Újabb rekorddöntések, hazai és nemzetközi sikerek jellemezték a Rangers novemberét, a válogatott pedig 22 év után, ha nehezen is, de kvalifikálta magát egy nagy versenyre. Eközben Glasgow másik felének csapata negatív rekordokat, a „szurkolók” kerítéseket döntögetnek…

November legelső napján rögtön egy könnyűnek egyáltalán nem tekinthető bajnokival kezdtünk Kilmarnockban. Ezt leginkább arra lehetett alapozni, hogy az utolsó 8 itteni bajnokiból csak egyet tudtunk hozni, ők viszont a legutóbbi ötből négyet, egyébként ezek mindegyike 2-1 lett. Morelos-nak kimondottan jól megy ellenük, már 9-szer köszönt be a Killie-nek.
A hazaiak jelenleg ötödikek a tabellán, feleannyi pontot szereztek, mint a Rangers.
Ezúttal öt helyen változott a kezdő a hétközi EL-meccshez képest, kissé váratlanul Itten és Morelos egyszerre kezdtek.

Kilmarnock – Rangers 0-1 (0-1)
Premiership, 13. forduló, november 1.

McGregor – Tavernier, Goldson, Helander, Barisic – Arfield, Jack, Aribo (Davis, 65.), Kent – Itten, Morelos (Balogun, 86.)
Gól: Tavernier (19., büntető)
Nézőszám: zárt kapu

Hosszabb öf itt nézhető
Reklámtábla
Képek itt, emitt és itt láthatók

Újabb Tavernier büntető, újabb győzelem, újabb clean sheet – semmi extra.

Itten blokkolt kísérlete után Aribo már közelebb járt, aztán a 18. percben, Millen látványos labdába ütését követően csapatkapitányunk értékesítette idénybeli hatodik tizenegyesét, amivel összességében már két számjegyű találatnál tart – mindezt jobbhátvédként, a szezon egyharmadánál! A jó kezdés egyébként nem újdonság, már hetedszer szerzünk gólt az első 20 percben.

Az ellencsapás nem volt a levegőben, a Killie az első fél órában jóformán át sem jött a félpályán. Igaz, helyzetekben mi sem bővelkedtünk, Arfield labdalopása után nem sikerült egyedül befejeznie az akciót, Itten centerezése sem jött be, Aribo is mellétrafált. A kép a fordulás után sem változott, nálunk volt többet a labda, a legnagyobb sansz Kent viszonylag jó helyről érkező próbálkozása volt, amit Rogers kapus lábbal védett. A hazaiak az utolsó 15-20 percben próbálták megrázni magukat, három támadóbb szellemű játékost is behoztak, közülük az utóbbi időben ellenünk többször is eredményes Brophy járt legközelebb az egyenlítéshez, a 84. percben az erős szabadrúgását McGregor védte. A végén az addigi biztonsági játékot Gerrard még biztonságosabbá tette a Morelos-Balogun cserével, de szerencsére a műfű+szakadó eső kombót is letudtuk és mivel a zöldek kupáztak, virtuálisan 9 pontra növeltük az előnyt.

Gerrard: „Örülök a győzelemnek és a teljesítménynek is, mindenki odatette magát. Több gólt is szerezhettünk volna, ez nem sikerült, így a végén nyomás alá kerültünk, de összességében magabiztosak voltunk. Védelemben rendezett volt a csapat, mindenki elvégezte a piszkos munkát. Mostanában nem győzni jártunk ide, ezért is fontos ez a három pont. Tav fantasztikus, a büntetői és a támadójátéka is kiváló. Nincs sok időnk pihenni, hiszen néhány nap múlva utazunk Lisszabonba.”

A portugáliai felkészülést megzavarta egy kellemetlen közjáték, ugyanis napvilágot látott, hogy Jordan Jones és George Edmundson a jelenlegi protokollok szigorú tiltása ellenére (6 fő, max 2 háztartásból) egy 10 fős házibuliban vett részt, a vasárnap éjszakai partit a rendőrség szakította félbe. Első körben a klub belső vizsgálatot és 2 hetes karantént szabott ki rájuk (Jones-nak ezzel ugrott az északír-szlovák pótselejtező), valamint a legfelsőbb klubvezetők is nyilvánosan, „teljesen elfogadhatatlan cselekedetnek” bírálták az eseményeket. Ennek leteltével jött a Szövetségtől kapott büntetés: fejenként 7 meccs, amit a klub nem fellebbezett meg, így 2020-ban nem valószínű, hogy találkozunk velük.

Tegyük hozzá, Jones-nak ez már nem az első dobása, az első Old Firmjén annyira akart bizonyítani, hogy becserélése után 20 perccel teljesen fölöslegesen kiállíttatta magát, ráadásul a faultba önmaga 4 hónapra belesérült… Nyáron is kifelé állt már a szénája, idén eddig 4-szer kapott lehetőséget. Edmundsonban több potenciál van, de a posztriválisok jó formája miatt csak két meccsen játszott idén, az egyiken öngólt szerzett.
A közvélemény természetesen elítélte a tettüket, de míg Barry Ferguson úgy véli, mindenki megérdemel egy második esélyt (azért neki is volt játékoskorában néhány stiklije…), addig Kris Boyd szerint bármilyen szankciót megérdemelnek és nincs visszaút számukra nálunk. Gerrard elmondta, hogy csalódott, mert cserben hagyták a többieket és a házon belül is lesz büntetésük, viszont mivel jó játékosok és elnézést kértek mindenkitől, ezért az ajtó nem zárult be teljesen előttük.

Csoportbeli utolsó riválisunk, a Benfica nagyon részletes bemutatásától ezúttal eltekintenék, talán helytálló, hogy Gerrard érkezése óta a legnevesebb és leggazdagabb történelemmel bíró ellenfelünkről van szó, Eusebiótól Guttmann Bélán át Fehér Miklósig rengeteg esemény köthető hozzájuk. A legfontosabb számok: a 116 éves lisszaboni klub 81 hazai trófeájával messze kiemelkedik a nagy hármasból – a Sporting és a Porto összesen 120-nál tart. Emellett tízszer játszottak nemzetközi kupadöntőt, aminél csak 6 európai csapat büszkélkedhet többel, viszont ezekből csak kettőt sikerült megnyerniük. A Real Madrid után ők indulhattak el a második legtöbbször a BEK/BL-ben (40).

Az előző idényben öt ponttal előzte meg őket az a Porto, amely ugyebár ellenünk a hatból csak 1 pontot tudott elcsenni. Így a Benfica selejtezőre kényszerült a BL-ben, ahol meglepetésre a PAOK útjukat állta, ezzel sorozatban 10 év után kimaradtak a csoportkörből és abban az EL-ben vigasztalódhatnak, amelyben 2013-ban és 2014-ben is döntőztek.
A bajnokságot igen impresszíven, 5 győzelemmel és 15-3-mas gólkülönbséggel kezdték, a hétvégén viszont a Boavista ellen belefutottak egy 0-3-ba.

Otthunuk sem szorul különösebb bemutatásra, az Estadio da Luz Portugália legnagyobb stadionja a maga 64 642 főjével. A 2003-ban nyílt arénában első tizenöt éve alatt több mint 17 millió látogató fordult meg, itt tartották a 2004-es EB- és a 2014-es BL-döntőt, valamint az idén nyárra átcsúszó BL-finálét is.

