Beugró meccsnyerő

Négy és fél hónap kihagyás után, az eladás szélén állva lehetőséget kapott Dean Shiels és enyhén szólva is élt vele. De nem csak ő volt az egyetlen régen látott ismerős.


Az East Fife a 20. század gyermeke, 1903-ban alapították
Methillben. (A félreértések elkerülése érdekében: a Fife nem a five elírása, hanem Skócia egyik nagy területi egysége, itt található a Dunfermline és a Raith Rovers is.)

Az első másfél évtizedben csak területi ligákban szerepeltek, aztán az első világháború után a környékbeli bányászipar fellendülését a fociklubok is megérezték: nagyobb fizetéseket tudtak adni a játékosoknak, mint az SFL néhány csapata, így csökkent a pénz miatti elvándorlás, ami odáig fajult, hogy az SFL az 1921/22-es szezonban befogadta ezt a néhány klubot. Alig telt el hat év és máris nagyot dobbantottak: a Celtic ellen 80 ezer néző előtt játszottak FA kupadöntőt (1-3 a vége).
Történelmük első élvonalbeli szezonjában nem sok köszönet volt: 38 meccsen 113 gólt kaptak és tökutolsóként kiestek. A 30-as évek még egy FA kupa döntőt hozott: 38. áprilisában a St. Bernand’s ellen a harmadik megismételt meccsen sikerült bekerülni a döntőbe, ahol szintén újrajátszás után, 92716 (!) néző előtt 4-2-re legyőzték a Kilmarnockot, így ők lettek az első másodosztályú kupagyőztesek! (Nem csökkentve a dicsőséget, de a Killie ekkor épphogy bent maradt az élvonalban)

A ’38-as kupagyőztesek

Igazi sikerkorszakuk azonban a második VH utáni évtizedre tehető. Stabil élvonalbeli csapatnak számítottak (53-ban a dobogóra is felfértek!), elsőként hódították el háromszor a ligakupát, még egy FA kupadöntő befigyelt és több játékost adtak a válogatottnak.

A ’47-es ligakupagyőztesek

1971-74 között három idény erejéig még visszatértek az első osztályba, azóta lejjebb sínylődnek. 73 áprilisában jártak utoljára bajnoki keretek között az Ibroxban.

2008-ban, 60 év után nyertek bajnokságot, azóta a harnadvonalban ragadtak, tavaly viszont playoffra kényszerültek, igaz, ott felülmúlták a Peterheadet.

Ezen a szinten ritka, de több idegenlégiósuk is van: Joe Mbu kameruni, de 7 éves kora óta Skóciában él, Alexis Dutot-t a francia harmadosztályból igazolták. Bár a honlapjukon lévő névsorban nincsenek feltüntetve, de idén szerepelt még két francia: Cedric Tuta és Christian Nadé (utóbbi a skót foci vájtfülüjeinek esetleg ismerős lehet, a Heartsban közel 100 meccset játszott néhány éve), pályára lépett továbbá Robbie Neilson, a 2000-es évek közepének Hearts csapatkapitánya, illetve kihagyhatatlan Stephen Hughes, aki a Rangersben kezdte a karrerjét és 2005-ben, 65 meccs után távozott.

Hughes a BL-ben is szerepelt nálunk

(update: a meccsünk óta Dutot, Tuta és Hughes is távozott a klubtól (utóbbi a Dundee FC-be ment), viszont érkezett Kevin Rutkiewicz, aki az Aberdeen és a St. Johnstone színeiben mintegy 170 SPL meccsen játszott)

Otthonuk 1998-ig a Bayview Park, azóta a Bayview Stadium, de nem csak az utónév változott, hanem a helyszín is. Míg előbbibe a fénykorban 22 500-an is bepréselődtek, addig a mostani stadionjuk 2 000 fős befogadóképességével az idei ellenfeleink közül a legkisebb – noha az októberi meccsünkön ideiglenesen 4 700-ra bővítették. Különbség, hogy a régi a városka közepén feküdt, az új közvetlenül a tengerparton, a dokkoknál és 2011-ig a hátteret az azóta már lebontott, kevésbé illusztris Methill power station biztosította.

Háttérben a power station…

A szezont még Willie Atchison edzősködése alatt kezdték, de 14 bajnokin csak 11 pontot gyűjtöttek plusz mind 3 kupából elsőre kizuhantak, így november végén a pályáról a padra került Gary Naysmith. Az ő neve sem ismeretlen, egy 35 éves, 46-szoros válogatottról van szó, aki 7 éven át az Everton meghatározó védője volt. Vele lendületesen, 5 meccsből 3 győzelemmel indultak.

Válogatott mérleg: 46 meccs, 1 gól, 2009. áprilisi visszavonulás

Az előző négy egymás elleni meccsünket mindig legalább 4-et rúgva és 0-t kapva sikerült lehozni az East Fife ellen, szóval most sem lehetett túl magas oddsza a hendikepes fogadásnak.

Meglehetősen sok sérülttel vágtunk neki, mint utóbb kiderült, Clark lábában egy törött csonttal játszott hetek óta. A sérülés mértéke még nem ismert, de akár 4-5 hétre is kieshet. Stevie Smith és Templeton továbbra is sérült, illetve Macleod sem volt rendben, így aztán augusztus vége után ismét a kezdőbe került Dean Shiels, a kispadon viszont hiánycikk volt a tapasztalat. Rajtuk kívül Bell játéka is kérdésessé vált, miután a bemelegítés közben megsérült, de végül vállalta.

