Összehasonlíthatatlanul más szájízű hónapot zártunk a megelőzőhöz képest. Lett edző, jöttek az eredmények, pariban voltunk a zöldekkel és volt egy kis szünet is összekapni magunkat a hajrára – csak így tovább!

A hónapot rögtön meccsel kezdtük, méghozzá rangadóval, a St. Johnstone csupán hat ponttal volt lemaradva mögöttünk és szerencsére felemásan teljesítettek: az előző hat meccsükből csak hármat nyertek meg – igaz, az idegenbeli győzelmeket tekintve a Celtic és a Dons mögött a harmadik legjobbak. Egymás ellen idén eddig két 1-1-et ért el a csapat, érdekes, hogy mind a négy gól az első félidőben esett. Ezen kívül olyan tétje is volt, hogy elkerüljük a 17 éve nem látott blamát: egymás után három bajnokin pont nélkül maradni.
Hill felépült, Holt pedig Halliday rovására került a csapatba.

Rangers – St. Johnstone 3-2 (1-0)
Premiership, 27. forduló, március 1.

Foderingham – Tavernier, Kiernan, Hill, Wallace – Holt, Toral (Halliday, 82), Hyndman – Waghorn (Wilson, 82.), Miller (Garner, 64.), McKay
Gól: McKay (22.), Waghorn (48.), Hyndman (90+1.); ill. Wotherspoon (74.), Anderson (87.)
Nézőszám: 46 800

Lendületesen kezdődött a találkozó, Hyndman kétszer is veszélyeztetett, a megérdemelt vezetésre a 22. percig kellett várni, McKay szépen rúgta el a 16-osról. Az egyenlítés a Rangers-re mindig veszélyes Blair Alston lábában maradt, míg mi sorozatban alakítottuk ki a helyzeteket és a szokással ellentétben bátran próbálkoztak a játékosok távolról is lövöldözni.
A fordulás után rögtön kaphattunk volna egyet, ám Craiget megzavarta, hogy teljesen egyedül érkezett a kapuval szemben. Waghorn viszont nem tévedett, tökéletesen érkezett Miller beadására és szépen csúsztatott be. A következő 25 percben csordogált a játék, a frissen beállt Garner három méterről a kapufát találta el. Az utolsó negyedórára megélénkültek az események, előbb a másik oldali csere Wotherspoon gyönyörűen csavarta fel a bal pipába, majd Kiernan agya szállt el, amikor páros lábbal szállt bele hátulról érkezve ellenfelébe, jutalma egy piros lap.

Ekkor Murty húzott egy olyat, ami MW-nél nagyon fura lett volna: védőt cserélt támadóra. Ám nem sikerült kihúzni, a kapitányra, Andersonra senki nem figyelt egy szögletnél és három perccel a vége előtt odalett az előny.
De a csapat valahonnan még tudott erőt meríteni és Hyndmannek köszönhetően győzelemmel zárt: az amerikai előbb felsőkapufát rúgott, aztán a hosszabbításban nagyon szépen átvette és félfordulatból bevágta a hosszúba! Sőt, McKay előtt adódott még egy sansz, de sokat gondolkodott, hogy elvállalja vagy leadja Holtnak, így maradt az egy gólos győzelem.

Képek itt és itt láthatók.

Rövidebb öf itt, hosszabb videó itt, hosszú videó itt nézhető.
Győztes gól
McKay csodacsel
A forduló góljai itt, itt, és itt nézhetők.

Murty: „Nem tudom leírni az érzést a győztes gól pillanatában, fantasztikus volt! Teljesen megérdemlik a srácok a győzelmet, teljesítették azt, amit elvártunk tőlük. Kicsit még hatékonyabbnak kell lennünk, de a mai nehéz helyzetből jól jöttünk vissza, ezért mindenképp dicséret illeti a csapatot. Hagytuk, hogy a Szentek visszajöjjenek a meccsbe, de volt annyi helyzetünk, hogy akár jelentősebb különbséggel is nyerhettünk volna. Ha pontosabbak vagyunk, nem kéne ennyit izgulni. Remélhetőleg ez egy lökést és magabiztosságot fog adni a továbbiakban.”

Tekintve, hogy az Aberdeen nagy meglepetésre kikapott a Hamiltontól, visszaállt a 6 pontos hátrány.

És pont ezzel a Hamilton játszottunk a kupaelődöntőbe jutásért… Az Accies kerek 80 éve nem járt a négy között, most elég nyögvenyelősen jutottak el a negyeddöntőbe: a Killie ellen egy 92. percben szerzett tizenegyes, a Dunfermline ellen az első meccs 1-1-e után egy 87. percben szerzett tizenegyesből egyenlítettek, majd büntetőkkel jutottak tovább.
Érdekesség, hogy a korábbi 15 közös kupameccset 7 különböző stadionban játszották – és csak egyszer nyert a Hamilton.
Ami az idei találkozásokat illeti, a bajnokság nyitányán 1-1 lett az Ibroxban, decemberben 2-1-re tudtunk idegenben nyerni.
Murty nem változtatott a győztes csapaton.