Ahhoz képest, hogy az eddigi 440 (!) lejátszott európai kupameccsük során csak két skót klubbal találkoztak, a Celtic-kel már 8-szor futottak össze (4 győzelem, 1 döntetlen, 3 vereség), a Hearts pedig történelmük második nemzetközi ellenfele volt (2 győzelem); összességében mind az öt hazai meccsüket megnyerték.
Bár tétmeccsen nem, barátságoson találkozott a két klub, 1965-ben, Skóciában. A megelőző szezonban csupán 5. helyen végzett Rangers 3-1-es győzelme az idény végén Aranylabdát szerző Eusebioval felálló vendégek ellen azért volt óriási eredmény, mert a Benfica az előző öt évből négyszer BEK-döntőbe jutott és erre a keretre épült az egy évvel későbbi VB-bronzérmes portugál válogatott is.

Edzőjük a leghíresebb otthon dolgozó mester, a 66 éves Jorge Jesus, akinek ugyan közel két évtizedes játékos pályafutása is volt, de ott közel sem ért el olyan sikereket, mint azután. Az elmúlt 30 évben több mint 1150 találkozón irányította klubjait, a legtöbbet otthon, de az elmúlt két évben kipróbálta magát külföldön is, az Al-Hilal és a Flamengo padján 82 meccsen mindössze ötször szenvedett vereséget – választani tudni kell… Idén augusztusban a BL-csalódás miatt hívták vissza egykori sikerei színhelyére, korábban eltöltött már itt 6 évet, 10 trófeával.

Az utóbbi években nem voltunk ekkora különbséghez hozzászokva, de a Transfermarkt szerint a keretértékük közel ötszörös, ehhez elég csak annyit megemlíteni, hogy idén nyáron 95 millió eurót (!) költöttek, igaz, el is adtak 73 millióért.
A két legnagyobb nevet idén hozták Angliából, a belga válogatott rekordere, Jan Vertonghen a Spurs-t, az argentin Nicolas Otamendi a ManCity-t hagyta ott, de van két német válogatottjuk (Luca Waldschmidt és Julian Weigl) is, míg nagy fogásnak tűnik a 21 millióért vett uruguay-i Darwin Nunez, ezen kívül a brazil, argentin, svájci, görög és marokkói nemzeti csapatokba is delegálnak játékosokat.
Érdekesség, hogy a piaci érték alapján legalacsonyabbra rangsorolt Jardel a csapatkapitány, a 34 éves védő a 10. idényét tölti a klubnál.

Hiába bízott a találkozó előtt a hazaiak mestere, hogy akár 20 ezer néző is jelen lehet (az előzőn 5000-en voltak), végül a hatóságok a 0 mellett döntöttek.
Gerrard ebben a stadionban játékosként kétszer szenvedett vereséget.
Ezúttal két helyen változott a csapat, Kamara és Davis személyében két védekezőbb középpályás kezdett.

Benfica – Rangers 3-3 (1-2)
Európa Liga, 3. kör, november 5.

McGregor – Tavernier, Helander, Goldson, Barisic – Jack, Davis, Kamara, Kent, Aribo (Arfield, 69.) – Morelos
Gól: Goldson (1., öngól), Rafa Silva (77.), Darwin Nunez (90+1.); ill. Goncalves (24., öngól), Kamara (25.), Morelos (51.)
Kiállítva: Otamendi (18.)
Nézőszám: zárt kapu

Hosszabb öf itt nézhető
Képek itt és itt láthatók

Őrült meccsen őrült eredmény: kiállítás, két öngól, a hosszabbításban elúszó bravúrgyőzelem, rekorddöntés mindkét részről – itt aztán minden (is) volt!

Nem kellett sokáig várni az első gólra, pontosan 60 másodpercnyi játék után Helander a büntetőterületen belül kétszer hibázott el egy felszabadítást, majd lerántani sem tudta Rafa Silvát, akinek a centerezése Goldson lábát találta el, így öngól lett a vége. Nem nagyon tudtunk felocsúdni a sokkból, az első negyedórában többnyire nyomoztuk a labdát és egy kontra végén Pizzi centikkel hibázta el a másodikat.
Miközben a liégihez hasonló mennyiségű eső zúdult a pályára, a 18. percben kaptunk egy nagy sanszot: Davis óriási mélységi indítása megtalálta a kiugró Kentet, akit Otamendi buktatott, azonnali piros lappal! Egyből cseréltek is, a támadó Pizzit áldozták fel egy védőért. Öt percen belül sikerült is kihasználni az emberelőnyt, ismét Davis volt az „ész”, ezúttal Tavot ugratta ki, az erősen középre lőtt labdát Goncalves bombázta a saját kapujába igen szerencsétlenül. És ha már kaptunk egy „kis” előnyt, másfél perccel később jött a második is, a saját ötösünktől végigépített támadás végén Kamara vállalkozott és utat is talált a hálóba – remek csapatgól és váratlan, hiszen legutóbb több mint egy évvel ezelőtt talált be! Még mindig csak fél óránál jártunk, ezúttal Barisic adott be remekül, de az üresen hagyott Aribo melléfejelt, pedig ebben is benne volt a gól.

A hazaiak a szünetben cseréltek kettőt, de a miénk volt a következő gól is: Goldson vette észre a jobbszélen osonó Taverniert, aki addig várt, amíg Morelos üresbe nem ért, így a kolumbiai egy méterről bepasszolva szerezte meg történelmi gólját: 22. nemzetközi találatával megelőzte Ally McCoistot a ranglistán – mind közül talán ez volt a legkönnyebb!

Egy óra játék után megint mi szerezhettünk volna újabbat, Barisic labdaszerzése után Kent került ziccerbe, ezúttal a kapufa túljárt az eszén. Így aztán, tekintve, hogy a hazaiak támadójátéka konkrétan megszűnt, cseréltek még kettőt, behozták az első körben triplázó Darwin Nunezt és ez döntőnek bizonyult. A 77. minutumban Helander újabb bakijai után Nunez be tudta tuszkolni a labdát a kijövő McGregor mellett és az érkező Rafa Silvát három védő sem tudta megakadályozni, hogy ne passzoljon az üres kapuba. A Benfica visszajött a meccsbe, de mivel az iram nem volt borzasztó nagy, ezért joggal bízhattunk benne, hogy kihúzzuk a végéig.
Sőt, a 86. percben Kent és Morelos még összeügyködött egy helyzetet, utóbbi a kapusba lőtt az ötösről. Ami Liégeben bejött, most nem: akkor labdatartás gyanánt Roofe belebikázott egy nagyot, most Arfield rosszul próbált meg indítani, az ellenakcióból megint csak Nunez lépett ki és két védő között szépen betette a rövid alsóba az egyenlítést.

Azt hiszem, a szurkolók nagy többsége bőven aláírta volna előre, hogy 1 pontot elhozunk a Luzból, de 70 perc emberelőny és 2 gólos vezetés után elég rossz így a szájíz…

Gerrard: „Nagy sanszot szalasztottunk el. Gyengén kezdtünk, de a piros lap sokat segített és szép, felszabadult játékkal értük el a 3-1-et. Viszont innen pontot veszíteni elég nagy csalódás. Úgy látom, nem kezeltük jól a meccset, két gólos előnyben nem tartottuk meg a labdákat, ezért csak magunkat okolhatjuk. Úgy kaptunk két elkerülhető gólt, hogy közben volt 2-3 nagy helyzetünk is, tehát megérdemeljük a végeredményt. Nem hoztunk jó döntéseket, fontos pillanatokban voltak kihagyásaink és ezért megfizettünk.”

