Tekintve, hogy az ismét bevezetett téli szünet miatt csupán három meccse volt a csapatnak, a figyelem inkább az átigazolási piac felé irányult. Szurkolói szempontból csalódva zárult be a transfer window, se megbízható hátvéd, se gólerős csatár nem jött, csupán kicserélődött a cserekapus és kölcsönkaptunk két fiatalt Angliából. Nyáron ennél mindképp több kell!
Ezúttal nem készítettem külön átigazolási posztot, így ennek az alábbi lesz a felépítése: először átnézzük, hogy milyen mozgások voltak a klub háza táján, aztán jön a beszámoló a meccsekről, majd a második részben előbb a többi skót transzfer, végül az egyéb hírek kerülnek terítékre.
December közepén úgy állt hozzá Warburton, hogy nem számít eget rengető változásokra, ami be is igazolódott – más kérdés, hogy a szurkolók nem feltétlen elégedettek, hiszen az igazán problémás posztokra nem hogy erősíteni nem sikerült, de még különösebb próbálkozásokra sem került sor.
No de ez van, tekintve hogy a bajnoki cím már elment, őrült költekezésekbe kár is lett volna belemenni. Az igazi fokmérő a jövő nyár lesz, ott kell igazán nagyot dobbantani.
ÉRKEZETT
Az első érkező a 20 éves amerikai válogatott Emerson Hyndman, aki elsősorban a középpálya közepén érzi magát a legjobban. Dallasi indulása után 15 évesen került a Fulham akadémiájára, ahol három év után debütált a felnőtteknél. Két szezon alatt 28 meccsig jutott, viszont így is felkeltette jó pár európai klub érdeklődését, a Stuttgarttól a Milánon át a Celtic-ig. Végül maradt Angliában, nyáron a Bournemouth vette meg, ám bajnokin még nem kapott lehetőséget, így kapóra jött a Rangers érdeklődése – a szezon végéig érkezett kölcsönbe.
Csapatkapitányként a negyeddöntőbe vezette a 2015-ös U20-as Vb-n az amerikaiakat, azóta pedig már a nagyoknál is bejelentkezett, sőt, egy gól is összejött neki.
Három nappal később követte őt Jon Toral, 21 éves anyai ágról angol, de születését tekintve spanyol támadó középpályás. Pedigréje igen korrekt, 8-16 éves kora között a Barcelona akadémiáján nevelkedett, ahonnan az Arsenal vitte el. Itt sokat volt sérült, de jól szerepelt a NextGen ifitornán, vélhetően itt fedezte fel Warburton, aki a 14/15-ös idényben elvitte a Brentfordhoz. Első felnőttszezonjában 37 meccsen 6 gólt szerzett – nem rossz! Osztályt nem, csak csapatott váltott, a Birmingham City-nél is berobbant, 38/8-as mutató, emellett övé lett az év gólja, valamint a csapattársak és a szurkolók is őt választották házon belül a szezon játékosának!
Most nyáron már élvonalba adta kölcsön az Arsenal, méghozzá a Granadának, ahol rúgott a kupában egy nem csúnya gólt, majd előbb visszahívták az Ágyúsok, hogy aztán ismét Warburton vegye magához a második félévre.
Őket David Bates követte, aki szintén még csak 20 éves. A skót védő sem zsákbamacska, igazából már az őszi szezont is itt töltötte, a Raith Rovers-től kölcsönben, de most fixálódott a kontraktus, 2018-ig. A nagycsapatban eddig még nem láttuk, az U20-asoknál játszik rendszeresen.