Rangers – Hamilton 6-0 (1-0)
Skót Kupa, negyedddöntő, március 4.

Foderingham – Tavernier, Kiernan, Hill, Wallace – Toral, Holt, Hyndman (Forrester, 82.) – Waghorn (O’Halloran, 74.), Miller (Garner, 46.), McKay
Gól: Waghorn (32.), Garner (48., 88., 90.), Toral (77.), Hill (81.)
Nézőszám: 27 287

Az első félórában Hyndman ziccerénél fogtuk a fejünket, majd Miller parádés felsőkapufájánál, amit futtából, ballal lőtt rá. De rögtön ezután jött a gól, Toralt húzták vissza (nem teljesen egyértelműen), a megítélt büntetőt pedig Waghorn rúgta be – Waggy egyébként Murty alatt ötödik meccsén 4. gólját szerezte.

A második félidőben a lehető legszemléletesebb példát láthattuk a magyarul elég hülyén hangzó „ellopta a show-t” angol kifejezésre, Garner jóvoltából. A szünetben Miller helyére beálló támadó igencsak letette a névjegyét: első labdaérintéséből megtörte az október óta tartó gólcsendjét, aztán úgy összefejelt az ellenfelével, hogy azt le kellett cserélni, őt meg tizenkét percen keresztül ápolták… Eközben Wallace eldönthette volna a továbbjutást, de a jobb lába nem az igazi.

Garner visszatérése után kihagyott egy totál ziccert és úgy faultolt, hogy simán ki kellett volna állítani, ám csak sárga lett belőle.
Ezalatt Toral bebiztosította a győzelmet, már az első fejese is gólt ért volna, de az érte járó szöglet ment be. Négy percre rá újabb szöglet, újabb gól – ezúttal Hill fejese volt pontos és erős.

Az a vicces, hogy a Hamilton pár nappal korábban az Abdereen 21 szögletét levédekezte, most 7-ből kaptak 3 gólt.
Innentől össze is estek, kaptunk még egyet ajándékba, Garnernek azért ki kellett cseleznie a kapust, végül pedig még a mesterhármas is összejött neki, ami azt jelenti, hogy kb 30 perc játékidő alatt egy híján annyit lőtt, mint előtte hét hónap alatt…
Ezt a mondatot ebben a szezonban először írthatom le: a győzelem és kiütés teljesen megérdemelt.

Képek itt és itt láthatók.

Hosszabb videó itt, hosszú öf itt nézhető
Tévés meccs végi értékelés
Büntető volt?
Garner piros?

Murty: „Akárhányszor előre mentünk, mindig úgy tűnt, gól lesz belőle. Most jött ki az előző hetek kemény munkája, nagyon örülök neki. Gondolkodtam, hogy a sérülése után lecseréljem-e Joey-t, de köszönhetően a remek orvosi stábnak, vissza tudott jönni és látjuk, hogy teljesített. A pontrúgásokkal ma nagyon jól bántunk, és az is remek, hogy végre nem kaptunk gólt. Miller nem sérült meg, csak kicsit sok volt neki ez a meccsterhelés, ezért pihentettem a második félidőben.”

Érdekesség, hogy legutóbb 2000-ben ért el Rangers játékos csereként mesterhármast, Billy Dodds személyében.

Így aztán hátradőlhetve nézhettük a többi párosítást, sehol nem született meglepetés: a Hibs magabiztosan lépett túl az Ayrön, az Aberdeen a Partickot ejtette ki, a Celtic bajszát  ugyan kicsit megrángatta a St. Mirren, közel egy órán át vezettek, még kapufát is rúgtak, de húsz perc alatt a zöldek berámoltak négyet, így az elődöntőben összeállt a „nagy négyes”.
Ott pedig megismétlődik a tavalyi párosítás, Celtic-Rangers az egyik ágon, a másikon Hibs-Dons.
Tavaly sikerült, idén majd meglátjuk április 23-án, a másik döntőst egy nappal korábban. Az elődöntők jegyárait tíz százalékkal megemelték tavalyhoz képest, most 20-30 fontért lehet majd bejutni.
A statisztika mellettünk szól, az eddigi 9 derbi elődöntőből hatszor került ki a Rangers győztesen.

