A februári összefoglalót pozitív hangulatban zártam és volt is miért előre tekinteni: két nagyon fontos meccs várt ránk, a skót kupa negyeddöntője és az Old Firm. De rendesen vissza lettünk rángatva a valóságba – a megszerezhető 9 bajnoki pontból csupán egyet sikerült begyűjteni.

Kezdésként a Falkirk látogatott az Ibrox-ba. Az aktuálisan a Championship 8. helyén álló klub a pocsék szezonkezdet után kezd éledezni, de a 26 meccsen szerzett 28 gól (amiből 21 hazai pályán született!) hagy kívánnivalót maga után.
A Skót Kupában eddig egy Livingston elleni 1-0 és egy Cove Rangers elleni 3-1 (mindkettő idegenben) az útjuk.
Egymással a másodosztályban találkoztunk két éve, akkor a végül mögöttünk végző Bairns ellen 2-2 győzelem és vereség volt a mérleg.
Kupakörülmények között az eddigi 16 találkozóból 14-szer a Rangers jött ki jobban, mint például a 2009-es döntőben is.

A kupakapus Alnwick véd, Alves 2018-ban először kezd, Murphy pedig nem épült fel, így Cummings és Morelos ismét együtt rohamozhat, míg jobbhíján Halliday volt a balhátvéd.

Rangers – Falkirk 4-1 (3-1)
Skót Kupa negyeddöntő, március 4.

Alnwick – Tavernier, Alves, Bates, Halliday – Docherty, Goss (Holt, 67.), Candeias (Miller, 80.), Windass (Dodoo, 80.) – Cummings, Morelos
Gól: Cummings (15., 21. és 75.), Muirhead (öngól, 44.); ill. Muirhead (20.)
Nézőszám: 33 968

Különösebb megerőltetés nélkül sikerült abszolválni a továbbjutást, köszönhetően Jason Cummingsnak, aki teljesen „ellopta a show”-t. Persze ez várható volt, tekintve, hogy korábbi 15 meccsén 10 gólt szerzett a Falkirk ellen.
Negyedóra elteltével villant először, amikor Candeias-tól kapott egy remek labdát, és ha már nem támadták, addig tologatta, amíg be tudta csavarni nehéz szögből, de ehhez azért egy kis segítség is kellett a kapustól. Az addig semmit nem mutató vendégek reagáltak a gólra, előbb egy gyenge lövés, majd jött az egyenlítés is egy érdekes eseménysor végén: egy szabadrúgásnál a mozgó emberek között Muirhead gyomorba bokszolta Bates-et, amiért sárgát kapott. De a Falkirk elvégezte a korábban megítélt szabadot, Sibbald lecsúszó labdája pedig az éppen útban lévő Muirheaden irányt változtatva becsorgott…

Szerencsére azonnal, konkrétan 28 másodpercen belül jött az újabb találat, Cummings újabb villanása során pici területen átvette és rögtön lőtte is a labdát, szemfüles gól!
És hogy végül kijöjjön az a matek, hogy az első félidőben 2-2 gólt rúgott 2-2 játékos, az eredmény mégsem döntetlen, a megoldás Muirhead öngólja, elodázva Cummings mesterhármasát néhány percre.
A fordulás után a kihagyott helyzetekben jeleskedtünk, negyedórával a vége előtt csak összejött a tripla, ami Cummings első ilyenje felnőttkarrierje során! Úgy látszik, bejön neki ez a kölcsönjáték, Angliában 17/4, nálunk 9/5 eddig a mérlege.
De rajta kívül Morelos-ban is benne maradt még egyszer ennyi, simán kiütés is lehetett volna a vége.

Murty: „Cummings esetén egyre jobban látszik, hogy mire képes, ezt is mutatja, hogy három teljesen különböző gólt szerzett. Rengeteg helyzetet kidolgoztunk, viszont hátul voltak kihagyásaink, ez picit zavaró. De úgy gondolom, megérdemelten nyertünk. A srácok örülnek a sorsolásnak, azt hiszem ez bizonyítja, hogy milyen magabiztosság jellemzi őket.”

