Az előző cikket úgy zártam, hogy a legnehezebb hónap áll előttünk. Nos, december nem csak a meccsek számában (6), hanem azok erősségében is vitte a pálmát. És nem sok kellett hozzá, hogy tökéletesen búcsúzzunk az Óévtől…

Csupán három nap telt el decemberből és máris rangadóval nyitottunk: az Aberdeen látogatott az Ibroxba. Egészen parádés a hazai bajnoki mérleg a vörösök ellen: nem kevesebb, mint 25 év és 38 találkozó óta nem arattak itt sikert, a gólarány is igen impresszív: 83-19.
Warburton ezúttal mélyebben belenyúlt a dolgokba, konkrétan a fél csapatot kicserélte, például Hodson és O’Halloran is kezdett, Miller pedig inkább a középpályán kapott helyet.

Rangers – Aberdeen 2-1 (0-0)
Premiership, 16. forduló, december 3.

Foderingham – Hodson, Kiernan, Hill, Wallace – Halliday, Holt, Miller (Tavernier, 64.) – O’Halloran (Waghorn, 66.), Garner, McKay (Forrester, 77.)
Gól: Miller (52.), Hodson (70.); ill. Considine (90+4.)
Nézőszám: 50 003

A változatosság pedig jót tett. Iramában az első félidő is jó volt, mindkét oldalon adódtak lehetőségek, Wallace-é volt a legnagyobb, egyedül vihette a kapusra, a szög sem volt rossz, de csúnyán mellélőtt. A fordulás után megköszönhettük, hogy Stockley megkegyelmezett: öt méterről, szemben a kapuval, teljesen üresen állva melléfejelt. 7 perc játék után Garner látszólag teljesen értelmetlenül félmagasan beívelt egy labdát a tizenhatosra, ahol Miller egyszer csak kibújt a védője mögül és megszerezte a vezetést! A vendégek leginkább a védelem hibáiból éltek, miközben mi meglőttük a másodikat: McKay kötényből adott gólpasszt, Hodson pedig kíméletlenül bevarrta a kapu tetejébe. Parádés első gól az észak-írtől!
Húsz perccel a vége előtt kétgólos előnynek már csak elég kell lennie… Garner ettől függetlenül próbálkozott szakadatlanul, harcolt, fejelt, félpályáról ívelt. A legvégén aztán elszabadultak az indulatok, előbb Hill szállt ki második sárgával, majd egy tömegjelent után a Dons kapitánya, Ryan Jack szintén kipontozódott. Az esetet követő szabadrúgást Considine befejelte, de többre már nem volt idő, így fontos és megérdemelt győzelmet arattunk!

Ami a durva, hogy a 14 pályára lépő Rangers játékos közül 5 még meg sem született az Aberdeen utolsó glasgow-i győzelme idején.

MW: „A győzelemmel azt hiszem néhány kritikust elhallgattattunk, a srácok mérgesek voltak a Hearts elleni játék miatt, sikerült javítani. Az 50 ezer szurkoló megadta azt az önbizalmat, amivel újra a jó útra léphetünk. Úgy gondolom, megérdemeltük a győzelmet, főleg a második félidő miatt.”

Képek itt és itt láthatók.
Összefoglaló itt, hosszabb videó itt, hosszú öf itt nézhető.
Szurkolói élmény a napról
A forduló góljai

A mérkőzésre néhány Espanyol szurkoló is ellátogatott. Tekintve, hogy a két csapat korábban soha nem találkozott, talán meglepő lehet ez, de ha megtudjuk az okát, máris nem csodálkozunk annyira: egyrészt az azonos klubszínek, másrészt a politikai háttér (ők is lojálisak a meglévő rendszerhez, ellentétben városi riválisukkal), de a legjobban akkor kedveltek meg minket, amikor a helyi ikont, Raul Tamudót 2000-ben le szerette volna igazolni a Gers, a csatár már Glasgow-ban volt az orvosi vizsgálaton, ám azon nem felelt meg, így Advocaat eltekintett a transzfertől és maradt az Espanyolnál. (További közös pont, hogy mind a két klubnál megfordult Vladi Weiss.)