Ezt megelőzően azonban a bajnoki Old Firm várt ránk, ahol a közismert okok miatt egyes bukmékerek a valaha volt legnagyobb oddszot kalkulálták a Rangers esetleges győzelmére.
Murty elmondta a bevezetőben, hogy külön nem is kell motiválni a játékosokat, elég ha csak megmutatja nekik a médiában elhangzó véleményeket, melyek szerint itt a kivégzésen kívül más nem is lehet a kimenetel. Majd a maga, szerény módján hozzátette, hogy a búcsú ilyen módja igazán különleges pillanat lesz az életében, amit nagyon vár, de tudja, hogy közben nem fogja élvezni, bár visszatekintve szerencsésnek fogja érezni magát, hogy egy Old Firmön irányíthatott. Úgy érzi, nem „méltó” arra, hogy a menedzseri irodában dolgozzon az Ibrox-ban és ezért nem is visel öltönyt a meccseken.

Kiernan és Garner eltiltott, Wilson és Hodson bekerültek a csapatba.

Celtic – Rangers 1-1 (1-0)
Premiership, 28. forduló, március 12.

Foderingham – Hodson, Hill, Wilson, Wallace – Tavernier, Holt, Hyndman, McKay (Windass, 59.) – Waghorn (O’Halloran, 84.), Miller
Gól: Armstrong (35.); ill. Hill (87.)
Nézőszám: 58 545

A nyitó 10 percben jól kezdtünk, szögletek, veszélyes helyről szabadok – de nem mentünk vele semmire. Az első igazi helyzetre a 24. percig kellett várni, ekkor Waghorn csapott le egy előrefejelt labdára, a lövés sem volt rossz, de Gordon jó irányba tette a lábát – hatalmas ziccer volt. Fél óra után kezdték átvenni a zöldek az irányítást, Armstrong először szabadrúgásból a kapufát, majd Holt lyukat rúgása után a bal alsót találta el. Emiatt kicsit csalódottan mentünk szünetre, mert nem mondhatni, hogy megérdemelt lett volna a vezetésük. Ebből erőt gyűjtve lelkesebben kezdték a második félidőt a zöldek, ismét Armstrong előtt adódott két nagyobb sansz is.
Tekintve, hogy vagy 15 percig nem sokat csináltunk, Murty változtatott és nem meglepő módon a formán kívüli McKay-t hozta le. Nem biztos, hogy ettől, de feljavult a csapat, egy sebességgel feljebb váltottunk és Waghorn egy újabb nagy ziccert puskázott el – illetve Gordon fogott ki rajta megint, majd Holt labdaszerzése és csavarása is gólt érdemelt volna.

De ami késik, nem múlik! A legvégén elsősorban a védőknek köszönhetően jött össze az egyenlítés: Tavernier nagyon okosan játszotta meg Hyndmant, akinek a gólba tartó lövését még kiütötte Gordon, de pont Hill elé, aki bepaskolta! Eksztázis!

Wouldn't mess with the Celtic ball girl pic.twitter.com/2I4NoypqIM

— Andrew Marshall (@Mramarshy) March 12, 2017

Ám nem volt még vége, már a hosszabbításban jártunk, egy kirúgás után nagyot pattanó labdára egyszerre ment Hill és Griffiths, a síp néma maradt. Megköszönhetjük, mert ilyenért inkább szoktak adni, mint nem.

De a lényeg, hogy egy pontot elhoztunk, méghozzá teljesen vállalható módon. Érdekes, hogy a csapatok látványosan játszó emberei közül egyik sem tűnt ki (Sinclair, Dembelé; ill. McKay, Hyndman).

Képek itt és itt láthatók
Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas képek itt és itt!

Armstrong 1-0, Hill 1-1
A teljes első félidő itt, a teljes második félidő itt nézhető.
Rövidebb öf itt, hosszabb öf itt, még hosszabb öf emitt, hosszú videó itt nézhető.
Meccs végi tévés összefoglaló

Brown pofon nem piros?
A gól a vendégtáborból
Játékosok ünneplése
Dembele szimulálás
Meccs végi szurkoló ünnep
Murty tévés értékelése

A forduló további góljai

Szeptemberben lemosták velünk a pályát, októberben szűken nyertek, de nem sok esélyünk volt, decemberben már voltak jó periódusaink, most meg nagyrészt egyenrangúak voltunk – akárhogy is nézzük, apránként lépegetünk előre.

A zöldek 175 nap után vesztettek bajnoki pontot, otthon meg 11 hónap után.