Rövid öf itt, hosszabb videó itt, hosszú öf itt nézhető.
Tévés értékelés

Képek itt és itt láthatók.

A zöldek totális érdektelenségben (18 250 néző előtt) a második félidőben győzték le a Mortont, a Motherwell egy kései góllal ütötte a Hearts-ot, az Aberdeen pedig a hazai 1-1 után a Killie rossz büntetőrúgóinak köszönheti a továbbjutását.
Az elődöntőben – ki gondolta volna – ismét összejött az Old Firm, melyet április 15-én rendeznek, egy nappal korábban pedig a Motherwell-Aberdeen párharcon dől el az első döntős kiléte.

Innentől kezdve minden az aktuális derbi körül forgott, Murty még egy felhozó, zártkapus meccset is szervezett, hogy az elfeledett játékosok is elővehetők legyenek szükség esetén. A St. Mirren ellen végigjátszott Wallace, gólt lőtt O’Halloran, szerepelt Kranjcar, Dodoo és Cardoso is.
A médiafelvezetést leginkább az a kérdés dominálta, hogy Cummings kezdjen vagy sem, illetve hogy Rodgers és Scott Brown szerint a nyomás a Rangers-ön van inkább.
Gyakorlatilag az észak-ír menedzser érkezése óta ez tűnt az első igazán komolyan vehető derbinek, amit az is parázsított, hogy Murty sem kapott még ki a zöldek ellen (2 döntetlen).
Ráhangolódásként még érkezett egy jó hír, Morelos 2021-ig meghosszabbította a szerződését – bebiztosítva ezzel a Kínába való esetleges távozás megcáfolását, egyben lehetőséget adva, hogy adott esetben még többet lehessen érte kérni akár már a nyáron is…

Murphy és John személyében két felépült játékos tért vissza a kezdőbe, ahol végül Cummings nem kapott helyet.
A helyzetünket könnyíteni látszott, hogy a zöldek régóta sérült kapusának, Gordonnak a cseréje is megsérült a kezdés előtt, így a télen a Dundee-tól hozott, október óta véd-telen Scott Bain állt a kapuba.

Rangers – Celtic 2-3 (2-2)
Premiership, 30. forduló, március 11.

Foderingham – Tavernier, Alves, Bates (Cardoso, 15.), John – Docherty, Goss (Cummings, 74.) – Candeias, Windass, Murphy – Morelos
Gól: Windass (3.), Candeias (26.); ill. Rogic (11.), Dembele (45.), Edouard (69.)
Nézőszám: 50 215

Álomnak indult, rémálom lett belőle.
Az elképesztő atmoszférát kihasználva megpróbáltunk gyorsan lecsapni, ami sikerült is, köszönhetően a bizonytalankodó Boyatanak, aki hagyta, hogy az erőszakosabb Windass továbbvigye a támadást, amit magabiztosan be is tudott fejezni! 3. perc, 1-0 ide!

Még 10 percen belül voltunk, amikor (látszólag) tévesen lefújtak egy ígéretes kontrát lesnek, ez utólag visszatekintve akár végzetes hiba is lehetett. Ugyanis az ellenakcióból a Rangers ellen mindig veszélyes Tom Rogic-nak ismét elsült a bal lába, hatalmas dugót ragasztott be. Ha ez még nem is lenne elég, a lövő lábával Bates bokájára taposott rá, akit le kellett cserélni és a félidőben mankóval tért vissza… Nem túl megnyugtató módon Fabio Cardoso jött a helyére, kis túlzással akár azt is mondhatnám, hogy ebben a pillanatban veszítettük el a meccset.

Mondom ezt attól függetlenül is, hogy egy negyedórával később ismét nálunk volt az előny: egy okos Murphy indítást John adott be, középen Morelos megharcolt a védőjével, így a teljesen üresen érkező Candeiasnak csupán arra kellett figyelnie, hogy a lövése utat találjon a hálóba – sikerült!