Utolsóként Jak Alnwick kapus érkezett, három és fél évre, eleinte várhatóan a padra. A 23 éves angol portás a Newcastle-nél tanulta az alapokat, első felnőttmeccseit az ötödosztályban élte meg, a Szarkáknál 2014. decemberében debütálhatott. Összesen 6 meccs jutott neki a Premier Ligában, majd szerződése lejártával a harmadosztályú Port Vale-hez igazolt. Itt aztán ő lett az első számú, 48 meccsen védett tavaly és kiérdemelte a legjobb fiatal díjat. Akárcsak tavaly, idén is alapember volt, már 31 lejátszott meccs után vettük meg, miután a Rangers kifizette a 250 ezer fontos kivásárlási árát. Testvére, Ben, jelenleg a Bolton kapuját védi.
További kisebb-nagyobb pletykaszinten felmerülő nevek:
– Rushian Hepburn-Murphy: 18 éves angol csatár, az Aston Villa egyik nagy tehetségének tartják
– Diego Poyet: 21 éves uruguay-i/spanyol/angol középpályás, az egykori híres(ebb) Gustavo Poyet fia. A West Hamnél nem tartottak rá igényt.
– Andy Boyle és Daryl Horgan: a Dundalk ír válogatott párosa, a Prestonban kötöttek ki
– Diego Fabbrini: a Birmingham olasz középpályása
– Joao Teixeira: a Porto irányítója, korábban a Liverpoolban is megfordult
– Sergi Canos: a Norwich-nál van partvonalon kívül, szintén ex-poolos
– Sam Nicholson: a Hearts 21 éves szélsője, nyáron lejár a szerződése
– Leon Osman: az Everton 35 éves legendája a rutinja miatt merült fel, jelenleg klub nélküli
– Jota: a legkevésbé váratlan név, a 25 éves spanyol irányító Warbuton nagy kedvence és egyik legnagyobb felfedezettje volt a Brentfordnál.
– Andrew Considine: az Aberdeen 29 éves védője, nyáron szabad lesz
– Saido Berahino: a transfer window legnagyobb neve, a West Brom 10 milliót érő és heti 30 ezret kereső csatára egyelőre nem a Rangers kategóriája, habár a nyáron ő is szabad lesz.
– Reece Oxford: 18 éves védő a West Hamből, ottani edzője szerint világklasszis lehet belőle
TÁVOZOTT
A kimenő oldalon meghatározó játékos nevét nem találjuk, Matt Gilks távozása várható volt, hiszen ő kifejezetten kevesellte a játéklehetőséget. Ez nem is csoda, tekintve, csupán 5 ligakupameccset kapott, igaz közte egy Old Firmöt, amin kifejezetten jól védett. Nem sok kapus távozik 1 kapott góllal. Új állomása a Wigan.
Szinte már el is felejtkeztünk Fraser Airdről, aki az előző naptári évet a Vancouver Whitecaps-nél töltötte. Kanadában 24 meccset játszott de úgy tűnik sem ott, sem MW nem számol vele a továbbiakban, így hiába volt 2018-ig szerződése, továbbállt a Falkirkbe.
A Rangers-ből 85 meccsen szerzett 12 góllal távozik, ez a legemlékezetesebb.
Tekintve, hogy vele együtt az egész családja Rangers szurkoló, egy érzelmes levéllel búcsúzott.
Rajtuk kívül három ifistátől köszönt el a vezetőség, Tom Walsh, Ryan Sinnamon és Scott Roberts személyében. Az első név lehet a legismerősebb, Walsh 2012 decemberében a klub valaha volt második legfiatalabb pályára lépője lett, 16 év 150 naposan. Összesen 13 alkalommal szerepelt a Rangers-ben.
Jelenleg Walsh és Sinnamon klub nélküli, Roberts a Raith Rovershez igazolt.
