Befordultunk a célegyenesbe, már látszódik a vége. Szép lassan visszatérünk a helyünkre és közben úgy alakult, hogy csak két meccsnyire vagyunk Európától is.

Már március legelső napján jelenésünk volt, hiszen be kellett pótolni a korábban elmaradt bajnokit.
Ismét támadósor csere zajlott le, Forrester, Clark és King kezdett és bíztunk benne, hogy a szeptemberi 5-0-át sikerül reprodukálni.

Rangers – Raith Rovers 2-0 (1-0)
Championship, 27. forduló, március 1.

Foderingham – Tavernier, Kiernan, Wilson, Wallace – Halliday (Ball, 81.), Holt (Burt, 81.), Forrester (Shiels, 60.) – O’Halloran, Clark, King
Gól: Forrester (27.), Wallace (51.)
Nézőszám: 40 662

Még ha öt nem is jött össze, de a győzelem nem forgott veszélyben. Forrester úgy tűnik csak esés közben tud gólt lőni (de megint hogy becsavarta!), és Wallace befejezése is szép volt, akárcsak King előkészítése.

Az utolsó tíz percre lehetőséget kapott Liam Burt, aki pont egy hónapja töltötte be a 17. életévét és harmadik alkalommal ülhetett a padra – miközben az ificsapatokban (klub és válogatott szinten is) remek teljesítményt nyújt, nagy ígéretnek tartják. Néhány megmozdulása alapján nem véletlenül.

A Hibs vesszőfutása tovább zajlott, sorozatban harmadjára kaptak ki (ráadásul ezúttal a QotS-nél kölcsönben lévő Andy Murdoch góljával), így már 14 pontra nőtt az előny és ténylegesen elkezdődhetett a visszaszámlálás.

Forrester 1-0, Wallace 2-0
Másfél perces öf itt, csak a gólok itt, hosszabb öf itt, hosszú videó itt nézhető.
Képek itt és itt láthatók.

Warburton: „Domináltunk, a második félidőben sok helyzetünk volt, jó teljesítményt nyújtottunk. A Hibs-re nem figyelünk, magunkra kell fókuszálni és nem lesz gond. Forresternek nem minket, edzőket kell meggyőznie, mert mi tudjuk, mire képes. Most a szurkolók is kezdik látni, milyen jó játékos. Az első pár meccsen túlzottan erőlködött, de most már megvan az önbizalma.”

Hiába jöttek az eredmények, a szurkoló sosem elégedett, és mivel számtalanszor tapasztaltuk, hogy ez a csapat milyen játékra képes, a szép foci már néhány hete hiányzott. Azonban jött a Dundee elleni kupameccs és olyan produkciót láthattunk, amely után senkinek egy rossz szava nem lehetett.

Pláne, hogy nem mi számítottunk esélyesebbnek, különösen figyelembe véve, hogy pár nappal korábban a középmezőnybe ragadó (kiesés nem fenyegeti) Dundee meghúzta azt a lépést, hogy szó szerint a fél csapatát pihentetve 0-0-t játszott bajnokin a Celtic Parkban.
A kupára a lehető legerősebben álltak ki, soraikban egykori csatárunkkal, Kane Hemmings-szel, aki az élvonalbeli gólkirályi címért harcol.

A két csapat legutóbb 2013 nyarán egy pre-season meccsen találkozott, az 1-1-re végződött, Peralta szabadrúgásgólja után. Tétmeccsen 2009 októberében futottunk össze utoljára, akkor is kupanegyeddöntőben, 3-1 ide lett a vége.
Nálunk a King-O’Halloran páros korábbi kupameccseik miatt nem játszhattak, az előző kör győztes góljának szerzője, Clark a padon maradt. Ahova egyébként a 17 éves Liam Burt, a 19 éves Scott Roberts és a 16 éves (!) Jack Thomson is leülhetett – utóbbi az egyedüli védő…

Rangers – Dundee FC 4-0 (1-0)
Skót Kupa, negyeddöntő, március 5.

