Ami a szeptembert illeti, a pályán és az azon kívül történt eseményekre egyaránt negatív érzésekkel tekinthetünk vissza. Hiába a kupatovábbjutások, a bajnokságban döcögtek az eredmények és változásnak semmi jele.

Aggasztó/idegesítő hírekkel kezdődött a hónap, kezdve azzal, hogy egy kiszivárgott e-mailben David Somers elnök egy másik vezetőségi tagnak az „alacsony szintű javadalmazásáról” panaszkodott, holott napi (!) 2500 fontot keresett, mindezt akkor, mikor egyes hírek szerint 4 millió fontra lenne szüksége a klubnak, hogy elkerülje az újabb csődvédelmet.
Ha ez nem lenne elég, egy másik interjúból kiderült, hogy a szépemlékű Charles Green még két évvel ezelőtt megállapodott a Newcastle-vezér Mike Ashley-vel (aki egyben a Sports Direct  feje és a Rangers egyik legnagyobb részvényese), hogy annak 1 fontért cserébe, akármikor joga van az Ibrox Stadium átnevezéséhez.

A tavalyi 38 ezer helyett idén csak 23 ezer bérletet sikerült eladni.

A hónap válogatott meccsekkel indult, így kezdésnek tekintsük át az elmúlt időszak nemzetközi találkozóit!

A skót U17-es válogatottról nem nagyon szoktam írni, de most szép dolgot vittek végbe: nem csak hogy kijutottak a 8 csapatos Európa-bajnokságra, de ott egészen az elődöntőig mentek! A tavaly szeptemberi első kvalifikációs körben a magyarok, a szlovákok és a wales-iek előtt végeztek, ezután került sor a skóciai „elit” körre, ahol a bosnyákokat 2-0-ra, majd a belgákat 3-1-re verték meg, ezzel már biztosan csoportelsők voltak, de azért a románokat is 1-0-ra legyőzték, így 6 különböző gólszerzővel és 100%-os teljesítménnyel nyerték meg a csoportjukat, jutottak ki Máltára és jöhetett az ünneplés. Az Eb főtábláról olyan nevek hiányoztak, mint a spanyol, az olasz vagy a francia, de így sem volt gyenge a létszám. Skócia a rendező Málta (0) után a maga 1 korábbi szereplésével a második legrutintalanabb résztvevő volt.
Ami a Rangers-játékosokat illeti, a selejtezőkben az utolsó, már tét nélküli meccset kivéve végig Robbie McCrorie védett, rajta kívül szerepet kapott Ryan Hardie csatár is.

A fiatalok Portugália ellen kezdtek és szó, mi szó, McCrorie hibái után kaptak ki 2-0-ra. McCrorie végig, Hardie második félidő. Következtek az első meccsen csak ikszelő németek, akiket nagy meglepetésre sikerült 1-0-ra legyőzni. McCrorie végig, Hardie nem. Skóciának a saját kezében volt a továbbjutási esélye, ami elveszni látszott Svájc ellen, hisz az első félidő után 0-1-re álltak, a fordulás után viszont berámoltak hármat, így bejutottak az elődöntőbe! McCrorie végig+büntetővédés, Hardie második félidő + gól+gólpassz.
Ott viszont már nem volt kegyelem, Hollandia 5-0-lal lépte le az ifiket. McCrorie és Hardie is végig.

Azóta már az újabb, első Eb-selejtezőkörön is túl vannak a fiatalok, Hardie nem került be a keretbe, viszont a védő Ross McCrorie igen, így a testvérpár képviselte a klubot – nem is akárhogy. Ross mindhárom meccset végigjátszotta, egy gólt is lőtt, Robbie pedig két meccsen védett. Feröer-szigetek és Gibraltár egyaránt 4-0-ás legyőzése után az írek ellen egy 0-0 is elég volt a csoportelsőséghez. Az elitkörben pedig majd március végén éppen Magyarországon vendégszerepelnek, a másik két ellenfél a bosnyák és a cseh válogatott lesz!