Bár legutóbb megígértem, hogy több szó nem esik Bartonról, most még egy bekezdést szánok neki, ugyanis nyilatkozott egy utolsót itteni idejéről: „Egyáltalán nem bántam meg, hogy ideigazoltam, olyan lehetőség volt, amit nem lehetett kihagyni. Újra megtenném. Elképesztően csalódott vagyok, hogy így zárult, játszani szerettem volna. Se Warburtonnel, se senkivel nincs problémám. A média viszont iszonyatosan kritikus volt velem, még ha nem is játszottam mindig szuperül. Úgy állítottak be, mintha Messi vagy Neymar lennék, pedig ez közel sem igaz. Sem tehetségben, sem gyorsaságban nem vagyok kiemelkedő, olyan típus vagyok, aki az ilyeneket kiszolgálja.”

10 napon belül jött a második összecsapás a Hearts-cal, amelynél időközben bekövetkezett a megjósolt edzőváltás. A skót futball többsége még mindig nem érti a döntést, hiszen a búcsúzó Neilsont játékosként is szerették a fővárosban, edzőként pedig toronymagasan nyerték vele a másodosztályt, majd egyből dobogón végeztek és most is ott álltak. Igaz, a Hibs elleni derbijei nem sikerültek jól, az elsőt ugyan megnyerte, de utána három döntetlen és két vereség következett. Új csapata, az MK Dons az angol harmadosztály 19. helyén áll. Ez mindennek tűnik, csak előrelépésnek nem…
Utódja egyáltalán nem meglepő módon Ian Cathro lett, aki totálisan kezdő a felnőtt edzősködésben. Mégis várható volt ez a húzás, hiszen a Hearts futballigazgatója, a korábbi szövetségi kapitány Craig Levein már dolgozott vele a Dundee Utd-nál, ahol Cathro az utánpótlásért volt felelős. Onnan elment külföldre tanulni és a Rio Ave, majd a Valencia assisztense lett. Warburton megjelenése előtt a Rangers-nél is belengették a sajtóba, de ő a Newcastle-hez lépett tovább. Most pedig a skót élvonal valaha volt legfiatalabb trénere lett.
Segédje is megér néhány szót: Austin MacPhee játékoskarrierje szintén jelentéktelen (még a román harmadosztályban is megfordult!), segédedzőként a St.Mirrennél már sikeresebb, ahonnan a 2014-es VB-re a mexikói válogatott (!) háttérstábjába került, a feladata az ellenfelek feltérképezése volt. Onnan az északír válogatott első számú asszistense lett, az ottani eredményeket is ismerjük, ő volt az „egyedüli skót” az előző VB-n és Eb-n. Most pedig elsősorban a Skót Szövetség szerette volna fejlesztési igazgatónak felkérni, de inkább a Hearts-ot válaszotta – emellett marad az ulsterieknél is.

Cathro 3,5 évre írt alá. Érdekes kinevezés az biztos, amiben benne van a totális bukás és a hosszú távú jövő képe is. Mellesleg Neilson egy 1-4-es vereséggel nyitott új helyén, amit 3 győzelem és 2 vereség követett.

A kiállított Hill helyén Wilson kezdett, Tavernier javítási lehetőséget kapott az előző szörnyű produkciója után, ezúttal a középpályán, ahonnan Miller feljebb lépett. A padra leülhetett az U20-asoknál az utóbbi időben kitűnő Liam Burt.

Rangers – Hearts 2-0 (1-0)
Premiership, 17. forduló, december 10.