Foderingham – Tavernier, Wilson, Kiernan, Wallace – Ball, Halliday, Holt (Law, 75.) – McKay (Sheils, 73.), Miller, Forrester (Clark, 73.)
Gól: Forrester (1.), Holt (47.), Halliday (54.), Wallace (84.)
Nézőszám: 30 944

Jópár éve nézem a Rangers meccseit, de ilyen kezdésre nem emlékszem: a középkezdéstől számított két passz + egy labdaszerzés után máris vezettünk! A gól teljes mértékben Forrester műve, aki harcossága után nem a legjobb szögből, két védővel a nyakán bevágta a kapus mellett a rövidbe harmadik meccsen harmadik, egyben a Rangers szezonbeli 100. gólját!

Harry nagyon élt, a következő két gólhelyzetet is ő készítette elő, a másodiknál a kapufán múlott a dolog.
A vendégek kicsit ledermedtek ettől a kezdéstől, alig-alig jutottak el a kapuig, bár akkor akadt dolga Foderinghamnek. Tavernier szabadrúgásból közel járt a másodikhoz, Miller lövése, McKay kiugrásai veszélyesek voltak.
De ez még csak bemelegítés volt a második félidőre, ahol konkrétan lejátszottuk a Dundee-t a pályáról. Kezdődött azzal, hogy itt is az első támadás góllal fejeződött be. Méghozzá milyen támadás! Egészen parádés összjáték után a legalacsonyabb Holt fejelte be, miután McKay mellel készítette le Millernek. Az ilyenre szokták írni, ha a Barca lövi, hetekig ismétlik a tévék.

Még tíz perc sem telt el, Halliday egy trükkösen, laposan csavart szabaddal háromra növelte az előnyt és eldöntötte a továbbjutást. Semmit nem tudott kezdeni a meccsel az élvonalbeli csapat, viszont Warburton ezúttal nem adott lehetőséget az ifjaknak, de minden bizonnyal nekik így is hatalmas élmény volt ezt a délutánt átélni.
De még ezt is sikerült fokozni, Wallace egy támadás után fent maradt és egy labdaszerzés után úgy vitte végig a labdát a védők között, mintha született csatár lenne. Csodás gól volt ez a kapitány 200. Rangers meccsén.

Forrester 1-0, Holt 2-0, Halliday 3-0, Wallace 4-0
Másfél perces öf itt, hosszabb videó itt, hosszú videó itt nézhető.
Interjúk, meccs végi értékelés, GoPro összefoglaló itt, a gólok 360 fokban itt nézhetők.

Képek itt és itt láthatók.

Warburton: „Nem hiszem, hogy az elődöntőben bárki bárkitől félne. Bárkit is kapunk, jól kell teljesítenünk. De ne felejtsük, még semmit nem nyertünk, kezeljük helyén a dolgokat. A legelejétől jól játszottunk, diktáltuk a tempót, gólokat lőttünk és kiválóan védekeztünk. 9 meccsből 7-en nem kaptunk gólt. Nyilván több dicséretet kapnak a támadók, de a védők is ugyanúgy megérdemlik.”

A többi negyeddöntőn a Dundee Utd kétszer is hátrányban volt a Ross County otthonában, de az utolsó percben megszerezték a győzelmet. A zöldek fél óra alatt, kevesebb mint 15 ezer néző előtt (!) könnyen elintézték a Mortont, míg az Inverness-Hibs párosítást újrajátszás után a fővárosiak nyerték.

