Send them home happy! – Mark Warburton edzői filozófiájának ezt a mondatát próbáltam meg a címben kevésbé kreatívan lefordítani. Avagy az a lényeg, hogy a szurkolók boldogon menjenek haza a stadionból – ami annak a következménye, hogy a csapat nem csak nyer, hanem élvezetesen is játszik. És az idény első hónapjában a szurkolók maradéktalanul boldogan mentek haza.
MW a bajnokság nyitómeccse előtt elmondta, hogy az ő szemében az öt meccsből (2 zártkapus, Burnley, Hibs, Phead) álló felkészülési időszakkal teljesen elégedett volt, a játékosok hozzáállását dicsérte, továbbá a szezon elé tekintve nem igazából az ellenfelekkel volt elfoglalva, hanem a saját csapatával, ha képesek vagyunk dominálni a meccseket, bírjuk erővel és kihasználjuk a helyzeteket, akkor sok bajunk nem lesz. Ennek része, hogy az U8-tól kezdve a felnőttcsapatig egységesen minden korosztály 4-3-3-ban fog innentől kezdve játszani, támadószellemben, megpróbálva irányítani a játékot.
A szurkolók pedig ráeszmélve, hogy ennyi szenvedés után végre van egy hozzáértő stáb és ígéretesnek tűnő idők előtt állunk, már augusztus legelejéig 32 ezer bérletet megvásároltak.
Az élvonalból frissen kieső St. Mirren elég pocsék felkészülést tudhat maga mögött: hat meccsből csak egyet nyert meg és összesen két gólt lőtt, miközben 14 játékos távozott és csak 6 érkezett. Ráadásul olyan hír is érkezett, hogy az HMRC (adóhatóság) eljárást indíthat ellenük, miután kiderült, legalább az egyik játékosuk olyan szerződést írt alá, amely alapján heti 1 (!) fontot keres és minden olyan szerződés, amely minimálbér alatti összeget kínál az aláírónak, érvénytelen és illegális. A játékos ezt még akkor írta alá, amikor 16 éves volt és iskolába járt – ráadásul még ezt sem fizették ki neki… A hír szerint egyébként tucatnyi hasonló példa lehet erre a skót kluboknál.
No de vissza a jelenbe: bekerült Holt és Walsh került a kezdőbe Shiels és Templeton kárára.
A várakozás óriási volt, minden jegy elkelt és Broxi Bear is epekedve várta a kezdést.
Rangers – St. Mirren 3-1 (2-1)
Championship, 1. forduló, augusztus 7.
Foderingham – Tavernier, Wilson, Kiernan, Wallace – Holt (Shiels, 60.), Halliday, Law – McKay (Templeton, 83.), Waghorn, Walsh (Clark, 60.)
Gól: Wallace (5. és 26.), Shiels (89.); ill. Howieson (29.)
Nézőszám: 49 216
Elképesztő elánnal kezdett a csapat, aminek az 5. percben meg is lett az eredménye: kevesen gondolták, de Wallace szerezte az első bajnoki gólunkat. Azt meg még kevesebben, hogy a másodikat is ő fogja, de az újdonsült csapatkapitány az első félidőben klasszis teljesítményt nyújtott. Nem skót másodosztályút, hanem tényleg klasszist. A vendégek az első fél órában a félpályán is alig jöttek át, de így is sikerült felzárkózniuk, az új-zélandi válogatott Howieson szépen fejezett be egy kontrát. Erre a meccsre is jutott egy felállva tapsolást érdemlő csel, Wallace pörgetése és az akció gólt érdemelt volna.
A fekete-fehérek legjobbja a Celtictől kölcsönkapott Paul McMullan nagyon agilisan játszott, Wilsonnak meggyűlt vele a baja, de Tavernier-nek még jobban, talán fölöslegesen buktatta, járt a jogos büntető. A labda mögé álló Steven Thompsonban valószínűleg előjöttek az Ibroxban töltött 3 év szép emlékei, mert olyan csúnyán fölérúgta, hogy élmény volt nézni.
