Elképesztően mozgalmas nyár előtt állunk, hiszen nem csak hogy edzője nem volt a klubnak, de egy komplett csapatnyi játékosnak lejárt a szerződése és minden jel arra utalt, hogy nem is tart rájuk igényt a vezetőség, tehát minden szempontból új gárdát kell felépíteni az uborkaszezonban, méghozzá olyat, amelynek nem csak a kötelező bajnoki cím, hanem a (jövőre gondolva) Premiershipben is a jó szereplés a célja.
Végre-valahára a nyár nem a pályán kívüli problémákkal teli, úgyhogy teljes lendülettel ugrunk bele a pletykák forgatagába!

Az előző években megszokott módon, ezúttal is a következőképp épül fel az átigazolási poszt: itt, a tetején egyben áttekinthetőek a konkrétumok, a bővebb részben pedig időről-időre (ha úgy alakul, akár napról napra!) frissülnek majd a pletykák, alkalmanként kitekintve Skócia „húspiacának” egészére.
Tehát ezúttal is érdemes minél gyakrabban megnyitni a posztot!

Június 1:  Ment:  Lee McCulloch, Ian Black, Jon Daly, Richard Foster, Kyle Hutton, Kris Boyd, Bilel Mohsni, Sebastien Faure, Stevie Smith, Steve Simonsen, Lee Robinson (mind lejárt szerződésű), Haris Vuckic, Remi Streete, Gael Bigirimana, Shane Ferguson, Kevin Mbabu (kölcsönszerződésük lejárt)
Június 15: Jött: Mark Warburton, Davie Weir (edzők)
Június 22: Jött: Danny Wilson (ingyen), Rob Kiernan (Wigan, 200 e. font)
Július 18: Jött: Andy Halliday (ingyen)
Július 20: Jött: Martyn Waghorn és James Tavernier (Wigan)
Július 22: Jött: Jason Holt (Hearts, 65 e. font)
Augusztus 4: Ment: Calum Gallagher (St. Mirren)
Augusztus 14: Jött: Dominic Ball és Nathan Oduwa (Tottenham, kölcsönbe)
Augusztus 24: Jött: Gedion Zelalem (Arsenal, kölcsönbe)
Augusztus 25: Ment: Darren McGregor (Hibernian, ingyen)
Augusztus 27: Ment: Marius Zaliukas (szerződése felbontva)
Szeptember 1: Ment: Robbie Crawford (Alloa) és Andy Murdoch (Cowdenbeath) (mindkettő kölcsönbe)

Nehéz kérdés, hogy melyik a fontosabb, az edző vagy a játékoskeret, én most előbbivel fogom kezdeni!
Szezon közben már bepörgött a sajtóba néhány név, június elejére ez leszűkült egy 5 fős körre: Stuart McCall, Derek McInnes, Ian Cathro, Mark Warburton és Alex McLeish.
McCallról tudtuk, hogy szívesen maradna még, McInnes csinált egy nagyon jó kis csapatot Aberdeenben, így nehezen volt elképzelhető, hogy egy élcsapatot lecserél egy másodosztályúra (még ha kötődik is a Gershöz), plusz élő szerződése volt, tehát fizetni kellett volna érte – időközben 2019-ig hosszabbított a Donsnál.
Cathro-ról már régebben ejtettem szót, fiatal, de nagy taktikusnak tartják és azért a Valencia másodedzőjének nem akárkit neveznek ki (bár ez egyben a hátránya is, hogy nincs felnőtt vezetőedzői tapasztalata), ráadásul időközben családi okokra hivatkozva távozott a spanyoloktól – a legfrissebb hírek szerint a Newcastle-nél lehet segítő.
Warburtonnel kapcsolatban már leírtam, hogy távozik két sikerszezon után Brentfordból, McLeish pedig a kötelező „régi név”, aki szintén távozófélben van a Genktől.

Legnagyobb esélyesként Warburtont tartották, ami be is jött – de ne szaladjunk ennyire előre! Mivel komolyabb célokat tűzött ki a vezetőség, komolyabb nevek is felmerültek, mint például Vítor Pereiráré, aki a Portóval 2, az Olympiakosszal 1 bajnoki címet nyert és tényleg járt az Ibroxban, de (állítólag) nem tárgyalni, csak Vuckicot figyelte a görögöknek. De hiába, a balhés temperamentuma miatt egy év után megváltak tőle a hellének és továbbállt a Fenerbahcéhez (ahol a felmerülő nevek alapján igazi topklubban gondolkodnak).

Aztán június 8-án Dave King sajtótájékoztatót tartott, amelyen kiderült, hogy voltak olyan potenciális jelentkezők, akik csak az élvonalba kerülés esetén vállalták volna el a munkát; a következő menedzserrel minimum három évre terveznek; kizárta a futballigazgatói poszt megvalósulását és beismerte, hogy olyan játékoskeretet kell a nyáron összehozni, amely nemcsak a feljutásra, hanem a következő év(ek)ben az elsőosztályú sikeres szereplésre is garancia, ennek érdekében „annyit fogunk költeni, amennyi szükséges”.

A nagy nap végül június 15-én jött el, Mark Warburton és Davie Weir három évre kötelezte el magát a Rangershöz.

Warburton bármennyire is nem egy eget rengető név, de az angol Championshipet követő Rangers szurkoló körében népszerű, egy június elején tartott online szavazáson 1110 voksolóból 860 mondta, hogy szívesen látná edzőként az angolt.

De nézzük, mit is tudunk róla!

Az 52 éves, londoni születésű úr a Rangers 15. menedzsere. Játékosként nem vitte sokra, ifikarrierje alatt a Leicesternél a Rangers-szel három bajnoki címet nyert Jock Wallace is az edzője volt, de nagyon nem szerette az ő diktatórikus edzésmódszereit. 26 éves korában sérülések miatt abbahagyta a játékot és bróker lett. Sok éven keresztül reggel 5.45-re járt be dolgozni a londoni City-be, ahol napi 1,5-2 milliárd fontos forgalmat bonyolított le. A nagy felelősség és nagy nyomás mellé nagy fizetés járt, elmondása szerint jó volt abban, amit csinált. Munkája során Amerikában is élt egy darabig, ahol focizgatott és belekóstolt a fiatalok edzésébe, amelyet elképesztően megkedvelt. Úgyhogy a 2000-es évek elején döntött egyet és visszatért a focihoz: elkezdett tanfolyamokra járni, majd saját pénzéből körbeutazta Európát és tanulmányozta jó pár nagy klub (Barcelona, Sporting Lisszabon, Valencia, Ajax) edzésmódszereit.
Ekkor álláslehetőséget kapott a Watfordnál: a 9-16 év közötti korosztályokat felügyelte, majd kinevezték az akadémia vezetőjévé. Elmondása szerint olyan klubok, mint a Celtic vagy a Liverpool az ő általuk kidolgozott modell alapján dolgozik manapság. 2010-ben távozott a Watfordtól, következő év februárjában pedig a Brentford edzői stábjához csatlakozott. Ezzel párhuzamosan kell megemlíteni egy nagy dobását, ugyanis egyike volt a NextGen Series ötletgazdáinak. Igaz, a 19 éven aluliak számára létrehozott „ifi-BL” csak két idényt élt meg, mert az UEFA rádöbbent, hogy ez milyen jó ötlet, és „lenyúlta” a csapatokat…
A következő idényben a klub sportigazgatója lett, ő egyezkedett az ügynökökkel, felügyelte a pénzügyeket és a szerződéseket, valamint a játékmegfigyelőket. 2013 decemberében kapta meg élete első menedzseri munkáját az akkor harmadosztályú csapatnál és rögtön maga mellé vette Weirt is. Ő lett a klub történetének első edzője, aki 6 győztes meccsel kezdett és csak a 20. találkozóján szenvedte el az első vereségét. Végül a második helyen zártak, amely automatikus feljutást eredményezett.
Tavaly nyáron elég nagy változás volt a keretben, 12-en jöttek, 12-en mentek, viszont olyan csapatot csinált, amilyet a brentfordi szurkolók még nem láttak: novemberben a Championship harmadik helyén álltak, amilyen magasan a klub még sosem, 2014 végére pedig az alacsonyabb osztályok legjobb hazai mutatóval bíró csapatává váltak! Februárban napvilágot látott, hogy a páros az új sportigazgatóval együtt a szezon végén elköszön, mert a tulajdonos új struktúrában gondolkozik. A hír hatására a fél Championship elkezdett szaglászni iránta és ez picit ki is zökkentette a munkából, a playoff-pozícióból is kikerültek, de aztán végül 80 éve nem látott eredményként az ötödik helyen zártak és csak bejutottak a rájátszásba, ahol a Middlesbrough már nagy falat volt.
Érdekesség, hogy a teljes szezon során csak 24 játékost használt, amely a legkevesebb a ligában!
Warburton 40 győzelemmel, 16 döntetlennel és 22 vereséggel, minden idők leghatékonyabb Brentford edzőjeként távozott.
Házas, fia a Brentford akadémiáján focizik és az északír U17-es válogatottban szerepelt.

