Az előző hónapot teljes letargiában, nyeretlenül zártuk, már elszállt reményekkel. Ehhez képest most négyből négyet nyert a csapat, összesen egy gólt kapva és helyenként élményszámba menő játékot produkálva – mindezt úgy, hogy a legjobb góllövő eltiltását töltötte…
Az Old Firm utózöngéjeként a 2+2 meccsre eltiltott Morelos (a második kettőt a visszaesésért kapta) az alábbi Twitter üzenettel jelentkezett: „Szeretnék elnézést kérni a szurkolóktól, a csapattársaktól és az edzőimtől. Ígérem, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy ilyen többé ne forduljon elő és továbbra is mindent beleadok a klubért. Köszönöm a támogatást.”
Gerrard elmondta, hogy elfogadta a házon belüli büntetést (egy hét fizetésmegvonás), de hosszan a tükörbe kell néznie. Ettől függetlenül bízik benne, hogy a szezon legvégén még segíteni fogja a csapatot.
Gyorsan következett az új feladat, a Hearts-ot fogadtuk. Morelos-on és az egy meccsre eltiltott Halliday-en kívül Kent játéka is kérdéses volt, őt utólag büntette a Szövetség 2 meccsel a Brownnak behúzott jobbhorog miatt, de itt volt lehetőségünk fellebbezni, ami a döntés halasztását jelentette. Halliday hiánya viszont azért volt gond, mert Barisic még mindig sérült, így két balhátvéd opció maradt: Flanagan vagy Wallace, de egyik régebben játszott, mint a másik…
Végül előbbi kapott bizalmat, december legeleje óta először, rajta kívül Defoe, Kamara és Davis kerültek még be a csapatba.
A másik oldalon a gólerős Ikpeazu és Naismith sérült, Garuccio pedig majd’ egy évre esett ki. A Hearts egyébként 2012 márciusa óta nem nyert élvonalbeli bajnokit az Ibrox-ban.
Rangers – Hearts 3-0 (2-0)
Premiership, 32. forduló, április 3.
McGregor – Tavernier, Worrall, Goldson, Flanagan – Kamara, Davis, Jack (McCrorie, 61.), Arfield (Grezda, 68.), Kent – Defoe (Lafferty, 78.)
Gól: Defoe (16.), Goldson (21.), Arfield (48.)
Nézőszám: 49 702
Megviseltségnek vagy lelketlenségnek nyomát sem lehetett látni az első negyedórában, sőt, elmondhatni, hogy az egész előző hónapban összesen nem volt ennyi jó periódusunk! Defoe révén már a 2. percben megvolt az előny, de ezt visszafújták lesnek. Egykapuzás, lövések, szögletek után a 16. percben jött a megérdemelt gól: Arfield köténnyel indította Tavot, akinek a passzába belelépett a kapus, de a labda pont Defoe elé pattant, akinek így nem volt nehéz dolga. A következőre sem kellett sokat várni, ezúttal is Tavernier volt az előkészítő, egy szépen bekanyarított szabadnál nagyon üresen érkezett Goldson, aki legutóbb decemberben épp a Hearts ellen szerzett gólt. A látottak alapján itt, a 21. percben oda is adhatták volna a három pontot, annyira nagy volt a differencia minden szinten. McGregor az első fél órában talán egy hazaadás erejéig ért labdához, amúgy látótávolságon kívül volt attól – akkor viszont nagyot kellett nyújtózkodnia Berra fejesénél. Nálunk is volt még egy gólveszély, Worrall közeli csúsztatása lejjebb is mehetett volna.
A félidő végére alábbhagyó lendületünk visszatért a szünet után és gyorsan megszereztük a harmadikat is, egy nagyon szépen felépített akció végén: Tavernier tekerte be jobbról, Defoe centerezését bravúrral kiszedte Zlamal, de Arfield reagált a leggyorsabban. Innentől már tényleg feladta a Hearts, nálunk még néhány lövést el lehetett könyvelni, a két csere közel járt a gólhoz, McCrorie lövése centikkel ment fölé, Grezda fejese meg a kapufáról kifelé pattant – akárcsak a vendégeknél Brandon bombája, így aztán maradt a megérdemelt három gólos különbség.
Gerrard: „Megkönnyítettük a dolgunkat azzal, ahogy kezdtünk, energikusan, intenzíven és jó passzokkal játszottunk, ami a Hearts-nak nem ízlett. A félidő felénél leléptünk a gázról, de aztán újraindultunk és le tudtuk zárni a meccset, ami korábban többször nem sikerült. A záró 20 percben lazábbak voltunk, de ez most belefért, összességében elégedett vagyok. Tudjuk, hogy még fejlődnünk és javulnunk kell, de szeretnénk minél jobban zárni a szezont és felkészülni az átigazolási időszakra. Volt több fájó eredményünk, de úgy gondolom, közelebb vagyunk a célunkhoz, mint ahogy néhányan hiszik azt. Jó lenne, ha a mai első félidei teljesítményt többször tudnánk produkálni.”
