60 tétmeccset játszott a szezonban a csapat, sokszor volt fent és sokszor lent, de az kétségtelen, hogy az előző évekhez képest előrelépés történt. Most három idősíkon haladunk át: áttekintjük a májusi eseményeket, aztán kicsit összefoglaljuk az egész szezont, végül a jövőbe is megpróbálunk belegondolni.
A hónap átigazolási hírekkel kezdődött, noha a nyári transfer window majd csak június 11-én nyit (és 12 héten át tart, egészen szeptember 2-án, helyi idő szerint éjfélig), de már most elkezdtük a csapatépítést, május első két napjában két érkezőt is bejelentett klub – igaz, egyik sem érte váratlanul a szurkolókat: előbb Jake Hastie írt alá előszerződést, majd Steven Davis kötelezte el magát még egy évre. Hastie neve már hetek óta pörgött a sajtóban, a Motherwell 20 éves szélsője idén robbant be a skót fociba. A 9 éves kora óta a ‘Wellben nevelkedő Hastie 2016 októberében mutatkozott be a nagycsapatban, akkor 3 meccsig jutott, majd a következő évre kölcsönadták a harmadosztályba (Airdrie), idén ősszel pedig a Championshipbe (Alloa). Bár mindkét helyen rendszeresen játszott, nem tűnt ki a többiek közül, összesen 6 gólig jutott. Ehhez képest most januárban visszatérve a ‘Wellhez megtáltosodott, szórta a gólokat, márciusban a hónap legjobbja lett, ami után az U21-es válogatottban is szerepet kapott.
Profi karrierje során 73 meccsen 13 gólt szerzett.
Mivel a szerződése lejár nyáron, ezért átigazolási díjat nem, csak nevelési költséget kell fizetni érte, négy évre írt alá.
Egy napra rá Davis is csatlakozott, ő 1 évre írt alá és szintén ingyen érkezik a Southamptontól, ahonnan kölcsönben töltötte itt a tavaszt. Az északír válogatott csapatkapitánya 2007-2012 között már 8 trófeát nyert itt és az UEFA-kupa döntőt is játszott a csapattal. A 34 éves középpályásnak eddig 229/22 a mutatója a Rangers-ben.
Gerrard: „A szurkolók az utóbbi hetekben láthatták, hogy mire képes egy ereje teljében lévő Davis. Az egész pályát bejátssza, labdákat szerez, agresszív és kulcspasszokat ad. Ezért hoztuk ide januárban és örülünk neki, hogy itt is marad.”
És ha már átigazolások… Ryan Kent szintén elmondta, hogy szíve szerint maradna a lejáró kölcsönszerződés után is, mert már elege van a sok klubváltásból, itt végre úgy érzi, jó helyen van és ismét élvezni tudja a focit. Az egyetlen bökkenő, hogy a Liverpool várhatóan 10 millió körüli összeget kérne érte, ami jelenleg messze a büdzsé felett van.
A pletykák közül legérdekesebb a Mexer néven focizó, 46x mozambiki válogatott esete. A 30 éves középső védő öt év alatt több mint 150 meccsen szerepelt a Rennes-ben, az idei Ligakupa döntőn gólt is szerzett, de nyáron lejár a szerződése, a Transfermarkt 3,6 millióra értékeli. A L’Equipe francia szaklap szerint Gerrard személyesen figyelte őt, a találkozásról fotó is készült. Néhány nappal később olyan hírek érkeztek, hogy egy 3 éves szerződéstervezetet kínáltunk és a klub meghívta, hogy a helyszínen nézze meg az Old Firmöt. Igen ám, de kiderült, hogy rajtunk kívül a Nantes, a Bordeaux és a Frankfurt is szívesen látná és Gerrard le is hűtötte a kedélyeket, hogy valóban megnézte a Rennes-Monaco meccset, de nem kifejezetten Mexer miatt, sőt, a játékos kérte a közös fotót. Néhány órával később le is zárult az ügy, négy évre aláírt a Bordeaux-hoz.
Pletykaként felmerült még a St. Johnstone kapusa Zander Clark és a Pool 18 éves középpályása, Curtis Jones neve is, míg Taverniert az Aston Villa vinné, Arfieldért 3 milliót adna a Crystal Palace, Morelos-ért pedig 20 milliót (!) a Betis, ami ránézésre visszautasíthatatlan ajánlat.
Tekintve, hogy a hónapban a fentieken kívüli konkrét biznisz nem valósult meg, minden további (ál)hírt a következő szokásos, nyári átigazolási posztban fogok részletezni.
A hónap nyitányaként a Hibs látogatott az Ibrox-ba, de ennek már csak számukra volt tétje, az európai indulás reményének életbentartásáért. Ettől függetlenül az előjelek igazi rangadóra utaltak, a zöldek 10 bajnoki óta veretlenek (Paul Heckingbottom az első Hibs edző, aki az első 10 bajnokiján képes volt erre!) és egy olyan fővárosi derbiből érkeztek ahol sokkal jobban játszottak, egy büntetőt kihagytak, de csak 1-1-re végeztek.
Részünkről annyi presztízse volt, hogy a 4 egymás elleni meccsünk döntetlenre végződött és összességében az utóbbi 9 találkozásból csak egyszer tudtuk őket legyőzni – ennek következtében, hazai színtéren a Hibernian az egyetlen klub, amely ellen Gerrard még nem ért el sikert.
Ami a keretet illeti, Morelos eltiltása lejárt, de csak a cserepadon kezdett, McAuley a szezonban már nem játszhat sérülés miatt, Jack torokgyulladása ellenére játszhatott, a kezdő nem változott az előző körhöz képest.
A Hibs-nél nem volt komolyabb hiányzó, február eleje óta először kezd a skót-Messinek beharangozott Ryan Gauld, aki a Sporting Lisszabontól van itt kölcsönben.
Rangers – Hibernian 1-0 (1-0)
Premiership, 36. forduló, május 5.
McGregor – Tavernier, Goldson, Katic, Flanagan – Davis, Kamara (McCrorie, 80.), Jack; Arfield, Kent (Candeias, 46.) – Defoe (Morelos, 74.)
Gól: Defoe (41.)
Kiállítva: McGregor (89.)
Nézőszám: 49 662
Rögtön az 1. percben Arfield fejese centikkel ment csak mellé, de ez kivétel volt, az iramra nem lehetett ugyan panasz, ám ez helyzetekben kevéssé mutatkozott meg, mi még inkább próbálkoztunk, a Hibs előrejátéka teljesen veszélytelen volt. Negyedóránál Defoe rontott egy veszélyesnek tűnő ziccert, majd Kent és Jack lövéseit már a kapusnak kellett védenie. Négy perccel a szünet előtt aztán egy szemre igen tetszetős labdajáratás során Jack finoman emelte Davis elé, aki még finomabban tette középre, ahol Defoe a védőjét és a kapust megelőzve megszerezte a vezetést.