Amik csak pletykák maradtak:
Waghorn (Bristol City), Windass (Derby County, Hull), Kiernan (Fulham), O’Halloran (St. Johnstone, Hearts, Mwell), McKay (RB Leipzig, 6 millió font – ez azért erősen hápog)
KÖLCSÖNBEN
Amint az már kiderült, Warburton szívesen alkalmazza a kölcsönpiac intézményét, az eddig minimális játéklehetőséghez jutó Matt Crooks az angol harmadosztályú Scunthorpe-hoz, míg Jordan Thompson és Ryan Hardie egyaránt a Raith Rovers-hez, Liam Kelly kapus a Livingstonhoz, az U20-asok kapitánya, Ross McCrorie pedig a Dumbartonhoz került.
És akkor most nézzük a futball érdemi részét!
A hónap első kérdése Joey Garner sérülésének komolysága volt, az biztosnak tűnt, hogy minimum 4 hét kényszerszünet vár rá, de ha műteni kell a vállát, akkor ez akár triplázódhat is. Szerencsére azonban kevésbé volt súlyos az esés, így február elejét célozta meg a visszatérésnek.
Tekintve, hogy csak a hónap 21. napján volt tétmeccse a csapatnak, átruccant Németországba játszani egyet. A helyszínválasztás furcsa, hiszen ilyenkor inkább melegebb éghajlat felé veszik az irányt a klubok, de Warburton nem akart hosszabb időre elmenni és sokat utazni, így kapóra jött a Lipcse érdeklődése, no meg így egy picit belekóstolhattunk, hogy hol tartunk az európai elithez képest. Hát, van még hova fejlődni…
A szurkolók kaptak az alkalmon és elképesztő létszámban képviselték magukat, amiről a magyar sajtó is beszámolt.
RB Leipzig – Rangers 4-0 (2-0)
Felkészülési meccs, január 15.
Foderingham (Gilks, 46.) – Kiernan, Hill (Senderos, 69.), Wilson – Tavernier (Hodson, 46.) Halliday, Holt (Forrester, 69.), Toral (Hyndman, 46.), McKay – Windass (Waghorn, 46.), Miller (O’Halloran, 69.)
Gól: Werner (21.), Burke (43.), Poulsen (63., 80.)
Nézőszám: 18 780
A kezdőben egyből helyet kapott Toral, MW pedig ezúttal 3-5-2-es felállással próbálkozott. A Red Bull otthon veretlen 7 győzelem, 1 döntetlen mutatóval és Gulácsival, szintén eléggé alapcsapattal álltak ki.
Az egész meccsen szakadó hó ellenére a két belsővédőnk rövid ujjúban játszott – gyakorlatilag a Rangers részéről ez volt a legemlékezetesebb történés, hiszen sok közünk nem volt a meccshez.
Az első gól a 20. percben született, a félpályás labdaszerzés után kettő passzból már a kapussal szemben állt Werner, a gurítását Wilson csak lelassítani tudta. A félidő vége előtt jött a második, jellegét tekintve hasonló, csak látványosabb: egy, az ellenfél térfelének közepén elvégzett bedobás utáni labdavesztést követően 3 passzból végigvitték a támadást, az ifjú skót Oliver Burke pedig higgadtan fejezte be.
Lényegében egyszer jutottunk el Gulácsiig, de abból Toral gólt is szerzett – kár, hogy les miatt nem adták meg – az még nagyobb kár, hogy nem is volt les.
A félidőben mindkét csapat átalakult és még inkább a hazaiak domináltak. Gilks több nagy védését követően a 63. percben már nem tudott segíteni, a változatosság kedvéért ismét a félpályáról indulva, egy labdaszerzés után, három passzt követően találtak be. Három gólos hátrány után kezdtünk némi életjelet mutatni, 70 perc telt el az első Rangers-kapuralövésig, bár normál esetben ez a Waghorn próbálkozás nem érdemel egy külön mondatot. Poulsen duplázása viszont megérdemelt, Wilson ezúttal is jócskán lemaradt róla. A lefújás előtt O’Halloran előtt még adódott egy lehetőség, de nem vállalta el, így szépítés nélkül maradtunk. A 6-8000 szurkoló ettől függetlenül megtapsolta a csapatot.