Rövid videó itt, hosszú öf itt nézhető.
McGregor bravúr
A forduló góljai
Képek itt, emitt és itt láthatók.
Hogy, hogynem, erre a hétre is jutott egy Scott Brown nem-piros, azon kívül, hogy a zöldek szurkolói petárdával megdobták a St. Mirren kapusát.
A fordulóban rendeztek fővárosi derbit is, ahova valaki valamiért magával vitt egy egész kókuszdiót, de közben rájött, hogy mégsem kell neki, úgyhogy inkább bedobta a pályára… A meccsen amúgy a Hibs fordítani tudott, Daryl Horgan személyében közel 18 év után tudott duplázni Hibs játékos a Tynecastle-ben.
https://twitter.com/Avanti__News/status/1114505042843795457?s=19
Ezután döntött az SFA, Kent két meccses eltiltását helyben hagyta, sőt, Gerrardot is elmeszelték egy meccsre, mert valamit beszólt a bírónak a végén. Érdekesmód Scott Brown ügyeit is vizsgálják, de ott majd csak május 2-án lesz döntés, addig nyugodtan játszhat…
Ahogy leülepedtek a kedélyek, kihirdették a felsőház beosztását, mivel az alapszakasz utolsó fordulójának eredményétől függetlenül már nem változhat a szereplők kiléte. A Rangers beosztása úgy alakul, hogy a Hearts otthonában kezdünk, majd 3 hazai meccs után Kilmarnockban zárunk. Persze a legérdekesebb az utolsóelőttinek berakott derbi, addigra úgy gondolják az illetékesek, hogy már kiünneplik magukat a zöldek. Viszont az alsóházban az egymást üldöző Dundee-St. Mirren páros közösen zárja a szezont, ott könnyen lehet last minute dráma.
Rögtön következett az alapszakasz záró fordulója, a Motherwell bár nagyot sprintelt (2019 elején sorozatban 6 győzelem), egy ideje megtorpant, az elmúlt 6 meccséből csak kettőt nyert, így már biztosan kicsúszott a felsőházból.
Nálunk Gerrard kettőt cserélt, az eltiltását megkezdő Kent helyén Candeias, a kisebb sérülést összeszedő Worrall helyén pedig Katic kezdett.
Motherwell – Rangers 0-3 (0-2)
Premiership, 33. forduló, április 7.
McGregor – Tavernier, Katic, Goldson, Flanagan – Kamara (Halliday, 84.), Jack, Davis (Grezda, 79.), Candeias, Arfield (McCrorie, 71.) – Defoe
Gól: Arfield (22., 39. és 60.)
Nézőszám: 9 200
Úgy tűnik, hogy se a gólkirályjelöltünkre, se az edzőnkre nincs igazán szükség, mert a meccset kényszerből a lelátóról követő Gerrard nélkül is simán hozta a győzelmet a csapat.
Itt annyira nem kezdtünk lehengerlően, az elején inkább a Well előtt adódtak kisebb helyzetecskék, nekünk az első komolyabb viszont gólt eredményezett: a 22. percben Defoe próbálta Arfieldet indítani, de a védő belelépett a labdába, viszont olyan pechesen, hogy azt az osonó támadónk pont el tudta kotorni a kapus mellett. A Rangers által erősen figyelt Jake Hastie jól kevergetett a jobb szélen, többször helyzetbe is került, de a védők mindig odaértek. Néhány hazai lehetőség után a második gólt is megköszönhetjük nekik, a tizenhatos környékén szerzett Candeias labdát, Jack egyből tette tovább Arfieldnek, a kanadai pedig nagyon okosan picit átlöbbölte a kivetődő kapus fölött – remek befejezés!
A fordulás után maradt a forgatókönyv: támadjanak csak ők, mi meg kihasználjuk a védekezési hibáikat. Mert a harmadik is egy ilyen után született, egy óra játék után Jack vette el az ő térfelükön, Defoe szépen becselezte magát a büntetőig, majd nagyon önzetlenül tálalt Arfield elé, aki ezzel karrierje első tripláját szerezte (pedig ez már a 478. meccse volt)! Tíz percre rá Defoe büntethette volna a negyedik védelmi hibát, talán ez volt a legnagyobb sansz közülük, de 15 méterről a kapusba lőtt, pedig ennél nehezebbeket is meg szokott oldani.
A Motherwellnek bár mennyiségileg nem volt kevesebb helyzete, mint a Rangers-nek, McGregornak mégsem kellett egyetlen nagyobbat sem védenie, mi viszont kihasználtuk az ellenfél hibáit, úgyhogy a győzelem teljesen jogos – ezzel a Fir Parkban az elmúlt 21 meccsen veretlenek maradtunk!