Foderingham – Hodson, Kiernan, Wilson, Wallace – Halliday, Holt, Tav – McKay (Burt, 90.), Garner (Dodoo, 88.), Miller (Waghorn, 60.)
Gól: Kiernan (29.), McKay (51.)
Nézőszám: 50 039

Kis túlzással az első öt percben többet támadtunk, mint a megelőző 90-ben, Wallace centikkel mellé suhanó bombája és Miller emelése is gólt érdemelt volna. Teljesen letámadtunk, amire nem számított a Hearts és bő 20 perc kellett mire fölébredtek. Ekkor azonban a történelem ismételte önmagát: kétséges érvénytelen lesgólt szerzett a vendégcsapat. Ezt azért megköszönhetjük, mert a védelem megint nem nagyon tudta, hogy merre van az előre. Szerencsére viszonylag hamar sikerült lehűteni a lelkesedésüket, egy Tav szabadot Kiernan fejelt be, megszerezve első gólját tétmeccsen a Rangers színeiben!
A fordulás után jött a második, érdekes mód, ez is rögzített helyzetet követően, egy bedobást elkalkulált a védő, McKay pedig köszönte és betette az alsóba. Egy óra játék után bejött Waghorn és elkezdődött az ő külön show-ja: minimum három gól benne ragadt, az egyiket túlbonyolította, pedig csak a kapus állt előtte. Nagyon látszódott rajta a bizonyítási vágy, de ezen az estén a csapat nagy része különösen aktív volt. Lám, ha már 4-5 játékos igazán odateszi magát, akkor bőven jobbak vagyunk a „többieknél”.

Ha létezik egyensúly a világban, akkor az most helyreállt. Ez a meccs a tökéletes ellentéte volt az „odavágónak”, alig egy héten belül sikerült egy totálisan más játékot produkálni.
Ha az előzőt Warburton egyik legrosszabb meccsének tituláltam, akkor ezt megkockáztatom az egyik legjobbnak.
Egy hét alatt két jó játékkal két szép győzelem a két közvetlen riválissal szemben.

MW: „Nagyon elégedett vagyok, remek egyéni teljesítményeket láttam. Tudtuk, mi a teendő és a szurkolóktól is megkaptuk a szokott fantasztikus támogatást. A második félidőben több gólt is szerezhettünk volna, de így is megérdemelt a győzelem. Tavernier a középpályán is megállja a helyét, Garner rendületlenül küzd a védőkkel, McKay pedig elképesztő dolgokat művelt a szélen.”

Képek itt és itt láthatók.
Holt egyedi gólöröme

Kiernan, 1-0
Lesgól lassítva
Összefoglaló itt, hosszabb videó itt, hosszú öf itt nézhető.
Szurkolói hangulat
A forduló góljai

Túl a nehezén, három, könnyebbnek tűnő, hozhatónak látszó meccs állt előttünk a szilveszteri derbiig.

Következett a Hamilton, amely ellen a nyitófordulóból nem őrzünk kellemes emlékeket, az 1-1 után az Accies igazi döntetlenspecialista lett, 10 meccse is egálra végződött. Ekkor  épp egy nagyon durva sorozatban voltak, Celtic-Rangers-Celtic-Aberdeen, egymás után.
Az immáron SuperSeal néven futó stadionban ezt megelőzően 2011. áprilisában járt a Rangers, akkor 1-0-ra sikert nyerni.

Most az egyedüli változás a Miller-Waghorn csere volt, aki közel 2 hónap után volt kezdő, de ez nagyon bejött!

Hamilton – Rangers 1-2 (0-1)
Premiership, 18. forduló, december 16.

Foderingham – Hodson, Kiernan, Wilson, Wallace – Tavernier, Halliday, Holt – Waghorn (Forrester, 76.), Garner, McKay
Gól: Imrie (77.); ill. Waghorn (45. és 52.)
Nézőszám: 5 292