Jöhetett a sorsolás, ahol megkaptuk városi zöld szomszédainkat! Ebből következően Hibs-Dundee Utd a másik ág, ők felkészülhetnek, mert jövőre úgyis négyszer játszanak a másodosztályban 🙂
Warburton rögtön elmondta, hogy odébb van még ez, vannak fontosabb feladataink addig is. Mindenesetre az biztos, hogy tavaly egy minden szempontból szétesett Rangerst győzött le egy nagyon gyenge Celtic, idén viszont van egy normális csapatunk, meglátjuk, ez mire lesz elég. Tavaly abban bíztunk, hogy ne kapjunk nagy verést, most pedig 50-50%-ra mondanám az esélyeket.
Azóta már eldőlt, hogy április 17-én, vasárnap 13:00-tól tartják a miénket, a másikat egy nappal korábban. Ennek következtében tíz nap alatt három iszonyat fontos meccsünk lesz: ápr. 10-én a Challenge-kupa döntő, 17-én Old Firm, 20-án pedig az idegenbeli Hibs elleni bajnoki (remélhetőleg már komolyabb tét nélkül).

A hétvége másik jó híre, hogy a Raith-nek kölcsönadott Hardie triplázni tudott a St. Mirren ellen, sőt, Jordan Thompson is megszerezte első felnőtt gólját az Airdrie színeiben. Egyébként mindkettejükkel annyira elégedettek, hogy a szezon végéig meghosszabbították a kölcsönszerződésüket.
Eközben kijöttek a legújabb pénzügyi adatok is, amelyek 2015. december 31-ig vonatkoznak. Most nem vitték túlzásba, 1 oldalon el van intézve az egész kimutatás.
Az előző fél évben 11 milliós bevétel volt, ami 17%-os növekedés az egy évvel korábbihoz képest. Igaz, a kiadás még mindig több (11,7 mió), de ezek közel 16%-kal csökkentek. Lassan, de biztosan haladunk.

Következett a Morton, amely igen erős intervallumban volt, az előző hetekben játszott a bajnokság 2., 3., 4. helyezettje plusz a Celtic ellen is.
Kiernan lapok miatt eltiltott, helyén szokás szerint Ball, a „kupátlan” O’Halloran ismét a kezdőben, a padon maradt két fiatal.

Rangers – Morton 3-1 (1-1)
Championship, 28. forduló, március 11.

Foderingham – Tavernier, Wilson, Ball, Wallace – Holt, Halliday, Forrester (Shiels, 46.) – O’Halloran (King, 66.), Miller (Clark, 77.), McKay
Gól: Miller (43. és 48.), Wallace (56.); ill. Johnstone (22.)
Nézőszám: 45 072

A jópárszor átélt forgatókönyvet láttuk, támadunk-támadunk, amíg az ellenfél az első helyzetéből gólt lő. Egy saját térfél közepén megszerzett labdából végigvitték a támadást, de hogy Johnstone hogyan maradt annyira üresen a kipattanónál, az értelmezhetetlen. Ez eléggé megfogta a csapatot, csak a félidő végén tért magához, és ezúttal (is) a jó öreg Miller volt a megmentő. Előbb egy szögletből, majd kapásból 11 méterről vágta be. A félidőben hatékony lehetett a fejmosás, mert Wallace néhány perc múlva kettőre növelte az előnyt és eldöntötte a három pont sorsát. Utóbbi két gólban a továbbra is fantasztikus formában játszó McKay-nak óriási érdemei voltak. Miller közel járt a mesterhármashoz, de Shiels kapufája után lesről talált be, aki ezen kívül is lőhetett volna még kettőt, úgyhogy teljesen megérdemelt a győzelem.

Miller 1-1, Miller 2-1, Wallace 3-1
Másfél perces öf itt, a gólok itt, hosszabb öf itt, hosszú videó itt nézhető.
GoPro összefoglaló itt látható.

Képek itt és itt láthatók.

Warburton: „Domináltuk az első 15 percet, úgy gondolom, jók voltunk, mégis egy kihagyás és máris hátrányba kerültünk. Ekkor voltak gondjaink, de a góljaink igen minőségire sikerültek. A második félidőben megtettük, amit kell, tudjuk, miben kell még javulnunk.”

A Hibs ezen a hétvégén nem bajnokizott, hanem a Ligakupa-döntőjében volt jelenése, ahol a Ross County elleni vereségnek köszönhetően elvesztették az esélyüket az idei triplázásra, így arra már kizárólag a Rangersnek nyílt lehetősége. A győzelem egyébként a felföldi klub 87 éves történelmének első jelentős trófeáját jelentette.