This is what it meant to @GraemeMurty. pic.twitter.com/BEihi6Txge

— Robert Boyle (@RFC_Rab) March 12, 2017

Murty: „Hill egészen elképesztő, minden nap úgy edz, mintha 20 éves lenne, teljesen megérdemli, hogy ő szerezte a gólt. Megtiszteltetés, hogy része lehettem egy ilyen eseménynek, a játékosok nem adták fel és minimum a döntetlenre rászolgáltak. Próbáltam mondani nekik, hogy bízzanak magukban, mert így a javukra tudják fordítani a dolgokat. A sarkukra álltak és nem ijedtek meg. Caixinha láthatta, hogyan alkalmazkodnak a játékosok a nehéz talajhoz és a körülményekhez. Ha meg tudják tartani ezt a szintet, akkor nem lesz baj az új edzőnél sem. Elképesztő sok érzelmi hatás ért ma, ez egy örökké emlékezetes élmény marad. Az oldalvonalnál állva nézni a meccset, hallani a szurkolókat egyszerre lenyűgöző. Az pedig még felrakta a pontot az i-re, hogy bevált a meccstervünk egy nagyon jó csapat ellen. Nagyon büszke vagyok. Köszönöm a vezetőségnek, hogy megadta a bizalmat és köszönöm a játékosoknak is az élményeket. Tovább tartott, mint ahogy az elején hittem, de nagyon élveztem.”

Murty tehát ezzel a meccsel búcsúzott a kispadtól, mi pedig megköszönjük a munkáját. Egyből bedobták a mély vízbe és 6 meccs alatt 3 győzelemmel, 1 döntetlennel és 2 vereséggel adja át a stafétát portugál utódjának.

Az Aberdeen eközben sorozatban 8. hazai meccsét nyerte (utoljára erre több mint 30 éve volt példa), így a különbség 8 pont lett.

Szemléletes példa Skóciában az „egyenlő bánásmódra”:

És akkor itt jön a képbe a teljes ismeretlenségből Pedro Caixinha (kiejtése: Kasinyja).
A portugál felmerülése nem teljesen új, a pletykák szerint, ha első nekifutásra sikerült volna a feljutás a másodosztályból, akkor Warburton helyett a portugál Vitor Pereira jött volna és az ő segédje lehetett volna Caixinha.
De mit is tudunk a 46 éves mesterről? Játékospályafutása nem túl jelentős, mindössze öt évet tett ki, kapusként próbálkozott alacsonyabb osztályokban. Nem volt 30 éves, amikor szülővárosában, Bejában kezdett a pálya mellett dolgozni. 2004-ben indult igazán a karrierje, amikor José Pereiro mellé szegődött asszisztensként és hat év alatt együtt megjárták a fél világot. Dolgoztak Portugáliában (a Sporting Lisszabonnal UEFA-kupa döntőbe jutottak), Szaúd-Arábiában (az Al-Hilalnál és a válogatottnál is), Görögországban (Panathinaikosz, velük járt az Ibrox-ban szintén az UEFA-kupa kapcsán) és Romániában is (Rapid Bukarest).

2010-ben állt a saját lábára és vágott bele az edzősködésbe, ám a hazai élvonalban mind az Uniao Leiria, mind a Nacional Madeira padján csak egy szezont húzott ki. Ekkor gondolt egyet és 2012 novemberében átköltözött Mexikóba, a Santos Lagunához. Itt élte át eddigi legnagyobb sikereit, két bajnoki címet meg még egy trófeát is szerzett a zöld-fehér csapattal, valamint bejutott a CONCACAF BL-döntőbe.

2015. decemberében kontinenst váltott, a katari Al-Gharafa edzője lett, ahol Németh Krisztiánon kívül az egykori Rangers-közönségkedvenc, Vladi Weiss is a játékosa volt. Az idei szezonban a 14 csapatos ligában az 5. helyen köszönt el tőlük, elég jelentős lemaradással az első helytől.
Ettől függetlenül elégedett voltak vele, a játékkal és a fiatalok fejlődésével kapcsolatban is.

De hogy is került ő a képbe? Ezt teljesen pontosan még mindig nem tudjuk, ám nem mondhatni, hogy ne lennének skót kapcsolatai. 2011-ben ugyanis Glasgow-ban végezte az edzői licensz tanfolyamát, például David Weirrel és Alan Stubbs-szal együtt.

Napokon át ment a huzavona, melyik nap jön, megszületett-e a megállapodás, stb, de az biztos volt, hogy az Old Firmön még Murty fog irányítani.
Végül aztán csütörtök délután került ki a katariak twitteroldalára, hogy megszületett a megállapodás, amellyel ők is „jól jártak pénzügyileg”. Hogy ez a pontosan mit takar, nem tudni, de állítólag éves szinten 2 millió fontot keresett az araboknál és a szerződése négy hónap múlva lejárt volna, a Rangers-nek 300 ezer fontjába kerülhetett a kompenzáció.

Vladi Weiss így kívánt neki sok sikert: „Élvezd a világ legjobb szurkolóit.”