Gerrard: „Remek és nagyon hatékony volt a játékunk. Egyformán kezdett a két csapat, de bíztam benne, ha veszélyes helyen tudunk labdát szerezni, azt ki is tudjuk használni. Ezt gyakoroltuk a héten, a srácok pedig tartották magukat a tervhez. Van, hogy az ellenfél a hibáival lehetőséget ad neked és ha elég agresszív vagy, akkor eredményes tudsz lenni. Meg kell említenem Flanagant, aki hosszabb kihagyás után nagyon jól tért vissza a csapatba. Arfield pedig megérdemli a góljait, róla csak jókat tudok mondani, a pályán és azon kívül is, igazi példakép. Nem volt gond, hogy fent kellett ülnöm, persze innen nehezebb átadni az üzeneteket, de jobb a rálátás a pályára, és a pite meg a meleg tea nagyon finom volt!”
Ezt a meccset sem úsztuk meg bedobálás nélkül, megint Tavernier volt a célpont, most egy pitét és egy öngyújtót kapott a hazai nézőtérről.
Rövid videó itt, Mwell tévé öf itt, hosszú videó itt nézhető.
Arfield tripla
Arfield interjú
A forduló góljai
Képek itt, emitt és itt láthatók.
A zöldek csak ikszeltek a Livingstonnal, így az alapszakasz végén az előnyük 11 pontra „csökkent”, nekünk pedig maradt 8 a Dons-Killie páros előtt. Alul a Hamilton négy egységgel ellépett az osztályozótól, a St. Mirren pedig hárommal az utolsó Dundee elől.
Ennek alkalmából, még a meccs estéjén megrendezték a klubon belüli „szezon legjobbjai” gálát, amelyen a legjobb játékos díját Alfredo Morelos vehette át, aki egyben a legtöbb gólért járó Sam English kupát is megkapta, az év fiatalja Ryan Kent lett, a klubért legtöbbet tevő John Greig-díjat Allan McGregor kapta, az idény legjobb góljának Ryan Jack Celtic elleni győztes találatát választották, a legjobb akadémiai játékos Josh McPake lett, illetve először kapott a legjobb női játékos is díjat, amelyet a 19 éves Amy Muir érdemelt ki.
Képgaléria az estéről
Videók a győztesekről
Ezt követően egy hét pihenője volt a csapatnak, ugyanis a hét végén a kupaelődöntőket rendezték, ahol mi nem voltunk érintettek.
Események persze ez alatt is történtek, például Jason Holt idő előtt visszatért a fleetwoodi kölcsönjátékából, egy szezont lezáró térdsérülés miatt. A középpályás Joey Barton csapatában 36 alkalommal szerepelt, két gólt lőtt.
Aztán megkapta a büntetését a Tavernier-vel összebalhézó Hibs szurker, azon kívül, hogy az Easter Roadról örökre kitiltották, 100 nap börtön és 10 év általános stadionmegvonás járt érte – még ha azt is állította, hogy annyira részeg volt, hogy alig emlékszik valamire is az esetből.
A szünetben felpörögtek az átigazolási pletykák, a hónap elején még olyan hírek jöttek, hogy a nagyon közel lévő Jake Hastie mégsem fog jönni, mert több angol és amerikai klub is szívesen látná. Rajta kívül további nevek is felmerültek: a 22 éves Adam Buksa a Pogon Szczecin csatára, érvényes szerződése van, 1 millióra becsülik az értékét; Greg Stewart már nem először kerül képbe, a Birmingham 29 éves csatára korábbi skót csapatainál (Dundee, Killie) gólerős volt, de most az Aberdeennél nem igazán megy neki, nyáron lejár a szerződése. Nick Powell neve is felmerült már, a Wigan 25 éves támadója nyáron szintén ingyen igazolható lesz; Josip Vukovic viszont új, a Maritimo Funchal 26 éves középpályása a statisztikái alapján nem tűnik nagy spílernek, de a Lazio és az Aston Villa is vinné, kb 1 millió euróba kerülne. John Souttart sem kell bemutatni, a Hearts 22 éves belső védője 3x a válogatottban is szerepelt, de még több évig van szerződése a fővárosban, a Transfermarkt 1 millióra árazza.
A kimenő oldalon Arfieldet állítólag a Southampton látná szívesen.
A kupaelődöntők meglepetés nélkül zárultak, a zöldek nagyon simán, kettős emberelőnyben verték az Aberdeent, a találkozón Derek McInnes edzőt és segítőjét is felküldték a lelátóra, előbbit amiatt, mert bemutatott az őt szektáriánus szövegekkel provokáló szurkolóknak…
A Hearts egy félidő pihi után szintén berámolt hármat az Inverness-nek, így (bármennyire is meglepő ez az adat) 1956 óta először rendeznek Celtic-Hearts Skót Kupa döntőt majd május 25-én.
Kissé reménytelennek tűnik a játékos- és edzői karrierje során közel 1100 meccset megélő Craig Leveintől elvárni, hogy életében először nyerjen trófeát, de úgy tűnik ez az egyetlen esély, hogy meghiúsuljon a zöldek történelmi tripla-triplája.