Az első félórában egy felsőkapufára hulló labdán és egy Hodson lövésen kívül nem igazán veszélyeztettünk, majd elkezdtünk távolabbról is lövöldözni. Aztán a végét nagyon megpörgettük, előbb Garner adott egy remek labdát Waghornnak, aki ezt még elhibázta, majd Holt félmagas beadását meglepő módon úgy fejelte be 15 méterről, hogy csak néztünk, amikor bepattant a kapufáról. Waggy ezzel 9 meccses gólcsendet tört meg.
És ha egy üzlet beindul… a fordulás után jött a második, ezúttal Wallace emelését az ötösről tette be, a védők nagyon elfelejtkeztek róla. Három bajnoki gólnál tart, mindhármat a Hamilton ellen szerezte.
Ezután elkezdett osztogatni, az első passzát Tav nem tudta átemelni a kapuson, a másodikat Garner picit fölélőtte. Mentünk tovább, Tavernier 70 méteres rohanása gólt érdemelt volna, de csúnyán elrontotta. Waggy önmagában megduplázhatta volna góljai számát, mielőtt negyedórával a vége előtt lehozta MW. Nem feltétlen emiatt, de innentől mintha kiengedett volna a csapat, amíg odáig a hazaiak fő veszélyforrása, Crawford teljesen láthatatlan volt és úgy tűnt, a Hamilton önmagától nem képes veszélyeztetni, de egy hiba bezavarhat. Ez menetrend szerint jött is, egy teljesen fölösleges hátsó passzolgatás után Halliday rálépett a labdára, a beadást pedig könnyedén bepörgette Imrie. Az első kapuralövésből gól.
Szerencsére a legvégén ismét előttünk adódtak lehetőségek, de hiába nyerhettünk volna kiütéssel, szűk maradt a győzelem.
Sebaj, a lényeg, hogy a szezonban először sikerült sorozatban hármat nyerni.

MW: „Örülök a győzelemnek, a meccs nagy részét domináltuk, időnként nagyon szép focit bemutatva. A szurkolók ismét fantasztikusak voltak. A végén kicsit megnehezítettük a saját dolgunkat, korábban le kellett volna zárni a meccset, de összességében jók voltunk. Hatékonyabbnak kell lennünk a befejezéseknél.”

Képek itt és itt nézhetők.

Összefoglaló itt, hosszabb videó itt és itt, hosszú öf itt látható.
Tévés értékelés itt
A teljes meccs itt nézhető
A forduló góljai
Támadás

Egy másik esemény még ide tartozik, ekkor született meg ugyanis a szurkolóktól a Joey Garner-dal, amely egy 60-as évekbeli angol banda egyik száma alapján íródott át (pontosabban annak a refrénje) a csatárra, aki ugyan gólokban szegény, de küzdésben, harcban és akaratban kitűnő.

https://twitter.com/PandaC83/status/809913633413144580

Say that you love me
All of the time
Say that you need me
You’ll always be mine

And we’ve got
Joey Garner
Yes we’ve got
Joey Garner

A szurkolók persze rákaptak és egy nagy twitter-kampány után elkezdték az eredeti számot rohamos ütemben letölteni az iTunes-ról, olyannyira, hogy az a heti ranglista élére került, nagy hype lett az egészből, tévé- és rádióműsorok számoltak be, a hírportálok is az élen hozták le ezt és még a klub saját oldala is beszámolt a dologról.

Karácsonyra lenyugodtak a kedélyek és újból a futball vette át a főszerepet, méghozzá annak is a legmozgalmasabb időszaka, amely során 7 nap alatt 3 meccset játszott a csapat.

Kezdésnek az Inverness látogatott Glasgow-ba, egyedül Hill volt a változás, aki Wilsont váltotta.

Rangers – Inverness 1-0 (1-0)
Premiership, 19. forduló, december 24.

Foderingham – Hodson, Kiernan, Hill, Wallace – Tavernier (Windass, 59.), Holt, Halliday – Waghorn (Forrester, 72.), Garner, McKay (Miller, 59.)
Gól: McKay (öngól, 13.)
Nézőszám: 48 528

Rögtön az első valamirevaló támadás gólt eredményezett, Waghorn cselezgetés után beadta az alapvonalról, középen pedig Brad McKay pont úgy ért bele, hogy bepattant róla.
Halliday aztán mindkét oldalon veszélyeztette a kaput, először rossz helyen adta el a labdát, majd egy életerős löketet küldött meg. Ezen kívül csak a Caley előtt adódtak lehetőségek, főképp a védelem bizonytalankodásai után.
A második félidőre nem változott semmi, egy Garner fejes és egy nagyobb Foderingham védés kivételével dögunalomba fulladt a meccs, egyedül Wallace sérülése jelentett problémát.
A Szenteste délutánján kilátogató majdnem telt ház nem teszi be örömében a fa alá ennek a meccsnek a DVD kiadását, az már biztos, nagyon gyenge produkciót sikerült összehozni ezen a szép napon. De a lényeg a győzelem.