Ezután egy igen érdekes hír jött, miszerint a januárban igazolt kapus, Maciej Gostomski máris távozott a klubtól – úgy, hogy mindössze egyetlen egyszer nevezték a cserék közé. Váratlannak nem nevezhetjük, hiszen miközben a fiatal Kelly-t elengedtük kölcsönbe, a sérüléséből felépülő Bell lett a cserekapus, a lengyel meg teljesen eltűnt. Viszont az fura, hogy több újság lehozta ezt a hírt, de a klub saját honlapja nem és a kerettagok között még mindig ott figyel… Warburton annyit mondott róla, hogy családi okok miatt kellett visszamennie Lengyelországba. Ha másra nem, arra jó, hogy majd évek múltán egy kvízkérdésbe bekerülhet, mint a kapus, aki egész Rangers-karrierje alatt nem kapott gólt.

No mindegy, volt fontosabb dolgunk is, hiszen a Falkirk igen nehéz diónak tűnt, nem beszélve arról, hogy utoljára ők tudtak megverni minket és a január végi találkozásunkat is csak a 90. percben sikerült eldönteni. Az azóta összeszedett 3 győzelemnek és 3 döntetlennek köszönhetően nagy a versenyfutás a Hibs-szel a második helyért, ráadásul Peter Houston lett február legjobb edzője a Championshipben, és még Warburton is azt mondta róla, hogy ő az egyik legnagyobb esélyes az év menedzsere díjra.

Falkirk – Rangers 3-2 (0-2)
Championship, 29. forduló, március 18.

Foderingham – Tavernier, Kiernan, Wilson, Wallace – Ball, Halliday, Holt – Miller (Clark, 66.) McKay (Forrester, 60.), King (O’Halloran, 66.)
Gól: Alston (68.), Hippolyte (78.), McHugh (90+2.); ill. Miller (7.), McKay (8.)
Nézőszám: 7 804

Ha magyarosan nézem, akkor azt mondanám, hogy ez egy igen gyanúsan tipszmikszes meccs volt. Ha simán szurkolói szemmel, akkor hihetetlen. Ha taktikaival, akkor MW ezt csúnyán elrontotta. Szalagcímnek pedig ez mehet: A cserék döntöttek.

De az elejéről kezdve: adott tehát a hazai csapat, amely a második helyen áll és amely utánunk a második legkevesebb gólt kapta. Erre ha a 10. percben már 0-3, egyetlen szavuk nem lehet. Két perc alatt rúgtunk két ugyanolyan gólt (indítás a védők mögé, a szélsőhátvéd beteszi középre, ahol a támadó üresen bepasszolja a kapuba) plusz még ezek előtt Tavernier-ét jogtalanul érvénytelenítették.
Érthetetlen, hogy mi lelte a hazai védőket, de ez legyen az ő bajuk. A Falkirknek nagyjából a félidő közepére sikerült rendezni a sorait, de ez alatt is rúghattunk volna még kettőt; ők pedig a hátsó alakzatunk rossz passzaira építettek, de nem sok veszéllyel. A szünetben a stadionrekordnak számító (igaz, még csak 12 éves az aréna, de péntek esti és tévés meccs volt!) nézősereg elhanyagolható része gondolhatta, hogy itt a Rangers nem nyer – pláne, amikor a folytatás után újfent kétszer is csak centiken múlott az előny növelése.
Ezt megunta Houston és bedobta Myles Hyppolyte-ot, míg nálunk McKay-t lehozta MW. Na ez nagy hiba volt. Warburton úgy gondolta, megvan a meccs, de az addig egészen parádésan játszó McKay levételével (plusz utána két csatár behozatalával) és az érdekes nevű hazai támadó beállásával teljesen megfordultak a dolgok. A legutóbbi gólját pont ellenünk (még a Livingstonban) szerző angol csatár innentől kezdve „ellopta a show-t”: teljesen felkavarta a védelmet, jól adott be, veszélyesen lövöldözött. Érdekesség, hogy Hyppolyte a Watfordnál anno volt Warburton játékosa, de onnan fegyelmi okok miatt elbocsájtották. Úgy látszik, most nagyon akart bizonyítani…