A hónap közepén nyílt meg a lehetőség a szezonbérletek meghosszabbítására, ennek kapcsán nyilatkozott egyet Dave King. Elmondta, hogy közel járunk ahhoz, hogy ismét domináns erő legyünk a skót futballban, Gerrard professzionalizmusa, elhivatottsága kimagasló, ennek is köszönhető, hogy ismét szerepelni tudtunk az európai kupaporondon, 4 nehéz selejtezőn túllépve. Kezdő edzőnél és új keretnél nem meglepő, hogy vannak hullámvölgyek is, a keret jelentősen erősebb, mint a korábbi években, ezért Mark Allent illeti dicséret, aki a háttérből lehetővé tette az igazolásokat. Természetesen további erősítésekre szükség lesz, ezt a vezetőség támogatja és az edzői stáb is tisztában van vele, hogy elvárás lesz valamilyen trófea megszerzése.
Hozzátette, hogy még soha ennyi bérletet nem adott el a klub, reméli, hogy ez tovább nő, viszont az 5%-os áremelés egészében a játékosvásárlásokra fordítódik. Kiemelte még Craig Mulholland munkáját az akadémián, illetve az ificsapatok jó szereplését és a sok korosztályos válogatottat is.
A felsőház első körében a Hearts-hoz látogattunk. A két héttel korábbi állapothoz képest náluk két ember kiesett a szezonra, viszont Ikepeazu felépült, de elég rossz formában voltak, a megelőző 9 bajnokiból csak kettőt nyertek.
Nálunk Kent és Morelos továbbra is eltiltott, a kezdőben nem történt változás az előzőhöz képest.
Hearts – Rangers 1-3 (0-2)
Premiership, 34. forduló, április 20.
McGregor – Tavernier, Goldson, Katic, Flanagan – Davis (Polster, 87.), Kamara, Jack, Candeias (Middleton, 72.), Arfield – Defoe (Lafferty, 83.)
Gól: Maclean (74.); ill. Defoe (15.), Jack (36.), Katic (48.)
Nézőszám: 18 212
A két héttel ezelőttihez hasonlóan ezt is nagyon simán húztuk be, úgy látszik, idén a Hearts a kabalánk, mind a négyszer mi jöttünk ki jobban.
Jermain Defoe számára is jó ómen a fővárosi ellenfél, az első negyedóra végén Flanagan szerzett labdát a félpályánál, Kamara remekül ugratta az angolt, aki lerázta a védőjét és a kirontó kapus mellett megszerezte a vezetést – két hete is lőtt gólt nekik, meg még a Tottenham színeiben kupaselejtezőn is betalált a Hearts-nak. A következő percekben Candeias és Arfield is ziccerbe került, míg a hazaiaknál Ikpeazu termeténél fogva rendre lepattintotta a védőit, de a befejezései értelmezhetetlenek voltak. A 36. percben egy újabb középvonali labdaszerzésből indítottunk támadást, most Jack-Candeias-Jack volt a labda útja, ha ő még betette volna Defoe-nak, az tényleg sakk-matt lett volna, de saját maga szerette volna learatni a babérokat, amit egy szép gurítással meg is tett, megszerezve ezzel szezonbeli 4. gólját, ami karriercsúcs!
A magabiztos előny a fordulás után gyorsan tovább nőtt, a gól önmagában nagyon szép volt, ám tegyük hozzá, szabálytalan, hiszen Davis mozgó labdával végezte el a szögletet – ám ez Candeias becsavarásából és a teljesen üresen érkező Katic bevetődéséből semmit sem von le. Az eddigieket látva a hazaiak reménye teljesen elszállt, jó néhány szurkoló el is indult hazafelé – noha még csak a 48. percben jártunk…
Ehhez képest a következő támadásból majdnem szépítettek, Berra nagyon közeli fejesét McGregor reflexből ütötte ki, sőt Wighton fejesénél még nagyobb bravúrt mutatott be. Nálunk sem álltak le a helyzetek, Candeias fejese lehetett volna veszélyesebb, Defoe túl önzetlen akart lenni, Arfield meg nagyon fölbombázott. Ezek aztán meg is bosszulták magukat, egy beadásnál három védő nem volt elég két támadóra, a tíz perce becserélt Maclean szépen fejelt be a sarokba. A közben nálunk is behozott Middleton ziccere elakadt a kapusban és a végén Arfield lövését is blokkolta Zlamal, így a legfontosabb esemény Matt Polster debütálása volt, aki 3 percnyi játékidőt kapott.
A győzelem megérdemelt és jóval nagyobb arányú is lehetett volna. Ez mondjuk nem meglepő, Craig Levein utoljára 2007-ben, 15 alkalommal ezelőtt vezetett győztes csapatot a Rangers ellen!