Hogy mit mondanak róla, akik ismerik? Abszolút perfekt beszél angolul, tökéletesen felkészült a feladataira (elemzi az ellenfeleket), tanulmányaiból kifolyólag nagy hangsúlyt fektet a fizikai felkészítésre/elemzésre is, mediterrán habitusú, könnyen össze tud balhézni az ellenfél edzőjével, a bírókkal vagy akár a médiával.

És még egy háttérinfó: családi hagyományként képzett torreádor, közel 90 bikával került már szembe. Persze sötét foltot is találunk a múltjában: nem elég, hogy korábbi csapatai többségének színe zöld-fehér, a Santos Laguna a Celtic egyfajta fiókcsapata is, ennek kapcsán készült egy felvétel, amint gratulál nekik a bajnoki címhez néhány évvel ezelőtt.

Eljött tehát a nap, amelyre 29-et kellett aludni, végre lett hivatalosan kinevezett edzőnk! Hogy ez milyen ismertséggel jár, azt a Dubai-Glasgow járaton megtapasztalhatta, ahol közös fotót kért tőle egy szurkoló, órákkal az aláírás előtt.
Ezzel ő lett a klub 144 éves történelmének 16., egyben a harmadik nem brit menedzsere.
Három és fél évre, 2020 nyaráig kötött szerződést.

„Hatalmas megtiszteltetés, hogy csatlakozhatok egy ekkora klubhoz, amelynek fantasztikus történelme és tradíciója van. Büszkén követem a Walter Smith, Graeme Souness és Jock Wallace által kitaposott utat. A Rangers egy világszerte ismert név, bízom benne, hogy a szurkolókkal is pozitív kapcsolatot tudok kiépíteni. Tudom, hogy sok munka vár ránk, de biztosítom a drukkereket, hogy győztes és szórakoztató csapatot fognak látni.”

Képek a bemutatásáról

WATCH
New @RangersFC manager Pedro Caixinha addresses the Scottish media for the first time. https://t.co/uGvFPjWcga

— Sky Sports Scotland (@ScotlandSky) March 13, 2017

Természetesen, ahogy ilyenkor szokás, hozott magával néhány saját embert: az egyik segédje Helder Baptista, a fitneszedző pedig Pedro Malta lesz. A kapusedző is változott, bár sokakat meglepett, hogy a klubot 10 éve szolgáló Jim Stewartot leváltotta, ám kiderült, hogy ő az idény végén amúgy is nyugdíjba ment volna – az ő utóda Jose Belman lett.

A másodedző/asszisztens poszt még nyitott volt, azt kikötötte a portugál, hogy „lokálisan” keres jelöltet (mindenképpen kötődjön a klubhoz, ám nem kell feltétlen skótnak lennie). Az alábbiak merültek fel: Alex Rae, Barry Ferguson, Peter Lövenkrands, John Brown, Jonathan Johansson, Kevin Thomson. Döntés április elején volt várható.

Mindeközben – ugyan három héttel később -, de beigazolódott a pletyka, előbb Frank McParland, majd Warburton és végül Weir is a Nottigham Foresthez szegődött.

Az Old Firmöt követő másnap Pedro elkezdte a munkát és az alábbiakat mondta első interjúiban:
– alaposan kielemezte az elmúlt öt meccs videóját, képben van a csapattal kapcsolatban
– a cél, hogy nem csak fizikailag, technikailag és taktikailag legyenek felkészítve, hanem mentálisan is, mert nagyon sokszor ez jelenti a különbséget
– mindig a dominanciára törekszik, legyen ez masszív támadás vagy jól szervezett védekezés
– pozitívan, ugyanakkor reálisan kell kitűzni a célokat: ez most számunkra a második helyet és a kupagyőzelmet jelentheti
– a játékosoknak azt kell érezniük, hogy ők a legjobbak

Hogy végülis miért rá esett a választás, abban biztosan nagy szerepe volt egykori játékosunknak, Pedro Mendesnek, aki ügynökként ügyködik mostanság (de nem Caixinha-é!) és együtt tekintették meg a zöldek elleni derbit.

Debütálásként pedig a Hamilton várt rá. Ellentétben elődjével, aki azt az elvet vallotta, hogy mindegy kivel játszunk, nekünk a saját játékunkat kell erőltetni, ő nagy hangsúlyt helyez a soron következő ellenfélre. Szinte hihetetlen, hogy alig „két perce” volt Skóciában, de teljesen fel tudta vázolni a Hamilton előző meccseit, erősségeit, legjobb játékosait, edzőjét. Nyilván ez a dolga, de ez azért mégis szokatlan ilyen rövid idő alatt.

Az első és a második edzés.

Az Accies ellen 26 meccses bajnoki veretlenséget görgetünk, otthon pedig 1926-ben vertek meg. Elég durva sorozatból jönnek a vendégek, Celtic, Aberdeen, Rangers, Hearts, Rangers, így sorrendben.
Csupán egyetlen változást eszközölt Caixinha, Toral került be a kezdőbe.