Az első félidő utolsó tíz perce abszolút az övék volt, de hiába a 7-0-ás szögletarány, úgy tűnt, nem realizálódik ebből semmi, csupán néhány kisebb Foderingham védésre volt szükség. Ám a lefújás előtt jött egy Brown felívelés, amire Dembelé a hezitáló portugál belsővédő páros között kilépett és a fölöslegesen kifutó Foderingham fölött beemelte az újabb egyenlítést – a lehető legrosszabbkor.
A fordulás után nem sokkal újabb fordulópont következett: egy előrevágott labdára Morelos és Simunovic startolt, de a horvát védő arcba könyökölte ellenfelét, aminek eredményeképp azonnal mehetett is zuhanyozni. Callum hezitálás nélkül szórta ki, a visszajátszásból látszott, hogy a közelben álló asszisztens volt a súgó.
A helyzet tehát a következő volt: adott egy telt házas rangadó, több mint fél óra emberelőnnyel. Mit tesz ilyenkor egy jó csapat? Na, ezt nem tudtuk meg, ugyanis bámulatos összeomlást láttunk: fejben elfáradtunk, és nem bírtuk el, hogy Goss, Windass, Morelos egyaránt gyenge napot fogott ki. Főleg utóbbi esetében volt ez nagy probléma, például a 67. percben, amikor egy újabb Boyata-baki után szemben állva a kapussal, ajtó-ablak ziccert rontott.

És ahogy 1-0-nál centiken múlt az előny növelése, itt is büntetett az élet: alig egy percre rá az épphogy behozott Edouard addig tologatta a labdát, míg két védő (Cardoso megint nem tudta, hol van) és az újfent túlzottan kint álló Foderingham mellett szépen becsavart a bal felsőbe.
A Celtic pedig van annyira jó csapat, hogy a nagy nehezen megszerzett előnyt már nem fecsérli el, a plusz ember ellenére még minimális helyzetbe sem tudtunk kerülni, még úgy sem, hogy az utolsó 15 percben már két csatárral próbálkoztunk.
A legvégén az egy pont Morelos lábában maradt, akinek csupán annyi lett volna a dolga, hogy 4 méterről az üres kapuba pöcköljön – de ami belefér az Ayr és a Falkirk ellen, az egy ilyen meccsen nem, így aztán a 6 pont hátrány nem a felére csökkent, hanem a másfelére megnőtt.

Murty: „Leginkább azért vagyok frusztrált, mert ennél jobb lehetőségünk nem lesz győzni. Remekül kezdtünk, aztán leeresztettünk, majd 15-20 perc kellett, hogy újra felépítsük magunkat, de a közönség segítségével ez sikerült. Aztán megint kaptunk egy elkerülhető gólt egy perccel a félidő vége előtt, ilyennek nem lenne szabad történnie. A második félidőt jobban kezdtük, majd a kiállítás után dekoncentráltak lettünk, átadtuk a területet, és elkezdtük mélyről beadni a labdákat, ahelyett, hogy kijátszottuk volna őket. Végül egy újabb alapvető hibából kaptunk egy harmadik gólt, ha nem tudod a tizenhatoson kívül tartani a csatárt, akkor meg fog büntetni. Ráadásul a végén még pár méterről sem sikerült betalálni.
Ezek azok a nüanszok, amiken meccsek múlhatnak, ezért sajnálom a szurkolókat és magunkat is, mert jó helyzetbe hoztuk magunkat, mégis vesztesen hagytuk el a pályát. Valószínűleg most sokan sokfélét fognak mondani, hogy mit csináltunk rosszul és hogy a játékosok nem elég jók, meg ilyesmik. Erősnek kell lennünk és bebizonyítani, hogy ez nem igaz, és egy negatív eredmény nem teheti tönkre, amit a szezonban eddig felépítettünk.”

Hosszú videó itt nézhető
A kiállítás
Morelos helyzete
A teljes meccs itt nézhető
A forduló góljai

Képek itt, itt és itt láthatók.

1909-ben fordult elő legutóbb, hogy a zöldek sorozatban négyszer nyerjenek az Ibrox-ban.

A fordulóban edinburgh-i rangadót is rendeztek, amit a Hibs nyert 2-0-ra, ezzel sorozatban az ötödik hazai derbijét nyerve és beállítva ezzel az örökrekordot.