Bemutatkozó sajtótájékoztatóján a következőket mondta: „Tisztában vagyok a klub történelmével és nagyságával. Elképesztő megtiszteltetés ez számomra. Kihívás, de állunk elébe, mert tudjuk, mekkora potenciál van a klubban. Tanulnunk kell a korábbi hibákból és fontos, hogy mielőbb helyretegyünk mindent. Csupán néhány hét van a szezon kezdetéig, a lehető legjobban kell felkészülnünk. Az elmúlt hetekben átnéztük a keretet és az erősítendő részeket, a stábot és a hátteret, hol vannak javítandó részek. Nagyon szeretek a fiatalokkal együtt dolgozni, az akadémiának kell a klub ütőerének lennie, de a felnőttcsapatnál meg kell találni az egyensúlyt a tapasztaltabbakkal együtt. Célunk olyan játékosok idehozatala, akik a pályán és azon kívül is értéket képviselnek. Davie ismerete és tapasztalata nagyon fontos. Mindig hihetetlen lelkesedéssel beszélt a Rangersről. Az az elsődleges célunk, hogy megtöltsük a stadiont, mert akkor tudjuk, hogy jól dolgozunk. Akármilyen sorozatban indulunk, meg szeretnénk nyerni, ez alapvető. Abban hiszek, hogy a játékosoknak élvezniük kell a focit. Azokat a játékosokat szeretem, akik uralják a játékot. Fontos a labdabirtoklás és hogy ne adjuk el könnyen a labdákat. Van, aki a felívelt labdákban hisz, én nem ilyen vagyok. Legyünk kreatívak, építsük fel a támadásokat.”

Weir: „Izgalmas a visszatérés, nagyon várom már, hogy közösen segíthessük a klubot. Nem titok, Rangers szurkolóként nőttem fel, alkalmam volt itt játszani, nagy sikereket átélni, most pedig egy másik tisztségben tértem vissza. Jó érzés ismerős arcokat látni, de tudjuk, hogy sok munka vár ránk. Markkal különböző a hátterünk, de ez szerintem előny, mert sok mindent más szemszögből néz, így jól kiegészítjük egymást.”

Tehát még egyszer összefoglalva, van tapasztalata: a fiatalok edzésében/fejlesztésében, felnőttcsapat segítőjeként, felnőttcsapat menedzsereként, átlátja egy futballklub teljes működését, napi szintű irányítását, személyesen tanulmányozta nagy csapatok edzésmódszereit, közel állt a feljutáshoz egy kis költségvetéssel és kevés játékossal rendelkező csapattal a világ legnehezebb másodosztályban, mely során több ligán kívüli játékosból meghatározó Championship focistát „nevelt” és élvezetes focit játszatott velük.

Képek a bemutatásról itt és itt láthatók, Weir interjúra itt nézhető.

Az edzővel megvagyunk, nézzük a játékoskeretet!

Mint ahogy azt idény közben már sokszor említettem, egy teljes csapatnyi játékosnak lejár július 1-jén a szerződése és már menet közben is úgy lehetett érzékelni, de King sajtótájékoztatóján egyértelművé vált: egyikőjüknek sincs maradása!
A hivatalos honlap (eddig) egyetlen betűt sem szánt az elbúcsúztatásukra, csak eltüntette a képüket, ezáltal 2015 júniusának elején így nézett ki a világ legsikeresebb klubjának kerete: 1 kapus, 3-3 hátvéd és csatár, 7 középpályás. A 14 játékosból 5 alig hogy átlóg az utánpótláscsapatból.

A hiányt pótolandó, pár szót ejtenék a távozókról, fontossági sorrendben:

Lee McCulloch 2007 nyarán érkezett a Wigantől, kb 2,25 millió font ellenében. Háromszoros bajnok és ligakupagyőztes, kétszer a Skót Kupát is megnyerte, tagja volt az UEFA-kupa döntős csapatnak és ittléte során a kapuson kívül minden poszton kipróbálta magát. Egyike a három hűséges játékosnak, aki a lesorolás után maradt a negyedosztályban, csapatkapitány lett és csatárként kiélhette magát, bőven házi gólkirállyá vált. A negyed után a harmadosztályú évben is beválasztották a szezon ligacsapatába, már-már zavaró módon kihagyhatatlan lett a csapatból. Lassúsága és könyökösei miatt a szurkolók türelme idén tavaszra fogyott el irányába, McCall ki is hagyta pár meccsre, de a szezont ismét vele zártuk.
Mintegy 300 meccsen közel 70 gólt lőtt.

Ian Black az első negyedosztályú fecske volt, a skót foci rosszfiúja, akit Jelavic lerúgása miatt igen kétkedve fogadott az Ibrox közönsége. Noha meg nem javult, de enyhült az évek alatt (a piros lapokat sárgákra váltotta), és a középpálya alapembere lett. Voltak jobb és rosszabb periódusai, lőtt nagy gólokat, volt tippmixes-eltiltása, McCallnál kiszorult a kezdőből. 115 meccsen 8 gólt szerzett és 22 gólpasszt adott.

Jon Daly 2013-ban érkezett, miután a Dundee Utd-ben egész meggyőzőt produkált. Nálunk lassan indult be, előbb a gólpasszok jöttek, aztán végül alig tudott leállni a gólokkal (volt közte mesternégyes is). Idén kiszorult a csapatból, főleg a sérülései miatt. Adott körülmények között jó igazolásnak számít, 76 meccsen 29 gólt és 12 gólpasszt hozott össze.

Richard Foster első Rangers-idejéből a Valencia elleni üres kapus kihagyott ziccere maradt meg, kissé váratlan volt a 2013-as visszatérése. Egy jó Rangers-ben harmadik számú csere lenne a jobbhátvéd posztján, most sokszor kezdőként számoltak vele… Néha oda se mertünk nézni, de a végére egészen belejött, sokat segítette a támadásokat. 59 meccsen 11 gólpasszig jutott.

Kyle Huttonra csak úgy fogunk emlékezni, hogy jóformán előbb játszott a Man Utd ellen a BL-ben, mint bajnokin. 2010 óta a felnőttkeret tagja, de alapember egyedül a negyedosztályban tudott lenni. Sokan állították, hogy ígéretes, akár Barry Ferguson utódja is lehet, de ezt közel sem tudta hozni. Volt pár jó meccse, de semmi extra. 70 meccsig és 2 gólig jutott Rangers mezben.

Kris Boyd csak a lista második felére került, mert idei haszontalansága semmihez nem mérhető. Pedig tavaly a Kilmarnockot fontos gólokkal tartotta bent az élvonalban, így joggal bizakodtak a szurkolók, pláne, hogy régi játszópajtása, Kenny Miller is visszatért. A „nyugdíjaspár” azonban alulmúlta a várakozásokat, pedig nem mondhatni Boydról, hogy nem kapta meg a lehetőséget: csupán 7 tétmeccsen nem szerepelt. A bajnokságban csak 3, a kupákban tripla ennyi gólt szerzett – igaz ebből volt egy mesterhármas. Kár volt a klubnál kialakított képét elcsúfítania. 47/12 az idei mutatója plusz 9 gólpassz.

Bilel Mohsni méltatlanul zárta le skót karrierjét, bár e nélkül is megosztotta a közönséget. A pályán néha tanár, néha (túl sokszor) elemi hibát követ el, a pályán kívül meg közvetlen, vidám, mindenkihez van egy jó szava. 27 éves kora ellenére még soha nem játszott elsőosztályú meccset és a verekedése után kérdéses, hogy egyáltalán Európában látjuk-e még. 2013 nyarán jött, a harmadosztályban jól ment neki a játék, idén jóval kevesebb lehetőséget kapott. 61 meccsén 13 gólt szerzett, 5 gólpasszt adott és 3-szor állították ki.

Sebastien Faure egyike a McCoist-féle totálisan értelmezhetetlen igazolásoknak. A negyedosztályba érkezett a jó minőségű Lyon utánpótlásából, sokszoros francia U-válogatott, de eleinte egy jóllakott óvodáshoz hasonlított. A helyét sem sikerült megtalálni, szerepelt a védelem közepén, a szélén és egy sorral előrébb is. Az előző két évben azért játszogatott, idén teljesen perifériára került. 65 meccs jutott neki a Rangersben, egyetlen gólját a Berwick ellen fejelte.