Valószínűleg a „rosszul kezelésbe” magát is beleérti, hiszen időhúzó jelleggel bőven lehetett volna cserélgetni, de ezt nem használtuk ki.

Jöjjön néhány érdekes statisztika:

• A Benfica ezzel az eredménnyel rekordot döntött, az Európa Liga megalakulása óta 24 hazai meccsük mindegyikén veretlenek tudtak maradni (19 győzelem, 5 döntetlen).

• Ritkán van úgy egy 6 gólos meccsen, hogy mindegyik találat a 16-oson belülről szülessen, most ráadásul négy még az ötöst sem lépte túl.

• A Rangers 12 meccses veretlenségi szériában van portugál ellenfelekkel szemben.

• Ezen az estén több gólt kaptunk, mint az előző 9 meccsünkön összesen.

• Gerrard 133 meccse alatt mindössze negyedszer kaptunk 3 gólt, ebből háromszor az EL-ben.
• Az EL 2009-es indulása óta negyedszor fordul elő, hogy mindkét csapat öngólt szerezzen, ebből kettő hozzánk köthető (két éve a Szpartak Moszkva volt a másik).

• Goldsoné a sorozat történetének leggyorsabb öngólja.

• 2009-2012 között lejátszott 22 nemzetközi meccsünkből csupán egyet sikerült megnyerni, Gerrard érkezése óta 38-ból 20-at!

• Bár ezen a játéknapon az UEFA nem választott a Rangers-ből a forduló csapatába senkit, Tavernier féltávnál a legtöbb pontot kapó védő az egész mezőnyben!

És akkor még külön meg kell emlékezni Morelos rekordjáról. A történet 2018-ban, Eszéken kezdődött, azzal együtt 38 meccsen 12 különböző ellenfélnek rúgott 22 gólt, melyek közül 10 a csoportkörökben született, de a selejtezős Legia elleni ugyanolyan fontos volt.

Adódik az összehasonlítás a rekordtartó McCoisttal, akinek 53 meccs kellett 21 gólig, Morelos viszont ezt 15-tel kevesebb alatt túllépte. A legfontosabb különbség, hogy Alfie mindegyiket az EL-ben érte el, míg Ally a többségét a BEK/BL-ben. McCoist ugyanúgy 12 ellenfélnek talált be, viszont azok minősége/erőssége inkább a kolumbiai felé döntenek, hiszen McCoist a góljai felét a Vladikavkaz, Gotu, Ilves, Valletta négyesnek lőtte, míg Morelos 6, gibraltári találatán kívül mind jegyzettebb klubok kapuit vette be. Igaz, talán egyik sem képviselt akkora erőt, mint a 92-es Leeds United, amelynek McCoist oda-vissza beköszönt. Akárhogy is, reméljük a szám nem áll meg ennyinél és mielőbb tovább fog nőni!

https://streamable.com/jd5bkc

Mivel a csoport másik meccsén a Lech Poznań Skoras 1 és Ishak 2 góljának köszönhetően 3-1-re verte a vírustól tizedelt belgákat, féltávnál a 0 pontos, -7-es gólkülönbségű Liége továbbjutási esélyei minimálisra csökkentek. Egyébként a 48 csapat közül ez a legrosszabb, a Zorya áll még ugyanilyen mutatókkal.

Augusztus után októberben is duplázott a klub, Gerrard lett a hónap edzője, Goldson pedig a legjobb játékos, miután a hónapban lejátszott 6 tétmeccsét mind megnyerte a csapat, ezeken összesen 1 gólt kapva, védőnk pedig az Old Firmön még két gólt is szerzett. Egyébként a szezon eleje óta kiosztott hat címből öt a Rangers-nél landolt.

Ránézésre egy kicsit könnyebb feladat várt a csapatra, de a Hamilton március elején is utolsó helyezettként érkezett az Ibrox-ba és akkor nyert – ebben a stadionban bajnokin azóta ez és a gólszerzés sem sikerült senkinek! Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a halasztások miatt 20 napja nem játszottak tétmeccset és egy fél csapatnyi sérültjük van, nem sok jóra számíthattak.
Amint az várható volt, a fél csapat kicserélődött, McLaughlin a kapuban, elől meg Roofe és Defoe együtt.

Rangers – Hamilton 8-0 (4-0)
Premiership, 14. forduló, november 8.

McLaughlin – Tavernier, Goldson, Balogun, Barisic (Bassey, 46.) – Aribo (Hagi, 69.), Jack (Zungu, 46.), Arfield (Itten, 73.), Kent (Barker, 58.), Roofe – Defoe
Gól: Arfield (16.), Roofe (18. és 54.), Aribo (19. és 36.), Barker (62.), Tavernier (65., büntető és 69.)
Nézőszám: zárt kapu

Hosszabb öf itt nézhető
Képek itt, emitt és itt láthatók

„Szegény” Hamilton jól belefutott a késbe, pechükre most szakadt ki a már korábban is repedező gólzsák.

Már az első negyedórában is akadt Fulton kapusnak dolga Goldson pörgetésénél, de ha az Accies azt hitte, megúszta ezt a periódust, a következő három percben kapott három gól teljesen összetörhette őket. Egy védelmi fennforgást Defoe használt ki, indításából Kent robogott, aki két lehetőség közül Arfieldnek adott gólpasszt. A következő gólpassz Tavernieré, akinek a beívelését Roofe bólintotta be az ötösről. Nem telt el újabb egy perc, Arfield ezúttal előkészített, Aribo a védők lábai között talált utat a kapuba. A 20. percre tehát eldőlt a kimenetel, de a csapat nem állt le. Roofe sem akart kimaradni az asszisztosok közül, Aribonak tette vissza lövésre, kicsit ugyan megpattant, de ezzel ő lett a nap első duplázója.

Ennél jobb alkalom nem is adódhatott volna Zungu bemutatkozására, a szünetben Bassey is bejött. A csapat pedig ment tovább, Tav ziccerét védte Fulton, majd tíz perc sem telt bele, amikor megint csak Kent kavargatott a szélen, a hosszúra érkező beadásáról Defoe lemaradt, Roofe viszont nem, több mint fél órával a vége előtt már 5-0. Ekkor Kent is pihenőt kapott, de a csapat nélküle is produkált egy újabb lehengerlő periódust, most hét perc kellett újabb három gólhoz. Az ötödik a csereként beszálló Barkerhez fűződik, aki Bassey elfutása után a Defoe-tól kapott helyzetet nem hibázta el. Az utolsó kettő pedig Tavernieré volt, előbb Defoe kétségtelen buktatása után értékesítette a szokásos büntetőjét, majd úgy talált be az ötösről, hogy az egész támadás az ő felszabadításával indult a saját tizenhatosán belülről – jobbhátvéd és lesipuskás befejező egyben!
Az utolsó húsz percben már megkegyelmezett a csapat a vendégeknek, bár Defoe kapufájánál szerencséjük volt, a kapus hátáról befelé is pattanhatott volna a labda. Most bezzeg kihasználta mind az öt cserét Gerrard…

Egyébként az élvonalban 1967 óta ez a legnagyobb arányú győzelmünk, bajnokin 39 éve rúgtunk ennyit, összességében legutóbb 2013-ban a Stenhousemuir kapott egy nyolcast a csapattól. Az SPL 1998-as újjáalakítása óta ez a második legnagyobb arányú meccs (2010-ben a Celtic 9-0-ra verte az Aberdeent).