A hónap második hosszabbítója Daniel Candeias, aki 2020 nyaráig írt még alá. Caixinha egyik legjobb igazolása eddig 36 meccsen játszott, melyeken 6 gólt szerzett, de ami fontosabb, hogy vezeti az élvonal gólpasszlistáját!

Javítani a Kilmarnock ellen lehetett, ám ezt megelőzően még egy jó és egy rossz hírt kaptunk. Előbbi szerint Josh Windass-t nevezték meg február hónap legjobb játékosának a Premiershipben, ezzel a visszajutás óta ő lett az első ilyen Rangers-játékos!
Viszont David Bates-et elveszítettük legalább másfél hónapra, szerencsére nem tört a bokája, de a szalagjai sérültek.

A Killie ellen nincsenek jó emlékeink a közelmúltból, az előző hét bajnokiból csupán egyet nyertünk meg. Sorsfordító volt az októberi hazai 1-1, ezután váltották le Caixinhát és akkor mutatkozott be az év edzője díjra pályázó Steve Clarke, aki az utolsóelőtti helyen vette át a csapatot, azóta pedig csodát művelve már stabilan felsőházasak, ráadásul november vége óta csak egyszer kaptak ki, miközben verték a Celticet és a Rangers-t is. Ez nagyban köszönhető az újabb fénykorát élő Kris Boydnak, aki szép lassan gólkirályjelöltté lépett elő.
Martin szerencsére felépült, így Cardoso kikerülhetett a csapatból, míg a bizonytalankodó Morelos is pihenőt kapott, Cummings kezdett.

Rangers – Kilmarnock 0-1 (0-0)
Premiership, 31. forduló, március 17.

Foderingham – Tavernier, Martin, Alves, John – Goss (Holt, 46.), Docherty – Candeias (Miller, 76.), Windass, Murphy – Cummings (Morelos, 61.)
Gól: Boyd (54.)
Nézőszám: 49 396

A hazai pálya és a Killie-átok ismét lecsapott, egy nagyon gyenge meccsen egy szokásos szemfüles Boyd góllal elvitték a három pontot, tehát nem sikerült felállni a pofonból.
Az első félidőben gyakorlatilag egyik csapatnak sem volt értelmezhető sansza. Félidőben Murty úgy gondolta, hogy a mostanság gyenge formában lévő Goss helyett Holt próbáljon meg életet lehelni a csapatba. Ám a fordulás után a vendégek kezdtek jobban, de Brophy közelről nem találta el a kaput. Az első kapuralövésünkre 48 percet kellett várni, Cummings gyenge lövését könnyen védte MacDonald. Nem sokkal később egy rossz felszabadítás után visszafejelt labdát Mulumbu lőtt rá takarásból, Foderingham csak ütni tudta, Boyd jókor volt jó helyen és már hátrányban voltunk.
Erre újabb csere volt a válasz, viszont a Killie betömörült védelmén egyáltalán nem sikerült rést találni, így az utolsó negyedórára átálltunk a kétcsatáros játékra. Legközelebb Martin fejesénél jártunk a gólhoz, ám a kapufa kifogott rajta.
Így aztán az eddigi megszerezhető 9 pontból 8-at elbuktunk a Kilmarnock ellen.

Murty: „Se vereséget, se győzelmet nem érdemeltünk. Túl lassúnak tűntünk, és túl sok labdát veszítettünk. Az ellenfél kihasználta a lehetőségét, utána pedig nagyon szervezett játékkal tartotta az előnyt. Gyorsabban és okosabban kell játszanunk, de nincs mentség, most nem voltunk elég jók. A közönségnek hinni kell bennünk, ez most hiányzott, de úgy tűnt, a játékosok sem hitték el, hogy lehet keresnivalójuk. Sok minden vár még ránk a szezonban, energiát kell adni a nézőknek, hogy ők is tudjanak nekünk adni.”

Idén kifejezetten hátrány az Ibrox-ban pályára lépni, ezt támasztja alá, hogy már 7 (!) bajnokin kaptunk ki otthon, erre legutóbb az 1914/15-ös szezonban volt példa…

Hosszú videó itt nézhető.
Képek itt és itt láthatók.
A forduló góljai

A Killie ezzel bebiztosította a helyét a felsőházban, amire 7 éve nem volt példa.