MW: „Egyáltalán nem voltunk jók, ezt el kell ismerni. De ettől függetlenül is megszereztük a három pontot, négyből négyet nyertünk, ez a legfontosabb. Nem vagyunk a Real Madrid, hogy folyamatosan jó teljesítménnyel nyerjük a meccseket. Könnyedén adtuk el a labdákat, rossz döntéseket hoztunk, ez nem vall ránk. Összességében 19 meccsből 38 pontunk van, ez 2-es átlag. A cél, hogy ezt feltornázzuk 2.3-2.4-re.”

Képek itt és itt láthatók.
Rövidebb öf itt, hosszabb videó itt, hosszú öf itt nézhető.

Csupán 3 nap pihenő után elbuszozott a csapat Perth-be, ahol a St. Johnstone várt rá, méghozzá elég jó formában, az előző 4 meccsükön csak 1 (ön)gólt kaptak.
Warburton ígéretéhez híven 3 helyen cserélt, Windass egy hónap után kezdett.

St. Johnstone – Rangers 1-1 (1-1)
Premiership, 20. forduló, december 28.

Foderingham – Tavernier, Hill (Hodson, 66.), Kiernan, Wilson – McKay, Windass, Halliday, Holt – Garner (Waghorn, 62.), Miller (O’Halloran, 81.)
Gól: MacLean (28.); ill. McKay (23.)
Nézőszám: 7 979

Gyakorlatilag 10 perc után kezdődött el a meccs, amikor Miller kilépése és nem is rossz lövése után bravúrral védett a kapus. Miller egyébként a felezővonalig jött vissza labdákért, amiket meg is kapott és indította a társakat, amikből egyre több tetszetős összjáték alakult ki. Ezt Tavernier óriási kapufája követte, amit álló helyzetből nézett Clark kapus. 20 perc alatt volt már 6 lövési lehetőségünk – és ennek meg is lett az eredménye: McKay húzta meg a szélét, Garner lövését csak kiütni tudta Clark, amit McKay iszonyat higgadtan büntetett. Jól is játszottunk, ezért is fájó a gyors egyenlítés a semmiből: egy fölösleges hátsó passzolgatás utáni hibára csapott le MacLean.
A félidőben volt ugyan újabb gólszerzési lehetőségünk, de eltűnt a magabiztosság, a nagyot hibázó Kiernanról pedig később simán egy büntetőt is be lehetett volna befújni és a bíró ugyan nem vette észre, de az egyik szögletnél adott egy gyomrost az ellenfélnek, ami miatt az utólagos eltiltása is felmerült. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Hill megsérült a második félidőben, Wallace pedig napok óta nem edzett, nem sok jót jóra számíthattunk az Old Firmön…
Na de vissza ide, amennyire élvezhető volt az első játékrész, annyira fulladt unalomba a második, a legnagyobb helyzet az amúgy láthatatlan Windass felpattanó lövése volt, valamint a végén beálló Waghorn pár távoli próbálkozása.

Összességében kb 20-30 percet játszott jól a csapat, ennyi pedig nem volt elég a győzelemhez. Emellett idegenben továbbra sem megy, csupán a pontok felét gyűjtöttük be, negatív gólkülönbséggel.

MW: „Úgy érzem, két pontot itt hagytunk, nem pedig nyertünk egyet. Az első félidő rendben volt, jól kezdtük a meccset, mindkét szélen elég nagy területünk volt, a középpályát is uraltuk és a vezetés is sikerült. A második félidőre ez már nem mondható el, többször kellett volna a kapust tesztelni.”

Képek itt és itt láthatók.

Rövidebb összefoglaló itt, hosszabb videó itt, hosszú öf itt nézhető.
McKay, 0-1
Tévés értékelés
A forduló góljai itt és itt nézhetők.