Gerrard: „Sok pozitívumot tudnék mondani, az elejétől a végéig erősek voltunk, közel tökéletes játék volt ez, egyedül a kapott gól zavaró. Tanulmányoztuk a Hearts-ot, tudtuk, hogy ha veszélyes helyen labdát tudunk szerezni, akkor gyorsan végigvihetjük a támadást. Négy meccsünk van hátra, 12 pont a célunk, a játékosok tudják, hogy tartoznak a szurkolóknak a jó játékkal, mert a szezonban sajnos néhányszor cserbenhagyták őket. Fenn kell tartani a jó formát, ami nem sikerült mindig, mert hármat előreléptünk, aztán kettőt vissza, így nagyon nehéz.”
Rövid videó itt, hosszú öf itt nézhető.
1-0 Defoe
2-0 Jack
3-0 Katic
A forduló góljai
Képek itt, emitt és itt láthatók.
A győzelmünk azt is jelentette, hogy a később játszó Celtic ezen a héten még biztos nem lehet bajnok – mondjuk nem is nyertek, de erre a hétre is jutott egy szánalmas Brown megmozdulás.
A hátrányunk 9 pontra „csökkent”, az előnyünk maradt 8 pont, miután a kör rangadóján az Aberdeen hármas (!) emberelőnyben legyőzte és megelőzte a Killie-t.
A következő körben pedig éppen őket fogadtuk otthon, megkezdve ezzel hármas hazai sorozatunkat. És ha már hármas: érdekes, hogy az elmúlt három meccsen egyaránt három gólt szerezve nyertünk, ráadásul ezeken élvezetesen is játszva, mindezt Morelos hiányában. Talán mégsem függ tőle annyira a csapat?
Készülődve az Aberdeenre, hét közben a tartalékok játszottak egyet a Liverpool U23-asai ellen. Az eredmény 4-4 lett, úgy, hogy az első félidőben már 4-0-ra elhúztak az angolok. Mi ezzel a kezdővel álltunk fel: Foderingham – Polster, Worrall, McAuley, Barisic – Halliday, Dorrans, Coulibaly, Grezda – Morelos, Lafferty. Gerrard „szánalmasnak” nevezte azt a produkciót, a szünetben viszont beállt négy 17-18 éves, akik lenyűgözték. Összességében elmondta, hogy ez alatt a 90 perc alatt többet tudott meg néhány játékosáról, mint a szezonban eddig. Neveket nem mondott, de állítólag Barisic, Grezda és Lafferty ábrándította ki leginkább.
A bajnoki előtti sajtótájékoztatón Gerrard mondott néhány érdekeset, például szerinte az Aberdeen a Rangers ellen az átlagosnál jobban küzd-hajt, számukra ez az év meccse, megnézve a Celtic elleni játékukat, látszólag közel sem próbálkoztak annyira, mint ellenünk szoktak. Az biztos, hogy nem a levegőbe beszél, az idénybeli 6 találkozásból csak egyet nyertünk, 2 döntetlen és 3 vereség mellett és ugye a két kupából is ők ejtettek ki… A hosszú távú sérültekről elmondta, hogy Murphy már edzeget, de a szezonban nem valószínű, hogy látjuk, Dorrans közelebb áll a visszatéréshez. Továbbá megerősítette, hogy valóban érdeklődünk Hastie-ért.
A Dons elleni győzelem két okból is fontos lett volna: egyrészt legalább még egy hetet tolódna a zöldek bajnoki címe, másrészt ezzel biztossá válna a Rangers második helye.
Dacára az egymás ellenieknek és hogy nekik van a legjobb idegenbeli mérlegük, Shinnie, McGinn, Mackay-Steven és Logan hiányában nem tűntek túl acélosnak.
Nálunk Kent visszatért, Morelos most fejezi be a büntijét, Wallace helyet kapott a kispadon. Valóban lehet valami a hétközi felhozó meccsel való pletykákban, mert a Barisic-Grezda-Lafferty trió egyike sem került a keretbe…
Rangers – Aberdeen 2-0 (0-0)
Premiership, 35. forduló, április 28.
McGregor – Tavernier, Goldson, Katic, Flanagan – Davis (McCrorie, 84.), Jack, Kamara; Arfield, Kent (Candeais, 84.) – Defoe (Wallace, 88.)
Gól: Tavernier (48. és 80., mindkettő büntetőből)
Kiállítva: Considine (79.)
Nézőszám: 49 667
A korábbiakkal ellentétben nem volt nagy iram az elején, az első 20 percben a kapuk nem forogtak veszélyben, bár 70%-ban nálunk volt a labda, az első szögletre is 28 percet kellett várni. Ekkor a klubkarrierje 700. meccsén szereplő Defoe egyszer csak villant egyet, ám Lewis kapus leért a lövésre.