Ezt a válogatott szünet követte, ám akkor sem álltak meg az események, például egy távozónk is akadt, Niko Kranjcar személyében, aki közös megegyezéssel bontotta fel a szerződését.

A 2016 nyarán érkezett horvátnak 26 meccs jutott a sok sérülése miatt, melyeken 3 gólt szerzett. Kár érte, mert állítom, hogy technikai tudását és tapasztalatát figyelembe véve a skót élvonal legjobbja lehetett volna. Így sajnos csak egy kihasználatlan igazolás lett, aki elképesztő labdákat tud adni, de sokkal többször lassul le miatta az akció – mindezt nem kevés fizetésért. Persze, a színfalak mögötti dolgokat nem ismerjük, lehet, hogy edzésen át tudott adni valamit a rutinjából, ugyanis több társ is kifejezte távozásának sajnálatát a Twitteren.

https://www.instagram.com/p/BgrNNNkBxol/

A szabad hétvégét kihasználva alkalom nyílt egy jótékonysági meccset összehozni, amire igazi sztárparádét sikerült összehívni. Azt hiszem, hogy a listát végignézve minden Rangers szurkoló nosztalgikus visszaemlékezésekbe kezd… A legendák kiegészültek néhány ifijátékossal, illetve pár Rangers-szurkoló celebbel.

Természetesen az eredménynek nincs jelentősége, a közönség láthatott 11 gólt, íme az összes, de persze a legnagyobb tapsot Fernando Ricksen kapta:

Buffel 1
Mols 1
Lövenkrands 1
Palmer
Mols 2
Lövenkrands 2
Johansson
McCoist 1
McCoist 2
McCoist 3
Buffel 2
Kivonulás
Képek itt és itt láthatók.

A klubfoci szempontjából csonka hónap zárásaként oda látogattunk, ahol elkezdtük a bajnokságot: a Motherwellhez. Az akkori 2-1-es győzelmet egy hazai siker is követte, viszont a Ligakupa elődöntős vereség nagyon fájó volt. A bajnoki fölény egyébként óriási, a megelőző 39 (!) alkalommal nem kaptunk ki a ‘Welltől, az előző hat idegenbeli mindegyikét nyertük. A hazaiak egyébként a 8. helyen állnak, még egy kis reménnyel a felsőház elérésére.
A felvezetést két dolog uralta: egyrészt, hogy több, régóta sérült újra a keretben van (Rossiter augusztus, Dorrans október, McCrorie január óta nem játszott), másrészt, hogy ki lesz jövőre az edző? Az egymás utáni két vereség ugyanis újra elbizonytalanította a szurkolókat, hogy nem Murty a biztos megoldás a kispadra. Az érintett közölte, hogy vele vagy nélküle, de az előkészületek már zajlanak a következő idényre és nem az ő szerepe a fontos, hanem hogy tovább fejlődjön a csapat, a döntés pedig nem rajta múlik.
Dorrans egyből a kezdőbe is került (ő duplázott itt nyáron) ahogy Morelos is, Cummings kárára.

Motherwell – Rangers 2-2 (2-0)
Premiership, 32. forduló, március 31.

Foderingham – Taverenier, Alves, Martin, John – Docherty, Dorrans, Candeias, Windass (Cummings, 81.), Murphy – Morelos
Gól: Main (9., büntető), Campbell (16.); ill. Tavernier (51., büntető), Murphy (53.)
Nézőszám: 8 915