Sokatmondó a statisztika: 77-23% labdabirtoklás, 24-0 (!) a lövések aránya, amelyből 14 kapura is ment, 7-0 a szögletek száma.

Gerrard: „Nagyon elégedett vagyok, lenyűgöző teljesítményt nyújtottunk. Megmutattuk a könyörtelen oldalunkat, nem álltunk meg az egész meccsen. Többet is rúghattunk volna, de örülök a gólszerzőknek és a sok asszisztnak is. Bíztunk benne, hogy sokszor a kapu elé fogunk kerülni, a kérdés az volt, hogy ki is tudjuk-e ezeket használni, végül ez nyolcszor sikerült. Nagy dolognak tartom, hogy egy nehéz idegenbeli európai meccs után nincs gond a fizikai vagy mentális fáradtsággal, már az elején gyorsan eldöntöttük a három pontot. Jó volt látni, hogy a szünet után sem álltunk le, pedig ez sajnos korábban többször előfordult. Ezért mindenkinek gratulálok. Szerencsére a sérülések most elkerülnek bennünket, reméljük ez a válogatott szünet után is így marad.”

Ezek után következett 2020 utolsó válogatott időszaka, egyben a skót futball megelőző 22 évének legnagyobb esélye a kvalifikációra. És ha nem is egyszerűen, de összejött! Ehhez Belgrádban kellett felülmúlni a szerbeket és ez úgy tűnt, sikerül is, de Christie gólját Jovic az utolsó pillanatban kiegyenlítette, így jöhetett a hosszabbítás, majd a büntetők, amiben az első 9 lövő nem hibázott, az utolsót viszont Marshall kivédte, így 5-4-re a skótok nyertek. Európa Bajnokságon legutóbb 1996-ban vettek részt és kísérteties, hogy akkor a második csoportmeccsüket a Wembley-ben játszották az angolok ellen, most ez megismétlődhet! A csehek és a horvátok ellen pedig a Hampden Parkban léphetnek pályára, ha a vírus és az UEFA is így gondolja.

Tizenegyespárbaj
Ünneplés
Az este összefoglalója

Ezek után a Nemzetek Ligájában a hátralévő két idegenbeli meccsből egyet kellett volna megnyerni a csoportgyőzelemhez, de Szlovákia és Izrael ellen is 0-1-es vereség lett, amit a csehek kihasználtak és elhappolták az A ligába feljutást. Mondjuk 6 meccsen szerzett 5 góllal nem is lett volna igazságos a skót diadal… Ez egyben azt is jelenti, hogy véget ért Skócia 9 meccses veretlenségi szériája.
Ryan Jack a szerbek ellen végigjátszotta a 120 percet, Izrael ellen 90-et (a beszámolók szerint mindkettőn csapata egyik legjobbja volt), a szlovákok ellen a padon maradt, Jon McLaughlin cserekapusként nem szerepelt.

Az U21-eseknek viszont csalódás, hogy nem jött össze a kijutás, hiszen a záró két körben annyi dolguk volt, hogy legalább 3 pontot szerezzenek, de csak egyet sikerült. Először a horvátokat fogadták, de gyorsan két gólos hátrányba kerültek, amit a második félidőben ki tudtak egyenlíteni. Így aztán izgalmas utolsó kör várt rájuk: Athénban még mindig a saját kezükben volt a sorsuk, de már győzelmi kényszerrel a kiesett görögök ellen, miközben a cseh és horvát eredmények függvényében mindhárom csapat mindhárom helyre befuthatott.
Ehhez képest gyenge produkcióval mindössze kettő kapura lövésig jutottak és a görög előnyt egy óra alatt sem tudták eltüntetni, így az első hely elúszott, sőt, a cseh és horvát győzelmek miatt még a második is. Hiába a szép védelmi mutató, miszerint az egész európai mezőnyben csupán három nemzet kapott kevesebb gólt Skóciánál, 1996 óta tovább várhatnak U21-es EB-szereplésre.
Egyébként a 22-es keretbe hat főt delegált a Rangers, viszont ezúttal csak a fele lépett pályára: Ross McCrorie kapitányként mindkettőt végigjátszotta, Nathan Patterson egy félidőt kapott, Glenn Middleton pedig 45+72 percet, a horvátoknak ő lőtte az elsőt. A két cserekapus, Robby McCrorie és Brian Kinnear, valamint Lewis Mayo végig padozott.

Az északíreknek, Steven Davis-szel a fedélzeten, ellenben nem sikerült meglépni az utolsó akadályt, noha a statisztikák szerint teljesen egálban voltak a szlovákokkal. Az, hogy az utóbbiak szereztek vezetést viszonylag korán, nem meglepő, a nemrég kinevezett északír kapitány, Baraclough eddigi mind a hat meccsén ők kapták az első gólt. Az egyenlítés azért összejött a 87. percben, sőt, Lafferty-nek a 90.-ben még meccslabdája is volt, de a kapufa rossz élét találta el. A hosszabbításban aztán a szlovákok még egyszer betaláltak, így az ulsterieknek nem jött össze a sorozatban második EB-részvétel.

A Nemzetek Ligájában még kevesebb jó élményük volt, két körrel a vége előtt már biztosan nem juthattak fel, de az osztrákok elleni 1-2 és a románok elleni 1-1 azt jelenti, hogy leestek a C ligába – pedig most mindkét esetben ők szerezték meg a vezetést. Davis ezeken mindössze 7 percet játszott, Jordan Jones pedig karanténbüntetését tölti. Lehet, hogy ez egyben korszakváltást is eredményez, a húzóemberek közül Davis, Lafferty, McGinn, Evans és Magennis (ez az ötös több mint 400 válogatottsággal büszkélkedik!) mind 30-on felüli.

Filip Helander a svédek dániai felkészülési meccsére a beutazási korlátozások miatt nem utazhatott el, de az NL-ben ott volt, a horvátok legyőzését a padról, a franciák elleni vereséget 25 perc erejéig már a pályáról figyelhette. Csoportutolsóként a B ligába estek.

Borna Barisic a törökök elleni felkészülésin talán szerencséjére nem szerepelt, ugyanis az egyik horvát pozitív tesztet adott ezen. Az NL-ben a svédek és a portugálok elleni vereség közül előbbin a pályán volt. Horvátország bár a csoportjában nagyon gyatra teljesítményt nyújtott, maradt az A ligában.
Glen Kamara a padról 25 percre beszállva volt részese a franciák elleni idegenbeli remek győzelemnek, majd a tétmeccseken már kezdőként számoltak vele a finnek, a bolgárok elleni győzelmen és a wales-i vereségen is végigjátszott. Maradnak a B ligában.

Ianis Haginak a legutóbbi válogatott meccsei nem sikerültek túl jól, úgyhogy „lesorolták” az U21-be, ahol a már biztos kijutó dánok elleni döntetlent csapatkapitányként játszotta végig. Ennek ugyan a helyezés szempontjából már nem volt jelentősége, de ezzel a románok még épp becsúsztak azon másodikak közé, akik kijutottak az EB-re.

Kissé előretekintve, Jack, McLaughlin, Helander, Barisic és Kamara helye biztosnak tűnik, velük remélhetőleg fogunk a nyári Európa Bajnokságon találkozni és az ezúttal be nem hívott Cedric Ittennek is reális esélye van a svájci kerettagságra, de Ross McCrorie meghívója sem kizárt.