Innentől kezdve visszaállt a rend, folyamatosan mentünk előre a harmadik gólért, ami sehogy se akart összejönni. Eközben a St.Mirren két korábbi Rangers játékost is becserélt, Alan Gow és Calum Gallagher személyében, de velük sem mentek sokra. (Érdekesség, hogy Gallagher ugyanabban a stadionban debütált kétszer az aktuális klubjában). Végül Shiels csak begyötörte a harmadikat, így reális lett a különbség.
Wallace 1-0, Wallace 2-0, Shiels 3-1, minden gól
Másfél perces öf, gólösszefoglaló, hosszú videó
Bevonulás a nézőtérről, timelapse videó
MW: „Hatékonyabbnak kell lennünk. Hat hete vagyunk együtt és még messze vagyunk attól, hogy készen legyünk, jóval több van még a csapatban. A második félidőben egymás után voltak a helyzeteink, de 2-1 után mégis majdnem mi kaptunk gólt. Összességében úgy gondolom, jobbak voltunk, Wallace elsőosztályú teljesítményt produkált. A bátor játékunkban benne van a hiba lehetőség, ez normális, ezekből tanulunk. Fiatal a csapat, meg kell tanulnia, hogy tudja dominálni a játékot, ehhez pedig mindenképp bátornak kell lenni.”
Következett a nagy mumus Alloa, akit tavaly ötből csak egyszer sikerült megverni és ellenük élte át a klub története egyik legnagyobb megalázását (hányszor gondoltuk ezt az elmúlt szezonokban…), amikor 20 perccel a vége előtt 2-0-s vezetésről sikerült kikapni a Challenge kupában tőlük. A profi felkészülésre bizonyíték, hogy a vasárnapi meccsre már szerda óta az Alloa műfüvén edzett a csapat, szokva a környezetet. És ez meg is hozta az eredményét!
Persze ahogy ez a Rangers sem az, amelyik tavaly szenvedett, az Alloa is komplett keretcserén esett át, mindössze ketten maradtak a legutóbbi egymás elleni meccsről. Nálunk pedig ketten „ünnepeltek”, Nicky Law 100., Barrie McKay 50. Rangers meccse volt ez. A frissen érkező Spurs-kölcsönpáros a padra került.
Alloa Athletic – Rangers 1-5 (1-4)
Championship, 2. forduló, augusztus 16.
Foderingham – Tavernier, Kiernan, Wilson, Wallace – Holt, Halliday, Law (Shiels, 61.) – Miller, Waghorn (Clark, 61.), McKay (Oduwa, 61.)
Gól: Chopra (7.); ill. Tavernier (5.), Waghorn (9.), Holt (39.), Miller (43. és 86.)
Nézőszám: 3 047
Az első félidőt látva elképzelhetetlen egy kívülálló számára, hogy itt eddig szenvedtünk. Olyan mozgalmasan kezdődött a meccs, hogy a tévénéző is csak kapkodta a fejét: az első tíz percben esett három gól. Tavernier remek lövését Chopra még remekebb kapáslövése egalizálta – ha már gólt kap a csapat, legalább ekkorát kapjon… A tavalyi csapat valószínűleg ekkor elbizonytalanodott és megakadt volna, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy teljesen új szelek fújnak. Szinte a következő támadás végén Holt elesett/fellökték és a bíró fújt, de hirtelen nem is tudtuk, mi a teendő ilyenkor, ugyanis a 2015-ös naptári évben megkaptuk az első tizenegyesünket – legutóbb tavaly októberben lőhettünk büntetőt (az Ibroxban pedig 2014. márciusban – bármilyen hihetetlen)!
Wag magabiztosan bevágta, de az Alloa egy szabadrúgás után közel járt az újbóli egyenlítéshez, ez volt Foderingham első nagy(obb) védése Rangers mezben.
Aztán a félidő vége is felpörgött, Wallace ritkán látható jobblábas lövését védte a kapus, de Holt bepofozta a kipattanót, majd egy szép labdajáratás után Millernek csak az üres kapuba kellett bepasszolnia a labdát.