Nagyon nem kezdődött jól a meccs, csupán a 8. percben jártunk, amikor a hazaiak kaptak egy olyan tizenegyest, amire még az elvakultan Rangers-ellenes kommentátor, Chris Sutton is azt mondta, hogy nem volt az… (Amúgy, ha emlékezetem nem csal, Martin röpke három hónapos ittléte alatt a 3. büntetőt hozta össze). Persze ez Curtis Maint nem zavarta, magabiztosan értékesítette.
A helyzet még rosszabbra fordult, amikor ugyanő kihasználva testi erejét, megbirkózott egy labdáért, majd adott egy gólpasszt Cambellnek, aki szépen ellőtte Foderingham mellett.
15 perc után tehát már két gól hátrányban voltunk és elő lehetett keresni azt a statisztikát, hogy mikor kaptunk ki legutóbb sorozatban háromszor: nos, erre 2015 májusig kell visszatekerni, amikor a playoffban maradtunk alul – méghozzá pont ugyanebben a stadionban!
Még további tíz perc eltelt, mire elkezdtünk feléledni a sokkból, de pár gyengébb kísérletnél közelebb nem kerültünk a kapuhoz. Bezzeg a hazaiak nagyon könnyedén járták át a védelmünket: előbb Cadden próbálkozását a kapufa, majd Mainét Martin lába blokkolta.
Érthetetlen volt a játék, de az is, hogy ilyen produkcióval a Motherwell miért áll közelebb a kieséshez, mint a negyedik helyhez?!

Mindenesetre a szünetben alapos fejmosást tarthatott Murty, mert alig tíz perc után már egál volt az állás. Kezdésnek Tavernier lába akadt el a védőkben, igazság szerint hasonlóan könnyű síppal fújták be, mint az elsőt. A sértett maga végezte el, hibátlanul. Majd, gyakorlatilag a következő támadás végén Murphy lövőhelyzetig tologatta a labdát, amely utat talált a lábak között a hálóba, 2-2!
Új meccs kezdődött, de Main gyorsan lehűtötte a kedélyünket, amikor szinte azonnal rúgott egy hatalmas kapufát a 16-osról. A következő sansz nálunk volt, Candeias hibázott ziccerben.
Telt az idő, Murty nem nyúlt bele a meccsbe, cserét is csak sérülés miatt használt, így aztán az eredmény nem változott, maradt a senkinek nem jó döntetlen.
Morelos, Windass ismét láthatatlan volt, de úgy tűnik, Murty a végletekig kitart mellettük.

Murty: „Sok érzelem kavarog most bennem, megkönnyebbülés, hogy sikerült egyenlíteni, és frusztráltság is, hogy nem kezeltük jól a meccs elejét. A Motherwell jól játszott, zavaró volt, hogy minden egyes támadásukban benne volt a gól. A szünetben hangsúlyoztam, hogy ez elfogadhatatlan. A második félidőre nem változtattam sem taktikailag, sem személyileg semmit, de belül folyamatosan azon gondolkodtam, hogy kit és mit kéne variálni. Szerencsére a játékosok vállalták a felelősséget és jól reagáltak a fordulás után. De az nem jó, hogy csak 45 percig focizunk. A fizikai párharcokat is meg kell nyernünk, ez ma nem igazán ment.”

Rövid öf itt, hosszú videó itt nézhető.
Képek itt és itt láthatók.
A forduló góljai

Maradva a második helyen, az Aberdeennel szembeni 6 pontos előnyt „sikerült” 0-ra redukálni, ráadásul még mindig egy meccs fórban vagyunk hozzájuk képest. Sajnos elmondható, hogy most már biztosan nem előre, hanem hátrafelé kell nézelődni, mert még a Hibs is közeledik…
A hátsó régióban nem történt változás, a Partick és a Ross C is egyetlen pontot gyűjtött a hónapban, úgyhogy tovább üldözik egymást.

Egyéb hírek a skót foci világából

A Championshipben a Dundee United tovább folytatja mélyrepülését, már egészen a középmezőnyig süllyedtek László Csabáék. Mostanság arrafelé amúgy is csőstül jön a baj, az egy évtizede klubelnök Steven Thompson azonnali hatállyal lemondott, utódja pedig azzal nyitott, hogy tavaly 1 milliós veszteséget könyveltek el, ami nem is nagyon fog átfordulni pozitívba, amíg a Championsipben vergődnek. Ráadásul valamilyen okból úgy gondolták, hogy a megmentőjük a Skóciából pár éve „önmagát kitiltó” Bilel Mohsni lehet! A Rangers legsötétebb éveinek egyik szereplője búcsúképp véresre püfölte Lee Erwint a Motherwell elleni playoff vereség végén, majd miután se a francia másodosztályban, se Tunéziában nem tartottak rá igényt, a Dundee United a szezon végéig leigazolta – a László Csaba mellé kinevezett klublegenda Paul Sturrock kérésére, akinek a játékosa volt még Angliában Mohsni.
Itt azonban nincs vége a sztorinak, első meccsén Mr. László meg akarta őt ölni (amúgy a DU honlapján a meccs embere lett), a harmadikon pedig góljával pontot mentett.