A Dons a kreatív emberei hiányában masszívan beállt védekezni és átadta a területeket, nálunk Kent szabadon váltogatta az oldalakat és egyre gyakrabban jutottunk el lövésekig. Tavernier és Davis közeli próbálkozásainál is nagyot védett Lewis, de a szünetig nem tudtunk túljárni az eszén. Nem úgy 3 perccel a fordulás után, amikor – bár a tévés kommentátor nem volt róla meggyőződve – Ferguson egyértelműen rátaposott Katic lábára, aki emiatt elesett, a jogos büntetőt Tavernier magabiztosan váltotta gólra. Negyedórával később egy csodásan felhozott labdajáratás végén Defoe adta Tavnak, aki a leshatárról lépett ki és bár remekül emelte át a kapust, a gól érvénytelen.
Az Aberdeen ezen a délutánon nem volt partner abban, hogy jó meccset lássunk, csak izgalmasat – a kérdés az volt, hogy lecsordogál-e ez az 1-0 vagy a végén belehibázunk-e, ahogy tettük a nyitófordulóban ellenük. Aztán egy szögletnél Katic harcolt a már sárgás Considine-nal, akinek a karja kétszer találkozott a horvát fejével, a bíró itt talán szigorúan, de újabb büntetőt és második sárgát ítélt Considine ellen. Tavernier ezúttal a másik oldalt választotta, ezt is hibátlanul.
A maradék tíz percben két jelentős esemény történt: annyi pofon után végre elértük, hogy a közönség ollézott a 80. percben a Dons ellen; illetve az idényben először pályára léphetett az Ibrox-ban Lee Wallace, aki minden bizonnyal távozik nyáron.
Amint a 16-4-es lövési arány is mutatja, a győzelem megérdemelt, kár hogy csak a végére lendültünk bele, az idényben most először sikerült sorozatban 4 bajnokit nyerni.
Nikola Katic külön kiemelendő, a két kiharcolt büntetőjén kívül teljesen levette a pályáról a nála nagyobb termetű Cosgrove-ot (akárcsak egy hete Ikpeazut is). James Tavernier pedig 16 góljával karriercsúcsot ért el – sőt, a saját rekordját tudta felülmúlni, a másodosztályban szerzett 15 gólja is a legtöbb volt, amit egy idényben Rangers-védő szerzett (csak zárójelben, a mostaniból 14 tizenegyesből jött össze).
A 11 pontra nőtt előny azt jelenti, hogy hét idényt követően ismét megszereztük a második helyet (a lesorolás óta kétszer a Mwell, négyszer a Dons végzett ezüstérmesként)! A bajnoki cím sorsa még nem dőlt el, de látva az Aberdeen játékát, nem sok reményünk lehet, hogy mind a három pontot otthon tartanák a Celtic ellen…
Gerrard: „Nagy győzelem és fontos három pont volt ez, úgy gondolom, az elejétől a végéig fantasztikusan játszottunk és nagyobb aránnyal is nyerhettünk volna, ha nem Lewis véd. Nem adtunk ajándéklabdákat, szervezetten, profin játszott ma a csapat, szerintem a srácok is élvezték. Az első félidei bravúrok miatt nem voltunk előnyben, de türelmesek maradtunk, aminek meg lett az eredménye. Az első büntető jogos volt, a második szerintem nem és visszanézve sárga lapot sem ért az eset. Ettől függetlenül örülök, fontos, hogy kitartson a lendület a végéig, ugyanolyan komolyan kell venni a hátralévőket, mint eddig. Wallace megérdemelte, keményen edz, jó a felkészültsége, nem az elbúcsúzás miatt hoztam be. A második hely fejlődés, de nem elég jó. Ahhoz, hogy még jobbak legyünk, három dologban kell javulni: keret, sérülések és fegyelmezettség.”
Rövid videó itt, hosszú öf itt nézhető.
A forduló góljai
Képek itt, emitt és itt láthatók.
Három fordulóval a vége előtt tehát 72 ponttal álltunk, ez már most több, mint amennyit a visszatérés óta eltelt két idény végén össze sikerült gyűjteni, sőt a rúgott és a kapott gólokban is javulás látható (utóbbiban főleg, konkrétan feleannyit kaptunk, mint tavaly!)
Március végén még négyen is reálisan hajtottak a bronzéremét, ez mostanra leszűkült az Aberdeen-Kilmarnock párosra, de amennyiben a Celtic nyeri a kupát, akkor a negyedik hely is EL-selejtezőt ér, ezt egy erős hajrával akár a Hibs is elérheti.
Alul a Dundee egy 9 (!) meccses vereségi sorozatban van (ebből 6-szor gólt sem rúgtak), úgyhogy reménytelennek tűnik a helyzetük, már hét pont a hátrány a St. Mirren mögött – amúgy tőlük is kikaptak, pedig az 1. percben vezettek… Az osztályozós hely elkerüléséért még küzd a St. Mirren és a Hamilton egymással.
Végül jutott néhány átigazolási hír a hónap második felére is: Morelos iránt a Marseille érdeklődik, a jelenleg is kölcsönben lévő Greg Docherty-t a Hibs vinné (ez mondjuk eléggé hápog), Lee Wallace-t a Dundee Utd látná szívesen, míg az érkezők közé Mirko Maric (Osijek, 3 millió, korábban a Videotonban is megfordult, most vezeti a horvát góllövőlistát) és kölcsönbe Andre Gray neve merült fel (a 27 éves csatár eléggé irreálisnak tűnik, a Watford 18 milliót fizetett érte és végigjátszotta az utóbbi két idényt az angol élvonalban).