Képek itt és itt láthatók.
Egy szurkoló képei a kirándulásról
Hosszabb videó itt nézhető.
Szurkolói vonulás
Egy helyi tévé beszámolója
Ha belegondolunk, hogy egyedül Burke többet ér, mint a Rangers teljes kerete, akkor (és látottak alapján) a különbség reális, nyilván jelenleg nem a Bundesliga bajnokaspiránsával kell felvennünk a versenyt, hanem azzal az 1-2 alsó(bb) kategóriás csapattal, akiket kisorsolhatnak az EL-selejtezőben (feltéve, ha eljutunk odáig).
MW: „Tudtuk, hogy milyen minőséggel állunk szemben, az volt a lényeg, hogy teszteljük magunkat. Az a cél, hogy hasonló színvonalra jussunk vissza. Úgy gondolom, hogy gyenge csapatok ellen nem érdemes felkészülési meccset játszani, hiszen tanulni a jobbaktól lehet. Több gólt is úgy kaptunk, hogy mi birtokoltuk a labdát, ebből is tanulni kell.”
Eljött a Skót Kupa ideje, az a kör, ahol már a nagyok is becsatlakoznak. És a Rangers élvonalbeliként ismét nagynak számít. A világ legrégebbi kupasorozatának megnyerésétől tavaly pár percre voltunk, ám az elődöntőbeli bravúrt nem sikerült megismételni, így a Hibernian 114 (!) év után hódította el a trófeát. Itt tényleg minden megtörténhet, az előző nyolc év során hét különböző győztest hirdettek – a Rangers utoljára 2009. májusában emelhette fel a trófeát.
Most az első akadály a Motherwell volt, otthon. Idén eddig jól muzsikálunk ellenük, a Ligakupában 2-1-re, bajnokin 2-0-ra sikerült nyerni. Kupameccsen legutóbb a 2003-as elődöntőben találkoztunk, az 4-3-ra végződött.
Toral a kezdőbe került, O’Halloran ott maradt, az eltiltott Tavernier-t Hodson helyettesítette.
Rangers – Motherwell 2-1 (0-0)
Skót Kupa 4. forduló, január 21.
Foderingham – Hodson, Kiernan, Hill, Wallace – Halliday, Toral (Windass, 63.), Holt (Hyndman, 72.) – O’Halloran (Waghorn, 71.), Miller, McKay
Gól: Miller (85. és 89.); ill. Moult (74.)
Nézőszám: 31 921
Az első félidő dugig volt fél-helyzetekkel, de a jó pár szépen kidolgozott előkészítést semmilyen befejezés nem követte. Amíg McKay és O’Halloran a két szélén úgy ment el, ahogy akart, a vendégek gyakorlatilag a félpályán se jöttek át. Mintegy 70 percen keresztül zajlott ez az eseménysor, amikor szokás szerint a semmiből talált egy gólt az ellenfél – hadd ne mondjam, ez is egy újabb védekezési hiba eredménye: a szélen elfutó emberre nem figyelt senki, középen meg Moult simán befejelte két védő között. Mivel ekkora mind a három cserét kihasználta MW, nem volt mit tenni, muszáj volt nagyobb sebességbe kapcsolni. És képes volt erre a csapat!
Az egyenlítés öt perccel a vége előtt jött, Waghorn látszólag értelmetlen beadása (Miller négy védő között indult) értelmet nyert egy gyönyörű fejessel. Rögtön a középkezdés után majdnem visszavette a vezetést a ‘Well, de Foderingham duplavédéssel meccsben tartotta a csapatot. A csattanó viszont még hátravolt. Az egyik csere, Waghorn már adott egy gólpasszt, most a másik kettő kreált egy újabbat: Windass letámadása után Hyndman tálalt remekül Kenny elé, aki higgadtan értékesítette a lehetőséget. A hosszabbítás rohanásában még McKay előtt adódott két nagy helyzet, de az eredmény már nem változott.