A U19-es csapat még májusban a nyári, magyar Eb-re az elitkörben Montenegró, Anglia és Ukrajna ellen selejtezett. A remények egészen a második meccs 75. percéig éltek, miután Ukrajna ellen egy kimaradt büntető miatt csak 0-0 jött össze, majd Anglia ellen megvolt a vezetés. Ám ekkor valami megtört, az angolok fordítani tudtak, ez pedig azt jelentette, hogy az utolsó körtől függetlenül a skótok kiszálltak a versenyből. Ezután annyira megzuhantak, hogy még az addig 0-10-es gólkülönbséggel álló Montenegrótól is kikaptak 1-0-ra, aki beelőzőtt, így Skócia csoportutolsóként zárta a selejtezőt.
Liam Kelly kapus (1 meccs), Ryan Sinnamon védő (99 perc) és Charlie Telfer (60 perc) középpályás képviselték a klubot.
Az idei kvalifikációs sorozatban három döntetlen után (Finnország 2-2, Litvánia 0-0, Norvégia 1-1) a harmadik hely jött össze, de óriási mázlival a 13 csoportharmadik közül ők érték el a legjobb eredményt az első 2 ellen, így továbbjutottak. Liam Kelly most cserekapusként nem jutott szerephez, Ryan Sinnamon végigjátszotta a teljes kört, míg Tom Walsh 171 percet szerepelt.
Március végén az elitkörben az olaszok, az osztrákok és a horvátok ellen minden bizonnyal nehezebb lesz…

Az U21-esek májusban rekordvereségbe, hazai 6-1-be szaladtak bele a hollandok ellen, ettől függetlenül nagyon minimális esélyük maradt a csoport második helyére: Szlovákia és Luxemburg ellen idegenben győzni kell (minél nagyobb gólaránnyal) és bízni a hollandok két győzelmében. Ebből végül egy szlovák 1-1 és egy Luxemburg elleni 3-0 jött ki, így maradt a harmadik hely. Lewis Macleod végigjátszotta mindkettőt, a másodikon gólt is szerzett:

A felnőttek április elején a 22. helyen találták magukat a világranglistán, ahol 5 éve nem jártak ilyen magasan.

Ezt egy Nigéria elleni meccsel „ünnepelték” a Fulham pályáján, ahol a VB-re készülő afrikaiak jócskán tartalékos kezdővel álltak ki. Cammy Bell az előzetes keretbe bekerült, végül nem nevezték, Lee Wallace ekkor sérült volt. A 2-2-es végeredmény emiatt a gól miatt különös.

Az Eb-selejtezőket a legjobb helyen, a világbajnok otthonában, Dortmundban kezdték, egy tisztességesnek mondható, 2-1-es vereséggel.

Ami a többi válogatottunkat illeti, Arnold Peralta sérülés miatt kénytelen volt kihagyni a VB-t, így a Rangerst aktuálisan senki sem képviselte. Az ex-játékosok közül azonban jópáran: Madjid Bougherra (Algéria), Matt McKay (Ausztrália), Nikica Jelavic (Horvátország), DaMarcus Beasley és Alejandro Bedoya (USA) mind megfordultak hosszabb-rövidebb ideig a klubnál.
A hondurasi hiánya azt is jelentette, hogy a skót bajnokság mindössze 3 (!) játékost adott a VB-re (a Celtices trió: Forster, Ambrose, Izaguirre), ez az elmúlt 20 év legkisebb kontingense.
Beasley lett az első USA-játékos, aki négy VB-n is játszott.

Bilel Mohsni személyében pedig van egy újabb válogatott játékosunk! Május elején az új tunéziai kapitány, Georges Leekens nem csak behívta, hanem végig is játszatta Dél-Korea ellen, majd azóta még háromszor is felvehette a piros mezt.

 

Na de ideje visszatérni a klubfocihoz!

Raith Rovers – Rangers 0-4 (0-3)
Championship, 5.forduló, szeptember 12.

Simonsen – McGregor, Mohsni, McCulloch, Wallace – Aird, Black, Law, Macleod (Daly, 77.) – Clark (Templeton, 70.), Boyd (Shiels, 77.)
Gól: Clark (16.), Black (38.), Law (39.), McCulloch (71.-büntető)
Nézőszám: 6 250

A megállapodás szerint a kölcsönben lévő Barrie McKay nem szerepelhetett a hazaiaknál, Ross Perry viszont végleg az övék, de ő sem tudta megakadályozni, hogy végre az eredmény mellé elviselhető játék is párosuljon, úgyhogy a 4-0 kicsit elfeledtette a pályán kívüli gondokat. Ha Laidlaw kapus nem fog ki remek napot, akkor simán lehetett volna duplaennyi is a kapott góljainak száma.

Képek itt és itt láthatók.
Gólok itt, másfél perces összefoglaló itt, hosszú videó itt nézhető.

Szezonbeli első élvonalbeli ellenfelünk, az ICT 6 meccs után csak gólkülönbséggel állt a második helyen, mégis az edzőjük minket jelölt meg inkább esélyesebbnek. Amúgy sincs róluk túl jó emlékünk, még két éve sincs, hogy ugyanígy a ligakupában alaposan elpáholtak.