Stevie Smith szintén a retrocsapat képviselője, 2013-ban jött vissza egy angol-amerikai kalandozás után, de második nekifutásra is csak kiegészítőember lett belőle. Egyetlen nagy pozitívuma a kiemelkedő szabadrúgáslövő képessége, négy góljából hármat így szerzett. 39 meccsén ezen kívül még 9 gólpasszot is jegyez.

Utolsónak a két kapus maradt.
Steve Simonsen egyértelműen Bell mögé jött vészmegoldásnak 2013-ban, de a sok sérülés miatt 36 meccsen a kapuba állhatott – ezekből 14-et hozott le hibátlanul. Láttuk elképesztő reflexét a Forfar és hatalmas potyáját a Dundee Utd ellen.

Lee Robinson ifiként nálunk kezdett, aztán 2014 nyarán visszatért, szintén cserekapusnak, de a sors úgy hozta, hogy tíz alkalommal védhetett – ebből háromszor kapott gól nélkül.

És végül a Newcastle-i kölcsönötös: Haris Vuckic elképesztő lendülettel vetette bele magát a játékba, ki tudja, hol lettünk volna vele a szezon eleje óta… 22/9-es mutatója és technikai képességei kimagaslottak a másodosztályból, de a playoff végére beszürkült. Shane Fergusonnak a szezon utolsó két meccsén összesen 78 perc jutott, ezalatt megállapíthattuk, hogy gyors. Remi Streete-ből még ennyit sem láttunk, 43 perc után megsérült. Gael Bigirimana és Kevin Mbabu pedig az U20-as csapatnál feljebb nem jutott.

A lejáró szerződésűek egyelőre még nem találtak új klubot, eddig ezek a pletykák:
Boyd → Kilmarnock, az edzői team részeként
Mohsni → még a szezon közben ES Tunis, Freiburg
Black → Wigan, Preston, MK Dons
Daly és Foster → Philadelphia Union

A nyár első érkezőjéről az eddigiek fényében lehet, hogy nem is fogunk soha többet hallani, de hátha most már új szelek fognak fújni… A 17 éves Jamie Brandon 6 éves kora óta tartozik a Rangers kötelékébe, és Charlie Telfer után ő a második, aki minden egyes korosztályt végigjárva profi szerződésig jutott! A fiatal védő a felkészülést az U20-as kerettel fogja kezdeni és Hardie, Walsh példáját követve célja természetesen a nagycsapat.

Kézenfekvő, hogy az első pletykák az ismert terepről jöttek: Vuckic, Streete, Allan, Macleod, Wilson.
Az első kettőre nem tart igényt a Newcastle (akárcsak Fergusonra és Bigirimanára), Vuckicot teljes szívvel várnák vissza a szurkolók, Streete-ből egy félidőnyit láttunk, az alapján nehéz dönteni – időközben ő alá is írt a Port Vale-hez. Scott Allan a Hibs színeiben ment az idegeinkre, bár néha elszáll az agya, de pont egy ilyen kreatív támadóközéppályásra van égető szükségünk évek óta – bónuszként a Hibs méregfogát ezzel ki is húznánk. Januárig élő szerződése van, fizetni kell érte. Lewis Macleodot meg nem kell bemutatni, sérülten ment a Brentfordba, ahol megint rásérült, aminek köszönhetően egyetlen percet sem játszott még Angliában. Warburtonék idejövetelével ez a legkézenfekvőbb ötlet, hogy visszajöhetne. Danny Wilson nálunk kezdte a karrierjét, idén a Hearts csapatkapitányaként futottunk vele össze, de lejárt szerződésűként biztosan nem marad a fővárosban. A Celtic és a Panathinaikos érdeklődéséről lehetett eddig hallani, de nem lenne meglepő, ha végül nálunk kötne ki (update: ez meg is valósult időközben).

A következő felmerülő név Jim McAlister, a Dundee 29 éves középpályása, aki annyira Rangers szurkoló, hogy éveken át bérletes volt az Ibroxban. A Dundee ajánlott neki hosszabbítást és a Killie+Hearts páros is érdeklődik iránta – viszont állítólag ő McCall kiszemeltje volt, aki már a Mwell-hez is majdnem vitte anno.

Aztán elkezdtek a Warburtonhöz kapcsolódó nevek bejönni a hírekbe. Elsőként Stuart Dallas, 24 éves északír válogatott szélső, a Brentford tavalyi alapembere. Élő szerződése van, 1 milliós nagyságrendet rebesgetnek.
A második név Rob Kiernan, aki annyira komoly, hogy állítólag a Wigan már el is fogadta az ajánlatunkat. A 24 éves korábbi ír U21-es válogatott védő a Watfordnál és a Brentfordnál is dolgozott együtt Warburtonnel, bár az nem túl előnyös, hogy viszonylag fiatal kora ellenére kölcsönadásokból áll a karrierje, nem kevesebb, mint 11 csapat mezét viselte már. Kb 200-250 ezer fontba kerülne. (update: ez is megvalósult)

Tekintsük át, hogy áll a konkurencia a transzferekkel!

Várhatóan legnehezebb ellenfelünk, a Hibernian nem vesztegette az időt, alaposan belekezdett az építkezésbe: érkezett James Keatings, aki a Hearts második legjobb góllövője volt (benne az az érdekes, hogy tavaly a Hamiltonnal, idén a Hearts-cal jutott fel a másodosztályból), Dan Carmichael pedig a QotS motorja. Eközben búcsút vettek csapatkapitányuktól, Liam Craigtől.

A Queen of the South-ból Carmichaelen kívül Kevin Holt (Dundee FC) és Ian McShane (Ross County) is távozott az alapemberek közül, helyükre két korábbi U-válogatott jött, de eddig mindenképp gyengültek.

A St. Mirren a kiesés után 11 embertől köszönt el, de igazán csak Jeroen Tesselaar és Gregg Wylde (ő nálunk is megfordult) számított alapembernek, a többiek kiegészítők voltak. Érkezőről eddig nincs hír. A legnagyobb erősítésükön mégis túl vannak, hiszen edzőnek kinevezték Ian Murray-t, aki szintén focizott az Ibroxban, majd a Dumbartonnál csinált egy nagyon ígéretes csapatot, kevés pénzből – az egyik legtehetségesebb fiatal skót edzőnek tartják.
A Dumbarton Murray utódjának Stephen Aitkent nevezte ki, aki a Stranraer padját cseréli le három év után.

frissítve: június 18.
————————————————————————————————————–

ÉRKEZETT

Nem vesztegette sokat az idejét Warburton, egy héten belül rögtön két igazolást is véghezvitt, mindkettő a védelembe érkezett.

Danny Wilson 3 évre írt alá, az ő neve több szempontból is ismerősen csenghet a Rangers szurkolóknak.
A most 24 éves középhátvéd pályafutása ugyanis nálunk kezdődött. Az U19-es csapat kapitányából a 08/09-es bajnokságra csereember lett, első kezdésére 2009 októberéig kellett várnia, igaz, egy héttel később ő lett a klub történetének legfiatalabb BL-játékosa az azóta megboldogult Unirea Urziceni ellen. Belsővédő párja, Davie Weir „pátyolgatása” mentén annyira fejlődött, hogy az idényt 25 pályáralépéssel zárta, ami elég volt az év fiatal játékosa díjhoz mind klub, mind országos szinten.

1-1 bajnoki cím, kupa és ligakupa megnyerése után úgy gondolta, Rangers-beli karrierje kiteljesedése helyett belevág a Liverpool által nyújtott lehetőségbe és egy jelentősebb összeg ellenében (2 millió font, ami sok meccs után akár 5-ig is felmehet) átköltözött Angliába.
Ez így utólag túl nagy lépés volt, leginkább a reserve csapatban számoltak vele, a nagyoknál összesen 8 meccs jutott neki. Ettől függetlenül ekkor azt nyilatkozta, hogy egyáltalán nem bánta meg, hogy eljött a Rangerstől, úgy érzi jobb játékos lett belőle és nehezebb ellenfelek ellen jobban fejlődik.
A második évében szeretett volna kölcsönbe menni, felmerült a Rangers és a Celtic is, de csak 10 Blackpool meccs lett belőle, majd a 12/13-as szezonban néhány hónap Bristol City és januártól Hearts, ez utóbbi a lényeges. Itt rendszeresen számoltak vele, ligakupadöntőbe jutottak, így hát az angol kontraktusa lejártával aláírt a Szívekhez. A Hearts ekkortájt került csődvédelem alá, Wilson meg egyből meg is kapta a kapitányi karszalagot. A súlyos pontlevonást nem élték túl, de a másodosztályra is maradt és ott (a Rangers kárára) végigmasírozva simán visszajutottak.

A nyáron lejáró szerződését „új kihívásokra várva” nem hosszabbította meg és végül hazatért.
Ötszörös felnőttválogatott, de 2011 óta nem növelte ezt a számot.
(Csupán zárójelben: Wilson egész családja Celtic szurkoló)

Az első interjú vele

„Örülök, hogy adódott a visszatérés lehetősége, be tudom bizonyítani, hogy sokkal profibb és tapasztaltabb lettem az eltelt időben. Remek lehetőség volt, hogy már ilyen fiatalon csapatkapitány lehettem, erre nagyon büszke vagyok. Bármikor is gondoltam a Rangersre, jó érzés fogott el, most pedig megmutathatom, hogy mennyit fejlődtem. Nyilvánvalóan a feljutás a cél idén, tavaly ez sikerült nekem, remélem idén is sikerül. Néhányan meglepődhettek, hogy idejöttem, de senkinek nem tartozom magyarázattal a döntésem miatt. Bízom benne, hogy csak egy évet lesz a csapat a másodosztályban és sikerek várnak ránk a közeljövőben.”

A másik gyors igazolás Rob Kiernan, ő 2 évre írt alá, kb 200 ezer font ellenében. A 24 éves ír védő eddig még egyetlen klubnál sem tudta igazából megvetni a lábát, pedig már „fél Angliát” kipróbálta. Ifikarrierje a Watfordnál indult Warburton szárnyai alatt, az utánpótláscsapatok kapitánya volt, 2009 januárjában jutott el a nagycsapatig. A következő szezontól kezdődött a kölcsönadási mizériája, praktikusabb listaszerűen felsorolni, zárójelben a lejátszott meccsek száma:
– Kilmarnock (5), Yeovil Town (3), Bradford City (8), Wycombe Wanderers (2). Ekkorra bizonyossá vált, hogy a Watford nem számol vele, így az akkor Premier Ligás Wigan szerződtette. Először itt is csak a reserve-ben játszott, majd:
– Accrington Stanley (3), Burton Albion (6), Brentford (9) – utóbbinál ismét Warburton játékosa volt. Az elmúlt két idényben pedig :
– Wigan (32), Southend United (14), Birmingham City (12).
2013-ig az ír U21-es csapat meghatározó tagja volt.

„Gyerekkorom óta ismerem Markot és nagyon várom már, hogy ismét együtt dolgozhassunk. Nagyon megörültem, amikor felhívott és megadta nekem ezt a lehetőséget. Weir igazi legenda itt, még tévén néztem a játékát, biztos vagyok benne, hogy tőle is sokat fogok tanulni. Elsősorban a védelem közepén szeretek lenni, onnan indítani a támadások felépítését. Elképesztő a stadion és a körülmények a Rangersnél, nem akarok tiszteletlen lenni az angol Championship klubokkal, de ez azért egy másik szint. Ekkora tradícióval rendelkező klubban még nem volt lehetőségem szerepelni.”
Az aláírásával kapcsolatban volt egy kis gond, ugyanis néhány nappal korábban olyan hírek jöttek, hogy a Birmingham is vitte volna, csak az ottani orvosi kivizsgáláson nem ment át. Ezt a pletykát így oszlatta el: „Hibátlanul teljesítettem a vizsgálatokat, majd másnap visszamentem, de akkor még nem készültek el a papírok, sokat kellett volna várni. Eközben kaptam a hívást a Rangerstől, amelynek nagyon megörültem, és végül itt vagyok.”

Az első interjú vele

PLETYKA

Az új edzőhöz kapcsolódó újabb név kicsit váratlanul egy 35 éves középpályás, John Eustace, aki ráadásul január óta térdsérülése miatt nem is játszott.
A Derby County korábbi csapatkapitányának lábában mintegy 400 angol meccs van (többnyire másodosztályú), a Watfordból ismeri az edzőnket. Lejárt szerződésűként ingyen jöhetne és a nyilatkozatok alapján MW inkább egyfajta mentornak, példaképnek szánja a fiatalok számára. Ha belegondolunk, Weir 37 évesen igazolt ide és igencsak bevált…
Egyelőre annyi biztos vele kapcsolatban, hogy járt Glasgow-ban, találkozott és beszélgetett Warburtonnel és hazautazott. A továbbiakat majd meglátjuk.

Scott Allan továbbra is a célpontunkban van, de egyelőre kicsit lehűlt a dolog: a Hibs edzője, Stubbs szerint eddig senkitől nem kaptak konkrét ajánlatot érte és úgy készülnek vele, hogy maradni fog. Maga az érintett is azt mondta, hogy jelen pillanatban úgy gondolja, kitölti a maradék egy éves szerződését. Közben a Celticen kívül az Ipswich érdeklődéséről is hallani.

Warburton egyébként június középső hetét Csehországban töltötte, ahol egy UEFA pro-licences továbbképzés mellett az U21-es EB-t is figyelemmel követte, amelyen állítólag kiszúrta Jens Jonssont, a dánok védőjét, aki eddig 80 meccset játszott az Aarhus színeiben. Élő szerződése miatt fizetni kéne érte, de kb 200 ezer fontért már vihető, viszont a Hearts és a Bristol is kiszúrta magának. Warburton egyelőre „nem hallott róla”.

Csatárposzton sem állunk túl jól, oda is elkéne az erősítés, például Stevie May személyében, akit az Aberdeen is szívesen látna. A Sheffield Wednesday 23 éves támadója tavalyi távozása előtt remek szezonokat futott Skóciában és nem mondhatni, hogy az angol másodosztályban sem kapta meg a lehetőséget, de 42 meccsen csak 7 találatig jutott.

Új névként felmerült Harry Winks, a Tottenham 19 éves védekező középpályása, akit a Spurs egyik legtehetségebbjének tartanak.
Ide kapcsolódó mellékszál, hogy Warburton gyerekkorában a Spursnek szurkolt, valamint hogy jó kapcsolatot ápol velük, tavaly a Brentfordhoz kölcsönkapta Alex Pritchardot, aki az idény egyik felfedezettje lett és esélyes, hogy a Spurs nagycsapatában találkozunk vele jövőre.

A hétvégén további két név jelent meg. Az egyik Jason Holt, 22 éves skót középpályás (korábbi rendszeres utánpótlásválogatott), aki bár a szezon második felét a Sheffield Unitedben töltötte (a 15/5-ös mutatója nem is rossz), de a Hearts-hoz tartozik, igaz lejárt a szerződése. Decemberben ilyen gólt lőtt ellenünk.

A másik Reece Wabara, 23 éves angol (főleg jobboldali) védő, korábbi U20-as válogatott. A Man City akadémiáján fejlődött, majd pár kölcsönjáték után a tavalyi évet a harmadosztályú Doncasterben játszotta végig. Szerződése lejárt, szabadon igazolható. Annyi konkrétumot tudunk, hogy Glasgow-ban tartózkodik és valószínűleg együtt fog edzeni a jövő héten a csapattal.

EGYÉB

A távozók közül továbbra is él a pletyka, hogy McCulloch-ot játékosedzőként vinné a Kilmarnock, ahol Boydot is szívesen látnák, Mohsni iránt a tunéziai bajnok Club Africain érdeklődik.

Két ellenfelünk is kapusgondokkal küszködik, a Falkirk hálóőre, Jamie McDonald a Kilmarnockhoz igazolt, míg a Hibernian ugyanabban a helyzetben van, mint tavaly, egyelőre nincs felnőttkapusuk. Múltkor csak július legvégén sikerült kölcsönbe kapniuk Mark Oxley-t a Hulltól, aki aztán végigvédte a komplett szezont.

A Queen of the South tovább gyengült, Gavin Reilly személyében már az 5. alapemberük távozik és vele együtt 12 gól (a góllövőlista 4. helyezettje). Új állomása a Hearts. Őt pótolhatja esetleg Dale Hilson, aki a harmadosztályú Forfarban 15 gólig jutott idén.

A Dumbarton kerete egy egyszeres válogatott játékossal bővült, a 30 éves Darren Barr még 2008-ban szerepelt a nemzeti csapatban, azóta megfordult a Falkirk, a Hearts és a Killie együtteseiben.

A Raith Rovers kölcsönkapta a Dundee FC-től a 17 éves Craig Wighton-t, akit az egyik legnagyobb fiatal tehetségnek tartanak és szóba hoztak több angol premierligás csapattal.