Összefoglaló itt, hosszú videó itt nézhető.
A Mwell TV videója.
A teljes meccs.
MW: „Mezőnyben jók voltunk, de a helyzetkihasználás nem volt elég jó. Ha a széleken el is tudtunk menni, a beadásokat mindig hatástalanították. Okosabbnak kell lennünk a befejezésekkel. Viszont mindkét gólpassz és találat is remek volt. Kenny ismét bizonyította, hogy milyen jó játékos, függetlenül az életkorától. Mindegy, hogy hány éves, ha figyel magára, jól felkészült, jól edz – és ő ezeket maximálisan betartja.”
Bár a negyed- és a harmadosztályt elhagyva nem szoktam foglalkozni az ellenfelek edzőinek értékeléseivel, most muszáj megemlíteni Mark McGhee nyilatkozatát, aki odáig ment, hogy elmondása szerint már több mint 900 alkalommal irányított csapatot, de kétszer érezte igazán rosszul magát, amikor a playoffban bukta el a feljutást Angliában. Ezt a mostanit csak ezekhez tudja viszonyítani, annyira rossz érzés. Az egykori Celtic játékos talán elfelejtette, hogy a zöldek ellen egyszer „belefutott” egy 9-0-ba, ami persze nem volt ennyire vészes. És ilyen szakemberek dolgoznak a válogatottnál…
Néhány szó a többi párosításról:
A Bonnyrigg Rose meséje véget ért, hiába 5000 szurkoló kísérte el őket a fővárosba, a címvédő nem kegyelmezett nekik, 8-1 lett a vége.
Pikáns volt a Raith-Hearts, hiszen a Rovers játékosai és edzői köréből összesen heten szerepeltek korábban a Szíveknél. Sokáig nem is bírtak egymással, az újrajátszáson is csak hosszabbítás után jutott tovább a Hearts.
A Dundee-ban élő fociszurkolóknak nem sok örömük volt ebben a körben, az FC a pocsék idényt futó St. Mirrentől kapott ki otthon 2-0-ra, a United pedig a Ross County vendégeként futott bele egy 6-2-be.
A legjobb 16 közé 9 elsőosztályú jutott, a negyedosztályból a Barry Ferguson-vezette Clyde maradt. A következő kör sorsolásánál Alan Stubbs és Rod Stewart segédkezett, előbbinek gondot okozott a 6 és a 9 szám megkülönböztetése, utóbbi meg túltolta az alkoholt a show-t, hiába, no, tudjuk, hogy hova tartoznak. A kör rangadója a Hearts-Hibs derbi, kialakult három élvonalbeli páros, a Rangers pedig a Mortont kapta, otthon. Első ránézésre jó, de igen jó formában van a greenocki csapat, a másodosztály dobogóján. Játéknapok február második hétvégéjén voltak.
A futballban rövid hónap utolsó eseménye a változatosság kedvéért újfent a Motherwell elleni – ezúttal bajnoki – volt. Warburton kettőt cserélt a kupához képest, Hyndman először kezdett, Tav visszatért.
Motherwell – Rangers 0-2 (0-0)
Premiership, 22.forduló, január 28.
Foderingham – Tavernier, Kiernan, Hill, Wallace – Halliday, Toral (Waghorn, 68.), Hyndman – McKay (Forrester, 76.), Miller (Windass, 80.), O’Halloran
Gól: Miller (72.), Hyndman (87.)
Nézőszám: 7 902
Gyorsan az események közepébe csaptunk, O’Halloran valószínűleg a szezon legkorábbi piroslapját kapta meg, amikor a 4. percben teljesen fölöslegesen letalpalta ellenfelét. Bármilyen elfogultság ellenére is ezt nehéz vitatni. A hazaiak egyből megpróbálták az emberelőnyt kihasználni, McDonald kétszer is csak centikkel maradt le a gólhelyzetről. Azonban az ausztrál támadó még fél órát sem tölthetett a pályán, egy rossz labdaérintés után nagyon csúnyán ráment Miller bokájára, így 9-9 mezőnyjátékos maradt a hátralévő 65 percre.