A szünetben Kent nem érezte jól magát, helyét az 50. alkalommal lehetőséget kapó Candeias foglalta el, aki azonnal gólhelyzetbe került, Arfield gólpasszt érő labdáját azonban kicsit kisodródva, tíz méterről az oldalhálóba rúgta. Megnyugodni nem lehetett, a Hibs 23 gólt lőtt idegenben, ebből 19-et (!) a második félidőben. Egy óra játék után érezték úgy, hogy a Rangers kicsit visszavett a lendületből és cseréltek kettőt előre, az egyik új, Agyepong gyorsan helyzetbe is került, de épphogy mellélőtt. Nagyon leült a játékunk, úgyhogy negyedórával a vége előtt a szurkolók nagy örömére Gerrard behozta Morelos-t – nem vagyok róla meggyőződve, hogy Defoe a második félidőben egyáltalán labdához ért-e… A kolumbiai előtt adódtak is sanszok, egy lesgólt szerzett, de ezt jogosan visszafújták. A Hibs viszont rájött, hogy lehet keresnivalója és a meccs legizgalmasabb részét a 88. perctől kezdve láthattuk. Egy felpattanó labda és az elcsúszó Tavernier eredményeképp Flo Kamberi teljesen üresen, öt méterről próbálkozhatott, ezt már mindenki bent látta, de McGregor extraklasszis bravúrt bemutatva kiszedte a labdát – a szezon egyik legnagyobb védése volt (videó 0:50-től itt)! Ezután viszont bemutatta a szezon legnagyobb idiótaságát is, ezt inkább nem is írom le:
https://www.youtube.com/watch?v=hqLz-tpYvjs
Elképzelhetetlen, hogy mi ment végig a fejében, egy győzelemre álló rangadón, egy parádés védés után fél perccel ilyet csinálni, úgy, hogy már nem volt cserénk… érthetetlen. A szokatlan helyzetben végül McCrorie vette fel a kapusmezt, szerencsére egy kijövetelen kívül nem kellett semmit csinálnia. Viszont mi rúghattunk volna még egyet, a fellazult védelem mögé Candeias indult be, a középen totál üresen álló Morelos-nak adott passza viszont picit hosszú volt, aki azért egy lövést így is összehozott. Sőt, McCrorie majdnem egy asszisztot is adott, de Morelos nem tudta átemelni az egyébként jól védő Marcianot.
A 2016-os visszajutás óta először sikerült sorozatban ötöt nyerni, a Hibs-nek ezzel a vereséggel elszállt az európai kupaindulása.
Rövid videó itt, hosszú öf itt nézhető.
Gól a kapuból
A forduló góljai
Képek itt, emitt és itt láthatók.
Gerrard: „A Rangers-nél nem gondolom, hogy külön dicséret jár, hogy ötöt nyer zsinórban a csapat, ez itt elvárás. Ma nem játszottunk jól, legjobb esetben is átlagosnak mondanám. De az jó, hogy ennek ellenére is nyerni tudtunk. Voltak pozitívumok, Defoe újabb találata, McGregor csodavédése, és hogy ismét nem kaptunk gólt. De ismét nem mehetek el szó nélkül a fegyelmezetlenségen, ami sok kárt okozott a szezonban. Egyértelmű piros volt, nem tudom megvédeni ezt az esetet. McCrorie testvére kapus és elég magas is, ezért ő tűnt a legjobb választásnak. De sajnos ma inkább negatívan látom a meccset, a teljesítménnyel nem vagyok elégedett. Az utolsó négy meccsünkön a győzelmek mellett jól is játszottunk, de túl sok ilyen volt, mint ma, ezért zárjuk trófea nélkül a szezont.”
A McCrorie-családban biztosan ment a zrika, hogy a mezőnyjátékos Ross előbb állhatott tétmeccsen a kapuba, mint a testvére, a U21-es válogatott hálóőre, Robbie, aki a Mortonnál van kölcsönben.
Ross McCrorie has kept more clean sheets today than David de Gea has recorded in his last 14 games. pic.twitter.com/HcuXN14GXA
— bet365 (@bet365) May 5, 2019
A fordulóban egyébként, amint várható volt, az Aberdeen nem fejtett ki ellenállást, így a Celtic megszerezte a szükséges pontokat, amellyel bebiztosította sorozatban 8. bajnoki címét (ebből 4-szer Rangers-mentes volt a bajnokság).
A Dundee sorozatban 10. (!) vereségével eldőlt, hogy 5 év után búcsúzik az élvonaltól. A találkozó után Jim Mcintyre edzőt el is küldték, mérlege október óta 31 meccsen 3 győzelem.
Május elején díjosztások is voltak és olyan történt, ami már nagyon, nagyon régen: az előző hónap legjobb edzője és játékosa is Rangers-ös lett! Legutóbb tőlünk az edzők közül 2011 szeptemberében McCoist, a játékosoknál 2018. februárban Windass nyerte meg ezt, most Arfield érdemelte ki a díjat.
Ami az egész szezont illeti, a játékostársak általi szavazáson a legjobb négybe két-két főt delegált a két nagy csapat: Kent és Morelos a Rangers-t, Callum McGregor és James Forrest a Celtic-et képviselte. A díjat tőlünk legutóbb Davis nyerte a 09/10-es szezonban, az előző öt évben egyébként egyaránt zöld nyert. Mint ahogy most is, James Forrest kapta meg azt.
Nekünk jutott viszont az év fiatalja cím, amint Kent nyert meg, rajta kívül a két motherwelli, David Turnbull és Jake Hastie, valamint az aberdeeni Lewis Ferguson volt még esélyes.
A szezon legszebb gólja díjat is mi hoztuk el, Morelos legutolsó Aberdeen elleni találata kapta meg, ezt egy tízes listából a szurkolók választották ki.
Az év edzője Steve Clarke, a Kilmarnock mestere lett, ő a Ross County, az Arbroath és az Alloa edzőit múlta fölül.
Az év csapatában szokás szerint nagy a glasgow-i dominancia:
A sportújságírók top4-es listájára Forresten, C. McGregoron és Morelos-on kívül a mi A. McGregorunk is rákerült – ezt a díjat egyébként legutóbb 2010-ben Davie Weir nyerte meg tőlünk. A fiatalok között Lewis Ferguson, Hastie és Turnbull mellett a Killie-s Greg Taylor kapott helyet – Kent itt azért maradhatott ki, mert a díjat csak skótok kaphatják.
