rangers.

Képek itt és itt láthatók.

Rövidebb videó itt, hosszú öf itt nézhető.
Meccs végi tévés értékelés
A forduló góljai

Murty: „Nagyon kiábrándító volt. A félidőben próbáltam kérni, hogy tegyenek meg többet, amit véghez is vittek, ám későn kezdtünk el játszani, nem várhatunk eddig. A játékosok tisztában vannak az itteni elvárásokkal, ami az edzéseken és a meccseken vár rájuk, én tudom is, hogy képesek megfelelni ennek. Nem adhatunk ennyi magabiztosságot és két gól előnyt az ellenfélnek. A csapatunk a dominanciára épült, de nem tudtuk kellő időig megtartani a labdákat.”

Tekintve, hogy az Aberdeen 7-2-re kiütötte a Mwellt, immár 6 pont hátrányba kerültünk a második helytől.

Az elkövetkező héten megkezdődtek az interjúztatások a jelöltekkel, állítólag mintegy 60-an (!) jelentkeztek, ebből a vezetők leszűkítették a listát féltucatra, de kétséges volt, hogy a két és fél múlva tartandó Old Firmig lesz-e döntés.

De addig is jött az újabb meccs, amely csak papíron látszott könnyűnek: az utolsó Inverness október, pontosabban 14 bajnoki óta nyeretlen (ez klubrekord). A hazaiak edzője, Ritchie Foran elmondta viszont, hogy megpróbálják kihasználni a Rangers aktuális törékeny helyzetét.
Murty azt mondta, hogy a játékosoknak nem érte, hanem a saját jövőjükért kell hajtani, mert az új edző már biztosan figyeli őket.

Eredménytől függetlenül történelmi esemény volt ez: az Inverness CT 1000. tétmeccse! Az 1994 augusztusában, a Caledonian és az Inverness Thistle egyesüléséből született klub egy év megszakítással már 13 szezon óta képviseli a Felföldet az élvonalban és egy dobogós helyezést, egy kupagyőzelmet és egy ligakupadöntőt tudnak a dicsőséglistára feltenni.

Nálunk három helyen változtatott Murty, a sérült Hill helyén Wilson kezdett, Toral és Wallace is visszatért. Idén kétszer is szűk 1-0-át játszottunk velük, gólparádéra most sem lehetett számítani.

Inverness CT – Rangers 2-1 (1-0)
Premiership, 26. forduló, február 24.

Foderingham – Tavernier, Kiernan, Wilson, Wallace – Halliday (Holt, 79.), Hyndman, Toral (Garner, 90.) – McKay, Miller, Waghorn
Gól: Tansey (44.), McKay (89.); ill. Waghorn (68.)
Nézőszám: 6 415

Aktívabban kezdtünk, a kapusnak több védenivalója is akadt az első tíz percben, majd a hazaiak sérülés miatt elvesztették a házi gólkirályukat. Bár támadóbban játszottunk, a vége felé kezdett egyensúlyba billenni a fölény és a végén jött a pofon: Greg Tansey egy nagyon jól eltalált lövéssel megszerezte a vezetést. Idén már 12-edszerre kaptuk az első gólt.
A második félidőből eltelt egy bő 15 perc, mire kezdtünk magunkhoz térni, jöttek is a helyzetek, Toral csak centiket tévedett. A 67. percben egy elkésett becsúszás után büntetőből sikerült is egyenlíteni, de ez nem volt elég, a győzelemért kellett menni. Murty nem kockáztatott támadócserékkel, de így is sokszor eljutottunk a kapuig.
Ahogy az szokott ilyenkor lenni, persze mi jöttünk ki ebből rosszabbul… Öt perccel a vége előtt Wilson próbált szabálytalanul szerelni az ötösnél – ha nem ér hozzá, valószínűleg egy gyenge lövést látunk, így jogos büntetőt. Foderingham ekkor még jó irányba vetődve megmentett, ám a végén olyan történt, amire nagyon kevesek számíthattak: az Inverness egy ollózós góllal nyert!

Kívülállóként ez egy marha jó meccs volt: helyzetek, nagy védések, büntetők, ollózós gól, izgalom a végéig – de elfogultként talán elértük a legalját, innen már csak felfelé vezet az út! Valahogy úgy tűnt, hogy fejben nincsenek meg a játékosok, mintha most jönne ki rajtuk az elmúlt hetek zavarodottsága.

Képek itt és itt láthatók.

Rövid videó itt, hosszú öf itt látható.
Meccs végi tévés értékelés
A forduló góljai

Murty: „Ha nem győzöl, akkor nem számít, hogy jól passzolgattál és helyzeteket alakítottál ki. A futball a győzelemről szól. Nagyon rossz érzés, hogy vesztettünk, mert úgy gondolom, hogy jobbak voltunk. Biztos, hogy most leveszik rólunk a keresztvizet is, de nem szabad ezzel foglalkozunk, nyakunkon a következő meccs, arra úgy kell kiállnunk, hogy győznünk kell. A felkészüléssel kapcsolatban a vezetőség segítséget is ajánlott számomra, amit köszönettel elfogadtam, ám azt nem szeretném közölni, hogy konkrétan kitől. Időt vesz igénybe az új edző kinevezése, ezért amíg nem szólnak, folytatom a munkát, ha így látják jónak.”