További hírek a skót foci világából
A Championshipben a Ross County két körrel a vége előtt bebiztosította a bajnoki címét, úgyhogy azonnal vissza is jutott. Mondjuk a Szövetség alul tudta múlni magát az érmekkel.
A győztes meccs és az ünneplés
A Dundee Utd a végére belehúzott, nagy előnnyel ezüstérmes, az Ayr és az Inverness az utolsó körben dönti el, ki kezd jobb playoff pozícióból. Lent viszont óriási a tülekedés, az utolsó kör előtt még két csapat lehet egyenesági kieső és öt (tehát az egész liga fele!) kerülhet osztályozós pozícióba, a legrosszabb esélyekkel az újonc Alloa indul.
A harmadosztályban az Arbroath három fordulóval a vége előtt nyerte meg a bajnokságot, ezzel 17 év után játszhat a másodosztályban! A 140 éves klub történetének ez csupán a harmadik megnyert bajnoksága és érdekes, hogy az előző kettő is a 2010-es években jött össze.
A második helyért a Raith és a Forfar még mindig egy ponton belül van, utóbbi áll jobban. Rajtuk kívül az utolsó fordulóba negatív különbséggel (!) érkező Montrose játszhat majd a feljutásért. A hátsó régióban a Stranraer nagy hajrával megmenekült, a Stenhousemuir és a Brechin egymás ellen dönt a kiesőről.
A League Twoban a Peterhead két ponttal vezet a Clyde előtt, mind a ketten idegenben fejezik be a bajnokságot. Az Edinburgh City az 5.-32. forduló között végig az első két hely valamelyikén állt, ám utolsó négy meccsén csak 1 pontot szerzett, így még a bronzérem is veszélybe került. Viszont amit Skócia ligarendszerének legalján az Albion Rovers művelt, az szinte példa nélküli, még európai szinten is! Ők konkrétan a 2. és a 33. forduló között folyamatosan az utolsó helyen álltak és a 27. körig egyetlen egy győzelmük volt. Ezután viszont a következő nyolcból ötöt megnyertek és köszönhetően az őket addig épphogy megelőző Berwick Rangers pocsék formájának (6 vereség, 0 rúgott gól), úgy megelőzte azt, hogy a zárófordulónak már nem is lesz tétje.
A Berwick viszont automatikusan nem esik ki, a Highland és a Lowland liga győzteseinek párharcából kikerülő csapattal szemben megvédheti ligatagságát.
Az SPFL kihirdette a következő szezon kulcsdátumait:
– bajnoki nyitány: augusztus 3.
– Ligakupadöntő: december 7/8.
– bajnoki zárás: május 17.
– téli szünet: december 30-január 17.
Április folyamán több fronton is rendeztek Old Firmöket, megoszló eredményekkel.
Először a Youth Cup döntőjében (U18) egymással találkozott a két klub a Hampden Parkban, de zárt kapuk mögött, csak jótékonysági szervezetek és a többi korosztály tagjai lehettek jelen nézőként – a mintegy 1500 fő eléggé lehangoló tud lennie egy 52 ezres stadionban…
A meccs izgalmasan alakult, a hatodik percben már 2-0 volt ide (Dickson, Mebude), de a szünet után a zöldek is rúgtak kettőt, majd a 66. percben Young-Coombes befejelte a Rangers győztes gólját!
A győztes csapat: Budinauckas – Patterson, McClelland, Finlayson, Maxwell (Butterworth, 66.) – Dickson, Williamson, Kennedy (Balde, 90.) – Mebude, Young-Coombes (McKechnie, 76.), McPake
Gyors összefoglaló
Hosszabb videó itt, még hosszabb videó itt nézhető
Képek itt és itt láthatók
Finlayson, a csapatkapitány
A Glasgow Cup keretében az U20-asok az elődöntőben 1-0-ra (Middleton) verték a Queen’s Parkot, így a döntőben szintén a Celtic várt rájuk, amit az ő stadionjukban rendeztek. Itt a Youth Cuphoz azonos forgatókönyv zajlott, csak fordítva: a Celtic húzott el két góllal, amit ki tudtunk egyenlíteni, de a 90+5. percben egy szép kapáslövéssel övék lett a siker. A kezdőben ketten maradtak a másik kupadöntőből, a többiek idősebb korosztály voltak.
Wright – Finlayson, Breen, Mayo, Shiels – Palmer, Kelly, Barjonas – Middleton, Dallas, McPake (Mebude, 65.)
Ami kissé vigasztalhat, hogy Middleton második gólja könnyen pályázik a szezon találatára.