Következett a szezon utolsó Old Firmje, mely előtt a közvéleményt a leginkább az foglalkoztatta, hogy lesz-e díszsorfal a bajnokcsapat tagjainak. Nos, ez elég gyorsan eldőlt: nem. Mert persze szép dolog megtisztelni az ellenfelet, ám vajon mi tisztelnivaló lehet egy olyan klubban, ahol Neil Lennon és Scott Brown a legprominensebb személyek?
A médiában sokan elmondták a véleményüket, a legviccesebb Alan Stubbs, a Hibs korábbi edzője, aki úgy bírálta a Rangers-t, hogy az általa irányított csapatnak kétszer is volt lehetősége hasonlóra, de egyszer sem tették meg…
Ami a kereteket illette, nálunk McGregor három meccses eltiltást kapott a hátbarúgásért, ami azt jelenti, hogy a következő idény nyitányát is kihagyja. Rajta kívül Lafferty, Grezda, Wallace egyaránt sérülés miatt maradt ki. Morelos a padon maradt.
A zöldeknél több fontos ember is sérült, Tierney és Forrest biztosan a kezdőben kapott volna helyet, de Boyata, Gordon és Christie is hiányzott.
Hangulatfokozó az előző három meccs pillanataival
Rangers – Celtic 2-0 (1-0)
Premiership, 37. forduló, május 12.
Foderingham – Tavernier, Goldson, Katic, Flanagan – Jack, Kamara, Davis (McCrorie, 90.), Arfield (Candeias, 83.), Kent – Defoe (Morelos, 79.)
Gól: Tavernier (2.), Arfield (63.)
Nézőszám: 49 844
Kevin Clancy személyében egy Old Firm-debütáns bíró kapta meg a sípot, de szerencsére nem ő volt a főszereplő. Egyszerűen senkik vagytok hej jobbak voltunk és ha azt nézzük, hogy a zöldek első és egyetlen igazán veszélyes kapura lövése a 84. percben érkezett, akkor még büszkébbek lehetünk a teljesítményre.
Az alaphangot gyorsan megadtuk, a második perc legelején Kentet gáncsolták, a veszélyes helyről jött szabadot Tavernier úgy csavarta kapura, hogy az mindenki feje felett elszállt, Bain kapus pedig dermedten nézte végig, ahogy bepattan közvetlenül mellette az alsó sarokba. A vendégek nem is tudtak reagálni a gyors hátrányra, negyedórával később miénk volt a második helyzet, Defoe középre tartó lövését védte a kapus. Noha akkora dominanciát nem gyakorolt a Rangers, mint decemberben, a kezében tartotta a csapat a meccset, Kent lubickolt a középpályán, bár egy közvetlenül a szünet előtti, nem sokkal fölé menő Goldson fejesen kívül nem igazán alakultak ki nagyobb helyzetek egyik oldalon sem.
Az 50. percben jött az első vitatott eset, egy Celtic szöglet előtt a birkozás közben Flanagan torkon könyökölte Brownt, aki elesett. A bíró tökéletesen végignézte az esetet, a döntés sárga lap és újrarúgás. Pedig egy szigorúbb döntés esetén simán lehetett volna piros és büntető is (igaz, a labda nem volt játékban)…
62 perc játék után aztán egy olyan esménysor játszódott le, amit sokáig szívesen fogunk visszanézni: Brown előbb labdát veszít, majd Kamara játszi könnyedséggel rázza le magáról és ad egy remek bepasszt, amit Defoe nagyon okosan átlép, Arfield pedig gyorsabban reagál és a védők meg a kapus között szépen begurítja! Nemcsak fontos, hanem okos és látványos gól. A zöldek Sinclair behozatalával próbáltak erősíteni, de Tav újabb szabadja révén mi veszélyeztettünk, sőt, egy következő Brown labdavesztés végén Defoe került ziccerbe, a kipattantót pedig a kapufa tetejére rúgta. 6 perccel a vége előtt egy kontra végén csak összejött egy lehetőség a vendégeknek is, Edouard futotta le Katicot, középen Burke teljesen üresen lőhetett, de a gyenge próbálkozásra Foderingham bravúrral leért.
Ezzel pedig el is lőtték az összes puskaporukat, a Rangers minden csapatrészben jobbat nyújtott és másodjára győzte le otthon megérdemelten a Celtic-et. Persze, lehet mondani, hogy a tét nélküliség és két, talán legjobbjának hiánya hátráltatta őket, de ez minket nem kell, hogy érdekeljen, a lényeg, hogy eljutottunk odáig, hogy az Ibrox-ban már nem irreális elvárás a győzelem.
Rövid videó itt, hosszú öf itt nézhető.
A második gól
Flanagan könyököse, Simunovic könyököse
Lefújás utáni ünneplés
Hosszú videó a délutánról
Nézőtéri videó
Hangulat
A forduló góljai itt
Képek itt, emitt és itt láthatók.
Gerrard: „Nagyszerűen startoltunk és az elejétől a végéig remek teljesítményt nyújtottunk, talán még jobbat is, mint karácsony előtt. Régen nem éreztem ennyire kényelmesnek egy Old Firmöt, ma csak egy csapat játszott úgy, hogy nyerhet. Néhány játékost „örököltünk”, ők jobban passzolnak, jobbak az összjátékban, mint korábban, néhány minőségi játékos pedig télen érkezett, Kamaráról például most sem hiszem el, hogy ennyiért (kb 50 ezer) meg tudtuk szerezni. Tisztában vagyunk vele, hogy nem nyertünk trófeát, de a pozitívumokat továbbvisszük a szezonból, mert sokat fejlődtünk és erre tudunk tovább építeni. Más lesz ez a nyár, nem egy összezuhant, szétesett kerettel indulunk, hanem néhány minőségi igazolás után bátrán kezdjük a következő idényt.”
Ami a statisztikákat illeti, az élvonalban így alakultak az Old Firmök gólarányai:
2010/11, Walter Smith: Rangers-Celtic 4-9
2011/12, Ally McCoist: Rangers-Celtic 6-8
2016/17, Warburton/Murty: Rangers-Celtic 4-16
2017/18, Caixinha/Murty: Rangers-Celtic 2-14
2018/19, Steven Gerrard: Rangers-Celtic 4-3
Utózöngeként Flanagan esetét piros lappá minősítették, ami két meccses eltiltást von maga után. Az ítélet ellen fellebbezett a klub és kiadott egy közleményt, hogy már megint ellenünk hoznak negatív döntést, amikor Simunovic könyököse említést sem érdemelt. Nem tudni, hogy ennek hatására-e, de a fellebbezés meglepő módon sikeres volt és maradt a sárga lapos büntetés!
Kevésbé jó hír viszont, hogy Morelos annak ellenére sem került be a kolumbiai válogatott Copa America-ra készülő bő keretébe, hogy Carlos Queiroz kapitány 11 (!) csatárt hívott be, akikből négy játszik Európában. Az ok valószínűleg az öt piros lapja volt, a dolog számunkra azért lehet hátrányos, mert egy jó szerepléssel még jobban megnőtt volna az ára a piacon…
A zárókörben Kilmarnockba látogattunk, a meccsnek a hazaiak számára volt nagyobb tétje, győzelemmel ugyanis biztosan bronzérmesek és kupaindulók – minden más esetben az Aberdeen Hibs-es vendégjátékának eredményétől függött volna a sorsuk.
Számunkra amiatt lett volna fontos a győzelem, hogy végre összejöjjön, ami a rájátszás 2000/01-es bevezetése óta nem sikerült: megnyerni mind az öt felsőházi meccset! Bónuszként pedig Morelos gólkirályi címéért is izgulhattunk, aki eggyel előzte a Dons-os Cosgrove-ot.
A találkozónak viszont nagyon sok hiányzója volt, például az év menedzserének választott Steve Clarke, akit egy bírói beszólása miatt 1+1 meccsről eltiltottak, így a lelátóról követhette figyelemmel csapatát – valószínűleg utoljára, mert ő volt a legesélyesebb a válogatott irányítására. De nem játszhatott náluk Bachmann kapus, aki korábban büntetőt fogott ellenünk és a nyáron hozzánk igazoló Jordan Jones sem volt a keretben.
Nálunk alaposan fel lett forgatva a csapat, Katic az U21-es EB-re, Arfield a Gold Cupra készülődve kapott plusz egy hét pihenőt, Tavernier és Davis kisebb sérülés miatt nem voltak a keretben, McGregor eltiltott, Flanagan viszont nem, Dorrans hét hónapos sérülés után került a kispadra. A kezdő öt helyen cserélődött, Worrall másfél hónap után játszik, Morelos mehet a gólkirályságért, a padon helyet kapott nagyon hosszú idő után Coulibaly és a fiatal Mebude is.
A Killie egyébként utolsó öt hazai bajnokiján veretlen a Rangers ellen.
Kilmarnock – Rangers 2-1 (1-0)
Premiership, 38. forduló, május 19.
Foderingham (Firth, 83.) – Flanagan, Goldson, Worrall, Barisic – Kamara, Jack, Halliday (Defoe, 80.), Candeias (Mebude, 63.), Kent – Morelos
Gól: Burke (9.)., Brophy (89., büntető); ill. Morelos (66.)
Nézőszám: 12 248
A nyolcadik percben vendéghelyzettel indult, a Candeias által szerzett labdából Morelos indult meg, a lövését védte a kapus, a kipattanót a portugál futtából a felsőlécre bombázta. Ettől függetlenül a Killie-n lehetett érezni a jobban akarást, aminek korán eredménye is lett: Kamarától csenték el veszélyes helyen a labdát, Mulumbu remek meglátása és emelése megtalálta Burke-öt, aki szépen vette át és az ötös sarkáról, üresen kilőtte a hosszú sarkot, Barisic és Worrall eléggé lemaradtak róla. Közel jártunk az azonnali egyenlítéshez, Kent nagyon becsapta a védőjét a büntetőn belül, de nem tudott túljárni McDonald kapus eszén, a szögletből Morelos az oldalhálóig jutott.
A mozgalmas első negyedóra után konkétan semmi nem történt a következő 2×15 percben, és mivel az Aberdeen hátrányban volt, a Killie duplán előnyben érezhette magát.
A fordulás után aztán feltorlódtak az események és elkezdődött egy igazi érzelmi hullámvasutazás. Foderingham duplavédésével indultunk, Mulumbu lábáról kellett leszednie a labdát, majd elkezdtünk mi támadni, Goldson gyanúsan esett el a tizenhatosnál, Morelos centikkel maradt le egy beadásról és bemutatkozhatott a mindössze 17 éves Dapo Mebude. A 66. percben remek passzolgatás után a kaputól 11 méterre álló Morelos-hoz került a labda, aki két védővel a nyakán kapásból bevágta idénybeli 30. gólját. Egyébként minden sorozatot nézve, ez volt az idei 12. gólunk a Killie ellen, ebből 10-et vállalt Morelos!
Innentől kezdve a Killie-nek mennie kellett, mert közben az Aberdeen fordított a fővárosban. Nyolc perccel a vége előtt jöttek is, ám az épphogy becserélt McEleny lövése les után került a kapuba. Ezután olyan történt, amire én nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna: sérülés miatt mind a két csapatnak kapust kellett cserélnie! A Killie-nek már korábban, Foderingham pedig egy szöglet után maradt lent (ugyanebbe a szögletbe Halliday is belesérült), így aztán a szezon legvégén lehetőséget kapott a télen érkezett Andy Firth.
Sok dolga egészen a 89. percig nem akadt, ekkor Barisic rántotta le O’Donnellt, a mezőnyben nem biztos, hogy befújják, de Collum bíró kiélezett helyzetben megadta. A sorsdöntő büntetőhöz a végig agilisan játszó Eamonn Brophy állt oda és erősen a jobb alsóba lőtte, Firth ugyan hozzáért, de hárítani nem tudott.
A hosszabbításban Defoe tíz méterről a kapuval szemben lyukat rúgott, így maradt 2-1 a vége, ezzel a Kilmarnock a bronzérmes, ami 1966 óta a legjobb helyezésük, abszolút pontrekordot értek el és garantált kupaindulók, ami 18 éve nem adatott meg nekik!
Sőt, ezzel az eredménnyel veretlenek maradtak a Rangers ellen a bajnokságban, erre legutóbb 1968/69-ben voltak képesek.
Nekik a győzelemmel már nem, nekünk még fontos volt a másik meccs alakulása, Sam Cosgrove egy találata mellé a hosszabbításban még rúghatott egy büntetőt, ám azt kihagyta, így Alfredo Morelos egyedül lett gólkirály, 18 góljával!
Rövid videó itt, hosszú öf itt nézhető.
A forduló góljai
Morelos gól és gólöröm
Képek itt, emitt és itt láthatók.