A jobb játék a második félidőre maradt, amikor abszolút átvettük az irányítást, már rögtön a középkezdés után két hatalmas sansz is adódott. A kommentátor az 55. perc környékén azt mondta, biztos benne, hogy a 70. perc előtt betalálunk. Nagyon kicsit tévedett, akárcsak Waghorn, aki még lyukat rúgott, de szerencsére a mögötte érkező Miller bepaskolta a labdát.
A megérdemelt másodikra a meccs végéig kellett várni, ám megérte, Hyndman nagyon szépen oldotta meg. A hosszabbításban még Waghorn lábában maradt a harmadik, pontosabban nem akarta megtörni a sormintát, hiszen az idei szezonban már negyedszerre rúgtunk nekik két gólt.
Kiállítás 1
Kiállítás 2
Miller gól
Hyndman gól
Teljes meccs
Rövidebb videó itt, hosszú öf itt nézhető.
Mwell tévé
Sky Sports meccs végi értékelés
Barry „troll” McKay
A forduló góljai itt és itt láthatók.
MW: „Korán elvesztettünk egy embert, ez megzavarta a csapatot, könnyelműen adtunk el labdákat, de amikor újra egyenlő lett a létszám, megtaláltuk az egyensúlyt és elöl-hátul helyreálltunk. A félidőben megbeszéltük, hogy bátrabbnak kell lenni, többet tesztelni a kapust, ez sikerült is, többet is szerezhettünk volna két gólnál.
Biztos, hogy O’Halloran nem szándékosan csúszott oda, de sajnos elég csúnyának tűnt, akárcsak a másik eset.”
Skócia érdekesebb transzferei
A szokásostól kissé eltérően, meglehetősen aktív volt a skót piac többi része az átigazolásokat illetően. Nézzük most a legfontosabb/érdekesebb transzfereket!
Az Aberdeen jó szereplése nem maradt észrevétlen: a Norwich-tól kölcsönkapott és igen eredményes James Maddison visszaadásán sokáig ment a huzavona, végül az angolok nyertek. Helyére a Celtic-től jött Ryan Christie, aki rögtön magyarázkodással kezdett egy több évvel ezelőtti tweetje miatt, amikor egy Hibs-Dons meccsen kifejtette a birkásokról alkotott véleményét. Johnny Hayes maradt, kevesellték a Cardiff által ajánlott 600 ezret.
És ezzel a sztorival megnyerték a transfer window-t.
A Hearts-nál Ian Cathro igazi nagytakarítást hajtott végre, összesen 9 érkező és 7 távozó a mérleg. Visszament a kölcsönből a korábbi nagy ígéret, Tony Watt, a korábbi cséká Alim Öztürk a török másodosztályba, Juanma a japán másodosztályba, Rossi Szaúd-Arábiába távozott, az ellenünk duplázó Muirhead előző edzőjéhez az MK Donsba ment.
Érkezett a 37 éves, 103-szoros északír válogatott Aaron Hughes (már félig a levezezésből, Indiából), Malaury Martin (korábbi U21-es francia válogatott Norvégiából), Esmael Goncalves Ciprusról, valamint a „fél” görög liga: Tziolis (62x válogatott), Avlonitis és Struna (25x szlovén válogatott) egyaránt a hellén élvonalat hagyta ott.
A Kilmarnocknak nem igazán jött be a nyári fiatalítási dömping, akkor 8 végleges és 9 kölcsönjátékos érkezett. De mégis folytatják ezt az utat, most télen 2 végleges és 6 kölcsönzött játékost szereztek, akik közül csak három múlt el 20 éves. Pénzügyileg viszont ők a tél nyertesei, Soulymane Coulibaly-t nem kevesebb, mint 1 millióért vitte az Al-Ahli. Igaz, ezzel a házi gólkirályukat és a bajnokság egyik színfoltját vesztették el.