A frissen kieső St. Mirren első igazolása Scott Agnew, aki az új edzővel, Ian Murray-jel együtt dolgozott a Dumbartonnál, ahol az előző idény összes meccsén pályára lépett. További erősítés, hogy egykori BL-gólszerzőnk, Steven Thompson meghosszabbította a szerződését.

frissítve: június 28.
————————————————————————————————————–

ÉRKEZETT

Három fővel bővült a játékoskeret, bár ebből ketten várhatóan egyelőre az utánpótlás csapatokban fognak többet szerepelni. A 18 éves U-válogatott védő Tom Lang a Birmingham City akadémiáján nőtt fel és az előző szezon vége óta a csapattal edz, míg Jordan Gibson 17 éves csatár, akit szintén Angliában szúrt ki az egyik játékosmegfigyelő.
Lang láthatóan nagyon örül a dolognak, mondjuk ilyen barátnő mellett ez nem is csoda 🙂

Kapusposzton sem álltunk a legjobban, erre lehet megoldás Wesley Foderingham. A 24 éves angol hálóőr a Fulham ifijében kezdte a karrierjét, de a nagycsapatig nem jutott el, így továbbállt a Crystal Palace-hoz, ahol szintén egy percet sem játszott. Ehelyett az 5.-6. osztálynak megfelelő ligákba küldték kölcsönbe, végül 2011 októberében jutott el az akkor a negyedik vonalban szereplő Swindon Townhoz, ahol azóta is ő (volt) az első számú kapus. Első évében bajnokok lettek, a másodikban a szezon legjobb kapusának választották. Eközben volt egy kis afférja, miután edzője (a korábbi Celtic játékos) Paolo di Canio az egyik meccsen 0-2-nél, a 20. percben lecserélte (a jelenet itt látható), majd a tévé kamera előtt bocsánatkérést követelt tőle, különben kiteszi a szűrét. Foderingham bocsánatot kért és kapott, majd több mint 190 alkalommal védte a Swindon kapuját.
Az angol U 16-19 közti válogatottakban szerepelt, feljebb nem jutott.
A szezon végén lejárt a szerződése, ingyen érkezett, 3+1 évre írt alá.

További képek a bemutatásáról

„A hosszú távú célok miatt választottam a Rangerst. A világ egyik legsikeresebb klubja és részese szeretnék lenni a terveinek. Fel akarunk jutni az élvonalba, majd visszatérni Európába. Ha az angol másodosztályú klubok egyikébe mentem volna, ott a nemzetközi meccsek lehetősége nem lett volna előttem. A vezetőség három éven belül a BL indulást szeretné megcélozni, ez pedig hatalmas lehetőség számomra is.”

PLETYKA

A már említett Wabarán kívül Andy Halliday is próbajátékon vesz részt. A 23 éves bal oldali középpályás szinte minden transfer window során felmerül, masszív Gers-szurkoló, néhány évet el is töltött az utánpótlásban itt. 2010 óta az angol másodosztályban játszik, legtöbbet a Middlesbrough színeiben. Szabadon igazolható.

Visszatért Glasgow-ba és szintén próbajátékon fog részt venni jövő héttől John Eustace. A klub hivatalos honlapja szerint a következő 3-4 hét alatt fog eldőlni, hogy lesz-e megállapodás, ezalatt az orvosi stábnak is bővebb ideje lesz felmérni a 35 éves középpályás állapotát.

Jason Holt ügyében annyi a fejlemény, hogy bár lejárt a szerződése, de a Hearts jogosult nevelési költséget kapni érte, amelyhez ragaszkodnak.

TÁVOZOTT

Ezen a héten a távozók közül többen hárman is megtalálták az új helyüket az élvonalban.
Richard Foster a Ross County-hoz fog tartozni a következő két idényben.

Kris Boyd harmadik alkalommal lett a Kilmarnock játékosa, három évre írt alá hozzájuk, bár külföldről is volt érdeklődése, de családi okok miatt otthon maradt. Csapattársa lesz Stevie Smith, akit szintén „sok klub” keresett, ő is három évet tervez ott tölteni.

Úgy tűnik Lee McCulloch viszont nem csatlakozik hozzájuk, miután állítólag visszautasította a Killie edzői stábjába csábítását, és egy meglepő fordulattal visszatérhet (hasonló pozícióba) a Rangershez, mivel meg nem erősített hírek szerint Gordon Durie távozik.

Eközben Ian Black Angliában szeretne csapatot találni magának és csatlakozott az egyre bővülő körhöz, akik visszaszóltak Dave Kingnek. Boyd és Foster után ugyanis ő is elmondta a sajtóban, hogy bántja, hogy a klubtól nem kereste őket senki a szerződésük lejártával, az újságból tudta meg, hogy nincs maradásuk és bár igaz, hogy a mostani szezon nem sikerült jól, de az előző két feljutás miatt azért várt volna egy köszönömöt a szolgálataiért a klubtól és úgy érzi, hogy a „2 perce itt lévő Kingnek” nincs sok joga kritizálni ő(ke)t. Egyébként állítólag a Motherwell elleni visszavágó után Paul Murray egy kis fogadást szervezett a csapatnak, ahol el tudtak volna köszönni egymástól – ám mikor a csapatbusz visszaérkezett Glasgow-ba, Simonsen és Robinson kapusok kivételével minden játékos beült az autójába és szó nélkül hazament…

EGYÉB

A Queen of the South-ból ezen a héten is távozott két játékos, igaz, Michael Paton csak 24, míg Stephen McKenna 16 meccset játszott tavaly – előbbi a harmadosztályú Dunfermline-hoz került, utóbbi felhagy a focival.

A Hibs megállapodott a tavaly kölcsönben védő Mark Oxley-val, így már van kapusuk.

Érdekes igazolásnak tűnik a Livingston szerzeménye, Kieran Gibbons, aki az idén az U20-as ligát nyerő Aberdeen csapatkapitánya volt.

Hasonló a helyzet az Alloánál, Connor McManus és Michael Duffy a Celtic U20-ból jön kölcsönbe a szezon első felére, előbbi ott cséká volt.

A St. Mirrentől távozó egykori játékosunk, Gregg Wylde az angol negyedosztályú Plymouth-ban folytatja.

 

frissítve: július 4.
————————————————————————————————————–——–——–——–——–

A hét elég csendes volt a kerettel kapcsolatos híreket illetően, David Weir az egyik sajtótájékoztatón a következőt mondta arra a kérdésre, hogy szerinte hány új játékosra lenne még szükség: „Nem szeretnék számot mondani, a mennyiség helyett a minőségen van a hangsúly. Egyfolytában dolgozunk az ügyön, de elsietni nem szeretnénk semmit.”

PLETYKA

A héten egy újabb fiatal vesz próbajátékon részt: Jordan Thompson. A 18 éves északír középpályás a Man Utd utánpótláscsapataiban szerepelt eddig, de a lejáró szerződését nem hosszabbította meg. Ha minden igaz, az elmúlt napokban az U20-as csapat edzését látogatta, de a stáb a nagyok között is szeretné megnézni. Egyelőre annyit tudunk, hogy a MU utánpótlását követők csodálkoznak, hogy nem maradt ott, mert igen tehetségesnek tartják.

A másik posztban említettem a Spurs elleni 2-3-at, nos, ha minden igaz, Andy Halliday ott meggyőzte a stábot, úgyhogy várhatóan komolyabbra fordul irányába az érdeklődés, Wabara iránt viszont egyelőre nincs további lépés.

Lewis Macleod visszatérésére most nyáron nincs esély, legalábbis a Brentford tulajdonosa szerint. Nagyon bíznak benne, hogy a sérüléséből felépülve jövőre erőssége lehet a csapatnak.

Stevie May iránt a DU, a Hearts és a Dons is érdeklődik.

Az egyik fiatal kapus, Liam Kelly a másodosztályból kieső Cowdenbeath-hez kerülhet 3 hónapra kölcsönbe.

TÁVOZOTT

A múlt heti pletykákkal ellentétben McCulloch mégsem itt, hanem a Kilmanocknál kap helyet az edzői stábban. Bár a Killie honlapja még nem közölte, de a szombati edzőmeccsükön már a kispadon, az edző mellett ült.

Legutóbb említettem, hogy néhány elküldött játékos visszaszólt. Nos, Stevie Smith üdítő kivétel, ő így búcsúzott: „10 éves korom óta kapcsolatban vagyok a Rangers-szel. Kétszer is volt szerencsém itt játszani, remek klub, minden percét élveztem. A múlt szezon nehéz volt, de tőlem egy rossz szót sem fog hallani senki a Rangers-ről. A klubnál nőttem fel, ez egy remek hely és a legjobbakat kívánom nekik a jövőben.”