A St. Mirren magabiztosan halad, a hátralévő 6 meccsen 6 pontra van szüksége a bajnoki címhez. A második hely az újonc Livingstonnak néz ki, amelyben Ryan Hardie továbbra is remekel, miután februárra megkapta a hónap játékosa díjat, újabb két gólt szerzett, az pedig különösen kivívta a szurkolók elismerését, hogy a péntek esti andorrai válogatott égés után hazarepült és szombat délután már egyből betalált az aktuális bajnokin.
A Brechin továbbra is nyeretlen és 7 körrel a vége előtt matematikailag is kiesett. Az mondjuk elég vicces, hogy ugyanannyi gólt szereztek, mint a Dumbarton, mégis 23 ponttal kevesebbjük van…

A harmadosztályban az Ayr United a veretlen hónap után már 3 ponttal megy a Raith előtt, alul az Albion Rovers és a Queen’s Park fej-fej mellett küzd a kiesés ellen.

A League Twoban szintén kettős befutó van felül, a Peterhead és a Montrose nem tud elszakadni egymástól. Hátul „szegény” Cowdenbeath 26 meccs után végre győzni tudott és mindössze harmadjára szerzett egynél több gólt, sőt, az egész hónapot veretlenül zárta, de egy tapodtat se mozdult előre, még mindig 10 pont a lemaradás.

A márciust elsősorban a válogatott foci dominálta, ami most kifejezetten érdekesnek nézett ki a régi-új kapitány bemutatkozásával. A duplameccs előtt McLeish az alábbi 27 fős keretet jelölte ki, amelyben 6 újonc kapott helyet.
Nagyon régen volt olyan, hogy egyszerre hárman is képviseljék a Rangers-t, nos most ez ideiglenesen összejött, még ha mindhárman kölcsönben is vannak csak itt (bár Martin sérülés miatt gyorsan kiesett a képből).

Kezdésnek a Vb-szereplő Costa Rica látogatott a Hampden Parkba és kevesebb mint fél ház előtt távozott 1-0-s győzelemmel. Érdekesség, hogy a két válogatott szövetségi kapitánya játékosként szerepelt egymás ellen a legutóbbi találkozón – a 90-es VB csoportban is hasonló sikert értek el az amerikaiak.
Mindenesetre legalább Jamie Murphy-nek emlékezetes estéje volt, bemutatkozásként 3 percet kapott.

McLeish a Fradi-pályára egy kicsit tapasztaltabb kezdőt küldött ki, amely egy kihagyott büntető ellenére is nyerni tudott egy gyengécske meccsen. Jason Cummings egyetlen percet kapott.

A folytatásban jön majd a nyár legelején a tengerentúli túra (Peru, Mexikó), majd a belgák ellen zárják a felkészülést a Nemzetek Ligájára. Amennyiben Peru ellen nyernek, átveszik a „Nem Hivatalos Világbajnok” címet tőlük, amit egyébként Skócia hódított el eddig a legtöbbször, 86-szor.

Az U21-es keretben is hárman kaptak helyet, de valószínűleg egyikük sem büszke az andorrai 1-1-re, amelyet a 91. percben sikerült megmenteni… Hardie végig, Docherty 53 percet játszott, Burt a padon maradt. A csoport harmadik helyén várják az őszt, szeptemberben fogadják Andorrát és mennek a hollandokhoz.
Ezen kívül idén is részt fognak venni a rangos nyári touloni tornán, ahol Franciaország, Dél-Korea és Togo mellé kaptak besorolást.