Rangers – Hamilton 4-0 (2-0)

Premiership, 29. forduló, március 18.

Foderingham – Tavernier, Wilson, Hill, Wallace – Hyndman, Toral, Holt, McKay (Garner, 66.) – Miller, Waghorn (Dodoo, 76.)
Gól: Hyndman (26.), Hill (41.), Waghorn (55.), Wallace (74.)
Nézőszám: 49 090

Az első gólra közel fél órát kellett várni, előtte Holt lábában is benne volt, ám Hyndmannél érett meg: egy remek Tav megindulás és kényszerítő után az amerikai pörgette be. Aztán még a szünet előtt teljesen egyedül érkezett egy Toral szabadra a karriercsúcsot döntögető Hill (sorozatban három meccsen talált be) és megduplázta az előnyt. Tíz perccel a fordulás után jött a harmadik, Waggy-t buktatát, ő meg szokás szerint értékesítette a büntetőt. Szezonbeli 15. gólját szerezte, ebből az ötödiket a Hamilton ellen. A negyedik pedig igen látványosra sikerült: Miller gyors reakciója, Waghorn sarkazása és Wallace befejezése is hibátlan.

Úgy gondolom, ha olyan lesz a folytatás, mint a kezdés, akkor rendben leszünk… Remek játék, magabiztos győzelem, gyakorlatilag bármikor előre ment a csapat, gólveszély alakult ki. És sokat ment előre.

Képek itt és itt láthatók.

Rövidebb öf itt, hosszabb öf itt, hosszú videó itt nézhető.
Caixinha bemutatása
Kezdés előtti hangulat
Lefújás utáni értékelés
Caixinha értékelés
A forduló többi gólja

Caixinha: „Fantasztikus volt a fogadtatás, amikor kisétáltam a pályára. Az Ibrox az otthonunk, az erődünk és szeretnénk ezt fenntartani, hogy a szurkolókkal közösen nyerhessünk. Tudjuk, hogy sok munka vár ránk, de már pár nap után is megmutatták a játékosok, hogy lehet rájuk számítani.
Idáig leginkább a tempón, az elmozgásokon és a szélső területek jobb kihasználásán próbáltunk javítani, és tetszett, amit visszakaptam a játékosoktól.
Próbálom azt üzenni nekik, hogy játszanak olyan szabadon, mint a gyerekek, mert igazán úgy lehet élvezni a focit.”

Ebben a szezonban először rúgott 4 gólt bajnokin a csapat.

Ezzel a március focirészét le is tudtuk, ugyanis következett a válogatott szünet. Ez azonban PC-t nem különösebben érdekelte, az alábbiak szerint osztotta be a következő két hetet: egy nap szabadidő után hétfőtől szombatig minden napra edzést vezényelt, amit az U20-asok elleni tesztmeccs követett, majd ismét egy nap pihenő és újra minden nap edzés, április 1-jén pedig folytatódik a bajnokság.

Régen hallottunk már Niko Kranjcar felől, hosszan tartó térdszalag-sérülése után most végre elkezdhette az edzéseket, de a játékára csak a következő szezonban számíthatunk. Elmondta, hogy ez a karrierje legrosszabb és leghosszabb sérülése, így semmiképp sem szeretné elsiettetni a visszatérést, 100%-osan gyógyult állapotban lehet erről szó. Addig is kihasználja az időt és sokat beszél a fiatal csapattársaival, akikben „nagy a potenciál”.

A szünetben lehetőség adódott arra is, hogy Caixinha első ízben találkozzon Dave Kinggel és egy jó vacsora közben megbeszéljék a nyári igazolási terveket. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy természetesen fognak invesztálni a keret megerősítésébe, most az a fontos, hogy Caixinha felmérje a szezon végéig, hogy kikre lehet később is számítani és lehetőség szerint még az EL-selejtező előtt jó lenne elkezdeni erősíteni.
És ha már itt volt King, azt is elmondta, hogy fontolgatja a Warburtonékkel szembeni jogi lépéseket a kompenzációval kapcsolatban, főleg amiatt, hogy a klub tudta nélkül kezdtek el egyezkedni a Foresttel. Bevallotta továbbá, hogy minimális az élvezeti faktor a klub vezetésében, de nem is azért csinálja, hanem mert úgy érzi, valakinek lépni kellett, és egyáltalán nem bánta meg. Közölte továbbá, hogy a futballigazgató kinevezése nem sürgős, de szeretné, ha nyárig meglenne az illető. Végül pedig megismételte, hogy továbbra is egyértelmű cél, hogy a Celtic-et utolérjük, relatív rövid időn belül.