És akkor eljött az év zárásaként a derbi! Az egyébként kiemelkedően jó formában lévő zöldek edzője szerint a nyomás a Rangers-en van, leginkább a hazai pálya miatt és a szilveszteri eredménytől függetlenül elégedett a szezon első felével.
Warburton pedig úgy vélte, javultunk az 1-5 óta és azt szeretné, hogy ne az Old Firmök, hanem a szezon végén elért eredmény alapján ítéljék meg a munkáját. Ezen kívül kifejtette, hogy: „Pénzügyileg jelenleg nem versenyezhetünk a Celtic-kel. Őszintén, reálisan kell nézni a helyzetet. Van egy nagy rés köztünk, de természetesen ezt szeretnénk csökkenteni. Ám erre nem megoldás, hogy gyorsan elköltünk 50 milliót. Ez egy hosszabb folyamat, persze a szurkolók hozzászoktak a Laudrup, van Bronckhorst, Gascoigne kvalitású játékosokhoz, ám most már más időket élünk.
A célunk idén az, hogy versenyképesek legyünk. Ha a második helyen végezve kvalifikálunk Európába, akkor úgy gondolom, elmondhatjuk, hogy ezt teljesítettük.„

Az Ibrox-ban bajnokin legutóbb közel 5 éve, 2012 márciusában csapott össze a két gárda, akkor egy parádés meccsen 3-2-re sikerült nyerni.

Kicsit váratlanul változatlan kezdőt jelölt ki MW, ami azt jelentette, hogy Wallace nem épült föl, így Kenny Miller vezette kapitányként a csapatot. A padra egyedül Hodson került védőnek, Waghorn ezúttal is csak ott kapott helyet.

Rangers – Celtic 1-2 (1-1)
Premiership, 21. forduló, december 31.

Foderingham – Kiernan, Hill, Wilson, Tavernier – Windass (Dodoo, 65.), Halliday, Holt (Forrester, 83.) – McKay, Garner (Waghorn, 16.), Miller
Gól: Miller (12.); ill. Dembele (33.) és Sinclair (70.)
Nézőszám: 50 126

Akkora elánnal csaptunk bele, mintha ezen múlna a bajnoki cím. Ez meglepte a zöldeket, kicsit bele is aludtak, Miller elcsípett egy labdát és Windass, majd Tavernier segítsége után pontosan érkezett a kapu elé. Ha Old Firm gól, rá mindig lehet számítani.
A támadás közben Garner megsérült, így akik Waggy-t hiányolták, negyed óra már a pályán is láthatták. Fura kimondani, de fél órán keresztül uraltuk a meccset, ekkor kezdtek csak a zöldek felocsúdni. Sinclair első kilépése még les volt (nem), a második már kapufa, az ezutáni szögletet pedig védhetetlenül varrta be Dembelé. Az más kérdés, hogy Wilson miért hagyta üresen…
A félidőre egállal vonultunk, a kérdés az volt, hogy sikerül-e újra talpra állni vagy beőrölnek. Egy-két kisebb periódus kivételével fordulás után egyértelműen ők domináltak, Foderingham amennyire tudta, meccsben tartotta a csapatot. Tíz perc játék után megint két védő között került helyzetbe a francia, ezúttal a felsőkapufa mentett. Warburton picit próbált kockáztatni, Dodoo is beszállt, a következő nagy helyzet Wilson fejese volt.
De hogyha a védelmet nem sikerül záros határidőn belül rendezni, akkor nem nagyon tudunk továbblépni. A második gól kísértetiesen hasonlított a miénkre, ez Tavernier lelkén szárad. A két kép között 5 másodperc és 7 méter különbség van…

A maradék 20 perc is inkább a Celtic-ről szólt, bár két nagy egyenlítési lehetőségünk így is adódott, de Miller rosszul találta el a labdát, Forrester pedig nem passzolt Dodoonak, így megtört a 18 hónapja tartó hazai veretlenségi sorozat (ami bajnokin 2015 februárja óta élt).