A Falkirk elkezdett beleerősíteni, Foderinghamnek egyre többet kellett védenie, de a szépítés mégsem egy kidolgozott akció után született, bár Blair Alston így is méltán pályázhat a hét gólja címre: kapásból, jobb külsővel a jobb felső pipába. Innentől kezdve teljesen felbátorodtak és egy újabb védelmi hibát (vagy háromszor is fel lehetett volna szabadítani) Hyppolyte higgadtan kihasználva egyenlített. Ekkor már benne volt a levegőben, hogy itt baj is lehet, és a hosszabbításban ez valóra is vált: a másik két csereember, O’Hara és McHugh összehozta, de hogy mit mozizott itt is a komplett védelem, az rejtély…

Ezzel elmondhatjuk, hogy idén ők a mumusaink, mind a négy meccset az aktuális hazai csapat nyerte.

Miller 0-1, McKay 0-2
Másfél perces öf itt, a gólok itt, hosszabb videó itt, hosszú öf itt nézhető.

Képek itt és itt láthatók.

Warburton: „Az első negyedórában 5-6 góllal kellett volna vezetnünk – ezt az ellenfél edzője is elismerte. A szépítés remekül eltalált lövés volt és ekkor kezdődtek igazán a gyanús jelek, elrontottuk a passzokat, kevesebbet volt nálunk a labda, de így is meg kellett volna tartanunk az előnyt. Az utolsó félórában mintha nem is mi lettünk volna, olyan gyengék voltunk, amire nagyon rég volt példa. Elhangzott a végén néhány erősebb szó az öltözőben.”

A Falkirk nem csak a meccset, hanem az egész hétvégét megnyerte, hiszen a Raith Rovers az utolsó percben fordított a Hibernian ellen (köszönhetően például ennek a ziccernek), így a zöldek sorozatban negyedik vereségük után is maradtak a dobogó alján.

Ezután válogatott szünet következett – igaz, nem nekünk, mert felnőttkerettagot ezúttal sem delegáltunk. De ettől függetlenül sem maradtunk esemény nélkül.
Mindenképp megemlítendő hír Johan Cruyff halála, és egy vele kapcsolatos, kevéssé ismert történet. 1980-ban, karrierje csúcsán már túl, de azért még jóval annak vége előtt, Amerikában játszott, amikor egészen váratlan helyről kapott ajánlatot: a Dumbarton szívesen leigazolta volna! Az akkor (is) másodosztályú klub edzője így emlékezett: „A 33 éves Cruyff akkoriban pénzügyileg nehéz helyzetben volt egy rosszul sikerült befektetés miatt, ezért úgy éreztük, hogy ha felajánlunk meccsenként pár ezer fontot, hátha érdekelné a dolog. Még ha nem is jön össze az üzlet, legalább egy kis hírverést csinálunk a klubnak és megmutatjuk a szurkolóknak, hogy próbálunk a kedvükre tenni. Felvettem a kapcsolatot Johannal, elrepültem Amszterdamba, ahol találkoztunk és udvariasan végighallgatott.”
A holland 2012-ben Skóciában egy golfversenyen járt, ahol őt is megkérdezték az esetről: „Csábított-e a dolog? Természetesen! Mindig is szerettem volna Nagy-Britanniában játszani. De ekkor úgy gondoltam, már túl idős vagyok a skót klímához. A hűvös nem tett volna jót az izomzatomnak.”
Így hát Los Angelesből csak Washingtonba költözött át, majd visszajött Európába, ahol a Leicester megpróbálta újból a szigetre átcsábítani (ott az edző a Rangers-szel 3 bajnoki címet nyerő Jock Wallace volt), de ekkor meg a Levantét választotta.
A Dumbarton a következő szezonban csak 8. lett a 14-ből, Sean Fallon edző pedig lemondott…

