Felemás évzárás

Oda a 100%-os bajnokság álma és a klubrekord győzelmi sorozat reménye, de megmaradt a veretlenség. Egy kellően kimért pofon után megemberelte magát a csapat és méltón búcsúzott a 2013-as évtől. A két utolsó meccsünkön a 2. és 3. helyen álló csapatokkal mérkőztünk meg.

Két évvel ezelőttig a Stranraerről a Rangers szurkolóknak az utazás jutott az eszébe. Belfast felől ugyanis a komp ebbe a skót kikötőbe érkezik, majd innen mennek tovább a buszok Glasgow felé. Tavaly aztán más miatt kapott nyilvánosságot a 11 ezres város klubja: az ő “felléptetésük” utáni megüresedett helyre tette be a szövetség  a Rangerst a negyedosztályba. A szerencsével éltek is, az utolsó fordulóban bebiztosították a bentmaradást, úgyhogy megnyerték az idei jackpotot, a Rangers szurkolók kétszeres hadát.

1870-es alapításával a Queen’s Park és a Kilmarnock után a harmadik legöregebb skót klub a kék-fehér egylet. Ehhez képest az első 120 évüket lényegileg átaludták, a kisebb sikereiket mind az 1990-es évek után érték el – ezalatt két harmad- és egy negyedosztályú bajnoki cím, valamint egy Challenge kupa siker értendő. A 96-os kupagyőzelem azért is nagy szó, mert a szezon végén a Stranraer éppen bentmaradt a harmadik vonalban, míg a St. Johnstone nagy fölénnyel jutott fel az első osztályba!

Ha van csapat, amelyre a liftező szó tökéletesen illik, az a Stranraer: 2001-2009 között, tehát 8 év alatt minden szezonban másik osztályban szerepeltek! 2009 januárjában aztán ők is megélték a poklot, 250 ezres adósságuk miatt a klubelnök is csak 50%-ot adott a túlélésre, azonban a szurkolók összegyűjtötték a kellő pénzt.

Otthonuk 1907 óta a Stair Park, amely szokatlan módon egy grófságról kapta a nevét; ennek a nemesi címnek jelenleg is van képviselője, a 14. Stair gróf alig múlt 50 éves. A stadion hivatalosan 5600 férőhelyes, melyből 1830-an le is tudnak ülni. A klub 1955-ben csatlakozott a ligarendszerhez, ekkor kapott az ülőszektor tetőt, majd 1981-ben utolsóként az angol és a skót ligacsapatok közül villanyfényt.
A klubrekord hivatalosan 6500 néző (állítólag a fákról is lógtak az emberek), ami egy 1948-as Rangers elleni kupameccsen jött össze – de hiába volt minden, a Rangers 1-0-ra nyert, később a kupát is elhódította.

A klub legnagyobb legendája John McCutcheon, aki a 40/50-es években 239 meccsen 238 gólt szerzett! (Furcsamód nem lehet több infót találni róla.)

Jelenlegi edzőjük a mindössze 37 éves Stephen Aitken, aki játékosként 8 szezont is lehúzott itt.

Most egy olyan Stranraer jött az Ibroxba, amely ugyan borzalmasan kezdte az idényt (5 meccsen 1 pont, gyors kiesés a Ramsdens kupából), de szeptember közepe óta megtáltosodott, az elmúlt 11 bajnokiból 9-et megnyert,  egyedül a Dunfermline ellen kapott ki, így már a dobogón áll, és az FA kupában ott van a legjobb 16 között. A kulcs Jamie Longworth, aki 19 meccsen 18 gólnál tart. Tavaly Queen’s Park játékosként még nem, most viszont sikerült az Ibroxban letennie a névjegyét…

Az idei augusztusival együtt összesen 4 tétmeccset játszott eddig a két csapat, 4 Rangers győzelem mellett 17-0-s gólkülönbséggel.

 

Rangers – Stranraer 1-1 (1-0)

League One, 17. forduló, december 26.