Ami az Európán kívülieket illeti, Alfredo Morelos összesen 30 percet, Kolumbia meg 9 gólt kapott az Uruguay és Ecuador elleni VB-selejtezőkön, így négy kör után 4 ponttal állnak.
Nigéria elég tippmixgyanús duplameccset játszott a nála 80 hellyel lejjebb rangsorolt Sierra Leonéval: előbb fél óra alatt rúgtak nekik négyet, de a vége 4-4 lett, majd pár nap múlva gólnélküli döntetlen. Joe Aribo pár perc híján mindkettőt végigjátszotta, Leon Balogun 62+90-et kapott.
Bongani Zungu először játszhatott Rangers-játékosként a dél-afrikai válogatottban, a São Tomé és Príncipe elleni dupla ANK-selejtezőn. Mindkettőt megnyerték, az elsőn csereként beállva gólt fejelt, a másodikat végigjátszotta.

Következett egy, a Hamiltonnál jóval nehezebb falat, az Aberdeen személyében. A nyitófordulóban 1-0-ra nyertünk ugyan idegenben, de akkor gyakorlatilag csatár nélkül kellett kiállniuk, azóta viszont eléggé belelendültek, szeptember óta veretlenek és a harmadik helyen állnak. Most megint akadnak gondok, McGinn, Watkins és Hayes személyében meghatározó emberek sérültek, a szintén alapember McCrorie pedig a kölcsönszerződés alapján nem játszhat ellenünk. Sőt, a helyzetüket nehezítette, hogy a meccs előtti nap derült ki, hogy az U21-es válogatottban történtek pozitív esetek, így a keret több tagjának, köztük a házi gólkirály Fergusonnak és McLennannak is karantént írtak elő. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az elmúlt 30 évben csupán háromszor nyertek az Ibrox-ban, mindenképp mi számítottunk esélyesnek.

Ezúttal két helyen változott a csapat, McGregor és Morelos kerültek be.

Rangers – Aberdeen 4-0 (2-0)
Premiership, 15. forduló, november 22.

McGregor – Tavernier, Goldson, Balogun, Barisic – Aribo (Itten, 74.), Jack (Davis, 56.), Arfield, Kent (Kamara, 66.), Roofe (Hagi, 74.) – Morelos (Defoe, 66.)
Gól: Kent (15.), Roofe (29.), Arfield (49.), Tavernier (53., büntető)
Nézőszám: zárt kapu

Kent 1-0
Hosszabb öf itt nézhető
Képek itt, emitt  és itt láthatók

Ott folytattuk, ahol abbahagytuk, bár csak feleannyi gólt lőttünk, mint legutóbb, de a helyzetek alapján simán lehetett volna most is 8 a vége.

A 2020-ban idegenben még veretlen Aberdeen kis híján már a 3. percben hátrányban volt, amikor Kent került ziccerbe, ám megijedt a 200. Dons meccsén védő Lewistól. Ami nem ment közelről, az sikerült távolról, de még hogy! 15 perc játék után kiosztott egy kötényt, tolt kettőt a labdán, majd jó 25-ről ellőtte a sarokba, fantasztikus gól, aminek nem von le az értékéből, hogy egy védőn pont annyira pattant meg, hogy a kapust megzavarja. Szinte rögtön ezután elmaradt egy büntetőnk, Roofe-ot buktatták, a labdához nem volt köze a védőnek. Másodszándékból aztán neki is sikerült a gól, Goldson vette észre Roofe beindulását, aki remekül vitte be középre három védő között és okosan lőtte vissza. Ezek után még Arfield is betalált, de ezt leshelyzet előzte meg. A félidő nagy részét teljesen uraltuk, a Dons az esetlegesen megszerzett labdákat azonnal visszaadta, később viszont párszor át tudtak rohanni a középpályán és Cosgrove gólba tartó lövését Goldsonnak kellett blokkolnia.

A kimenetelt pár perccel a fordulás után eldöntöttük, Kent ezúttal előkészített Arfieldnak, a kapu jobb oldalába tartó lövés a védő hátáról a másik irányba fordult, így a kapusnak nem volt esélye. És ha már belejöttünk, gyorsan összejött a negyedik is, egy szögletnél Considine rántotta le Balogunt, a jogos büntetőt Tavernier lőtte be. A hátralévő bő fél órában nyugodtan ki lehetett cserélni a fél csapatot, ugyanúgy támadtunk tovább. Tavernier fejesét a gólvonalról mentették, Ittennek is volt két sansza és Lewis kapus is bemutatott egy nagy bravúrt, az öngóltól és a nagy arányú kiütéstől is megmentve csapatát, miközben egy 16 éves srác bemutatkozott náluk.

Gerrard: „Nagyon elégedett vagyok a játékosok teljesítményével és hozzáállásával, főleg a támadóharmadban. A cserék után sem engedtünk ki egy pillanatra sem. Végig domináltunk, többet is rúghattunk volna, ráadásul egy büntetőt meg sem kaptunk. Kent fantasztikus formában van, Roofe a mozgásával remekül segíti a támadásokat és a behozott Itten, Hagi páros is hozzátette a magáét. Fontos, hogy ne kezdjük lassan a meccseket, mert nézők nélkül nehezebb felpörögni a saját szintünkre, különösen egy válogatott szünet után és ahogy a játékosok egyre fáradtabbak, ez annál nehezebb. De nem keresnek mentségeket, összpontosítanak és hisznek magukban. Nem szállhatunk el magunktól, mert sok kihívás áll előttünk, de most jól néz ki a csapat.”

Az első 15-ből 13 bajnokit megnyertük – 53 éve nem volt ilyen jó bajnoki rajtunk. Hazai pályán pedig tovább nő a fantasztikus statisztika, 100%-os mutató, 28-0-ás gólkülönbséggel, ilyen még nem volt korábban!
Az eredményt tovább szépítette a Celtic újabb pontvesztése, illetve inkább pontmentése, hiszen a Hibs vendégeként a két gólos hátrányt az utolsó pillanatban tudták kiegyenlíteni, de a lényeg, hogy ezzel 6+5 pontra nőtt az előnyünk.

Jöhetett a Benfica elleni „visszavágó”, melyre a vendégek nem túl jó előjelekkel készültek: az első meccsen egyenlítő Nunez, a német Weigl és a marokkói válogatott Taarabt vírusosak, de rajtuk kívül is vannak sérültjeik, Otamendi eltiltott. Ezen kívül a hatóságok is szaglásznak utánuk és az odavágó óta otthon kikaptak a Bragától, valamint a kupában egy harmadosztályú ellenfelet csupán 1-0-ra vertek, igaz arra a cseresorukkal álltak ki. Egyébként pedig skót klubok ellen utolsó négy idegenbeli meccsükön nem rúgtak gólt.

Az előzőhöz képest csak négyen maradtak a Benficában, a kapusnak például ez az európai debütálása – míg nálunk McGregor most érte utol a házi rekorder Barry Fergusont ebben a mutatóban, neki ez a 82. kupameccse. Jack, Aribo és Zungu sérültek, Davis és Kamara kerültek be.

Rangers – Benfica 2-2 (1-0)
Európa Liga, 4.kör, november 26.