Az U19-esek látszólag nehéz csoportba kerültek, de a németek elleni 0-3-at sikerült javítani a hollandok 2-0-ás legyőzésével, így a norvégok ellen ki-ki játszhattak a továbbjutásért. Ám a szerencse nem állt melléjük, két gólos hátrányból fordítottak 4-2-re, majd az utolsó tíz percben kaptak hármat, így 5-4-re kikaptak és a harmadik helyen zártak. Ami számunkra fontos, hogy 7 fő képviselte a klubot, közülük Aidan McAdams 1, Kieran Wright 2 meccsen védett, Aidan Wilson mindhármat végigjátszotta, az utolsó legvégén kiállították, Matty Shiels kettőt játszott végig, Glenn Middleton mindhármon lehetőséget kapott és 2 gólt szerzett, Zak Rudden időhúzó csere volt, míg Jamie Barjonas az elsőn öngólt szerzett, utána nem játszott.

Az U17-es csapat a görögök és a norvégok elleni vereség után szépségtapaszként megverte a németeket (a Rangers-ös Dapo Mebude góljával), de a csoport végén zárt.

Rajtuk kívül is akadt néhány válogatottunk:

Declan John 2013 októbere után kapott meghívót a wales-i keretbe, az új kapitány, Ryan Giggs ki is próbálta a Kína Kupán, ahol a beszámolók szerint remekül teljesített. A hazaiak elleni 6-0-s kiütést végigjátszotta, az uruguay-iak elleni döntőben pedig egy órát focizott.

Lee Hodson a padon maradt az északírek Dél-Korea elleni győzelménél, Jordan Thompson az U21-eseknél játszott a spanyolok és az izlandiak ellen.
Bruno Alves a portugál keret tagjaként Egyiptom ellen végigjátszott, Hollandia ellen nem cserélték be, míg Myles Beerman Máltát képviselte 45 percig a finnek ellen (0-5), a Luxemburg elleni 0-0-nál a padon maradt.

A Rangers U20-as csapata tovább folytatva remek kalandját európai ellenfelekkel, 4-1-re verte az AEK Athén (Rudden 3, Kelly), 3-2-re az Utrecht (Dallas, Middleton, Kelly) fiataljait, igaz, a Brentford ellen kikaptak 3-0-ra, bár itt inkább a sérültek felhozása volt a fő szempont (Wallace, Dorrans). Áprilisban a PSG, az FC Copenhagen és a Leicester vár rájuk.
Az utánpótlás fejlesztés egyébként maximumon pörög, márciusban az U11-19 közötti összes korosztály szerepelt Európa számos pontján, különböző tornákon, neves csapatok ellen. A teljes szezont figyelembe véve meg fogja haladni a 200 alkalmat az utánpótlás csapatok külföldi klubok elleni meccseinek száma; míg a 16-21 év közötti korosztályokban több mint 30 játékos képviselte Skóciát válogatott találkozókon.

Győztest hirdettek a Challenge Kupában, az Inverness 4600 néző előtt egy 92. percben szerzett góllal győzte le a 121 év után országos kupadöntőben szereplő Dumbartont, ezzel 2. alkalommal szerezte meg a trófeát az ICT – érdekesség, hogy 2003/04-ben is John Robertson irányításával sikerült.
Összefoglaló a meccsről és a napról

Az utolsó helyen álló Ross County edzőt cserélt, az öt hónapja érkező Owen Coyle-t a 33 éves Stuart Kettlewell váltotta, aki eddig az utánpótlás csapat edzője volt, amellyel tavaly megnyerte a Development League-et!
Nemrég beszámoltam, hogy egykori kapitányunk, Lee McCulloch meglepetésre a lengyel Lechia Gdansk másodedzője lett – nos, a kaland nem tartott sokáig, mindössze 7 hét elteltével Adam Owen edzőt és vele együtt őt is elküldték.

A hónap végén kijöttek az újabb pénzügyi adatok, 2017. december 31-ig bezárólag. Az előző év hasonló időszakához képest 3,1 millióval nőtt a teljes forgalom (19,4 millió), viszont a 0,3 millió profit most 1,1 millió veszteségbe fordult át.

Végezetül pedig két hír kabalaállatokról: szomorú, hogy 44 éves korában elhunyt Stuart Pedley, aki tavalyig Broxi Bearként szórakoztatta az Ibrox-ban a kicsiket és nagyokat.
De hogy ne szomorúan záruljon a hónap, íme egy viccesebb hír.