Kyle Hutton nem megy a Plymouth-ba, viszont még mehet a St. Johnstone-ba, ahol egy másik egykori játékosunk, Rhys McCabe is próbajátékon vesz részt, miután a Sheffield Wednesday nem tart rá igényt.

EGYÉB

A héten véget ért az élvonal leghosszabb nyári huzavonája, a Dundee United végül elfogadta a Celtic 1,5 millió fontos ajánlatát Nadir Ciftci-ért, így öt hónapon belül a 3. alapemberüket adják oda a zöldeknek.

A Hibernian kapusposzton bebiztosította magát, Oxley mellé megszerezték Antonio Reguerót, aki az Inverness és a Ross County színeiben jó pár élvonalbeli meccsen szerepelt már.

A Celtic ifijei kezdték megszállni a Championshipet, ezúttal a Dumbarton szerzett egy védőt kölcsönbe, Calum Waters korábban a zöldek U17-es kapitánya volt, valamint várhatóan a Morton kapja Luke Donnelly-t, aki az előző szezonban a nagyokkal edzett, de lehetőséget nem kapott.

A Queen of the South egy korábbi U21-es válogatott játékossal bővült, Callum Tapping a Hearts színeiben 40 meccset játszott, de az előző idény nagy részét sérülés miatt kihagyta.

Az Alloa egy 11-szeres észt válogatott védőt igazolt Mikk Reintam személyében.

 

frissítve: július 12.
————————————————————————————————————–——–——–——–——–

ÉRKEZETT

Ha valakiről, akkor Andy Halliday-ről el lehet mondani, hogy élete álma vált valóra azzal, hogy hozzánk igazolhatott. A 23 éves középpályás ugyanis az Ibroxtól néhány utcányira lakott, így nem volt nehéz Rangers szurkolóként felnőnie (egész pontosan már születése előtt is járt meccsen, édesanyja hasában egy Old Firmön). 2006-ban azonban nem tartott rá igényt a klub utánpótlása, így a Livingstonnál próbált szerencsét. Számára pont kapóra jött a klub csődje és visszasorolása, ugyanis addig nem fért be a csapatba, de a negyedosztályban szárnyalt, az egész idényt tekintve 14 találatával házi gólkirály lett. Ez több csapat érdeklődést felkeltette, végül Strachan elvitte a Middlesbrough-ba. Itt ugyan eltöltött 5 évet, de még a 40 meccs is épphogy csak összejött – közben kölcsönben szerepelt a Wallsall és a Blackpool, végül tavaly ősszel a Bradford City színeiben. Ez utóbbinál bevált, így 2015 januárjában aláírt a harmadosztályú klubhoz a szezon végéig. A teljes idényt nézve 32 meccsen 3 gólt lőtt, az egyik igen fontos, Chelsea-elleni kupagól volt.
Ingyen, kettő plusz egy évre került hozzánk.

„Az egész családom Rangers szurkoló, 4 éves korom óta bérletes voltam, mindenhova követtem a csapatot. Olyan érzés, mintha egy szurkoló lehetőséget kapna, hogy az imádott csapatában játszhasson. Miután ifi koromban elküldtek, több hónapig nem is játszottam sehol, akkor úgy gondoltam, ez a legrosszabb, ami velem történhetett, de a Livingstonnál lehetőséget kaptam, fiatalon a felnőttcsapatban játszhattam, és ez utólag már jó döntés volt. Mélyen magamban mindig reménykedtem benne, hogy visszatérhetek és most jött el ez az idő.”

Kiernan után még két angol játékost hoztunk el a Wiganből, Martyn Waghorn és James Tavernier személyében.
Waghorn 25 éves csatár, Sunderland nevelés, ahol 2007 karácsonyán, mindössze 17 évesen a Man Utd ellen bajnokin be is mutatkozott a nagyoknál. Az edzői dicséretek és a szerződéshosszabbítás ellenére nem tudta beverekedni magát a kezdőbe, három év alatt csak 8 meccs jutott neki ott. Közben kölcsönadták a Charltonba és a Leicesterbe, utóbbinál 12 gólja után a szezon legjobb fiatal játékosának választották, ami szerződést eredményezett, a Sunderland pedig igen jelentős, 3 millió fontot kapott érte 2010 nyarán. Karrierje alatt itt játszott a legtöbbet, 114 meccset, de az első szezonját nem tudta reprodukálni, így megint kölcsönjátékok következtek: Hull City, Millwall és Wigan, ahol megint szerződést kapott és a tavalyi idényt 17/4-gyel zárta a másodosztályból kieső csapatban.
Az angol U21-es válogatottban ötször szerepelt, két gólt lőtt.
Néhány nappal az aláírás előtt a Wigan 2-1-re verte a Hiberniant egy felkészülési meccsen és mindkét gólt Waghorn szerezte.

„Ez egy nagyon büszke nap a karrierem szempontjából, hatalmas lehetőség számomra egy hatalmas klubnál. Mindenki tudja, min ment keresztül a Rangers és hogy hova kell visszavinnünk – állok a kihívás elé! Hosszú távra tervezek, remélhetőleg jó úton vagyunk, van egy projektünk, én ehhez a legjobb tudásomat fogom hozzáadni. Személyesen nem ismertem korábban Warburtont, de amikor leültünk beszélni, azonnal meggyőzött.”

Tavernier 23 éves angol jobbhátvéd, Leeds nevelés, 2008-ban került a Newcastle-höz, ahol bemutatkozott az EPL-ben, de öt szezon alatt 11 meccset kapott és karrierje nagy részét kölcsönadásban a harmadosztályban töltötte. Megfordult a Gateshead, a Carlisle United, a Sheffield Wednesday, az MK Dons, a Shrewsbury Town, a Rotherham United és a Bristol City együtteseiben, majd tavaly nyáron írt alá a Wiganhez, ahol 13 meccs jutott neki.
Érdekesség, hogy a Rotherham és a Bristol színeiben az előző két idényben átélt már feljutást.

„A Rangers egy igazán masszív klub, amikor meghallottam az érdeklődést, könnyű volt a döntés, nem is gondolkodtam tovább. Alig várom, hogy ennek a gazdag történelmű klubnak a szurkolóit büszkévé tegyem. Miután beszéltem az edzővel, egyértelmű volt, egyezik az elképzelésünk a játékról, remélem könnyen be tudok illeszkedni a csapatba – szeretnék minél több gólt előkészíteni és lőni! Tavaly együtt játszottam Robbal (Kiernan), ismerjük egymást, ez megkönnyíti a dolgunkat. Karrierem során a hátsó alakzat összes posztján játszottam már, de legjobban a jobbhátvéd pozícióban érzem magam.”

Mindkettőjük három évre írt alá és mivel élő szerződésük volt, fizetni kellett értük, az összeg nem nyilvános.

Jason Holt szintén próbajátékon győzte meg a stábot a 3 éves szerződtetésének helyességéről. A pályafutása nagy részét a Hearts-nál töltő 22 éves skót középpályás a 10/11-es szezonban mutatkozott be a Szíveknél, miután az U19-es liga legjobb játékosának megszavazták. Egy kis tapasztalatszerzés a Raith Roversnél és a kezdődő pénzügyi gondok azt eredményezték, hogy egyre jobban beépült a csapatba, végül 71 meccsig jutott a fővárosban. Tavaly novemberben még rúgott ellenünk egy szép bombát, januárban meg elment a Sheffield Unitedhez kölcsönbe, ahol szintén jól szerepelt, 17/5-tel zárt.
Az utánpótlásválogatottakat végigjárta, a nagyokig már/még nem jutott el.
A Hearts nem tartott rá igényt, de nem tágított a nevelési költségből, állítólag 65 ezer fontban sikerült megállapodni.

„Izgalmas időben érkeztem a Rangers-höz: új keret, új stáb, új játékfelfogás – örülök, hogy ennek részese lehetek. Mivel Hearts szurkoló vagyok, sajnálom, hogy távoznom kellett onnan, de ilyen a futball, most már teljesen a Rangers-re fókuszálok. Lehetőséget kaptam, hogy itt tréningezzek, ami jól sikerült, gól lőttem, úgyhogy boldog vagyok. Wilson, Wallace, Templeton és Zaliukas személyében vannak ismerős arcok, ez nagy könnyebbség számomra az első napokban.”

A fentieken kívül még egy fiatallal bővült a keret: Jordan Thompson is aláírt! A 18 éves északír középpályás két évre szerződött hozzánk, abszolút Rangers-szurkoló, elsősorban az U20-as csapatban számolnak vele, de mivel az előző hetekben sokat a nagycsapattal edzett, ezért érdemes lesz rá odafigyelni! Az előző négy évet a Man Utd akadémiáján töltő, U-válogatott ingyen került hozzánk.