Rangers – East Fife 2-0 (1-0)

League One, 20. forduló, január 11.

Bell – Faure, McCulloch, Mohsni, Wallace – Aird, Law, Black, Little – Shiels (Crawford, 78.), Daly
Gól: Shiels (4. és 64.)
Nézőszám: 42 182

Shielsnek kemény 4 perc kellett a tökéletes visszatéréshez, egy szöglet utáni kipattanót kapásból, 15 méterről lőtt rá, a labda pedig a védő, a kapus és Little között valahogy befért az alsó sarokba.
Az első 15 percben a vendégek tulajdonképpen a félpályát sem lépték át, aztán ahogy a nyomás egyre csökkent, felbátorodtak és a 26. percben tiszta gólhelyzetig jutottak, de Mohsni blokkolta Liam Buchanan lövését – majd egy percre rá a tunéziai négy méterről töküresen fejelt kapu fölé egy szögletet. A Wallace-os/Airdes bal oldalunk jóval aktívabb volt egész végig, innen indult Daly lehetősége is, aki ugyan elfektetett két védőt, de így is fölé tudta lőni.

A nap csúcspontja a félidőben jött el, amikor visszatért a súlyos beteg Fernando Ricksen.

Michael Mols, Nacho Novo és Ricksen

A második játékrészben fordult a kocka, a vendégek kezdtek nyomni, előbb ismét Buchanan hagyott ki egy nagy lehetőséget, majd egy védelmi összevisszaság után Gary Fisher lőtte bele Bellbe a labdát, ebben is több volt. Nagyon érett a gól, ami a 64. percben jött is – az East Fife kapujába: Faure tekert középre, Little remekül tette le honfitársának, Shiels pedig nem kegyelmezett.
Innentől kezdve visszavonulót fújtak a vendégek, mi pedig a kapu fölé/mellé lövöldöztünk.

Ha a mezőnyjáték szerint nem is, a helyzetek alapján simán megérdemelt volna egy pontot az EF.
Daly hetek óta formán kívül játszik, talán érdemes lenne pihentetni és betenni a fiatal Murdochot.


Képek itt
és itt láthatók

1,5 perces öf
20 perces öf az oldal alján

McCoist:  “Nagyon elégedett vagyok Shiels hozzáállásával, nyilván zavarta, hogy kevés szerepet kapott, de most bizonyította, hogy vele is kell számolni. A győzelmet megérdemeltük és dicséretes, hogy most sem kaptunk gólt – de ezt Bellnek kell megköszönni, mert sokszor hagytuk őket helyzetbe kerülni. Örülök a győzelemnek, de a játékunk lehetett volna sokkal jobb is. Bármilyen furcsa is, úgy tűnik, a mi meccseinken nem az első, hanem a második gól az igazán fontos.”

Gary Naysmith: “Rosszul kezdtünk, az elején megadtuk a Rangersnek az alkalmakat, hogy kezdeményezhessenek. Aztán elkezdtünk felébredni és főleg a második félidőben még 1-0-nál volt pár jó lehetőségünk. Érdekes meccs lett volna, ha az egyik bemegy, de így sem kérhetek többet a fiúktól, az volt a fontos, hogy megmutattuk, képesek vagyunk javulni.”

A Dunfermline bár kétszer is hátrányban volt, 3-2-re nyerni tudott és ezzel picit leszakította magáról a Stranraert. A győztes gólt a tavaly ellenünk is villogó, a nyáron a Queen’s Parkból az Aberdeenhez igazoló, de most kölcsönadott Lawrence Shankland lőtte.

És ha már a többiekről esik szó, befordulva a szezon második felébe, jöjjön egy kis körültekintés Skócia ligáiról!
Úgy tűnik a Premiership dobogójára ezúttal a Motherwell mellett az Aberdeen férhet fel, az Invernesst sikerült leamortizálni Terry Butcher kiszállásával. Versenyfutás már csak a Hearts kiesése és a Rangers feljutása között van – ők is igyekeznek, jelenleg 21 pontra vannak a biztosan bentmaradó helytől, de akkor is utolsó lennének, ha a 15 pont levonást nem néznénk. Az újonnan bevezetett osztályozós hely ellen egyelőre 4 csapat küzd fej-fej mellett.
A Championshipből a Dundee FC visszajuthat egyből, ezt a Hamilton gátolhatja meg, lent pedig a Morton áll a legközelebb ahhoz, hogy jövőre elkerülje a találkozást velünk.
A League One-ban a mögöttünk lévő egyik playoff hely a Dunfermline-é, a másik kettő nyílt, a kiesés elkerüléséért az Arbroath és az Airdrie azonos esélyekkel fut neki.
A League Two fejreállásáról már írtam, a Queen’s Park azóta legalább már a 2. győzelmét megszerezte, de csontutolsó, a bajnoki cím a Peterhead-Annan kettős között dőlhet el.

A most hétvégi meccsünk átcsúszik hétfő este 20.45-re, így aki fogni tudja a BT Sport 1-es csatornát, az végignézheti, amint a csapat harmadízben lép a Forfar gyepére.