2002 óta nem lőttünk idegenben az első félidőben 4 gólt és ha ehhez hozzávesszük a további két kapufát, akkor maradéktalanul elégedettek lehettünk a látottakkal.
A második félidő a Warburton-éra addigi talán leglazább félideje volt, a csapat már inkább tartalékolt az elkövetkező 11 nap alatt játszandó 4 meccsre. Esemény azért így is akadt, például két lesgól (mindkettő inkább nem volt az), vagy Oduwa bemutatkozása, aki előbb gyakorlatilag előkészített egy gólt, majd csinált egy olyan cselt, ami utána napokig a skót újságok híreiben szerepelt – nem feltétlen pozitív hangvételben.
Megoszlanak a vélemények, hogy mennyire megalázó és tiszteletlen ilyet csinálni, pláne, ha szó szerint 20 perce van az ember egy teljesen új közegben. Akárhogyis, annyi biztos, hogy nem fogunk unatkozni a szezonban, az előző években a Templeton-McKay páros volt, aki néha egyáltalán eleresztett egy-egy cselt, most meg a fél csapat képes ilyesmire. Persze ebben benne van, hogy a szépség néha előnyt fog élvezni és sokszor emiatt nem megy végig a támadás, de a Rangers szurkoló annyira ki van éhezve a szép játékra, hogy a fene se bánja, pláne 5-1-nél 🙂
Tavernier 0-1, Chopra 1-1, Waghorn 1-2, Holt 1-3, Miller 1-4, Miller 1-5
Másfél perces öf, hosszabb összefoglaló, hosszú videó
Veszélyesek a tetőre felrúgott labdák, timelapse videó
MW: „Nem annyira vagyok oda ezért a cselért, de azt be kell látni, hogy egy igazi tehetségről van szó, aki élvezi a futballt és egyáltalán nem akart tiszteletlen lenni. A meccsel kapcsolatban: elégedett vagyok a kezdéssel, mindent beleadtunk az elején. Sorozatban dolgoztuk ki a helyzeteket, kapufákat lőttünk, az egyenlítés után is. Minden játékos, a cserék is megmutatták, milyen tettvágy van bennük. Egyre inkább nő az önbizalmunk és egyre erősebbé válunk. A szurkolóink a kis stadiont teljesen megtöltötték, ismét végig mögöttünk álltak.”
4 meccs alatt volt 78 (!) lövésünk, amiből 37 (!) kapura ment. Persze a sajtó ilyenkor azzal foglalkozik, hogy egy fiatal gyerek milyen cselt csinál…
Ayr United – Rangers 0-2 (0-2)
Petrofac Training Cup, 2. kör, augusztus 19.
Foderingham – Tavernier (Aird, 81.), Ball, Wilson, Wallace – Shiels, Holt, Walsh (Law, 59.) – Oduwa, McKay (Waghorn, 72.), Clark
Gól: Clark (15.), McKay (43.)
Nézőszám: 7 468
A két csapat centenáriumi meccsére 5 helyen változtatott MW, de mint ahogy mindig elmondja, ezúttal sem tartalékolt, hanem csak „forgatta a csapatot”, ennek köszönhetően bekerült a két Spurs-ös – Oduwát egész konkrétan már a 4. másodpercben felvágták.
A több mint 5000 vendégszurkolót szakadó eső és addigiakhoz képest kevésbé élvezetes játék várta, de a továbbjutás így sem forgott veszélyben.
Az Ayr negyedóráig bírta a nyomást, egy tetszetős passzolgatást Clark fejezett be; majd Walsh két lövését is csak a gólvonalról vágták ki, eközben Foderingham rossz kijövetelének következtében a Motherwelltől kölcsönben lévő Moore az oldalhálóig jutott.
Walsh aztán kiosztott egy asszisztot, Barrie McKay 2012 novembere után talált be ismét Rangers mezben.
A második félidőben Shiels eladott labdája után kellett izgulni (Wilson visszaért a lövés előtt), elmaradt egy Ayr kiállítás, valamint néhány Oduwa biciklicsel volt a látványosság.