Februártól tehát edző nélkül és a második helytől 9 pontos hátrányban búcsúztunk.

 

Egyéb hírek

Az U20-asok pozitív hónapot zártak, a listavezető Hibs-et, majd a Dundee Utd-et is 2-1-re, a Kilmarnockot 1-0-ra verték, a Hamiltontól pedig 1-0-ra kikaptak. A zöldek elleni győztes találat a máltai Myles Beermanhez köthető és igen szépre sikeredett.

Nem csak Warburtonnek volt szerencsétlen a február, jó pár más edző is elhagyta a kispadot.
Az utóbbi két átigazolási időszakban is nagytakarítást végző Kilmarnock elengedte Lee Clarkot a Bury FC-hez, akinek úgy tűnik nagyobb kihívás az angol harmadosztályban a kiesés ellen küzdeni, mint a skót elsőben… Egyelőre Lee McCulloch a megbízott edző.
A Motherwellnél Mark McGhee teljesen elvesztette a fonalat, utolsó 4 meccsén 17 gólt kaptak (7-2 a Dons és hazai 1-5 a Dundee ellen), összeveszett a bírókkal, felküldték a lelátóra, ahol a szurkolókkal vitatkozott, a szurkolók tüntettek ellene, felbontották a szerződését, majd később 6 meccsre eltiltották. Eközben vidáman a válogatott másodedzője…
A Championshipben 14 nyeretlen meccs után menesztették a Raith edzőjét, Gary Locke-ot. Utódját már három nappal később kinevezték, a korábban a Falkirk, Hibs, Inverness (2015-ben kupagyőztes) padját is megjáró John Hughes személyében.
És amint feljebb említettem, Barry Ferguson is távozott a Clyde-tól, két és fél év után.

A másodosztályban a Hibs ugyan három döntetlennel zárt, de így is 7 pont az előnye a Dundee Utd előtt. A playoff üldözők (Morton, Falkirk) nem tudták kiegyensúlyozottan hozni a pontokat, de ebbe a négyesbe várhatóan más nem fog beleszólni.
Megkezdte a kiesés elleni nagy harcát a St.Mirren, amely már csak két pontra van az osztályozótól.

A fekete-fehérek még egy másik vasat is a tűzben tartanak, ugyanis bejutottak a Challenge Kupa döntőjébe, miután 4-1-re ütötték a wales-i bajnok The New Sains-et. Ellenfelük a Dundee United lesz, amely 3-2-re verte a Queen of the South-t. A játékosok pedig kitörő örömmel ünnepeltek:

A United másodszor vesz részt a sorozatban és másodszor jut a döntőbe – 96-ban büntetőkkel maradtak alul a Stenhousemuir ellen. A mostani finálé a Motherwell stadionjában, március 25-én lesz.
Azonban nem biztos, hogy örülni fog a győztes edző, mert rászáll az átok: az előző hét sikeres mester (beleértve Warburtont is) nem érte meg a kispadon a következő szezon végét!

Bár Európa már régen véget ért, nem múlhat el idény Celtic-büntetés nélkül: ezúttal a ManCity elleni nézőtéri rendetlenkedés és pirotechnika miatt bűnhődnek, de az UEFA ismét nevetséges összeggel sújtott rájuk: 16.000 fontjuk bánja. Az elmúlt hat évben ez már több mint a 10. büntetésük…
Jövőre ez a lista tovább bővülhet, de ettől függetlenül a skót foci újabb mélypontra jutott. Az UEFA klubranglistán a 25. helyre estek vissza, ez pedig azt jelenti, hogy az eddigivel ellentétben már az összes Európa Ligás induló (bajnoki második, harmadik, kupagyőztes) az első selejtezőkörből kezd, június 29-én. Ha a Celtic a bajnokság mellett a kupát is megnyeri, akkor a negyedik helyezett indulhat.
Csak emlékeztetőül: 8 évvel ezelőtt Skócia a 10. volt a ranglistán, hat európai kupacsapattal, amiből a bajnok BL főtáblás volt.

Annak ellenére, hogy lejárt az átigazolási időszak, történt néhány érdekes váltás: egykori gólfelelősünk, Andy Little a negyedosztályú Stirling Albionban próbálja meg újraépíteni magát, akárcsak Ian Black, aki a Blackpoolhoz került. A tavaly kölcsönkapott cselezőgép Nathan Oduwa a szlovén Olimpija Ljlubljanához igazolt, a Celtic-be be nem férő Nadir Ciftci a lengyel Pogon Szczecinben Gyurcsó Ádám csapattársa lett, míg a Hibs egy „emergency loan” keretében 93 napra kölcsönvette a „nagy testvértől” Efe Ambrose-t.
Az abszolút újonc Edinburgh City újabb nagy nevet csábított magához, Derek Riordan háromszoros válogatott, kétszeres bajnok, a Celtic és a Hibs színeiben közel 300 meccsen több mint 110 gólt szerzett, de 2011 óta lefelé ível a karrierje.