Megjelentek a legújabb pénzügyi adatok, mely a 2016 június-december fél évet ismerteti.
A legfontosabb, hogy hosszú idő után átfordultunk pozitívba, 0,5 millió veszteségből 0,3 millió nyereségbe. Ennek fő oka az élvonalba kerülés miatti növekvő nézőszám és a jobb szponzori és kereskedelmi megállapodások.

A szünetet kihasználva volt idő jótékonyságra is: Fernando Ricksen (és a hozzá hasonló betegségben szenvedők) javára gyűlt össze rengeteg korábbi jó játékos és 5000 néző a Rangers Legendák-Angol Legendák meccsre az angliai Fleetwoodban. A vége 3-2 lett, de  az eredmény aligha érdekelt valakit.

A hónap utolsó napjai Billy Gilmourról szóltak. A 15 éves ígéret híre még a magyar sajtóba is eljutott, a Chelsea tűnt befutónak, de sok különböző összeg elhangzott, 350-600 ezer font között. A hírek szerint a megállapodás is megszületett, bár hivatalos bejelentés még nem történt. Tekintve hogy 16 éves kor előtt (ezt június közepén tölti be) skót bajnokin nem szerepelhet (a kupában igen), így ebben a szezonban mindenképp be kell érnie az utánpótlásbajnoksággal.
Ha az anyagi oldalát nézzük, akkor persze nem rossz ennyi pénzt kapni nulla tapasztalattal, de azért jó lenne megvárni, hogy bemutatkozzon a nagyoknál, így esélyt adva, hogy ezt az értéket megsokszorozza. Továbbá az sem biztos, hogy az évente több tucat játékost kölcsönadó Chelsea a legjobb választás…

Végül pedig napvilágot látott az idei szezon utolsó Old Firmjének dátuma: április 29-én, az Ibrox-ban. Ez azt jelenti, hogy hat nap alatt kétszer fog találkozni a két csapat, hiszen a kupaelődöntőt 23-án rendezik.

EGYÉB SKÓT HÍREK

A nagyválogatott Kanada ellen készült fel a soron következő selejtezőjére, a tengerentúliak keretébe az ex-Rangersös, most Falkirkös Fraser Aird-Luca Gasparotto duón kívül a Dundee-s Haber és a korábbi skót U-válogatott Arfield is bekerült (valamint a Vasasból James). A világranglistán nagyságrendekkel lejjebb sorolt ellenfélre nem volt nagy érdeklődés, a kezdés előtt még az is fenyegetett, hogy megdől az évszázados negatív nézőszám, ám végül a 9158 szurkoló azt láthatta, hogy csalódást keltő 1-1-et érnek el a hazaiak. Ráadásul a vezetőgólnál pont Wallace hibáját használta ki az első gólját szerző Aird.

De az igazán fontos feladat a szlovén meccs volt, ami előtt nagyon rezgett Strachan széke. A rossz főpróba után viszont jól sikerült az előadás és egy késői góllal sikerült megszerezni a három pontot, alig 20 ezer néző előtt. Igaz, ezzel előrébb nem léptek, de legalább versenyben maradtak. A következő, júniusi kör szintén fontos lesz, a skót-angolon bravúr kellene, mert a szlovákok és a szlovénok várhatóan nyerni fognak.

Wallace egyébként itt már nem volt a keretben, Lee Hodson az észak-íreknél a padon maradt a norvégok legyőzése alkalmán.

Bezzeg az U-17-esek! A hazai pályán megvívott selejtezőkört hibátlanul vették, összesen nyolc gólt rúgva a Montenegró-Szerbia-Svájc hármasnak, így kijutottak az Európa-bajnokságra! A Rangers részéről a sikerből kivette a részét Jordan Houston (védő, játékpercek 95%-a), Lewis Mayo (védő, 10%) és Zak Rudden (csatár, 100%, 1 gól+3 gólpassz), így várhatóan ők is szerepet kapnak májusban Horvátországban, ahol Magyarország, Franciaország és Feröer mellé kaptak besorolást.

A Championshipben a Hibs 7 pont előnnyel indult a márciusnak a DU előtt – nos, ez újabb kettővel nőtt négy körrel később, köszönhetően például az idegenbeli rangadógyőzelemnek. A góllövőlista-vezető Jason Cummings az ötvenes évek óta az első Hibs játékos, aki egymás után három idényben jut el legalább 20 gólig. Igaz, emellett képes ilyen dolgok miatt kiállíttatni magát.
De nem csak miatta volt hangos a sajtó, edzője Neil Lennon se megy a szomszédba, ha keménykedni kell, ezúttal a Morton ellen balhézott össze Jim Duffy-val, aki szerinte bunyózni hívta. Duffy szerint ilyet ő nem mondott, mert „már elmúlt 12 éves”.