Clark 0-1, McKay 0-2
Másfél perces öf, hosszabb összefoglaló, hosszú videó
MW: „Az első félidőben voltak jó időszakaink, a második nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. A két kölcsönjátékossal elégedett vagyok, fontos szerepük lesz az egész idényben.”
A többi párosításban jó pár vaskos meglepetés született: konkrétan a meccsek feléből az alsóbb osztályú jött ki győztesen! Közülük is kiemelkedik a negyedik ligás Queen’s Park győzelme a Dumbarton ellen, valamint a Falkirk otthonában 5 gólt (!) szerző Peterhead-csatár Rory McAllister teljesítménye.
A következő körben (negyeddöntő) a címvédő Livingstont kaptuk, meccs október 20-án az Ibroxban. Érdekesség, hogy még soha nem találkoztunk velük kupameccsen.
Ezután jött a szezon második bajnoki rangadója!
Rangers – Hibernian 1-0 (0-0)
Championship, 3.forduló, augusztus 23.
Foderingham – Tavernier, Kiernan, Wilson, Wallace – Holt (Shiels, 68.), Halliday, Law – McKay (Oduwa, 59.), Waghorn, Miller (Clark, 83.)
Gól: Tavernier (66.)
Nézőszám: 49 220
A St. Mirren után ez is telt házasra sikeredett, viszont ezúttal a 6-2-es kiütést nem sikerült reprodukálni, sőt, őszintén a Hibs közelebb járt a győzelemhez. De míg a Celtictől a Scott Allan-transzfer részeként kölcsönkapott Liam Henderson két totál ziccert elhibázott és Cummingsnak se ment be semmi, addig Tavernier ezúttal is egy elképesztően nagy szabadrúgást beakasztott, így maradtunk hibátlanok. (Az más kérdés, hogy a szabadrúgást megelőző kezezés erősen megkérdőjelezhető…)
Tavernier 1-0, a gól kommentárral
Másfél perces öf, hosszabb összefoglaló, hosszú videó
A gól a kapuból, timelapse videó
MW: „Be kell látni, hogy időnként nem játszottunk a megfelelő szinten. Hoztunk néhány rossz döntést, sokszor nem figyeltünk eléggé. De tanulunk ezekből és jobbá válunk ezáltal.”
Ezzel tehát a két legnehezebbnek várható ellenfelünket első körben sikerült legyőzni, egy héttel később pedig jött a harmadik, a QotS. De előttük, bemelegítésként a Ligakupában volt jelenésünk.
Airdrieonians – Rangers 0-5 (0-3)
Ligakupa, 2.kör, augusztus 26.
Foderingham – Tavernier, Ball, Kiernan, Wallace – Oduwa, Halliday (McKay, 71.), Shiels – Waghorn (Hardie, 61.), Clark, Miller
Gól: Clark (5.), Halliday (14.), Waghorn (16.), Shiels (84.), Tavernier (88.)
Nézőszám: 7 006
Megalázásnak indult, „csak” kiütés lett belőle – noha erre számíthatott az Airdrie, hiszen az elmúlt években történt öt találkozásunkból 0-15-ös eredménnyel jöttek ki…
Az először kezdő Zelalem két gólpasszal zárt, Halliday úgy tűnik, csak nagy gólokat tud rúgni, az egyetlen negatívum, hogy negyedóra után leállt a játék, pedig meglehetett volna a kétszámjegyű különbség. Az utolsó öt perc ismét pörgősebb volt, ennek két gól az eredménye, közte egy fantasztikus Tav-szóló. És végül egy kis babona: a Gers kétszer találkozott korábban az Airdrie-vel a Ligakupában és mindkétszer megnyerte a sorozatot…
Clark 0-1, Halliday 0-2, Waghorn 0-3, Shiels 0-4, Tavernier 0-5
Másfél perces öf, hosszabb összefoglaló, hosszú videó
MW: „Az első 20 perc után megérdemelten vezettünk, aztán a hátralévő időben visszaálltunk, de összességében nem lehetek elégedetlen. Fontos, hogy a keretben mindenki egyenlő, csak együtt tudunk fejlődni, ezért kaptak lehetőséget az újak, illetve Hardie.”