Rangers – Inverness 1-0 (0-0)
Ligakupa 2. forduló, szeptember 16.
Simonsen – McGregor, McCulloch, Mohsni, Wallace – Aird (Templeton, 73.), Black, Law, Macleod – Clark, Boyd (Daly, 72.)
Gól: Macleod (78.)
Nézőszám: 15 208

Most sokkal kiegyenlítettebb meccset játszottunk bántóan alacsony nézőszám mellett, negyedórával a vége előtt nagyon döntetlenszagúra állt a helyzet, egy duplacserével azonban sikerült váratlant húzni, Macleod lövésével továbbjutni és 2012 szeptembere után ismét élvonalbeli csapatot legyőzni.

A többi párosítás közül mindenhol az esélyesebb/magasabb osztályban lévő csapat ment tovább.

Képek itt és itt láthatók.
A gól itt, hosszú összefoglaló itt nézhető.

Arról, hogy az elmúlt néhány meccsen mutatott játék alapján nehogy elszálljunk/kezdjünk bizakodni, az Alloa tett (és ahogy később látni fogjuk, idei mumusunkká vált).
A műfüves pályák továbbra sem a kedvenceink, a Recreation Parkról nemrég Indodrill Stadiumra átkeresztelt létesítményben ez meg is látszott, futottunk az eredmény után – és ha már ezt a hasonlatot használom: utolérni sikerült, megelőzni nem. A helyzetet súlyosbítandó, a két legjobb formában lévő játékost egyaránt sérülés miatt kellett lecserélni.

Alloa – Rangers 1-1 (1-0)
Championship, 6. forduló, szeptember 20.
Simonsen – McGregor, McCulloch, Mohsni, Smith – Aird (Peralta, 73.), Black, Law, Macleod (Templeton, 13.) – Boyd, Clark (Daly 45.)
Gól: Tiffoney (36.); ill. Templeton (83.)
Nézőszám: 2 973

Képek itt és itt láthatók.
Másfél perces öf itt, hosszú videó itt nézhető.

A ligakupa újabb körében a szezonban már egyszer legyőzött Falkirk került az utunkba.
Ez sem indult jól, egy korai góllal hátrányba kerültünk (kapushiba), de most gyorsan jött az egyenlítés (öngól), a maradék időben pedig csak sikerült begyűrni még kettőt (Blacké különösen szép!) – ezen felül pozitívum a 17 éves Ryan Hardie debütálása (igen, ő az, akit a poszt elején az U17-eseknél említettem).

Falkirk – Rangers 1-3 (1-1)
Ligakupa, 3. forduló, szeptember 23.
Simonsen – McGregor, Mohsni, McCulloch, Wallace – Aird (Templeton, 55.), Black, Law, Smith – Shiels (Hardie, 84.), Boyd (Daly, 77.)
Gól: Loy (5.); ill. Tudur Jones (7.-öngól), Shiels (65.), Black (90.)
Nézőszám: 5 259

A többi párosításban már rangadókat is rendeztek, de se a Celtic-Hearts, se a dundee-i városi derbi nem hozott meglepetést, a legjobb 8 közé 6 élvonalbeli és a Gers-Hibs páros jutott – nekünk pedig a St. Johnstone jutott.

Képek itt és itt láthatók.
Hosszabb videó itt nézhető.

A hónapot a Hibs ellen fejeztük be és előzetesen minden a zöldek ellen szólt: hat meccsen két győzelem, idegenben 0 szerzett pont.

Rangers – Hibernian 1-3 (0-3)
Championship, 7. forduló, szeptember 29.
Simonsen – McGregor, McCulloch, Mohsni, Wallace – Peralta (Aird, 46.), Black, Law, Smith (Templeton, 69.) – Shiels (Daly 64.), Boyd
Gól: Law (55.); ill. Cummings (25. és 39.), Gray (31.)
Nézőszám: 31 619

Kiütés lett ez a javából, példa nélküli, amit a csapat leművelt az első félidőben – 0-3-as szünetbeli eredményt nem is tudom, mikor látott utoljára az Ibrox… A csapat „védekezése” elérte a mélypontot: Peralta akkora hibát csinált, hogy inkább lecserélte McCoist a szünetben (az más kérdés, hogy hogyan lett ő az utolsó ember), Smith-t röhögve fejelték le az ötösön belül, majd szép tiki-takával lenullázták a teljes védelmet. Law szépítése után maradt egy bő félóra, de ezzel nem tudott mit kezdeni a csapat, úgyhogy októberre már hat pontos hátránnyal fordultunk.

Képek itt és itt láthatók.
Law gólja itt, hosszú videó itt nézhető. Mohsni és Boyd fejvesztése pedig itt.

Persze mi még így is jobban jártunk, mint akinek ezen az eredményen ment el a 63 ezer eurós szelvénye…