Február 18-án megszületett a 2013 nyarán újraformált SPFL 8000. gólja, melyet Greg Spence a Livingston színében szerzett. A 7999 találat csapatonkénti leosztása itt látható.
Kris Boyd, azok után, hogy megszerezte a leggyorsabb Premiership gólt, ismét hallatott magáról, hiszen meglőtte a 200. skót élvonalbeli gólját, amire a II. Világháború óta csak négyen voltak eddig képesek. A 201. találata pedig azt jelentette, hogy ő lett az első, aki két különböző csapatban jutott el a centenáriumig!

Nyilvánosságra hozták a 2017/18-as szezon legfontosabb dátumait: eszerint januárban újra lesz háromhetes téli szünet – de ismét csak az élvonalbelieknek, a többiekkel egyeztetett az SPFL és ők nem kértek ebből. A ligakupa csoport július utolsó két hetében zajlik, a bajnokság augusztus 5-én kezdődik és május 13-án ér véget (a kupadöntő tíz napra rá), egy hónappal a Vb kezdete előtt.

Az UEFA kiosztotta az EB-n (és a selejtezőkön) szerepelt játékosok utáni kompenzációt az európai kluboknak, a skótok összesen 2 millió eurót kasszíroztak. Mivel a főtábla nyilván nagyobb súllyal számít, a zöldek oda pedig csak egy embert (Lustig) delegáltak, ezért nem túl nagy a fölényük, ők 450 ezret kaptak, az Aberdeen 413 ezret (két játékosuk szerepelt). A Rangers csak Lewis Macleodot adta a selejtezőkre, így lényegében elhanyagolható, 8000 eurót kapott utána.

És ha kontinenstorna: őszintén szólva nem néztem utána, de az elmúlt években biztos nem volt arra példa, hogy egy kontinensbajnok szerepeljen a skót bajnokságban. Arnaud Djoum, a Hearts kameruni középpályása ezt most elmondhatja magáról, aki a kieséses szakaszban végig szerepelt az Afrikai Nemzetek Kupáján.

Glasgow (Budapesthez hasonlóan) pályázik a 2019-es Európai Szuperkupa döntőre, de a Hampden Parkban az Európa Liga finálét is szívesen megrendeznék. Döntés szeptemberben.

A hónap elején készült egy-két Premiership statisztika, amelyből kiderül, hogy a Hearts és a Celtic jár élen a brit területeken kívüli játékosok foglalkoztatásában, mindkettő 14 ilyen játékost szerepeltetett idén és messze a legmagasabb az általuk játszott percek aránya.
A játékperceket tekintve az Inverness legkevésbé, a St. Johnstone a leginkább skótpárti. A Rangers pedig inkább az angolokban bízott eddig.

A sajátnevelésűekben viszont nagyon el vagyunk maradva, egyedül McKay szerepel ezen a listán (Wilson is az, de ő máshol is volt), ebben (nevéhez méltóan) a Hamilton Academical a legjobb, 13 játékossal.

Remek lehetőséget ajánlott fel a másodosztályú Dunfermline, amely jövőre ünnepli kupagyőzelmének 50. évfordulóját. Aki a legmagasabb összeget licitálja, azzal egyéves szerződést köt a klub, a ceremónián az edző is részt fog venni. Szerepelni fog az éves csapatfotón, mezszámot választhat és ennek megfelelően kap egy teljes felszerelést. Minden meccsfüzetben benne lesz, mint csapattag és a klub honlap időközönként interjút is fog vele készíteni. Viszont pályára sajnos nem léphet 🙂

És még egy vicces esemény: a másodosztályú Raith Rovers az Ayr ellen nagyon nehéz helyzetbe került, ugyanis kapus nélkül maradt, miután mindhárom hálóőre megsérült. A Rovers ezért benyújtotta a halasztási kérelmet, amit nagy megdöbbenésre elutasított a Szövetség. Így aztán kénytelenek voltak egy mezőnyjátékost beállítani, a választás a rutinos támadóra, Ryan Stevensonra esett, nem véletlenül: 2015. októberében a Partick színeiben már be kellett állnia a kapuba, miután mind a három cseréjüket kihasználták a kapus sérülése előtt. Akkor egy büntetőt nem tudott megfogni, de 5 percet utána kihúzott, most pedig a csodával határos módon csak 1 gólt kapott egy egész meccs alatt – igaz, azzal ki is kaptak. Mint utólag kiderült, a Raith megpróbálta a Celtic harmadik számú kapusát „vészkölcsön venni”, de neki derogált a másodosztály…

Végezetül pedig álljon itt a hónap videója:

So if this happened inside the box Andrew Dallas would've given @MotherwellFC a penalty against @JamTarts 😱? https://t.co/efQAYGwumN pic.twitter.com/g5VBFrrLFC

— Scottish Sun Sport (@scotsunsport) February 4, 2017