McGregor – Tavernier, Goldson, Balogun, Barisic – Davis, Kamara, Arfield, Kent, Roofe – Morelos
Gól: Arfield (7.), Roofe (69.); ill. Tavernier (öngól, 78.), Pizzi (81.)
Nézőszám: zárt kapu

Arfield, 1-0
Roofe, 2-0
Rövid öf itt és itt nézhető
Képek itt, emitt és itt láthatók

Gerrard a kezdés előtt elmondta, hogy tudja, hogy mit rontottak el Portugáliában, most nem szeretnék elkövetni ugyanazokat a hibákat – ehhez képest szinte teljesen ugyanaz történt…

Mint az eddigi összes EL meccsünkön, az eső ezúttal is szakadt. A Benfica elég magasan próbált játszani, ami egészen a 7. percig működött is, amikor az első támadásunkból gól született: Barisic beadása után Roofe fejesét fantasztikus bravúrral védett Helton, a kipattanót Tavernier a kapufára bólintotta, végül a nevető harmadik Arfield lett, akinek már egyszerűbb dolga volt. Innentől kezdve átadtuk a területet, a labdát többet birtokolták, de nem mentek vele túl sokra – igaz mi sem a ritka kontrákból, így különösebb esemény nélkül lezajlott az első félidő. Tíz perccel a szünet után két támadó cserével próbáltak belenyúlni a meccsbe a vendégek, viszont mi szokatlanul sok labdát szereztünk az ellenfél térfelén, ezek egyikéből Roofe beadása egyértelműen Vertonghen kezén változtatott irányt (bőven a büntetőn belül) – a mostani szabályok szerint ez hiba, hogy nem kaptuk meg.

No de sebaj, ha nem így, megy máshogy és a 69. perc eseményeit élmény volt nézni: Kamara sarkazását Barisic tette Roofe elé, aki két lépés után kegyetlenül kipókhálózta a jobb felsőt. Ezúttal is megvolt a két gólos előny, de aztán beütött a Déja vu. A 78. percben Tav és Goldson sem tudott felszabadítani egy, az ötösnél pattogó labdát, érkezett a csereként beállt Goncalo Ramos és Tav segítségével szépített. Majd három perc múlva is csak nyomoztuk a labdát és miután szépen kipasszolgatták magukat helyzetig, Pizzi 11 méterről McGregor szeme közé vágta. Tegyük hozzá, hogy a két gól között nekünk is volt egy nagyobb sanszunk, Morelos jó lövését a kapus majdnem beütötte a saját kapujába, végül a felsőlécről kifelé pattant.

https://imgur.com/GIO6QKJ

Így aztán másodszor is két gólos előnyről hagytunk el két pontot. Lisszabonban egyet cserélt Gerrard, most egyet sem, holott a kezdés előtt is kiemelte, hogy milyen fontos a jó game management!?

Gerrard: „Úgy vélem, igazságos eredmény született. A két gólos előnyünkig sem uraltuk igazán a játékot. Rúgtunk két szép gólt – különösen Roofe-é tetszett –, de nagy energiát és koncentrációt belefektettünk, ami miatt a végén elfáradtunk és ezt kihasználta a Benfica. Persze picit csalódottak vagyunk most, viszont reálisan nézve, büszkék lehetünk az ellenük elért két döntetlenre, hiszen egy BL-szintű ellenfélről van szó. Ez mutatja, hogy nem vagyunk messze attól a szinttől, komolyan fejlődünk. A Benfica nyáron a legtöbbet költő klubok között volt és mi kétszer is egálban tudtunk lenni velük szemben.”

A másik meccsen az emberhátrányba került Liége gólhátrányba is került otthon, de Ishak gólját azonnal kiegyenlítette Tapsoba, majd a létszám is kiegyenlítődött, végül a ráadás legvégén Laifis befejelte a belgák győztes gólját, ami az első sikerük a csoportban.
Ezzel aztán a továbbjutás még nincs ugyan meg, de az egymás elleniket tekintve jobban állunk a portugáloknál és a maradék két meccsből egy győzelemmel biztossá válna a továbbjutás.
Ami kiemelendő, hogy a három csoportkörünk során az első kalapból húzott ellenfelekkel szemben veretlenek maradtunk: Villarreal (2-2, 0-0), Porto (1-1, 2-0), Benfica (3-3, 2-2).
És a portugál klubcsapatok továbbra is a „kedvenceink” között kapnak helyet: 19 meccsből 10 győzelem, 6 döntetlen és csupán 3 vereség.

Lezajlott a Ligakupa csoportköre, ahol kisebb meglepetésre három élvonalbeli, a Dundee Utd, a Killie és a Hamilton is elvérzett, míg a 40 induló csapatból csak négy teljesített hibátlanul, a Hearts, a Hibs, a Dunfermline és a Livingston. A legkisebbek közül a Lowland liga tavalyi győztese, a Kelty Hearts teljesített a legjobban, 4 meccsen szereztek 4 pontot, lehozták 0-ás gólkülönbséggel és két elsőosztályúval szemben is csak eggyel maradtak alul. Érdekesség még, hogy a tíz negyedosztályú klub közül öt megelőzött legalább egy, nála magasabbra rangsorolt ellenfelet.
A 16 között becsatlakozott a négy európai kupainduló, nekünk a harmadosztályból feljutni szándékozó Falkirköt sorsolták, idegenben. A többi páros közül a legviccesebb a Hibernian-Dundee, amelyet néhány perccel az után sorsoltak ki, hogy befejeződött az utolsó csoportmeccs, a Hibernian-Dundee…

Noha két és fél éve nem futottunk össze a Falkirkkel, azt megelőzően elég gyakran találkoztunk, három idény alatt tízszer is, ezekből hatot sikerült megnyerni. Ők a csoportban egyébként a Kilmarnock elleni 3-0-ra odaítélt eredmény után kikaptak a Dunfermline-tól, majd megverték a Clyde-ot és a Dumbartont. A bajnokságban 2 győzelem, 2 döntetlen, 2. hely a mérlegük.
Keretükben ketten vírusosak, de így is jó néhány ismerős, rutinos játékos állt rendelkezésre: csak a kezdőjük több mint 800 (!) skót élvonalbeli meccset tud maga mögött.

Nálunk a kezdés előtt derült ki, hogy Helander tesztje pozitív, így övé a klub első hivatalosan megerősített esete, egyúttal 10 napig biztosan nem láthatjuk. Összesen 7 helyen módosult a csapat, Zungu először kezdő, McLaughlin, Barker és Itten is ott volt a sípszónál, Bassey meg ezúttal a védelem közepén kapott helyet, míg a padra nevezett mindhárom fiatal beállhatott.

Falkirk – Rangers 0-4 (0-3)
Ligakupa, 2. forduló, november 29.

McLaughin – Tavernier (King, 71.), Goldson, Bassey, Barisic (Middleton, 55.) – Arfield (Dickson, 55.), Zungu (Stewart, 71.), Hagi, Itten, Barker (Kamara, 26.) – Defoe
Gól: Defoe (6.), Bassey (30.), Barisic (41.), Tavernier (50.)
Nézőszám: zárt kapu

Defoe, 0-1
Barisic, 0-3
Tav, 0-4
Hosszabb öf itt és itt nézhető
Képek itt, emitt és itt láthatók

Különösebb megerőltetés nélkül sikerült abszolválni a kötelező akadályt, már rögtön az első percben Itten beadása a felsőlécen csattant, majd a 6. percben Goldson előreívelése tökéletesen megtalálta Defoe-t, aki kapásból, laposan ellőtte a hosszú sarokba, okos gól. Nem mellesleg 29. alkalommal volt kezdő, ezeken a 28. gólját szerezte. Az első fél óra krónikájához tartozik Barker sérülése, Tavernier ziccere és végül Barisic szöglete, amit Itten fejelt kapura, a kipattantót Bassey pofozta be közelről, megszerezvén karrierje első felnőtt gólját. A következő támadás ismét gólt ígért, de Itten abszolút helyzetből fölé lőtt. A félidő végére jutottak el a hazaiak a kapunkig, McLaughlinnak mentenie is kellett egy fejest. De egy gól még maradt a lefújás előtt, Barisic parádés szabadrúgása talált utat a felső sarokba.