Ami a többi pályát illeti, már most jó pár élvonalbeli csapat elbúcsúzott: a Partickot és a Hamiltont másodosztályú, a Dundee-t harmadosztályú ütötte ki és a Hearts-Motherwell páros is csak hosszabbítás után tudott túllépni negyed-, ill. harmadosztályú ellenfelén. Riválisaink közül otthon esett ki a QotS és a St. Mirren is.
A következő kör sorsolásán nem kiemeltként biztos volt, hogy élvonalbeli ellenfelet kapunk, ez pedig a St. Johnstone lett.
De erre még egy hónapot várni kellett, addig is jött egy újabb nehéz(nek tűnő) falat, hiszen a hozzánk hasonlóan 3 győzelemmel kezdő Queen of the South otthonába kellett látogatni, ahol az előző idényben háromból kettőt elvesztettünk. Ettől függetlenül (vagy éppen ezért) MW nem foglalkozott ezekkel a meccsekkel, meg sem nézte, mondván mindkét csapat kicserélődött – amiben bőven igaza is volt, hiszen a Délieknél 6 olyan játékos távozott, aki legalább 38 meccset játszott tavaly!
Queen of the South – Rangers 1-5 (0-1)
Championship, 4. forduló, augusztus 30.
Foderingham – Tavernier (Aird, 71.), Kiernan, Wilson, Wallace (Ball, 32.) – Halliday, Holt, Zelalem – McKay, Miller (Oduwa, 66.), Waghorn
Gól: Smith (80.); ill. Halliday (27.), Waghorn (52. és 75. – mindkettő büntető), Holt (59.), McKay (65.)
Nézőszám: 5 858
4 nap, 2 kiütés – tömören ennyi. A hétközi ötös után ötöt cserélt a csapatban MW, Nicky Law például 44 bajnoki után nem kezdett! Most az első félidő lett lapos, a másodikban pedig potyogtak a gólok, igaz, ehhez nagyban hozzájárult a hazaiak méregfogának, Derek Lyle-nak a megkérdőjelezhető kiállítása a második félidő legelején (egész konkrétan a bíró oda sem nézett az eset alatt).
Waghorn magabiztosan rugdossa a tiziket, Zelalem néha túl önzetlen, de adott egy újabb gólpasszt, a csereként beálló Dominic Ball ugyanolyan gyakran ment előre, mint a két alapszélsőhátvéd. Viszont egy újabb védelmi hibából megint kaptunk egy gólt (a két belső védő között simán kilépett a támadó).
Halliday 0-1, Waghorn 0-2, Holt 0-3, McKay 0-4, Waghorn 0-5
Másfél perces öf, hosszabb összefoglaló, hosszú videó
Oduwa varázslat, Zelalem büntetlen megtaposása
MW: „A piros lapot elég erősnek érzem, szerintem a kakaskodás inkább sárgát ért volna. Ekkor még 1-0 volt, éreztem, hogy jól mozgunk a labdával és az ellenfél el fog fáradni az utolsó félórára. Ez nyilván megkönnyítette a helyzetünket és meg is büntettük őket. Örülök neki, mert erős ellenfél ellen szereztünk három pontot.”
Ez az eredmény azt is jelentette, hogy Bill Struth 1920-as színrelépése óta Warburton lett az első olyan menedzser, aki 8 győztes meccsel debütál a Rangers padján!
Augusztusban rúgtunk 24 gólt, kaptunk 3-at, megvertünk a négy „legnehezebb” bajnoki riválisból hármat.
Összességében egy hónap alatt elért arra a szintre a klub, ahol 3 éve ilyenkor kellett volna lennie. Warburton nem csak eredményes, hanem élvezetes focit csinált egy teljesen új csapatból. Hát csoda, hogy megénekelik?
@MarkWarburton9 @Sarahwarburton7 @Elishawarburton louden is bouncing #warburtonismagic pic.twitter.com/31FWT8q57a
— aaron. (@_aaron1872_) August 7, 2015