PLETYKA

Jelenleg Scott Allan helyzete tűnik a legbonyolultabbnak: hivatalosan eddig két ajánlatot tettünk érte, de mind a 175, mind a 225 ezer fontosat visszautasította a Hibernian, mondván egyrészt röhejes az összeg, másrészt a legnagyobb riválisnak hülyék lennének eladni a legjobbjukat. A kupameccs (amelyen csak csereként játszott) másnapján azonban érdekes hír jelent meg a sajtóban: amikor tavaly nyáron a zöldekhez került, szóban abban maradtak, ha egy nagyobb klub vinné, akkor elengedik. Namármost úgy tűnik, hogy menet közben meggondolták magukat és/vagy a Rangerst nem tekintik jelentősebbnek maguknál.

Pár órával később megjelent a twitteren ez a fénykép, ami után elszabadultak az indulatok: Allan jókedvűen sörözget Glasgow-ban a haverokkal. A feltöltő szerint ez a szombati meccs estéjén volt, mások szerint több hónapos fotó. Aztán tovább „súlyosbítva” a helyzetet, Allan írásos átigazolási kérelmet nyújtott be, amire a klub a honlapján így reagált. A lényeg, hogy újból kifejtik: a Rangersnek semmiképp nem adják el. De ezek a lépések a zöldek néhány szurkolójának már sok volt, és nem átallottak halálos fenyegetéseket is a játékos és annak családja irányába tenni…

TÁVOZOTT

Immáron hivatalos, hogy Lee McCulloch a következő három évben a Kilmarnock játékos-edzője lesz. Elsősorban segédedző, de ha kell, pályára is léphet, bár elmondása szerint csak „vészhelyzetben” fog erre sor kerülni. Búcsúzásként elmondta, hogy a tavalyi volt karrierje legrosszabb éve, megérdemlik a kritikát. Úgy érzi, McCoist távozásával „omlott össze” a dolog, McCall egy kicsit felrázta őket, de ez nem volt elég. Nyolc évet eltöltött a klubnál, a szépre fog visszaemlékezni.

Új csapatot talált magának korábbi kapusunk, Steve Simonsen: az indiai Pune City-hez igazolt! Ebben a klubban játszott tavaly David Trezeguet és Vadócz Krisztián például, idén pedig Adrian Mutut és Didier Zokorát hozták oda.

Bilel Mohsni iránt meglepően nagy az érdeklődés: a Bundesliga 2-ben szereplő Eintracht Braunschweig és a tunéziai bajnok Club Africain vitte volna, utóbbi konkrét ajánlatot is tett érte: 3 év és szezononként 400 ezer euró fizetés. Azonban ő négy évre, idényenként 600 ezer eurót akart, írt megbukott az ügylet. Azóta már a francia újonc Angers-nél játszott felkészülési meccset.

Ian Black elmondása szerint Angliába vágyik – amit földrajzilag teljesített is, amikor a negyedosztályú Berwick Rangers mezében játszott egy non-league csapat ellen, próbajátékosként – és rúgott is egy gólt! Azóta néhány napja a Raith Roversnél edz.

Kyle Hutton a Queen of the South-nál, korábbi játékosunk, Rhys McCabe a Hiberniannél járt próbajátékon.

frissítve: augusztus 1.
————————————————————————————————————–——–——–——–——–

Beléptünk a transfer window utolsó hetébe, itt az ideje áttekinteni, mik történtek eddig augusztusban!

ÉRKEZETT

Úgy látszik, ezen a nyáron ráálltunk a csomagokra, miután a Wigantől hoztunk egy hármas „pakkot”, a Spurstől kölcsönkaptunk egy duplát. Persze ez várható volt, Warburton kedvenc csapata a Tottenham és nyilván nem véletlenül játszottunk egy felkészülési meccset az ificsapatukkal. A kérdés csak az volt, hogy hányan és kik jönnek tőlük. Nos, Nathan Oduwa és Dominic Ball lett a szerencsés. A 19 éves balszélső Oduwa 2012, míg a 20 éves belsővédő Ball 2011 óta a Spurs akadémiájának tagja, még egyikük sem mutatkozott be a nagycsapatban, de Ball már többször eljutott a padig. Mindketten aktív utánpótlásválogatottak és közös bennük, hogy a tavaszt kölcsönben töltötték a negyedosztályban: Oduwa a Luton Townban, Ball a Cambridge Unitedben játszott 11 meccset. Ha igazak a pletykák, Oduwát például a Feyenoord és az Alkmaar is szívesen látta volna, de Warburton személye volt a befolyásoló tényező. Ilyenekre képes, nem fogunk unatkozni rajta…
Az idény végéig maradnak nálunk, utána meglátjuk, mert mindkettőnek lejár a szerződése.

Hogy a duóból nem lett trió, az a Spurs edzőjén múlt, ugyanis a korábban felmerülő Harry Winkset azért nem engedte el, mert szerepet szán neki a nagyok között.

Oduwa: „Hatalmas klub óriási történelemmel, amely nehéz perióduson esett át, de remélem részese lehetek a felemelkedésének. A körülmények BL-szintűek, hasonlóan a Spurs-éhez, úgyhogy otthonosan érzem magam. A Lutonnál megtanultam, hogy milyen az, amikor a szurkolók azért dolgoznak keményen az egész héten, hogy meg tudják venni a belépőt és ezért cserébe jó szereplést várnak el.”
Ball: „Nagyon izgatottan várom a lehetőséget, csak néhány napja merült fel a dolog, de beszéltem mindkét klub edzőivel és meg vagyok győződve, hogy ez a helyes lépés számomra. Az ifi edzőm, Ugo Ehiogu játszott a Rangersben és remek dolgokat mesélt a stadionról, a közönségről, úgyhogy nagyon várom már. Amikor focizni kezdtem a Watfordnál, Warburton volt az egyik edzőm, csak jókat tudok mondani róla.”

TÁVOZOTT

Néhány tavalyi csapattag új klubot talált magának: Bilel Mohsni a francia élvonalba frissen felkerülő Angers-ba igazolt, míg Kyle Huttonnal találkozhatunk hamarosan, ugyanis maradt a másodosztályban, a Queen of the South tart rá igényt. Mohsni sorsa érdekes lesz, ugyanis a 7 meccses eltiltását le kell töltenie, utána meg akár Ibrahimovics is szembe jöhet vele… Mindenesetre Franciaországból ötödosztályú játékosként távozott, most pedig élvonalbeliként tér vissza.

Hutton a harmadosztályú Dunfermline-t visszautasította, viszont a QotS-től csak egy féléves kontraktust kapott.

Számomra kissé meglepő Calum Gallagher távozása, de a pre-season alatt látni lehetett, hogy a nagyoknál nem számol vele a stáb. A 20 éves támadó 2010-ben került a Rangershez, és 2014 márciusában, a harmadosztályban góllal mutatkozott be a nagycsapatban, majd a következő meccsén adott egy gólpasszt és ekkor a látottak alapján várható volt, hogy a másodosztályban több lehetőséghez jut. Ami végül be is következett, csak nem nálunk, hanem kölcsönjáték keretében a Cowdenbeath-nél (korábban már az Alloánál és az East Stirlingnél is volt kölcsön). Itt 10/5 mutatóval zárta a félszezont, úgyhogy visszarendelte a klub, de egy-két becserélésen kívül nem kapott szerepet. Tőlünk 7 meccsel és egy góllal búcsúzik, de fogunk vele még találkozni, mert nem ment messzire: a St. Mirrenbe igazolt egy évre.

Néhány fiatal pedig kölcsönbe távozott, Ryan Sinnamon a Falkirk, Luca Gasparotto a Morton színeiben a másodosztályban erősödik, Darren Ramsay pedig az Arbroath-hoz került januárig.

EGYÉB

Váratlan fordulattal ért véget a legnagyobb nyári szappanopera, Scott Allan a Celtichez igazolt. Az örök rejtély marad, hogy mennyi beleszólása volt neki a dologba, de egyszerűen nehéz elképzelni, hogy valaki önszántából eljut innen -> ide. Mindenesetre a Celtic kábé ugyanannyit adott érte (300 ezer körül), mint amennyit mi ajánlottunk (a Rotherham 400 fölé is ment, de oda még annyira se vágyott), de hozzácsapta a tavaly a Hibsnél kölcsönlévő Dylan McGeouch-ot végleg + egy másik középpályást, Liam Hendersont kölcsönbe. Alan Stubbs, a Hibs edzője pedig egykori Celtic játékosként egyértelmű volt, hogy hova adná szívesen Allant, még akkor is, ha olyanokat mondott, hogy szerinte akár 1 milliót is megér.
Warburton simán lezárta az ügyet annyival, hogy „Nekünk csak olyanok kellenek, akik a Rangersben akarnak játszani”, mi pedig majd meglátjuk, hogy sikerül-e egyáltalán bekerülnie a kezdőcsapatba a sötét oldalon.