A fordulás után egy önveszélyes hazaadás és Alston lövése borzolta a kedélyeket, szerencsére mindkét esetben helyén volt a kapusunk. Néhány pillanattal később már 4-0 volt az eredmény, sok kis passz végén Barisic beadására Tavernier érkezett egy védhetetlen kapáslövéssel az ötös sarkáról. A négyből hármat védők szereztek, de annyi baj legyen. Volt még hátra 40 perc, amit a stáb arra használt, hogy lehetőséget adjon a fiataloknak: a 18 éves Ciaran Dickson és a 16 éves Leon King értékes perceket gyűjthetett, Glenn Middletont meg jó rég nem láttuk már (2019 áprilisában). Egyébként nem is voltak megilletődve, Dickson kereste a labdát, lövése is volt, King meg majdnem adott egy gólpasszt. A kicserélt csapat okán a Falkirknek akadtak sanszai (a kapuralövések aránya 7-5 volt a végén), de nem jutottak túl McLaughlinon, így maradt a nagy arányú győzelem.

Gerrard: „Örülök, hogy nem vettük félvállról a meccset, megadtuk a tiszteltet az ellenfélnek és jó időben szereztünk gólokat, ráadásul megint nem kaptunk egyet sem. Volt rá lehetőség, hogy egyesek 90 percet kapjanak, egyesek pedig pihenjenek, figyelembe véve a menetrendünket. Az első gól tipikusan klasszis Defoe-s befejezés, de Barisic szabadja is csodálatos volt. Jó látni, hogy négy, teljesen különböző módon tudtunk betalálni. A fiatalok meggyőztek az edzéseken, hogy megmutathatják magukat az első csapat tagjaként. Reméljük, ez még inkább lökést ad a továbbfejlődésük érdekében.”

Ami a többi párosítást illeti, rendesen volt „csillaghullás”, konkrétan a Hearts-on kívül a velünk együtt becsatlakozó 3 európai kupainduló azonnal ki is szállt: a Motherwell otthon, előnyről bukott a St. Johnstone ellen, az Aberdeen a St. Mirrentől kapott ki, de a legnagyobb hír a Celtic hazai 2-0-ás veresége a Ross County-val szemben! A felföldiek amúgy korábban még soha nem nyertek a Celtic Parkban (10 vereség, 3 döntetlen). A Celtic-nek ezzel véget ért a négy éven átívelő, 35-ös győzelmi szériája a hazai kupaküzdelmekben.

Ehhez még vegyük hozzá az európai bukdácsolást is: a harmadik körben a 0 ponttal és 1-7-es gólkülönbséggel, sok hiányzóval érkező Sparta Praha könnyedén gurított nekik egy négyest, pedig a zöldek ugyanazzal a kezdővel álltak ki, amellyel az Aberdeent a kupaelődöntőben kiejtették. Így aztán azt könyvelhették el, hogy 30 év után kaptak ki egymás után háromszor otthon, ugyanennyi nemzetközin pedig eddig még soha, ráadásul Elyounoussi is kiverte a biztosítékot.
A negyedik körben már győzelmi kényszerrel utaztak Prágába, a vezetést is megszerezték, de a csehek még az első félidőben fordítottak, aztán a második végén hozzátettek még kettőt, így másodszor is 4-1-re ütötték ki a zöldeket, akinek ezzel két fordulóval a vége előtt már csak halvány matematikai esélyük maradt a továbbjutásra és 4 kör után 13 kapott góljukkal a teljes mezőny legrosszabb mutatójával rendelkeztek – mindezt első kalaposként!
Ezt már a szurkolók sem hagyták annyiban, a molinóktól gyorsan eljutottak a nem is annyira spontán tüntetésig, amelyet a legszigorúbb kijárási tilalomban az üres stadion előtti parkolóba szerveztek és ami odáig fajult, hogy kordonokkal dobálták a rendőröket (ketten meg is sérültek), majd megkergették a csapat buszát.

Hahahahaha the bald fraud pic.twitter.com/1F7wiVnpV9

— Lee (@_Leeroy72) November 29, 2020

Csak hogy ezt kontextusba helyezzük: négy évvel azután, hogy UEFA-kupa döntőt játszott a Rangers, kizárták a negyedosztályba. Eleinte a hatalmas kultúrsokk, később a már biztos feljutás miatt voltak gyengébb periódusai a csapatnak, tavasszal például egy hónap alatt az Ibrox-ban nyert az Annan Athletic és a Peterhead, de még a Stirling Albion is elvitt egy pontot. Minden esetben legalább 40 ezer néző volt kíváncsi a csapatra. Egyszer sem volt atrocitás. Néhány héttel később a futball történelmének legmagasabb negyedosztályú nézőszámát produkálva 50 048 néző volt kíváncsi a Berwick elleni szegényes 1-0-ra. A másodosztályban első próbálkozásra csak harmadik hely és megalázó 6-1-es vereség jött össze a playoffban. A feljutás után többször is belefutott a csapat egy ötösbe a Celtic ellen, majd egy teljesen noname edzővel sikerült kiesni egy luxemburgi csapat ellen a visszatérés utáni legelső EL selejtezőben.
A világ legeredményesebb klubja 9 éve nem nyert semmilyen országos trófeát. Egyszer sem volt atrocitás.
A Celtic néhány hete bejutott a tavalyi (!) kupadöntőbe, ezzel esélye van sorozatban a 4. triplájára, a bajnokságban nettó 5 pont hátránya van, úgy, hogy 3 derbi még hátravan. Igaz, közben sorozatban harmadjára nem sikerült bejutni a BL-be (bár a legutóbbi szereplés sem volt nagy élmény, 18 gólt kaptak 5 meccsen), az EL-ben a nem túl acélos Sparta Praha oda-vissza rúgott nekik egy nyolcast és két körrel a vége előtt már szinte biztosan kiesők. A bajnokságban eddig csupán 1 vereségük van a legerősebb riválissal szemben, viszont a védelem katasztrófa, 8 gólt kaptak az utolsó négy meccsen, mindezt úgy, hogy a nyáron 4,5 millió fontot költöttek kapusra és a jelentős fizetést adnak a folyamatosan hibázó kölcsönbe hozott védőnek…

Ami a bajnokságot illeti, 15 forduló elteltével 11 pont, 2 meccs és 17 gól az előnyünk a Celtic-kel szemben. Az Aberdeen és a Hibernian fej-fej mellett jön a dobogóért. Alul is izgalmas a helyzet, négy csapat áll két ponton belül, a St. Mirren eggyel kevesebbet játszott. Októberhez hasonlóan most is a Hamilton zárja a tabellát.
Megtörtént az élvonal idénybeli első edzőváltása, a 10. helyre lecsúszó Livingstonnál mondott le a klubot kicsit több mint 2 éve irányító Gary Holt, aki 94 meccsét 33-23-38-as mutatóval zárta. Hivatalos utód még nincs, egyelőre a segítői irányítanak.
Egy másik érdekes távozó Leann Dempster, a Hibs vezérigazgatója, ő 6 év után köszön el a klub élétől, hozzá fűződik a zöldek első kupagyőzelme 114 év után.
Fontos hír, hogy a Felföldön a legenyhébb a vírushelyzet, ezért a Ross County engedélyt kapott, hogy 300 nézőt beengedhessen a meccseire. A bérletesek között mindig sorsolnak, a kiválasztottakat e-mailben értesítik és az összes nézőt egy lelátórészen helyezik el.