A szeptemberi idegenbelin esélyünk nem volt, az októberi semleges pályán már nem volt akkora a differencia, most pedig jelenleg ott tartunk, hogy 50 ezer szurkoló támogatásával fél órán keresztül a zöldek fölé tudunk nőni. Én ezt mindenképpen fejlődésnek értékelem, akkor is, ha kaphattunk volna még simán 3-4 gólt, igaz, a döntetlentől sem álltunk távol.

MW: „Az első 30-35 percben jók voltunk, aminek meg is lett az eredménye. Az egyenlítés után picit visszaálltunk, de a félidő végére megint beleerősítettünk. Leginkább a második félidő első negyedórája miatt vagyok csalódott. Túl könnyedén szórtuk el a labdákat és hagytuk, hogy a Celtic domináljon. Túl sok helyzetet alakítottak ki ekkor, de Foderingham szerencsére jól védett. A vége természetesen fájó, de tanulunk belőle. Tudom, hogy mekkora a Celtic előnye, de nem foglalkozom vele – én csak a Rangers-re koncentrálok, hogy minél előrébb végezzünk. Most jön egy hét pihenő, aztán nekiállunk felkészülni a szezon második felére.”

Képek itt és itt láthatók.

Miller 1-0, Dembele 1-1, Sinclair 1-2
Rövidebb összefoglaló itt, hosszabb videó itt, hosszú öf itt nézhető.
Tévés értékelés
Kezdés előtti hangulat
Teljes meccs
A forduló góljai itt láthatók

Kissé meglepő módon ezúttal különösebb rendbontás nélkül zajlott le az esemény, csupán 3 embert tartóztattak le (kettőt abból is pirotechnika miatt).

A forduló másik rangadóján az Aberdeen a Hearts otthonából el tudta hozni a 3 pontot, így fordulnak 2017-be a csapatok:

Csak összehasonlításképp: tavaly az év fordulójáig a Celtic 21 meccsen 47 pontot gyűjtött, az Aberdeen pedig 43-at.

Ezzel nem csak az óévtől búcsúztak el a csapatok, de egy időre a bajnokságtól is, hiszen 2003 óta először tartanak téli szünetet. Az élvonal 4 hetes pihenőre vonult, bár ez igazából csak 3, mert január utolsóelőtti hétvégéjén kezdődik nekik is a Skót Kupa. A Celtic és az Aberdeen Dubai-ban melegedik, mi átruccanunk Kelet-Németországba, a többiek otthon hógolyóznak.

Egyéb decemberi hírek

Az U20-as csapat a decembert felemásan intézte, a Dundee elleni 3-0 után a Motherwell elleni 1-2 jött, így az évet a nem túl dicső 11. helyen zárta (17 csapatból). Mivel a Celtic ifijei is csak a középmezőny elején álltak, ezért fura az a hír, hogy az SFA azon mesterkedik, hogy a két nagy tartalékcsapatát betuszkolja a negyedosztályba. Bármiféle megállapodáshoz az élvonal 90, a többiek 75%-a szükséges, ez pedig nem valószínű, hogy összejönne. Több komoly kérdés is felmerül: tekintve, hogy ezek nem a nagyok stadionját használják (a Rangers korábban a Dumbarton, idén a Stirling, a Celtic a Morton pályáján tartja a hazai meccseit), az első probléma a hazai pálya kérdése. A második, hogy feljuthatnának-e, vagy kieshetnének a Highland League-be? A 12 csapatosra bővítendő negyedosztály 44 meccset nyomna-e vagy felső/alsóház legyen? A Challenge-kupán kívül a többi kupában is indulhatnának, akár összesorsolva a nagyokkal? Mekkora átjárás lehetne a felnőtt- és az ificsapat között (a jelenlegi szabályok szerint akár hat 20 éven felüli is pályára léphet)?