A zöldek bajnoki címe szinte biztos, ám a DU-Falkirk-Morton trió még nagyot birkózik a két playoff helyért, 1-1 pontra voltak egymástól.
Hátul a St. Mirren komolyan gondolja, hogy megpróbál nem kiesni, március zárásakor már csak egyetlen pont volt az Ayr mögötti hátrányuk. Egészen elképesztő, hogy az első 22 bajnokijukon 13 pontot gyűjtöttek, azóta 7-en 14-et!

A Rangers kölcsönjátékosa, Ryan Hardie segítségével szakadt meg a Raith Rovers 15 (!) meccses nyeretlenségi sorozata, de talán még nála is fontosabb az új kapus, a korábban a Zalaegerszegen is megforduló szlovák Pavol Penksa, aki azután érkezett, hogy a Raith kapusai elfogytak. Kalandos volt az idekerülése, a pozsonyi reptéren ellopták az útlevelét, egy teljes napot kellett várnia az elindulásra, majd Bécsből Brüsszelen keresztül érkezett meg Skóciába, hogy aztán az aláírás után pár órával már meccsen találja magát – amit aztán lehozott kapott gól nélkül!
Még jó, hogy jött, ugyanis a vészkapus Ryan Stevenson az után a meccs után azonnali hatállyal szögre akasztotta a kesztyűt cipőt.

A Dundee United lett a Rangers utóda az IRN-Bru Challenge Kupa „trónján”, miután a döntőben 2-1-re verte a St. Mirrent. A kupát a korábbi Gers-kapus, Cammy Bell vehette át, 8100 néző előtt – ugyanúgy a Motherwell stadionjában, ahol nem is olyan rég karrierje mélypontját élte meg. A DU ezzel a trófea különböző 16. győztese lett és a jelek szerint jövőre esélyük lehet a címvédésre…
Rövidebb öf, hosszabb videó itt.

Az U20-asok nem panaszkodhatnak, a St. Johnstone-t 3-0-ra verték, a Killie ellen hosszabbítás után 4-1-gyel jutottak a kupadöntőbe, majd kétszer ikszeltek: Dunfermline 3-3, Ross County 1-1.

Mindenképp szót kell ejteni a Cowdenbeath mélyrepüléséről, amely nagyjából a Rangers-szel pont ellentétes utat jár be. A 12/13-as szezonban a másodosztály 8. helyén záró klub egy évvel később már csak playoff után maradt bent, rá egy idényre már nem volt menekvés, az egész országot tekintve a legtöbb gólt kapva a harmadosztályba pottyant. Tavaly itt sem volt maradása, alulmaradt a rájátszásban és rögtön továbbcsúszott egy újabb osztályt. Most pedig nagyon úgy tűnik, hogy jövőre nem találjuk a nevét a ligában, hiszen a negyedik vonalból is kiesésre állnak. És, amint az East Stirling példája mutatja, egyáltalán nem garancia az azonnali visszakerülés a skót foci vérkeringésébe (10 pont a hátrányuk a Lowland League-ben)…
Ám a C’beath-nek nem csak az eredményei negatívak, a pályán kívül is több probléma merült fel. Itt van például Dean Brett esete, aki nyolc éven át szolgálta a klubot, de nemrég szétesett a magánélete, miután az újszülött gyermeke, majd a párja is elhunyt, a szerencsejátékba menekült és odáig ment, hogy a saját csapata ellen is fogadott – az egyik pont a tavaly januári Rangers elleni kupameccs volt, amelyen ettől függetlenül ő szerezte a szépítőgólt. A helyzetét súlyosbítja, hogy a Twitteren több nem túl polkorrekt megjegyzést is tett, amelyért előbb 4 meccses eltiltást kapott, majd a klubja felbontotta a szerződését.
Rajta kívül az edzőnek, Liam Fox-nak sem volt maradása. Megpróbáltak egy nagyobb halat kifogni Mixu Paatelainen személyében, de végül az idén a Raith-től elbocsátott Gary Locke mellett maradtak.

Egykori játékosunk, David Templeton másfél év (!) kihagyás után csapatot talált magának, a Hamiltonhoz írt alá az idény végéig. A tudása alapján sokra hivatott, ám sérülései miatt rengeteget kihagyó szélső az elmúlt időszakban az Edinburgh City, a Vancouver Whitecaps és a Dundee Utd edzéseit is látogatta. A Hamilton viszont azért furcsa, mert ők műfüves pályán játszanak, Tempsnek pedig nálunk elsősorban az ilyen talajon alakultak ki a sérülései.

A hónap videója díj ezúttal ennek a Hearts szurkolónak jár:

Outrageous dive at Tynecastle this afternoon… pic.twitter.com/1EpErs1kGN

— Heart of Midlothian FC (@JamTarts) March 11, 2017