További hírek a skót foci világából

A hónap első napján egy újabb fanshop nyílt Glasgow belvárosában (fő sétálóutcáján), ezzel egyidejűleg a Castore megjelentetett egy retro mezt, amelyet ráadásul egy-egy meccsen is (valószínűleg a kupában) látni fogunk a játékosokon! A retróság a 70-es évek hangulatának megfelelően nagyobb méretű címert és szponzormentességet foglal magában, viszont ennek igen nagy az ára, a 68 fontos cédula láttán elég sok szurkoló húzza a száját.

A Rangers B csapata ezúttal kétszer lépett pályára, a Brechin City felnőttjeit 3-1-re (Chris McKee 2, Dapo Mebude) verték, a Hearts U20-as kerete ellen 0-2-ra kaptak ki.

A profivá tett és egyre nagyobb célokat kitűző női csapat (amelynek a hírei a klub hivatalos honlapján a korábbiakhoz képest jóval nagyobb számban jelennek meg) 240 nap után játszott újra bajnokit, de megérte várni, az első öt fordulóban négy győzelemmel indultak (a Hearts-ot 5-1-re verték), csak a Celtic ellen egy 90+2. percben kapott büntetővel maradtak alul.

Nyári távozóink közül utolsóként Jon Flanagan is talált magának klubot, a belga élvonal bronzérmese, aktuálisan a második helyen álló Royal Charleroi adott neki szerződést 1+1 évre.

Érdekes hír, miszerint a klub korábbi tehetséges ifijátékosa, Luca Gasparotto mindössze 25 évesen visszavonult. A kanadai belsővédő 2011-ben került hozzánk hazájából és miután a tartalékok csapatkapitánya lett, a negyedosztályú szezonban, 18 évesen négyszer a felnőttcsapatban is szerepelhetett. Noha további három évig még a Rangers alkalmazásában állt, itt nem jutott neki több szerep, viszont a kölcsönadások során sokat játszott, az Airdrie-nél az év legjobbjának választották, a kanadai U-válogatottak is számoltak vele, még a felnőttbe is hívták, ám ott pályára nem lépett. Ezután eltöltött még két évet a másodosztályban, majd hazatérve a York9 FC-vel úgy lett bronzérmes, hogy a teljes élvonalban egyedüliként minden percet a pályán töltött. Ehhez képest váratlanul döntött a karrierje feladása mellett, amit főleg a kanadai bajnokság alacsony fizetéseivel indokolt, illetve hogy így jobban tud új munkájára koncentrálni, egy arborétumban szeretne fákat gyógyítani.

Korábbi játékosunk, Graham Dorrans 27 meccs és bő egy év után távozott a Dundee FC-től, hogy a tengerentúlon kezdjen új kalandba, a Western Sydney Wanderersnél folytatja, a választás nem véletlen, Kenny Miller a segédedző.

Az előző hónapban említettem, hogy az SPFL már most megkérdezte a tagjait, hogy mit gondolnak a szezon esetleges újbóli lezárását illetően. Nos, a döntés megszületett: nincs döntés! A 42 klub között ugyanis nincs konszenzus vagy döntő többség a jelentős kérdések eldöntéséhez: 20 fogadná el, hogy az aktuális állás szerint zárják le a szezont; 17 érvénytelenítené az egész bajnokságot; 19 szerint még túl korai ezzel foglalkozni. Amiben viszont egyetértettek (4 ellenszavazattal) az az, hogy nem vélik normális dolognak 3-0-lal az ellenfélnek adni egy olyan meccset, amire az egyik csapat nem tud kiállni.

Novemberben megjelent az éves pénzügyi beszámoló, melyből kiderül, hogy a bevételek 11%-kal 59 millióra nőttek, beleértve a szponzori (+13%) és az UEFA-tól kapott (+28%) pénzeket. Ezzel együtt a működési költségek is nőttek, 4,3 millióval több a veszteség, mint tavaly, például fizetésekre 20%-kal több megy el, mint egy évvel korábban. Érdekesség, hogy ebben a korábbiakhoz képest jóval közelebb kerültünk a Celtichez, bár még mindig több mint 20%-kal több pénz folyik el náluk az alkalmazottak bérére. A 60 oldalas beszámolóból megtudható az is, hogy jelenleg 83 igazolt játékosa van a klubnak és 172 a teljes munkaidejű alkalmazottak száma (június végi állapot).

A Championshipben 5 forduló ment le, a Dunfermline átvette a vezetést a Hearts legyőzésével – a Pars egyébként 25 éve nem kezdett ilyen jól bajnokságot, akkor meg is nyerték. Igaz, a mögöttük álló Raith Rovers szerezte eddig a legtöbb gólt, míg a kiesett Dundee továbbra sem talált magára, csupán 5 pontot gyűjtöttek. Az Arbroath és az Alloa egyelőre nyeretlen. A hónap meccse a Morton-Ayr volt, amelyen 8 perccel a vége előtt még a vendégek vezettek 2-0-ra, de sikerült a Mortonnak fordítania, erre ilyen rövid időn belül közel 10 éve nem volt példa a másodosztályban.
A harmadosztály eddig eléggé egyben van, a Falkirk megelőzte az első négy körben 100%-os újonc Cove Rangers-t, míg a Partick Thistle úgy tud harmadik lenni, hogy 6 meccséből csak 3-at nyert meg és novemberig kellett várni az első 2020-as idegenbeli győzelmére. Alul nagy a tömörülés, amennyiben az aktuális utolsó East Fife nyeri az elmaradt meccsét, akár öt helyet is előre ugorhat.
A League Twoban a Queen’s Park eddig érvényesíti a papírformát, négy ponttal ellépett az Elgin City-től és 6 meccsen 1 kapott gólja is megsüvegelendő. Hosszú történetük során csupán másodjára fordul elő, hogy az első öt körben egyetlen gólt sem kaptak, ráadásul 21 éve nem startoltak ilyen jól, akkor be is húzták az aranyérmet. Az Albion Rovers megszerezte első pontjait, így nincs már ponttalan csapat Skóciában. A Brechin viszont beleszaladt pár nagyobb vereségbe, ezért -16-os gólarányukkal most ők zárják a ligarendszert.

Az alacsonyabb osztályú bajnokságok góljai a harmadik, a negyedik, az ötödik és a hatodik fordulóból.

A hónap legpechesebb büntetője
A hónap videója a válogatott kijutását otthon ünneplő szurkolók, érdemes a legvégéig megnézni!

Természetesen mi mással érhetne véget ez a bejegyzés, mint egy karácsonyi videóval, én pedig ezúton kívánok minden Kedves Olvasónak Boldog Karácsonyt és még Boldogabb Új Évet!