Gerrard: „A meccs kimenetele miatt csalódott vagyok, a játék képe alapján nem volt jobb a Kilmarnock, magunkat vertük meg. Az első gól hasonló volt ahhoz, amit korábban itt kaptunk, akkor is magunkat lőttük lábon. A fordulás után egészen az egyenlítésig jobbak voltunk, onnantól viszont leálltunk. A bíró adott egy laza büntetőt nekik, hogy elérjék a számukra megfelelő eredményt. Örülök, hogy Mebude és Firth is bemutatkozhatott. Nehéz kritizálni a játékosokat, az elmúlt 4-5 héten nagyszerűen teljesítettek és sokat léptünk előre ebben az egy évben. Meg kell tanulni, hogy ha olyan pályára jövünk, ahol ilyen rossz a talaj, akkor ne adjunk előnyt az ellenfélnek a hibáinkkal.
Ha megnézzük, hogy tavaly ilyenkor milyen helyzetben volt a klub, akkor ég és föld a különbség. Most pozitív érzés és bizalom vesz körbe minket, a szurkolók látták, hogy tudunk olyan szinten játszani, amire büszkék lehetnek, de túl sok bukkanónk és visszaesésünk volt, a következő szezonban az a cél, hogy ezeket kiküszöböljük.”
Érdekesség, hogy a tavalyi idény lefújása és a mostani zárás között 0 egyezés volt a pályán lévő csapatban (a kezdőben is csak kettő, Halliday és Candeias).
Az élvonalnak legutóbb 8 szezonnal ezelőtt adott gólkirályt a Rangers (Kenny Miller) és hogy elhelyezzük az összességében 30 Morelos találatot, még fantasztikusabb eredmény egyrészt abból a szempontból, hogy a büntetőket nem ő lövi, másrészt azt tekintve, hogy ez a szám a Rangers elmúlt 50 évében csupán öt csatárnak jött össze: Boyd, Negri, Hateley, McCoist, Derek Johnstone – impozáns társaság!
⚽️ Check out every single one of @morelos2106's goals for @RangersFC , which saw him grab the first @Ladbrokes Premiership Tartan Ball! pic.twitter.com/gPGKitkbOx
— SPFL (@spfl) May 20, 2019
Az utolsó fordulóra az alsóházban is maradt kérdés: ki kerüli el az osztályozót? Nos, az egy pont előnyből induló Hamilton magabiztosan verte a tét nélküli játszó St. Johnstone-t, így sorozatban 6. évét kezdheti élvonalbeliként, ez új rekordjuk. A St. Mirren hiába sprintelt nagyot a végén (utolsó nyolc meccséből csak egyet, a Celtic ellenit vesztette el), a Szenteknek kell játszaniuk a bentmaradásért.
A Dundee végül 11 pont hátránnyal búcsúzott, csak a rúgott gólok számában (a Hamilton hárommal kevesebbet szerzett) nem az övék a legrosszabb statisztika, viszont Kenny Miller lett a klub történetének legidősebb gólszerzője.
A bajnokság elfelezése okán ismét előfordulhatott, hogy a 7. helyezett több ponttal végzett, mint a 6!
A Rangers az ezüstéremért 1,15 millió fontot kapott, a zöldek 2 milliót a bajnoki címért.
Összegezve a saját szereplésünket, nem csupán a statisztikákra alapozva látszódik, hogy fejlődtünk. Meglehet, nem túl sokat, de igenis van előrelépés. Egy pályakezdő edzővel és egy teljesen kicserélődött játékoskerettel veretlenül végiglavíroztunk az EL-selejtezőkön (persze szerencsénk is volt a sorsolásnál), majd a csoportkörben egészen az utolsó pillanatig volt esély a továbbjutásra. Az elvárásokhoz képest itt felülteljesítettünk.
A bajnokságban jelentősen javítottunk a hazai mérlegen, közelebb kerültünk a zöldekhez, a téli szünetig teljesen tartottuk velük a lépést. Itt főleg a Kilmarnock ellen elvesztett 10 (!) pont és az egyéb, idegesítő pontszórások (vereség a Livingstontól, döntetlen Dundee-ban), ami fájó. Pozitívum a második hely és Morelos gólkirályi címe.
Címszavakban:
– megvertük a Celticet kétszer
– skót rekordként 11 európai kupameccsen maradtunk sorozatban veretlenek
– a legtöbb gólt lőttük a bajnokságban
– sorozatban 6 bajnokit nyertünk, ami 7 éve nem sikerült
– feleannyi gólt kaptunk, mint tavaly
A hazai kupaszereplés viszont csalódás, mindkettőben az Aberdeen ellen maradtunk alul, a Ligakupában bevethető csatár nélkül, a Skót Kupában pedig egy csúnya otthoni pofontól estünk ki.
A játékosok statisztikái itt böngészhetők
A teljes szezont tekintve pozitívum a sok lőtt és jóval kevesebb kapott gól a korábbiakhoz képest, negatívum a fegyelmezetlenség és a 12 (!) piros lap – még ha ebből párat utólag visszavontak. A keretben egyre több a válogatott játékos, néhány fiatal lehetőséget kapott (Middleton, McCrorie szinte végig tűzközelben voltak, rajtuk kívül 4-5 saját nevelésű léphetett pályára), igen biztató az utánpótlás csapatok sikere, bajnokságokat nyernek, nemzetközi kupákon állnak remekül helyt.
Jövőre viszont már nincs mese, elvárás egy kupagyőzelem és hogy végig versenyben legyünk a bajnoki címért, emellett nagy élmény lenne újra főtáblára jutni, de ehhez azért kell egy újabb szerencsés sorsolás is. Nyilvánvalóan a zöldek a sorozatbeli 9. bajnoki címért még jobban fognak harcolni, ezt most kellene megállítani, mert ha ‘ne adj Isten’ sikerülne nekik, akkor a 10.-ért biztosan extra erőbedobással mennének neki.
Meglátjuk, mindenesetre ahogy Gerrard mondta, most nem a 0-ról kell építkezni, az alap megvan, ezt kell tovább fejleszteni. Megismerte milyen a skót foci, kitapasztalta az ellenfeleket, ezzel máris jobb helyzetből indulunk, mint egy éve. Kérdéses, hogy az alapemberek közül elmegy-e valaki, mind Morelos, mind Tavernier távozásával gólok tucatjai esnének ki, úgyhogy ezúttal is érdekes nyár elé nézünk.
Néhány „színes” statisztika:
– Morelos 100 felnőtt gólnál tart 178 meccsen, 22 évesen. Ebben az életkorban az alábbi nevek nem érték még ezt a számot: Henry, Ibra, CR, Shearer, Suarez, Rooney.
– Tavernier az idényben 17 gólja mellé kiosztott 20 gólpasszt is, ezzel olyan nevek társaságába került, mint CR, Sterling, Benzema, Aubameyang – és mindezt jobbhátvédként!