Az Inverness visszahozta Skóciába a már több klubnál megforduló észt válogatott csatárt, Henri Aniert. A Partickból egy nem túl szokványos úton Ziggy Gordon a lengyel listavezetőhöz került.
A Championshipben a Hibernian januárra kikölcsönözte Kris Commonst a „nagy zöldektől”. Jól is jártak vele, 5 meccsen 2-2 gól és assziszt a mérlege.
Rajta kívül érkezett a jamaikai válogatott Chris Humphrey, aki korábban négy jó évet töltött a Motherwellben, illetve az egykori Rangers-kapus Scott Gallacher.
A Dundee Utd egy, az Odensétől kölcsönvett dán csatárral próbálja utolérni a Hiberniant.
Kissé váratlan a közel 300 élvonalbeli meccset maga mögött tudó John Rankin váltása a Falkirktől a Queen of the South-hoz.
Az egyik legfurább transzfer a szinte biztos kieső St.Mirrenhez fűződik, ahova az élvonalbeli Dundee FC házigólkirálya, Rory Loy szegődött. Rajta kívül még 9 új emberrel próbálnak a kiesés elől menekülni.
A feljutási álmokat dédelgető Morton kölcsönvette az Aberdeennél kevés lehetőséget kapó, minket régebben szomorító Lawrence Shanklandet. És ha már Morton: Skóciát sem kerülhette el a kínai futball térhódítása, Andy McNeil a Guangzhou R&F-hoz került – kapusedzőnek, csupán 30 évesen.
A negyedosztályban az Edinburgh City egy nagyobb halat fogott Josh Walker személyében, akinek a karrierje ígéretesen indult (a 2009-es U20-as Vb-n Anglia csapatkapitánya volt), gólt lőtt a Bayernnek az UEFA-kupa csoportkörében de utána sehol nem tudott megragadni. Még csak 27 éves, Indiából jött vissza.
És még a negyedosztálynál is megyünk lejjebb… nagy fogás a juniorligás East Kilbride-nak Robbie Crawford, aki közel 50 meccsen játszott a Rangers száműzetése során, azóta több helyen is megfordult már – még csak 23 éves, itt talán újra felpörgetheti a karrierjét.
Az előző cikkekben többször esett már szó a fiatal skót tehetségekről, Jack Harper eddig kimaradt. A 20 éves középpályás pályája hasonló Tajti Mátyáséhoz, 17 évesen került a Real Madrid korosztályos csapatához, ahol nem tartottak rá igényt, előbb kölcsönadták a Brightonba, ahol szintén nem lett alapember, most a Malaga vette meg.
A másik, külföldön játszó nagy tehetség, Ryan Gauldot visszarendelte a kölcsönből a Sporting Lisszabon – hogy egyből a B csapatba küldje.
A válogatottak közül Robert Snodgrass a West Hamhez, Jordan Rhodes a Sheffield Wednesday-hez igazolt 10 millióért.
Egyéb januári hírek
Az idén általában nagyon fiatal csapattal kiálló U20-asok a januárt sem sok sikerélménnyel zárták: a Falkirk és az Inverness ellen 1-2, a Celtic ellen 0-1, az Aberdeen ellen 2-2 jött össze, viszont a youth cupban a Falkirköt 5-1-re verték, többet között ennek a Jamie Barjonas gólnak köszönhetően.
Hosszabb interjút adott a klubtévének Craig Mulholland, aki máfél éve az utánpótlás feje. Elmondta, hogy nagyon bizakodó a 15-17 éves korosztállyal kapcsolatban és 2020-ra 5-6 saját nevelésű játékost szeretne látni a nagycsapatban. Az egyik legnagyobb kihívásnak azt tartja, hogy itt elvárás az állandó győzelem, a fiatalokat is ebben a szellemben kell képezni.