Miután az Újpest leigazolta Eden Hazard tesóját, a skót csapatok sem maradhattak le: a Dundee United Wesley Sneijder öccsét vette meg a holland másodosztályból, a Partick Thistle pedig Paul Pogba tesóját az angol negyedosztályból (aki mellesleg gunineai válogatott). Ráadásul Romario is megérkezett a másodosztályba, a Morton az egykori PSV-ifi (csak hogy még jobban hangozzék) Romario Sabajot hozták el a holland harmadik ligából.

Neves érkező a másodosztályba Jamie Langfield, aki 10 év után búcsúzott az Aberdeentőé, aminek 336-szor védte a kapuját. A következő két évben a St.Mirrenben folytatja, ahol kapusedzőként is besegít.

A Hibernian ingyen megszerezte John McGinnt, az U21-es válogatott erősségét a St. Mirrentől. A 20 éves középpályásnak Amerikából is volt megkeresése, de az meghiúsult, a fővárosban pedig reméli, hogy nem fogják rudakkal dobálni.

Az Alloa 124 éves történelme során először igazolt válogatott játékost, Mikk Reintam 11-szer szerepelt az észt nemzeti csapatban, a cseh másodosztályból érkezik.

frissítve: augusztus 23.
————————————————————————————————————–——–——–——–——–

ÉRKEZETT

Gedion Zelalem: A 18 éves középpályás Berlinben született etióp szülők gyermekeként, így mi sem természetesebb, mint hogy az USA ifiválogatottjaiban szerepeljen… Ami a kezdeteket illeti, a Hertha akadémiáján kezdett pallérozódni, majd 2006-ban édesanyja halála után költöztek Amerikába, ahol megkapta az állampolgárságot, így a német U17-es csapat után az amerikai U20-as következett. De ne szaladjunk ennyire előre, a legfontosabb momentum 2013 volt, amikor az Arsenal egyik megfigyelője kiszúrta, áthívta Angliába, majd szerződést kapott az akadémiára, ahol az U16-os csapat után egyből az U21 jött. Még azon a nyáron a nagycsapat elvitte magával az ázsiai turnéra, ahol olyat játszott, hogy egyből Fabregashoz kezdték hasonlítgatni… Ennek köszönhetően már 2014 januárjában debütált a felnőttek között, ezzel beírta magát az Ágyúsok történelmébe: ő lett az első olyan pályára lépő, aki Arsene Wenger Arsenalhoz érkezése (96 szeptember) után született (97 január)!

A második meccse egy BL-félidő volt, aztán egyelőre ennyinél meg is ragadt, de azért 2017-ig meghosszabbították a szerződését.
Az etióp válogatottságot elutasította, a német utánpótlás végigjárása után viszont az amerikait választotta – el is vitték az idei U20-as VB-re, ahol az első meccsen becserélték, a többi négyet végigjátszotta.
A csodagyerek egyelőre januárig jött kölcsönbe, aztán meglátjuk, hogyan tovább.

TÁVOZOTT

Kissé meglepő a tavalyi év legjobbjának távozása, de sejthető volt, miután se a pre-seasonban, se az első meccseken nem számolt Darren McGregorral Waburton. Elmenetele azonban kissé érdekes, hiszen élő szerződést felbontotta a klub, majd másnap aláírt a Hibernianhoz. Ugye a fővárosiak semmi pénzért nem adták a legjobbjukat ide, de azzal nincs bajuk, hogy a mi (tavalyi) legjobbunk odament… Azért azt meg kell jegyezni, hogy az edinburgh-i születésű védő gyerekkora óta a zöld-fehéreknek szurkol, tehát itt érzelmi alapú döntést hozott.
McGregor 50 Rangers-beli meccsén 5 gólt szerzett és a szezon legjobbja díj is jól mutat az önéletrajzában (még ha a klub történelmének egyik leggyengébb csapatában is érte el ezt).

Jon Daly is maradt idei ellenfél, a Raith Rovers csapott le rá (egyelőre januárig), pedig állítólag a Hibernian, valamint amerikai csapatok is szívesen látták volna.

A védelem másik távozója Marius Zaliukas. A 31 éves litván védőnek szintén felbontotta a klub az élő szerződését, viszont ő eddig nem talált új helyet magának (rajta kívül csak Faure és Robinson kapus mondhatja el ezt magáról).
A tavalyi szezont 28/2-vel zárta, idén nyáron a Burnley elleni felkészülésin még szerepelt, azután már nem.

Ian Black már korábban távozott, de csak szeptember közepén talált magának új klubot: az angol harmadosztályú Shrewsbury Town alkalmazza a következő két évben. Ő mindenképp Angliában szeretett volna játszani, a felesége is angol, így minden bizonnyal elégedett.

Andy Murdoch kölcsönadása McGregor távozásához hasonlóan meglepő, de nem váratlan. A tavalyi szezon legjobb fiatalja januárig a másodosztályból kiesett Cowdenbeath-ben győzheti meg Warburtont.
Robbie Crawford maradt a másodosztályban, ő az Alloához került az újévig.

EGYÉB

Legnagyobb riválisunk, a Hibernian, miután a legjobbját eladta a Celticnek, cserébe megkapta végleg a tavaly még kölcsönben szereplő Dylan McGeouch-ot, valamint kölcsönbe a tavaly a Rosenborgban szereplő Liam Hendersont a „zöld testvérektől”. Rajtuk kívül jó fogás lehet (szintén kölcsönbe) az észt válogatott csatár Henri Anier, valamint Islam Feruz hazahozatala – utóbbi 20 éves támadó, a Chelsea-hez tartozik (csak a reserve-ben kapott eddig lehetőséget), U-válogatott. 10 éves korában került a Celtichez, ahonnan kissé zűrösen távozott és a nemzeti csapattal is voltak összetűzései, ettől függetlenül nagy tehetségnek tartják.

A szezont elég gyengén kezdő St. Mirren is belehúzott a végén: Jamie Langfield az előző tíz évben az Aberdeen kapuját védte, a 28-szoros válogatott Andy Webster jó ismerősünk (ide a Coventry-ből jött), Keith Watson több mint 150 meccset játszott a Dundee Unitedben, Lawrence Shankland pedig nagy fölénnyel lett tavaly az U20-as bajnokság gólkirálya (ő kölcsönbe jött).

És néhány további érdekesség:
Wesley Sneijder öccse, Rodney egy kerek hónapig volt a Dundee United játékosa, egészségügyi okok miatt felbontották a szerződését.
Tavaszi „csillagunk”, Haris Vuckic a harmadosztályú Wiganhez került kölcsönbe a szezonra.
Korábbi védőnk, a már 39 éves Marvin Andrews a negyedosztályú Clyde-hoz került.
A harmadosztály megnyerését komolyan gondoló Dunfermline-nál is teljes keretcsere történt (11 érkező, 15 távozó), de a bejövő oldalon olyan neveket találunk, mint korábbi játékosunk, Rhys McCabe, a tavaly az élvonalbeli Ross County alapembere Joe Cardle, a St. Mirrenben 180 meccsig jutó Marc McAusland, valamint talán a legnagyobb fogás a guadeloupe-i válogatott Mickael Antoine-Curier, aki tavaly ősszel az óriásit startoló Hamilton egyik legjobb csatára volt, de elment Angliába, ami nem jött be neki, így most visszatért. Ha még ehhez hozzávesszük Faissal El Bakhtaoui-t, aki 14 meccsen 15 góllal nyitotta a szezont, szinte garantálható a feljutásuk.

KONKLÚZIÓ

Összességében 8 érkező (plusz 3 kölcsönbe) és 14 távozó (plusz 2 kölcsönbe) volt az edzői stáb cseréjén kívül a transfer window mérlege. Warburtonnek megvolt a lehetősége, hogy a saját képére alakítsa ki a csapatát és ezt minimális kiadással maximálisan meg is valósította, az első két hónap alapján ez a keret bőven elég lesz a feljutásra, ráadásul szép focit is tud és akar is játszani.
Tehát abszolút pozitívan jöttünk ki ebből.

frissítve: október 8.
————————————————————————————————————–——–——–——–——–