Bell – Faure, McCulloch, Mohsni, Wallace – Black, Peralta (Aird, 55.), Law, Macleod (Templeton, 71.) – Clark (Little, 55.), Daly
Gól: McCulloch (37., büntető); ill. Jamie Longworth (90.+4.)
Nézőszám: 45 462

 

Az év utolsó hazai meccsére hivatalosan több mint 45 ezer néző látogatott ki, ami biztosan hazugság enyhe túlzás, az viszont szép gesztus, hogy ebből 650 jegyet hajléktalanoknak, nehezebb sorsúaknak adományozott a klub, akik e mellett a büfében egy forró italt és ételt is kaptak. A csapat viszont alaposan elrontotta a szórakozásukat…

Egy igen laza síppal befújt tizenegyes után a második félidő totális alibi, még azzal sem lehet takarózni, hogy 19 napja nem volt meccs.

Az első félidő még csak-csak tűrhető volt, bár akkor sem szögeztük oda a vendégeket a kapuhoz. Aztán a vége felé Clark a védő fogásában esett egyet, McCulloch pedig a valaha volt legtökéletesebb büntetőjével pókmentesítette a bal felső sarkot.

A második félidőben a Stranraer irányított és a 49. percben Andrew Stirling majdnem ki is egyenlített egy jó kis távoli lövéssel. McCoist korán duplacserére szánta el magát, közel 2 hónap után visszatérhetett Little. Az egyetlen valamire való helyzetünk Law felsőkapufás bombája volt, mondjuk ez gólt érdemelt volna. A szintén csereként beálló Templeton eközben két lehetőséget is elnagyképűsködött, az egyszerű begurítás helyett átemeléssel próbálkozott.
De ezek kimaradtak, a vendégek pedig jöttek előre és benne volt a levegőben, hogy nem lesz ennek jó vége. Már a hosszabbításban jártunk, amikor fel lehetett lélegezni, hiszen szöglettel jött a csapat. A kisszögletet viszont érthetetlen módon sikerült elcseszni, ebből indult egy kontra és a 94. percben a teljesen üresen maradó Longworth belőtte a Stranraer történelmének első Rangers elleni gólját.

Képek itt  és itt láthatók.

18 perces öf az oldal alján

2,5 perces öf

McCoist: “Teljesen őszintén mondom, abszolút nem foglalkozom a klubrekorddal, kizárólag a játékunkkal és azzal nagyon nem voltam elégedett. A Stranraer bőven megérdemelte a pontját. Mi pedig minden kritikára rászolgáltunk.
Pontosan úgy néztünk ki, mint egy három hetes meccshiányban lévő csapat, szerencsére most 11 nap alatt négyszer fogunk játszani. Little visszatérése bónusz, előzetesen csak később számítottunk rá.”

Aitken: “Nagyon elégedett vagyok azzal, hogy innen el tudtunk vinni egy pontot, ráadásul a játékunk is jó volt, többnyire a mi kezünkben volt az irányítás. Ha az a “furcsa” büntető nincs, többet is kihozhattunk volna. Kétségkívül ez karrierem eddigi csúcsa.”


Az otthontól egy időre elbúcsúzott a csapat, 3 idegenbeli meccs jött/jön ezután. Elsőként rögtön legnagyobb riválisunk (bármilyen fura is ezt 11 pontos előnyből mondani), a Dunfermline vendégei voltunk.


A Pars színes történetével majd a februári kupameccs alkalmával ismerkedünk meg, a jelenben annyit érdemes tudni, hogy
a november eleji találkozásunk óta veretlenek (5 gy, 1 d + bejutás a kupa16ba) és konstansan beálltak a 2. helyre.

Bajnoki meccsen 10 évvel ezelőtt sikerült legyőzniük. Érdekesség, hogy idénybeli 10 hazai meccséből csak egyetlen egyet úszott meg kapott gól nélkül a Dunfermline.
Glasgow-ban nagyon fogadkoztak, hogy javítani kell/majd most megmutatják, mit is tudnak; de a hazaiak sem feltett kézzel kezdtek, a 4-3-3-as felállásuk nem védekezőszerepre utalt, bár a rutin mindenképpen mellettünk volt, odaát pl. két 17 éves is a kezdőben kapott helyet.