A Championshipben csúcsrangadóval nyitották a hónapot, melyet a Dundee Utd 1-0-ra nyert, így pontszámban utolérte, majd karácsonykor le is hagyta a Hiberniant, ám az év fordulójára visszaelőztek a zöldek.
A St. Mirren végre-valahára megszerezte első győzelmét, utána a másodikat is, miközben a QotS lezárta a 7 meccses vereségsorozatát.
A negyedosztályban az újonc Edinburgh City a korábbi két győzelme mellé még hármat begyűjtött és már a 6. helyre felkúszott.

December első hetében ért véget az európai kaland az összes skót (színben induló) csapatnak, a zöldek a Legia Varsó után a második legtöbb kapott góllal estek ki a BL-ből, pontok számában pedig a 32-ből négy csapatot tudtak megelőzni. Igaz, ezen tényektől függetlenül Scott Brown szerint megmutatták, hogy helyük van Európa elitjében. Nem csoda, hogy néhány szurkolónál (is) elgurult a gyógyszer, Manchesterben például azért tartóztattak le valakit, mert egy hamburgerrel megdobott egy rendőrlovat…
Persze a lényeg, hogy mindent egybeszámolva kb 30 millió fontos pluszban zártak, ami még inkább megnehezíti, hogy mielőbb utolérjük őket. És legalább lesz pénzük kifizetni az újabb büntetést az UEFA-nak – röpke öt év alatt már 10. alkalommal kell a szurkolóik miatt fizetni.
Egyébként a tervezett, 2018-tól esedékes BL-átalakítás a skótokat is érinti, várhatóan még eggyel több, azaz 4 kört kellene túlélni a csoportkörig.

Legutóbb említést tettem az ifjú tehetség, Billy Gilmourról. Nos, a Chelsea állítólag már próbálkozgat nála, sőt, 500 ezer font is felröppent, noha profi szerződést júniusi 16. születésnapja előtt nem köthet. Warburton természetesen úgy látja, hogy a fejlődése érdekében jobban járna, ha előbb itt kerülne be a nagycsapatba, aztán utána majd meglátjuk.

Az észak-ír és wales-i csapatok nyomán felbuzdulva az írek is érdeklődnek, hogy bekapcsolódnának a Challenge-kupa küzdelmeibe, ami ezáltal még pikánsabbá válna. Ha az ötlet megvalósul, az is előfordulhat, hogy az idén az Európa Liga csoportkörében 4 pontot összegyűjtő Dundalk egy skót felföldi ligás csapat ellen játszhat tétmeccset!

Ian Cathro a negyedik meccsén szerezte meg első győzelmét edzőként, de a Hearts nagy árat fizetett ezért: Callum Patterson, aki jobbhátvéd létére a csapat házigólkirálya, olyan súlyos térdsérülést szenvedett, ami miatt várhatóan 9-10 hónapot kell kihagynia. Ez a karrierjére is kihathat, hiszen több angol klub is élénken érdeklődött iránta, akár milliós nagyságrendű fontot fizetve érte a Hearts-nak.

És ha már a fővárosiak: legutóbb említést tettem a Hearts stadionjának átépítéséről, nos, mivel várhatóan szeptember elejére lesz kész a munka, jelezték, hogy a következő szezon első 3-4 meccsét idegenben játszanák. Illetve ha bejutnának Európába, akkor – bár bármennyire is kézenfekvő ötlet – nem a Hibs pályáját használnák, hanem a Murrayfield rögbistadiont.

A hónap legfurább sztorija a Partick Thistle-höz kapcsolódik, amely a hivatalos honlapján szavaztatja meg a szurkolóit, hogy hogyan nézzen ki a jövő évi hazai szerelésük.

A hónap jelenete, egyben gólja egy bizonyos Tommy McKay nevéhez fűzödik. Ha nem ismerős a neve, nem meglepő, a Dundee United szurkolója és fél lábon kell élnie gyerekkora óta, ehhez képest ezt a fantasztikus találatot produkálta:

⚽🏆 | @DundeeUnitedFC fan Tommy McKay has won the @Ladbrokes #SPFL Goal of the Month for November! Watch his award winning goal below. pic.twitter.com/L9LMAu5uoN

— SPFL (@spfl) December 6, 2016