– Az idénybeli 9 vereségünkből csupán egyszer kaptunk ki egynél több góllal (kupa 0-2 Dons). Tavaly ugyanez a szám 13-ból 7 volt.
– 60 tétmeccset játszott a csapat a szezonban, legutóbb az UEFA-kupa döntős évben, 2007/08-ban játszottunk legalább ennyit, akkor 68 volt a vége a nagyon hosszú idénynek.
– Ha a négy nyári felkészülésit is belevesszük, akkor 33-szor lépett pályára a csapat az Ibrox-ban. Ezeken összesen 1 494 718 néző vett részt, legtöbben a Villarreal ellen, 50 171-en.
– A sok piros lap ellenére a fair play lista középen végeztünk, játékosokra lebontva Morelos holtversenyben az első, csak a lapokat tekintve pedig a ligarendszerben viszonylag hátul zártunk.
– A játékperceket figyelembe véve az első tucat között Tavernier az egyedüli Rangers-ös.
– A nézőszámokat tekintve érdekes módon az alsóházi klubok + a Killie átlaga nőtt tavalyhoz képest jelentősen, míg az Aberdeennek csökkent leginkább.
– Összességében a négy osztályban 4 486 145 millió néző látta élőben a 788 meccset, ez az előző évhez képest kb 40 ezerrel több – a 42 klub közül 25-nél nőtt a saját száma.
– Az első osztályban a két fővárosi klub adta a legtöbb lehetőséget a kezdőcsapatban saját nevelésűeknek, fejenként 8-8 játékosnak. A lista másik felén áll a Livingston és a Rangers áll, 2-2 fővel.
Néhány szó a kölcsönadott játékosokról:
Greg Docherty zárta a legjobban az idényt, a Shrewsbury-ben 50-szer játszott, ezeken 10 gólt és 11 gólpasszt ért el, a szurkolók megválasztották a szezon legjobbjának.
Jordan Rossiter a szezon második felét töltötte a Bury-ben, ahol alapember volt, a 17 meccs szinte mindegyikét végigjátszotta (ez nála igen nagy szó), lőtt egy gólt, csapata feljutott, edzője és a szurkolók szerették.
Jamie Barjonas-nak ezzel szemben a szezon első felében csak percek jutottak a Bury-ben, a másodikban viszont rendszeresen játszott a Raith Rovers-ben, 19 meccsen 2 gól és 3 gólpasszal zárt.
A fiatal csatárok közül Ryan Hardie-nak voltak jó periódusai Livingstonban, 22/7 lett a mutatója, kérdés, ez elég lesz-e, hogy bejátssza magát a Rangers-be?
A nála három évvel fiatalabb Zak Rudden eközben a másodosztályból meglepetésre kieső Falkirkben remekelt, 31 meccsen 12 gólt lőtt és 4 asszisztot adott, nem véletlenül választották a klubnál a játékostársak és a szurkolók egyaránt az év legjobbjának és övé lett a legszebb gól is. (a gól 6:20-tól)
Jak Alnwick 43-szor védte a Scunthorpe kapuját, 7 alkalommal nem kapott gólt, a csapata kiesett a harmadosztályból.
Lee Hodson ősszel játszott inkább a St. Mirrenben, összesen 23 találkozón lépett pályára, a playoff döntőn végig szerepelt.
Joe Dodoo a Blackpoolban eleinte megtalálta a góllövő cipőjét, szebbnél-szebb találatokat szerzett, végül 25/6-os mutatóval zárt.
Jason Holt 36 meccsen 2 gólt szerzett a Fleetwoodban.
És akkor tekintsünk egy kicsit előre!
A bajnokság beosztását június 21-én hozzák nyilvánosságra.
Ennél is érdekesebb az európai szereplés.
Skócia (az idei kiemelkedő eredmények ellenére) 3 helyet lecsúszott, a 26. helyen áll az európai rangsorban. Ez a BL-selejtezős Celtic szempontjából nem jelentős, ugyanúgy 4 kört kell menniük és végig kiemeltek lesznek. Az Európa Ligában viszont fontos, hogy nincs benne az ország a top25-ben, mert így mindhárom indulónak az 1. körben kell beszállnia és szintén négy kört mennie a főtábláig.
A mi szempontunkból viszont pozitívum, hogy az idei 3,725-ös pontunk 5,250-re nőtt, amivel már nem csak az első, hanem a második körben is kiemeltek leszünk (ehhez kellett több összetevő is, így esett, hogy a román kupadöntő youtube-os streamjét követő 10 ezer nézőből valószínűleg több tucat Rangers drukker volt)!
A listát böngészve megállapíthatjuk, hogy az első két körben ránézésre nincs verhetetlen kategória, viszont utána már szorítani kell, mert a második két körben kaphatunk egy Rómát, Frankfurtot, Feyenoordot, Wolverhamptont vagy a BL-selejtezőből kipottyantakat…
Ami biztos, hogy az idei ellenfeleink közül nem találkozunk a Rapid Wiennel (rájátszásban maradt le a selejtezőről), a Villarreallal (nagy nehezen bent maradt) és az UFA-val (osztályozón maradt bent).
Az Aberdeen szintén kiemelt az első két körben, a Kilmarnock csak az elsőben.
Az ide vonatkozó kulcsdátumok: az első két kör sorsolása június 19-én, a játéknapok július 11/18 és július 25/augusztus 1. Egyelőre ennél tovább ne nézzünk…
További hírek a skót foci világából
A Championshipben a Ross County mindenkinél mindenben jobb volt, 6 pont előnnyel nyerte a ligát és jutott vissza egyből. Az izgalmas zárófordulóban (a fenti és a lenti playoff helyek, illetve a kieső személye is kérdéses volt), a szezont a harmadosztályból feljutóként kezdő Ayr végül lecsúszott a dobogóról (az Inverness előzte be), az Alloa pedig bentmaradt (kellett az egy pont a végén, mert vereség esetén gólkülönbség miatt kieső lett volna).
A Falkirk hiába győzte le hátrányból a bajnokot, rosszabb gólkülönbsége miatt nem tudott elmozdulni az utolsó helyről, így meglepetésre kiesett és 40 év után kell újból a harmadosztályban szerepelnie. Az osztályozóval egyaránt fenyegetett Partick Thistle és a Queen of the South meccse előtt a Partick edzője fura módját választotta a felkészülésnek, Gary Caldwell arra kérte a játékosokat, hogy mindenki írja össze és tegye egy borítékba a saját kezdő csapatát, kíváncsi volt, ki mennyire bízik a másikban. Nos, a pedagógia sikerült, 3-0-ra nyertek, így az előző években a feljutásért küzdő QotS-nak a pocsék tavasza miatt (15-ből 11 vereség) a kiesés ellen kellett osztályoznia.