Dunfermline – Rangers 0-4 (0-1)

League One, 17. forduló, december 30.

Bell – Faure, McCulloch, Mohsni, Wallace – Aird, Black (Crawford, 78.), Law, Smith (Macleod, 58.) – Clark (Foster, 69.), Daly
Gól: Aird (22.), Clark (51.), Law (70.), Crawford (90+2.)
Nézőszám: 10 089

Ahhoz képest, hogy a Pars hazai átlagnézőszáma 2800 körül állt, most elővételben minden jegy elkelt – persze a stadionnak a felét Rangers szurkerek töltötték meg.
A hangulat tehát adott volt, a játék is megfelelt a várakozásoknak: nagyon küzdős, igazi kupameccs fíling.
Igaz, nem lettek szimpatikusak a hazai szurkolók, miközben a “You’re not Rangers anymore”-t skandálták…

Ilyet az élvonalban nem látni mostanság…

A kezdőbe meglepetésre több mint 2 hónap után bekerült Stevie Smith, de ami még meglepőbb, hogy a középpályára. Peralta kimaradása várható volt, Macleodé nem, őt Aird helyettesítette.

KovácsPisti kezdése a hazaiakat is annyira váratlanul érte, hogy az 5. percben egyedül indulhatott a kapu felé, azonban utolérték és jó balbunkó módjára mellé is lőtte.

Az este sztárja viszont Aird lett: nagyon jól tolta, bejöttek a cselei, élvezettel játszott. Plusz a 22. percben szépen lövőhelyzetbe vitte magát és ahogy kell, visszatette a rövid alsóba. Érdekesség, hogy 2012. utolsó gólja is hozzá fűződik.

A két csapat 60+40 gólt lőtt idáig a bajnokságban, úgyhogy érezhetően nem 1 gólos meccsre volt kilátás. Ennek érdekében támadott a Pars, jöttek a szögletek, beadások, de igazi átütő erő nélkül.

A második félidőben a hazaiak nem igazán veszélyeztettek, ráadásul 5 perccel az újrakezdés után már kettő volt az előny. Aird remek szöglete után Dalynak volt egy kis helye fejelni, noha Clark az egyik hajszálával még beleért a labdába, így hivatalosan utóbbié a gól.
Habár a Clark-Foster csere arra utalt, hogy visszaállunk, a menetrendszerint megsérülő Smith helyére bejövő Macleod új lendületet hozott. A 70. percben ellopott egy labdát, pontosan tálalt Law elé, aki lazán befejezte. 3 ide, na most van vége.

De még nem volt. A szintén csere Crawford a hosszabbításban kíméletlenül kihasznált egy újabb védelmi figyelmetlenséget, így nagyon sima lett a vége.

Képek itt  és itt láthatók.

16 perces öf
Gólok
A Sky Sports értékelése

McCoist:  “Semmiképp nem mondanám, hogy eldőlt a bajnokság, de ez a 3 pont nagyon fontos volt számunkra. Úgy vélem, a jobbik csapat győzött, ez a Stranraerhoz képest teljesen más volt, elégedett voltam az elejétől a végéig.”

Jim Jefferies: “Nagy hibákkal segítettük a Rangerst, de ezek fiatal srácok, remélem tanulni tudnak belőle. Mindenesetre a hozzáállásra nem lehet panaszom, mindent beleadtak.”

A Boxing Day hibáját tehát stílusosan sikerült kijavítani. Megállás azonban nincs, a heti program további része így néz ki:

jan. 2., csütörtök, 18.30: Airdrieonians
jan. 5., vasárnap, 16.00: Stenhousemuir

A mai napon a miénken kívül ajánlott megnézni a Sport 2-n 20.45-től az edinburgh-i derbit, amelyen a Terry Butcherrel hétből csak egyet vesztő Hibernian fogadja a még mindig mínuszban lévő Hearts-ot. Országos 1-es?