A Reserve csapat bajnokin előbb két gólos hátrányból legyőzte a listavezető Hiberniant (Middleton, Kelly 2), amelynek a kapuját Bogdán Ádám védte, majd 2-0-ra a Celtic-et (Middleton 2), amivel saját kezébe került a sorsa: ha a hátralévő kettőt nyerik, bajnokok. Ebből az utolsó előtti könnyedén meg is volt, 4-1-re verve a Hamiltont (Palmer, Dallas, Barjonas, Middleton), így a záróforduló előtt a Hibs, a Celtic és a Rangers azonos pontszámmal állt – viszont a fővárosiak már lejátszották az összes meccsüket, így a jobb gólkülönbségük csak arra jó, ha mindkét glasgow-i kikap, akkor lennének bajnokok. A Rangers viszont a Celtic-et 3 góllal előzi, tehát ha legalább annyi pontot szereznek a kék fiatalok, mint a zöldek, akkor az övék a siker. A zárófordulót május első hetén rendezik.
A pletykák végül beigazolódtak, Alex McLeish-nek 14 hónap munka után mennie kellett a válogatott éléről, a 12 meccsen elért 5 siker nem kecsegtetett túl jóval, hiába sikerült a Nemzetek Ligája playoff lehetőség.
Utódját illetően elkezdődött a casting, a szokásos (Scott Gemmill-U21-es kapitány, Steve Clarke-Killie, Davie Moyes, Derek McInnes-Dons) neveken kívül néhány izgalmasabbat is bedobtak: Slaven Bilic, Jürgen Klinsmann, Jack Ross-Sunderland, Lars Lagerbäck-Norvégia, Marc Wilmots, Sven-Göran Eriksson, Avram Grant.
A döntést nem sietik el, igaz, Berti Vogts-on kívül még nem volt külföldi kapitánya Skóciának – és ő is már másfél évtizede.
A nyári VB-re készülő lányoknak több sikerélményük van, felkészülési meccsen 1-0-ra verték a világranglista 10. helyén álló brazilokat.
A Celtic és a skót futball egy hét alatt két ikonikus alakját is elvesztette, az idáig egyetlen skót BEK-győztes Lisbon Lions csapatkapitánya Billy McNeill és a döntőn győztes gólt szerző Stevie Chalmers is elhunyt néhány nap különbséggel. McNeill 79 évet élt, úgy játszott le 820 meccset a Celtic-ben (ez klubrekord), hogy sohasem cserélték le! 23 trófeát nyert játékosként, edzőként pedig további 8-at, rajtuk kívül az Aberdeent, az Aston Villát és a Man City-t is irányította, valamint jó barátja volt a Rangers akkori legendás kapitányának, John Greignek.
Chalmers 83 évet élt, több mint 400 meccsen 230 gólt szerzett a Celtic-ben (az első ötben van az örökranglistán), viszont a válogatottba csupán ötször került be.
Egyébként mind a ketten demenciában szenvedtek az utóbbi években.
Greig és McNeill
Ismét megjelent egy összeállítás a nézőszámokról, mely szerint az elmúlt 15 évet figyelembe véve, a skót bajnoki meccseket átlagosan 11 697 fő látta a helyszínen, ezzel 14. helyen állnak világviszonylatban, klubokra lebontva pedig a Rangers a 49 054 fős átlagával a 18. legnézettebb a vizsgált ligákat tekintve. Viszont a bajnokság „orrnehézségét” jól mutatja, hogy világszinten első azt tekintve, hogy a három legnépszerűbb klub mennyi részt vesz ki az össznézettségből (és ez az elmúlt 5 évre is igaz, amikor a Gers nem is volt végig élvonalbeli).
Egy másik statisztikából kiderül, hogy a hónap elejéig a Premiership góljainak 49,3%-át szerezték külföldiek. Itt az adatokat főleg mi rontjuk, a Rangers találatainak 85,1%-át szerezte nem skót, míg a másik végén a Livingston áll 6,1%-kal.
A bajnokság végén rekordmennyiségű, 25 millió fontot fog kiosztani az SPFL, ez kettővel több, mint tavaly. A bajnok 3,35, a második 2,4, a harmadik 2,06 milliót fog kézhez kapni, míg a negyedosztály utolsója 45 ezer fontban részesül.
Lezajlott néhány érdekesebb átigazolás is, a tőlünk néhány éve eltanácsolt Craig Halkett a Livingston csapatkapitányaként több mint 100 meccset lejátszott és a védőnek idén jelentős szerepe volt az újonc csapat helytállásában, így le is csapott rá a Hearts, nyáron ingyen viszi.
Kevin Mbabu nevére talán csak néhány Rangers szurkoló emlékszik, a Mike Ashley idejében idehozott hírhedt newcastle-i kölcsönötös egyetlen tagja, aki még a padra sem került Glasgow-ban. Nos, azóta viszont bizonyította, hogy egyáltalán nem rossz játékos, a svájci bajnok Young Boys alapembere, a BL-ben és a válogatottban is játszott, most pedig 8 millió fontért vette meg a Wolfsburg.