Visszatérve a jelenbe (pontosabban a jövőbe), Warburton az aktuális sajtótájékoztatón elmondta, hogy lényegében kész van a nyári terv: a játékosok június 18-án térnek vissza a szabadságukról, és észak-amerikai edzőtáborba utazik a csapat, ahol 1 meccset fog játszani – tehát inkább a fizikai felkészülés lesz a fő szempont. Konkrétumok később.

Feltűnt a Murray Parkban egy fiatal próbajátékos: a 16 éves Matthew Knox a Livingston csatára iránt a nagyobb angol kluboktól is van érdeklődés, nagy tehetségként tartják számon. Idén háromszor játszott a felnőtteknél és ezzel ő lett a Livi legfiatalabb játékosa. Egyelőre pár napot töltött nálunk, de ezzel a képpel máris megnyerte a szurkolókat.

No de essen néhány szó a válogatottakról is!

Strachan 10 újoncot hívott be a duplameccsre készülő 33 fős keretbe, köztük John McGinnt a Hibs-ből, de a kiemelkedő formában lévő Wallace-nak vagy Holtnak nem jutott hely. Talán majd amikor élvonalban leszünk, leveszi a zöld szemüveget…
Warburton véleménye: „Nem szeretném, hogy a sajtóban úgy jöjjön le, hogy Strachant hibáztatom vagy felülbírálom. Csupán meg vagyok lepődve, hogy ahhoz képest, hogy mennyi jó minőségű játékosunk van, 15 ponttal vezetünk, kupaelődöntőt játszhatunk és ennek ellenére senkiről nem gondolta, hogy megérdemli a válogatottságot.”

No de az eredmények őt igazolták, előbb Prágában, majd otthon a dánok ellen is 1-0-ra sikerült nyerni.

Az U21-es csapat 70 percig tartotta magát Franciaországban (a végén 28-2-es kapuralövés!), de öt perc alatt bekaptak kettőt, így maradt a 4. helyen a selejtezőcsoportban. Billy King végig, Barrie McKay az utolsó 20 percre állt be. Pár nappal később az utolsó észak-íreket fogadták, és közel egy óráig hátrányban voltak, de húsz perc alatt most ők rúgtak hármat, így még az elején kihagyott büntető is belefért. King nem játszott, McKay a 89. percig igen.
A helyzet nem változott, szeptemberben a macedónok ellen fel lehet lépni a harmadik helyre.

A 19 éven aluliak sem büszkélkedhetnek, a belgáktól kettő, a horvátoktól három gólt kaptak, így a bolgárok 2-1-es legyőzése csak a harmadik helyet jelentette, így nem jutottak ki az EB-re. Robby McCrorie két meccsen védett, Ryan Hardie mindhármat végigjátszotta és lőtt egy gólt is.

Az U17-esek viszont bejutottak a 16 csapatos EB-döntőbe, miután az elitselejtezőben a dánok elleni 0-4 után a csehek ellen 2-0-ra nyertek, majd Svájccal 1-1-et játszottak, így bár (számításaim szerint) a legrosszabb mérleg az övék, de játszhatnak majd májusban Azerbajdzsánban, méghozzá a házigazdák, a portugálok és a belgák ellen. Ami ebből a Rangerst érinti, hogy Liam Burt csapatkapitányként végigjátszotta a meccseket és Kieran Wright volt a cserekapus.

Észak-ír barátaink pedig a wales-i iksz után a szlovénokat legyőzték, ezzel történelmi rekordot, tízes veretlenségi sorozatot állítottak fel.