Ami az élvonalba feljutást illeti, az Inverness könnyedén, 4-2-es összesítéssel lépett túl az Ayr-ön, az elődöntőben viszont a Dundee United simán 4-0-ra ejtette ki őket. A döntő első meccsén nem született gól, a St. Mirren otthonában pedig 1-1-re végeztek, így (mivel a playoff meccseken nincs idegenben lőtt több gól szabály) jöhetett a hosszabbítás, majd a büntetők, amiket borzasztó rosszul rúgott mindkét csapat – a Szentek kettőt legalább értékesítettek, a Dundee viszont négyből egyet sem (!), így a United immár harmadjára is beleragadt az osztályozóba.
A másodosztály legjobb játékosának Stephen Dobbie-t választották, aki 36 éves kora ellenére 43 (!) gólt termelt az idényben – ennek ellenére a bajnokság gólkirálya nem ő, hanem Lawrence Shankland lett, az ő sorsa nyitott, szinte biztosan távozik az Ayrtól.
A harmadosztályban az Arbroath bajnoki címe régen eldőlt (pedig az utolsó négy meccséből egyet sem nyert), a második helyért végig versenyt futó Forfar végül megelőzte a Raith-et, az utolsó playoff helyre a negatív gólkülönbséggel végző, újonc Montrose került. A kieső helyről döntő Brechin-Stenhousemuir párharcban előbbinek otthon 40 perc emberelőny sem volt elég, hogy nyerjen, így hiába a jobb gólarány, egy ponttal a Stenny mögött zárt és két év alatt két osztályt zuhant.
Az innen való feljutás/bentmaradás papírforma szerint Raith-QotS meccset ígért. Ehhez előbbinek a Forfart kellett legyűrnie (3-2-vel abszolválták), a QotS pedig új edzővel vágott neki a pótvizsgának és a Montrose ellen meglepetésre kikaptak, otthon viszont 5-0-val javítottak. A döntőben aztán már nem hagytak kétséget, a Raith otthonában 3-1-re nyertek, így a hazai 0-0 elég volt a bentmaradásra, a sokáig állandó másodosztályú Raith Rovers kénytelen a harmadik League 1 idényét is megkezdeni.
A League Twoban a Peterhead nem csak megőrizte, növelte is előnyét a zárókörben, így magabiztosan jutott feljebb. Az Edinburgh City a 32. körig az első két hely valamelyikén állt, de öt nyeretlen meccs után örülhetnek még a dobogónak is. Érdekesség, hogy a ligában legtöbb gólt szerző Annan csak a negyedik helyen végzett. Ami Skócia alját illeti, múlt hónapban már beszámoltam az Albion Rovers páratlan megmeneküléséről, az utolsó körben még a vereség is belefért, a Berwick az utolsó 7 bajnokiját rúgott gól nélkül vesztette el, így elég nagy lélektani hátrányból ment neki az osztályozónak.
Az alsó két osztály között már nagyobb volt az átjárás, a Stenhousemuir oda-vissza kikapott az Annantól, így búcsúzott, de a győztes sem örülhetett, mert őket meg a Clyde múlta felül és 9 év után léphet föl a harmadvonalba.
A területileg Angliához tartozó Berwick Rangers a Cove Rangers ellen tarthatta meg a ligatagságát, amely oda-vissza verte (5-1) a Lowland League győztesét, az East Kilbride-ot. Nos, mind közül ez volt a legsimább párharc, a Berwick totális összezuhanása nem állt meg, 7 gólt kaptak és egyet sem szereztek, így Skócia egy új nevet köszönthet a ligarendszerben – avagy a Rangers-ök száma nem változik, csak átalakul 🙂
A Cove feljutása nem váratlan, az utóbbi négy évben a Highland liga élén végzett (egyszer gólaránnyal másodikként), az csak jelent valamit, hogy ez idő alatt a 136 bajnokiból csupán 8-szor kapott ki… Sőt, tavaly közel járt a tűzhöz, akkor egyetlen góllal maradt alul a Cowdenbeath-szel szemben az 1922-ben alapított klub, amely 1986-ig csak helyi kis ligákban szerepelt, akkor nyert felvételt a Highland League rendszerébe. A legközelebb az SFL rendszeréhez a Gretna 2008-as megszűnésekor járt, de akkor az Annan jelentkezését fogadták el beugróként. 2016-ban úgy lettek bajnokok, hogy az összes meccsüket idegenben kellett játszaniuk, mert a saját pályájuk nem felelt meg a követelményeknek.
A klub által leghíresebb kinevelt Paul Coutts, aki U21-es válogatottságig és közel 260, angol Championship meccsig vitte.
Az otthonuk jelenleg a Balmoral Stadium, mely kb 5 km-re fekszik Aberdeentől és hivatalosan 2600 nézőt tud befogadni, ebből 370 még le is tud ülni. Ez azt is jelenti, hogy Aberdeen a nyolcadik olyan város, amely egyszerre két klubot ad a skót ligarendszernek (Ayr, Dumbarton, Dundee, Edinburgh, Falkirk, Glasgow, Paisley).
A Reserve csapat behúzta a kellő győzelmet, a Falkirk 3-1-es (Dallas 2, Breen) legyőzésével megnyerték a bajnoki címet, sőt, a gólkirály Andy Dallas lett 14 találattal!
Az ünneplés pillanatai
A Reserve bajnoksággal kapcsolatos hír, hogy többeknek nem tetszik a jelenlegi formátum, a Rangers, a Celtic, a Hibs és a St. Johnstone is fontolgatja, hogy nem indul jövőre, inkább szeretnék elintézni, hogy az alacsonyabb (felnőtt) osztályban szerepelhessenek a tartalékok, de ezt az ötletet rajtuk kívül nem sokan támogatják – illetve még jobb dolog lenne, ha létrejönne egy nemzetközi bajnokság.
Az U18-as csapat a Youth Cup után a bajnokságot is megnyerte (mindezt úgy, hogy a keret fele 17 év alatti volt), ezzel elnyerte a jogot, hogy első ízben indulhasson a UEFA Youth League-ban. Ez az ifi BL egy kibővített sorozata a felnőtt változatnak, a nagyoknál csoportkörbe kerülő 32 klub fiataljai velük megegyezően játszanak, a fiatal ligák bajnokai közül további 32-en pedig egy másik ágon, egyenes kieséses, oda-visszavágós szakaszban játszanak két kört. Ekkor maradnak nyolcan, akikhez csatlakoznak a csoportkörben második helyen végzett gárdák, majd az ezekből továbbjutó nyolcashoz jönnek a csoportelsők és innentől már egyszerű a menet – viszont ebben a részben már csak egy meccs dönt a továbbjutásról. Az elődöntőket és a döntőt Nyonban rendezik, négy nap alatt, általában április végén.
A hagyománynak megfelelően, idén is képviselte a klubot egy vegyes korosztály a hong kongi Citi Soccer Sevens rendezvényen, melyen nemzetközi ellenfelekkel mérhették össze tudásukat a fiatalok.
A csoportkörben a két helyi klub elleni 3-1 (McPake, Kennedy, Palmer) és 1-0 (Shiels) után a Wolverhampton elleni 0-0 után jöhetett a negyeddöntő a Leicesterrel szemben (3-2, Kelly, Palmer, McPake), majd az elődöntőben a West Ham legyőzése (1-0, Dallas) után következett a tavalyi döntő megismétlése a Newcastle ellen. Itt a félidei 2-0 nem volt elég, az angolok gyorsan fordítottak, majd az egyenlítés után jöhetett a hosszabbítás, ott pedig újra az angoloké lett a siker. (Dallas 2, McPake)
Összességében az Akadémia vezetője, Craig Mulholland az idényt értékelve elmondta, hogy természetesen fontosak a sikerek, de fontosabb, hogy a különböző korosztályok azonos játékstílust gyakorolnak, ami a hátulról építkezésen, labdatartáson és presszingen alapul. Elmondta, hogy minden csapatban rendszeresen szerepelnek az adott korosztálynál fiatalabbak, amivel még jobban fejlődni tud a játékos.
Négy évvel ezelőtt kezdődött el a tudatos projekt, akkor 14 ifiválogatottat adott a klub, most 40-nél tart ez a szám és a cél, hogy minél többen a felnőttcsapatban is lehetőséget kapjanak, mint Middleton vagy McCrorie. Gerrard és a segítői teljesen tisztában vannak a fiatalokkal, az év során 22-en edzhettek együtt a felnőttcsapattal.
A hónap végén megjelentek az új mezek:
Mezszponzorunk, a 32RED egy remek videóval jelentette be a további együttműködést:
Az idény utolsó meccse a Skót Kupa döntője volt, ahol 1956 után rendeztek ismét Celtic-Hearts meccset. Az eseménytelen első félidő után a fővárosiak szereztek vezetést egy sarokkal adott gólpassz után, de a zöldek nagyobb fokozatra kapcsoltak és előbb büntetőből egyenlítettek (ami egy szép homorítás volt), majd egy védekezési hibát kihasználva fordítottak, ezzel először tripláztak egymás után három évben is. Craig Levein továbbra is trófea nélkül maradt, a Hearts-nak meg annyi dicsőség jutott, hogy Aaron Hickey személyében immár ők adják a legfiatalabb játékost a Skót Kupa döntőjének kezdőjében (16 év, 348 nap).
Az idei szezon legszebb Skót Kupa góljai
A Celtic a kupadöntő után felajánlotta, Neil Lennon pedig néhány nap múlva elfogadta a véglegesítést, így a következő szezonra aláírt. Ahhoz képest, hogy a sajtóban összeboronálták őket olyan nevekkel, mint Ranieri, Blanc, Bilic, Benitez vagy Mourinho…
A szezon lezárása után néhány nappal hivatalosan is kinevezték Steve Clarke-ot szövetségi kapitányként. Az 56 éves mester az elmúlt másfél szezonban csodát művelt a Kilmarnocknál, egy kieső helyen álló csapatot vett át, majd a konszolidáció után rekordpontszámot ért el velük és közel 2 évtized után Európába vezette őket. A játékosként csak a St. Mirrenben és a Chelsea-ben szerepelt Clarke segédedzői karrierje során olyan menedzserek mellett dolgozott, mint Gullit, Mourinho, ten Cate, Zola, Hogdson, majd a WBA és a Reading kispadja után jött vissza Skóciába, ahol kétszer is az év edzőjének választották, így logikus lépésnek tűnik a kinevezése. Szerződése a 2022-es VB-selejtező végéig szól.
Az SFA vezérigazgatója úgy gondolja, hogy a Szövetségnek korábban még egyetlen döntése sem okozott ilyen elégedettséget a szurkolók körében. Azt viszont elfelejtette, hogy Clarke jelenleg két meccses eltiltásának a közepén jár, a másodikkal vajon mi lesz?
Néhány nappal később ki is hirdette az első keretét a júniusi Ciprus és Belgium elleni selejtezőkre, ám a 27 fő között ezúttal sem találunk senkit a Rangers-ből, miközben a Kilmarnockot négyen is képviselik…
L: "You're Manager of the Year"
R: "You're going to manage Scotland" pic.twitter.com/qDnh0U8AMk— Oldfirmfacts (@Oldfirmfacts1) May 17, 2019
Júniusban kezdődik a női VB, amelyre Skócia először jutott ki, ennek kapcsán játszottak egy hazai felkészülési meccset, melyen jócskán megdőlt az eddigi nézőszám rekord, 18 555-en voltak kíváncsiak a szintén VB-résztvevő Jamaika legyőzésére a Hampdenben.
A 23 fős VB-keretben helyet kapott egyébként a Man City-ben, Man Utd-ben, Arsenalban, Chelsea-ban és a Fiorentinában játszó légiós is.
Graham Dorrans szabadsága nem kezdődött jól, miközben Ibizán Ryan Jackkel és a feleségeikkel együtt nyaraltak, belekerült egy diszkó körüli verekedésbe, ami kórházi ellátást okozott, állítólag a fején lévő sebet össze kellett varrni, de már a következő nap hazarepülhettek. (A meg nem erősített pletykák szerint egy Dundee Utd szurkolótól kapott ütést, miután az az ő feleségével kezdett el vitatkozni)
Már el is készítették a Ligakupa csoportkörének beosztását, az elmúlt évekhez hasonlóan ezúttal is a négy európai induló kivételével mindenki részt vesz, kiegészülve a Highland és a Lowland ligák győzteseivel. A csoportokból kiemelkedik a Hearts-Dundee United párharc.
Mindenki mindenkivel egyszer játszik, döntetlen esetén azonnal büntetők, a győztes 2, a vesztes 1 pontot kap, a 8 csoportgyőztes és a 4 legjobb második jut tovább a kieséses szakaszba, az öt kört július második felében gyorsan lezavarják.
Köszönjük az élményeket, ősszel folytatjuk!