A Championshipben a Hibernian gyorsan négy pontra növelte az előnyét a közel 19 ezer néző előtt rendezett Dundee Utd elleni 3-0-ás meggyőző siker után. A különbség a hónap végére megduplázódott, nagyban köszönhetően (a DU botladozásán kívül) a Hibs jó idegenbeli védekezésének, hiszen utoljára több mint húsz éve produkáltak nyolcnál több idegenbeli „clean sheet”-et.
A Morton pedig már nem hogy stabil harmadik, de a hó végére utolérte a Dundee Unitedet – ők a jó hazai teljesítményre álltak rá, 16 meccse veretlenek a Cappielow-ban.
A QotS az új edzővel 3,5 hónap után tudott bajnokit nyerni, és hét meccsből csak egyet vesztett.
Napvilágot látott az Aberdeen stadionjáról egy újabb látványkép és abban reménykednek, hogy a 2020/21-es szezont már itt játszhatják.
Érdekes összeállítást adott ki az UEFA, tagállamainak különféle összehasonlításairól, igaz a tanulmány nem a legfrissebb, a 2015-ös esztendőt vizsgálta, de ettől függetlenül érdemes átlapozni!
E szerint Skóciában a klubok bevételeinek 37%-a származott a meccsjegyekből, ez Európában a legmagasabb szám! Viszont a közvetítési jogok csupán 13%-át adták a bevételeknek – ugyanez Angliában 51%. Szintén elöl jártak a skótok az idegenlégiósok arányában, az 50,5% a hetedik legmagasabb szám a kontinensen. Ha a játékosok értékét (ami természetesen csak teoretikus elképzelés) nézzük, akkor a skót élvonal 89 millió eurójával a 44. helyen állt (itt a topbajnokságok másodosztályait is belekalkulálták).
A skót Premiership totál bevételei 133 milliót eurót tettek ki, ez 17. legnagyobb összeg.
A nézőszámot illetően a megelőző évhez képest 12%-kal nőtt a meccsek látogatottsága – ez főleg a Hearts visszajutásának köszönhető.
A fizetések 8%-kal csökkentek, ezzel a 16. helyen álltak a kontinens összevetésében.
Az élvonalbeli játékosok átlagéletkora kevesebb az európai átlagnál (25,9 év).
Kijött egy másik összeállítás is az UEFA-tól, a BEK/BL örökranglistája, amely a selejtezők eredményeit is tartalmazza. Eszerint a 17. helyen áll a Rangers, a zöldek hárommal feljebb. Mivel a lista 1955-től számol, ezért néhány más skót csapat is helyet kapott, őket mind a 150. hely után találjuk.
A válogatott a világranglista 120. helyén álló Kanadával készül fel a március 26-i, Szlovénia elleni selejtezőre. A helyszín a fővárosi Easter Road lesz, a mérleg eddig jó a kanadaiak ellen: mind az öt korábbi meccset megnyerték a skótok.
Sorsoltak a 2019-es U21-es EB-re, a skótok az elég húzós(nak tűnő) angol, holland, ukrán, lett, andorrai csoportba kapott besorolást. Az első továbbjut, a 9-ből a 4 legjobb második playoffot játszik.
Januárban különböző rekordok is megdőltek az élvonalban:
– a Celtic túlszárnyalt egy háború utáni statisztikát, eggyel megelőzte a BEK-et nyert csapat veretlen meccseinek számát (27). A klubrekord egy szezonon belül 36, összességében 62 meccs (1915-17 között).
– a nem épp a gyorsaságáról ismert Kris Boyd szerezte a modern kori skót élvonal leggyorsabb gólját, a Ross County ellen alig 10 másodpercre volt szüksége.