Nem volt tehát pihenő, következett a Queen of the South, amely az előző fordulóban 6-0-ra ütötte a Dumbartont, de hozzánk elég tartalékosan érkezett: a gólvágó Derek Lyle és a kapitány Higgins eltiltott, Andy Murdoch saját klubja ellen nem játszhat, a védelemből is hiányzott 2-3 alapember.
Nálunk a két, U21-ben lévő játékos (King, McKay) helyére O’Halloran és Forrester került és mivel az ifik közül is többen nemzetközi meccsek között voltak, ezért kivételesen csak 4 mezőnyjátékost nevezett a padra Warburton.

Rangers – Queen of the South 4-3 (1-1)
Championship, 30. forduló, március 26.

Foderingham – Tavernier, Wilson, Kiernan, Wallace – Holt (Law, 77.), Ball (Shiels, 63.), Halliday – O’Halloran, Miller, Forrester (Clark, 71.)
Gól: Forrester (14.), O’Halloran (47.), Halliday (51.), Tavernier (55.); ill. Russell (24., büntető), Oliver (57.), Millar (90.)
Nézőszám: 46 117

Megint megnehezítette a csapat a saját dolgát, hiszen addig oké, hogy az első komolyabb (és milyen szép!) támadásból megvolt a vezetés, de megint visszaálltunk, és Wallace tök fölöslegesen rántotta le Russellt, aki aztán értékesítette a büntetőt. Ahhoz, hogy felébredjünk, kellett rúgnia a vendégeknek még egy kapufát, de a félidőben hathatott az alapos fejmosás, hiszen a fordulás után nyolc perc alatt berámoltunk gyorsan hármat. Előbb O’Halloran ügyesen kihasználta, hogy a védő a labda alá szaladt, így megszerezte első gólját az Ibroxban, aztán Halliday ollózta be az ötösről, végül Tavernier fejezett be egy újabb remek adogatást, megtörve ezzel 14 meccses góltalansági sorozatát (bármilyen fura egy jobbhátvédnél, de az ő esetében ezt meg kell említeni!).

Gyakorlatilag a középkezdésből azonban rögtön jött a szépítés, a védelem szépen végignézte, ahogy a kapu előtt elgurul a labda az érkező Oliverig.
Ekkor még hátra volt 33 perc és a múlt hetiből kiindulva, tisztában voltunk vele, hogy a két gólos előny nem teljesen megnyugtató. Jöttek is sorban a cserék és mindkét csapat előtt adódtak lehetőségek, de szerencsére „csak” egyet tudtak a vendégek ledolgozni a hátrányból: az ex-újpesti Mark Millar jól helyezett lövése már a rendes játékidőn túl született.
De még ezután is volt gólhelyzet, Law gurítása csak centikkel ment mellé.

Forrester 1-0, O’Halloran 2-1, Halliday 3-1, Tavernier 4-1
Másfél perces öf itt, minden gól itt, hosszabb öf itt, hosszú videó itt nézhető.

Képek itt és itt láthatók.

MW: „Természetesen lehet kritizálni a védelmet, de ne felejtsük, hogy nem is olyan régen 10 meccsen összesen kettőt kaptunk. Csapatként kapjuk a gólokat, nem lehet kizárólag a védőket hibáztatni. A győzelem nagy lépés számunkra, hiszen a QotS is a 3 pontért jött, még versenyben voltak a playoffért. Az első félidőben szétszórtak voltunk, aztán a második félidő első felében kétszer is hármat rúghattunk volna. Ezután megint eladtuk a labdákat, ebből tanulni kell. De a lényeg a három pont.”

A Falkirk a 93. percben hátrányban tizit rontott, így 14 pont lett az előnyünk, amely azt jelentette, hogy önerőből két győzelem kellett a célig, de ha a következő körben a Hibs hibázik, már bajnokok lehetünk.

A harmadosztályban már ekkor ünnepelhetett a Dunfermline, amely egész évben kimagaslott. Három év után térnek vissza a második vonalba.

A negyedosztályban 5 körrel a vége előtt még tulajdonképpen a csapatok fele bajnok lehet, 6 ponton belül van az első öt helyezett.

Zárásként pedig egy kis videó egy átlagos meccsnapról: